Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-08 / 36. szám

Äa Efeausi Levél: ÖRÖKÖS TÁRSAK í^.j.mint Krisztus is.;.” (Olvasd: 5,22—33.) AZ APOSTOLI TANÍT A3 az emberi élet egész területéit átfogja. Hogyan maradhatna hát ki abból életünknek olyan döntő jelentőségű viszonylata, mint a családi élet. a házas­ság. A Szentírás általában sok­szor ad tanítást a házasságról s egy pillanatig sem hagy két­ségben afelől, hogy az emberi életnek nem esetleges, vélet­len velejárója az. hogy az em­ber férfiúnak vagy nőnek szü­letik, hanem az Isten teremtő akarata.Pontosabban: az éppen az Isten teremtő akarata, hogy az embert kezdettől fogva fér­fiúnak és nőnek teremtette (I. Móz. 1,27.). Isten azt akarja, hogy az ember úgy lehessen Igazán ember, hogy a férfiú és nő egymással való teljes élet­közösségében találja meg és valósítsa meg a teljes ember­séget (I. Mózes 2,18—24.). Ép­pen erre utal a Pál apostol ál­tal is idézett kifejezés: „Lesz­nek ketten egy testté" — egy egész, teljes, valóságos ember­ré, így valósíthatják meg tel­jesen emberségüket. Pál apostol efezusbeliekhez írott levelének ebben a szaka­szában talán a legtöbbet, leg­nagyobbat mondja ki a házas­ságról. amit arról emberi szív ós elme elgondolhat s amit a Szentírás is életünknek erről az alaprendjéről kimond. Nemcsak arról tanít, hogy a házastársak kölcsönösen sze­ressék egymást. Nemcsak arra int. hogy becsüljék meg egy­mást kölcsönösen, legyenek te­kintettel egymásra — így le­hetne visszaadni az engedel­mességre való felhívást. Ha­nem mindezeken, az egészséges emberi gondolkodás, minden jóérzésű ember számára ma­gától értetődő gondolatokon túlmenően. egy . hasonlattal Szédítő, ragyogó magasságok­ba emeli a férfiú és nő házas­társi, élettársi közösségét. Krisztusnak az egyházhoz, a keresztyén gyülekezethez való viszonyához hasonlítja a há­zasságot. Ügy szeresse a férfiú az ő feleségét, amint Krisztus az ő egyházát. EZ AZ „...ÜGY, AMINT KRISZTUS” ... valóban léleg­zetelállító és szívszorító. Nem akármilyen legyen a szeretet, ami a házastársakat összefűzi, hanem olyan, mint a Krisztusé, aki önmagát adta oda — áldo­zatul! — egyházáért. Mily meg­szégyenítő és elgondolkoztató ez a példa. Mennyire és mily sokszor visszelünk ezzel a szó­val: szeretet. Mily sokszor el­hagyja ajkunkat a vallomás, az ígéret: szeretlek. Legünne­pélyesebb formában a házas­ságkötés egyházi megái dúsakor is. Akkor Isten szeme előtt valljuk. ígérjük és vállaljuk, hogy szeretjük azt, akivel élet­társi, életre szóló, halálig tartó közösségre kívánunk lépni. S azután is hányszor mondjuk, mondogatjuk a súlyos szót; szeretlek. S talán magunk is mélyen meg vagyunk győződ­ve arról, hogy mindaz, amit ér­zünk. amire gondolunk, amit tetteinkkel is ki akarunk fe­jezni, valóban szeretet. S ami­kor egy-egy házasságban törés következik be, meghasonlás dúlja fel a család életét, talán jóvátehetetlennek és visszavon- hatatlannak látszó módon el­válnak a házastársak útjai, ak­kor értetlenül és álmélkodva szoktuk emlegetni: Pedig úgy szerették egymást. — Ügy — vajon ' hogyan? Csak emberi módon, esetleg minden erejük megfeszítésével, teljes jószán­dékkal. szívük egész forrósá­gával — s mindez valóban nem kevés, ós nem lebecsü­lendő! Mégis, az apostol sze­rint: kevés. Krisztus szeretete a példa, aki önmagát adta oda egyházáért. S ez azt jelenti: az, igaz szeretet, mindig önfel­áldozó, vagyis nem a maga hasznát, örömét, érdekét ke­resi csupán, hanem mindig és elsősorban a másikét. Egy­másért és egymásnak élni — ezt is el szoktuk sokszor mon­dani, de ezt kell meg is valósí­tanunk a házasságban. MINDEZEKKEL AZONBAN CSAK A FELSZÍNÉIT ÉRIN­TETTÜK Pál apostol gondola­tainak. A mélységét akkor kö­zelítjük meg, ha megszívlel­jük és megértjük azt a mon­dását, hogy a házasság — fe­lette nagy titok. Titok, vagyis puszta értelemmel felfoghatat­lan valóság. Éppen ezért pusz­ta emberi erővel — hitünk szerint — megoldhatatlan fel­adat. Micsoda roppant vállal­kozás. mekkora kockázat: két idegen ember, merőben csupa újság egymás számára, két másféle tőről sarjadt emberi palánta, akik magukkal hozzák a család —két család! — az ősök, elődök, sokszor ós sok­ban maguk által meg sem is­mert ezerféle öröklött testi­lelki hagyományát, szokását, tulajdonságát, hajlamát és adottságát, a környezet, a- ne­velés begyökerezett és beideg- zett, hatásait —, most egyszerre találkozik s elindul egy úton. összefonódik az életük s mind­az, ami eddig két külön világ volt — valóban két egészen külön világ! —, most eggyé kell hogy legyen. Erre az útra s erre a feladatra valóban nem­csak Krisztus példája, de Krisztus ereje is kell. Minden igazi házasságban megéreznek a házastársak valamit ebből a titokból. Ennek a titoknak a megsejtése mindig újra oda­állítja őket Krisztus színe elé. „ ... de én Krisztusra és az egyházra értem.” Ezzel a ki­egészítéssel Pál apostol a titok­nak a másik oldalára figyel­meztet. Nemcsak a házasság számára örök példa Krisztus­nak az egyházhoz való viszo­nya, hanem tetszett Istennek az is, hogy Krisztusnak az egy­házhoz való 'viszonyát a há­zastársak közösségén szemlél­tesse. Ennél magasabb méltó­ság, felmagasztalás, tisztesség nem is érhetné a házasságot, mint hogy képe, ha mégolyán homályos és tökéletlen, de mégis tükörképe, jele lehet an­nak a közösségnek, amelyet Isten az ő népével. Krisztus az egyházzal vállalt. Már az Helsinkibún szorgos munka folyt Ötestamentom is használja ezt a képet (Ésaiás 54,5; Hoseás 2,18—19.), az Újszövetség pe­dig átveszi és Krisztusra és gyülekezetére alkalmazza (Je­lenések 21,2—9.). MEKKORA AJÁNDÉK ÉS MEKKORA FELADAT — hogy Isten a házasságunkban akar valamit felmutatni, meg­csillantani Krisztusnak gyüle­kezetéhez való hűséges szere- tetéből. abból a közösségből, amire eljegyezte magának az ő népét! Mekkora megtisztelte­tés mindazok számára, akik házasságban élnek. S milv fel­séges ígéret azoknak, akik arra készülnek! Örökös társak le­hetnek, örökösei annak a drá­ga kincsnek, amit éppen a há­zasságukban akar nekik aján­dékozni Isten. íme, emberi életünk legem­beribb, legíöldibb viszonyla­tába Isten mekkora kincset rejtett. Ö maga is jelen akar lenni abban, „hatalmas har­madikként”, meg akarja szen­telni. vagyis bele akarja von­ni szeretetének körébe. „Túlságosan tisztelem a há­zasságot, semhogy házasságot mernék kötni” — mondotta egyszer egy mélyen gondolkodó író. Igaza volt? Csak félig volt igaza. Valóban tisztelnünk kell a házasságot, de éppen Isten hatalmas ígéreteinek, segítsé­gének, jóságának és ajándé­kainak ismeretében, hitben el­vállalhatjuk ezt a roppant kockázatot és felelősséget s Krisztus kezéből vehetjük a nagy titok megoldását s egyút­tal vissza is tükrözhetünk va­lamit a másik nagy titoknak, Krisztus és az egyház titkának fényéből. I Groó Gyula Dr. Richard K. Ullmann Augusztus 7-én, ®0-ik életévében, szívtrombózis következté­ben meghalt dr. Richard K. Ullmann, a Prágai Keresztyén Békekonferencia alelnöke. Ullmann vezető egyházi személyisé­ge volt az angliai quäkereknek. Annakidején antifasiszta ma­gatartása miatt kényszerült elhagyni hazáját, Németországot. A Prágai Keresztyén Békemozgalomban 1959 óta töltött be fon­tos szerepet. Hogy a keresztyén békemunka Angliában — kü limesen 1960 óta — ugrásszerűen megerősödött, az nem utolsó­sorban Ullmann fáradhatatlan tevékenységének köszönhető. Ökumenikus körökben Ullmann mindenekelőtt azáltal vált Ismeretessé, hogy a II. Vatikáni Zsinaton ő volt a quäkerek képviselője, mint megfigyelő. Március végén részt vett a Ke­resztyén Békekonferencia Drezdában tartott munkabizottsági ülésén, amikor is széles gyülekezet előtt előadást tartott a Va­tikáni Zsinat eddigi eredményeiről is. A német származású tudós—doktori értekezését annakide­jén a német romantika problémájáról írta — legutóbb egy bir­minghami quákerkollégium docense volt. Mi, magyar evangé­likusok, számtalan konferencián találkoztunk vele. Debrecen­ben is volt alkalmunk barátságunk mélyítésére. Haláláról megrendüléssel vettük a hírt, s őszinte részvéttel gyászoljuk benne a békéért küzdő társunkat és barátunkat egyaránt. NEM KÖNNYŰ FELADAT még csak rövid vázlatot is nyújtani a Lutheránus Világ- szövetség IV. nagygyűlésének helsinki munkájáról. A 13 nap — július 30-tól augusztus 11-ig — annyi feladatot rótt a hiva­talos résztvevőkre, hogy — mint mondani szokták — alig- alig jutott lélegzetvételnyi szabad idejük. Megérkezéskor minden kül­dött kapott többek között egy — a Lutheránus Világszövet­ség emblémájával ellátott — 787 résztvevő a a SaeSsinliii nagygyűlésen A Lutheránus Világszövet­ség helsinkii nagygyűlésén a hivatalos jelentés szerint 787 delegátus és hivatalos megfi­gyelő vett részt. A delegátu­sok száma 282 volt. A Luthe­ránus Világszövetség tagegyhá­zai 183 hivatalos megfigyelőt, azok a lutheránus egyházak1 pedig, amelyek nem tagjai a Világszövetségnek, 87 megfi­gyelőt küldtek Helsnikibe. Az ifjúság 43 hivatalos megfi­gyelővel képviseltette magát. A nőket 16. az egyetemi hall­gatókat 14. az ökumenikus szervezeteket világszervezeti szövetségeket és más egyházi szervezeteket 19 hivatalos megfigyelő képviselte. 14 kü­lönleges vendége és 32 tanács­adója volt a nagygyűlésnek jelen. A Lutheránus Világszövet­ség munkatársi gárdáját 92 személy képviselte Helsinki­ben. A kiküldött sajtótudósí­tók száma 335 volt. IMÁDKOZZUNK Lukács 13,22—27 Jézus Krisztusunk, Te meg akarsz menteni bennünket a hivő önhittségtől. Meg akarod rendíteni azt a hamis biztonság- érzetet, mintha a vallásos kötelességek gyakorlása révén biz­tosíthatnánk a Hozzád való tartozást és az örök életet. Fi­gyelmeztetsz bennünket arra, hogy színed előtt megjelenésünk az imádkozás, templombajárás által nem elegendő ahhoz, hogy a tieidnek tarts minket. Vésd szívünkbe, hogy az üdvösség ajándék; nem vallási teljesítmények eredménye, hanem irgalmad műve. Ugyan­akkori ments meg bennünket, Urunk, hogy könnyelműen ve­gyük Hozzád tartozásunkat. Ne engedd, hogy fél szívvel, lagy­matagon legyünk követőid. Add, hogy egész szívünkkel higy- gyünk, s készek legyünk a teljes engedelmességre. Adj érted égő életet. Tolls meg berniünket az Irántad Való szeretet forróságával. Kapcsolódj bele gondolataink és érzéseink közé, hadd éljük át a mindennapi életünket Veled. Különösképpen is indíts cselekvő engedelmességre. Őrizz meg a bűntől, és segíts akaratod követésére. Adj belénk több szeretetek hogy segítsük a mellettünk élő embereket a minél boldogabb életben. Ne engedd, hogy beszűkültén, csak ma­gunknak és közvetlen szeretteinknek éljünk. Tégy késszé min­ket, hogy7 akaratod tágabb vonatkozásait is híven szolgáljuk. A Te uralmad mindenre kiterjed az emberiség életében. Add, hogy munkáljuk akaratodat társadalmi, gazdasági és nemzetközi téren az emberek javára. Állítsd be gondolatainkat, szavain­kat és cselekedeteinket az egyetemes jónak irányában. Ámen. Felelősségünk Már a gyermekkornak egyik legjellemzőbb tulajdonsága a felelősség elhárítása. „Nem én! A másik! A testvérem, az osz­tálytársam a bűnös!” Ez a gondolat és szándék azonban végigkíséri egész életünket: „Nem én! A másik!” A nagy világégések, háborúk után még közösnek éreztük a bajt, a nyomorúságot. Ma már mégis sokan elhúzzák a szájukat, amikor újra meg újra a sze­mélyes cselekvésre és állásfog­lalásra hallanak buzdítást: Neked kell megtenned min­dent azért, hogy7 béke legyen az emberek között e világon! Mert minden eldördülő puska és felrobbanó bomba és min­den felszított háborúság téged is vádol, egyúttal téged is ve­szélyeztet! A mi korunk sok tekintetben elmélyítette a kol­lektivitás érzését. Világgyűlé­sek, nagy kollektív nyilatko­zatok, szerződések születnek meg és az emberek elkényel- mesedve olvassák ezekről a híreket. Pedig, hogy diadalra jusson bármilyen jó szándék és eszme, ahhoz a sok-sok or­szág sok-sok szürke polgárá­nak jóakarata, szavaiban és cselekvésében megmutatkozó hozzájárulása is szükséges! A keresztyén életben is számtalanszor próbálunk úgy általánosítani, hogy a felelős­séget elhárítsuk magunkról. „Bűnösök, gyarlók vagyunk mindnyájan! Én sem vagyok angyal! Én még mindig becsü­letesebb vagyok, mint... A körülmények magyarázzák!... Őseink sem voltak különbek! Ö, ma már Isten sem olyan szigorú!..stbs— Ezékiel pró­fétán át Isten nagy határozott­sággal ítél meg minden fele- ISsségelhárítási szándékot. Nem az atyák vétke miatt ítéli meg életünket! Nem magya­rázzák a körülmények mulasz­tásainkat, bűneinket! Nem a másik ember élete szabja meg a számunkra állított mértéke­ket! — Neked, keresztyén em­ber, aki az Ö szavát hallod, neked van nagy-nagy felelős­séged. És ez a felelősség soha nem szavakból áll. Megtapint- hatóan egyszerű, mindennapos dolgokból: tiszta élet, mások segítése, igazságosság — a paráznaság, önzés, kihasználás és becsapás ellenében. Mi em­berek nem tudjuk ezeket pon­tosan lemérni. De a mi Urunk, aki él és lát bennünket, biz­tos mértékkel állít majd maga elé mindeneket: a hazugokat, a szószátyárokat — és azokat, akik megértették a felelőssé­get életük minden napján, és úgy igyekeztek élni. Ez a felelősség teszi széppé és értékessé ' életünket. Ez nyitja meg szemünket napról napra az új feladatokra, ez láttatja meg velünk az „útszé- len felevő sebesülteket” csak­úgy, mint a jó törekvésekben való részvételt. Ez ad nekünk hálás szívet Isten iránt is, aki egy vérből teremtett mindnyá­junkat és aki megengedi, hogy még a legkisebb is részt ve­gyen a nagy egész életében, úgy, hogy saját feladata, sa­ját helye van, amelyen helvt- állhat. Ezzel a személyes fele­lősséggel nézhetünk meleg szívvel körül ma is ebben a jóra áhítozó és Istennek hála, jó felé törekvő világban! Szirmai Zoltán EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó:' Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: .342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egv évre 00,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott ízléses kiállítású, zöld borítású könyvecskét: a IV. Nagygyű­lés Kézikönyvét. Ez tartal­mazta az istentiszteletek, a gyűlések, a rendezvények, a kiállítások, a kirándulások időpontját, helyét — általá­ban mindazt, amit a gyűlés résztvevőinek a munkarendről tudniok kellett. A kézikönyv előszavait dr. Úrho Kekkonen finn államelnök írta. Helsinki térképe és a 84 ol­dalas kézikönyv volt ezekben a napokban mindnyájunk el­maradhatatlan útitársa, a leg­nélkülözhetetlenebb „kellék”. Nélkülök bizony nem ismer­tük volna ki magunkat Hel­sinkiben, de nem ismertük volna ki magunkat a hatal­mas Egyetem emeleteinek, termeinek útvesztőiben sem. Méltán illeti köszönet azokat, akik ezt a hatalmas talákozót úgy készítették elő és rendez­ték meg, hogy minden a leg; teljesebb rendben, zökkenő nélkül ment — ahogy mon­dani szokták —. mint az ola­jozott gépezet. Mikko Juva professzor és munkatársai — köztük a nemrég nálunk is járt Ahti. Auranen prépost — jó munkát végeztek. A NAGYGYŰLÉS MINDEN NAPJA A DÓMBAN tartott istentisztelettel kezdődött és fejeződött be. Reggelenként háromnegyed nyolckor úr­vacsorái istentisztelet, majd 9 órakor reggeli áhítat volt a Dómban. Az áhítatok folytató­lagos témája az Efezusi levél­ről tartott elmélkedés volt (az Evangélikus Élet éppen ezért kezdte meg annak idején ugyanennek a levélnek soro­zatos magyarázatát hasáb­jain). Istentisztelet után az Egye­tem épületébe vonultak a résztvevők. Itt folytak a mun­kaülések. A délelőtti gyűlése­ket az Egyetem aulájában kö­zös könyörgés zárta, majd ebéd után folytatódott a mun­ka háromnegyed hatig. (A több mint 300 — az. egyházi és világi lapok képviseletében megjelent — újságíró számá­ra az ebédszünet sem jelen­tett kikapcsolódást, mert min­dennap ekkor tartották a sajtókonferenciákat.) Hat óra­kor a küldöttek ismét a Dóm­ban gyülekeztek esti istentisz­teletre. A napi programnak ezzel még nem volt vége. Min­den este 8 órai kezdettel a helsinki „Messehalle”-ban nyilvános rendezvény volt. Az első ilyen rendezvényen dr. Urhó Kekkonen finn állam­elnök tartott nagy érdeklő­déssel fogadott előadást „Finnország — evangélikus ország” címmel. Az államelnö­köt dr. limari Salomies, Finn­ország érseke köszöntötte a Nagygyűlés nevében ez alka­lomból. OLVASÓINKAT MÄR TÁ­JÉKOZTATTUK arról, hogy a nagygyűlés július 30-án 20. órakor ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyre országaik ábécé rendjében vonultak fel a világ minden részéből érke­zett küldöttek. Ez alkalommal Salomies érsek hirdette az igét. Jelen volt dr. Urho Kek­rVDEX 25211 63.4206/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest kanén finn államelnök is, aki ugyanezen a napon fogadást adott a nagygyűlés résztvevői számára. Július 31-től aztán napirend szerint folyt a komoly munka. A résztvevők három testület­ben tanácskoztak: a plénum- ban, a csoport-megbeszélése­ken, és a szekciókban. A plénumban hangzottak el a fő előadások: I. Gloege bon­ni professzor: „Kegyelem a világ számára, II. Brattgard (Svédország): „Hit — cseleke­detek nélkül?”, 1IJ. Warris: „A megosztott emberiség egysége Krisztusban”, IV. dr, Lumodil- tobing (Indonézia): „Az új di­cséret”, V. Nelson: „Az egy egyház és a lutheránus egy­házak” című előadások. A plénumban került megvi­tatásra minden közérdekű kérdés, előterjesztés és javas­lat, itt történt. az új tisztség- viselők megválasztása is. Ér­vényes határozatokat tehát a plénum hozott, A Nagy­gyűlés folyamán összesen 12 plenáris ülésre került sor. A „diszkussiós” csoportok­ban (26 ilyen csoport műkö­dött) elsősorban is azt vitat­ták meg, hogy a központi té­mának: „Krisztus ma”, leg­alapvetőbb teológiai problémá­ját, a megigazulásról szóló ta­nítást. hogyan kellene köz­érthetően úgy megfogalmaz­ni, hogy azzal megszólítható legyen a mai ember. A 26 cso­port — valamennyi azonos té­mával — hat alkalommal ülésezett. Mi, magyarok vala­mennyien más-más diszkus­siós csoportban vettünk részt aktívan a tanácskozásokon. A szekciók mindegyike más­más témakörrel foglalkozott. Volt teológiai, ökumenikus, nevelési, viláfímissziói, rádió- és sajtómunka, anyagi prob­lémák, diákmunka, világszol­gálat, Latin-Amerlka kérdé­seivel foglalkozó szekció. A szekciók munkájába^ mi. ma­gyarok ugyancsak tevőlegesen vettünk részt. A 9 szekció mindegyike három alkalom­mal ülésezett. Két vasárnap esett a nagy­gyűlés idejére: augusztus 4-e és 11-e. Delegációnk tagjai a két vasárnapon Helsinkiben és más vidéki finn evangé­likus. gyülekezetekben prédi­káltak. Augusztus 11-én délután ért végiét a Nagygyűlés az Olympia-stadionban tartott nagyszabású zárórendezvény­nyel. Mindaz, amit itt elmondtunk a Nagygyűlés munkájáról, csak a keret. Igyekszünk azonban a keretet kitöltő tartalomból is következő számainkban mi­nél többet nyújtani lapunk olvasóinak. Gádor András XXIIL János nyomdokában Róma (ADN). VI. Pál pápa kívánatosnál! jelentette ki a római katolikus egyház és a görög orthodox egyház egysé­gét. Megnyilatkozásában az orthodox egyházhoz fordult, hogy keresse a római katolikus egyházzal együtt a köztük levő valamennyi ellentét elhárítá­sának lehetőségét. Amint a „Popoío” című új­ság közli. VI. Pál pápa újból megerősítette azt a szándékát, hogy „elődjének, XXIII. János pápának tanítását és példáját fogja követni”. Ezt a kijelen­tését VI. Pál egv rövid beszé­de alkalmával tette a pápai rezidenciában, XXIII. János márvány mellszobra leleplezé­se alkalmából. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. szeptember 8-án Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenschcr Károly du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. íél 10. Koren Emil de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Dó­zsa György út de. fél 10. Harmati Béla Üllői úi 24. de. fél :1. Grün- valszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Károly Rá­kóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. G. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Bo­ros Károly du. 4. Szeretetvendég- ség Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly Fóthi út de. 11. Gádor And­rás Váci út de. 8. Gádor András Frangepán u. de. fél 9. Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Eécsikapu tér de. 9. de. 11. Schreiner Vilmos du. 7. Schreiner Vilmos Toroekó tér de. fél 9, Schreiner Vilmos Öbuda de. 9. Vámos József, de. 10. (úrv) Vámos József du. 5. Vámos József Xli. Tarcsay Vilmos u. de. 9. dr. Nagy Gyula de. 11. dr. Nagy Gyula este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthideg- kut de. fél 11. Ruttkay Elemér Diana út de. fél 9. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezes^y Zoltán de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán du. G. Uzon László Német­völgyi út de. 9. Uzon László Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert Bu­dafok de. .11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom