Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-07-19 / 29. szám
Isten új életet teremt Ézs 57. 15—19. Luther mondotta, hogy a nevelőnek egyik kezében legyen ott a pálca, a másikban viszont az alma. Ezzel a képpel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy a nevelésnél szükséges a szigor, de ugyanakkor elengedhetetlen a jutalmazó jóindulat, hiszen ez a második sokszor még inkább engedelmességre int. Reformátorunk ezzel a képpel azért élt, mert saját életében így ismerte fel Istennek, a mennyei Atyának akaratát. __ Isten szent és bűnt gyűlölő; irgalmas és a bűnösön könyörülő. Lényének e két vonása nem ellentétben, hanem összhangban van érettünk, hogy a bűn. engedetlenség, sötétségből gyermeki engedelmességre vonjon ezek által. Isten szent: „Magasságban és szentségben lakozik Ö”. Az Írásban kijelentett akarata számunkra feltétlen törvény, amely érettünk való, mivel az életet védi. Ezért amikor engedetlenségünkkel sértjük, azt büntetés követi. Engedetlenségünk Istentől messzire vet, amikor nem mondhatjuk már: Isten közelsége milyen jó nékem! A telhetetlenség vétke az, ami utált Isten előtt. Más néven ezt önzésnek nevezzük, amikor csak magunkat, vagy legfeljebb a hozzánk közelállóknak igen kicsiny körét szeretjük, viszont mások iránt nemtörődömség, vagy gyűlölkdés van szívünkben. Ezért perel velünk az Ür, mert az engedelmességünket nem az ő és én függőleges irányában, hanem a Te, vagyis a felebarát és én vízszintes síkjában akarja látni. Isten előtt azonban nyilvánvaló a bűnből fakadó erőtlenségünk is. Magunktól az Ö szent akaratát teljesíteni nem tudjuk — hiába a felismerés, hogy az ö törvénye jó. Jézus szava számunkra az Atyához hazahívó szó. Jézus szenvedésének értelme, hogy magára vette bűneinket és azok büntetését és nekünk adta az engedelmesség lelkét és indulatát. Így gyógyulunk meg az ö sebeivel. Amikor a keresztről naponta felénk árad Isten irgalmas, meg nem érdemelt atyai szeretete, amely teljes bűnbocsánattal, akkor ébred fel bennünk a hála, amely vallja: „Mily nagy az Ür kegyelmessége”! Ennek eredménye a gyümölcstermés. A minden felebarát felé nyitott, békességet munkáló, szol- gálo^szeretett)en való élet a Szentlélek erejével. Visontai Róbert TAMÁSKA VEZET Bizonyára mással is előfordul, hogy amikor rosszul alszik és zavaros álmai vannak, kis diáknak álmodja magát, akinek felelni kell, de nem tudja a leckét Nagyon régen volt, de ma is sokszor újraálmodom azt, amikor első osztályos koromban nem tudtam felelni jó tanítóm kérdésére. Nem leckét kérdezett. Sétált a paddük között és amikor mellettem megállt, kezét a vál- lamra tette és úgy kérdezte: „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” A kérdés olyan váratlanul ért, hogy zavartan hallgattam. Akkor még eszembe se jutott, hogy egyszer felnőtt leszek. Az osztálytársaim közül többen jelentkeztek. Mivel tőlem kedves biztatással sem tudta kiszedni a választ, feléjük fordult és azok boldogan felelgettek. A többség huszár, cukrász, kocsis, vagy mozdonyvezető szeretett volna lenni. Álmaimban közel fél évszázad távlatából még mindig visszatér ennek a kellemetlen jelenetnek az emléke. Talán ennek a kérdésnek köszönhetem, hogy foglalkoztatott a távoli jövő és a következő tanévben már beválthattam a tanítómnak, mi szeretnék lenni. Elhatározásom mellett végig meg is maradtam. Erről azonban majd máskor számolok be. Mindezt most csak azért említettem, mert a napokban nem álmomban, hanem ébren jutott eszembe ez a régi emlék. A kisebik unokám, Tamás volt nálunk néhány napig. Nem nagy legény őkelme. Innen van még az egy gyertyával díszített, piskótatortás első születésnapon. A szókincse is elég fogyatékos. Nem szavakkal, inkább kacagással, vagy könnyel fejezi ki érzelmeit és mozdulatokkal adja tudtunkra kéréseit. Valamit azonban éppen aznap megtanult, amikor hozzánk került vendégségbe. Fel tud állni. A járóka rácsába kapaszkodva gyorsan feláll és büszke mosollyal néz ránk. Mintha azt akarná mondani: „Látjátok, mit tudok!?” Ha azután ilyenkor nemcsak egy nagyapai mosollyal viszonzom tekintetét, hanem tolni kezdem a kerekeken gördülő járókát, akkor az öröme még fokozódik. Kicsi kezével boldogan rázza a rácsot és előre nézve nagyokat kacag. Ilyenkor egymásra nézünk a feleségemmel és megértő mosollyal mondjuk: „Tamáska vezet.” Legalább is ő azt hiszi, hogy kis keze szorításától és karja rángatásától függ, megy-e és milyen sebesen megy a kerekeken gördülő járóka. Napjában sokszor meg kell ismételnem vele ezt a játékot és az eredmény mindig ugyanaz. Kicsi szívét mindig öröm tölti el, boldog, hogy már a járókában átélheti a vezetés örömét. Lehet, hogy már tudat alatt benne él a vágy és ha beszélni tudna, már ki is mondaná, hogy mi szeretne lenni, amit én még első osztályos koromban sem tudtam megmondani a tanítómnak. És amint majd szaporodnak a gyertyák a születésnapi tortáján, úgy közeledik mind jobban a vágyak megvalósulása. Előbb talán kerékpáron, majd robogón és esetleg később autón, sőt repülőgépen is át fogja ismételten élni azt, amit most az előre gördülő járóka kerítésébe kapaszkodva érez, hogy milyen jó vezetni. Szeretném elmondani neki: ne haragudj rám, kis Tamás, ha néha váratlanul megállítom a járókádat, ha rádöbbentelek a valóságra, hogy nem te vezetsz, hanem én tolom a járókát, azért halad előre nyikorgó fakerekein. Ha majd nagy leszel és száguldani fogsz valamilyen járművön, ha élvezni fogod az előrehaladásba vezetés örömét, akkor se feledd,, hogy valaki vezet és irányítja egész életedet. Eármerre jársz, bárhol is élsz, figyelj Isten szavára és engedelmeskedj neki. Akkor nem kell tanácstalanul egy helyben topogni, fölösleges kerülők után félútról visszafordulni. Akkor nem kell félni karamboloktól. Vele biztosan célba érhetsz. De jó lenne, ha ezt már most, a járókában megtanulnád és sohasem felejtenéd el! Tamáska még nem érti mindezt. Még nem kérdezhetem meg azt sem tőle, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, hiszen még csak hónapokkal mérjük életét. De aki már érti, figyeljen a szóra, tisztázza magában, hogy mi az élet célja és kapaszkodjék élő hittel abba az Istenbe, aki nemcsak utat tud mutatni, de erőt is tud adni és vele biztosan célhoz ér az ember. Amíg pedig Tamáska és a hozzá hasonló kicsinyek eljutnak addig, hogy már megértik az evangéliumot, szülőknek, keresztszülőknek és nagyszülőknek kell mellettük állni és nemcsak gyönyörködni bennük, nem is csupán a járókát tologatni, hogy örüljenek, hanem imádkozni értük, hogy boldogan haladjanak az élet országútién és elérjék a célt: az üdvösséget Jávor Pál HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári és délutáni alapigéje: Mt 7, 15—23; délelőtti alap- igéje: Ézs 57, 15—19. BOEGNER LELKÉSZ MEGHÍVÁST KAPOTT A ZSINATRA Dr. Maré Boegner lelkész, a Franciaországi Protestáns Egyházszövetség tiszteletbeli elnöke, elfogadta az Egység Vatikán-Titkárság meghívását és a Zsinat harmadik ülésszakán, amely szeptemberben kezdődik, megfigyelőként részt vesz. • — VÉGZŐ ORVOSTANHALL- GATO nő augusztus 15-től októ- oer 1-ig csendes szobát keres rendes családnál. A VII., VIII., IX., esetleg V., VI. kerületben, hogy za- vartalanul készülhessen vizsgáira. Cím: Kovács Gusztávné, Gádoros* Békés m. — NAGYOBB DIÁKLÁNY evangélikus családnál a tanévre otthont találhat. Központi fűtéses la- íás, Budapest, XIII. Pannónia út a. I. 5. — BUNDÁK átalakítása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Budapest, V. Kossuth Lajos u. l. Udvarban. A CANTERBURY ÉRSEK AZ APARTHEID ELLEN A canterbury érsek pásztorleveleiben ismét erélyesen elítélte a dél-afrikai apartheid politikát. A közelmúltban cikket jelentetett meg a Pretoriában akkor folyamatban volt perrel kapcsolatban. Többek között ezt írta: „(Az elítéltek) bűnösök a törvény jelenlegi formája értelmében szabotázs és más za- vartkeltés bűnében. Azonban magatartásukat a lelkiismeret diktálta és mindenütt a világon, ahol tekintettel vannak a lelkiismeretre és elítélik az apartheid politikát, megértésre találnak Mandela szavai.” „Ha ő (Mandela) a fennálló törvények értelmében bűnös, írja tovább az érsek a „Canterbury Diocesan Notes”-ban megjelent cikkében — úgy a bűn azt a politikát terheli, amely ennek a törvénynek érvényt akar szerezni. Az apartheid eszméje és gyakorlata meghazudtolják az ember és ember viszonyára vonatkozó isteni törvényeket, az is- tenképűséget, függetlenül a bőr színétől ” ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1964. július 19-én Deák f£r de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. dr. Kékén András Fasor de. 11. Harmati Béla du. 6. Harmati Béla Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 fto, de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11. Wecz#i i'ál teol. (szuppl.) Kőbánya de. i0. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Detre János Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Detre Jár- jos Fóti út de. H. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Dr. Sólyom Jenő Soroksár újtelep de. 9. Szita Istvánná Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemp- lom du. 3. Rákosszentmihály de.. fél 11. K'arner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 10. (német. úrv),Munez Frigyes dei 11. Csákó Gyula es^e 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Csákó Gyula Óbuda de. 9. Rozsé István de., 10. (úrv) Rozsé István XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László du. fél 7. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Szlovák Pál de. 11. dr. Rezessy Zoltán du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháa Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi, telefon: 342—423 Kiadóhivatal és "Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.2996/2 — Zrmyi Nyomda, Bpest F- V.9 Bolgár Imre igazgató INDEX 25211 HÉTRŐL—HÉTRE Világosság EL 5, 9 A keresztyénség titka ez: Isten közeljött és megváltott bennünket. Heti igénk „igazság” szava utal erre. Hitünk szerint akkor újul meg az életünk, ha köztünk van Jézus Krisztus. Jézus köztünk van, mint megbocsátás, erő, szeretet, világosság. Heti igénk is a világosságról és a világosság gyümölcseiről beszél: „Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban, és igazságban és valóságban van.” Jézus köztünk létének, befogadásáruik valamiképpenmeg kell látszódnia rajtunk. Különösképpen is úgy, hogy mi is közel megyünk a másik emberhez. Az egyik zsoltárvers a következőket mondja: „a sötétség is világosság én körülöttem”. A világ azt a szolgálatot becsüli és látja fénynek, amit elvégzünk a másik emberért, a közjóért, a hazáért, a művelődésért, a jövőért és még folytathatnánk sokáig. A mellettünk és körülöttünk levő embert a saját útján kell megkeresnünk és nyitott szívvel kell mellé állnunk! Szeretetünk és szolgálatunk akkor lesz fény és világosság, ha inkarnálódik, testet ölt. Valósággá lesz, ahogy igénk mondja. Egyébként is az ige mindig a valóságok világába állítja az embert és ha Isten igéjét jól értjük, akkor megértjük azt is, hogy nekünk a valóságra nézve kell valamit mondanunk, vagy cselekednünk. Mit ér az a szeretet, ami csak lelki szeretet. Az a szeretet a valóságos, amiből egy pohár víz lesz, egy szelet kenyér lesz, simogatás, vagy egy meleg pillantás a szembejövő felé, szóval cselekedet, szolgálat, felemelés és segítés. A világosságnak forrása van. A világosságban járó keresztyén Jézustól kap erőt a szolgálatra. Ez az erő erőnk feletti, de nélkülözhetetlen a küzdelemhez és fáradalmakhoz. Fülöp Dezső NAPRÖL—NAPRA HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 34, 22, II. TESSZALONIKA 3, 3. AM hisz Krisztusban és elfogadja azt, hogy Isten bűnbocsátó kegyelmét általa lehet elfogadni, azt megőrzi Isten minden gonosztól. Isten hűsége erőt ad az embernek; Máté 5, 13—16, 11. Korintus 3, 12—18. KEDD: ZSOLTÁROK 18, 3, APOSTOLOK CSELEKEDETET 12, 10. Isten kegyelme az embert megszabadítja a legválságosabb élethelyzetekből. Nemcsak testi életünkben ad megoldást, hanem megszabadít lelki életünk számtalan válságos helyzetéből is. Galata 6, 7—10, II. Korintus 4, 1—6. SZERDA: ÉZSAIÁS 8, II, APOSTOLOK CSELEKEDETEI 12, 11. Testi és lelki életünk válságos helyzeteiben ritkán vesz- szük észre, hogy az Ür adott lehetőséget a szabadulásra. A hívő ember azonban minden esetben észreveszi: „Az Ür szabadított meg engem” Jakab 2, 14—17, II. Korintus 4, 7—12. CSÜTÖRTÖK: ÉZSAIÁS 30, 19, APOSTOLOK CSELEKEDETEI 20, 36. Felismerésünket, hogy Isten szabadított meg Krisztus által, nem szabad életünk legbelsőbb titkaként kezelni — hanem tegyünk bizonyságot róla. Ez az igehirdetés, amire mindnyájan elhivattunk. I. Korintus 12, 12—26, II. Korintus 4, 13—18. PÉNTEK: II. KRÓNIKA 20, 20, ZSIDÓK 10, 35. Nem elég az, ha Krisztus szabadítását „elhisszük”, nem elég az, hogy akaratát, megértjük. Teljes életünket és egyéniségünket rá kell tudni bízni. Ez a hit bizodalma, vagy a bizodalmas hit, aminek nagy jutalma van. Filippi 1,6—11, II. Korintus 5,1—10 SZOMBAT: II. SÁMUEL 7, 21, I. JÁNOS 4, 9. Isten azért akar megszabadítani bennünket, mert minden bűnünk ellenére szeret. Ezt a szeretetét bizonyította azzal, hogy Jézus Krisztust küldte hozzánk, hogy aki hisz őbenne, el ne vesz- szen ... Máté 21, 18—22, II. Korintus 5, 11—15. Ruttkay Levente Az életadó Ür szolgálatában! őket a tribünön ülő futballEGYES MODERN FILOZÓFUSOKNÁL az élet értelmetlensége az uralkodó nézet. Azt hirdetik, hogy az élet a semmiből jött és az értelmetlenségbe torkollik vissza. Az emberi élet a lét hatalmas óceánján pillanatokra felszínre bukkan mint gyorsan tovatűnő árnyék és tiszavirág élet után elmerül az értelmetlenség zavaros mély vizébe. A nálunk is jólismert francia existencialista író-filozó- fus Albert Camus is ilyen sötéten látja az emberi sorsot. A görög mitológia Sziszifuszá- val, mint szimbólummal jelképezi az emberi életet. A mitológia szerint Sziszifusz arra volt kárhoztatva, hogy egy hatalmas sziklatömböt a meredek hegyoldalon felfelé görgessen. Amikor már-már elérte a tetőt a szikla dübörögve hullott vissza a mélységbe. S azután kezdhette élőiről, mert sorsa mindig ismétlődött, mert mikor már-már célhoz és a megvalósuláshoz érkezett, a szikla mindig visszahullott. Valóban ilyen nyomasztó és értelmetlen lenne az emberi élet? AKI ISMERI A NYUGATI CINIKUS ÉS ANARCHISTA beatnik, irodalmat és művészetet, amely olyan rendkívül népszerű a nyugati fiatalok között, rádöbbenhet az életről vallott felfogásuk pesszimizmusára. (Osbeme filmjét, a „Dühöngő ifjúság”-ot, éppen most forgatják Budapesten). Gyorsan tűnő élete folyamán ismeretlen hatalmak végigkorbácsolják az embert az életen, aki egyik értelmetlenségből a másikba esik. S végül a halálé az utolsó szó. Először az egyes ember hal meg, azután kihal a családja, majd nemzete vész el, azután az emberi faj és végül minden megsemmisül a kozmikus halálban — hirdeti ez a szemlélet. Közben az ember az élet ürességét a hatalom mámorában éli ki. Az emberi élet tehát a teljes gázzal a halál felé rohanó reménytelen sors. A keresztyénség merőben másképp látja az életet. Reménységgel tekint rá. Amikor a keresztyénség útjára indult és az evangéliumot prokla- málta Ázsiában és Görögországban dekadens kor pesszimista életfelfogásával találta szemben magát. Plautus a hellénizmus poétája ezt hirdette: „Akit szeretnek az istenek azt elveszik ifjúsága virágjában” A hedonizmus egyik filozófusa pedig védelmezte az öngyilkosságot, mert az életben a fájdalom elnyomja az örömöt. Ilyen körülmények között vallotta meg az egyház hitét Istenben, mint az élet forrásában, adományozójában és Urában. Hirdette: az élet szent, mert Istentől . van. Hirdette, hogy Jézus Krisztus megpecsételte az élet szentségét, amikor azt mondta magáról: Én vagyok ... az élet. S ezzel felmutatta a kiteljesedett, s örökkévalóvá emelt emberi élet roppant értékét. A keresztyének ezért mindig tisztelték, szerették, értékelték és ige- nelték az életet. Mi, mai keresztyének is, ezért a Krisztustól és az igétől tanítottan, az élet szerelmesei vagyunk. Nemcsak a biblia, de hitvallásaink is a győzelmes életet hirdetik. MIVEL ISTEN AZ ÉLET ADOMÁNYOZÓJA ÉS URA, azért az életet felelősségteljesen kell fogadni és élni, mert számot kell adni róla. Mi keresztyének életpártiak vagyunk és elismerjük, hogy felelősek vagyunk az életért és részt kell venni annak szolgálatában, építésében és szépítésében, de ugyanakkor egyeseket fenyeget az a veszély, hogy mindezt rendkívül óvatosan tegyék. Egyesek azt gondolják, hogy így megóvják magukat az élet szolgálatával járó komplikált helyzetektől és az élet szolgálatával óhatatlan velejáró nehézségektől; Megkísérti szurkoló szemlélete, nem venni részt a pályán folyó küzdelemben, csak tapsolni hozzá, biztatva a küzdőket Ha mégis a küzdőtérre kerülnek a jelszavuk: csak óvatosan. Amikor egyesek megkísértetnek a „menjen az élet nélkülem a maga útján” szemlélettel, emlékeztetnünk kell Jézus példázatára arról az emberről, aki hosszú útra ment és rábízta vagyonát a szolgáira. Azt kívánta, hogy használják a szolgái a kapott talentumot nagy aktivitással. Azokat a szolgákat, akik így cselekedtek megdicsérte: Jól van jó és hű szolgám kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe. De azt a szolgát, aki megtagadta a részvételt az élet ■ szolgálatában és élásta a talentumát komolyan megítélte és megtagadta. Mivel Isten az élet adományozója és Ura, azért felszólít bennünket, hogy minden képzeletet felülmúló bátorsággal használjuk az adományát. Pál apostol is ezt tette. Senki sem állíthatja, hogy Pál passzív, szemlélődő, tétlen és esemény- nélküli életet élt Élete azért teljesedett ki és lett eseményekben gazdaggá, mert azt teljesen az élet adományozójának és Urának Istene, Szentleikének a rendelkezésére bocsátotta. Pál nem vallotta, hogy menjen az élet a maga útján, „nélkülem”, hanem belevetette magát az élet sűrűjébe. És ez a magatartása minden keresztyénre nézve érvényes. AZ ÉLETET AZ ISTEN KEZÉBŐL így fogadó emberek közül egyesele nevesek lettek, mint Pál, Augusztinusz, és Luther, mások névtelenek és ismeretlenek maradtak ugyan, de Isten ereje és hatalma által nagy változások történtek a saját; családjuk és közösségük életében, mert bátran használták a tőle kapott talentumot. Isten az élet adója és Ura cselekvésre sürget. Olyan kórban élünk, amikor erre nagy szükség van. Halál és pusztulás árnyékolja be az emberiség életét. A keresztyének is szerte a világon sokat beszélnek az atomkor kísértéseiről. Beszélnek arról, hogy a modern ember a természeti erők birtokában egy-egy kémiai képletben világtitkokat hordoz. Mérhetetlen erők állnak a rendelkezésére, de mérhetetlenek a kísértései is. Beszélnek a népek közötti konfliktus lehetőségéről. Sajnálkozva beszélnek elnyomott és éhező népekről. Isten az élét adója és Ura, nem elégszik meg a szép szavakkal és szónoklatokkal — cselekvésre inspirál. Tehát a békességes és felelősségteljes élet szolgálatára mozgósítja minden erőnket, tehetségünket, szolgálatkészségünket, munkakedvünket és imádságunkat. Isten azt tanítja, hogy fogadjuk el az élet adományát. Mivel Isten az élet adományozója és Ura, a keresztyéneknek az élet szolgálatában kell foglalatoskodniuk. Nekünk el kell vetnünk az oldalvonal mellett álldogálás helytelen szemléletét és bele kell vetni magunkat a nagyaktivitású életbe. Nem azt mondani küzdjenek mások, hanem küzdünk mi is, a magunk és embertársaink újformájú szép életéért Az őszinte, igaz emberi álláspont mindig a békességes és felelősségteljes élet oldalán állt. Ezt az álláspontot Dosz- tojevszky-nél Karamazov Demeter mondja M: „Éltessük az életet, édes barátom, nincs drágább, mint az Élet”. Mi keresztyének nemcsak a humánus emberektől. hanem elsősorban az igétől tanítottan, a békességes, a felelősségteljes és a cselekvő élet szerelmesei vagyunk. Mátra László
