Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-08 / 36. szám

ÚJJGYAKORLATOKTÖI A BACH-PRELÜDIUMIS

A 12. kántorképző tanfolyam záróünnepélye a fóti Mandák Intézetben

Széljegyzet a washingtoni tüntetéshez

Augusztus 30-án fejeződött be az Evangélikus Egyetemes Egyház Kántorképző Bizottságának kántori tanfolyama, melynek záróünnepségén megjelent D. dr. Vető Lajos püspök, Benczúr László püspöki titkár és Gádor András lelkész, szerkesztő kíséretében.

Kiss János, az Intézet igazgatója és Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész, a tanfolyam előadója a hallgatók körében fogadta az érkezőket.

Az ország különböző vidékéről

26-an jöttek el erre a tanfolyamra. A legtöbben a kis gyülekezetekből és szórványokból valók. A csákvári gyülekezetből hárman, a tiápiószent- mártoniból négyen jöttek. Láttunk közöttük több 13—14 éves fiút és leányt, de a legidősebb sem volt 40 évesnél több. Általános iskolások, gimnazisták, teológiai akadémiai hallgatók, de van közöttük több dolgozó és családanya is.

Az ünnepség számadás is volt mindarról, amit a hallgatók a kéthetes tanfolyamon elsajátítottak. A tantárgyait színvonalas képzés képét mutatják. Hiszen az egyházi ének és harmónium-játék mellett a tanfolyam résztvevői orgonaismeretet, orgonaj átékot, énekkarvezetést, zeneelméletet is tanultak és jártasságot szereztek a liturgikában különös tekintettel az újonnan bevezetett Ágendára.

A püspök megnyitó szavai után a hallgatók sorra harmó- niumhoz vagy orgonához ülnek és egy-egy koráit vagy prelúdiumot játszanak el. Közülök mintegy heten már kitűnően értenek az orgonajátékhoz és bátran ülhetnek a templomi orgonához is, hogy a gyülekezet énekét vezessék. Még a kezdők is, akik csak ezen a tanfolyamon ismerkedtek meg a harmóniummal, s az iskola játék elején tartanak még, annyira haladtak, hogy egy-egy egyszerűbb korái eljátszására képesek. Zenei készségük szép jele volt á bemutatott énekkari darabok előadása is. Az elméleti tárgyakról szóló beszámolók is két heti szorgalmas és elmélyedő munka bizonyságai voltak.

Az ünnepség Vető püspök igehirdetésével fejeződött be. Áz igehirdetés alapigéje Máté í, 21—23. versek voltak.

— Az egyházi élet kísérője áz ének és a zene —• mondotta a püspök. Arra kell igyekeznünk, hogy jó és szép legyen. Hála legyen Istennek, azokért, akik az egyházi ének és zene tanulására vállalkoztak és azokért a szakértő oktatókért, akik a tanfolyamot vezették. Különösen nagy jelentőségű a gyülekezet énekre tanítása a szórványokban. Örömmel telik meg az isten- tisztelet, ha a gyülekezet jól énekel. A kántor sokat segíthet abban, hogy a gyülekezet istentisztelete ilyen örömmel teljék meg. Képzésükkel azt szeretnők elérni, hogy jobb és mégjobb kántoraink legyenek. Hálát adunk Istennek ezért az egész intézményért.

— Igénk azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy a liturgia, az istentisztelet formájában ne merüljön ki keresztyén életünk. Éppen a Hegyi Beszéd, ahonnan igénk származik, határozottan mutat árra, hogy Isten akaratát cselekednünk kell. A parancsolatok, Jézus új magyarázata szerint egész életünk tökéletesedését követelik meg. Ének és zene eszköz arra, hogy életünkben megvalósuljon Isten akarata. — Fejezte be igehirdetését Vető püspök.

A beszámoló végén

minden hallgató kézhezkapta a tanfolyam elvégzését tanúsító bizonyítványt.

Az egész nap ünnepi jellegét fejezte ki a halgatók közös úrvacsora vétele a templomban, melyen Bohus Imre fóti lelkész szolgált és aa a művészi színvonalú orgonahangverseny, amelyet Trajtler Gábor adott, mintegy jutalomképpen a hallgatók szorgalmáért.

Alkalmunk volt Kiss János igazgatóval kántorképzésünk helyzetéről elbeszélgetni.

— Tulajdonképpen — mondotta az igazgató —, háromszor négyhónapos tanfolyamon kell részt vennie annak, aki

kántori oklevelet kíván szerezni. A megfelelő képességű hallgató már az első négyhónapos tanfolyam után segédkántori oklevelet kaphat s ennek birtokában is szolgálhat már istentiszteleten. A kéthetes tanfolyamok alapot adnak a további munkához és tanfolyamhoz. Ezekre is felveszünk teljesen kezdőket is, akik megkapván a szükséges alapot és útmutatást, otthon képezhetik tovább magukat. A haladók e tanfolyamokon gyarapíthatják és elmélyíthetik tudásukat.

Hogyan folynak le a tanfolyamok ?

— A hallgatók a tanfolyam teljes idejét az Intézetben töltik. Szabadságukat használják fel arra, hogy minél zavartala- nabbul vehessenek részt a tanulásban. Különböző szobákban hat harmóniumon és egy orgonán reggel 5 órától késő estig folyik a gyakorlás, közben az elméleti órákon az előírt tananyagot sajátítják el a hallgatók. A komoly munka nagy elmélyedést és buzgalmat kíván s csak így lehet felkészülni e szép szolgálatra.

Trajtler Gábor lelkész azokról az eredményekről számol be, amelyek e tanfolyamok értékeit jelentik.

— Többen voltak a hallgatók közül, akik teljesen kezdőkként lépték át a küszöböt s négy hónap után jó lelkiismerettel a gyülekezet szolgáNátánáelt mutatjuk be olvasóinknak. Egyik bibliai lexikon a következőket írja róla: „Igazán izraelita, hamisságmentes férfi Kánából, kinek figyelmet Jézusra Filep hívta fel. Nátánáel tudja, hogy Názá- ret az ószövetségben ismeretlen. Nézete szerint, aki onnan való, nem léphet fel messiási igényekkel. Mikor azonban Jézussal találkozik, megváltoztatja véleményét. A csodálatos halászatnál jelen van." (Ján, 21, 2.)

A Nátánáel név héberül ezt jelenti: Isten adománya.

Keveset tudunk Nátánáel- röl. A Szentírás nagyon keveset mond róla, mindössze két helyen említi nevét. Származását nem ismerjük. Csak annyit tudunk róla, hogy a galileabeli Kánából való. Nem tudjuk, kik voltak a szülei, mi volt a foglalkozása, gazdag volt-e, vagy szegény, öreg, vagy fiatal?

Azt azonban tudjuk, hogy Jézus így jellemzi: „Imé, egy igazán izraelita, akiben hamisság nincs!" Ez a jellemzés valósággal megdöbbenti az embert, hiszen Jézus igen magas mértéklcel mér.

Nátánáel minden bizonnyal mindent megtett, amit egy gyarló ember megtehetett. Megtartotta a törvény rendelkezéseit, hat napon át szorgalmasan dolgozott, a hetediket megszentelte. Tisztelte atyját és anyját. Nem ölt és nem paráználkodott. Nem kívánta a másét. De nemcsak ezeket a külső parancsokat tartotta meg, hanem azokat is, amelyeknek megszegését, vagy megtartását egyedül Isten tudja ellenőrizni.

Nátánáelt az is jellemzi, hogy

latára alkalmas kántorként bocsáthatjuk el őket. Közülök kiemelkedik egy 16 éves váckds- újfalui leányka, aki szinte tökéletes kántorként vehette át gyülekezetében a munkát.

— Az otthoni továbbképzésre elindított hallgatók buzgalmának megható példája az a fiatalember, aki gyülekezetében a templomi orgonán gyakorolta leckéjét naponta. Tanulásában még a tél dermesztő hidege sem tudta megakadályozni. A fűthetetlen és dermesztőén hideg templomban az ujjai meggémberedtek volna, de úgy segített magán, hogy télikabátja alá kismacskát dugott, ennek melegsége segítette a gyakorlásban mondotta Trajtler Gábor.

— Meg kell említenem még — folytatta Trajtler Gábor —, azoknak a nevét is, akik a 12. tanfolyam előadóiként szolgáltak még. Marschalkó Gyula vecsési lelkész és Tóthszőllős Mihály dunaegyházi lelkész odaadó munkájának is köszönhető a szép eredmény.

örömmel voltunk tanúi e tanfolyam beszámolójának és az ünnepségnek. Egyházunk fontos munkája folyik az Intézetben. Az egyházi ének és zene, a művészetnek ez az ágazata gyülekezeteinkben szolgálattá lesz kántorainkon keresztül. A Mandák Intézetnek továbbra is azon kell őrködnie, hogy ez a szolgálat magas színvonalú legyen.

Muncz Frigyes

Filepnek meg meri mondani a nem egészen hízelgő választ: „Názáretből támadhat-e valami jó?”

Példát ad nekünk ő a szemtől szembe való őszinteségről. A hátbatámadás, az áskálódás helyett sokkal tiszteségesebb a szemtől szembe való őszinteség.

A Jézussal való találkozás után hivő tanítvány lesz. Azt mondja Jézusnak: Rabbi, te vagy az Isten fia. Többé nem hagyja el Mesterét. Ott volt a hajnali halászaton és együtt ebédel a feltámadott Jézussal.

A szentírás keveset beszél Nátánáelről, de ő sokat mond nekünk.

Fülöp Dezső

AZ OROSZ ORTHODOX EGYHÁZ

Szent Szinódusa augusztus elején tartott ülésén elhatározta egy ökumenikus bizottság felállítását, amelynek elnökévé Nyikodim érseket a moszkvai patriarchátus külügyi hivatalának vezetőjét nevezték ki. miután metropoli- tai rangra emelték. Nyikodim metropolita a Prágai Keresztyén Békekonferencia egyik elnöke, s az Egyházak Világtanácsában is vezető helyeket tölt be. Világszerte nagyra értékelt szolgálatot végez a Keresztyén Békekonferencia keretében és az ökumenikus mozgalomban. Legutóbb 1962 februárjában, a Keresztyén Béke- konferencia munkabizottságának budapesti ülése alkalmával járt Magyarországon. Met- ropolitává történt kinevezése még nagyobb lehetőséget biztosít számára eddigi nagy jelentőségű munkájának folytatására.

A HÁBORÚ ELEJÉN, 1940 KÉSŐ ŐSZÉN D. F. ROOSEVELT, az Egyesült Államok akkori elnöke a következőket mondta egyik beszédében: „Mi angolszászok és latinok vagyunk, mi írek és teutonok és zsidók és skandinávok és szlávok vagyunk — mi amerikaiak vagyunk. Mi sok fajhoz és színhez és vallásfelekezethez tartozunk — mi amerikaiak vagyunk.’’ Az elnök ezekben a szavakban rámutatott az amerikai nép eredetére. összetételére és megváltozhatatlan valóságára. Mert valójában sok faj, nép és szán hazája az Újvilág, közelebbről az Egyesült Államok.

Gazdagsága a természeti kincseken kívül a nép szorgalmában, vállalkozó leleményességében rejlik egyrészt, másrészt pedig abban a társadalmi megosztottságban, amely legtovább élt az ún. keresztyén civilizációi ú területen: a rabszolgaság intézményében.

Történelme fiatal, mint a telepesek történelme, mert tulajdonképpen az ő sorsuk, változatos, kemény küzdelmekkel teli sors, áll a homloktérben. amikor az igazság jó és szép arca a gonoszsággal és elmaradottsággal pereg szemünk előtt. Történelmében azonban fordulópont volt a száz esztendeje lezajlott polgárháború és ennek eredménye, a felszabadított rabszolgaság.

1863. november 19-én Lincoln Ábrahám, a polgárháború szabadságharcosainak egyik győzelme után Gottisburgban ígv szólt: „Isten minden embert egyformának teremtett... Ünnepélyesen megfogadjuk, hogy ezek a halottak itt nem haltak meg hiába, hogy ennek a nemzetnek szabadsága Isten segítségével újjá fog születni, és hogy a nép kormánya, amelyet a nép választott meg és amely csak a népnek szenteli magát, soha nem fog kiveszni a földről.”

A rabszolgákat, természetesen a fekete, néger .rabszolgákat felszabadították, és ennek éppen száz esztendeje. De azóta hordoz az Egyesült Államok egy átkos terhet magával. A szívekben ugyanis száz év óta sem sikerült felszabadítani a négereket. Az ellenszenv, gyűlölet és megvetés gyökerei mélyen azokban a sötét időkben ágyazódnak, amikor még állatszámba vették a fekete világrészről, Afrikából behurcolt ingyen munkásokat. A számúit ma közel 20 millió, az összlakosságnak 10%-a. Életükről, helyzetükről. sorsukról és küzdelmükről a napilapokban, de a mi újságunkból is bőven tájékozódik az olvasó.

PERSZE MESSZE VAGYUNK VALÓSÁGBAN ÉS LÉLEKBEN attól a világtól, amelyben feszül és izzik életük. Messze vagyunk attól is, hogy egyáltalában fel tudjuk mérni a kérdés roppant hord- erejét. Talán többször végigolvastuk a „Tamás bátya kunyhóját”, megkönnyeztünk néhány szívszomorító jelenetet, de nagyban és egészben lélektelenül megyünk el a sajtóból szerzett hírek mellett, amelyekben kurtán tudósítanak bennünket, hogy ez vagy az a város véres összecsapások színtere. Pedig — és ezt alá kell húznunk — a ma Amerikája sorsa és becsülete múlik a néger-kérdés megoldásán. • 10%-a lakosságának hallatlanul magas szám. És ez a 10 százaléknyi néger éppen napjainkban ébred öntudatra.

Ma kezdi felmérni azt, hogy milyen helyzetben volt az egyenlőség hazájában, hol tartott és milyen jogai voltak a szellemi, kulturális, gazdasági és politikai életben. Rádöbbent arra, hogy „papírszabadság” volt az, amit megszövegeztek száz éve. mert rabszolgákból a, társadalom kivetettjei lettek. Biztosítva volt ugyan az életük, de csak a szervezett társadalom szélén, annak morzsáiból, vagy annak szolgálatában élhettek. A szívekben tehát továbbra is a „nigger rabszolga” volt, akivel nem lehet együtt élni.

Az élet azonban véres valóságában felvetette a néger- kérdést és a ma Amerikájának szembe kell vele néznie, akár akar, akár nem. Kezdődött pedig ez a déli államokban, amelyek ültetvényes nagybirtokain tízezerszámra éltek a néger rabszolgák és ahol napjainkig olyan törvények vannak még, hogy fekete gyermek nem járhat a fehérek iskolájába és általában négerek nem használhatják a fehérek kultúrintéményeit. szórakozó helyiségeit, közlekedési eszközeit stb. Itt lobbant lángra a sokáig hamu alatt lappangott szenvedély. Itt robbant ki a néger öntudat — és éppen egy iskolában.

Hovatovább az egész országot, a társadalom minden rétegét mozgósította és állásfoglalásra kényszerítette. Az Egyesült Államok történetében úgy fog jelentkezni ez az idei év, mint Amerika társadalmi életének súlyos válsága. Nern tudjuk még. milyen eredmény fog születni, de mindenesetre elindult egy lavina, amelyet ha megfelelő irányba nem tudnak terelni, beláthatatlan következményekkel fog járni.

NOS, A NÉGER ÖNTUDAT- RAÉBREDÉS ELSŐ HATALMAS HULLÁMVERÉSÉVEL

és jelével találkoztunk az elmúlt napok során, a nevezetes washingtoni tüntetésben. Több mint 200 ezer ember vonult fel fegyelmezetten, az amerikai Himnusz hangjai mellett. Ők amerikaiak, mint ezt több mint húsz éve a nagy elnök, Roosevelt mondotta. A nagy háborúkban amerikai lobogók alatt. Amerika szabadságáért és demokráciájáért hullatták tízezerszámra vérüket. Az amerikai gazdagság, jólét mögött ott van az ő és őseik keserves verejtéke s ma szegényen, mondhatnám zömmel kisemmizetten, az elemi emberi jogokért tüntetnek. Soraikban ott vannak azok a fehérek is. akik józanul, humánusan és előrelátóan ítélik meg a helyzetet és nem utolsósorban az egyházak képviselői, akiknek az emberiesség törvényét és alkotmányát a Szentírásban szövegezték meg.

Amerika válsága — mondhatnánk arról, ami szemünk

néhai dr. sáfrány istVÄN tanulmányi felügyelővel — a Somogy megyei Berzsenyi Dániel Művészeti és Irodalmi Társaság 1948-ben elhunyt elnökével — együtt valaha nagyon sokat foglalkoztunk a magyar ódái nyelv megteremtőjének, Berzsenyi Dánielnek az életével és működésével, és ebben az ügyben levelezésben állottam a kitűnő Petőfi-kutatóval, Dienes András sál, de sohasem sikerült megfellebbezhetetlen pontossággal megállapítani Niklára költözésének idejét, pedig a két óv előtti jubiláris esztendőben elolvastam Váczy János, Merényi Oszkár és újabban Vargha Balázs műveit. Viszont Nosz- lopy-kutatásaim során néhai Noszlopy Gáspár — altkor kapuvári lakos — mutatott nékem egy, a családjukra vonatkozó tanulmányt, amelyből kitűnt, hogy a „MAGYAR GRACHUSOK” — az 1848/48- ben jeleskedő három Noszlopy- fivér — Antal, Gáspár és Titusz — édesanyja: Szeniczei Bárány Júlia, Szeniczei Bárány János és neje, született Czékus Júlia leánya, a nagy evangélikus prédikátor, Szeniczei Bárány György leszármazottja, 1806. március 10-én, Berzsenyi Dániel aláírását is őrző okmány szerint, a nagy ódaköltő kérői közreműködésével ment férjhez Noszlopy Antal Somogy megyei birtokoshoz, a szegények ügyvédjéhez.

Berzsenyi Dániel tehát 1806 március legelső napjaiban utalopy Gáspár vértanú kormánybiztos, a magyar forradalmi mozgalom egyik vezéralakja és a forradalom bukása után itthoni vezére, meg öccse, az Erdélyben hősi halált halt Noszlopy Titusz volÁ HARMADIK — a legidősebb — Noszlopy-fiú ifjabb Antal volt, öccsének a vezér- ségben helyettese és az adatokat rendelkezésemre bocsátó Noszlopy Gáspár egykori kapuvári lakosnak a nagyapja. Noszlopy Antal naplója mondja el, hogy Berzsenyi „leányé- nak”-menyének a testvére,

előtt játszódik le. Nagy lecke} mert a történelem nem hagy fél megoldásokat, rendezetlen kérdéseket. Íme itt maradt egy elintézetlen kérdés a múlt századból. El-elodázták a megoldás kísérleteit a háborúk* vagy a jólét gazdag évei. és ma viharos erővel tört ki. Martin Luther King lelkész, a néger mozgalom egyik vezetője így fejezi ki a mai állapotot: „öntudatra ébredt az én népem.”

Mi a négerele követelése? Szabadságot és egyenlőséget kérnek. A faji megkülönböztetés eltörlését az ország valamennyi iskolájában. Munkát és szabadságot követelnek, önkéntelenül jut eszünkbe a Lutheránus Világszövetség határozatából a második: a faji megkülönböztetés ellen hozott határozat: „Valamennyien ott állunk ennek az emberi tragédiának kellős közepén azzaU amit elmulasztottunk megtenni. Felelősség terhelr minket is... Urunk példája szerint személyes áldozathozatallal kell megfizetnünk a díjat ahhoz, hogy hozzájárulhassunk a világnak az ilyenfajta embertelenségtől való megszabadulásához.”

Nekünk természetesnek hatnak a négerek igényei és az az állásfoglalás, amelyet a

I.utheránus Világszövetség szövegezett meg. A helyzet, azonban bonyolult és bizonytalan. Sőt, nagy horderejűi mert a Fehér Ház a követelések felvetődése során nemcsak fogadta a tüntetők vezetőit, de tárgyalásokba is bocsátkoztak velük. Száz éva sok-sok ezer amerikai polgár vére folyt a rabszolgaság intézményének eltörléséért, a szabadságért. Talán ma — és reménykedünk századunk humanizmusában — megtaláljuk az útját-módját annak, hogy a valóságos szabadság ára olcsóbb legyen.

zott a Tolna megyei Németapátiba — napjainkban Báta- apáli a*község neve, én úgy gondolom, hogy a Somogy megyei Gombán birtokos szomszéd, Noszlopy Antal, már a véglegesen Somogyba költözött költőt kérte fel és bízta meg, hogy a leánykérési alkalomra Németapátiba utazzék. Bizonyítani nem tudom —. hogy amikor Berzsenyi kérőként Noszlopy Antal képviseletében Tolnában járt, tehát 1806-ban* már állandóan Somogybán lakott. A „BÚCSŰZÁS KEMENESALJÁTÓL” című hallatlanul szép verse is költődhe- tett már 1806-ban is, de nem valószínű hogy útja elején, útja alatt, esetleg mindjárt Niklára érkezése után íródott volna ez az örökbecsű költemény. A „HÉT ÉVSZÁZAD MAGYAR VERSEI” című gyűjtemény is — kiadta a Szépirodalmi Könyvkiadó

1954-ben — a szóban forgó költeményt 1808 körül keletkezettnek jelzi.

Berzsenyi, egyházunk nagy fia a későbbiek folyamán rokonságba is keveredett az ugyancsak evangélikus vallású Noszlopy Antal családjával. Berzsenyi apósa volt az egyik Noszlopy-lánynak és — amikor a Noszlopy-fiúk édesanyja megtért az imádott haza nyu- galmatadó földjébe, akkor a veje, a nagy ódaköltő Berzsenyi Dániel fia, Berzsenyi László írta és vésette bele Bárány Júlia sírkövébe, a várcsíki — ma Üjvárfalva —' temetőjében:

Noszlopy Gáspár volt az utolsó, magát soha meg nem adó magyar csapatnak a vezére.

Noszlopy Gáspárt a bosszú- állás 1852 novemberében árulás közben jöttével érte utói és 1853. március 3-án végeztette ki a császári kegyetlenség a régi ferencvárosi temetőben: A kivégzés helyének közelében, a IX. kerületi Telepi utca 2/c. számú házon emléktábla hirdeti a vértanú emlékét, aki abból a házasságból szárma-' zott, amelyben a kérő népünk egyik legnagyobb költőfia —'• Berzsenyi Dániel volt!

Borsi

A MAFFIA ELLEN

A palermói (Szicília) valdens (protestáns) gyülekezet lelkésze Pier Valdo Panascia, élesen tiltakozó felhívással fordult a Szicíliában garázdálkodó Maffia ellen. A felhívás szövegét falragaszokon tették közzé. A felhívás utal a közelmúltban elkövetett gyilkosságokra (bombamerényietekre), amelyek kilenc ember életét oltották ki. A gyülekezet osztozik a lakosság és különösen is a tragédiával sújtott családok gyászában. Kövvetelik nemcsak a rendőrhatóság közbelépését és a további gaztettek megakadályozását, hanem hangoztatják mindazok felelősségét, akik a nép politikai és vallási vezetői. Feszólítják őket, hogy ébresszék fel a lelkiismeretet az emberi élet megbecsülésére, melyet az isteni parancsolat is védelmez: Ne ölj! A felhívást július 7-én tették közzé.

Ez az egyetlen felhívás, amelyet egyházi testület tett közzé a Mafia gaztettei ellen s nagy feltűnést és rokonszenvet keltett a lakosság körében. A kicsiny valdens gyülekezet bátor fellépését széles körben elismeréssel emlegették. Annál rosszabb benyomást keltett, hogy Ruffini bíboros, Palermo római katolikus érseke, semmi lépést nem tett a Maffia ellen. Legfőbb gondja e napokban szent Rozáliának, a város védöszentje ünnepének megünneplése volt. Panascia lelkész ezért felhívásának egy példányát elküldötte az érseknek.

Köztudomású, hogy a Maffia már régóta szoros kapcsolatban áll Palermo birtokos és tőkés rétegeivel s a helyi és a nemzetközi reakció szolgálatában áll. A kicsiny, de rettenthetetlen valdens gyülekezet bátor fellépését annál inkább nagyra kell értékelnünk. G.

KIS TÜKÖR

Régi magyar irodalmi emlékek

„KÜZDENI SZENT JOGOKÉRT,

KÉT GRACHUST ADTAM A HONNAK; BÜ KÍSÉRT SÍROMIG S EGY ÓHAJ;

LÉGY HAZA BOLDOG!”

A „KÉT GRACHUS” Nősz-