Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-08-11 / 32. szám

Közösségben Istennel II Móz 32, 4-10. 1. Istennel közösségben lenni, egyáltalán nem olyan ter­mészetes dolog, mint ahogy azt általában gondoljuk. Izrael kétségbeesett és félt a pusztában, mert az ígéret földje elérhe­tetlennek látszó távolban ködlött előtte. Nem látta Mózest, aki Isten megbízásából vezette Izráelt. A félelem és bizonytalan­ság teljesen elfeledtette velük a láthatatlan igaz Istent, aki ki­hozta őket a szolgaság földjéről. 2. Apró kabaláktól a monumentális méretű bálványszobor- építményekig, idegen isteneket teremtett magának. Ezek á bálványok azonban csak csalódásra vezetnek. Izraelen nem se­gítettek a kézzelfogható, drága ékszerekből készült aranybor­júk. Akik Isten helyett ezeket választották, sohase jutottak az ígéret földjére. 3. Ez a szomorú történet a 7. versben ezzel a fordulattal változik meg: „Szóla pedig az Úr...” Az ember helyzete úgy változik meg, ha megszólal az Isten! ö nem néma mint a bálványok, ö élő —, mégpedig mindig velünk élő Isten. Ami­kor megszólít, szavával megítél és megajándékoz. Keményen megítélte az aranyborjúk körül táncoló népet. De ugyanakkor ezerízig könyörült a hozzá hűséges és engedelmes népen, amelynek az ígéretet adta: „nagy néppé teszlek”. Istennek ez az igéje azóta testté lett, hozzánk szól, a Jézus Krisztusban. Ezárt van reménytelenségük, hiszen elválasztha­tatlan közösségben vagyunk Istennel. Az Istentől így megszólított és közösségbe állított emberek erejük teljes megfeszítésével küzdenek maguk is minden jóért és nemesért, ahogy azt Mózes is tette élete végéig népe érde­kében Istennel való közösségben. Blatniczky Jenő ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. augusztus 11-én | kospalota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karne^ Ágoston Sashalom de. 9. Karner Deák tér de- 9. (úrv) Hafenscher Károly de. H. (úrv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Gríinvalszky Károly Kará­csony Sándor u. de. 9. Grünvalsz- ky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Gríinvalszky Károly Thaly Kál­mán u; de. 11. Szirmai Zoltán Kő­bánya de. 10. Utász u. de. 9. vaj­da Peter u. de. fél 12. Zugló de. 11 . Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta La- jós Frangcpán u. de. fél 9. Újpest de. 19. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­Agostpn Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9- (úrv) Vára- dy Lajos de. 11. (úrv) Nagy István du. 7. Nagy István Torockó tér de. fél 9. Nagy István Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. Vámos József du. 5. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkut de. fél 11. Dia­na út de. fél 9. Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. Uzon László du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Schreiner Vilmos. KATOLIKUSOK * AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 1953 óta a katolikusok szá­ma az Egyesült Államokban 13 millióval növekedett. A nö­vekedés 44 százalékát teszi Id az eredeti lélekszámnak. Ősz- szesen ma 43 millió katolikus keresztyén van az Egyesült Államokban. Ez a szám mint­egy negyede az összlakosság­nak, amely az utóbbi évek­ben 26 millióval emelkedett. AFRIKA Leonard Auala lelkészt, akit ^egyhangúlag választottak meg püspöknek Omandongó-ban (Ovambó ország), dr. E. G. Gulin tampered püspök iktat­ta be püspöki hivatalába. A dél-afrikai lelkész mielőtt püspökké választották, két esztendőn keresztül volt veze­tője az Ovambó-Kavangó evangélikus egyháznak. A HÚSVÉTI MENET RÖPLAPJA A húsvéti menet központi bizottsága a Német Szövetségi Köztársaságban röplapot adott ki, amelyben a hirosimai atomtámadás évfordulói ára emlékezik. A röplap felhívja a német nép figyelmét az atom- veszély lehetőségére és fel­emeli szavát az atommentes zóna érdekében. A központi bizottság delegációt küldött Athénbe. HÍREK Szentháromság ünnepe utá- ,.i 9. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Ján. 15, 1—5, szószéki igéje: II. Móz 32, 4—10. Dél­után szabadon választott ige. * EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 11-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Pe­tőfi Rádió. Igét hirdet: Fülöp Dezső óbudai lelkész. * GYÖR-SOPRONI EGYHÁZ­MEGYE. A nagy dologidő el­lenére is szinte teljes létszám­mal jelentek meg az egyház- megyei közgyűlés résztvevői a győri öreg-templomban, hogy meghallgassák az egyházme­gye két esztendejéről szóló je­lentését és statisztikai adato­kat. A közgyűlésen egyúttal ismét megválasztották Weltler Rezső soproni lelkészt esperes­nek. Megújította Lukácsi De­zső téti lelkész egyházmegyei főjegyzői tisztségét és a régi presbitereket újra választotta. A lelkészi munkaközösség a soproni ünnepi hetekkel kap­csolatban júliusi gyűlését Sop­ronban tartotta. Úrvacsorát dr. Kiss Jenő ny. teológiai ta­nár osztott, Weltler Rezső, Ko­vács Géza és Sümegi József lelkészek előadást tartottak. A soproni gyülekezet történe­téről és életéről Rusznyák Fe­renc tartott beszámolót. * SOPRON. Ünnepi hetek, vol­tak Sopronban, júliusban. A sok ezer külföldi vendégen kí­vül számtalan hazai turista is felkereste patinás városun­kat, Sopront. Az ünnepi hete­ket egy háromezer tagú kórus Berzsenyi—Kodály kórusmű­vével „Szabad nép tesz csuda­dolgokat” nyitotta meg. A vá­ros múzeumai, középületei ál­landóan nyitva voltak a ven­dégek előtte úgyszintén sokan keresték fel soproni evangé­likus templomunkat. CSORNA. Szentháromság utáni első vasárnap vette használatba a csornai gyüle­kezet, amely egyúttal szór­ványközpont, a gyülekezet egyik családjától ajándékba kapott anyagból készült oltár- térítőt és szószék-takarót. Egy későbbi vasárnapon pedig megszólaltatták azt a harmó- niumot, amelyet a gyülekezet ajándékba kapott. A költő és barátja Dr. Gyóni Ferenc, a „Bu­dapesti Fasori Ágostai Hit­vallású Evangélikus Főgim­názium” 43 éven keresztül volt kiváló magyar, latin, gö­rög szakos nyelv és irodalom tanára meghalt. Egyházunk nagy fiának, az első világháború tragikus sor­sú költőjének, Gyóni Gézának isikolatársa és jóbarátja volt. Ez a kapcsolat egész életére döntő hatású lett. Áchim- Gyóni Gizellával kötött há­zassága révén sógora lett a költőnek. így egyéni megbe­csülésből és szeretetből Gyóni Géza verseskötetei megjelen­tetésében segítségére volt. A hazájától távol, .fiatalon el­hunyt költő után családi, egy­házi s nemzeti kötelességének érezte, hogy iródalmi hagya­tékát összegyűjtse és meg­mentse az enyészettől. Óriási munkát vállalt ezzel. Több terjedelmes kötetben. megírta és kiadta Gyóni Géza részle­tes életrajzát, „a nagy Gyóni életrajz” remekét. Hangya- szorgalommal felkutatta és. összegyűjtötte a sokfelé levő kéziratokat, irodalmi értékű levelei tömkelegét, prózai munkáit és egyéb írásait. A „Gyóni Géza újabb ver­sei”, „Gyóni Géza ismeretlen versei”, „Gyóni Géza összes költeménye”, „Lengyel mező­kön” újabb kiadásai, „Gyóni Géza koszorúja”, „Gyóni Géza utóélete”, „Gyóni Géza őran­gyala”, „Gyóni Géza levelei”, „Csak egy éjszakára ..cí­mű kötetei szebbnél-szebb könyvei hazai irodalmunk­nak, melyet dr. Gyóni Ferenc rendezett sajtó alá. A közeljövőben jelenik meg „Három szív csillaga” címen Gyónd Gézáról írt életrajz-re­génye posthumus kiadásban, íróasztalán, utolsó napján is, a „Három szív csillaga” kéz­iratos lapjai pihentek rájuk helyezett írótollával, apró, gyöngybetűs szép kézírásával javítgatva itt-ott a kész szö­vegen. Ennek a munkájának az utolsó simításait már nem az ő keze fogja végezni ... Gyóni Géza és dr. Gyóni Ferenc mindketten születés­napjuk évfordulóján haltak meg! Gyóni Géza: született 1884. június 25. Gyón, meghalt 1917. június 25. Krasznojar&zk, élt 33 évet. Dr. Gyóni Ferenc: született 1682. július' 2. Békéscsaba, meghalt 1963. július 2. Buda­pest, élt 81 évet. Az életrajz író és kutató ezt „az érdekes egyezést nem hagyhatja említés nélkül., Gyóni Géza irodalmi ha­gyatékából és a vele ismeret­ségben állt élő kortársak el­beszéléséből, valamint a költő fennmaradt sok kéziratából és emléktárgyaiból valóságos kis „Gyóni Géza Emlék- Múzeum” volt a lakásán, me­lyet a ’ Magyar Tudományos Akadémia is védettségben részesített. Ércnél maradan­dóbb emléket állított dr. Gyóni Ferenc mártír életű sógorának, Gyóni Gézának. K. B. HÉTRŐL—HÉTRE lóságban és igazságban Efezus 5, 15. Alapvető és fundamentális kérdéss hogyan élünk és já­runk. A megelőző versek arra biztatnak, hogy világosságban járjunk és Krisztusban éljünk. Krisztusban élni azt jelenti, hogy neki szánjuk lelkünket, mert Krisztus igényt tart rá. Tehát odaadjuk egész életünket* testestől-lelkestől, semmit vissza nem tartva belőle. Így való­sul meg az az állapot, amelyet Pál apostol így jellemzett: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Krisztusban, vilá­gosságban élni, azt jelenti, hogy szemünk, amely ezelőtt a bűnt nézte, most Istenben gyönyörködik. Kezünk, amely eddig a bűnt cselekedte ezentúl Isten akaratát cselekszi. Nyelvünk, amely eddig szennyes dolgokat beszélt, ezentúl Istent dicséri. Szívünk, amely a gonosz gondolatok és indulatok fészke volt, mostantól a szentség és az igazság középpontja lesz. Sok „beérkezett” keresztyén hívő így gondolja, a keresz­tyén élet nem áll másból, mint a Krisztus ölén való boldog pihenésből és az üdvösség mennyei előízének tétlen élve­zéséből. Legfeljebb még a „be nem érkezettek” feletti sopán- kodásból, és a bűnösök feletti ítélkezésből. A keresztyén ember élete nemcsak igazságban, hanem jó­ságban eltelő és beteljesülő élet. Jósággal fordul á másik felé. Gyülekezetünk, egyházunk kicsinyeinek, erőteleneinek, bete­geinek, magánosainak szolgálata felé. Az ige helyes értelme­zése szerint azonban a keresztyén ember szolgálata sohasem rekedhet meg az egyház keretén belül végzett jócselekvésnél. Krisztus minden emberre elhatóan árasztotta ki jóságát, s ez minden ember felé való jóságra kötelez bennünket. Jósággal kell azok felé fordulnunk, akikkel egy közösségben, egy köz­ségben, városban, hazában és hasonló életkörülmények között élünk. Népünk nagy és közösség javát szolgáló céljainak és fáradozásainak jóságos támogatása nem lehet tőlünk idegen, vagy számunkra közömbös. Sőt magától értetődő feladata a világosságban járó és Krisztusban élő hívőnek. Matuz László NAPRÖL—NAPRA VASÁRNAP: V. MÖZES 33, 27; LUKACS 8, 25, — „Hol van a ti hitetek?” A hit sohasem az ember teljesítménye. Nem áll módunkban „beszerezni”. Ajándékba kapjuk. L Kor, 10, 1—13; 'Zsoltárok 54. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 65, 10; JELENÉSEK 22, 17. — A hit Isten ajándéka. Ö adja ingyen. Isten várja azt, aki szomju- hozik utána, mert Ő azt akarja, hogy mindenki rendelkezzék vele, s ezáltal éljen. Préd. 9, 13—18; Róma 13, 1—10. KEDD: ÉZSAIÁS 66, 18; JELENÉSEK 21, 23—24. — Ez a hit nagy dolgokat tud cselekedni. Közös hitünk összekapcsol Helsinkiben a világ evangélikusságával. A hit világosít meg, hogy mit jelent ma nekünk Krisztus. Lukács 16, 10—13; Róma 13, 11—14. SZERDA: ZSOLTÁROK 5, 9; CSELEKEDETEK 5,19—20, —■ A keresztyén ember hálával tekint Isten cselekedeteire. Hálával tartozunk a golgothai keresztért, mert ez érettünk is történt. Az élő Krisztus ma is adja bűneink bocsánatát. Jakab 3, 13—18; Róma 14, 1—13. CSÜTÖRTÖK: ÉZSAIÁS 66, 10; JELENÉSEK 21, 2. — Hitünk legbiztosabb fundamentuma Isten. Ö az élet és halál Ura. I. Tim. 4, 12—16; Róma 14, 14—23. PÉNTEK: JÖZSUÉ 1, 9; CSELEKEDETEK 14, 3. — Ez a hit tesz bátorrá és erőssé az élet nagy kérdéseiben. Ez a hit győz meg arról, hogy a halál nem úr többé életünk felett. Lát­juk Jézus példájából, hogy — van feltámadás. Máté 10, 16—23; Róma 15, 1—13. SZOMBAT; PÉLD. 11, 11; CSELEKEDETEK 27, 24. — Isten ajándéka Jézus, Ő a mi Megváltónk. A halál kérdésé­ben nélküle tájékozódni nem tudunk. Lukács 12, 54—59; Róma 15, 14—21. Káposzta Lajos HARANGOK újraöntését, harangkoronák, harangáll- ványok készítését, átalakí­tását újrendszerűre vállalja DÚSAK ISTVÁN harangöntő Örszentmiklós, Dózsa György út 26. — BUNDÁK, irhák átszabá­sa, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth La­jos u. 1. udvarban. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 00.— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 63.3695/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató Pilátus és a negyedik parancsolat Az idei könyvhét egyik kimagasló ter­mése Szabó Magda: Pilátus című regé­nye volt. Azok akik szeretik Szabó Magda meseszövését, stílusát, azok ismét örvendez­hettek ezen a könyvén is. Azonban a Pilá­tusnak mindezeken kívül van még egy igen fontos érdeme. És ezt a regény témájának a felvetésében találjuk meg. Miről is szól ez a könyv? Valahol rákban meghal egy idős ember. A mellette megöregedett feleség tétován áll a tény előtt. Már régóta tudja, hogy be fog kö­vetkezni, csak egyet nem tud: hogyan lesz tovább. De ebbe a kérdésbe sem kell neki nagyon belemélyednie, mert egyetlen gyer­meke, Iza, erről is gondoskodik. Iza jól ké­ké r eső orvos a fővárosban. Már a temetés előtt megtörténik a döntés Iza szívében: az özvegyet magához veszi a pompásan beren­dezett pesti luxuslakásba. Többé nem lesz semmi gondja, nem kell apró-cseprő „vidéki” kellemetlenkedésekkel bajlódnia,, — s neki sem kell családi ünnepekre hazautaznia. Kéz­nél lesz minden. Ennél emberibb megoldást mi sem tudnánk nyújtani. Hiszen a hetvenöt éves nénikének igazán meg van a joga, hogy legalább a hátralevő éveit kényelemben és gyermeke szeretetében töltse el. Amikor a könyv olvasása közben eddig eljutunk, úgy érezzük, hogy Szőcs nénire — a sok meg nem értés után, melyben férjé­vel együtt része volt — most egyedüllétében boldogság köszöntött. De a valóság — a könyv lapjain másról beszél. Iza valóban haza­viszi édesanyját. Körülveszi kényelemmel, jóléttel, fürdőszobával és frizsiderrel. Mind­azzal, amit pénzzel meg lehet szerezni. Mert Iza úgy érzi, hogy ez az igazi szeretet! És ennél a pontnál már izgalmassá kezd válni az öreg néni élete. Figyelmünk az édesanyá­nak mindent megszerző és minden kényel­met biztosító Izáról az öreg nénire terelődik. 'Lánya nem veszi észr-e, hogy anyjának nem összkomfortos lakásra és „összkomfor­tos” szeretetre van szüksége. Nem erre vá­gyik! A lányáért áldozatot hozó, vele együtt­érző szeretet az, ami hiányzik életéből. Sze­retne még az alkonyban is édesanya lenni. Szeretne az összkomfortos otthonban olyan lenni, akire szükség van. Vajúdások és ví­vódások után, mindössze nyolc hónap után hazamegy a vidéki városba, az elhagyott otthonba, ahol már más a gazda. Viszi a vonat boldogtalanul. Menekül az élők vilá­gából. A kényelem és a merev szeretet űzi és hajtja a holtak sírjához, az emlékek tova­tűnő, ködbevesző délibábjaihoz. Megy az emlékek után, melyek édesen és gondokkal, fájdalmakkal és régi szerelemmel hívogatják. így jut el egy épülő ház emeletére, ahon­nét kizuhan és meghal. Eddig a történet. És vajon Iza, megértheti-e valamikor is, hogy édesanyja Pilátusa volt? Tévedett-e va­lamiben? Rossz gyermek volt? Hiszen min­dent megtett, ami csak megtehető. Hibás volt-e Iza, hogy édesanyja gondta­lannak látszó élete ilyen tragédiával vég­ződött — tesszük fel a kérdést a könyv olva­sása után. Nem véletlenül időztünk el ilyen hossza­san a regény ismertetésén. Hiszen a könyv általános problémát vet fel. Ezt a kérdést így is fogalmazhatjuk: hogyan is állunk az öregek iránti tisztelettel és felelősséggel a negyedik parancsolat tükrében? A fenti regényben leírt gyermeki szere­tet nem egyedülálló. Nem írói képzelet szü­lötte. És hozzátehetjük, hogy ez még azok­hoz a gyermeki cselekedetekhez tartozik, amelyekről szégyenkezés nélkül tudunk be­szélni. Mert — sajnos, — vannak olyan gye­rekek is, akik egyáltalán nem akarnak tudni megöregedett szülőkről, mondván: túl egy­szerűek és maradiak. Vagy talán ennél még erősebb szavakkal próbálják magukat elha­tárolni azoktól, akik. életük elégésével nevel­ték fel őket és adtak kenyeret kezükbe. Mindannyiszor összeeszorul a szívünk, ami­kor arról olvasunk vagy hallunk, hogy tö­pörödött anyókák, botra támaszkodó édes­apák a bírósághoz kénytelenek fordulni, hogy az alkony még hátralevő óráit ne kell-' jen kegyelemkenyéren leélniök. És ne csak anyagi'dolgokról szóljunk. (Pe­dig egyszer érdemes lenne ebben a kérdés­ben is elcsendesedni Isten előtt!) Arról szól­junk, ami minden luxusnál fontosabb és kí­vánatosabb. Isten nem véletlenül a szülők iránti tisz­telet és szeretet parancsolatával kezdte a fe­lebarát iránti parancsolatok felsorolását. A vonal egyenesen következik Isten szeretőjé­nek nagyságából. Ahogyan csak Ő tud sze­retni a Jézus Krisztus által, valami fel­ismerhető a szülői szeretetben, amely sosem a maga hasznát nézi. Földi életünk meghatá­rozója és felelőssége a negyedik parancso­lat. És Isten nagyon jól tudta, hogy min­dig lesznek öregek és fiatalok. A múlt is­merése -és átélése, a tapasztalat és annak leszűrése, az életkor emelkedése természet­szerűleg befolyásolja az öregek életét, gondol­kodásmódját és lendületét. Ne kívánjuk, hogy bennünket, fiatalokat feltétel nélkül meg­értsenek az öregek. Inkább próbáljuk mi megérteni leáldozni kész életüket. Mert az öregek és fiatalok közöU fennálló különbö­zőségek feloldódnak a legszentebb érzésben: a szeretetben. Mert ahol a szeretet az űrt ott nincs szeretetlen gyermek és síró szülő. Sok felnőtt — és ezt érezhettük ki a re­gény ismertetésében is, — úgy vélekedik, mint ahogyan Iza tette. Kényelemmel és gandtálansággal megpróbál mindent el pihen­tetni és éppen ezzel a látszólagos gondtalan­sággal éreztethetjük a legjobban, hogy az öregek mennyire feleslegessé váltak életünk­ben, otthonainkban. Vajon mi hiányzik az ilyen gyermekek életéből, magatartásából? A szív! Joggal kérdezhetné meg valaki: hát- nem áldozatos szív kell ahhoz, hogy néha hagy gonddal kényelmes otthont rendezünk be az alkonyati napfényben sütkérezni akaró öregeinknek? Nem! A legfinomabb fa­lat is keserű lesz a szájban, ha nem érez­zük a kínálásban az őszinte szívet. Istenem! Hány öreg alkonyába tudnánk vinni napsugarat, ha szívünk minden mele­gével és fényével körülragyognánk őket. Nem babusgatásra vágynak ők, hanem a szeretetnek olyan kifejezésére, amelyben ér­zik, hogy: szép az Elet! Amikor mi tehetet­len gyermekek voltunk, de sok mindenről kellett lemondaniok miattunk! Hányszor voltunk engedetlenek s ők mindig megbo- csájtottak. Hányszor álltunk eléjük kéré­sekkel, amelyeket csak ők tudtak teljesí­teni! És most, amikor számukra már csak mi vagyunk az élet, mi gyermekek, akkor egy félreeső szobával és meleg étellel mindent el akarunk intézni, ki akarunk fizetni. Ebben a tekintetben még nagyon sok fel­adat áll előttünk, mert milyen könnyen vál­hatunk mi is Pilátusává azok számára, akik valamikor éjjeleket virrasztónak és sírtak át betegágyunk fölött. Boldog az az ember, aki gondok között is tudja a szív legdrágább melegét áraszd tmtis a szereteti Karner Ágoston

Next

/
Oldalképek
Tartalom