Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-07 / 14. szám

Miért. ..? Zsolt. 22, 17—20. ' Nagypénteken, legnagyobb ünnepünkön, Jézus Krisztus­nak, a mi Megváltónknak golgothai keresztje felé fordítjuk telkünk figyelmét, s annak értelmét, okát és célját keressük. Ott a keresztfán oly mérhetetlenül nagy testi és lelki kí­nokat szenvedett Isten Egyszülött Fia, hogy ajkát az a keserű sóhaj .hagyta el: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!” (Zolt. 22:2.) Azt aki egyszer bizonyságot tett arról, hogy „én és az Atya egy vagyunk”, (János 10:30) most, mintha az Atya is elhagyta volna. Akik első szemtanúi voltak halálának, értetlenül, közö­nyösen álltak a keresztfa alatt s bámultak föl arra s nem tet­ték föl magukban a kérdést, „miért?” Ha ezen a szent napon nem akarunk közönyös vagy eset­leg csak megilletődöft szemlélői lenni ezeknek az események­nek, ha abban az Atya cselekedetét és a Fiú engedelmességét látjuk, akkor szinte önkénytelenül is feltár szívünkből a kér­dés, „miért?” Miért történt mindez? „... mert úgy szerette Isten e vilá­got, hogy az ő egyszülött Fiát adta ..(János 3:16). Miért szenvedett a Fiú? „... mert engedelmes volt halá­lig, mégpedig a keresztfának haláláig! (Fii. lev. 2:8/b.) Miért üzeni ezt ma nékünk a Szentlélek? „... mert ő meg- sebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért...!” (Ézsaiás 53:5.) Miért tehát? Enérettem bűnösért! Ö azért vállalta a gonoszok kínzásait és gúnyolódását, mert én szeretetlen, önző, gyűlölködő és bosszúálló voltam. Ö azért hagyta, hogy átlyukasszák kezeit, mert én fájdalmat okoztam kezemmel embertársamnak s kezemet nem hasz­náltam arra, hogy másokon segítsek, hogy könnyeket töröljek, hogy sebeket kötözzek. Ö azért hagyta, hogy átlyukasszák lá­bait, mert én nem jártam lábaimmal a jó úton, hanem a go­noszok útján. Ö azért hagyta, hogy teste szinte elszáradjon a keresztfán, mert én nem tudtam testemet odaszánni Istennek kedves áldozatul. Ezt fölismerve már nem lehetek közönyös bámulója, de még megilletődött szemlélője sem a golgothai szenvedésnek és halálnak, hanem az mélységes bűnbánatra kell, hogy indít­son engem. Bűneim az okai annak a mérhetetlen sok szenve­désnek! Amikor ma, nagypéntek szent ünnepén, lelkünk figyelmét Megváltónk golgothai keresztje felé fordítjuk és annak titkát keresve fölvetjük magunkban a kérdést „miért?”, akkor annak nemcsak okát, hanem célját is meg kell látnunk. Miért adta ő magát a Golgotha oltárára? „... azért halt Jneg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak élje­tek ..." (II. Kor. 5:15/b). Tehát azért halt meg érettem, hogy új életben járjak. Ez az új élet, az ő akarata szerinti élet. A Szeretettel átitatott, cselekvő, szolgáló, mások boldogulását, javát, előmenetelét és az egész emberiség békességét elősegítő élet. Így, ha a mi Megváltónk golgothai szenvedésére és halá­lára emlékezve, a mi hitünk helyes feleletet adott a „miért?” kérdésre, akkor nemcsak bűnbánó szívvel, de egyszersmind az emberiséget készségesen szolgáló lélekkel kell a kereszttől továbbmennünk az élet útján. Örömmel, felszabadultan és bát­ran! Mert végül is, miért halt ő meg a keresztfán? Azért, hogy én elnyerjem az örökéletet1 Gartai István HÍREK — Vi rágva« árnap ja n az ol­tárterítő színe: lila. A va­sárnap oltárt igéje: Jn 13, I— II; szószéki igéje- Zof 3, II— 17. Délután szabadon vá­lasztott ige. * — Nagypénteken az oltár­terítő színe: fekete. Az ünnep oltári igéje: Jn 19, 1—7; szó­széki igéje: Zsolt 22, 17—20. Délután szabadon választott ige. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Aprilis 7-cn, virágvasárnapján reggel fél 8 órai kezdettel evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Akadémia profesz- szora. — A HAJDÚ SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége április 2-án tartotta ülését Nyíregyházán, az alábbi programmal: Előké­szítő virágvasárnapra (Lábos­sá László), előadás: Gyarmati kérdés (Joob Olivér), előadás: Livingston Dávid (Smid Le­hel), sajtótájékoztató: (Tar­ján Béla), időszerű kérdések (esperes), záróáhítat (Nagy Ilona.) — NAGYSZOMBATON ES­TE 6 órakor a kelenföldi evangélikus templomban az istentisztelet keretében Pur­cell vonószenekarra írt fantá­ziája, zsoltára és Bach: Kreuzstabkantátája kerül elő­adásra. •­JUBILEUM. Berecz Gábor volt nemeskéri lelkész már­cius 16-án töltötte be 86. élet­évét Beleden. A nyugalma­zott lelkészt névnapján, már­cius 24-én sokan keresték fel jókívánságaikkal. Volt ne­meskéri hívei közül is többen kérték életére Isten áldását. Mi is jó egészséget és Isten áldását kérjük Berecz Gábor nyugalmazott lelkészre. — EGYHÁZFIT KERE­SÜNK. A Budapest—angyal­földi egyházközség egyházfit keres. Cserelakás szükséges. Jelentkezés: Lelkészi hivatal Bp. XIII. Fóti út 22. — MEGBÍZHATÓ házvezetö- NŐT keres fiatal orvos-házaspár 6 hónapos gyerek mellé. Családias otthont talál nyugdíjas nő is. Cím: Körzeti orvos. Bakonyszombathely. NINCS HONVÁGYUNK RÓMA UTÁN Dr. Valdo Vinay, a valdens egyház római teológiai fakul­tásának professzora, nyilatko­zott arról a hatásról, amelyet a II. Vatikáni Zsinat eredmé­nyei váltottak ki az olasz protestantizmusból. Ezt a nyilatkozatát úgy lehetne jel­lemezni, hogy az tartózkodás a „szentimentális ökumeniz- mus”-sal és az elsietett egy­ség váradalmakkal szemben. Vinay professzor kijelentette Düsseldorfban a Valdens Egy­ház Baráti Köre előtt, hogy az olaszországi szórvány-pro­testantizmusnak ezt a maga­tartását és állásfoglalását meg kell érteni. Nehéz volna — mondotta — hinni azok ba­rátságos szavaiban, akikkel tegnap még ellenségesen állot­tunk szemben. Az olaszországi evangélikus keresztyének szá­mára mindenekelőtt a Mária- tanok és a pápai csalatkoz- hata Bánság dogmája az a próbakő, amely megmutatja, vajon megújul-e a római ka­tolikus egyház? Mert az egy­ségnek ez az előfeltétele. A megújulástól azonban többet kell elvárni, mint amire a zsinat reményt kelt. „Mi olaszországi protestánsok sem­miféle honvágyat nem érzünk Róma után — mondta Vinay professzor — mégis nyitottak vagyunk minden eszmecsere számára.” Az eszmecsere XXIII. János pápa befolyá­sára már megindult és fo­lyik tovább. Az olaszországi protestantizmus nem tartja magát ettől távol. — HALÁLOZÁS. Peskó Zoltánné, Danhauser Olga, egyházunk neves orgonamű­vészének felesége, hosszú szenvedés után, 59 éves korá­ban elhúnyt. Hamvasztás előt­ti búcsúztatásán Koren Emil esperes hirdette Isten vigasz­talását ezen ige alapján: „A szeretet soha el nem fogy”. A szeretet, mely életét betöl­tötte, megőrzi emlékét közöt­tünk — szól a gyászjelenté­sen a kiterjedt család bizony­ságtétele róla. — EBADÖ jutányosán 5 kaptár méh, 5 üres Balogh-rendszerű és 1 pergető. Molnár Gyula ny. lel­kész, Bakonyszombathely. A Jászság fővárosa felé tartottam az elmúlt na­pokban. A földek a tavaszi napsütésben párologtak, gő­zölögtek. Mintha nagy erőfe­szítés vagy munka után ve­rejtékeztek volna. És így is volt, mert az elmúlt tél pró­bára tette az embereket csak­úgy, mint a szántóföldeket. Bármennyire repesve vártuk a tavasz jövetelét, féltünk az érkezésétől. Hónapok óta szo­rongtunk tőle, mert régi ve­szély réme fenyegetett érkezé­sével. A magyar folyók-menti falvainak veszedelme kísértett újra, az ár. És ahogy elnéztem a szán­tóföldek ölén megrekedt „ten­gerszemeket” vagy a máskor patakoknak is alig nevezhető árkok hordaléktól rendezetlen partjait, különbséget láttam a régi árvizek és a mostani között. Ezt a különbséget sze­retném aláhúzni. Nem azért, mert a veszteség, a kár nem lehetett ugyanolyan méretű, ugyanolyan arányú, esetleg mindent elpusztító, hanem... Az elemi csapások, a ter­mészet szeszélyességének rej­tett csapdái, mindig _ lesel­kednek az emberre. Erőnk és magabiztonságunk örökös fi­gyelmeztetői, korlátái ezek. Az emberiség haladásának bi­zonyos fokig útjelzői, mérföld­kövei a felettük aratott győ­zelmek. Franklin „lehozta a villámot az égből.” Kiváló mérnökök szabályozták a ra­koncátlan folyókat. Küzdünk az aszály ellen és keressük a viharok és földrengések okait, hogy talán egy későbbi időben védekezni tudjunk ellenük. Mindezek sajnos nem máról holnapra megoldható felada­tok, de mert felmérhetetlen, tengersok nyomorúságot hoz­tak az emberiségre, elsőrendű feladata a tudománynak a küzdelem ellenük. Hazánknak a múltban két nagy réme volt: az ár és az aszály. Régi imádsá- gos és prédikációs könyvek alkalmi imádságokat és beszé­deket tartalmaznak erről. Mert Víz... (Víz... Víz•*. ha meg jelent országunkban valamelyik csapás is ezek kö­zül, földönfutókká lettek szá­zan, — ezren, — tízezren. Es itt alá kell húznom egy szót, amely jellegzetes velejárója volt ezeknek a természeti csa­pásoknak: földönfutókká let­tek. Ez volt az árvizek kísé­rője is, úgy, mint a háborúk­nak a kolera vagy a pestis. Krónikáink siralmas fejezete­ket őriznek egy-egy nagy ár­víz utáni válságos helyzetről, az egyéni tragédiák kétségbe­ejtő voltáról. A hirtelen olvadásnak indult hó következtében az árvíz most is meglátogatott bennün­ket. Nem kerülte el lakóhe­lyeinket, földjeinket. Heteik óta, — a türelmünket próbára tett tél után, — szívszorongva vettük kezünkbe napilapjain­kat vagy hallgattuk a rádió árvízi jelentéseit. Nagy a vesz­teségünk. Házak dőltek össze, családokat lakoltattak ki, szántóföldek kerültek víz alá, útjaink és vasútjaink megron­gálódtak. De egyet húzzunk alá magunknak ismételten: nem lettek földönfutókká az emberek. A közösségi szellemnek egé­szen új példájával találkoz­tunk. Abban, hogy egy egész ország mozgósította erejét, vagy már abban, hogy amit lehetett, megelőzött a veszély ben, vagy megóvott a kártól, abban is, hogy az egész or­szág egy emberként aggódott és szorongott a másikért, no­ha önmagának látszólag biz­tosított volt a helyzete. És ab­ban, hogy a kár, a veszteség közös. Az egyéni hősiesség­nek is számtalan önzetlen pél­dáját láttuk. Ilyen nagy átalakuláson, mentünk keresztül! Néhány évtizede legfeljebb a sajnál­kozásig tudtunk eljutni, ha hí­rét vettük annak, hogy vala­kinek vagy valakiknek egyé­ni tragédiája van. Ma egyek vagyunk jóban és a rosszban. És tudjuk, hogy amit egye­sektől rabolt el a szeszélyes természet, az közös veszteség, és mindnyájunk áldozatválla­lására van szükség, hogy ki-, heverjük; Yalóban: az ország áll a károsultak mögött. Nemcsak abban, hogy együtt dobog a szívünk velük, nem is talán csak abban, hogy pillanatnyi szorult helyzetükben hóna alá nyúlunk a bajbajutottak­nak, hanem főként abban, ahogyan a földék, házak, ja­vak vízből kimentése és az élet feltételeinek megindítása történik. És ez nagy dolog! Az, hogy sok-sok száz család nem néz üres, réveteg szem­mel a holnapba, mert minde­nüket elvitte a víz, hanem ott áll a község mellettük és éjt nappallá téve fáradozik azon, hogy elvezesse a vizet, hely­reállítsa az otthont, hogy a ta­vaszi szélben mihamarabb fel­szikkadjon a föld és belé vet­hessék a magot, a mindenna­pi kenyér magját, vagy ismét a megszokott ágyban hajthas­sák álomra fejüket a fáradt emberek. Féltünk ettől a tavasztól és nem alaptalanul. A tél szo­katlan keménységével, vastag hó takaró ja alatt csempészte be a szorongás érzését lel­künk zugaiba. De hála Isten­nek, túl vagyunk a nehezén. És itt gőzölögnek előttünk a tavaszi földek. Barnán és fe­ketén, illatosán és várakozás­teljesen. Várják a dolgos ke­zeket. Várják a föld szerelme­seit, a paraszti kezeket. Azt mondják az öregek, hogy kemény tél Után jó ter­més szokott lenni. Bizony ránk fér a régi tapasztalatból leszűrt reménység. Két aszá­lyos esztendő s egy nehéz tél után bő termés. Persze, a föld nem magától terem. Em­ber kell ahhoz is, mint a gép­hez. De mi úgy nézünk ezek­re az emberekre, akik vérünk­ből való vér, húsunkból való hús, akik testvéreink jóban- rosszban, hogy megállják he­lyüket. És azzal a keresztyén hittel, hogy a becsületes, oda­adó munka Isten áldását hoz­za magával. Munka és áldás, ember és Isten szeretete valahol a jó­akaratban, a jószándékban, a tisztességben és becsületben, egyszóval az erkölcsben talál­kozhat egymással. Erre a ta­lálkozásra készül a hivő em­ber, amikor kalaplevéve, Is­ten nevében megindulva, húz­za az első barázdát az illatos tavaszi földbe. Kédey PH CSÖKKENT A LELKÉSZHlANY SVÉDORSZÁGBAN Svédországban — a legújabb statisztikai adatok szerint — némileg csökkent a lelkészhi­ány. Mindenesetre 150 lelkészi állás még mindig betöltetlen. Mintegy 450 gyülekezetben az egyre inkább szokásossá váló ,,öt-napos-hét” odavezetett, hogy vizsgálat tárgyává tették, nem kéne-e vasárnapi isten- tisztelet időpontját más időre, lehetőleg szombatra, áthelyez­ni. _ BUNDÁK IRHÁK átszabása. ti sztítása festése Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Balos u. 1. udvar- ban­LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA 1963. április 7-én, virágvasárnap délután 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja BACH: H-MOLL MISÉJÉT Igét hirdet Káldy Zoltán püspök Belépődíj nincs! Offertóriumot tartunk! HÉTRŐL—HÉTRE A fájdalmak embere Ézs. 53, 11—12. A szenvedő Krisztus az ószövetségi próféciákban meg­jövendölt „fájdalmak embere”. Nagyhét eseményeiben az látszik: Isten nagyon komdbyan veszi a bűnt, a Tőle való elpártolást. Nemcsak próféták száján és írásain keresztül próbált magához menteni minket, hanem mentő-ötletek helyett végül Megmentöt küldött. Jézus tudatosan lép a szenvedés és halál útjára: „életét halálra adta”. A szent és igaz „a bűnösök közé számiáltatott”. Egyedül indul neki a Golgothának. Tanítását ezrek hall­gatták, csodáira sokan fölfigyeltek, életén ámult a népe, de a szenvedés útjára lépő Jézus, a fájdalmak embere egyedül marad. Fenékig üríti a keserű poharat, hiszen így imádkozik: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet!” Kísérjük végig a nagyhét napjainak állomásain Urunkat. Élők és holtak Istentől rendelt bírája mielőtt megítélne min­ket, eljött meghalni értünk. Tanítványai értetlenül állnak meg az események láttán, népe ellene fordul, sokan csalódnak benne, hiszen látszólag elbukik és ellenségei diadalmaskodnak rajta. Az Isten utai azonban magasabbak a mi utainknál. ter­vei Krisztus alázatos engedelmessége folytán valóra válnak, mert ö nem maradt halott hősünk a jeruzsálemi temetőben, hanem feltámadt. A vissza-visszatérö böjti időszakban nagyhéten azért raj­zolja elénk az ige a fájdalmak emberének képét, hogy naggyá magasodjék Krisztus az életünkben. Az az Isten akarata, hogy abban a Jézusban higgyünk, aki „meghalt bűneinkért és föl­támadott megigazulásunkra”. NAPRÓL-NAPRA VASÄRNAP: I. SÁMUEL 17 32; LUKACS 19, 37. — A Je­ruzsálembe alázatosan bevonuló Jézus ma is jön hozzánk igé­jében és a szentségekben, ezért vígasztal mai igénk: nincs okunk a csüggedésre, sőt hozsannát énekelhetünk örvendező szívvel. Filippi 2, 5—11; Zsolt. 22, 23—32. HÉTFŐ: ZSOLTÁR 77, 12—13; MÁTÉ 16, 9. — A keresztyén ember gyermeki hálával tekint Isten csodálatos cselekedeteire; szívének kételyeit és aggodalmait pedig naponként elűzi a mennyei Atya gondviselő szeretete. Ézsaiás 50, 5—10; Máté 27, 15—30. ✓ KEDD: ZSOLTÁR 14, 2; ZSIDÓK 12, 15. — Az Űr mindí annyiunkat keres. Figyeli tétova lépteinket. Életutunkon meg* jelenik, hogy megnyerjen bennünket Magának. Zsidók 9, 16—= 28; Máté 27, 31—44. SZERDA: ZSOLTÁROK 118, 8; LUKACS 18, 27. — Életünk­nek nincs biztosabb fundamentuma, mint az élet és halál ha­talmas Ura. Ezért az Ő kezébe tehetjük le nem csak földi, de a halál utáni, mennyei életünket is. Zsidók 4, 15—5, 9; Máté 27, 45—56. NAGYCSÜTÖRTÖK: V. MÓZES 9, 26: JÁNOS 18, 9. — Az úrvacsorában a keresztyén ember Istenével való szövet­ségét újítja meg akkor, amikor a kenyér és bor színeiben ma­gát Jézus Krisztust veszi. Élünk-e Istenünknek ezzel az életet újító, hitet frissítő ajándékával? I. Korintus 11, 20—32; Zsol­tárok 111. NAGYPÉNTEK: II. MÓZES 9, 34; JÁNOS 19, 5—6. — Jézus halálában a mi bűneink is eltöröltettek. Ezért imád­ságunk kérése egybecseng ősi énekünk szavával: „Kérlek, ha­lálod ára rajtam ne vesszen kárba!” János 18. Zsoltárok 22, 1—21. NAGYSZOMBAT: ZSOLTÁROK 20, 8; JÁNOS 16, 33. — A halál felett diadalmat aratott Jézus. A haláltól rettegő em­ber bizakodással és regénységgel tekinthet Jézusra, mint aki zsengéje a halálból feltámadottaknak. L Péter 3, 18—22; Máté 27, 57—66. ' Szebik Imre ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. április 7-én, virágvasárnapján Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Bach: h-moll mise. igét hirdet: Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10 Koren Emil, de. 11 Ko­ren Emil. du. 6 Koren Emil. Dó­zsa György út de. fél 10 Harmati Béla. Thaly Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv.) Ré- dey Pál, du. 6 szeretetvendégség. Üllői út 24. de. fél 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 9 Grünvalszky Károly. Rákóczy út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 12 Grünvalszky Károly. Kőbánya de. 10 (úrv.) Utász u. de. 9 (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Zugló de. 11 Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Ká­roly. Fóti út de. 11 Gádor Andnás. Váci út de. 8 Gádor András. Fran- gepán u. de. fél 9 Káposzta Laios. Üjpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestúi- hely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rá­kospalota, MAV-telep de. 8.^ Rá- kospalota-Nagytemplom de. 10 Káldy Zoltán. Rákospalota-Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sasha­lom de. 9 Karner Ágoston. Rákos­csaba de. 9 Békés József. Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11 és du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Várady Lajos. este 7 (úrv.) Nagy István. Torockó tér de. 8 (úrv.). de. fél 9 Várady La­jos. Öbuda de. 9 Fülöp Dezső. de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 Fülöp Dezső. xn. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, este fél 7 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 8 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Uzon László, de. 11 (úrv.) Uzon László, du. 6 dr. Rezessv Zoltán. Német­völgyi út de. 9 dr. Rezessv Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. e. Budapesten. 1983. április 12-én. Nagypénteken Deák tér de. 9 Ürv. istentiszt. Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán, du. 5 Passió, Trajt- ler Gábor, du. 6 (úrv.) dr. Kékén András. Fasor de. 8 (úrv.) Harmati Béla. de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. fi (úrv.) Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11 és du. 6 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor ». de. 9 és du. 7 Grünvalszky Károhfc Rákóczy út 57 /b. de. 12 és du. í Grünvalszky Károly. Thaly Kál­mán u. de. 11 (úrv.) Rédey Pál. du. 6 Passió. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. este 7 (jirv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Pé­ter u., de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 Boros Károly, du. 6 Boros Károly. Fóti út de. 11 és este fél 7 Gádor András. Váci út de. 8 Gádor András, este fél 7 Káposzta Lajos. Frangepán u. de. fél 9 Káposzta Laios. Üjpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota. MAV-telep de. 8. Rákospaloía- Nagytemplom de. 10. Rákospalota- Kistcmplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Kamer Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés Józse' Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. V Rákoskeresztúr de. fél 11, du> fél ‘ Bécsikapu tér de. 11 Várady L- ]os, este 7 Várady Lajos. Torod: tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Nagy Ist­ván. Öbuda de. 10 (úrv.) Fülöp De­zső. du. 6 (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Rutt­kay Elemér, de. 11 Ruttkay E’r»- mér, este fél 7 Csengődy Lasztá Pesthidegkút de. fél 11 Ruttká- Elemér, du. fél 6 Ruttkay Elemé Diana út de. fél 9. Ürvacsorai t .tentisz. Kelenföld de. 8 (úrv.) tí Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) Uzo László, du. 6 (úrv.) Passió. Uzr László. Németvölgyi út du. íúrv.) dr. Rezessy Zoltán. Kel<v völgy de. 9 Visontai Róbert. Buci fok de. 11 Visontai Róbert. Csili? - hegy de. fél 10. Csepel de. 11, d’ 6- Passió. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő- D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60.— Fi Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 631082/2 — Zrínyi Nyomda. Bp. “Felelős: Bolgár Imre Igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom