Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-24 / 12. szám
Ä f3popr&l VAN ÜT az úton, amit ő szentelt nekünk...” (Zsidókhoz írt levél 10,19—23) »... azon A SZENTÍRÁS tartalmát, mondanivalóját sokféleképpen össze lehetne foglalni — s mindegyik igaz lehetne, hiszen olyan gazdag ez a könyv. Például azt is lehetne mondani: a Bibliában arról van szó, hogy Isten eljön s megérkezik az emberhez. Már az Ótestamentomban is mily sokszor van szó Isten alászál- lásáról, arról, hogy Isten megtekinti és meglátogatja az Ü népét, mert törődik vele, gondja van reá. Az Űjtesta- mentom meg éppenséggel áriéi szól, hogy Isten megjelent közöttünk a Jézus Krisztusban. „Szólott nekünk Fia által”, — ahogyan éppen a Zsidóikhoz írott tevéi szerzője mondja. Aast is mondhatjuk azonban, hogy a Saentírásban lépten nyomon isten hívogató szava szói hozzánk. Jöjjetek, jöjjetek az Úr házába, Isten színe elébe —, mily sokszor hangzik fel ez a hivogatás az Útes- íamentom lapjain. Az Üjtesta- meniomban Jézus a nagy vacsoráról, a királyi mennyeg- saőről szóló példázatában fest meleg és színes képet a hívogató Istenről: Jöjjetek, minden kész! S ő maga is így hívogat: Jöjjetek énhozzám mindnyájan ... Szinte túlzás nélkül mondhatnék, hogy az egész Szentírás egyetlen roppant meghívás, Isten házába, az atyai otthonba, Isten országába. VAN ÜT — ez a Zsidókhoz írott levél írójának, de az egész Szentirásnak is egyértelmű megállapítása. Vezet út Isten atyai szívéhez, járható út, szabad út, így hangzik a nagy örömüzenet. Ezt az üzenetet a Zsidókhoz írott levél írója képekkel szemlélteti. A maga idejében ezek a képek mindenki előtt azonnal érthetőik voltak. Ezért elősegítették! a mondanivaló megértését — s ez is volt a íeladatuk. Ma a Bibliát nem alaposan ismerő ember számára ezek a képek nem mindjárt érthetők, magyarázatra szorulnak. Ezért azt vélhetnék, hogy a most élő ember számára inkább megnehezítik a megértést. Ha azonban megértjük a képeket, bizonyos, hogy szemléletességük ma is hozzásegíthet a bibliai mondanivaló megértéséhez. A kép Izrael vallási életéből való. A templom legbelsőbb részét, a szenthelyet kárpit, függöny választotta el a többi résztől. Ez az elzárt hely jele és képe Isten népe között való jelenlétének. Ide azonban nem volt szabad sén- kinek belépnie, csak évenként egyszer a nagy engesztelő ünnepen a főpapnak. Ez viszont arra emlékeztetett: Istent áthatolhatatlan akadály választja el az embertől. A bűn ez az akadály. Isten szent s az ember bűnös. Az ember vétkezik Terem tő je ellen s ezzel magára vonja haragját. Isten haragszik s az ember retteg, szíve dacos vagy- csüggedt. Ügy tűnik: nincsen mentség, Isten és az ember nem találkozhatnak, nem köthetnek békét egymással. Az áthatolhatatlan akadály, a bűn elzárja az egymáshoz vezető utat Már most, hirdetik a Biblia írói, Isten maga kelt útra, hogy megbékéljen az emberrel. Elindult s meg is érkezett, ’— előbbiről az Ótesta- mentom jövendői és tesz ígéreteket, utóbbit lelkendező örömmel hirdeti az Üj testamen tóm. Ezért, mivel Isten el-, jött s a Jézus Krisztusban itt van s velünk is marad, vezet út Hozzá, nyitva immár az út. Jézus az ő vérét áldozta oda, — az ő teste, amelyet értünk keresztfára adott széthasította a függönyt —, új utat épített, sőt ő maga ez az élő út („Én vagyok az út’’ — mondja Jézus. János evangélista szerint). így, e képes beszéddel fejezi ki, szemlélteti a nagy örömhírt levelünk írója. Nem magátólértődő, természetes dolog az, hogy van útunk Istenhez. Sokba került. — Jézus áldozatába. Ö azonban újjáépítette ezt az utat. A LEVÉL E SZAKASZÁNAK EGY MÁSIK KÉPE: Jézus a nagy főpap Isten háza- népe számára. A pap: aki a nép és Isten között áll. Ilyenek voltak Izrael papjai. Bemutatták az előírt áldozatokat s ezzel emlékeztettek a nép bűnére, jelezték Isten kiengesztelő szándékát s előremutattak az eljövendő, tökéletes és valóban bűnt eltörlő áldozatra. Jézus eljött és bemutatta a tökéletes áldozatot: önmagát adta oda. Ezért az igazi, az egyetlen tökéletes főpap: a közbenjáró Isten és ember között. Ezért azóta többé nincsen szükség papokra, — közvetítőkre. Az evangélikus — az evangélium szerint megreformált — egyházban ezért nem is nevezzük papoknak, áldozatbemutatóknak, a gyülekezet lelkészeit. Igehirdetők ők. az örömhír hírvivői. Éppen ezé az örömhíré: nem kell több áldozat, nincsen szükség többó papokra, mert Jézus a főpap közbenjár érettünk: utat nyitott Isten szívéhez és ez az út immár mindig is nyitva marad. A HARMADIK KÉP: meg vagyunk mosva tiszta vízzel. Izrael vallásában nagy szerepe volt a mosakodási szertartásoknak. Áldozat bemutatása előtt, vagyis, ha Isten színe elé akartak lépni, vagy ha valami okból „tisztátalanná” lettek, el kellett végezni az előírt mosakodási szertartásokat. Mi már egyszer s mindenkorra meg vagyunk mosva — hirdeti levelünk. Nincsen szükségünk új, meg új „mosakodásra”, megtisztulásra. Jézus megtisztított bennünket: odaléphetünk Isten színe elé. — A keresztsógre gondol itt levelünk. A k ereszt- ség vize mutatja és szerzi Isten bűnbocsánatát. Ez az a fehér, mennyegzői ruha, amibe öltözve beléphetünk a nagy vacsora vendégseregébe, leülhetünk a megterített asztalhoz, ahol valóban minden elkészítve számunkra. Ezért nem ismétli egyházunk a ke- resztséget: egyszer s mindenkorra szóló műve az Istennek rajtunk. SZABAD AZ ÜT, ezért „igaz szívvel, teljes, hittel”, a lelkiismeret gyötrelmeitől megszabadulva, bizalommal járulhatunk az Atya elébe —, mindig újra, minden nap újra. E többféle kifejezés mind egyet jelent: bizalmat, jó reménységet. Lelkiismeretünk ugyan vádolhat és kell is, hogy vádoljon sokféle mulasztásunk, Isten és felebarátunk ellen elkövetett vétkünk, sze- retetlenségünk és háládatlan- ságunk miatt, — Albert Schweitzer szerint a „jó”, vagyis a tunya lelkiismeret az ördögtől van! — azonban nem tarthat vissza Istentől! Sőt, éppen ha nyom a bűn terhe, akkor kell leginkább odamenekülnünk atyai szívére! Mert: szabad az út. Szabad az út Istentől emberig s ezért az embertől Istenig is, — de csak ebben a sorrendiben s utóbbi csak az előbbi féltételéből! — s ezért szabad az út embertől emberig is. Az Isten szívén megbékélt ember a megbékélés örömhirvivője lesz az emberek között. Ezért tudja levelünk e gondolatsort mindjárt így folytatni: „Ügyeljünk kölcsönösen arra, hogy egymást szeretetre és jócselekedetekre ösztönözzük.” A bűin terhe alól való felszabadulás széles látóhatárt nyit meg előttünk: mennyi lehetőség és alkalom van a jóra. Hálából azért, amit a megnyílt szenthelyen, az atyai házban kaptunk. Groó Gyula HA VALAMIT NAGYON OLCSÓN VESZÜNK, azt mondjuk: szinte ingyen adták. Ez a „szinte ingyen” azonban arra figyelmeztet, hogy itt csak hasonlatról van szó. Ami nagyon olcsó, az még nincsen ingyen. Ingyenvaló az, amit ajándékba kaptunk. Olcsó pedig az, amihez adásvétel útján jutottunk. Erreaforgalmi megkülönböztetésre azért szántam rá magam, mert egy évekkel ezelőtti beszélgetés két mondata villant fel emlékezetemben. Már nem is emlékezem, hogyan jutott el ide az eszmecsere. A társaság egyik tagja ezt mondta: ti protestánsok túl olcsón adjátok Isten kegyelmét. A kritikus megjegyzést némi csend követte, de csakhamar elhangzott a Csattanós, rövid válasz: nem olcsón, — ingyen! Jó válasz. A reformáció korának hangulatát ébreszti. Az ember szinte látja a búcsúcédulákat árusító domonkosrendi barátot, Tetzelt. Árulja, ' kínálja portékáját jó pénzért, olcsón. Az „ingyen” szó pedig Luther alakját idézi, amint kiszögezi 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára; amint az egyetemen Pál apostol Római levelét magyarázza: „mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége hiányában, de mag- igazulnak , ingyen, az ő kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság által”. (Rm 3, 23—24.) Most, mikor ismét eszembe jut az egykori szellemes szóváltás, kissé jobban nyugtalanít a bennünket — evangélikusokat — ért kritika, mint annakidején. Meggyőződésem természetesen most is, hogy az „ingyen” mellett ki kell tartani. Bibliai igazság. Reformá- ciós örökség. Csak az nyugtalanít, hogy nem történt-e eközben valami elcsúszás. Hagyományaink szellemében szorgalmasan hajtogatjuk: ingyen, ingyen — közben gondolkodásunk és viselkedésünk — életstílusunk — egy kívülálló, nem protestáns emberben, azt a benyomást kelti, hogy előszeretettel vonzódunk az olcsó megoldásokhoz. Nem szeretném lebecsülni protestáns eleink szabadelvűségét és türelmességét, de nem áll-e sokszor közelebb a mi liberalizmusunk a libertinizmushoz, a szabadossághoz, mint a „keresztyén ember szabadságához”? És türelmességünk nem a közöny palástja-e sokszor? AZ „OLCSÖNAK” ÉS AZ „INGYENNEK” ez az összekeverése, ez a megtévesztő egybeolvasztása eredményezte a protestantizmus elpolgária- sodását. A folyamat régen kezdődött és még mindig tart. 'Többé-kevésbé mindnyájan részesei vagyunk. Elég régen kezdődött azonban az elcsúszás felismerése is. A nagy evangélikus dán gondolkodó, Kirkegard (1813—1855), Jakab apostol levelét olvasgatja és szinte megijed mikor az ige fényében felismeri, hogy az elpolgáriasodott protestantizmus számára milyen olcsó dologgá vált a hit. „Mint mikor a madár egy közelgő vihar előtt rémülten repül, úgy fejeztem ki én is. hogy itt baj van” — írja „önvizsgálat” címen magyar nyelven is megjelent egyik írásában. Száz évvel később egy, a fasiszták által meggyilkolt német evangélikus lelkész ezt a kérdést veti fel: hogyan válik a reformáció „ingyen kegyelme” „olcsó kegyelemmé”? Ügy — feleli —, hogy Krisztus követését mindjobban figyelmen kívül hagyjuk. Krisztus követéséről írt könyvében, a Nachfolge-ban, írja: „Az olcsó kegyelem mellőzi Krisztus követését. A bűnt igazolja és nem a bűnöst teszi igazzá. Az olcsó kegyelem olyan kegyelem, amelyben mi magunk részesítjük önmagunkat.” Könyvét különben ezzel a mondattal kezdi: „Az olcsó • kegyelem egyházunk halálos ' ellensége. Nekünk ma a drága kegyelemért kell küzdenünk”. HA MA ISMÉT VILÁGOS KÜLÖNBSÉGET AKARUNK TENNI az „ingyen” és az „olcsó” között, ha fel akarjuk számolni az elpolgáriasodott protestantizmus szabadosságát gondolkodásunkban is és magatartásunkban is; ha másfelől nem akarunk visszacsúszni a középkorba, ha kegyes erőlködéssel nem mi akarjuk helyreállítani a „kegyelem” becsületét, akkor egy I harmadik kifejezés tartalmát Lutheránus rádió-adó állomást avattak fel Aethiópiában Csaknem hatévi előkészítés, és pontosan három évre az építőmunkák megkezdése után, az Addis Abeba melletti En- toto-hegyen, a tengerszínt felett 3000 méter magasságban, megkezdte rendszeres műsorsugárzását a Lutheránus Világszövetség rádió-adóállomása, az „Evangélium hangja”. A felavatás napján, február 26-án, hat félórás (hat különböző afrikai nyelven) programot sugárzott az adóállomás. Két 100 kilowattos adó jelentkezett a 31 és 49 méteres rövidhullámon Közel- és Közép-Kelet, Kelet- és Dél-Afrika valamint Madagaszkár és Etiópia számára. Hívó jele a Luther-korái: — „Erős vár a mi Istenünk” — első négy hangjegye. A megnyitó ünnepségen Etiópia császára, I. Haile Selassie is megjelent, ö hozta működésbe gombnyomással az adót. A stúdió és a többi (kezelő, igazgatósági) épületek mellett, egy nagy sátor volt felállítva. Ebben üdvözölte dr. Franklin Clark Fry (New York), a Lutheránus Világszövetség elnöke a császárt, az Addis Ábebában levő diplomáciai missziók képviselőit és a világlutheranizmus vezető reprezentánsait, köztük D. Heinrich Meyer (Lübeck) professzor-püspököt, valamint azoknak a protestáns egyházaknak a képviselőit, amelyek az adóállomás finanszírozásához hozzájárultak.' Dr. Fry aláhúzta beszédében, hogy az „Evangélium hangja” célja kizárólag az, ami a nevében jut kifejezésre. Az adóállomás nem fogja sem valamelyik törzs vagy kultúrterület, de még valamely állam érdekeit sem képviselni; erről már annak a felelős grémiumnak a nemzetközi összetétele is kezeskedik, amelyben a legkülönbözőbb nemzetekből, szociális és politikai körülményekből való férfiak tevékenykednek. „Az egyetlen, ami valamennyiünket összeköt egymással, a mi közös hitünk, és semmi más kívánságunk nincs, csak az, hogy minden ember jólétét előmozdítsuk, amennyire csak erőnkből telik” — mondotta dr. Fry. A munkatársak jövendő tevékenységének az „Evangélium hangja” adásainál „szent felelősség” jegyében kell folynia. „Azért imádkozunk, hogy adassék meg számunkra az erő annak hordozásához” — fejezte be beszédét dr. Frey. Az adóállomásnak jelenleg stúdiója van Roodepoortban (Transvaal), Moshiban (Tanganyika), Madagaszkáron Antsira- bqben, Beirutban (Libanon), Kuweitben a Perzsa-tengeröböl- nél. További külső állomásokat terveznek többek között Jósban (Nigéria), Jaundeban (Kamerun) és Andhraban (India). Ezekért a stúdiókért a helyi egyházak hordozzák a felelősséget. Hogy lehetőleg mindenki foghassa és érthesse az „Evangélium hangja” adásait, a nyugat-afrikai tengerpart és Közép- Ázsia között, teljes kiépítése után az adó ennek az óriási területnek 15 legfontosabb nyelvén sugározza majd adásait. * / Nem tudjuk, hogy ez a hatalmas és drága létesítmény eddig mennyi pénzbe került és mennyibe fog még ezután kerülni. Az bizonyos, hogy nagyon sokba. Bízunk abban, hogy az adóállomás úgy tölti be majd hivatását, amint azt dr. Fry megígérte. Ügy tudniillik, hogy nem szolgálja majd ki sem egyes államok, sem egyes klikkek érdekeit. Azokét sem, akiknek sok pénze fekszik benne; hanem az evangélium hangját hirdeti majd a dr. Fry által megjelölt céllal: a minden ember jólétének előmozdítására irányuló céllal. Akkor megérte! Persze felvetődhet a kérdés, hogy az említett óriási terület elmaradott és sokszor nagy nyomorban élő lakosságának éppen egy rádió-adóállomás e ma az elsőrendű szükséglete; na, meg az a kérdés is, hogy a megfelelő területen, a megfelelő stúdiókhoz és adásokhoz rendelkeznek e a bennszülöttek megfelelő mennyiségű és minőségű rádiókészülékkel. Mi bízunk abbgn, hogy erre a Lutheránus Világszövetség illetékesei is gondolnak, és nemcsak azok a cégek, ajnelyek most el fogják árasztani készülékeikkel Afrika és Ázsia jó üzlettel kecsegtető területeit. B. I. Olcsón? Ingyen! Drágán! kell gondosan megvizsgálnunk és újra megértenünk: azét, hogy drága. Kegyelem az, hogy Istenem van, hogy ezt mondhatom: Én Istenem! Nem én nyertem meg Öt magamnak. Ö nyert meg engem. Drága árat fizetett értem. Ezért drága a kegyelem. „a keresztfán drága áron” — énekeljük 409-ik énekünkkel. Jézus Krisztus a drága ár. Péter apostol ezt mondja: „Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátalan és szeplőtelen bárányén, a Krisztusén.” (I. Pt .1, 18—19.) De ehhez a megállapításhoz tartozik szorosan egy másik mondata: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” (16. v.) Ami Istennek drága volt, vagyis a kegyelem, az, hogy miénk tett, nem lehet számunkra olcsó. Az előbbi -lelkész ezért így fogalmazza meg a drága kegyelmet: „A drága kegyelem az evangélium jóhíre, amely után azonban szüntelen érdeklődnünk' kell, Isten ajándéka, amelyet azonban újra, meg újra kérnünk kell; olyan ajtó, amelyen zörgetni kell. Drága ez a kegyelem, mert követésre szólít, és kegyelem. mert Krisztus követésére szólít. A böjti időszak arra segít, hogy keressük, megértsük, bizalommal és engedelmesen fogadjuk ezeknek a szavaknak a gazdag tartalmát: ingyen — drágán. Ha egyiket a másik segítségével értjük, akkor megszabadulunk a harmadik bomlasztó hatásától, vagyis mindattól, amit ez a sző fejes ki: olcsón. , Benczúr Lászfó Béke és igi iségosség A Keresztyén Békekonferencia „Béke és igazságossá ** ■' kérdésével foglalkozó tanulmányi munkacsoportja az NDK- beli, az ott üdült lelkészek által jói ismert Tabarzban folyó évi február 14—17-ig tartotta ülését. A munkacsoport elnöke dr. Justin Moisescu romániai metropolíta, titkára dr. Miroslav Novak, a Cseh Nemzeti Egyház patriarchája, PrágábóL A megbeszélés munkájában részt vettek magyarországi protestáns egyházaink részéről Békefi Beiiő püspök és Czeglédy István professzor. A megbeszélés alapjául szolgáltak az egyes nemzeti bizottságok tanulmányi munkaeredményei, így a csehszlovák, a Német Demokratikus Köztársaságból, a romániai ökumenikus bizottság és a magyar ökumenikus bizottság munkájáról szóló jelentés. Ezeket a hozzászólásokat sokszorításban a jelenlevőle megkapták. Nem került kiosztásra, de előterjesztés formájában ugyancsak az elvi megbeszélés alapjául szolgált Decker accrai anglikán lelkész felszólalása. Az orosz ortodox álláspontot Parijskij professzor ismertette. Az elvi vitában jelentős hozzászólása volt Cadier szenegáli francia lelkésznek, Berna-rdt rostocki professzornak, Fischer nyugatnémet professzornak, Bassarak berlini lelkésznek, Hertzsch jénai dékánnak, Czeglédy István professzornate és Békefi Benő püspöknek. A másfél napig tartó elvi megbeszélés után és alapján« a konferencia meghatározta a munkacsoport következő munkafeladatait. Igen komoly vita alapján három főtémát határozott meg, és azok altémáit is megfogalmazta következőképp! 1. Igazságosság és béke a) Isten igazságossága és az ember joga. b) Igazságosság és szolidaritás. (A szolidaritásnak teológiai fogalma). c) Igazságosság és az egyház vigyázó: tiszte. 2. Igazságosság és a nemzetközi kapcsolatok. a) Koexisztencia és kooperáció. b) Kapcsolatok, cserék és tárgyalások. c) Szerződések. d) Kompromisszum, mint a krízisek megoldásának eszköze. 3. Igazságosság, mint a társadalmi élet alapja. a) Igazságosság minden ember számára (Az ember egyforma méltósága Isten és emberek előtt.) b) Igazságosság a kulturális, politikai, gazdasági, technikai és szociális átalakulásokban, a mi időnkben. (Az evolúcióról, revolucióról és restaurációról való probléma.) Az egyes témákkal foglalkozó munkacsoportokat is létrehozták. Az első téma munkacsoportjának vezetésére dr. Bernhardt professzort, a másodikra Békefi Benő püspököt és a harmadikra dr. Schwarz bázeli lelkészt kérte fel a bizottság. Az egyes munkacsoportok szeptember végéig dolgozzák ki a rájuk bízott tanulmányi feladatokat. Ezek fogják képezni a tanulmányi munkacsoport jövő év januárjára tervezett újaob gyűlésének vitaanyagát. Majd pedig ezek alapján készül el az a jelentés, melyet a tanulmányi munkacsoport az 1964-re tervezett II. Keresztyén Békevilággyűlés elé kíván terjeszteni B. B. A bűnbánóiról Közelednek hozzánk a mi nagy ünnepeink, a nagypéntek és a húsvét. Nagy ünnepeinkre nemcsak külsőségekben kell készülni. A külső készülődés már most megkezdődött. Falun meszelik a házakat, ki- vül, belül. Az udvar ágyúsait már felásták, elültették a különféleszínű virágok magvait. Városok kirakataiban megjelentek a csokoládé nyuszik és tojások. Édesanyák a kirakatokban keresik azt a cipőt és ruhát, amelyet húsvétra gyermeküknek meg akarnak venni. Belülről is készülni kell. Lélekben kell felkészülni. A lelki felkészülés útja: a bűnbá- nattartás! Az igazi bűnbánat reménységet munkál a szívünkben, A hamis bűnbánat reménytelenséget munkál! A hamis bűnbánat nagyon komolyan veszi a bűnt, de nem talál ki- útat. Sokan azt képzelik, hogy a bűnbánat mélységéhez hozzátartozik az, hogy reménytelennek lássák a bűnt. Az igazi bűnbánatot ezzel szemben az jellemzi, hogy azonnal keresi a bűn állapotából való kijutás útját Az evangéliumnak éppen az a nagy csodája, hogy Isten megtetézve adja azt. amit remélünk! Ez a magyarázata annak, hogy az igazi bűnbánatot a jóság és nem a bűn teremti meg. Az ember azt hinné, hogy minél inkább felszaporodik az életünkben a bűn, annál inkább eljutunk a bűnbánathoz. De nem így van. Az ember önmagától sohasem látja be, hogy milyen sok bűn terheli a lelkét. Nem a bűnnek a mázsányi terhe munkálja a bűnbánatot, hanem Isten jósága. A legszebb példa erre a bibliának az a jelenete, amikor Péter háromszor tagadja meg Mesterét, akkor „hátrafordulva az Ür, rátekintett Péterre.” Jézust a pribékek éppen vitték egyik kihallgatásról a másikra és amikor az udvaron átvezették, rátekintett Péterre. Nem szólt, nem szidta Pétert, nem mondta: nem szégyelled magad, Péter, csak ránézett Péterre, de ebben annyi szeretet és annyi jóság volt, hogy Pét-r sírva fakadt. A bűneinket valami gyengéd szeretettel és jósággal érinti meg Isten és ebből születik az igazi bűnbánat. Az Isten szerinti bűnbánaí eredménye nem hangulat, hanem cselekedet és engedelmesség. Az igazi bűnbánat cselekedetekre és engedelmességre vezet. Az igazi bűnbánatnak gyümölcsöt kell érlelnie. Ez a kedves és Istentől megáldott bűnbánat. Ilyen bűnbánattartással készüljünk nagy ünnepeinkre. Fülöp Dezső
