Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-05 / 27. szám

Kéfszázötven éves jubileum — Űj orgona Irsán — JÜNIUS 21-ÉN ÜNNEPEL­TE AZ IRSAI GYÜLEKEZET fennállásának 250. éves ju­bileumát. A gyülekezet meg­alakulásának esztendeje való­színűleg 1713, bár egyes fel­jegyzések 1714-et említik. Mindenesetre a gyülekezet csak akkor akarta a jubileu­mot megünnepelni, amikor már új orgonája is elkészült. Ügy gondolták, hogy a „di­cséret és hálaadás hangsze­réinek felépítésével juttatják kifejezésre hálájukat Isten iránt. A jubileum megünneplésé­vel érdemes volt várniuk az irsaiaknak. Az új orgona ugyanis magyarországi evan­gélikus egyházunknak egyik legszebb hangú orgonája. Az orgonát a budapeti Állami Or­gonaüzem készítette Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész tervei szerint. Az orgona Bach János Sebestyén orgo­náinak mintájára készült, egyben a legmodernebb kivi­telezésben. Két nianuál-pedá- los, 15 regiszteres. Hangja „meleg-tónusú”, szívhez szó­ló. Ugyanakkor elég erős ah­hoz, hogy a templomot be­töltse. A közel 120 000 forin­tos költséget a gyülekezet nagyfokú, önkéntes áldozatá­ból fedezték. A gyülekezet jubileumának ünnepére és az új orgona fel­szentelésére június 21-én Irsára érkezett Káldy Zoltán püspök, akit az egész presbi­térium várt a parókia udva­rán. A gyülekezet nevében Kemenczey János felügyelő köszöntötte meleg szavakkal a püspököt. Kiemelte, hogy a püspök már harmadszor lá­togatja meg az irsai gyüle­AZ ÜJ ORGONA FEL­SZENTELÉSE istentisztelet keretében történt. A kezdő éneket még a harmonium kí­sérte. Ahítatos csend és nagy figyelem volt a zsúfolt temp­lomban, amikor a püspök be­jelentette: „Hálával és örömmel gyü­lekeztünk ma az Űr házába, mert új orgonát állíthattunk fel benne Isten kegyelméből. Pál apostol azt mondja, hogy Isten igéje és Imádság szen­teli meg Isten ajándékait. így adjuk át az Űr szolgálatába az új orgonát is” . Igeolvasás, imádság és az Apostoli hitvallás elmondása Után következett a szentelés Áldásra emelt kézzel mon­dotta a püspök: „Az Ümak szentelt legyen ez az orgona az Atya, Fiú. Szentlélek nevében, Isten di­csőségére és a gyülekezet épü­lésére. Áldott legyen minden­ki, aki ezt az orgonát meg­szólaltatja az Űr szolgálatában és áldott legyen a gyülekezet, amely megérti hangját, hogy Isten kegyelmének gazdagsá­gát magasztalja nemzedékről- nemzedékre. Most pedig szó­laljon meg az új orgona Is­ten dicsőségére, azután az or­gona hangjával együtt énekel­jük mi is a Szentháromság egy igaz Isten dicséretét”. Ekkor megszólalt az új or­gona. Trajtler Gábor, Bach János Sebestyén három mű­vét adta elő. Aztán a főéne­ket már az új orgona kísére­tével énekelte a gyülekezet: Boldog hálaadással szárnyalt az ének. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK Kol 3,15 alapján prédikált: „A Krisztus békessége uralkodjék a ti szívetekben, hiszen erre hivattatok el az egy testben; és háládatosak legyetek.” Igehirdetésében többek kö­zött ezeket mondotta: A két­százötvenéves jubileum és az új orgona nagyon jól összetar­toznak. A gyülekezet bizonyá­ra azt akarta megmutatni az új orgona felállításával, hogy hálás Istennek a negyedévez­redes múltért, amely idő alatt Isten megtartotta népét, gon­doskodott