Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-28 / 26. szám

Martin Luther King* Megmozdultak a négerek! Lapunk állandóan éber figyelemmel kíséri azt a hő­sies küzdelmet, amit dr. Martin Luther King lelkész oly állhatatosan vív Amerikában a fajüldözők ellen. Napilapjaink is hírül adták nemrégiben immár tizen­ötödik bebörtönzését. A fiatal néger lelkipásztor az erőszakmentes harc szószólója és vezetője. De a fegy­vertelen harc fegyverével is sebeket ejt az évszázados igazságtalanságon s rákényszerítette az amerikai sze­nátust, hogy 83 napos elkeseredett vita után megsza­vazza az éppen egy esztendeje beterjesztett polgárjogi törvényjavaslatot. Martin Luther King örömmel fo­gadta a törvény elfogadását a szenátusban s megálla­pította, hogy a négerek további harcát ez a törvény megkönnyíti. Hozzáfűzte azonban: „Nem szabad gyógy­írnak tekinteni, hiszen papíron a törvény semmit sem jelent, a törvényt meg is kell valósítani.” Az alábbiak­ban álljon itt Martin Luther King egy írása. Az amerikai életben a fajok közötti kapcsolat válsága egy­részről azt eredményezte, hogy egyes reakciós személyek ha­tározottan ellenálltak a Leg­felső Törvényszék ama hatá­rozatának, amely megszünteti az elkülönítést a nyilvános is­kolákban. Másrészről a válság radiká­lis változást eredményezett a négerek önbecsülése tekinteté­ben. Valószínűleg semmilyen válság sem lenne, ha türel­mesen viselnék az igazságta­lanságot és kizsákmányolást. Hosszú évtizedeken át a né­gerek beletörődve sorsukba, türelmesen hordozták hátrá­nyosan megkülönböztetett éle­tüket. A tespesztő passzivitás és a megalkuvás áldozataivá váltak. A rabszolgarendszer, majd az elkülönült élet sok néger húsába írta bele az ala- csonyabbrendűség megváltoz- hatatlannak hitt törvényét. Ez az elkülönítés végső nagy tragédiája. S ez sértő és bántó nemcsak fizikai, hanem lelki és szellemi értelemben is. Megsebzi a lelket és eltorzítja a személyiséget. Az elkülöní* tőben a felsőbbrendűség meg­tévesztő gondolatát ülteti el. De a történelem erővonalai a négereknek kedvezve mozdul­tak meg. Rádöbbentek arra: ők is valakik. Az emberről vallott felfogásuk tetintetében kezdték hinni és vallani, hogy nem a bőr színe és a haj gön­dörsége a fontos és a döntő, Iranern a lélek és a jellem milyensége. Ezzel az új mél­tóságérzéssel és önbecsüléssel új típusú néger bukkant fel a történelem színpadán. Az így létrejött forradalmi változás a néger sors megbecsülésében állott és abban> az elhatározás­ban, hogy kiteljesítik a sza­badságot és az emberi méltó­ságot. Ez az elhatározás ugyanab­ból a szabadságvágyból fa­kadt; amely világszerte cse­lekvésre mozdítja az elnyo­mott népeket. Az ázsiai és af­rikai népek elégedetlenkedé­sének mély és tompa morajai a szabadságért és az emberi méltóságért való dörömbölés- ből fakadnak. A dörömbölök a gyarmatosítás és az imperia­lizmus áldozatai. Az elnyomott népek szabad­ságért folytatott harci zaja nem ül el egykönnyen! A kiváltságokat élvező osztá­lyok ritkán mondanak le elő­jogaikról ellenállás nélkül. De' azt is tanúsítja, hogy ha egy­szer az elnyomott népek fel­kelnek elnyomóik ellen, meg nem állnak addig, míg ki nem vívják a teljes szabadságot. Ez a realizmus ösztökél bennün­ket arra, hogy mindaddig foly­tassuk harcunkat, míg a sza­badság valósággá nem érik minden elnyomott nép számá­ra szerte a világon. Amióta a harc folyik, az alapvető kér­dés, amellyel az elnyomott né- oek szembenállnak: hogyan folytassuk a küzdelmet az igazságtalanság erői ellen? Erre kétféle válasz lehetsé­ges. Az egyik a fizikai erőszak általában uralkodó elvéhez folyamodik. Az erőszak azon­ban sohasem oldja meg a problémákat. Űjabbakat és még összetettebbeket szül. Az erőszak csak ideiglenes sikert hoz, sohasem tartósat. Gyak­ran időleges győzelmet arat, de sohasem tartós békét. Az amerikai négereket és más elnyomott népeket gyak­ran megkísérti az a gondolat, hogy erőszakot használjanak az igazukért folyó harcban és így a még meg sem született generációk sorsát negatív irányba határozzák meg és el­ültessék a káosz és a zűrzavar gyorsan növő magvait. Az erőszak alternatívája nem az erőszakos ellenállás módszere. Ez a módszer nem több és nem kevesebb, mint a keresztyén aktivitás. Ügy tűnik nekem, hogy ez a ke­resztyén ember járható életút­ja az emberi kapcsolatok és a fajok közötti viszonylatok és problémák megoldásában. Ezt a módszert alkalmazták az alabámai Montgomery-ben az összes felekezetek lelkészeinek vezetői, amikor kiharcolták, hogy ötvenezer néger számára az autóbuszokon megszűnjék az elkülönítés. Néhány alapvető megjegy­zés a nem erőszakos módszer alkalmazására, amely hivatva van a fajok közötti jobb meg­értést szolgálni. 1. Ez nem a gyávaság, nem a gyámoltalan és ügyefogyott passzivitás módszere, hanem az ellenállásé. Az erőszakot nem alkalmazó ellenálló szembeszáll a gonosz­sággal, amikor tiltakozik elle­ne, éppen úgy, mint azzal, aki az erőszakot alkalmazza. Az erőszakot nem alkalmazó el­lenálló az ellenféllel szemben fizikailag ugyan nem agresz- szív, de értelmében és érzel­meiben aktív, s állandóan azon igyekszik, hogy meg­győzze ellenfelét a hibáiról. Ez a módszer fizikailag pasz- szív ugyan, de igen nagy ak­tivitású spirituálisán. 2. Ennek a módszernek alap­vető másik ténye az, hogy nem törekszik arra. hogy meg­semmisítse vagy megalázza az ellenfelét, hanem arra igyek­szik, hogy megnyerje barátsá­gát és megértését. Az erősza­kot nem alkalmazó ellenálló­nak gyakran kell hallatnia a hangját és kifejeznie tiltako­zását együtt-nem-működéssel és bojkottal. Ezek olyan esz­közök, amelyekkel fel lehet ébreszteni a morális szégyen­érzetet az ellenfélben. A vég­ső cél azonban a megbékélés és a jóvátétel. Az erőszak nem alkalmazásának 'követ­kezménye a szeretetközösség megteremtődésének a lehető­sége, míg az erőszak következ­ménye tragikus keserűség. 3. Egy további tény, amely jellemzi a nem erőszakos el­lenállás módszerét az, hogy harci rohamát a gonoszság erői ellen irányítja és nem azok ellen az emberek ellen, akiket a gonoszság a hatalmá­ba kerített. Mi arra törek­szünk, hogy ne az ember, ha­nem a gonoszság legyen a harc áldozata. Nekünk, akik harcolunk a faji igazságtalan­ság ellen, rá kell döbbennünk aura, hogy alapvető ^ szakadék és feszültség nincs a fajok kö­zött. Amint szoktam volt mondani Montgomery-ben, nincs ebben a városban feszültség a nége­rek és a fehérek között, A fe­szültség az igazság és az igaz­ságtalanság között van.!! És ha győzünk, az nemcsak öt­venezer néger győzelme lesz, hanem az igazság és a vilá­gosság erőié. Módszerünket nemcsak a külső fizikai erőszak elkerülé­se jellemzi, hanem a belső, lelki erőszaké is. A nem erő­szakos ellenállás középpont­jában a szeretet áll. Amikor talpig vasba öltözünk az el­nyomott népek szabadságáért és emberi méltóságáért, nem szabad átadni magunkat az indulatos gyűlölet kampányé nak. A történelem és ai élet bősz realitása megtanított bennün­ket arra, hogy az erőszak sem­mit nem old meg. Csak arra szolgál, hogy mind mélyebbre taszítson a hínárba. A gyűlö­let gyűlöletet szül. Az erőszak erőszakot nemz. A durvaság még nagyobb durvaságot hív életre. És a végpont: romlás mindenki számára. Kell ennyi érteVnünknek és erkölcsi érzé­künknek lenni, hogy a gyűlö­let láncait szétvágjuk a szere­tet etikájával. A szeretetet azonban nem soroljuk a szen- timentálizmus és a gyengéd érzelmeskedés sorába. Képte­lenség arra szólítani fel az el­nyomottakat, hogy gyengéd szeretettel szeressék elnyomói­kat. A szeretet ebben a vonat­kozásban jóakaratot jelent, amit a görög agapé fejez ki. Ez nem jelent szentimentáliz- must, vagy szerető gyengéd­séget. Ez megértést jelent és jóvá tévő jóakaratot minden ember számára, s nem törek­szik a gonoszság viszonzására. Ez spontán, nem tettetett, ala­pos és építő. Ez Isten szeretet? az emberi szívben. Amikor mi szeretőiünket az agapé szín­vonalára emeljük, akkor arra az erkölcsi magaslatra emel­kedünk, hogy szeretjük azt az embert, aki gonoszát cselek­szik. 5. S végül módszerünk arra a szent meggyőződésre alapo­zott, hogy a világ az igazság aldalán áll. .A nem erőszakos ellenálló mély hite következ­tében elfogadja a megtorlás nélküli szenvedést, mert tud­ja, hogy igazságos harcában az egész világ megértő rokoft- szenvére és barátságára szá­míthat. Azok, . akik Jézust Krisztusnak fogadták el, talál­nak valamit a hitük közép­pontjában, amely emlékezteti őket arra, hogy Isten mindig az igazság oldalán áll. Nagy­péntek csak egy napig foglalta el a trónt, s azután átadta he­lyét a győzelmes Húsvétnak. A gonoszság nem formálhatja örökké az eseményeket! Amerikában a faji kérdés a legnagyobb erkölcsi dilemma. Az egyházak az elé a sürgető helyzet elő kerültek, hogy egyenes és egyértelmű állás­pontot képviseljenek ebben a válságos kérdésben. Ha mi hűek akarunk maradni Krisz­tus evangéliumához, akkor nem nyugodhatunk bele az el­különítésbe és minden meg­különböztetést eltörtünk az amerikai életből. Sok egyház állást foglalt. Sok lelkipásztor — különösen Délen — rettent­hetetlen bátorsággal állt ki ügyünk mellett. Megérdemlik csodálatunkat és legnagyobb elismerésünket. De meg kell vallanunk azt is, hogy a hatá­rozott és bátor kiállás még számszerűleg kevés. A nagy felekezeteknek a faji kapcso­latok kérdésében hozott pozi­tív határozatai a helyi egyhá­zakban nehezen ültetődnek át a gyakorlati életbe. Sok lelki- pásztor még mindig lapul és hallgat. Jóllehet a legnagyobb tragédia ebben az átmeneti periódusban nem az úgyneve­zett gonosz emberek kirívó lármája, mint inkább az un. jóemberek meghökkentő hal- gatása és csendje. Fordította: M. L. Mindennapi Valaki külföldre készült a ré­gen idegenben élő testvéréhez. Elindulása előtt levelet vál­tottak. Az út előtt álló testvér megkérdezte, hogy mit vigyen, mivel kedveskedhetik? A vá­lasz az volt, hogy vigyen egy magyar cipót, mert most is a szájában érzi annak a ke­nyérnek az ízét, amelyet gyer­mekkorában az édesanyjától kapott. A magyar cipó kiérke­zett. És a megajándékozott rá­hajolt a magyar kenyérre, megcsókolta és a könnyei hul­lottak. amíg fogyasztotta az ízes magyar kenyeret. Ez jutott eszembe, olvasva egy gazdasági szakértőnk cik­két, aki a következőket írja: „A magyar mezőgazdaság adottságai rendkívül kedve­zőek és széles körűek. Elmé­leti és gyakorlati szakembe­rek, akik évről-évre jobban elmélyülnek az adottságok mi­nél hasznosabb kihasználásá­nak témakörében, tanulmá­nyozzák az egyes termelési ágak helyzetét. Számításaikból különböző következtetéseket vonnak le, amelyek lehetnek jók. vagy rosszak, meggondol­tak, vagy elhamarkodottak, de a búza alacsony haszonkul­csa ritkán marad ki belőlük. Elméleteikkel rendszerint oda lyukadnak ki, hogy a búza ro­vására kellene, érdemes vol­na fejleszteni más olyan nö­vények vetésterületét, ame­lyeknek nagyobb export-piaci értékesítési lehetőségük van.” Egyik szövetkezeti konferen­cián felállt egv tolnai küldött és felszólalásában elmondta, hogy amíg világ a világ, ennek az országnak a népe joggal elvárja a mezőgazda­ságtól, a parasztságtól, hogy kenyeret, jó kenyeret tegye­nek az asztalára. (Magyar Nemzet május 16. szám.) Olyan jó kenyeret, mint amilyent nemrégen egv kedves társaságban Szegeden fogyasz­tottunk. Olyan jó kenyeret, mint amilyennel Pásztőn kí­náltam meg egy külföldit. Há­zikenyér volt. Amikor megette, szinte felkiáltott: ilyen jó ke­nyeret még sohasem ette.m. Olyan jó kenyeret, mint ami­lyennel a vasiak kínálják meg az embert. Azok a vasiak, bükkiek, Baloshok, Görbitzek. Joósok, Horváthok, akik ké­szülnek a „szent szertartás­hoz”. A búzatáblákon megin- indnlnak a kombájnok, fenik az ősi szerszámot, a kaszát és megkezdődik népünk nagy ünnepe, az aratás. Államunk a múlt év őszén elrendelte a vetésterület növe­lését. Elrendelte pedig azért, hogy országunkban ne lesven kenyérgond. 40 000 holddal nagyobb területen vetettek az ősszel kenyérgabonát. Érde­künk, az egész ország érdeke, hogy most a termést a. legki­sebb szemveszteség nélkül ta­karítsuk be. Isten szeretetét látjuk a ter­Tanévzáró a Teológiai Akadémián (Folytatás az 1. oldalról) is tisztázottan, tudatosan és tervszerűen Végzi igehirdetői és szeretetszolgálatát a mai vi­lágban. Az egész konferencia arról tanúskodott, hogy túl va­gyunk azon az időn, amikor a gyakorló lelkészek ellentétet láttak a teológiai tudomány és a gyakorlati munka között. Éppen mert teológiánk kitárta ablakait, sőt ajtait a világ fe­lé, ezért a gyakorló lelkészek is igénylik ezt a teológiát, amely — az ige szavait alkal­mazva — az élet és béke teo­lógiája. Akadémiánk belső élete szempontjából jelentős volt. a tanári karnak az az elhatá­rozása, hogy minden elmara­dó órát pótolunk, még azokat is, amelyek hivatalos elfoglalt­ságunk miatt maradtak volna el, bár az a pótlás egyébként nem szokás. Tartottuk magun­kat ehhez a megállapodáshoz, és vállalva a rendkívüli meg­terhelést, pótoltunk minden elmaradt órát. örömmel álla­pítjuk meg, hogy ennek nyo­mán a hallgatók között is meg­szilárdult a fegyelem. Az óra- látogatás ellen nem merült fel panasz, és a tanulási morál észrevehetően javult. Végül a dékán köszönetét mondott mindazoknak, akik az Akadé­mia munkáját támogatták, és így fejezte be jelentését: Kö- szönetemhez fűzöm áldáskíVá- nataimat, abban a bizonyos reménységben, hogy a mi el­múlt tanévi munkánk, ame­lyet az Úr szolgálatában az élet és a béke követeiként igyekeztünk elvégezni, nem volt hiábavaló az Úrban. Ünnepi csendben hallgatta a közönség Lőrincsik Judit beszédét, amellyel a most végzett hallgatók nevé­ben búcsúzott Akadémiánkból, megköszönve mindazt a hitet, tudást és szeretetet, amelyet tanáraiktól kaptak. A tanári és lelkészi hivatás boldogságá­nak titkára mutatott rá a dé^ kán rövid válasza: Nagy mér­tékben attól függ földi boldog­ságunk, hogy megtaláljuk-e belső kapcsolatunkat hivatá­sunkkal, hogy teljes odaadás­sal, szíwel-lélekkel tudjuk végezni munkánkat. A mi ta­nári szolgálatunkkal ezt a bol­dogságot szerettük volna szá­motokra biztosítani, hogy igaz hittel és jó felkészültséggel szolgáljatok egyházunkban, és Krisztus szeretete szorongas­son titeket embertársaitok szolgálatára. Könyvjutalmakat osztott ki ezután a dékán Hegedűs Lajos. Kása I,ászló, Lőrincsik Judit, Nobik Erzsé­bet, Rőzse István, Szigeti Je­nő, Bízik László, Blatniczky János, Kendeh György és Itt- zés János hallgatóknak jó ta­nulmányi eredményeikért és jó magatartásukért. A bensőséges hangulatú tan­mő földben és a mindennapi kenyérben. Ünnepi érzésekké^ a szívünkben köszöntjiik a" nap hevében dolgozó traktoro­sokat, aratókat, akik létakarít­ják, marokba szedik, kévék­be gyűjtik és keresztbe rak­ják a csodálatos áldást, az érett gabonát. így aratás idején, akaratla­nul is gondolunk arra a vilá­got egybekapcsoló szivárvány­ra, amelyről a biblia beszél és halljuk az ősi igét: „Nem át­kozom meg a földet az embe­rért ... ennek utána, amíg föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjszaka meg nem szűnnek.” Istennek az az igéje, amely­ben arról van szó, hogy nem­csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igé­jével, félreérthetetlenül jelenti azt is, hogy kenyérrel is él az ember! Kenyérrel is él az ember! A kenyeret, a földi életnek ezt az egyik legfontosabb feltéte­lét, Isten szakadatlem munká­hoz kötötte. Isten akarta és akarja, hogy" senki a világon ne legyen kenyér nélkül. A bibliából azt is megértjük, hogy nincs ingyen kenyér. Is­ten a kenyeret nem ingyen adja. Emlékezzünk csak arra a másik igére is, amely így hangzik: „Orcád verejtékével egyed a te kenyeredet, amíg visszatérsz a földbe, mert por­ból vétettél, porrá kell len­ned.” Addig van jogunk és jus­sunk a föld termékeihez, így a kenyérhez is, amíg szorgalma­san dolgozunk értük. Isten minket a földre teremtett, amelynek egyik vastörvénye a munka. Isten minket testi életre is teremtett, amelynek táplálékra, többek között ke­nyérre is szüksége van. Isten minket az örökkévaló­ságra vezérel, de a földi éle­ten át, abban a testben, amelyben élünk, gondok, küz­delmek, próbák között. Mit jelent most már köze­lebbről a mi számunkra ma, hogy Isten a kenyeret szaka­datlan munkához kötötte. Azt, hogy örömmel, jól felkészülve az aratás munkájához, minél kisebb szemveszteséggel, mi­nél nagyobb területről, minél gyorsabban kerüljön a szem a tárolóhelyiségekbe! Ehhez az idén az szükséges, hogy a kombájnok és arató­gépek mellett álljanak csata­rendbe a kaszások. A gabona hamar megdől. Hátha még esők, záporok, szelek siettetik ezt a folyamatot! Az idén sok gabona fekszik a földön. A megdőlt gabonát pedig kom­bájnokkal és aratógépekkel le­aratni egyszerűen lehetetlen. A szakértők úgy számítot­ták, hogy a vetésterület egy- harmadát kell majd kézierővel learatni. Ez a terület sokkal nagyobb lesz, az említett okok miatt. Súlyosbítja a helyzetet még az is, hogy a nagy meleg miatt egyszerre érik be a bú­za és a rozs. Nagyrészt azon fordul meg a kenyércsatánk, hogy tudunk-e mozgósftani megfelelő számban jó Kaszá­A tanácsok jó előre felmér­ték a teendőket. Sok olyan gazdaságunk van. amely min­den külső segítség nélkül fog learatni. De vannak olyanok is, amelyek külső segítségre szorulnak. Ezeken a helyeken segítsük megszervezni a segít­séget. Gyülekezetek népe, ne felejtsük, hogy á kenyér az egész országé! Az aratás jó megszervezése elsősorban a mezőgazdasági szakemberek kezében van. Az idén azonban rendkívüli hely­zet adódott. Álljunk hát mel­léjük, hogy a búzaföldeken akadálytalanul haladjon a munka. Legyen alkatrész, ka­sza, élesítő kő, kötöző zsineg, zsák stb. Az idén korábban érnek a gabonák, mint tavaly, több a munkánk is. Bízunk abban, hogy azok a keresztyén föld­művelők, akik naponta imád­kozzék az Uruktól tanult Imádságban: a mi minden­napi kenyerünket add meg ne­künk ma ..., ebből a több fá­radsággal járó. de gazdagabb gyümölcsöt ígérő munkából is fokozottan kiveszik a maguk részét! Aratás idején sokszor estem­be jut az a prédikáció, ame­lyet fiatal teológus koromban hallottam. Az igehirdetés tex­tusa a tékozló fiúról szóló tör­ténet volt. Az igehirdetés vég­telen hosszú mondatai azt akarták bizonyítani, hogy az új kenyeret csak mélységes bűnbánattal szabad elfogadni Istentől. Az egyik mondat a másik után csapott le a hall­gatókra és szinte beleverte őket a földbe. Akkor is érez­tem és most is érzem, hogy az aratás időszaka nem a bűn­bánat tartás ideje, hanem a boldog háláéi Megvan a bűn- bánat tartás ideje is! Hálaadásunk mellett szabad ezekben a hetekben sokszor gondolnunk az Istentől kapott munka parancsára. Jézus mondta, hogy neki olyan aty­ja van, aki szüntelenül mun­kálkodik. Csak azok mondják, hogy nem érdemes dolgozni, akik lusták a munkára. Ne dörzsölgessük a szemünket, ne dugjuk zsebre a kezünket, ha­nem dolgozzunk. Gazdag ara­tás csak úgy várható, ha azt megelőzte a szorgalmas mun­ka. És ez a törvény nemcsak a kenyér törvénye. Egészen bizonyos, hogy Jé­zus nem szerette a dologkerü- lő embereket, ö maga is mun­kás ember volt. A tanítványai is azok voltak. A hivő ember nem lehet lusta ember, a ke­resztyén ember mindig talál munkát. Ne nézzünk hát tétle* nül, hanem fel a munkára. Jártam ölvan dunántúli köz­ségben, ahol az aratás első napján, kora reggel megszólal­tak a harangok. Erdők, mezők zúgták vissza a harangok sza­vát. Utána kaszák pendítitek, suhogtak és hullott az áldás. Becsületes munkánkkal tö­rődjünk többet a termőföld­jeinkké!. a vetőmaggal, a nö­vényápolással, jó búzafajták kinemesítésével és termelésé­vel, a gondos aratással, beta­karítással, tárolással. Becsületes munkánk után lesven több és jobb a kenye­rünk. Becsületes jo munkánk után adjunk hálát Istennek a zize- gó, ért kalászba rejtett kenyé­rért és hatkan mondjuk az imádság szavait: ... a mi min­dennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Fűlöp Dezső Dékánváfaszfás a Teolégiai Hladémián A Teológiai Akadémia tanári kara június hó 15-1 ülésén Groó Gyulát, a gyakorlati tanszék professzorát választotta dé­kánná az 1964—65. tanévre. A szabályok szerint augusztus vé­gén lép hivatalba. + DR. DOM BY BÉLA Dr. Domby Béla nagyszebeni teológiai tanár 1964. ápr. 30-án 44 éves korában, született szervi szívbaja következté­ben elhunyt. Nagyszebenben a teológusok templomában rava­talozták fel s búcsúztak tőle tanítványai, tanártársai, egy­háza ünnepélyes gyászisten­tisztelet keretében. Szülőfalu­jában, Karánsebesen temették el. Dr. Domby Béla kisegítés­képpen költözött le Nagysze- benbe, hogy az odaköltözött német protestáns teológiai ta­gozaton rendes tanárként mű­ködjék. Úgyszólván a teológiai tudomány valamennyi terüle­tén végzett előadói munkát, de főleg az ószövetségi stúdiumok előadója volt. Tanulmányait évzáró ünnep a Himnusz el- Kolozsvárt, Sopronban és éneklésével ért véget 1 Lipcsében végezte. Lipcsében szerzett teológiai doktorátust. Segédlelkész, lelkész, püspöki titkár 1949. február-l-ig. ami­kor az újjászervezett kolozs­vári Protestáns Teológiai In­tézet evangélikus karán ren­des tanárrá lett. majd a német ág Nagyszebenbe való költözé­sekor ő is oda távozott. Egy nagyenyedi tanár leányát vet­te feleségül, Csifó Évát. Há­zasságukból két gyermek szü­letett. Az utóbbi időben már sokat gyengélkedett. Óráit többször csak lakásán tudta megtartani. Húsvét után, ke­zelő orvosának tanácsa elle­nére, részt vett Bukarestben egy ökumenikus konferencián. Odaérkezve kórházba került. Nem sokkal halála előtt hoz­ták vissza Szebenbe. Emléke legyen áldott! Feltámadunk! m I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom