Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-06-28 / 26. szám
fcP. BÉRM. BP. 72. Bizakodással és reménységgel TiMagyarországi Evangélikus Egyházunk a keresztyén bé- kemozgalom alapítói közé tartozik. Ez örvendetes történelmi tény. Érthető, hogy mi, akik szellemi, erkölcsi és anyagi tekintetben sokat áldoztunk érié, nagyon sokat várunk a II. Keresztyén Békevilággyűléstől. Semmiképpen sem szeretnénk, ha az az egy hét, amelyet több mint ezer egyházi személyiség tölt együtt Prágában, s amelyet sok-sok millió keresztyén közelből és távolból érdeklődéssel .figyel, éppen csak konferencia lenne, egy a sok között, jól-rosszul megrendezve, s amit csak azért hívtak össze, mert már korábban „betervezték”, s amelyen csak azért fognak előadásokat tartani, felszólalni, vitatkozni, hogy kitöltsék az időt, s a végén azért születik meg néhány határozat is, mert ez ilyenkor így szokás, mert a világi békegyűléseken is ezt szokták tenni. A II. Keresztyén Békekonferencia a keresztyénség nagy erkölcsi erőpróbája. Nagykorúságának, érettségének, felelősségtudatának a vizsgája. Azt várjuk tehát, hogy Prágában nagyon komoly mun- k a folyjék. Ha lehet, még az eddiginél is komolyabb, behatóbb, lelkesebb és odaadóbb munka. Azt várjuk, hogy a Prágai II. Kér, Békekonferencia irányítsa minden figyelmét arra, hogyan lehetne a békemunkát a keresztyének között még jobban, még hatékonyabban, még eredményesebben végezni, s így még többet használni a béke ügyének, még jobban megmozgatni és megnyerni a keresztyén százmilliók lelkiismeretét. A zt várjuk, hogy a konferencia ne csupán elmé- le ti szinten mozgó kérdésekkel foglalkozzék. Tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon fontos a teológiai megalapozottság. Ennek érdekében már eddig is sok jó és eredményes fáradozás történt. Ennek azonban akkor van értelme, ha bátran felkutatják a konkrét problémákat, éppen a veszélyes, a kényes kérdéseket, s azt tisztázzák, hogy ezekre miként hívhatnák fel a keresztyén világ lelkiismeretét, s melyek azok az eszközök és módok, amelyekkel e fő problémákat megoldáshoz tudnák segíteni. Azt várjuk, hogy a II. Keresztyén Békekonferencia valóban keresztyén módon találja meg tennivalóit a béke ügyében úgy, hogy az egész keresztyénség szelleme, érdeke érvényesüljön benne. Ugyanakkor nem valamiféle egyoldalú, elmosódott, a valóságban nemlétező s csak egyes tudósok dolgozószobájában elképzelt egyházak és keresztyének teológiáját érvényesítse. A békeszolgálat szellemének az felel .meg, hogy mindenfajta keresztyén ember és közösség megtalálja a magyarázatát és okát annak, amiért a béke ügye mellett neki is állást kell foglalnia. Mint evangélikusok bízunk abban, hogy a Prágai II. Keresztyén Békevilággyülésen a világprotestantizmus legnagyobb tömbjét alkotó lutheri egyházak teológiája igen hangsúlyozottan érvényesül a tanácskozásain és a határozataiban egyaránt. Egész sor észak-európai evangélikus többségű állam rokonszenvének és támogatásának elmélyítése a békeszolgálat iránt ezt kívánatossá teszi. És ott van a reformáció szülőföldje, Németország, illetve a német nép és a két német állam. Nem a német probléma ugyan a II. Keresztyén Békevilágkonferenciának a főtémája, mégis ezzel kapcsolatban mint európai keresztyének és evangélikusok nagyon jó munkát várunk a II. Keresztyén Békevilágkonferenciától. Hiszen a német kér d é s az európai béke egyik kulcskérdése. Ma már egyre világosabbá lesz, hogy nem a német nép megosztottsága, illetve egysége a főprobléma. Sokkal fontosabb, hogy tisztán lássuk, s a németekkel is beláttassuk a német kérdés belső lényegét, nevezetesen, hogy amíg a német nép másik állama is a többi népekhez való viszonyulásában a helyes útra nem lépett, adfiig veszélyezteti a békét és melegágya az új háborúnak, őszinte nyugatnémet egyházi körök is világosan látják ezt a helyzetet. „Az anyagi gazdasági körülmények kivételével a németség pszichológiai állapota a nyugatnémet államban pontosan olyan, mint amilyen 1932-ben volt” — olvassuk a Zeit-Wende című nyugatnémet egyházi lap legutolsó (júniusi) számában. Tehát már a nyugatnémet egyházi lapok is látják a német kérdés lényegét. Csak ha a németség a Szövetségi Köztársaságban is belülről, szellemileg, lelkileg, erkölcsileg lesz mássá, mint amilyen volt, tehát, ha mentesül a militarista-nacionalista önteltségtől, az agresszív terjeszkedési és bosszúvágytól, akkor szűnik meg Európában a háború veszélye és van meg a jogosultsága a békés együttélés ígéretes perspektívájának. Ez így van, s azért ezt bátran ki kell mondani a II. Prágai Keresztyén Békevilággyűlésnek. JA asonló nyíltsággal és őszinteséggel kell szemébe nézni a többi kérdésnek is. Még egy példa. A kapitalista államokban is tisztában vannak azzal, hogy az atomkorszakban a háború megkockáztatása az egész emberiségre nézve végzetes. Mégis akadályozzák az általános és teljes leszerelést. Nyíltan rá kell mutatni, hogy e mögött a ) kettős magatartás mögött nincs más, mint nagy anyagi elő- , nyök, osztalékok féltése, amelyeket egyesek a fegyverkezés- i bői húznak. Nyíltan és őszintén rá kell világítani, hogy ez a magatartás helytelen nemcsak általános keresztyén és erkölcsi szempontból, hanem méltatlan azokhoz a jóhiszemű egyes keresztyénekhez és egyházakhoz is, amelyek tétlenül tűrik az effajta felelőtlen és veszélyes kapzsiságot. Nem vághatunk elébe a Prágai Keresztyén Békevilág- gyűlés munkájának. A felhozott példák csak arra vannak hivatva, hogy érzékeltessék váradalmainkat a II. Keresztyén Békevilággyűléssel kapcsolatban. A II. Keresztyén Békevilággyülésen egyházunk delegációja is részt vesz. Kísérje imádságunk szolgálatát! Kérjük hittestvéreinket, gyülekezeteinket, lelkészeinket: gondoljanak szeretettel a II. Keresztyén Békevilággyűlésre, az azon fáradozó delegációnkra, s állhatatosan imádkozzanak érte. „Szövetségem volt vele életre és békességre” — azt mondja az Ür (Malakiás 2,5). Bárcsak érvényes lenne az élet és a béke isteni szövetsége most is, a keresztyének számára is! De. Vető Lajos Nemcsak az Akadémia ünnepe volt június 19-én az évről évre visszatérő esemény: az Akadémia tanévzáró ünnepélye, de ünnepe volt a pesti és szomszédos gyülekezeteknek'is. Nemcsak a gyülekezeti lelkészek, de a felügyelők, gondnokok és presbiterek is szép számmal vettek részt a tanévzárón, mintegy ezzel is bizonyságát adva annak, hogy egyházunk és annak gyülekezetei az Akadémiát a magukénak tekintik s annak munkáját az egész egyház érdekében végzett munkának tartják és azt megbecsülik. Az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Veres Pál főosztályvezető vett részt az ünnepségen. Ott találtuk a budapesti református Teológiai Akadémia képviseletében Nyá- ry Pál dékánt é$ dr. Tóth Kálmán professzort, a római katolikus Központi Hittudományi Akadémia képviseletében dr. Gál Ferenc dékánt; Nagy Jánost. a Baptista Szeminárium igazgatóját, Nagy Józsefet, a baptista egyház elnökét, Szabadi Gusztáv baptista lelkészt, Pechtol Jánost, a Hetednapos Adventista Egyház elnökét, Hecker Ádámot, a methodista egyház elnökét, Palotai Sándort, a Szabadegyházak Tanácsának elnökét. Az ünnepi ülést megelőző istentisztelet szolgálatát dr. Vető Lajos püspök látta el. Az ünnepi ülés az Erős vár kezdetű énekünk eléneklésével és a prodékán, dr. Ottlyk Ernő imádságával és igeolvasásával kezdődött. Ezután Prőhle Károly dékán terjesztette elő jelentését az 1963—64-ik tanévről. A jelentésből az alábbi részleteket közöljük. A Prágában tíz nap múlva kezdődő Második Keresztyén Békevilágkonferencia irányító igéje és témája ez a ma- lakiási ■> prófétai kijelentés: „Szövetségem élet és béke!” (Mai 2,5). Egyházi lapok cikkei és templomi igehirdetések máris visszhangozzák ezt az igét mindenütt, ahol békeszerető emberek élnek. Ez a tény önmagában is ok arra, hogy mai ünnepi együttlétünk alkalmával erre az igére fordítsuk figyelmünket. De az ige elemzésénél azonnal kitűnik, hogy nemcsak ez a külső alkalmi összefüggés, hanem belső tartalmi kapcsolat is indokolja, hogy alapul és mértékül vegyük ezt az igét, amikor egy esztendő teológiai és lelkész- képző munkájáról kell jelentést tennem. A prófécia ugyanis eredetileg a papoknak, isten szolgáinak szól. Emlékezteti őket arra, hogy Isten szövetsége az élet és béke szövetsége. s ebből következik, hogy igazi istenfélelemmel, békességgel és becsülettel járjanak Öelőtte, és így mutassanak utat az embereknek. Szorosan csatlakozik ehhez a próféciához ez a vastag betekkel szedett közismert ige: „A papnak ajka őrzi a tudományt, és szájából törvényt várnak, mert a Seregek Urának követe ő”. Kedvelt ige ez különösen lelkészavatásnál, mert úgy vélik, hogy elsősorban a papi hivatás magasztos isteni méltóságát és tekintélyét emeli ki. A lelkész eszerint Isten követe, az isteni tudomány, a teológia, az igazi istenismeret képviselője az emberek között: ismeri az Istent, és az ö nevében szól az emberekhez. Ha azonban eredeti összefüggéséből értjük meg ezt a vastagbetűs igét, akkor kitűnik, hogy a papi hivatás méltóságánál sokkal erősebben hangsúlyozza annak elkötelezését. Akkor megértjük, hogy az az Istenismeret, az az isteni tudomány, az igazi teológia Isten akarata szerint az élet és a béke tudománya, és ezért az igazi pap, Isten akarata szerint az élet és a béke követe. Így válik ez az ige az egész teológiai és lelkészképző munkánk alapjává és mértékévé. Nemcsak utat mutat számunkra, hanem számon is kéri munkánk irányát és eredményét. Akadémiánk ökumenikus kapcsolatai jelentékeny mértékben szélesednek. Alapvető beállítottságunkból következik, hogy legbelsőbb kapcsolataink a Keresztyén Békekonferenciával vannak. Nem ennyire egyszerű a viszonyunk a Lutheránus Világszövetséghez, bár az elmúlt évben erre is szélesedtek kapcsolataink. A helsinki Negyedik Lutheránus Nagygyűlésre három tanár utazott ki a magyar delegáció tagjaként, a megigazulás- ról szóló tanulmánnyal pedig résztvettünk az előkészítő munkában. Benne igyekeztünk felhívni a Világszövetség figyelmét arra, hogy a megiga- zulás tanítása akkor jó, ha az embert a hit gyümölcseinek termésére, vagyis jócselekedetekre ösztönzi. Ezeknek a jócselekedeteknek pedig ma világtávlatban is kifejezésre kell jutnia. Egyszerűen szólva: a megigazulásról ma akkor tanítunk helyesen, ha vele kapcsolatban világossá válik, hogy kötelezve vagyunk az emberiség életét és békéjét célzó jócselekedetekre. Személyi kapcsolatainkat tovább kimélyítette a Világszövetség háromtagú delegációjának látogatása Akadémiánkon október 30-án. A velük folytatott beszélgetés meggyőzött arról, hogy az eddiginél nagyobb felelősséggel és kitartással kell ébresztenünk a Világszövetségben a megértést és a felelősséget az emberiség nagy ügyei iránt. Nagy esemény volt az a teológiai konferencia, amelyet az Országos Lel- készi Munkaközösség és a Teológiai Akadémia rendezett április hó első három napján. Gondos előkészítés, alapos kutató munka és sok eszmecsere előzte meg ezt a konferenciát, amely célul tűzte egyháziunk útjának ’teológiai felmérését az első világháborútól napjainkig. Tanárok előadásai vázolták fel a két világháború közötti idő politikai és társadalmi helyzetét, egyházunk életét, teológiánk fő irányzatait, és megkíséreltük összegezni teológiai felismeréseinket. Elmondhatjuk, hogy egyházunk teológiai szempontból uiós a í. ddttlagtí Díszdoktorrá avatták Káldy Zoltán püspököt KÄLDY ZOLTÁN, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, felesége és D. dr. VETŐ LAJOS püspök kíséretében Pozsonyba utazott, ahol június 23-án ünnepi külsőségek között a Szlovák Evangélikus Egyház Teológiai Fakultása a teológia díszdoktorává avatta őt. Az ünnepi esemény részleteiről legközelebbi számunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Népes magyar egyházi küldöttség Prágában Június 28-án a prágai Bethlehem kápolnában egyetemes istentisztelet nyitja meg a Prágai Békekonferencia nagy- jelentőségű eseményét, a II. Keresztyén Béke-Világgyűlést. Az igehirdetést dr. Martin Niemöller, a hessen-nassaui egyház elnöke tartja. A II. Keresztyén Béke-Világgyűlés mintegy 1200 résztvevője, küldötte, megfigyelője és vendége között ott lesz magyarországi egyházaink népes küldöttsége is. Evangélikus egyházunkat D. dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán püspökök, Prőhle Károly teológiai akadémiai dékán, Ottlyk Ernő prodékán, dr. Pálfy Miklós akadémiai professzor, Koren Emil és Selmeczi János esperesek, Benczúr László püspöki titkár és Gádor András, lapunk szerkesztője képviseli. A magyar egyházi küldöttség 27-én’, szombaton utazott el Prágába. A prágai Béke-Világgyűlés munkájára és benne küldöttségünk részvételére gyülekezeteink imádságát és Isten gazdag áldását kérjük^ IMÁDKOZZUNK Lukács 5.1—11. Urunk, Krisztusunk, megköszönjük Neked tetteidet, amelyeket végrehajtottál földi életedben. Egyszeri cselekedeteiden keresztül mai munkád is felénk világít, s minket is belevonsz kegyelpnes cselekvésedbe. így adunk hálát Neked a nagy halfogás történetéért. Egy átvirrasztott, átdolgozott éjszaka után Te adtál biztató parancsot a reménytvesztett Péternek. A váratlan, gazdag eredménnyel Te mutattad meg neki, hogy ő bűnös ember. Te pedig valóságos Isten vagy. Szent, isteni jelenlétedtől megrettent tanítványnak Te mondtad a vigasztaló szót, amely kiűzte leikéből a félelmet, s Te ruháztad fel az egyszerű halászt társaival együtt embermentő szolgálatod feladatával. Most a mi életünkbe lépsz ugyanígy. Kudarcainkon és eredményeinken keresztül Te tovább akarsz vinni minket a természetes letörtségnél vagy elégültségnél. Életünk eseményein át lelkünket készíted elő, hogy felfigyeljünk igédre, megismerjük hatalmadat, szentségedet, irgalmadat, s bűnbánattal boruljunk le Előtted. De szavad fel is emel. bocsánatot nyújt, szolgálatra rendel. Hálát adunk evangéliumod vigasztalásáért gyarló, bűnös emberségünkben, és hálát adunk, hogy méltatsz minket evangéliumod továbbvitelére. Add, hogy a Benned vetett hit eloszlasson lelkűnkből minden félelmet, s szabaddá tegyen önmagunktól, hogy szolgálhassunk Téged, szólva szereteted örömhírét és szeretve az embereket, egyénenként és közösségben. Adj nekünk kedvet az emberi közösségek építésére is a Te követésedben. Amen. •*»'»* Elindító szeretet Nagy halfogás, az életben egyszer adódó nagy zsákmány, — öreg halászok álma. Rendszerint csak a küzdelem jutott nekik belőle, mint Hem- mingway öreg halászának. Vagy szerencse játékosok csalóka lidércképe, amelyet soha nem sikerült megfogniuk? Ha egyszer mégis, akkor az rendszerint tönkre tette őket. A mai evangéliumban a nagy halfogás nem zsákmány, hanem ajándék. Isten jelenlétének és gondviselő szeretetének jele, amelyet, mihelyt egyszer megértett az ember, már érdektelenné is vált maga a jel. Péter átlép rajta, mert a küldetés felismerése most már fontosabb, mint az ajándék. Az evangéliumokban kétszer olvasunk a csodálatos halfogásról. Egyszer, mikor először találkozik az Ür Péterrel és elhívja tanítványának és másodszor megint, amikor feltámadása után utoljára van együtt vele a Gene- záreti tó partján, s a nagycsütörtöki csőd után, most már végérvényesen elindítja Isten országának szolgálatára. Aa. evangéliumok írója úgy ismeri Jézust, hogy ő először felüdít és azután küld el. Illés prófétának is azt mondja az Űr angyala: „egyél, mert erőd felett való utad van.” Először: pogácsa és egy ital víz és csak azután az út. Előbb így szól: egyél, és csak azután: menj el. Ezzel arra kíván megtanítani minket az írás, hogy a mi Istenünk mindig ajándékozó, nem pedig követelőző Isten. Amikor szolgálatba fogadja is az embert, és megbízatást ad neki, akkor is ez nem parancs és terhes Iga, hanem felemelés magához, ajándék, amellyel munkatársává avat. Amikor elküldi az embert, hogy embermentő megbízatását teljesítse» akkor szívünk megbocsátó szeretete feletti túláradó hálájával, és nem parancsától való félelemmel visz az emberek felé. Az élet egyszerű örömei és gondjai, kis emberi problémáink, fájdalmaink, gondjaink és örömeink az atz anyag, amelyből Isten gondviselő hű keze összerakja és felépíti bennünk a hozzátartozás és az elküldetés bizonyosságát. A hála és a bizalom egyfelől, a magunkra es'zmélés és a bűnbánatban való megtisztíttatás másfelől az odáig vezető út. A zsákmányéhség és a féltékenység szembe fordít a másik emberrel. Szűknek képzelt világba zár be, rideggé és elzárkózottá tesz. Az Isten ajándékainak észrevétele és a belőle táplálkozó hála felszabadít és elküld a másik ember mentésére, az Isten megtapasztalt jóságáról való bizonyságtételre. j » I lanti LászlÖ r I J»