pásztorokról, igéjé­nek hirdetéséről és a szentsé­gek kiszolgálásáról. Ugyanak­kor ezzel az orgonával a gyü­lekezet azt is kifejezésre akar­ta juttatni, hogy a jelenben ör­vendező és a jövőbe remény­séggel néző gyülekezet. Pál apostol leveleiben ismételten Visszatérő szó a „hálaadás”. A textusban is szerepel ez a szó. Pál apostol az egész életet a ,,hálaadás alapállásából” nézte és az volt a meggyőződése, hogy a keresztyén embernek mindenütt és mindenkor van oka a hálaadásra. Ha az irsai gyülekezet valaha is elfeled­keznék erről, az új orgona hangjai figyelmeztessék rá: Az irsai templom új orgonája „Háládatosak legyetek!” Ha azok a gyülekezeti tagok, aki­ket az elmúlt 250 éven keresz­tül eltemettek az irsai temető­be, most ide állhatnának az ünneplő gyülekezet elé, arról énekelnének, hogy Isten sze- retete irántuk mindig nagyobb volt, mint az a sok nehézség, amelyen keresztül kellett men­niük. Az igazi hálaadás azon­ban ott „robban ki” a szívből, ahol a gyülekezet tagjai nem­csak. Isten gondviselését lát­ják meg, hanem azt is, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát ad­ta ...” Az igazi hálaadás ilyen mélyről fakad: a bűnbocsánat örömhíréből és az örökélet re­ménységéből. Ebből a hitből táplálkozzék mindig az irsai gyülekezet hálaadása is. De ne feledkezzenek el hálát adni a mindennapi kenyérért, az ott­honaikért, az egészségért, csa­ládjukért és hazájukért. A hálaadás mellett — foly­tatta a püspök —, békességnek kell lenni a szívekben s a gyü­lekezetben. Ez a békesség ak­kor tölti el az ember szívét, amikor bizonyossá válik afe­lől, hogy Isten megbékélt vele a Jézus Krisztusban és ő is, maga is el tudja mondani: „Mind jó, amit Isten tészen.” Természetesen a hivő ember szívét is, sok minden nyugta­laníthatja; de végül is Isten azt akarja és munkálja, hogy a békesség „uralkodjék” a szívében. Vagyis mindig a békesség kerekedjék felül! Ennek a békességnek kell uralkodni a családban: a szü­lők és a gyermekek, a hit­vestársak, öregek és fiatalok között. Mindazt ami szétvá­laszt, vagy zavart kelt, a „békesség”-gel kell legyőzni. Isten azonban nemcsak a „szív békéjé”-t akarja, ha­nem nagyobb közösségekét is. Csak az önző „keresztyén” em­berek mondhatják azt: „Ne-* kém békességem van, a világ­gal pedig nem törődöm.” A vi­lág is Isten világa, nemcsak a „szív világa”! Isten akarata az, hogy a világban is „békesség uralkodjék”. Ezért kell fára­doznia a keresztyén emberek­nek is a jóakarata emberekkel együtt a világ békéjéért is! Az istentisztelet befejező ol­tárt szolgálatát a püspökitől együtt Gálát György lelkész és Detre László esperes végezte. DÉLUTÁN TOVÁBB ÜNNE­PELT AZ IRSAI GYÜLEKE­ZET díszközgyűlés és orgona­hangverseny keretében. Ez al­kalommal Gálát György lel­kész ismertette az irsai gyüle­kezet történetét: A legrégibb feljegyzések 1713—14-es éveket említik, mint a gyülekezet megalakulá­sának évét. Az 1760-as évek­ben sok megpróbáltatáson kel­lett keresztül mennie a gyüle­kezetnek: A szabad vallásgya- kovlat akadályokba ütközött. A hívek Mária Teréziához, az akkori királynőhöz fordultak panaszukkal, aki vizsgálatot rendelt el. Az első vizsgálatnak nem sok eredménye volt. A hí­vek újra a királynőhöz fordul­tak. Végül is elérték céljukat. Első imaházukat és lelkészla­kásukat Í722-ben építették. Az imaház valószínűleg a je­lenlegi templom helyén állott. 1744-ben már haranglábat ál­lítanak fel egy haranggal. Az imaházat a gyülekezet tagjai 1797-ig használták. A gyüle­kezet 1797 tavaszán templom­építési engedélyért folyamo­dott a vármegyéhez. Az enge­délyt meg is kapták. így hoz­záfogtak a templom építéséhez, amelyet 1801-ben fejeztek be. A templom felszentelése a Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnapon történt. Orgo­nát is szerzett be a gyülekezet 1878-ban. Ennek helyére került most az új orgona. A parókia 1827-ben leégett. A mostani lelkészlakás 1865-ben épült. A gyülekezet a százéves paró­kián is sok javítást végzett már. Most nagyon rendezett állapotban van. Az ünnepségek alkalmával Kása Mihály másodfelügyelő arra kérte a püspököt, hogy te­gyen lépéseket az ún. ,£zarva si Énekeskönyv” kiadása érde­kében. Irsán ugyanis — és még több más gyülekezetben — nem a „Dunántúli Énekes könyve”-t használják, hanem a Szarvasi Énekeskönyvet. Ez viszont már nem kapható. A püspök megígérte, hogy tanács­kozni fog az ’ősz folyamán azokkal a lelkészekkel, akik­nek gyülekezetében a Szarvasi Énekeskönyvet használják és ha annak kiadására valóban szükség van, akkor gondoskod­nak róla, hogy — többek között — az irsaiak is hozzájussanak Az irsaiak az új orgona kísé­rete mellett új énekeskönyvek­ből szeretnék dicsérni az Urat:.. —n |)!lElimi!l!lll!lllll!l!ITI!IIH!lllililll!ll!llll!i:i!l!!i;i!!'y r§ Az Evangélikus Sajtó- gg g osztály kiadásában g{ megjelent g A ZSOLTÁROK KÖNYVE magyarázata g g (Válogatott zsoltárok) g Irta: JÉ S DR. PÁLFY MIKLÓS jj Ára: 32.—forint §g H Kapható a Sajtóosztály g Iratterjesztósében, ~ Budapest VIII. Puskin p a u. 12. s (Doktß r oß ahii ^P&zi&rigAajt (Folytatás az L oldalról) | a népek barátsága, hiszen az ünnepélyen a szlovákokon és magyarokon kívül csehek, len­gyelek, nyugatnémetek, dánok is részt vettek és képviseltette magát a Prágai Keresztyén Bé­kekonferencia és a Lutheránus Világszövetség is. Michalko dékán szavai után a Csehszlovák Szocialista Nép- köztársaság Művelődésügyi Minisztériuma nevében Ondrej Belansky, a pozsonyi Állami Egyházügyi Hivatal vezetője köszöntötte a tiszteletbeli dok­torokat. Különösen is utalt a népek barátságára, együttélé­sének szükségére és a békés világ kialakításának fontossá­gára. Azt mondotta, hogy mindkét tiszteletbeli doktor a maga helyén tudatosan és je­lentősen fáradozik ezekért a célokért. D. Ján Chabada egyetemes püspök a Szlovákiai Evangé­likus Egyház nevében üdvözöl­te az új doktorokat. Többek között ezeket mondotta: „Ezen az ünnepélyen teológiai és egyházi életünknek nem akár­milyen eseményéről van szó, hanem a pozsonyi Szlovák Evangélikus Teológiai Fakul­tás legnagyobb tiszteletadásá nak kinyilvánításáról. A test­vér evangélikus egyházak kép­viselői életművének magas fokú elismeréséről és értékelé­séről .., Amikor magas akadé­miai tiszteletadással D. Káldy Zoltán püspök testvért is be­soroltuk a Szlovák Evangé­likus Teológiai Fakultás ma­gas kitüntetése hordozóinak családjába, azok mellett az eszmék és elvek mellett tét tünk hitet, amelyek alapján a második világháború befejez tével, közelebbről a 10—12 év­vel ezelőtti időszakban, el­kezdtük egyházunknak a Ma­gyarországi Evangélikus Egy­házzal való baráti és testvéri együttműködését. A mi egyhá­zunk és a Magyarországi Evan­gélikus Egyház vezetősége már akkor levetkőzte azt a lellcüle- tet, amelynek semmi köze sem volt a mi Urunk szeretetpa- rancsához... Az idevezető út azonban nem volt könnyű. Olyan idők vannak mögöt­tünk, amikor azt képzeltük, hogy nemzeteinknek úgy szol­gálunk a legjobban, ha a gyű­lölet szellemét hívjuk ki ben­nük és ápoljuk közöttük. De hova jutottunk, mikor így szol­gáltunk népünknek? Milyen sors jutott így osztályrészül? Az első és második világhábo­rú ad erre a kérdésre világos feletet. Olyan nemzedék va­gyunk, amely sokat tanulhat ebből a szomorú múltból... ke, barátság, testvériség és ál- 1 dott együttműködés képezheti egyházaink és nemzeteink bol­dog életének egyedül lehetsé­ges útját.” Az üdvözletek elhangzása után a két új tiszteletbeli dok­tor tartotta meg székfoglaló be­szédét. D. Juraj Struharik püs­pök „A jugoszláviai szlovák nyelvű evangélikus egyház életé”-ből tartott előadást. D. Káldy Zoltán püspök pedig ezen a címen: „A diakonia az egyház életformája”. Az ünnepély után a Szlovák Evangélikus Egyház Teológiai- Fakultása ünnepi ebédet adott. A fehér asztal mellett több köszöntő hangzott el. Üd­vözölte az új tiszteletbeli dok­torokat: Hruza elnök. D. Ján Chabada egyetemes püspök, Varga Imre püspök, Cymorek püspök, D. ár. Vető Lajos püs­pök, Dobias professzor, dr. Visnyovsky dékán, Paul Han­sen titkár. Este D. Ján Chabada püspök látta vendégül otthonában a magyar és jugoszláv delegáció tagjait. A fogadáson a szlovák püspökök valamennyien részt vettek. BEFEJEZÉSÜL KÖZÖLJÜK KÁLDY ZOLTÁN püspök székfoglalójának bevezető sza­kaszát: „Hálás szívvel és ünnepi ér­zésekkel állok önök előtt. Há­lás vagyok a *tiszteletbeli dok­torai kitüntetésért, amelyet a Szlovák Evangélikus Egyház Teológiai Fakultása nekem adományozott. De még ennél is hálásabb vagyok azért a szeré­téiért, amely a kitüntetés mö­gött van. Az első pillanattól tudtam, hogy nem pusztán munkám megbecsülése van a tiszteletbeli doktori cím ado­mányozása mögött, hanem sok­kal inkább az a testvéri sze­retet, amely azoknak szívében van, akik indítványozták ki­tüntetésemet. A jövőben is mindig úgy fogom értékeim a tiszteletbeli doktori címet, mint a szeretet szimbólumát. Michalko dékán úr a hozzám írt levelében azt közölte, hogy a Szlovák Evangélikus Egyház Teológiai Fakultása „az egy­ház, az ökumené és a világbé­ke” munkamezein végzett szol­gálataimért adományozza ne­kem a doktori címet. Azért is hálás vagyok, hogy e területe­ken kifejtett szerény munká­mat a szlovákiai evangéttka* egyházban és annak Teológiád ján észrevették. Istennek kö­szönöm meg, hogy ezeken a munkamezőkön dolgozhattam és most is dolgozhatom. Való­ban szívügyem, hogy az egy­ház és benne a magyarországi evangélikus egyház is, a szó szoros értelmében egyház tud­jon lenni és az egyházak kö-- zötti ökumenikus kapcsolatok: gyümölcsözően fejlődjenek, to­vábbá az egyházak is haté- konyairvegyenek részt a jóaka- ratú emberekkel együtt a vi­lág békéjének megőrzésében és megszilárdításában. Ügy gon­dolom, hogy mind a három te­rületen még igen sok a tenni­való és minden keresztyén em­bernek a maga helyén el kell végeznie a reá eső munkát, an­nál is inkább, mert azt helyet­te más nem végezheti el. Ezen az ünnepi ülésen jól­esik kifejezésre juttatnom azt a boldog tapasztalatomat, hogy amit D. Ján Chabada püspök úr közel egy évtizeddel ez előtt kívánt — azt ti., hogy az „öreg Duna hullámai mossanak el mindent, ami elválasztja né­peinket és egyházainkat” — az immár valóság. Ma már azt mondhatjuk: nem elég mély a Duna ahhoz, hogy el tudja vá­lasztani egyházainkat és né­peinket egymástól. Meg va­gyok győződve arról, hogy ez a testvériség és barátság egy építő téglát jelent az egyhá­zak ökumenikus épületében és a népek »béke-otthoná«-nak felépítésében. Még egyszer megköszönöm a Szlovák Evangélikus Egyház Teológiai Fakultá,sánák, dr. Ján Michalko dékán úrnak, az egész tanári karnak és a szlo­vák egyetemes egyház szerete- tét és megbecsülését, továbbá államuk segítségét. Engedjék meg, hogy a tiszte­letbeli doktori oklevél átvéte­lekor a követkeező témáról szólhassak: „A diakonia az egyház életformá”-ja. Dolgoza­tomban néhány tételben egyfe­lől azt szeretném kifejteni, hogy az egyház a világban a maga küldetését csak akkor tudja elvégezni, ha azt a »dia­konia« magatartásában vagy <*alapállásá«-ban teszi, másfe­lől arról szeretnék szólni, hogy az egyház minden tevékenysé­ge tartalmilag is diakonia, ille­tőleg annak kell lennie." Nagyobb igazság ^fiilHIIillllllllllHIliljmilWiiflli.lllIüllliliülilii'IWinilllim I Megértettük, hogy csalc a bé­AZ OROSZ ORTHODOX EGYHÁZ ÜJ GENFI KÉPVISELŐJE Vlagyimir püspököt, aki 1963 óta az Orosz Orthodox egyház képviselője, az Egy­házak Világtanácsa genfi központjában, voronyezsi és lipecki püspökké nevezték ki. A távozó püspököt Géni­ben dr. Visser’t Hooft főtit­kár búcsúztatta. Kiemelte, hogy „mint Krisztus felada­tát úgy töltötte be a püspök, egyházának követe egy olyan szervezeten belül, amely a világ egyházait egységre akarja juttatni”. Az Orosz Orthodox Egyház új genfi képviselője Vitalij Borovoj főlelkész lett, aki a Leningrádi Teológiai Aka­démia tanára és a Moszkvai Pátriárkátus Külügyi Hiva­talának munkatársa. Boro­voj professzor neve — más megbízatásai mellett — a Keresztyén Békekonferencia keretében Mfejtett tevékeny­ségéből is ismert. 0 fogja tartani a küszöbön álló II. Keresztyén Béke-Világgyűlé­sen az egyik jelentős előadást. IMÁDKOZZUNK Máté 5, 20—26 Jézusunk, Te a szeretet többletét várod tőlünk. Azt kí­vánod, hogy az emberi élet alapvető törvényeit necsak durván ne sértsük meg, hanem mindig szem előtt tartsuk a másik ember érdekét. Vedd ki szívünkből a haragot, szánkból a sértő szót, tekintetünkből hántást. Ne engedd, hogy olyan sok rosszat tegyünk másoknak kellemetlen, megjegyzésekkel, rá­galmazással. Különösképpen kérünk Téged, Mesterünk, hogy összefér­hetetlennek tartsuk a vallásos buzgóságot a szeretetlenséggel. Leplezd le igazi mivoltunkat, amikor tcmplomjárással aka­runk tisztelni Téged és a Te Atyádat a Szentlélekkel együtt, közben pedig haragban vagyunk emberekkel és gyűlöljük em­bertársunkat, testvérünket. Indíts bocsánatkérésre azok iránt, akiket megbántottunk. Adj megbékülést minden ellenfelünk­kel. Cselekedő, hogy megbocsátó, bocsánatot kérő szívünket vegyük Istenünk elé kedves áldozatként. Segíts, hogy még büszkeségünk árán is keressük haragos viszonyaink feloldó­dását igazi emberi kapcsolattá. Eléd visszük, Urunk, a mai emberiség legnagyobb kérdését: a háború tömeggyilkosságának elhárítását. Te, aki a „Ne ölj!” parancsot kiterjesztetted a szeretetlenség és harag mindenféle hántására, tudjuk, hogy ma kiterjeszted ezt a parancsot a gyil­kolás elképzelhetetlen méretére, az atomháborúra. Add, hogy Neked engedelmeskedve álljunk be azoknak sorába, akik min­dent megtesznek a háború elkerüléséért, a leszerelésért, az atomfegyverek megfékezéséért. Űr Jézus Krisztus, a történe­lem Ura áldd meg a népeket, hogy megtalálják a békés egy­más mellett élést, amíg nem késő. Tedd minden ember szemé­ben fontossá a „Ne ölj” mai súlyos, világméretű jelentését. Ámen. Néhai Móra Ferenc írja, hogy gyermekkorában nagyon igazságos legényke volt. Az volt a szavajárása: „ez nem igazság!”, — ha valami nem tetszett gyermekes Ms önző, harcos igazságérzetének a fel­nőttek igazával szemben. „A tekintetes múzeumigazgató úr” már nem volt ilyen érzékeny ember. A szegény ember igaz­sága jobban érdekelte, mint a saját magáé. Ez jut eszembe, mikor a mai igében Jézus az írástudók igazságáról, s Isten országá­nak eljövendő teljesebb igaz­ságáról beszél. Ilyesfélekép­pen van meg az embernek a maga kis harcos igazsága hit­ves társával, gyermekével, édes szülőjével, a társadalom­mal, az egész világgal szem­ben; azzal, ami a múltat s ami a jövendőt jelenti. Es megvan az embernek a saját igazsága Istennel szemben is. s megvan hozzá a maga megszépítő ta­karója is: talán éppen az ő törvénye és annak külsőségei, amire gondosan vigyáz, s ami őt igazolja, s vádolja a má­sik, a hanyagabb embert. Is­tent azonban nem érdekük gyerekes érveim, ö mélyebbre, a szívünkbe néz, s ott nem érveket keres, hanem a gyer­mekemet keresi benne, vagy hitestársamat, szülőmet, vagy a segítségre szoruló másik embert. S kifogástalan val­lásosságom. s erkölcsöm ta­lán haragot takar, s Istennek 117/újtott ajándékaim mögött életemet leplező szándék lap­pang. Istennek az elveszettekre van gondja, s arra, hogy igaz­ságot, szentséget, napfényt, életet és örömet osszon szét a világban. Isten országának igazsága és törvénye, hogy vi­lágában annak van igaza, aki­nek a szívében van valami, amit oda szeretne adni, aki megtelt jóságával és részt ad­ni, tovább adni szeretne belőle, aki a szolgálatban, a lélek mentésében, az építésében és gyógyításában akar első lenni. Az elmúlt vasárnap hallot­tunk a büszke és okos Sáli­ról, aki nagy igazságában ke­ményen tudott ítélkezni, de mikor ennek a Jézusnak az igazságát megismerte, így val­lóit: „nincsen nekem már sa­ját igazságom a törvényből, de új igazságom van, a hit alapján”. Isten áradó új vizei, mely­ben a kereszíségben eljegy­zett, el akarják sodorni kicsi­nyes, számitgató énemet, s Is­ten akaratának és az életnek mélyebb megértésre akarnak eljuttatni, hogy bűnbocsánat­ra megkeresztelkedve, igaz szándékait megértő új ember legyen belőlem. Uzon László Az Evangélikus Sajtó- osztály. kiadásában megjelent JAKAB LEVELÉNEK magyarázata írta: GROO GYULA Ara: 32.—forint Kapható a Sajtóosztály Irattérj esztésében Budapest VIII. PusMn u, 12;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom