Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-08-11 / 32. szám
As Éfesusi Levéti KRISZTUS A SZÍVBEN Észak fehér városa „és megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó sze- retetét” (Olvasd: 3, 14—21) Az efezusi levél e szakaszának utolsó két verse (20—21. v.) gyakran elhangzik szószékeinken vasárnaponként, a szószéki szolgálat, prédikáció s az azt követő imádság és hirdetés végén. Imádság ez a néhány mondat, hálaadó és Istent dicsérő imádság. De voltaképpen imádság ez az egész szakasz is: az apostol könyörgése gyülekezetéért s ehhez kapcsolódik a hálaadás. Sokat lehet tanulnunk ebből a hálaadásból. Benne van a meghall- gattatás bizonyossága: Isten megcselekedheti — ha akarja — mindazt, amit kérünk s ami javunkra és az ő dicsőségére van. S benne van az imádkozó alázata is: Isten végtelenül többet és nagyobbat, jobbat és szebbet is adhat nekünk, mint amit mi kérünk tőle. Sőt az ő ajándékai felülmúlják legmerészebb álmainkat, legszínesebb reménységeinket is. El sem képzelhetjük mindazt a jót, amit Isten már régtől fogva elhatározott és nekünk adni akar. Hiszen öróla neveztetik minden nemzetség mennyen és földön; másszóval; Ű Atya, mindeneknek, az egész világmindenségnek jóságos atyja. Ezért lehet gyermek módjára teljes bizalommal fordulni hozzá. Az a szívünk legmélyéről feltörő érzés, amivel rá tudunk hajolni édesanyánk kezére, bele tudunk fonódni édesapánk ölelésébe, halvány képe, mása, visszfénye annak a szeretetnek és bizalomnak, amivel oda fordulhatunk Istenhez. Aminthogy szüléink minden szenetete, jósága, gondoskodása is emlékeztető jel arról, hogy Atyaistenünk van, olyan Istenünk, aki valami felfoghatatlan és kibeszélhetetlen szülői szeretettel, minden földi szülői sze- retetet véghetetlenül felülmúló szeretettel fordul felénk és hajlik le hozzánk. „Szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét” Isten jóságát emberi elme fel nem foghatja, mindez benne van abban, hogy: Isten Atya. Jézus igehirdetését, hozzánk hozott jóhírét össze lehetne foglalni abban is, hogy ő arról hozott hírt: Atyánk van a mennyben, nem távoli, hanem nagyon közeli Istenünk. Ez most, efelől a hálaadás felől és Isten atyai jóságának fényében lássuk, mit kér gyülekezete számára könyörgésében az apostol. Erőt kér mindenek előtt. Ez a kérés nagyon közelről érinthet mindannyíunkát. Az élethez, az élet feladataihoz, munkánkhoz, ahhoz, hogy igazán és igazul emberek lehessünk: erőre, sok erőre s mindig újra erőre van szükségünk. S azt is mindegyre tapasztaljuk, hogy elsősorban belső erőre van szükségünk. Lelki erőre, de úgy is mondhatjuk nyugodtan, hogy az idegeink erejére. Sokszor vetjük fel önmagunknak a kérdést: honnan veszek erőt, hogy leszek elég erős a kísértésekkel szemben s ahhoz, hogy ember legyek és ember maradjak, erőt a türelemhez, a jósághoz és a szelídséghez? Szeretetet kér azután gyülekezete számára az apostol. Gyökerezzetek meg a szeretedben s az legyen életetek alapja. Más szóval: éljetek szeretedből és szeretetben, mintha azt mondaná: mint a növényeknek, az emberi életnek is táptalajra van szüksége. Ez a televény föld, amiben életünk gyökeret verhet, amiből erőt meríthet, táplálkozhat, növekedhet és gyümölcsöt teremthet: a szeretet. Csak az tud igazán szeretetet adni, aki maga is szeretetből él. Hírneves badacsonyi boraink — így mondják a szakértők — azt a tüzet sugározzák vissza zama- tukban, amit a napsugár csókol reájuk s az egykori vulkánok kőzete elraktároz és megőriz. Pál apostol kérő imádságának közepe azonban az, hogy „lakozzék Krisztus a hit által szívetekben”. Ügy is mondhatnék ezt: az életetek kormánykerekét tartsa Krisztus a kezében. Az ő akarata érvényesüljön mindenben, ajnit gondoltok, cselekeszteík. S ez a hit által mehet végbe. Vagyis akkor, ha teljes bizalommal szót fogadtok neki, Krisztusnak. Szívetekben vegyen szállást Krisztus, tehát az életetek közepében, legyen úrrá gondolataitokban, érzéseiteken, indulataitokon, vágyaitokon. Ne egy sarkot, valamely „vallásos szeletet” adjatok csak át neki életetekből, hanem az egészet. Mert ő igényt tart teljes életetekre. A benne való hitnek át kell szőnie hétköznapjaitokat is. Végül azt kívánja Pál apostol, hogy Istennek Krisztusban hozzánk lehajló, odaforduló szeretetét igyekezzünk meg is érteni, megismerni. Furcsának tűnő kívánság ez: ismerjétek meg azt a szeretetet, — amely minden ismeretet felülhalad. Értsétek meg a megérthetetlent. Mintha azt mondaná valaki: Merjétek ki kagylóhéjjal a tengert. S mégis nem értelmetlen és hiábavaló ez a kívánság. Először is azért nem az, mivel nem puszta kegyes óhaj, hanem imádság. Tehát Isten segítségét kéri ahhoz, amire a magunk erejével valóban képtelenek lennénk. Isten megnyithatja értelmünket annak befogadására, amit egyébként nem fogadhatnánk be. Másfelől Pál apostol itt is, másutt is hangsúlyozza, hogy értelmünkkel — persze Istentől megvilágosított értelmünkkel — is meg kell ragadnunk az 5 igéjét, kijelentését. Isten értelmünket ugyan meghaladó, de nem értelmetlen dolgokat kíván tőlünk. Jóságának, szeretetének tengerét ugyan ki nem merhetjük, azonban lehet és kell is meri- , temünk belőle, — ld többet* ki kevesebbet, a neki adott mérték szerint — értelmünk szerény kagylóhéjával is. Két egészen gyakorlati tanulsága is van igénknek. Az egyik: tanuljunk Pál apostoltól imádkozni, merjünk nagyot kérni Istentől. Az ő gazdagsága és jósága véghetetlen. Világot átfogó szeretete csodálatos ajándékokat tartogat gyermekeinek. Kérjünk hát tőle nagy dolgokat: ne csak magunknak', szűk körben, szeretteinknek, hanem népünknek, az emberiségnek is, békét, boldog jövendőt. Tanuljunk meg évszázadokban és világrészekben gondolkodni, — intette a hívőket egy közel évtizede elhunyt egyházi vezető. Lássunk túl a falunk határán. Imádságainkban is. A másik: a szívünkben uralkodó Krisztus szeretetét engedjük szétsugározni minél szélesebb körben. Legyünk nagyszívűek, tárjuk fel szívünket az emberek számára. Ha csakugyan gyökeret vertünk a Krisztus szeretetében, akkor ennek' áldott gyümölcsei is teremnek majd az életünkben. Kívánatos, ízes gyümölcsök felebarátaink számára, a békesség, a nyájasság, a türelem, a segítés gyümölcsei, amikben öröme telik Urunknak is. „Aki a szívét a homlokán hordja” a címe Jókai egyik híres regényének. A keresztyén embereket pedig így kellene jellemezni: akik Krisztust hordják a szívükben. Ennek azonban valamiképpen láthatóvá, tapasztalhatóvá kellene lenni, a környezet számára is. Groó Gyula Amikor a Lutheránus Világ- szövetség IV, nagygyűlése megkezdődött július végén a finn fővárosban, Helsinkiben, a nyár közepe már elmúlt. Áz Északra jellemző világos éjszakák felhúzódtak a Skandináv félsziget csúcsa irányába. A négy világtáj felől érkezett vendégek, vagyis a delegációk tagjai mégis érzékelhetnek valamit az északi fény csillogásából. Főként a mi magyar delegációnknak lesz talán ez érdekes élmény, mert előttük igazán ismerős a hosszú éjszaka és a rövid nap, ha a mi közép-európai telünkre gondolunk. Akik most Finnországiba utaztak, a finn fővárost, Helsinkit a legszebb oldaláról közelítették meg. A főváros világvárosi jellegének ellenére sem olyan nagy lélekszámú. A Finn-öbölön áthaladva, elhagyva a világítótornyot, az olimpiai csatornához közeledve feltűnik a város gyönyörűszép fekvése, környezete. Elölről a kék tenger vize, hátulról pedig az ég mély kéksége öleli körül. A tenger vize a város szélét nyaldossa és mintha belőle nőne ki fehéren tündökölve a sok torony, lakóház és egyéb épület. így is nevezik: „Észak fehér városa”. És valóban, Helsinki egyik legszebb városa Észak-Európánaik. A világgyűlés központja a nagytemplom, amelynek kupolája jellegzetes sziluettje a fővárosnak. A nagytemplom egész sorát nyitja meg a szép középületeknek, a városházától az elnöki palotáig. A Dóm tervét német építész készítette el és a XIX. század határozott klasszicista stílusát képviseli. Alaprajza görögkereszt, öt kuJeremiás új siralmai Az alábbi prózában írt költemény híven tükrözi azt a hangulatot, amely Hirosima pusztulása után el töltötte a lakosságot: Jaj! Mivé lett a büszke város, hová tűntek falai, hová lett az esti órák fénye?! Hol a hajnal vidámsága, a munkába indulók jókedvű zaja, iskolásaink hangos vidámsága, a piacról tele bamlbuszkosarat cipelő asszonyok fecsegése? 3. Hol vagytok gyermekeink, anyáink és tiszteletre méltó nagyatyáink? 4. Füstté és hamuvá váltatok egy szempillantás alatt. 5. Jaj nekünk, mert győzött az ellenség! 6. Nem a harcmezőn győzött, nem férfi férfi ellen, nem ágyúk ágyúk ellen, nem tankok tankok ellen. Nem lángszóróval, aknával, géppuskával, hadicélpontok fölé zuhanó bombázóval... Kedveseink virágzó otthonát zúzta szét, tízezer gyermeket falt fel, darált meg, emésztett meg a rettenetes BOMBA! 7. Ó átkozott legyen, aki az öldöklésben kedvét leik Jaj! 8. Sírok és jajgatok, nem kell megtépnem ruháimat a gyász miatt, mert megtépték a kövek és omladékok, amikor kedveseimet alattuk kerestem. 9. Nem kell hamut sem szórnom fejemre, mert hamuban járunk és még most is hamueső hull a magasságból mlreánk. Éget ez a hamu, de még égőbb szívünk fájdalma, égetnek könnyeink és parázsló üszők a szívünk. 10. Váratlanul jött. Ki gondolt közülünk arra, hogy egyik percről a másikra melnémulnak a madarak, elfeketedik a nap, ezer tájfun fut a város szívének és házaink összeomlanak mint a homokvár. 11. Nem lehet, hogy ne legyenek többé mindazok, akiket még reggel szerettünk. 12. Hol vagytok gyermekeim, feleségem, testvéreim, anyám, apám, nagyatyám? Hol vagytok, hogy hozzátok siessek, megcsókoljalak benneteket és tőrrel a hasamban mellétek feküdjek én is! 13. Van-e olyan bánat, mint a ml bánatunk? Még az sem adatott meg nekünk, hogy tisztességgel visszaadjuk őket a földnek. 14. A magasból tűz szállott alá és megemésztette őket egészen. Porukat magával ragadta szédítő magasságba a füstgomba, hamvaik egész nap hullanak alá, mi pedig lábunkkal tapodjuk azokat. Jaj! 15. Gonosz az ember, mert ártatlan testvéreire támad. Ha a cápa marcongolja szét a vízben úszót, nem átkozzuk el, mert oktalan állat. 16. Ha viharban vesznek el halászaink, nem kárhoztatunk senkit sem. Ha harcban esik el a katona, tudjuk, hogy az ő kezében is fegyver volt az ellenségnek szögezve. 17. De mit vétettek az ártatlanok? 18. Az utcákon földön fekszik gyermek és vén, s ahol életben maradt a gyermek, ott meghalt az anya. 19. Azok, akik a pusztulást ránk küldték, továbbrepültek. Gondtalanul hasították a levegőt és mögöttük tízezrével égtek el elevenen az emberek. 20. Jaj nektek legyőzőink, még ti is megismerhetitek a mi fájdalmunkat. Elszabadítottátok a poklot, de a pokol tüze titeket is megemészthet. 21. Megfertőztétek a várost, kedveseink porát szemetekbe fújja a szél és sírjátok vakká szemeteket! Jaj! 22. Jaj nekünk is. Elsőnek fogtunk fegyvert és nem gondoltunk arra, hogy erősebb fegyver is van a mienknél. Kíméletlenek voltunk a harcban és megtanítottuk ellenségeinket is a kegyetlenségre. 23. Agyúink békés idegen földet szántottak lövedékeikkel, géppuskáink védtelen hajótörötteket pásztáztak, rejjülőlnk nemcsak a hadicélpontokat keresték. 24. Fájdalmat akartunk okozni az ellenségnek minél többet. Szenvedést vetettünk, ezért nyomorúságot arattunk. 25. És ha akadt közöttünk valaki, aki a béke útjára mutatott — elnémítottuk. 26. Megmámorosodtunk a vér szagától és a hódítás vágyától. 27. Ittuk prófétáink hazugságait mint a részegítő italt és elhittük bolond tanításukat, hogy minden nép alábbvalóbb minálunk. 28. S ezért kiszolgáltattuk gyermekeinket és anyáinkat kegyetlen bosszújuknak. Ja j ! 29. Sűrű felhőt bocsátott az Ür mireánk haragjában és gonosz fegyver által ítélt meg minket. 30. Leesett koronánk, odalett békességünk, elfogyott erőnk és megaláztatott szívünk. 31. Uram újuljon meg kegyelmed rajtunk és szánj meg minket irgalmasan. 32. Állítsd meg pusztulásunkat és szabadítsd meg a népeket az ilyen pusztulástól. Hiszen nem szíved szerint vered és szomorítod az emberek fiait. 33. Vezess minket a békesség útjára. Némítsd el szívünkben a bosszúállás szavát. 34. Építsd meg újból, a várost, hadd dicsérjen Téged békés munkánk és hálaadásunk feleljen szeretetedre. 35. Mert nem akarunk mást, csak kegyelmedből békés napokat a maradéknak és mindenkinek, aki velünk a földön él, Amen — Amen. (hní) polája közül a főkupola magasra tomyosodik, árnyképe pedig jellegzetesen piramis alakú. Ez lesz a szűkebb környezete mintegy két héten keresztül a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésének. A Dóm-templomban (melyet finnül Suurkirko = Nagytemplomnak neveznek) tartották a megnyitó istentiszteletet és itt tartanak minden reggel és este áhítatot, valamint itt veszik a delegáció tagjai, a gyűlés résztvevői az úrvacsorát. A szomszédos egyetem fogja a konferencia részére a gyűléstermeket biztosítani. Miután a nevezetesebb városi, illetőleg állami épületele a kikötőtől messze vannak és az ,ún. Vásártér (finnül Kaup- patori, ezért a nagy, vagy másnevén Szenátus tér), a Dómtemplomnak monumentális hatást kölcsönöz. Hatalmas lépcsősor fut fel a térről a ka- tedrálist négy oldalán szegélyező oszlopportálhoz. Maga a templom pedig egy magasan fekvő teraszon nyugszik. Így még inkább kiemelkedőik azután a Suurtori, vagyis a Szenátus téren. Több, mint húsz évig épült ez a katedrális és 1852-ben fejezték be. A templom homlokzatát köröskörül a tizenkét apostol hatalmas koszokra díszíti, mindegyik apostol jellegzetes mozdulatát megörökítve. A Dóm belső dísze pedig Luther Márton, Melenchthon Fülöp és a finn re* formátor, Agricola Mihály képe. Helsinki csak 1959 óta püspöki székhely. Ez időtől kezdve „Dóm-templom” a korábban Miklós-templomnak nevezett gyönyörű műemlék. Nem messze a Suur-temp-. lomtól szintén kiemelkedő magas teraszon áll az ortodox egyház temploma, az Uspens- ki-katedrális, arcával a tenger felé építve. Nos, ide jöttek a világszövetség tagegyházainak delegátusai. Tudjuk, hogy a finn nép kedves vendégszeretete veszi őket körül. Munkásságuk így a külső környezet szépségében, de lelkileg is kedvező atmoszférában folyik. És most tekintsünk kissé körül evangélikus testvéreink! között, miképpen helyezkednek el a nagyvilágban. Arról már többször adtunk tudósítást, hogy a világon ma az evangélikusok száma 72,5 millió. Tehát valamivel több, mint hétszer hazánk lakossága. Ebből a lélekszámból azonban csak kétharmadrósz van képviselve a Világszövetségben, éspedig mintegy 50 millió. A többi még nem csatlakozott a világszövetséghez. A mi kontinensünkön, Európában az evangélikusok száma 60 millió (hazánké, amint az köztudomású 430 ezer). A kontinenseken az evangélikusok lélelcszáma a következő: Európa összlakossága Ázsia összlakossága Afrika összlakossága Észak-Amerika összlakossága Dél-Amerika összlakossága Ausztrália összlakossága Így az öt kontinensen szétszórva élnek evangélikus hittestvéreink. A Lutheránus Vi547 mó, 1520 mó, 240 mó, 197 mó, 185 mó, 11 mó, evangélikus 60 mó evangélikus 0,5 mó evangélikus 1,2 mó evangélikus 8,5 mó evangélikus 0,9 mó evangélikus 0,4 mó lágszövetség tagegyházainaik száma 63. Európában 34 Ázsiában 12 Afrikában 9 Észak-Amerikában 3 Dél-Amerikában 4 Ausztráliában 1 A keresztyén világban az evangélikusság lélekszámát 11letőleg a harmadik helyen áll. Római katolikus 393 mó Ortodox és keleti egyház 136 mó Evangélikus 72 mó Presbiteri ári us és református 50 mó Anglikán 40 mó Baptista 24 mó Metodista 20 mó Pünkösdista 10 mó Kongregacionalista 2 mó Egyéb keresztyén felekezetbeliek 28 mó A keresztyének lélekszáma a világon ezekszerint hozzávetőlegesen 775 millió. Ennek mintegy 10 százaiéira tehát evangélikus. Kevés azoknak az országoknak a száma, ahol evangélikus hittestvéreink többségben vannak (mint pl. Finnországban, Svédországban, stb.). Általában kisebbségben élnek az evangélikusok szerte a világon. A kisebbségi egyház belső fejlődése, öntudata mindig másirányú, mint a többségi egyházé. Általános tünete szokott lenni, hogy összetartása, segítőkészsége és testvériségének tudata kedvezőbb. Minden ország történetén belül a reformáció óta sajátos történelemmel rendelkezik az evangélikus egyház. Bizony igen kevés evangélikus egyházról mondhatjuk azt el, hogy történelme zökkenő- és nehézségmentes volt A római egyház restaurálási politikája első nehézségeit sokszor követték a többiek. És ott, ahol a római egyház többségi egyház. volt, befolyása az állam- hatalomra erőteljesen érvényesült, vagyis az ún. katolikus államokban szinte napjainkig igen nehéz sors jutott osztályrészül hittestvéreinknek. Még a mai ún. „modern tagegyház van, tagegyház van, tagegyház van, tagegyház van, tagegyház van, tagegyház van, 42 mó lélek 1,4 mó lélek 0,6 mó lélek 5,5 mó lélek 0,6 mó lélek 0,05 mó lélek korban” is Spanyolországban és Portugáliában, vagy Dél- Amerikában megalázott helyzetben élnek az evangélikusok. • A reformáció szelleme, a nemzeti reformátorok munkássága révén népegyházi jellegű volt. Így azután rendszerint egybefonódott a reformáció történelme a nép történelmével, fejlődésével, a nép mozgalmaival az országhatárokon belül. A nemzeti történelmek fejlődési szakaszai vitathatatlan érdemeket szereztek a reformáció egyházának. A történelmi múlt, a közel fél évezred megacélozta a protestantizmuson belül az evangélikusság hitét, hűségét. Igaz, hogy egyházaink különböző fejlődésen mentek keresztül, a tradíciók is változatosak, sokrétűek, ennek következtében mélyek és maradandók. A függetlenség és önállóság tudata minden egyházunkban megvan. A Világszövetségen belül is érződik ez az autonóm szellem. (Elképzelhetetlen nálunk az ún. „római szellem” — egy mindenekfelett levő nemzetközi egyházkormányzati szerv, Vatikán.) De ugyanakkor a mai élet, történelmünk mai szakasza új és közös problémákat vet fel és ezeket a közös problémákat a testvériség, közös hit jegyében lehet megoldani. Bizonyára más az afrikai vagy dél-amerikai luthe- ránusság problémája, de közös az alapunk, a Szentírás és közösen tudunk segíteni egymás kérdéseinek megoldásában. Helsinkiben sok kérdés ke- rülbiapirendre. A tagegyházak delegátusai jól felkészülve gyűltek össze. Reménykedünk abban, hogy jó eredményre is fognak jutni. Ha a megértés és jóakarat megvan a teológusokban, Isten segítsége sen* késik. 600 ÉVES AZ ERFURTI TEMPLOM Az erfurti gyönyörűszép gótikus templom renoválása elkészült. A templom 600 esztendős és ó-gót elemekkel rendelkezik. A renoválás közben találtak 14. és 16. századbeli sírköveket és ezeket a temp- lómhajóban helyezték el. Az egyik sírkő Sturz György professzor sírköve, aki Luther Márton barátja volt. HIROSIMA-NAP NÉMETORSZÁGBAN A Német Szövetségi Köztársaság sok városában és helységében augusztus 6-án tüntetés volt a következő jelszóval: „Soha többet Hirosimát!* Ezeken a tüntetéseken sokan vettek részt, közöttük számos evangélikus lelkész is, valamint a különböző békeszervezetek tagjai.
