Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-24 / 12. szám

A- Amilyen mértékben nő naggyá a tudomány és a technika, olyan mértékben zsugorodik számunkra kicsivé a világ. Rádión és televízión keresztül még a legeldugottabb falvakban is azonnal értesülhetünk a politikai, társadalmi vagy kulturális eseményekről. Az egyre szélesedő utazási lehetőségek révén sokszor messze túlléphetjük otthonunk vagy munkahelyünk határait. Milliók tájékozódnak napilapok cikkeiből, százezrek gondolkodásmódját formálják művészi színvonalú, komoly mondanivalójú filmek.

Mi keresztyének sem vagyunk mentesek mindezek hatása alól.-Ha legdrágább könyvünknek a bibliát tartjuk, legnagyobb kincsünknek pedig az evangéliumot, akkor lehetetlen is érzéketlenül elmennünk a világ égető kérdései mellett. Hiszen ezért a világért adta Isten az ő Egyszülött Fiát!

A hamis pietizmusnak elzárkózó, csak befelé forduló álláspontját ma már kevesen képviselik gyülekezeti tagjaink közül, önmagukat zárták szekták és törvényeskedések gettóiba azok, akik szemellenzőiktől nem voltak hajlandók megválni.

Annál aktuálisabb és izgalmasabb teológiai probléma — tehát nem csupán egyházpolitikai kérdés — az, hogy hivő egyháztagjaink hogyan tekintsenek a világ körülöttünk zajló eseményeire. Sokan ugyan „ablakot nyitottak” az egymásnak feszülő világ- problémákra, mások azonban nem látnak még ma sem teljesen világosan. Többen még nem emelkedtek felül egyéni sérelmeiken, és nem hajlandók az igazságot tárgyilagosan elismerni, ha az esetleg nem kedvez beállítottságuknak. Egyesek nem látják helyesen, széles perspektívában a jövő alakulását —, mert hiányzik helyes történetszemléletük.

Fel kell ismernünk, hogy a világ fejlődését gazdasági és társadalmi tényezők határozzák meg, sőt még annak szellemi áramlatait is azok befolyásolják. Ezért szükségszerű volt, hogy a rabszolgatársadalmat a hűbériség, majd azt a tőkésrendszer váltsa fel, s ez utóbbi immár szemünk láttára adja át helyét a szocializmusnak. Aki nem látja történeti összefüggéseiben a múltat, menthetetlenül eltéved a jelenben.

Az a társadalmi,. gazdasági és szellemi átalakulás, amely napjainkban lezajlik, nem hatalmi egyensúlytól függő,

múló jelenség, hanem a történelem törvényszerűen bekövetkező, új korszakot nyitó fejezete. Akkor is az, ha az egyház tagjainak egy része különböző megfontolásokból nem szívesen veszi ezt tudomásul. Pedig a jövő útját a gyülekezetek csak akkor találják meg, ha a múlt tanulságai alapján tudnak tájékozódni a jelenben.

Aki ezt a történelmi leckét nem tanulja meg, egyházszemléletében is kísértések és tévedések áldozatául esik. Több egyháztag úgy látja, hogy a jelenlegi világhelyzetben — Keleten és Nyugaton egyaránt — mintha jelentéktelenebbé válna az egyház szerepe a múlthoz képest. Ez az egyik kísértés: a csüggedés. Mi mást válaszolhatnánk erre, mint hogy „az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel és lábaitokkal egyenesen járjatok” (Zsid. 12, 12). Hiszen nem a mi látásunk a döntő! Lehet, hogy amit mi „jelentéktelen szerep”-nek látunk, azt az egyház Ura nagyon jelentősnek látja!

De veszélyt jelent a másik kísértés is: a hamis illúzió. Felszínesen nézve úgy tetszik, mintha az egyház nem itt, hanem Nyugaton kapná meg az őt megillető helyet. Sokan úgy tekintenek Nyugat-Euró- pára, mint a keresztyénség védőbástyájára, amely fel tudja tartóztatni a szekularizáció folyamatát.

Le kell rombolnunk ezt az illúziót. Aki a „keresztyén Nyugatot” állítja szembe Keléttel, az híján van nemcsak a történeti érzéknek, hanem a józan gondolkodásnak is. A „világ” ugyanis nem kívül van az egyházon, hanem azon belül is. Át- meg átjárja azt, Keleten és Nyugaton egyaránt, sőt Nyugaton még nyilvánvalóbb az elvilágiasodás, mint nálunk. Akinek egyházi eszményképe mégis „odaát” van, az nem látja még, hogy rövidesen a nyugati keresztyénség is meg fogja tanulni a történelmi leckét, és rá kell, hogy lépjen a mienkéhez hasonló útra. Mert uralkodás helyett szolgálat az egyház küldetése.

A világ ma még sok sebből vérzik. Sebet ütött rajta sokfelé a kizsákmányolás, fajüldözés, éhség, céltalanság, hidegháború. Legtöbb helyen mégsem az egyház az az irgalmas szamaritánus, aki e sebeket bekötözi, legfeljebb csak segít ebben a munkában. Amúgy is súlyos tehertétele egyháztörténetünknek az a tény, hogy pap és lévita módjára sokszor elkerültük a sebesült világot, és elnéztük, hogy a földgömb egyik fele túlduzzadt a jóléttől, míg a másik fele -— elsősorban a gazdaságilag elmaradt és gyarmati területek lakossága — csaknem összeaszott szegénységében.

Most előbb-utóbb lejár a szociális igazságtalanságok és a születési előjogok ideje. Meg vannak számlálva a gyarmati rendszer és tőkés kizsákmányolás napjai. ítélet az egyház felett, hogy nem mi lettünk ennek a társadalmi átalakulásnak az élharcosai, hanem azok, akik — mint egykor a lenézett szamaritánus — más ideológiát vallanak magukénak. Ezt az új korszakot kezdő, világot átfogó folyamatot senki és semmi nem fogja tudni feltartóztatni. Sem a fegyverkezési hajsza, sem valamiféle „kereszteshadjárat” Kelettel szemben.

Napjainkban vallási és világnézeti különbség nélkül jószándékú emberek sokasága munkálkodik világszerte a sebek gyógyításán. E téren o mi feladatunk nem több, de nem is kevesebb, mint segíteni a Krisztustól kapott szeretettel. Ez ma az egyház küldetése.

Tanít a történelem. Tanuljunk meg csüggedés nélkül, hamis illúzióktól mentesen segíteni világunk minden problémájában.

Dr. Fablny Tibor

A Keresztyén Békekonferencia első gyümölcsei máris megérlelődtek gyülekezeteinkben

A Prágai Keresztyén Békekonferenciának a béke és Németország kérdéseivel foglalkozó nemzetközi bizottságának Mátraházán tartott első munkaülése alkalmából munkatársunk kérdést intézett a bizottság két alelnökéhez, DR. SCHERFFIG nyugatnémet lelkészhez, DR. MÜLLER kelet-berlini teológiai tanárhoz, valamint DR. KLOPPEKBURG nyugatnémet evangélikus egyháztanácsoshoz, a Junge Kirche (Fiatal Egyház) című folyóirat szerkesztőjéhez, aki, mint a Prágai Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkára vett részt a munkaülésen.

KÉRDÉS: Hogyan értékeli a Prágai Keresztyén Békekonferenciát, miben látja küldetésének az értelmét mint keresztyén békemozgalomhak és milyen gyümölcseit látja munkájának?

SCHERFFIG: Düsseldorfi

gyülekezetemben minden istentiszteleten elhangzik a liturgiában ez a mondat: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség”. Évtizedeken át úgy gondoltuk, hogy a szívnek a békességéről, a léleknek a belső kapcsolatáról v$n itt csupán szó Istennel. Nehéz és keserű tapasztalatok kellettek ahhoz-, hogy ezt a mondatot helyesen értsük meg. Nem lehet békessége a szívnek Istennel, ha az emberek és a népek közösségében nem keressük a békés együttélés lehetőségeit. A német evangélikus egyház is beletá- molygott a két borzalmas világháborúba és semmit vagy nagyon keveset tett az ellen, hogy a népek gyűlöljék és a

rrrr

Képmutatás nélkül

IMÁDKOZZUNK

János 6, 30—40

Uram, Atyám, a hegyek néked énekelnek himnuszt és az évezredek rólad beszélnek. Hálát adok neked, hogy gondviselésed, amely kiterjed az égre és a földre, gondoskodásoddal betölti a nagyvilágot és befedez benne enyéimmel együtt engem is.

Nálad az ég madarai fs találnak szállást, s én oly nehezen szánom rá magam, hogy másokra is gondoljak. Olyan nehezen tudom megtartani azokat, akiket reám bíztál, s életemben olyan sok jót elmulasztottam már, mert az én türelmem és szeretetem könnyen megfárad. Van-e jogom még az élethez és jóságodat mivel fogom viszonozni? Áldalak, hogy testedből törté! nekem, s magadat adtad, hogy bízzam Benned, s jogom legyen az élethez, mert Te vagy az élet és a kenyér. Köszönöm, hogy jóságod életre hívott és új életre, megváltó szereteted. Jóságod bocsánat és éltető erő nekem. Töltsd meg Istenem életemet hálával, s magányosságomat a szolgálatban tűntesd el, amelyre elküldesz. Hadd legyek mások számára én is kenyér. Életem és munkám legyen mások számára megtisztulás, felüdülés és felemelkedés és ne teher. Szolgáljak testben és lélekben a világnak, amelyben élek.

Köszönöm, hogy kezedből eteted, akik reád tekintenek hogy hordoztad terhűnket, megváltottál, bűnbocsánatot, életet és üdvösséget adtál Jézus Krisztusban. Köszönöm, hogy élet- útamon felüdítesz nemcsak táplálékkal, hanem szereteted örök zálogával, Krisztus testével és vérével táplálsz. Készíts fel, hogy ajándékodat elfogadjam élő hittel és emberszeretettel viszonozzam. Ámen.

nilll!!!lll!lil!l!Illllllllll!lll!l(IÍIIIIIIIIIII!l!llíl(!l!l!l!l!lllllll!TIIIIII!l!l!lll!lililll!lll!l!li!'Iilll!lllllllll!l!l!lllllllltllll!llllllllllHII!!ll!HHIIIIII'l

Ítélj meg, Istenem, és ments meg engemet, mert te vagy oltalmazó Istenem! (Zsolt. 43, 3, 4.)

Jézus Krisztus engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. (I. Jn. 2, 2.)

„Nem veszendő holmin, ezüstön, vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén. Aki eleve el volt ugyan rendelve a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén tiértetek, akik őáltala hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki, hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetve tisztítsátok meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek, mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Isten igéje által, amely él és megmarad örökké.” (1. Péter 1, 18—23.)

(Folytatás az 1. oldalról)

mogetását odaadással vállaljam. Ezeket azért mondtam el, mert bizonyára más lelkészek, keresztyén emberek is hasonló bibliai alapon, hasonló meggondolások nyomán jutottak el a béke és a szocializmus megvalósításán fáradozó politika igenléséhez.

AMIÓTA UTOLJÁRA TARTOTTUNK országos esperesi értekezletet, nevezetes politikai események zajlottak le hazánkban. Megtörténtek a tanácstagi és országgyűlési képviselőválasztások. Örvendetes, hogy egyházunk népe, lelkészei egész népünkhöz hasonlóan szép tanúbizonyságát adták politikai fejlettségüknek a Népfront-politika támogatásával. Nemcsak szavazataink. hanem számos, egyházi férfiaknak jutó tanácstagság és képviselői mandátum is hirdetik ezt Köszönet jár ezért azoknak a lelkészeknek is, akik mint népfront-bizottsági tagok különösképpen lelkesen és jól tevékenykedtek.

KÁLDY ZOLTÁN püspök múlt évi püspöki beszámolójában többek közt a következőket mondta:

„Az egyház életét elsősorban és mindenek felett a saját belső törvényei és még inkább az evangélium kell, hogy irányítsa. Éppen ebből kiindulva, de a hazánkban folyó életet is számba véve, meg kell mondanunk, nem kívánunk változtatni egyházi szolgálatunk és ezzel összefüggő egyházpolitikánk irányvonalán. Amit. eddig helytelennek minősítettünk, azt most is annak mondjuk és amit jónak ismertünk fel, azt ma is annak látjuk. Mindenesetre továbbra is gyakorolni szeretnénk minden lelkésztestvérünk és gyülekezeti tagunk felé a szeretetet. amelybe a jó rend építése és a fegyelmezés gyakorlása is beletartozik.” (Lp. 1963. 1—2. sz. 14. oldal).

MEGDÖBBENTŐ PÉLDÁI akadnák annak, hogy némelyek egyházunkban milyen hallatlan rövidlátással értették félre a helyzetet. Hamis reménységekkel, csalfa illúziókkal vezetik félre egyesek önmagukat és barátaikat is. Egyházunk, mostani vezetőségének, püspökeinek és felügyelőinek az irányításával,

megtalálta helyét a szocia- lizmuslban és „ideológiai kompromisszum nélkül” céltudatosan és lelkesen segíti békét védő, szocializmust építő népünket. Hogyan lehet tehát most olyasmire gondolni, hogy talán erről az útról mégis jobb lenne letérni, talán mégis másként kellene1 a dolgokat csinálni, jobb lenne a bevált út helyett a széles útra sodorni egyházunk népét, lelkészt karát, arra a széles útra. mely tudvalévőén romlásba visz, és amelyen járva egyházaink a második világháború során és 1956 végén a végső pusztulás meredélyének szélére jutottak. Továbbra is az eddigi úton fogunk járni, azon a bevált úton, mely nem visz kátyúba,

LELKÉSZEINK TŰLNYO- MÖ TÖBBSÉGE HELYESEN igazodik egyházpolitikai vezetésünkhöz. Annak az egyházpolitikának. mely 1948 óta kialakult, a jövőben is folytatódnia kell. Sőt ennek az egyházpolitikának még jobban, még átfogóbban, mélyrehatóbban és messzemenően kell érvényesülnie, mint ahogyan eddig érvényesült, tehát minden lelkészig, minden presbitériumig, a legkisebb gyülekezetekig is. Ezt hangoztatni, tanítani, magyarázni, képviselni fő feladatunk mindnyájunknak, szóban, írásban, lelkészt munkaközösségekben és mindenféle más egyházi összejöveteleken. Ez nem személyi, hanem elvi kérdés. A helyes út kérdése, vagy tévelygésé. Egyházunk iránti felelősségünk igényli és követeli ezt mindnyájunktól. Ünnepélyesen kijelentem: továbbra is arra törekszünk, hogy egyház maradjunk a szocializmusban. És pedig a szocializmusban lehessünk egyház. Tehát nem kényszerből, hanem ellenkezőleg: Istennek hálát adva azért, hogy a népünk javát munkáló, az emberiség békéjéért küzdő szocializmusban élhetünk és art támogathatjuk. Egyházunk lényeges mivoltának megőrzésével, a Szentíráshoz és Hit- vallási Járatainkhoz való hűségben, Népköztársaságunk Alkotmánya és az Egyezmény szellemében igyekszünk a béke és a szocializmus nagy ügyeiért egyházunkban js, egyházunk által, egyházunk szellemi és erkölcsi erőivel egyházi módon élni és munkálkodni.

nemzetek kölcsönösen megvessék egymást. Ellenkezőleg: igehirdetésével igen sokszor a gyűlölet tüzét szította, a nemzeti gőgöt bátorította.

Ha azért ma azt mondjuk, hogy az egyháznak kötelessége dolgoznia . a békéért, akkor ez nem valami kívülről jövő követelmény, hanem saját lelkiismeretűnknek a szava. A Prágai Keresztyén Békekonferenciát ez a lelkiismereti kényszer hozta létre, mégpedig olyan időben, amikor Kelet és Nyugat között igen feszült volt a helyzet. Csak az tudja megérteni a prágai munka jelentőségét, aki maga is átéli korunknak a gondjait és nem a vak sorsra bízza azok megoldását. Nem mertünk volna vállalkozni erre a munkára, ha nem Istentől kapott megbízatást látnánk benne és nem tudnánk, hogy a legsúlyosabb problémáinkkal sem hágy magunkra bennünket. A Keresztyén Békekonferencia sajátossága tehát abban van, hogy azok az emberek, akik munkatársai, akik különböző országokból és földrészekről tobor- zódnak, tudnak Uruk nagyságáról, közelségéről és hűségéről.

Ezzel már arra a kérdésre is válaszoltunk, amelyet barátaink tesznek föl nekünk: Van egyáltalában gyakorlati értéke a munkátoknak? Nem vagytok-e kicsi és befolyásnélküli csoport? Nem ingatjuk magunkat hamis illúziókban. Isten országában más eredmények is mutatkoznak, mint a világban. Csodálatos tapasztalattal ajándékozott meg bennünket Isten a prágai mozgalomban: ebben a mozgalomban találkoztunk először egymással és tanultuk meg, hogy hogyan kell egymásra hallgatnunk, egymást megértenünk és egymás iránt türelemmel lennünk. Ügy látjuk, hogy a keresztyéneknek és az egyházaknak először maguk között kell megbékélniük, mielőtt a békét hirdetnék más embereknek! Meg kellett látnunk, hogy mennyire megterheli együttlétünket és közös munkánkat is neveltségünk, nemzeti történetünk és egyházi hagyományunk előítélete. A komolyan vett evangéliom azonban arra kényszerít bennünket, hogy lemondjunk az előítéletekről és a bennünket összekötő tényezőket keressük a munkában. Világi nyelven itt „kaexistenciáiról” beszélünk. A Biblia nyelvén pedig 'azt mondjuk, hogy a testvérek szolidaritása az, amelyben minden emberrel összekapcsol bennünket Krisztus, nem respektálva a határokat és válaszfalakat, hiszen Ő nem ítélőbíróként jött el, hanem megváltóként.

Ezért nem riadunk vissza a prágai munkában a világi- emberi együttélés legnehezebb kérdéseitől sem. így akarunk példát adni másoknak, hogy beszéljenek egymással, keressék egymást és ne gyűlöljék egymást a távolból. Amikor

ezt a magot elhintjük gyülekezeteinkben és elmondjuk nekik a prágai eszméket, akkor talán nemcsak közöttünk, hanem a gyülekezetek falain kívül is gyümölcsöt terem ez a munka. Ennek a nagy reménységnek* és ígéretnek a jegyében végezzük a prágai munkát. Sőt merészen bízunk* abban, hogy ennek a mozgalomnak az első gyümölcsei máris megérlelődtek gyülekezeteinkben.

KÉRDÉS: A két Németországban élő evangélikus keresztyének mit tudnak tenni Ön szerint a német kérdés békés megoldásáért?

KliOPPENBURG: A Szövetségi Köztársaságiban és a Német Demokratikus Köztársaságiban élő keresztyéneknek mint állampolgároknak aktívan közre kell működniök a közjó kérdéseiben. Nem fenyegeti veszély a hit közösségét, ha a keresztyének különböző társadalmi rendű államban élnek* és ott lojálisak. Sőt ez a közösség a béke és megbocsátás lényeges faktorává lesz a népek között A politikai élet területén pedig indítsák arra a keresztyének a kormányokat, hogy politikai, gazdasági és kulturális téren induljanak meg a tárgyalások és a békés egymás mellett élés lehetőségére nyújtson példát Németország.

KÉRDÉS: A keresztyénét Németorságon kívül hogyan tudnak hozzájárulni a német kérdés megoldásához?

KLOPPENBURG: A Németországon kívüli keresztyéneknek szorgabnazniok kell a keresztyének találkozásiait nemzetközi szinten s így hozzá jő- rulniok ahhoz, hogy a népe® jobbam megismerjék egymást Tárgyalják meg közösen, ahogyan ez a Prágai Keresztyén Békekonferenciánál történik, a világbéke megteremtésének a nagy kérdéseit és mindig arra törekedjenek, hogy a leszerelés, a függetlenségükért harcoló ázsiai, afrikai és dél- amerikai népek támogatásának a kérdései, valamint a betegségek, az éhség és tudatlanság ellen folytatott világméretű harc az összes érdekelt fél békés tárgyalásai után megoldódjék, illetve sikerrel végződjék*.

KÉRDÉS: Miben tudnak hozzájárulni a keresztyének • kelet-nyugati feszültség enyhítéséhez?

DR. MÜLLER: Ügy vélem, hogy semmiképpen csak a keresztyének, de a keresztyének is kötelesek a konkrét politikai felelősség értelmében hozzájárulni a különböző társadalmi rendű államok békés koexistenciá j ához.

A keresztyének hozzájárulását talán éppen az teszi sajátossá, hogy politikailag józanul, az érdekelt felek érdekeinek a figyelembevételével egyéni, külön keresztyén érdekek nélkül tudnak föllépni. Így azután rendelkezhetnek azzal a szabadsággal, hogy minden társadalmi rendben tudják képviselni az emberek közös érdekeit.

A világ politikai megbékélése szempontjából azonban nem lényegtelen az sem, hogy a gyülekezetekben olyan emberek legyenek testvéri közösségben együtt, akik valóban megbékéltek Istennel s ezért nem tudják kockára tenni a világ, az emberiség békéjét sem, amelyért Isten egyszülött Fiát adta oda.

Önálló egyházi vezetés a Faroer lutheránus gyülekezeteiben

A Dániához tartozó Észak- atlanti-óceáni Faroer sziget- csoport lutheránus gyülekezetei 1557 óta a dán egyház egyik prépostjának lelki vezetése alá tartoztak. Most az a terv, hogy ezeknek a gyülekezeteknek élére saját helyettes-püspök kerüljön. A

szigetcsoportnak összesen mintegy 35 ezer, jobbára lutheránus lakosa van. A Koppenhágától való nagy távolság következtében a szigetcsoport gyülekezetei már eddig is meglehetős függetlenséget biztosítottak maguknak a dán ! egyháztól.

Egyházi műemlékek Csehszlovákiában

Mintegy 56 azoknak a nemzeti emlékhelyeknek a száma, amelyek védelmére, megóvására és rekonstruálására a csehszlovák kormány nagy összegeket fordít. Ezek között az elmúlt évben számos olyan épület is volt, amely szoros kapcsolatban állt a huszitizmus és a reformatori mozgalom történetével. Így például a „Karolinum”, a prágai Károly-egyetem régi egyetem épülete, amelyen Húsz működött; a prágai Bethle- hem-kápolna, amelyet híressé Húsz prédikácíós tevékenysége tett; az újvárosi Városháza, amely Jan Zelivsky és a trocnovi huszita vezér Jati Ziska emlékét idézi; a ful- neki Testvér-Egység gyülekezeti háza.