Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-09 / 23. szám
Emberek vigyázzatok...! Részletek Detre László esperesnek a pestmegyei egyházmegye közgyűlésén elmondott esperesi jelentéséből Lelkészek, felügyelők, gondnokok a béke és a leszerelés mellett Egy, a mai világhelyzetet nagyon jól ismerő egyházi férfiú mondotta, hogy ma a béke kérdése előbbrevaló a kenyér kérdésénél is. Ha csak valamennyire is ismerjük az atomerő mibenlétét, azt a veszélyt, ami az atombomba-készletek növekedésével fenyegeti a világot, — nemcsak katonasorban levő fiainkat, hanem az elerőtlenült, megfáradt öregeket és az élet hajnalán álló gyermekeket is, velünk együtt, — igazat adunk ennek a megállapításnak. A mi társadalmi berendezkedésünk lényegéhez tartozik a béke. Ezért nem véletlen, hogy éppen a szocializmus talajából nőtt ki az, a ma már szinte az egész világra kiterebélyesedett hatalmas fa, amely a béke-világmozgalom néven ismert, és amelynek magyar ága most 15 éves. Az enlber nagyon könnyen felejt. Különösen a rossz emlékek törlődnek ki nagyon hamar az emlékezetünkből. És azok, akik akár egyéni haszonlesésből, akár hatalmi érdekből háborúra készülnek, éppen arra építenek, hogy az emberek könnyen felejtenek. Az élet mindennapi gondjai elfeledtetik az édesapát, aki a háborúból többé nem térhetett vissza; a fiút, akinek sírja valahol idegen földön van; a veszteséget, amit erkölcsiekben és anyagiakban okozott egy-egy háború a megszámlálhatatlan millióknak. Felnő egy új nemzedék, amely már csak hallomásból tud koncentrációs táborokról, bombázásokról és mindazokról a szörnyűségekről, amit ez a szó jelent: Második Világháború. Pedig ebben még j,csak” két atombomba robbant, — az is olyan, ajjpely egy „modem’’ atombomba gyújtószerkezetének felel meg csupán, — mégis százezernyi drága emberi élet megsemmisülését jelentette! Hogy az ember egykönnyen ne felejtsen, azért emlékeztet a békemozgalom az elmúlt háborúra, és ébresztgeti az emberek lelkiismeretét: emberek, vigyázzatok, megint vannak, akik fel akarják szítani a háború tüzét! Fogjátok le a gyújtogatok kezét! Ne hagyjátok, hogy békés építő munkátok eredménye megsemmisüljön egy minden eddiginél szörnyűbb háborúban: az atomháborúban! Aligha van Magyarországon olyan falu, ahol ezekben a hetekben ne tartanának békegyűlést. Vegyünk ezeken részt és így is juttassuk kifejezésre békeakaratunkat! Most lesz a VI. Magyar Békekongresszus, amelyen egyházunk küldöttei is részt vesznek. Nem hiszem, hogy ezekben a hetekben lenne nyelvünkben még egy szó, amit annyiszor mondtunk ki, mint ezt a szót: béke. Mégsem lehet eleget beszélni a békéről, és soha sem lehet túl sokat tenni érte. A keresztyéneknek azok között a helye, akik azt akarják, hogy béke legyen a világán! A Prágai Keresztyén Béke- konferencia a Békevilágmoz- galommal azonos célkitűzésekkel keresi a lehetőségeket, hogyan járulhatnak hozzá a keresztyének a maguk sajátos módján a világon a béke megőrzéséhez. Így jutottunk el annak felismerésére, hogy a béke ügye nem egyszerűen politikai ügy, hanem az egyház sajátos 'lényegéből folyó, az emberek iránti szeretet területére tartozó szolgálat, amit, ha elmulaszt az egyház, Isten ellen vét. Ezért kell helyet kapnia az egyház imádságában a békéért való könyörgésnek. Mert hisszük, hogy Isten a békességnek az Istene és ő szívesen adja is ezt a jót, ha kérjük tőle. Az egyház egészének útján Koren Emil esperes és Péter Lajos egyházmegyei felügyelő beiktatása A Pesti Evangélikus Egyházmegye gyülekezetei az esperesi tisztre teljes egyhangúsággal ismét Koren Emil fasori lelkészt választották meg. Az üresein álló egyházmegyei felügyelői tisztet, Ugyancsak egyhangúlag, Péter Lajos egyetemes egyházi pénztáros személyével töltötték be. Az új elnökséget május 27-én iktatta be tisztébe Káldy Zoltán püspök a fasori templomban tartott egyházmegyei közgyűlés alkalmával. Káldy Zoltán püspök I. Thess 5, 12—13. alapján többek között ezeket mondta: Az egyház vezetőinek „az Úrban való” vezetőknek kell iewniök. Vezetés közben nem léphetnek ki a Jézus Krisztussal való közösségből. Munkájuk igen sok fáradsággal jár. Azon kell fáradniuk, hogy a reájuk bízottak ne külső parancsra, hanem belső meggyőződéssel járják egyházuk új útját az új magyar világban. Természetesen, nekik maguknak személyükben és magatartásukban kell megmutatniuk a jó megoldásokat és a helyes átjárást. Az iktatási istentisztelet titán újonnan megnyitott közgyűlésen először Péter Lajos egyházmegyei felügyelő mondta el székfoglaló beszédét. Evangélikus Egyházunk szolgálatában állok — mondotta — több mint negyed százada. Tanúja voltam már 15 évvel ezelőtt annak az evangélikus egyházi megmozdulásnak, amely fáradhatatlanul dacolva az egyházi reakció kemény ellenállásával, szorgalmazta az államunk és evangélikus egyházunk közötti egyezményt. A megszületett jó eredménynek ma ezer vonatkozását látom. Az új egyházmegyei felügyelő hangsúlyozta, hogy egyházunk népe nem választható el a magyar néptől és ezért ki kell vennie egyházunknak részét a maga sajátos eszközeivel abból a küzdelemből, amelyet népünk a százados elmaradottság felszámolásáért folytatott és folytat. 11 Koren Emil esperes jelentésében az egyházmegye életének jelentős eseményeit ismertette és több figyelemreméltó elvi megállapítást tett. Jelentését ez alá a cím alá vonta: Az egyház egészének útján. Jelentésének első részében az igehirdetés és az egyház szeretetszolgálatának, a dia- kóniának összefüggéseiről szólott. Rámutatott arra, hogy a keresztyén szeretetszolgálat területe nagyobb, tágabb az intézményes diakónia területénél. Nálunk az egyház egészének működéséhez tartozik hozzá a békeügy s teológiánkból folyik, diakóniai magatartásunk szerves tartozéka. Ezért köszöntjük mi is szeretettel ezt a hónapot, amely hazánk- ben is, de szerte a világon tele van béke-megmozdulásokkal. Ezért köszöntjük mi is szeretettel a 15 éves magyar békemozgalmat és ezért tekintünk nagy reménységgel a VI. békekongresszus elé. Az új elnökséget ezután többen köszöntötték és kérték működésükre Isten áldását. b. D. Krummacher püspök Lundban A lundi (Svédország) egyetemen a Teológiai Egyesülés meghívására D. Krummacher greifswaldi püspök vendégelőadást tartott „Az egyház struktúrájának változásai a mi Időnkben” címen. A lundi Teológiai Fakultás professzorai és hallgatói és a lundi püspökség lelkészei vettek részt az előadáson és az azt követő eszmecserén. Kmm- macher püspök látogatásai során találkozott Lund korábbi püspökével, D. Nygren professzorral és a jelenlegi püspökkel, D. Martin Lindström- mel. Ez utóbbi Személyes vendége volt Krummacher lundi tartózkodása alatt. A májusi „leszerelési hónap” alkalmából tovább érkeznek szerkesztőségünkhöz az állásfoglalások. A háború ma — őrültség A háború ma — figyelembe véve a tömegpusztító fegyverek beláthatatlan hatását, — egyenlő az őrültséggel! Hő vágyam, hogy a háború száműzessék a világból, hogy ne legyenek éhező milliók, faji üldözések és egyéb megkülönböztetések, hogy a szeretet és egymás kölcsönös megbecsülésének szelleme hassa át mindjobban az egyes embert és a népeket. Ennek megvalósulásáért a magam munkaterületén teljes erőmből küzdők, buzdítok és imádkozom. LÁBOSSÁ LAJOS lelkész, Tatabánya Imádsággal, figyelmeztető szóval és fegyelmezett munkával Ágfalvi evangélikus templomunk előtt áll az első világháború áldozatainak emlékműve. Talpazatán szomorú tekintetű katona; baljában puskát tart, jobbjában pedig koszorút. Ez a szomorú honvéd ötvennél több bajtársát siratja, akik 1914—1918-ban különböző harctereken elestek, özvegyeik és árváik részben még itt élnek közöttünk. — Az emlékmű templom felé néző oldalán hatalmas márványtábla a második világháború áldozatainak névsorát örökíti meg. Százhúsznál több név, egy gyülekezetre való férfi néz szembe velünk. Ha más semmi, csupán ez a két névsor figyelmeztetne arra, hogy a háború sohasem kikerülhetetlen sors, hanem mindig emberi bűn, akkor is komolyan kellene vennünk és lelkiismeretesen támogatnunk minden olyan becsületes törekvést, amely kiveszi a fegyvert emberek kezéből s tömegpusztítás helyett mindenki jólétét kívánja. A II. világháború okozta sebek sokunkban véreznek, szörnyű emlékei még kísértenek. Gyülekezetben és munkahelyen, figyelmeztető szóval és fegyelmezett munkával s nem utolsó sorban fáradhatatlan imádsággal vállaljuk és végezzük a magunk feladatát abból a döntő küzdelemből, amely az igazi leszereléshez vezet. AZ ÁGFALVAI EGYHÁZKÖZSÉG PRESBITÉRIUMA Az emberiség érdekében követeljük! Egy nemzedék sem forgott még hasonló veszedelemben, de egy nemzedék sem volt oly felelős fennmaradásáért, mint a mienk. A mának égető feladata: az emberiség megoltalma- zása egy öngyilkos háborútól. Igéhez kötött lelkiismerettel csak az élet szolgálatát választhatjuk. Az emberiség érdekében kérjük, követeljük a tárgyalások alkalmazását a feszültségek feloldásáért, a felhalmozott fegyverek megsemmisítéséért, a leszerelésért, a béke biztosításáért. SZEKERES ELEMÉR lelkész, Csurgó Éberségre van szükség Békéltető éberségre van szükségünk, amely itt közöttünk is minden gyűlöletet, békétlenséget szeretettel enyhít. Főleg pedig imádkozó éberségre van szükségünk. Ezzel folyamodjunk naponként az egyes, a népek és az egész emberiség sorsát kezében tartó és javát akaró Istenhez, hogy tartsa meg közöttünk, sőt erősítse meg földünkön a békét azáltal, hogy győzze le azt a rövidlátó makacsságot, amely inkább a fegyverkezéstől, mint az őszint.e és teljes leszereléstől várja a békés, szebb életetVISONTAI RÓBERT lelkész, Budafok Ax életet mentem és a békét Emlékszem, hogy községünkön 1944. december 6-án höm- pölygött át a háború szennyes árja. Nyomában felgyújtott széna- és szalmakazlak hamuja, leégett pajták üszkös falai, bombatalálatok által megsérült lakóházak égre kiáltó csupasz kéményei, összetört kocsik, temetetlen állati és emberi hullák, melyeken harckocsik és gépkocsik tapostak napokon át, ezek tanúskodtak arról, hogy hová jut az ember, ha a gyűlölet és szeretetlenség lesz úrrá szívében. Nagyon őszintén szakadt fel szívemből a sóhajtás: „hála Istennek, hogy már vége van”, amikor 1945. május 9-én a rádióból értesültem, befejeződött már a borzalmas világháború és megkezdődhet a békés alkotó munka. Nagy kedvvel fogtam munkához. Különösen azután, hogy egyetlen fiam is hazajött a fogságból. Részt vettem a Földosztó Bizottság munkájában. Mint urasági cselédnek a fel- szabadulásig nem volt földem. Most én is kaptam. Ezen dolgoztam nagy kedvvel egyénileg és 1959. óta pedig mint termelőszövetkezeti paraszt dolgozom nemcsak a magam, de munkatársaim és az egész magyar társadalom javára. Dolgozom a 18 éve tartó békében és élvezem ennek a békességnek az áldásait. Már nem vagyok fiatal. Nem kell félnem attól, hogy háborúba vihetnek. Mégsem szeretem a háborút, öldöklést, bombatölcséres szántóföldjeivel és összetaposott vetéseivel. Az életet szeretem és a békét, melyben lehet nyugodtan dolgozni, alkotni, tervezni és gyönyörködni a tavaszi napfényben fürdő vetések zöldjében. Azért imádkozom, hogy maradjon meg a földön a béke a maga áldásaival és váljék uralkodóvá a népek közt az igazi testvéri szeretet. Azért dolgozom hátralévő napjaimban, hogy fiam, unokáim megérjék az általános és teljes leszerelést, azt a még boldogabb időt, amikor békében élhetnek, és nem kell többé félni a háborútól, mert a népek megsemmisítették a fegyvereiket, és mert a kardokból kapákat és metszőollókat gyártottak. LAJTOS ISTVÁN egyházközségi felügyelő Ácsa Soha többé háborút! Húszéves voltam, amikor elkapott a második világháború vihara. Elsas-Lotháringlában voltam hadifogoly. Azt elmondani és leírni nem lehet, amit akkor szenvedtünk a hazánktól távol, sok-sok bajtársammal együtt. Végre hazakerültem! Május volt akkor és most is május van, amikor e sorokat írom, de kezeim, lábaim reumás fájdalmai visszaemlékeztetnek a múltra és hangosan kiáltom: Soha többé háborút! Hiszen ma már az atomkorban élünk és a háború katasztrofális lenne. A győzteseknek is pusztulniok kellene. Azért én is, mint laikus egyháztag, csatlakozom azok mellé, akik a békéért és a leszerelésért küzdenek. Idehaza a vasi földeken dolgozom, de gyülekezetünkben, mint régi presbiter, már többször is kifejezésre juttattam, hogy Isten az egyháztól és tőlünk, evangélikus hívektől is elvárja, hogy szolgáljunk másokért, harcoljunk a népért, a szépért, a jóért, az életért! Soha többé háborút! „És felsaruzván lábaitokat a békesség evangyeliomának készségével.” (Ef fi, 15.) HORVÁTH GYÖRGY presbiter, Acsád cÁ „szép egíjszei'íuéqu tmiploma Kazinczy Ferenc — korának legnagyobb esztétája — mondotta a budapesti Deák-téri evangélikus templomot a „szép egyszerűség’’ templomának. Több mint 150 évvel ez előtt Pollack Mihály építész úgy tervezte meg ezt a templomot, hogy elhagyta a hagyományos, a római katolikus liturgiához és szellemhez alkalmazkodó templomformát. E helyett mind alaprajzilag mind külső megjelenésében — minden bonyolult építészeti tagozás mellőzésével — nagy térhatású, osztatlan térfogatú, szinte csak az igehirdetésre szánt „termet” alkotott: majdnem földig érő hatalmas ablakokkal. Es olyan szép lett ez a templom, hogy Dr. Schoen Arnold — a templom történetének egyik írója — „megnagyított, monumentális ékszerdobozának mondja. mondanom népi demokratikus magyar államunknak, amely az Állami Egyházügyi Hivatal, a Fővárosi Tanács VB, a Fővárosi Műemlék Felügyelőség útján közel 3 millió forintot költött az újjáépítésre. Mint ennek az egyházközségnek világi elnöke ígéretet teszek a gyülekezet nevében, hogy a magyar államnak ezt a nagy anyagi segítségét a gyülekezet tagjai a szocialista magyar állam iránti hűséggel és becsületes munkával fogják viszonozni és minden (erejükkel részt vesznek az ország építésében. A templom papjai között sokan voltak, akik a szabadság és haladás oldalán álltak a múltban is. Elég lesz ha megemlékezem Molnár Jánosról, a templom- építő papról, aki a maga korában az emberi haladás zászlóvivője volt, továbbá Az elmúlt 150 év alatt a templomot négyszer renoválták. Legutoljára 1945—48 között, amikor a háború vihara által megrongálódott templom ment át javításon. Az akkori felújítás néhány részmegoldásában csak ideiglenes jellegű volt. Az elmúlt másfél évtizedben újabb bajok jelentkeztek. A főhomlokzat alapozása megsüllyedt s a falakon nagy repedések támadták, A falak kezdtek kifelé hajolni. Félő volt, hogy helyrehozhatatlan kár keletkezik. Ezért az egyházközség elnöksége elhatározta a templom nagyarányú renoválását. Már 1954-ben elkezdődtek az idevonatkozó tárgyalások. Majd a megszakadt fonalat 1958-ban újra felvették. Ennek eredményeképpen 1962. április 16-án megkezdődött a munka és 1963. április 30-án — kisebb munkálatok kivételével — az be is fejeződött. A megújított templomban május 12-én, hálaadó ünnepi istentisztelet és közgyűlés volt. Az . istentiszteleten Káldy Zoltán püspök Zsolt 96,1—13 alapján hirdette Isten igéjét. Hangsúlyozta, hogy a zsoltáríró idejében különböző ajándékokat vittek a hívek Isten házába hálájuk jeléül, ma a hálát megújult élettel kell kifejezésre juttatni. A megújult templomban megújult életű hívek hálaadását várja az Isten. Ennek a megújult életnek a hétköznapok cselekedeteiben kell nyilvánvalóvá lennie. Az „ország templomának” népe járjon elől a segítő szeretetben megnyilvánuló új életben — mondotta a püspök. Az istentiszteletet követő közgyűlést Dr. Mesterházy László felügyelő nyitotta meg, aki többek között ezt mondotta: „A renoválás nagy munkájának befejezése után — Istennek legyen hála! — ismét a régi szépségében, megújítva áll a Deák-téri evangélikus templomnak Polláck Mihály tervezte, nemesen egyszerű, de mégis felemelő szépségű, klasszikus stílusú épülete, méltó gyöngyszemeként újjáépülő szép fővárosunknak. Elsősorban köszönetét kell Székács Józsefről, Kossuth barátjáról, akit az „ország papjá”-nak neveztek, aztán Győry Vilmosról, aki idegen- nyelvű remekműveket ültetett át magyar nyelvre. Az 1848-as szabadságharcnak két legnagyobb alakja, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szoros kapcsolatban voltak ezzel a templommal. — Álljon tehát régi szépségében még hosszú éveken át e templom és legyen az az Isten háza, a békesség háza.” Dr. Kékén András igazgató« lelkész ismertette a templom újjáépítésének történetét. Elmondotta, hogy a Fővárosi Műemlékfelügyelőség vállalta a statikai helyreállítást és a külső tatarozás, valamint a korszerű világítás költségeit Az Ut-Vasút Tervező Vállalat készítette el a statikai terveket. Az újjáépítés végrehajtására a Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat kapott megbízást. Így fejezte be jelentését: „Államunk és fővárosunk illetékes szerveinek rendkívüli mértékű jóindulata, a tervezők és kivitelezők lelkes alkotókészsége, a presbiterek és hivek templomszeretete segített hozzá minket mai Ünnepünkhöz. Legyen hála ezért az eseményeket és szíveket irányító Úristennek, ö áldja meg mindazokat, akik az újjáépítés ügyén buzgólkodtak s úgy áldja meg ezt a szép templomot, hogy innen mindig a béke, az emberszeretet, a tiszta erkölcs és az alkotó emberi élet ereje áradjon ki fővárosunkra, szeretett hazánkra és az egész emberiségre.’’ Sipkái László a templomépítő bizottság elnöke, műszaki jelentést terjesztett elő. Elmondotta, hogy azért vált szükségessé a renoválás, mert a tetőszerkezet oldalnyomást gyakorolt a kerítőfalakra és ezért azok kifelé hajoltak. Most az oldalnyomást vonóvasak alkalmazásával kiküszöbölték s ma már csupán függőleges nyomást gyakorol a tetőszerkezet a kerítőfalakra. A zárószót Szentlványi Ödön másodfelügyelő mondotta. EGY HÉTEN CSAK HÁROMSZOR ESZNEK A Dél-afrikai Köztársaság egyik holland-református egyháza, a „Gereformeerde Kerk” gyorssegélyt kér az Eszak- Transvaal-i Vandaland éhséget szenvedő afrikai lakossága számára. A felhívást a helyszínen történt egyházi vizsgálat előzte meg. Megállapították, hogy számos anya és gyermek hetente csak háromszor jut táplálékhoz, ami legtöbbször csak kukoricakása) Húshoz és főzelékhez egyáltalán nem jutnak. A lakosság túlnyomó többsége máris: vitaminhiány okozta betegségekben szenved.
