Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-23 / 25. szám
\ Anna-Maija Raittila finn költő versei: • .............. ............... IM ADSAQ ARATAS IDEJÉN Emberek, világok Ura, Te jelentsd meg énnekem: tudatosan érik-e a kalász kint a földeken? Vagy akaratlan hajlik már ha parancsol szél, napsugár, és vidám aratásra megérleli a nyár? Hajlítsd ilyen meghajlásra szenvedélyes szívemet! Ne tekintsen semmi másra, amikor Te érleled! Izzó napmeleg perzselje, könnyek zápora érlelje, csak enyém legyen egyszer aratásod kegyelme! ESŐS ÉJSZAKA ‘ Álmatlan hallgatom, lesem, hogyan sírja szép csendesen a szikkadt, szomjas földre lenn szent vetését az ég. Hát megnyíltak a fellegek! Jaj, agyaggá keményedéit szív, csak Te nem lágyulsz! Neked nincs könnyed egy se még! ■ r------------------------, - T------------------------------------Kr údy Gyula, a magyar Don Quihote Orgonaavatás S 85 éves volna, ha élne. 30 évvel ezelőtt tért meg álom- világába, hogy ott újraébredve, Szindbád kifogyhatatlan úti élményeiben részesítse megnövekedett olvasótáborát. A lebegő könnyedség, az illanó sejtelem és a vaskos prózaiság peremén: a szívét, a vérét, a tüdejét bocsátotta áruba a Tündér csókjáért, nyűtte, pocsékolta hatalmas fizikumát, hogy veszendő erőit a költészet ígéreteire váltsa be. Nagy magyar kor- társával és barátjával, Móricz Zsigmonddal együtt, a magyar realitás, a mindennapok nyersanyagából szőtte mesevilágának szálait, a bús lovag, egy késői Don Quihote alakját idézve, hősi akarásának közönybe fúlt vergődéseiben, mint tükörben, tárva fel kora társadalmának meddő sínylő- dését. „Ha én leírnám, hogy mit éltem és éreztem és körülöttem éreztek, talán egy toronyba zárnának.’’ Minél távolabb szakadt el képzeletével a környezetétől, annál kíméletlenebb nyíltsággal, szépítés és illúzió nélkül érzékelte a kiábrándító valóságot. „Talán mindenütt voltam, bálban, temetésen, erdőben és vízparton. Bűnben és erényben. Éltem, szenvedtem, sírtam. Sokat aludtam.” Mindent szeretett, ami álom és illúzió. Nagybetű akart lenni egy imádságban, trapézművész rózsaszínű trikóban, keresett nőorvos Pesten, nöneveldében fiatal tanár. Móricz földberagadt, izzadságszagú regényalakjai már- már belerévülnek a misztikum homályába. A Krúdyéi, mintha testetlen szárnyakon repdesné- nek, hogy gyökeret verjenek, elmozdithatatlanul, teljes súly- lyal, a földön. Móricz napfényű, derűs, bizakodva habzsoló. Krúdy holdfényű, mélabús, fáradtan tűnődő. Móricz a fáradhatatlanul gyalogló és adatgyűjtő, aki út alatt tömte meg a tarsolyát tapasztalataival, élményeivel. Krúdyt a 48-as huszárkapitány-nagyapa bővérű virtussága űzte el a házi tűzhelytől, hogy az első csendes kis kocsmában, felhajtva egy pohárkát, felkészüljön a nagy kalandra. Lehorgonyzóit egy sarokasztainál és ott nyargalt be táltosán tereket és időket, papírhalmokat írva tele a pennájával. Nem ő kereste fel a témát. Nyüzsögtek, duruzsoltak körülötte igé- zetes várakozásban szavak, mint az ünneplőruhába öltözött zenekar, felkészülve a karmester intésére, hagy rázendítsen. Muzsikáló hömpöly- géssel árasztották el tollhegyét a bűvös szavak, hogy észrevétlenül és természetesen, tökéletes rendben, fegyelembe zárkózzanak fel, dallam, ritmus és harmónia titkos szövetségében teremtve meg a villanásnyi benyomásokból rögvest emlékekké hűlt képek, jelenetek. történések sokaságát. Az életével hányaveti köny- nyelműsóggel packázó bohém, az emberi szívek húrjain andalító nótákat pengető cigány, ■a gordonkahangú álomlovag, Az aranykézutcai szép napok, Mákvirágok kert je, A víg ember bús meséi, Az utolsó gavallér, Rezeda Kázmér szép élete, Napraforgó, Három királyok, Aranybánya, Szerelmi bűvészinas, A vörös postakocsi, az ezeregyéjszaka meséit továbbszövő Szindbádiádák és még seregnyi már ismert és részben a rejtekből meglepetésszerűen még csak felbukkanó kéziratremekek írója, koldus és királyfi egyszemélyijén, 30 elmúlt év ébresztőjére: új arcok, új szemek, új fülek szomjúhozására, megjelenik, íme, ismét közöttünk... A Szabó Ervin-könyvtárban, ahol három gyermeke is tisztviselő minőségben dolgozott, halálának harmincadik évfordulóján, az előcsarnok falait, tárlóit elborító fényképekkel, levelekkel, feljegyzésekkel és személyi okmányokkal, zsebben hordott használati tárgyakkal: Krúdy-emlékkiállítás nyílt meg, műsoros irodalmi ünnepséggel egybekötve. Beszélt Benedek Marcel személyes élményéről, Krúdy bohém- ságáról, amely egyben megtévesztő álarca volt szüntelen alkotólázban izzó írószenvedélyének és végzetes komolyságú lelkiismeretességének. Vissza- emlékezéseiből olvasott fel Krúdy Zsuzsa, az Író leánya, bemutatva atyját családja körében, amit a bálványozásig szeretett, a gyöngéd férj és atya kettős szerepében, derűsen, otthonában, felolvadva övéi életében, majd szökőfélben, szórakozottan és megszállottan, álomországába távozóban, ahonnan mindig késve, sosem várt időben, átvirrasztott éjek után, mámoros hajnalokban tért haza. És hogy az elmúlt idők nyomában, a felidézett kép teljes legyen, Krúdy Gyula kóbor éjszakáinak muzsikás tanúja, a 80 egynéhányéves Parádi József cigányprímás a nagy író legkedvesebb nótáit hegedülte el. És mialatt a nóta szállt, magunk elé képzeltük a romantikus bohémet, akinek egyetlen komoly nagy szenvedélye az írás művészete volt. Fel-felnézett gyöngybetűit róva, hogy félfüllel hallgassa a cigányt, de teljes figyelmét a lelkében zengő muzsika kötötte le, az diktált neki, amikor alkotott, néhány meleg pillantást vetett meghitt gibictársai- ra, akik vele együtt borozgat- tak, némi tisztelettel részt véve a legizgalmasabb játszma lefolyásánál, amikor a jelenlétükben remekművek születtek. És látjuk végül a magyar Don Quihotét, koravénen elfáradva, ülve, magányosan, hosszú lábait kinyújtva és kezeit kulcsolva, a semmibe bámulni, merev szemekkel. — Néztem és most Móriczot idézem — ahogy itt ült csendesen és valósággal szeméremmel és mosollyal. Ártatlan ember, aki soha életében annyira nem bántott meg senkit, hogy valakin mosolygott volna. Már nem is önmagán mosolygott. Azon, amit gonodlt befelé.. Haits Géza A Kisalföld déli szélén kalap alakú hegy áll: a Somló. Magános, hallgatag őr a síkon. Néhány kilométerre már a Bakony lankái kezdődnek. Távolabb erdős hegyvonúlatai sötétlenek. A Somló mintha a sötét, komor hegyvidéknek nyílt, vidámtekintetű előőrse volna a sikon. Minden tavasz üde, zöld ruhát ad reá, de, csak úgy hányaveti módon. A ruha alól itt is, ott is kilátszik kékesszürke teste, a bazalt, amelynek málladéka, naphevített tüze adja jellegzetes, feledhetetlen zamatét a hegy oldalát körös-körül takaró szőlő levének, a somlainak. A hegyet öt község üli körül. Nyugaton Somlójenő, délen Somlóvásárhely, keleten Borszörcsök, északon Dóba és egészen a hegy lábáig nyújtózva északnyugaton fekszik SomlószőllöS. Az öt, közül egyedül itt van gyülekezetünk s templomunk. A község lakossága kétharmad-részben ma is evangélikus. A gyülekezet eredete a reformáció korába nyúlik visz- sza, s mint minden ősi gyülekezetünk, az ellenreformáció során a somlószőllősi is Sok viszontagságon ment át. Az egyik lelkészét, Virgil Jánost a pozsonyi vértörvényszék elé idézték, s elítélték. Az első temploma a római katolikus testvéreknek szolgál lelki otthonul. A másodikat 1779-ben a falut felperzselő tűzvész emésztette meg. A mostaninak, tehát időrendben a harmadiknak az építése 1795-ben fejeződött be. A Somló az egyházmegye történetébe is befolyt a „Somlóvidéki Frater- nitás” révén, amely meleg testvéri és áldott munkaközössége volt a somlóvidéki evangélikus gyülekezetek lelkészeinek. Somlószöllőst szorgalmas, munkás nép lakja. Azt lehet mondani, hogy ez a népünket meghatározó szorgalom öröklött sajátság, öröklött vonás. Itt nemcsak a jelentős kiterjedésű sík határt, hanem ősidők óta a hegyet is meg kellett munkálni, így mindig több volt a munka, mint másutt s ebből következően a munkanapok rendszerint csak késő este értek véget, amikor már nem lehetett látni. A természeti adottság így hatott s hat az ugyanabban a foglalkozásban egymást váltó generációkra. Kiformál, hangsúlyossá, jellemzővé tesz egy-egy vonást, s hovatovább így lesz abból apákról fiakra szálló örökség. A szorgalom ma épülő, fejlődő országunkban különösen drága örökség. Hittel, egyházszeretettel párosulva folyamatosan tud áldott S áldásos gyümölcsöket érlelni gyülekezeti téren is. * A hónap első hetében, úgy este 9 óra táján sűrűn nyílott a paróchia ajtaja. Leányok, asszonyok, férfiak kerestek még fárasztó napi munkájuk után tennivalót a gyülekezet portáján: templom körül, s paróchián. így van ez jól, így van rendjén, ha a hívek magukénak tudják s érzik a gyülekezet portáját s kérdeznek, keresnek tennivaló után, sőt kérdezés, keresés nélkül is megtalálják azt: ki-ki a magának valót. Most meg fokozottabban történik ez. Kaszás Dezső gondnokkal, Dömötör Gyula s László Géza agilis egyházfiakkal az élen a hívek különösen ügyelnek s igyekeznek arra. hogy sok szó ne érhesse a „házuk táját”. Nem mindennapi ünnepre készül a gyülekezet. D. Dr. Vető Lajos püspök 9-én avatja fel a gyülekezet sok imádsággal, nem kicsi gonddal, igyekezettel és áldozattal kitu- sakodott 2 manuálos, új orgonáját. A gyülekezet legnagyobb része nemcsak hogy nem hallott közelről, de nem is látott még evangélikus püspököt. Az asszonyok s leányok a háziasszonyi teendők jó ellátásához készülnek elő a késő- esti órákban. De gondjuk van a templomra is, annak tisztaságára, rendjére, s felszerelésére. Külön áldozataikból már eddig is értékes felszerelési tárgyak kerültek ki: ezüst úrvacsorái kehely, futószőnyegek, oltárterítők. Erre a küszöbön álló ünnepélyre az oltárteret betakaró szép perzsaszőnyeget vásároltak. Nemcsak a hívek, az orgonaépítők is munkálkodnak. Szinte éjjel nappal folyik a szerelés, intonálás, hangolás. Az orgonaépítő mester számára is jelentős az a nap, amikor a keze alól kikerülő orgona, mint hosszú hónapok gondos munkájának eredménye Isten tiszteletére nyer felszentelést. Ádám József orgonaépítő mester ebben az örömben igyekszik becsületes, jó munkát végezni. D. Dr. Vető Lajos püspököt a presbitérium nevében Egyed Sándor presbiter köszöntötte. A hívekkel, s vendégekkel zsúfolásig megtelt templomban Mk. 12, 28—34 alapján hangzott a püspök igehirdetése. Ha arra nézünk, hogy éppen most melyik az az ige, amelyet szívesen kell hallgatnunk, örömest tanulnunk és cselekednünk, akkor két parancsolatot hallunk. S ezekről Jézus Krisztus azt mondja: „Nincs más ezeknél nagyobb páfáftcsoíát.* A rní ütnínfc 62Í vallási kérdésekben való nézeteltérések, egyenetlenségek* „vetélkedések” megtapasztalása után szólta. Egy írástudó* aki még talán nem látott tisztán s aki talán úgy gondolta* hogy sok mindenben nem is lehet egy véleményre jutni, azt akarta megtudni, hogy mi a legfőbb, a legfontosabb. Mi a lényeges, amit cselekedni kell* S ekkor az Ür nem szól szervezeti kérdésekről. Nem ad tanítást az úrvacsoráról, vagy egyéb, tipikusan vallásos dolgokról, melyekre vonatkozóan nézeteltérés van, vagy lehet* hanem valóban a lényeget mondja. A legfőbbet, a legfontosabbat a két parancsolatban, mert ez a két parancsolat egyet tesz hangsúlyossá: a szereteted Ez a minden, mert ahol a szeretet megvan, ott minden egyéb könnyen megoldható, könnyen meg is oldódik. A szeretetet parancsolja, a szeretetet igényli, várja tőlünk az Ür, a mi Istenünk. Amikor azonban azt kérdezzük, hogy hol, miben és hogyan szerethetem az Istent* akkor előtérbe kerül a második parancsolat, amely azt mondja, hogy Istent a felebarátban* az emberekben szerethetem, s kell szeretnem. „Az Istent soha senki nem látta. Ha Szeretjük egymást* az Isten bennünk marad és az ő szeretete teljessé lett bennünk.” Aki megérti, hogy Istent a felebarátban, az emberben kell és lehet Szeretni — függetlenül és tekintet nélkül világnézeti és minden más különbségre — az nyitottá lesz a szomszéd baja, a gyülekezet* az egyház, a nemzet ügye, de az egész világ emberiségének súlyos problémái iránt is. Szívén tudja hordani az emberért, a jobb megélhetésért, az életért, a békesség ügyének diadaláért való felelősséget. Segít a megoldásokban. Teszi a jót, a tőle telhető legjobbat szüntelen szeretetben. Az orgona Isten szolgálatára épült. Töltse rendeltetését, segítse ezt a gyülekezetei, minden tagját Isten igaz tiszteletére abban, ami a legfontosabb: Szeretetben* * A püspök imája s az orgona megáldása után megszólalt az orgona s a gyülekezet boldog örömmel énekelte: Áldott legyen az Ür! * Az istentiszteletet közgyűlés követte, amelyen Boros Lajos lelkész a gyülekezet nevében, Homonnay József plébános a római katolikus egyházközség és Fábián Gábor a református egyházközség képviseletében köszöntötték D. Dr. Vető Lajos püspököt. A gyülekezet lelkésze ezután felolvasta az orgonaépítés történetét: az orgona Trajtler Gábor orgonaművész-lelkész terve alapján készült s a régi orgona értékes elemeinek behasz- nálásán túl 80 ezer forintba került. Ebből a gyülekezet 10 ezer forintot segélyként kapott. Isten áldja meg az új orgona szolgálatát, hogy a gyülekezet egymást váltó több nemzedékét inthesse, buzdíthassa és segíthesse szívvel szájjal lélekkel dicsérni a Szentháromság Egy Igaz Istent. cA legnatyijúbh szwet&t Jn. 15, 13. A szeretet olyan drága kincs, hogy az Írás szerint az Isten szeretet. Ennél többet nem is mondhatunk róla. Gondolva a mi Atyánk végtelen jóságára, valóban az Isten szeretet. De tegyük hozzá mindjárt azt, hogy a szeretet viszont nem Isten. A gyakori használatban éppen ennek a szónak jelentése tágult ki leginkább. Jézus is erre céloz búcsúbeszédében, amikor ezt mondja: nincsen 'senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. A szeretet fokozataira utal. Sok ún. jó ember él a világon, aki senkire sem haragszik. Még a légynek sem árt — ahogy mondják. Elszigetelten él e világtól, belemerülve talán éppen a kegyességbe és teljesen közönyös az emberek sorsa iránt. Nem az 6 ügye, hogy az emberek élnek-e, vagy halnak és hogyan élnek. Így nevezhetnénk: közönyös szeretet. Akadnak szép számmal olyanok is, akik üzletet csinálnak a szeretetből: kevés befektetéssel sokat akarnak rajta keresni. Szeretnek szép szavakkal, kedvességgel, nyájassággal, és cserébe előnyöket igényelnek. Igen bájos emberek, akiktől a szívességet csaknem lehetetlen megtagadni, önérdekből mindenkinek a szájíze szerint beszélnek. Ez az üzleti szeretet. Testvére ennek kizsákmányoló szeretet. Ez is szeretet, hiszen tud olykor adni is, segíteni is, nem lehet kétségbe vonni, de mások verítékéből akar megélni, mindig a munka könnyebb végét igyekszik megfogni, kibújni a súlyos feladatok alól és a terhet mások vállára rakni. Folytathatnám hosszan a felsorolást, de talán ennyi is elég, hogy belőlük magunkra ismerjünk. Jézus szerint a legnagyobb, az igazi szeretet: életet adni a barátokért. Életet adni — úgy gondoljuk — csupán annyit jelent, mint meghalni valakiért. Mindig rendkívül megható, ha valaki élete feláldozásával menti rrieg mások életét. Számtalan példa van rá. Az is életét adja, aki vállalja mások bűnét, szenvedését, nyomorúságát, büntetését. Gondoljunk a Raszkolnyikovot száműzetésbe kísérő Sonjára, s mai társaira. Jézus mindezeken felül adta életét érettünk szenvedésében és halálában a kereszten. Páratlan, teljes életet áldozott a bűnösökért. Mégis meg kell látnunk azt is, hogy nemcsak az utolsó napok szenvedéstörténetében, s a nagypénteki eseményben adta életét barátaiért, hanem születésétől fogva mennybemeneteléig egész földi életében. Egész földi élete ugyanis az emberek szolgálata volt. Nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ö szolgáljon és adja az életét vált- ságul sokakért. Szolgált állandóan: éjjel-nappal, minden szavával, rengeteg útjávál és csodájával úgy, hogy erő áradott belőle Mk. 5, 30. Testét, vérét, erejét, egész életét adta oda. Meghalni, vagy szenvedni valakiért ritka lehetőség, de szolgálattal életet adni másokért mindannyiunk számára Istentől kapott szorongató feladat. Nincs nagyobb szeretet, mint ezt teljesíteni. Ez a szeretet visz minket az élet sűrűjébe, az emberek közé, a világba. Ahol legnagyobb a szükség az odaadó szolgálatra, mert szeretni annyit jelent, mint másoknak rendelkezésére állni, önmagunkat másokért szolgálatba adni. Nem rejtőzhetünk el a „legszentebb” gondolatok, vallásos buzgólko- dások mögé sem „e világ gonoszsága” elöl — csak szeretet nélkül. Az életet másokért odaadni persze szétaprózódással, el- morzsolódással jár. Néha panaszosan sóhajtunk fel, hogy nincs egy perc nyugalmunk se. Az élet odaadása viszont éppen azt célozza, hogy szeretettel adjuk oda a perceinket, a nyugalmunkat, az erőnket, képességeinket, gondolatainkat, szívünket. másokért. Igazán szeretni csak önzetlenül lehet. Még a leghalványabb hátsó gondolat is lefékezi és megfertőzi a szeretetet. Teljes magamat, az életemet kell odaadnom másoknak, hogy kenyér, vigasz, megoldás, előbbrejutás legyek számukra. Az Ige barátokról szól. Ügy tűnik, mintha leszűkítése lenne ez a szeretetnek: csak a barátainkat szeressük, a többieket nem? A kérdés mögött az a téves nézet áll, hogy az a barátom, aki nehézségeim között segítségemre siet. Csak a bajban derül ki, hogy ki az igazi barát — szokták mondani. De lehetetlen, hogy az a Jézus, aki az ellenség szeretetét is előírja, most megcálfoja saját szavait. Hiszen 0 nemcsak Péterért és Jánosért halt meg, hanem Pilátusért és Kajafásért is. Szerinte nem az a barát, aki segít rajtam, hanem akin én segítek, akinek szolgálok, akit szeretek, akiért az életemet adom. Az irgalmas samaritánus példázata abból indul ki: ki az én felebarátom és azzal zárul, hogy kinek vagyok én a felebarátja. A legnagyobb szeretet nem személyválogató. Így tágul ki a baráti kör beláthatatlan messzeségbe. És így szűkül a szeretet szó tartalma a legnagyobb, a teljes szeretetre. Bártfai Lajos Boros Lajos IMÁDKOZZUNK Máté 23,37—39 Jézus Krisztusunk, a te panaszod most egyházad ellen fordul, és szemére hányod népednek, hogy az Ószövetség idejétől kezdve mindmáig sokszor elutasítottak Téged a tieid, akikhez szolgáidat küldötted vagy magad jöttél hívogató nagy szeretettel. Megváltjuk Előtted, hogy mi is gyakran nem hallgattunk mai küldötteid szavára, és voltak, akik hamis politikai reménységekben bizakodtak ahelyett, hogy elfogadták volna a Te történelmi akaratodat, amellyel éppen a mai helyzetben, itt ezen a földön és ebben a gazdasági, társadalmi és politikai rendszerben akarsz bennünket szárnyaid alá vonni. Cselekedd, hogy gyülekezeteinkben minél többen eljussanak a személyes felismerésre: Te vagy a mi Megváltónk, életünkben és halálunkban reménységünk. Ne távozz el egyházadtól, ne lépj ki igehirdetéseinkből és az úrvacsora! jegyekből, inkább oszd szét magadat ezeken keresztül minél többek lelki javára. önmagaddal megáldva azután küldd bele egyházad tagjait, fiaidat és lányaidat alázatos, csendes, de áldásos szolgálatra népünk mai életébe, társadalmunk javára, az emberek jólétének növelésére. Légy áldott, Jézusunk, ki jöttél Istentől, a mi Atyánktól, hozzánk, bűnös emberekhez irgalmazó, oltalmazó, összegyűjtő és szétküldő szeretettel. Ámen
