Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-26 / 30. szám

'Tőit — szeretet — (ű&los séq „A igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói...” (Jakab 1, 22.) A nyár a számadás ideje. Ez jut eszünkbe akkor, amikor arra gondolunk, hogy alig néhány hete ért véget az iskolaév, s gyermekeink számot adtak mindarról, amit a tanévben tanultak. A nyár a számadás idejét hozta el azok számára is, akik most a földeken végzik az aratás nehéz munkáját a holnap, az ország kenyeréért. Feléjük fordul most az ország népe, hogy szeretettel és hálával emlékezzék meg azokról a fér­fiakról és asszonyokról, akik aratógépekkel és kombájnokkal, kaszával vagy a kévekötés szorgos munkájával hordozzák a nap hevét. Isten azonban velünk keresztyénekkel is gyakran készít­tet számadást. Ilyen számadásra való felhívás mái igénk is. Az igének akkor vagyunk megtartói: 1. HA HITBEN ELÜNK. Isten — alig léptük át földi életünk küszöbét — máris megszólított minket, s felkínálta jóságát, szeretetét. De akkor, amikor ígéretet tett szereteté- ről, nagyon világosan tudomásunkra hozta azt is, hogy mit vár tőlünk. Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, könnyen észrevehet­jük azt, hogy Isten elsősorban hitet vár övéitől. ö velünk van Szentlelke által mindig, hogy hitben éljünk. Hogy az igének ne csak hallgatói legyünk, hanem megtartói. Isten odaállít minket az ige mércéje alá, amikor azt mondja: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói..Vajon megtartói vagyunk-e az igének, van-e hitünk és milyen az életünk? Mert a hitből élet, cselekedet fakad. Isten a mai vasárnapon másodszorra azt mondja el, hogy az igének akkor vagyunk megtartói: 2. HA SZERETETBEN ÉLÜNK. Ez az ige megtartásának a második mércéje, mert a szeretet az, amire minden ember Vágyik. Erre vágyunk mi magunk is és erre vágyik a másik ember is. Arra, hogy szeressék, arra, hogy szeressük. A szerétéiről az emberiség évszázadai és évezredei alatt olyan sokat beszéltek. De a szeretet csak üres szó marad, ha a szavak mögött nem dobog érző szív, ha az egyszerű, talán kissé megfakult szavakat nem forrósítja át a szív melege. A szeretettől nem beszélni kell, hanem a szeretetet élni, cselekedni, gyakorolni kell. Mert a szeretet mindig cselekedet, szolgálat. Ahhoz, hogy szeretetben éljünk, elsősorban is meg kell találnunk a másik emberben a testvért, a felebarátot. Azt, aki azért él velünk és mellettünk,. hogy ne kelljen elvisel­nünk az egyedüllét, a magány kínzó fájdalmát. Es meg kell találnunk a másik emberben a testvért, a felebarátot úgy is, hogy ugyanúgy dobog a szíve, mint nekem, hogy neki is ugyanabban van az öröme, mint nekem, ugyanúgy fáj a fáj­dalom, a hántás és a gyász, mint nekem. Amint Jézus Krisztus szeretete szüntelen való szolgá­latot jelentett, ugyanígy szolgálatot jelent a szeretetben való élet a mi számunkra is. Ez a szolgálat sokszor sok időt, s még több segítőkészséget és türelmet követel tőlünk. Mert a másik ember szolgálatában soha nem fáradhatunk meg, azt soha nem hagyhatjuk abba. Nem számít az, hogy nappal van-e vagy éjszaka, korán van-e vagy későn. És ezt a szol­gálatot komolyan kell vennünk. Es végül Isten a mai vasárnapon harmadszorra elmondja azt is, hogy az igének akkor vagyunk megtartói: 3. HA FELELŐSSÉGBEN ELÜNK. Felelőtlenül nem él­hetünk ebben a világban. Es a felelősségben való élés a mai ige megtartásának a harmadik mércéje. Felelősek vagyunk elsősorban önmagunkért, a munkánkért, de felelősek vagyunk szeretteinkért, gyermekeinkért és szüléinkért is. Felelősek vagyunk hazánkért, magyar népünkért, annak minden tag­jáért, öregért és fiatalért egyaránt. Felelősek vagyunk az egész világért és minden benne élő emberért. Nekünk drága min­den ember, bárhol is él a világon. És nem mindegy az, hogy jólét ván-e a földön, vagy pedig emberek ezrei és milliói halnak éhen és pusztulnak el. Felelősek vagyunk az em­berért. Isten felelőssé tesz minket a világ nagy kérdéseiben Is. Éppen ezért nem elég az, ha csupán beszélünk a békéről. Nem elég az, ha csak elméletileg fejtegetjük a béke és háború kérdéseit. Nem elég az, ha csak. beszélünk arról, hogy egy háború milyen beláthatatlan pusztulást jelentene az egész világ számára. Nem mehetünk el közömbösen amellett a kérdés mellett, hogy béke van-e vagy háború, hogy az emberek élete megelégedett élet-e vagy tele van a pusztu­lástól való félelemmel és rettegéssel. Nem közömbös az, hogy a holnap az élet vagy a halál holnapja lesz. Nem közömbös számunkra, hogy mekkora a családi otthon asztalára kerülő kenyér. Nem közömbös, hogy a különböző népek tudnak-e békésen egymás mellett élni és együtt munkálkodni a boldog holnapért, a jólétért, a boldogságért és a békéért. Isten felelőssé tette az emberiség, a világ és a béke kér­désében az egyházat is. Ennek a felelősségnek a kifejezője a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés is, amelyik az elmúlt hetekben tartotta ülését Prágában. A különféle egyházak ezer­nél is jóval több küldötte vett részt ezen a gyűlésen a világ minden tájról, Keletről és Nyugatról, Északról és Délről. Az öt világrész különböző nyelvet beszélő, különböző fajú és bőrű embere ajkán közös szó csendült meg: a béke szava. A békéért dobbant együtt a küldöttek és az őket a világ különböző részeiről elküldő egyházak népének szíve. A bé­kéért imádkoztak és a békéért fáradoztak egy szívvel. Imád­ságukban és a békéért végzett munkájukban egyek vagyunk velük mi is. A mostani napok a számadás napjai. Számot kell adnunk hitünkről, az emberekért szolgáló szeretetünkröl és emberi, keresztyén felelősségünkről. Bárcsak jó számot tudnánk adni mind a három vonatkozásban: hitünkről, amelyik Istenhez vezet, szeretetünkröl, amelyik szolgálatba indít, s felelős­ségünkről, amelyik tisztánlátásra, hűségre és cselekedetre kötelez népünkért, az emberiségért és a béke ügyéért. (Részletek Harkányi László egyetemes főtitkár július 5-i rádiós igehirdetéséből.! A Keresztyén Béke-Világgyííléstől — a gyülekezetekig „Szövetségem élet és béke’ Hromadka professzor főelőadása A Második Keresztyén Béke-Világgyűlésnek az egyházak­hoz és a keresztyénekhez intézett üzenetében többek közöti ezt olvassuk: „Kérjük valamennyi Testvérünket, hogy Üzenetün­ket és a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés anyagát a publi­káció minden rendelkezésre álló lehetőségének segítségével köz­vetítsék a gyülekezetek, a zsinatok és a nagy nyilvánosság felé.” A Keresztyén Béke-Világgyűlés eme kérésének szeretnénk eleget tenni azzal, hogy lapunkban folytatólagosan ismertetjük a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés eseményeit, anyagát és célkitűzéseit. De tesszük ezt azért is, mert küldöttségünk Prágában az egyház, gyülekezeteink és gyülekezeteink népe képviseletében vett részt a Béke-Világgyűlésen. Illő és termé­szetes tehát, hogy tájékoztassuk azokat, akiket a konferencián képviseltünk. Az alábbiakban Hromádka professzornak, a Ke­resztyén Békemozgalom elnökének, a Másodilc, Keresztyén Béke-Világgyűlés munkáját és tanácskozásait elindító főelő­adását ismertetjük. Hromadka professzort, a prágai Comenius fakultás dé­kánját nem kell bemutatnunk lapunk olvasóinak. Világszerte ismerik Hromadka professzor nevét. Mindenki természetes­nek tartotta, hogy a keresztyén békemozgalom elnöke, Hro- modka professzor tartja az 1964. június 28-tól július 3-ig Prágában megtartott Összkeresztyén Békekonferencia fő­referátumát. azaz főelőadását. A megnyitó istentisztelet gyülekezete a Bethlchem-kápol­nában 1. Két világháború tanulsága MÉLY BENYOMÁST KEL­TETT a konferencián, amikor Hromádka professzor két vi­lágháború indulásának évfor­dulójára emlékeztetett, ötven évvel ezelőtt, 1914 nyarán tör­tént a sarajevói merénylet, amelynek következtében 1914. július vége és augusztus ele­je között megkezdődött az első világháború tragédiája, s láng­ba borult és romba dőlt az európai kultúra rengeteg ér­téke, különösképpen pedig sok milliós emberéletet követelt illl!l!l!IIIIIII!l!llllillllilllllll!lllllll!lllllllll!lli:l;l!l!lll!lllllllll!lll:lllliniI!llllllillllllllinilllllllll!lllllllllll!iillllllllllllllillll!l!llllíillillllUi áldozatul a háború pusztítása. A nemzetközi egyensúly felbo­rult s hosszú időre eltűnt, hogy helyet adjon a politikai, társadalmi és kulturális viszá­lyoknak. A NEMZETKÖZI IMPE­RIALIZMUS háborúba taszí­totta a világot, ugyanakkor azonban megindult annak a mély társadalmi átalakulás­nak a folyamata is, amely a békéért való küzdelmet tűzte zászlajára, s 1917 óta egye­lőre egy országban juttatta győzelemre a társadalmi ha­ladást. Ez azután kiinduló­I MÁD KOZZUNK Lukács 16, 1—9 Ür Jézus Krisztus! Te azt akarod, hogy amink van, mások javára fordítsuk. Bocsásd meg. hogy olyan gyakran önzőén élünk. Láttasd meg velünk a lehetőségeket, hogyan segíthetünk másokon. Adj kedvet és áldozatkészséget, hogy időnk, pén­zünk, tudásunk hozzátartozóink és embertársaink rendelke­zésére álljon. Segíts, hogy amíg megtehetjük, mert erőnk, egészségünk van hozzá, adjunk másoknak, szolgáljunk szere­tettel, hiszen Te is mindig csak adtál és szolgáltál nekünk. Túdjuk, hogy erre tanítasz minket a hamis sáfár példá­zatával. De ne engedd megférkőzni szivünkben az emberi ön­zést és számítást. Óvj meg attól, hogy mások javára végzett jó cselekedeteink, áldozataink önző érdekből, a viszontszolgál­tatás céljából történjenek. Tisztítsd meg mások felé forduló szeretetünket a magunk haszna keresésétől. Add, hogy a má­sik emberben ne magunkat, hanem valóban őt és rajta ke­resztül Téged szeressünk, szolgáljunk. Áldd meg az emberiséget is, hogy az erősebb, gazdagabb népek segítségére legyenek az elmaradt országoknak. Mi, a Te tanítványaid, a technika vívmányaiban gondviselő Istenünk ajándékait fedezzük fel, amelyekkel, a szerető Mennyei Atya szebbé, kényelmesebbé, kellemesebbé akarja tenni gyermekei­nek, minden embernek életét. Jézus Krisztus, a történelem Ura, vidd végbe, hogy a fejlett országok hozzásegítsék támo­gatásukkal Ázsia, Afrika, Dél-Amerika hátrányosabb életkörül­mények között élő lakosait a technika áldásaihoz, a Te kezed ajándékaihoz. Ámen. pontja és bázisa lett Európa és Ázsia számos népe függet­lenségi mozgalmának. A MÁSODIK VILÁGHÁ­BORÚ kitörésének 25 éves év­fordulója közeleg. 1939. szep­tember l-én a német fasizmus taszította katasztrófába Euró­pát, majd később más konti­nensek népeit is. Hromadka professzor utalt annak az egy­korú szellemes megállapítás­nak az igazságára, amely sze­rint az első világháború győz­tesei a háborút megnyerték 1918-ban, de a következő húsz év folyamán a békét elvesz­tették. Mindez komoly figyel­meztetés arra nézve, hogy a felelősség elmulasztásával be­láthatatlan következmények járnak együtt. A második vi­lágháború megindult poklá­ban az emberélet szenvedte a legnagyobb kárt. A történe­lemben addig soha nem látott emberáldozatot követelt, közte hatmillió zsidónak a kiirtását. A felkavart emberi szenvedé­lyek, az elvakult faji gyűlölet, a nacionalista indulatok fel- szítasa megmérgeztók az em­beri lelket. 1945 ÖTA a népek az előtt a feladat előtt állnak, hogyan tudják az emberi lelkeken tett pusztítás szennyét és vele együtt az anyagi kár romjait eltakarítani. Éppen ezért meg­döbbentő, hogy akadnak még emberek, akik a békére és a népek békés egymás melett élésére szóló felhívás tekinte­tében bizalmatlanok vagy azt egyoldalú politikai jelszónak tartják. Két világháború ta­nulsága arra figyelmeztet, hogy a békét meg kell nyer­nünk és meg kell mentenünk. Ezeknek a céloknak a szem előtt tartásával alakult meg a keresztyén békemozgalom, amely a világ egyházainak és keresztyénéinek a mozgósítá­sát tűzte ki céljául a béke ér­dekében. 2. „Szövetségem élet és béke” EZ A M ALAKIÁS PRÓFÉ­TA KÖNYVÉBŐL (2,5) vett idézet szolgált a második Ke-' resztyén Béke-Világgyűlés jel­mondatául. Egybecseng az első Keresztyén Véke-Világgyűlés igéjével: „...és a földön bé­kesség”. HROMADKA PROFESZ- SZOR a témát Isten világot átfogó mértékének a szem előtt tartásával fejtette ki. A világ létezése és az emberi élet nem a véletlen műve, nem is valami hidegen, mechanikusan ható természeti törvények eredménye, hanem úgy élünk ezen a földön, mint Isten szeretetének és jóságá­nak a teremtményei. Olyan lé­nyek vagyunk, akiket Isten a hozzá való hasonlóság aján­dékával tüntetett ki, s akik­kel ő bizalmának és szerete­tének a szövetségében akar él­ni. Ebben látjuk — a prófétai, evangéliumi, apostoli iratok­nak a fényében — az ember­nek és az emberiségnek Isten­től adott nagy és örök ajándé­kát. Isten újra rríegerősíti az em­ber szövetségét önmagával. Akkor is kész a szövetségkö­tésre, ha az ember bűnével megsértette Isten bizalmát. Isten mindig hívogatja az em­bert szüntelen megújuló, szent szeretetével. Azt várja az em­bertől, hogy az igazságnak és a békének a közösségében él­jen együtt felebarátaival. Ámint Isten irgalmasságot I gyakorolt az emberrel, úgy (Folytatás a 2. oldalon) MAMMON ÉS ÉRTÉK Ha a mai átlagember életéi összehasonlítjuk mondjuk a száz év előtti, akár városi, akár falusi ember életével, a mait összehasonlíthatatlanul gazdagabbnak találjuk. A ter­melőerő többszöröse jut egy főre p, múlfihoz képest, és ta­lálmányok százai állnak azóta az ember szolgálatába. Nagy­atyáink nem is álmodtak rá­dióról, televízióról, mosógép­ről, motorról. Eszébe sem ju­tott az egyszerű embernek, hogy nagy utazásokat tegyen vasúton, vagy hajón. Egy áru­mintavásáron ma több csodát és több ragyogást lát, mint az­előtt élete összes vásárain. Az a kérdés, hogyan értékeljük ezt a gazdagodást, amely sok­szor annyira felszítja a vágya­kat és a képzeletet és annyira zsúfolttá teszi az ember életét. Örüljünk-e neki, vagy vesze­delemnek tartsuk? A keresztyének is különböz­nek egymástól a földi javak értékelésében. Vannak, akik irtózva fordulnak el tőle, mint az ördög szerzeményétől és nem akarnak hallani az élet sok színű gazdagságáról. Leg­feljebb annyira, amennyire kénytelenek vele. Mások bát­ran hozzálátnak és alaposan kiveszik a részüket a javak termeléséből és használatából. Mit mond erről a Szentírás? Az ige a földi javakat egy­felől Isten ajándékának mond­ja. Ő bízta meg az embert, hogy uralkodjon a löldön. Aki felöltözteti a mező liliomait és az ég* madarait, királyi pa­lástjába öltözteti az embert is. Az atya gyűrűt húz megtalált fia ujjara, s az alabástrom szelence drága kenet a szere­tet jele, amivel az utolsó útra készíti fel a hivő a mestert. Másfelől minden kincs, ami az embert bűvöletébe vonja, ha­mis mammon, s az érte való szorgalmatoskodás nehézzé te­szi a szívet. Vajon mikor ér­vényes az egyik és mikor a másik? A mai vasárnap evangéliu­mában Jézus arra tanít, hogy az élet java közül semmi sem az enyém. Megbízatásként ka­pom, s visszavétetik tőlem, amikor Istennek tetszik. Ne essem varázsos hatalmába. Azért kapom, hogy gazdálkod­jak vele az ember javára. Ér­téke abban áll, hogy rendel­tetése szerint használom fel. Ne meneküljek tehát tőle és ne dobjam el. Fogadjam el, legyek eszes és használjam fel okosan. Szolgáljam vele az embert. A gyémánt, csak any- nyi, mmt a kavics. A mérnök kezében a jólét eszköze. A legszebb rózsa is csak olyan, mint a fű; de ha örömet ho- ok vele, talán valakinek, aki magános, értékké tettem. A mólót kincsre váltottam. Ön­magában minden tárgy érték­telen; „hamis mammon”. A gondoskodás hűséges szolgála­tában: érték. Önmagában sem­miség. Amikor odaadom, még­is tett, amely Isten örökké­valóságában is fényes marad. Uzon László

Next

/
Oldalképek
Tartalom