Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-07-05 / 27. szám
kp. BÉRM. BP. Ű. Szolgálatunk a gyülekezetben és a világban Beszámoló a Lutheránus Világszövetség „Sáfárság bizottság”-ának londoni üléséről A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG ÖTÉVENKÉNT tartandó nagygyűlései között első sorban különböző bizottságokban folytatja munkáját. Ezek a bizottságok általában évente üléseznek. A Helsinkiben 1963 nyarán tartott Negyedik Nagygyűlés hat bizottságot választott (teológiai, segélyezési, nevelésügyi bizottság stb.). Az egyik ilyen bizottságnak: „Sáfárság és evangelizáció” a megjelölése. Mindjárt meg kell jegyezni, hogy külföldön, de különösen Amerikában „evangelizáció” alatt nem azt értik, amit Magyarországon. Míg idehaza az „evangelizáció” legtöbbször „egyhetes ébresztő igehirdetés sorozat”-ot vagy többnapos konferenciát jelöl, külföldön általában az evangélium hirdetésére (a vasárnapi rendes istentiszteleten is!) és a gyülekezeti élet egészére vonatkozik. A fennálló félreértések elkerülésére sokan azt javasolják, hogy ennek a bizottságnak ez legyen a neve: „Sáfárság és gyülekezeti élet”. De meg kell magyaráznom a „sáfárság” szót is, mert hazai Egyházunkban ezt is ritkábban emlegetjük. Keresztyén hitünk szerint Isten különböző „kegyelmi adományok"-kai ajándékozza meg az embereket. Pál apostol I. Kor 12-ben beszél arról, hogy a Szentlélek adományai közé tartozik: a „bölcsesség beszéde”, a hit, a „lelkeknek megítélése”, a diakonia (szolgálat) stb. Ezek az ajándékok valójában Istenéi és az embereknek esak „hasznosítás”-ra, „forgatás”-ra, „kamatoztatás”-ra adja ki. Végül is a megajándékozott embereknek „el kell számolniuk” velük: hogyan hasznosították azokat Isten dicsőségére és felebarátaik javára. Tágabb értelemben az „adományok” sorába tartozik maga az „emberi test”, sőt még a pénz is. Azt a szolgálatot, amely ezeknek az isteni ajándékoknak 0 „hasznosításé”-ra irányul nevezzük „sáfárság”-nak. A Lutheránus Világszövetség olyan fontosnak tartja a t,sáfársági szolgálat"-ot, hogy ennek ébren tartására, helyes irányban folytatására külön bizottságot létesített. Meg kell jegyeznem, hogy egyes külföldi egyházakban igen erős hangsúlyt kap ez a szolgálat, aSonban nem mindig jó irányban. A Helsinkiben megválasztott „sáfárság bizottság” június S—12. között tartotta első ülését Londonban a Tavistock Hotel egyik különtermében. A bizottság tagjai között két német, két amerikai, egy-egy svéd, dán, indiai és magyar tag van. A bizottság elnöke D. Herbert Reich lelkész, aki a Hannoveri Evangélikus Egyhqz keresztyén sáfársági munkabizottságának ügyvezetője. A LONDONI MUNKAÜLÉSEN HERBERT REICH elnök részletes beszámolót adott a Lutheránus Világszövetség keretében eddig végzett „sáfársági munká”-ról, majd vázolta a Helsinkiben megválasztott új bizottság előtt a feladatokat. Ezt követően a bizottsági tagok tartottak előadást a saját egyházukban folyó sáfársági munka elvi és gyakorlati kérdéseitől. Az amerikai evangélikus egyházakban folyó sáfársági munkáról dr. Matson püspök és dr. Olson lelkész számolt be, a dániai munkát Bertelsen, a svédországit dr. Sjörgen, az indiait Peter lelkész ismertette. Összefoglaló jelentést adott világviszonylatban erről a munkáról Jussi Sippola lelkész, aki a Lutheránus Világszövetség genfi központjában az e területen folyó munkának a titkára. A jelentésekből több biztató jelenségre figyelhettünk fel. Több egyházban nagyon komolyan veszik a sáfárság munkáját. Más jelentésekből kitűnt, hogy egyes nyugati országokban igen nagyfokú az elvilágiasodás és így a gyülekezeti tagokban nagy mértékben elhomályosult annak tudata, hogy ők az „Isten sáfárai”, akik arra vannak híva, hogy felebarátaik javára kamatoztassák „kincseiket”. Az is kitűnt, hogy több egyházban vannak ugyan „gyülekezeti sáfárok” tehát olyanok, akik bizonyos szolgálatot elvégeznek a gyülekezetben, de a gyülekezetek egésze egyáltalában nem érzi elkötelezettnek magát a felebarát szolgálatára. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK, a bizottság egyetlen „keleteurópai” tagja szintén tartott előadást a fenti témáról. Előadásában első sorban arra tette a hangsúlyt, hogy nem „egyes” sáfárok szolgálatát kell megszervezni, hanem az egész gyülekezet szolgálatát kell igényelni az emberek javára. Azt is kiemelte, hogy bármennyire fontos az evangéliummal való szolgálat, de ugyanilyen hangsúlyos a szeretetszolgálat és a különböző „életrendek”-ben (állam, család, hivatás stb.) végzett jó munka. Előadásában többek között hangsúlyozta, hogy Krisztus szolgálata és cselekvése gyülekezetén keresztül történik. Krisztus nem valamiképpen a „levegőn” keresztül, hanem a gyülekezete által szolgál. Tehát nem ez, vagy az a nagyszerűen képzett vagy tehetséges „hivő”, hanem a gyülekezet a maga egészében hordozza a szolgálatot, illetőleg a gyülekezet egészén át szolgál Krisztus... A sáfárság szolgálatára nem egyik vagy másik gyülekezeti tag van elhíva, hanem az egész gyülekezet. Magyarországi Evangélikus Egyházunkban e tekintetben úgy gondolkodunk, hogy nem helyes a gyülekezet életében néhány „sáfárról” beszélni, akiknek végeredményben a gyülekezet többi tagjai „munkaterületül” szolgálnak, hanem az a helyes, ha az egész gyülekezetei Isten sáfárának tekintjük, amelynek minden tagja egymásnak és általiban a felebarátnak szolgálatában áll. — A „sáfárság” nem kiemelt szolgálat a gyülekezetben. Nem valami „extra hivatal”. Ahogy összedolgoznak a test tagjai és közöttük nincsen rangkülönbség, úgy a „kegyelmi adományok” sem arra valók, hogy egyeseket — „sáfárokat” — a gyülekezetből kiemeljenek, hanem, hogy ki-ki a maga helyén sáfárkodjék a neki juttatott „ado- mány”-nyal a többiekkel való harmonikus egységben... A i,diakoniá”-val való sáfárkodásnak sokféle formáját kell az egyháznak megtalálnia. A diakonia egyik formája a cselekvő segítőkészség. Itt gondolunk a kicsiny dolgokban való egyszerű segítésre, még az „egy pohár víz” nyújtására is, de gondolunk országos vagy világméretű diakonia folytatására is. Meggyőződésünk szerint, ha Krisztus egyháza a neki adott diakonia „adomány”-t csak a saját területén belül forgatja, ez által megszűkíti szolgálati területét, mert Isten az egyházat nem önmagával való foglalkozásra küldte, hanem az egész világért való szolgálatra. Nem szabad azonnal „hamis prakticizmus”-ról beszélnünk, amikor a gyülekezet világméretű diakoniai szolgálatának szükségességét hangsúlyozzuk... Mindenfajta „sáfári szolgálat”Lapzártakor érkezett Ülésezik a flásodSk Keresztyén Béke-VSlággyfilés — Prágai tudósítás —• Az elmúlt héten zsúfoltak voltak a Prágába vezető országutak. A legkülönbözőbb országok rendszámaival ellátott autókaravánok igyekeztek a város szívébe. Hosszú sorban szállították a Második Keresztyén Béke-Világgyűlésre a küldötteket, megfigyelőket, vendégeket és újságírókat. De sok százan érkeztek vonaton és repülőgépen is. Valamennyi földrész sok-sok országából jöttek el a különféle keresztyén egyházak és közösségek képviselői: fehérek és színesek. De jöttek mohamedánok és buddhisták is. Megfigyelőket küldtek a nagy keresztyén világ- szervezetek, az Egyházak Világtanácsa, a Református Világszövetség, a Lutheránus Világszövetség és a Római Katolikus Egyház is. A konferencia színhelye a Smetana-terem volt A világ- gyűlés mintegy ezer résztvevője hatalmas tábort képvisel: a békét akaró, azért imádkozó és dolgozó gyülekezeti tagok sok-sok millióját keleten és nyugaton, északon és délen. A város szívében, a Smetana- teremben ezekben a napokban a békét akaró emberiség, keresztyének és nem keresztyének szíve dobog. Június 28-án délelőtt tíz órakor ökumenikus istentiszteletre jöttek össze a konferencia résztvevői. A mintegy kétezer prágai keresztyén és a konferencia ezer-ezerkétszáz képviselője kérte imádságban Isten áldását arra a nagy ügyre, amelyért a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés is fáradozik: az emberiség békevágyára és béketörekvésére. Történelmet lehelnek a Betlehem kápolna falai. Több mint félezer évvel ezelőtt itt prédikált a cseh reformátor, Húsz János. A prágai Comenius teológiai fakultás dékánja, J. L. Hro- mádka és Nyikodim, Leningrad és Ladoga orosz ortodox metropolitája végezték a szolgálatot, a bizánci és a protestáns liturgia elemeinek alkalmazásával. Napfényben tündökölt a gótikus kápolna, amikor német, francia, angol és cseh nyelven felhangzott az Istent dicsőítő ének, vagy az ortodox metropolita gyönyörű basszusa: „Béke legyen veled és a te lelkeddel.” És válaszolt rá a protestánsok hitvallásának himnusza és szárnyalt a legkülönbözőbb nyelveken. A fekete, sárga és fehér arcbőrű papok és püspökök festői látványt nyújtottak, vörös és fekete, lila, sárga, barna és fehér papi és főpapi díszükben. Köztük a római katolikus főpapok feketében és bíborban, turbánban a mohamedán mullah, egzotikus öltözetben a buddhista pap. Niemöller Márton hirdette a hatalmas gyülekezetnek az Igét a konferencia alapigéje, Malakiás könyve 2. részének 5. verse alapján. „Az az eszme, amely minket összeköt egymással, az a ml keresztyén felelősségünk, — és az a törekvésünk, hogy az életünket hassa át ez a felelősség.” „Konferenciánkat a Bibliának ez az Igéje hatja át: »Szövetségem élet és béke«, és ez erőt ad nekünk arra, hogy szembenézzünk minden veszéllyel. Mert ma jobban mint valaha, a béke és az élet ügye forog kockán, hiszen a háború elkerülhetetlenül a halált jelenti” — mondotta többek között igehirdetésében. • Maga a konferencia vasár- nap délután 4 órai kezdettel tartotta megnyitóját, Nyikodim | EMLÉKEZETESEN SZÉP ÜNNEPÉLY VOLT június 23-án Pozsonyban, a régi Városháza épületében. Ezen a napon avatta tiszteletbeli doktorrá a Szlovák Evangélikus Egyház Teológiai Fakultása Káldy Zoltánt, a Déli Egyház- kerület püspökét és Juraj Struharikot, a jugoszláviai szlovák nyelvű gyülekezetek püspökét. Káldy Zoltán püspök, „az egyház, az ökumené és a világbéke” területein kifejtett munkásságáért kapta a tiszteletbeli doktori címet. A szlovák evangélikus egyház Teológiai Fakultása fennállása óta mindössze kilenc személyt tüntetett ki a tiszteletbeli doktori címmel, köztük Martin Niemöller egyházelnököt és dr. Vető Lajos püspököt. A tiszteletbeli doktorráava- tás külső formájában is igen ünnepélyes volt. Ünnepélyessé tette maga a hely, ahol az avatás lefolyt. Pozsonyban, a régi Városháza nemcsak stílusában, hanem történetében is igen nevezetes épület. Hosszú időn keresztül ebben az épületben székelt a római katolikus egyház érseke. Különösen is nagy történelmi múltra tekint vissza az ún. „Tükör terem”, amelynek minden fala tükörből van. A feljegyzések szerint itt hallgatta ki Szelepcsényi György esztergomi érsek és hercegprímetropolita imádságával, majd Hromádka dékán, a Keresztyén Békekonferencia elnöke tartotta meg főreferátumát. A főreferátum elhangzása után Ondra főtitkár beszámolt a Keresztyén Békekonferenciának az első és második Béke- Világgyűlés közötti munkájáról és vázolta a Második Béke- Világgyűlés feladatát és célkitűzéseit Nagy érdeklődéssel hallgatták a konferencia résztvevői annak a táviratnak a felolvasását amelyben 17 Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára köszöntötte a Második Keresztyén Béke-Világgyűlést. Ugyancsak táviratban küldte köszöntését Makariosz érsek, a ciprusi köztársaság elnöke és Sierra Leone miniszterelnöke: M. S. Musztafa, valamint Signor Lapira, firenzei főpolgármester. Személyesen üdvözölte a Keresztyén Béke-Világgyűlést Prága város főpolgármestere, a Béke-Világtanács és a Csehszlovák Béketanács nevé- I ben. Különböző egyházak, egy-1 más azokat a protestáns lelkészeket akiknek egy részét gályarabsággal súlytották. Háromszáz évvel később itt avattak evangélikus püspököket tiszteletbeli doktorrá! Szimbolikusan igazságszolgáltatás ez az evangélikusság számára! A „TÜKÖR TEREMÉBEN AZ ELNÖKI ASZTALNÄL foglalt helyet dr. Ján Michalko dékán, továbbá dr. Ján Petrik és dr. Vladimir Olexa professzorok, akik az ünnepélyes avatást végezték. A Teológiai Fakultás professzorain kívül az elnökségben részt vettek Dobias professzor, a prágai Commenius Egyetem képviseletében, továbbá dr. Vis- nyovsky, a pozsonyi római katolikus Teoiogia; dékánja. Jelen volt az ünnepélyen dr. Ján Chabada egyetemes püspök, D. Ludovit Katina és D. Stefan Katlovsky szlovákiai evangélikus püspökök, Cymo- rek püspök, dr. Varga Imre református püspök, Ondrej Bartho főtitkár. Magyarországi egyházegyetemünket D. dr. Vető Lajos püspök képviselte. A Lutheránus Világszövetség képviseletében Paul Hansen titkár volt jelen. A Csehszlovák Szocialista Népköztársaság Állami Egyházügyi Hivatalának képviseletében Hruza elnök volt jelen, továbbá Belansky a pozsoházi közösségek, gyülekezetek áldáskívánásainak tolmácsolása után, fejeződött be a Béke- Világgyűlés első napja. A konferencia második napjának kiemelkedő eseménye volt az a helyeslés, amellyel a konferencia azokat a táviratokat fogadta, amelyeket a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés küldött Hruscsovnak, a Szovjetunió miniszterelnökének, Johnson amerikai elnöknek, Home angol miniszterelnöknek, A. Novotnynak, Csehszlovákia elnökének, valamint De Gaulle francia köz- társasági elnöknek. Erőt ad a konferencia megfeszített munkájához az a tudat, hogy vele van fáradozásaiban a világ sok keresztyénének, köztük magyarországi gyülekezeteinknek imádsága* Ebben a tudatban erősödök meg, valahányszor a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés jelvényére nézek: a keresztre, amely összefogja a Föld két féltekéjét. I Gádor András nyi egyházügyi hivatal vezetője és Kmet főosztályvezető. A Magyar Nagykövetséget Krájcsik pozsonyi konzul képviselte. Jelen volt Jugoszlávia prágai nagykövetségének képviselője is. Káldy Zoltán püspököt a doktorráavatás ünnepélyére elkísérte felesége is. AZ ÜNNEPÉLYES BEVONULÁS után dr. Vladimir Olexa professzor terjesztette elő a Teológiai Fakultás tanári karának határozatát a tiszteletbeli doktori cím adományozásáról. Majd dr. Ján Petrik professzor részletesen ismertette Káldy Zoltán és Juraj Struharik püspökök életrajzát és munkásságát. Ugyancsak ő avatta doktorrá a két püspököt és adta át nekik a „tiszteletbeli doktori oklevelet”. Az új doktorokat először dr. Ján Michalko dékán üdvözölte meleg szavakkal. Kiemelte a doktorrá avatott két püspök munkájának jelentőségét és örömének adott kifejezést afelett, hogy az ünnepélyen kifejezésre jutott nemcsak a szlovákiai evangélikus egyház és a magyarországi evangélikus egyház őszinte barátsága, hanem ezen túlmenőleg a két nép barátsága is, sőt általában (Folytatás a 2. oldalon) ^Dfrtdj%m.ocLtá3 nak szeretetben kell végbemennie. Bár Pál apostol nem sorolta a „szeretetet” a „kegyelmi adomány”-ok közé, mégis amikor I. Kor 12 végén a kegyelmi adományok felsorolása után „kiváltképpen való út” gyanánt a szeretetet ajánlja, ezzel azt akarta mondani, hogy minden „kegyelmi adomány” csak szeretetben gyakorolható és az által lesz gyümölcsözővé. Nekünk olyan tapasztalataink vannpk a magunk helyén, hogy ahol az egyház a sáfárkodás szolgálata közben csak a legkisebb mértékben is letér a szeretet útjáról, önmaga előtt zár be minden ajtót az emberek felé. A szeretetnek gyakran alázatosságban kell megmutatkoznia. A „fölényeskedő”, az „önigaz”, a másfelfogású embereket lenéző és őket „másodrendű” embereknek minősítő egyház nem tudja elvégezni sáfári szolgálatát”. AZ ELŐADÁSOK UTÁN igen élénk eszmecsere fejlődött ki. Annak gyümölcsei többek között abban is mutatkoznak, hogy az 1965-ben tartandó bizottsági ülésen már egy ilyen előadás téma szerepel: „A gyülekezet egészének felelőssége a küldetés, a szolgálat és gondoskodás vonalán”. A másik téma pedig ez lesz: „Bizonyságtétel a jó és hűséges napi munkavégzésen keresztül”. Ugyancsak elhatározta a Bizottság egy teológiai konferencia megrendezését ez év őszén Oslóban. Ézen a konferencián a „sáfársági munka” teológiáját szeretnék felmérni és a gyakorlati következtetéseket levonni. Ugyanakkor ajánlja a Bizottság a Lutheránus Világszövetség tagegyházainak, hogy foglalkozzanak a saját körükben ezekkel a témákkal: „Hogyan működik felelősen a mi korunkban a gyülekezet és ’az egész egyház” és „A gyülekezet szerepe a társadalomban”. A londoni ülés tárgysorozatán szerepelt még Mau lelkész előadása, aki a Lutheránus Világszövetség szolgálatáról számolt be nagy vonásokban. A „sáfárság bizottság” tagjai számára az angliai evangélikus egyház vezetősége fogadást adott, amelyen a bizottsági tagoknak volt alkalmuk megismerkedni az angliai evangélikusság életével. Káldy Zoltán 0 *
