Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-03 / 9. szám

Isten bocsánata Zak. 3, 1—7. A keresztyén ember élete elválaszthatatlan a Krisztus ke­lresztjétől. A böjti időszak még a szokottnál is erőteljesebben irányítja figyelmünket a keresztre, mert oda csak bűnbánó lélekkel lehet közeledni. De a bűnbánó ember és az Isten közé mindig oda áll a Sátán, hogy akadályt gördítsen a megbékülés elé. Drámai erővel tör fel Zakariás könyvében egy országát Újjáépíteni és új életet kezdeni akaró nép ajkán az örök em­beri kérdés: „Érdemes-e újra kezdeni, van-e még a népnek jövendője?” És e töprengő emberi kérdésekre ad feleletet az ige: Isten szereti népét, megáldja munkáját, fáradozik érte. A vádlottak padján Jósua, a főpap áll. Nemcsak a saját, de egész népe bűneiért felel. Bíró előtt állni mindig nehéz dolog, különösen, ha olyan a vádló mint a Sátán. Jósua re­megve, fáradtan, szennyes, rongyos ruhában áll bírája, Isten angyala előtt. A Sátán nem kíméli, zuhognak a legsúlyosabb vádak, s a főpap teljesen összetörik, annyira, hogy még vé­deni sem tudja magát. Ügy látszik, nincs menekvés. Bűneire jön a rettenetes büntetés! Tehetetlenül áll bírája előtt, mert a vádak igazak! Közönyössé vált, nem engedelmeskedett, em­ber ember ellen küzdött, békétlenséget szítottak. Nincs más öt Jósua számára, mint bűnbánóan kegyelemre megadni ma­gát. Elkerülhetetlenül bekövetkezik a mi életünkben is az, bogy meg kell állnunk a legfőbb bíró Jézus előtt. A mi ruhánk fcülönb lesz-e mint Jósuáé? Bizony nem! Bűnökkel terhelt, rongyos, szakadozott a mi ruhánk is! És a vádat ellenünk is a Sátán képviseli. Szava kemény, semmit sem hallgat el bű­neinkről, amelyekkel Isten és ember ellen vétkeztünk. Ten­gernyi a bűnünk! Elmentünk emberek mellett, akik verejté­keztek, akik az újat építik, nem vettük észre, nem bátorítot- • tűk őket, közönyösek voltunk. Vajon mit tudunk erre mon­dani? Miért hallgattunk? Hát Isten nem viseli gondunkat? Nem azt akarja-e, hogy az ember boldog, megelégedett legyen és békességben éljen?! Ahogyan Jósua tekintete a bíróra esett, Ugyanúgy mi sem remélhetünk kegyelmet bűneinkre mástól. A Sátán szava még keményen pattog, amikor megszólal Isten angyala: „Dorgáljon meg tégedet az Or..., avagy nem kikapott üszög-é ez?” Elhallgat a vád a Sátán ajkán és meg­kezdődik az igazságszolgáltatás. Most már a bíró parancsol. 5,Vegyétek le a szennyes ruhát!” Meglepődve áll a bíró előtt a Sátán és Jósua egyaránt. Azután Isten angyala Jósuához for­dul: „Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat és ünnepi ruhá­ba öltöztetlek téged.” A szertartás azzal fejeződik be, hogy a tiszta ruha mellett tiszta süveget is kap, és mint megtisztított ember áll bírája előtt. Bűneinktől szabadulást egyedül Jézus tud adni, aki a Gol- gothán feláldozta életét s aki szennyes ruhánkat elfedezi. Egyedül ő tud megtisztítani, akit megtisztított, azt szolgálatba is állítja és népének őrzőjévé teszi. A kétségbe esett Jósua bocsánatot nyert. Böjt a befelé- tekintés ideje, bűneinkkel megállunk a saját lelkiismeretünk ítélőszéke előtt, és úgy érezzük, nincs mentség számunkra sem. Oda jutottunk, ahová a tékozló fiú: „Nem vagyok méltó, hogy gyermekednek neveztessem!” Ezen a ponton nyúl utá­nunk az Isten. Kegyelme sokkal nagyobb mint bűneink. Jósuával együtt én is csendesen elmondom: „Bűneinket megbocsátó Isten vagy. Köszönöm, hogy megmentettél és bé­kességet adtál!” Koszorús Oszkár Az Evangélikus Sajtóosztály ír áttérjesztésében kaphatók : j Biblia — — — — — 60,— Ft Karner: Isten, világ, ! Biblia (pegamoid — 80,— Ft felebarát — — — 4j— Ft ! Imakönyv — — — 12,— Ft Istentiszteleti meghívó —.10 Ft J Énekeskönyv — — — 40,— Ft Egyházfenn tartási } Keresztelési emléklap —,50 Ft nyugtatömb — — 2,80 Ft 1 Esketési emléklap — —,50 Ft Passió füzet — — — 3,— Ft i Anyakönyvi kivonatok —50, Ft Imás lapok — — — —,40 Ft i Zárómérleg nyomtat­Káldy: Bevezetés az I vány — — — — 1,— Ft Üjszövetségbe — — 30,— Ft * Költségvetési nyomtat­Hitvallási iratok I. — 45,— Ft 1,30 Ft Hitvallási iratok II. — 45,— Ft Istentiszteleti rend — 4,— Ft Pálfy: Krisztus tanúja 5,— Ft Kis Káté — — — — 3,— Ft Groó: Az élet kenyere 5,— Ft Konfirmációi Káté — 10,— Ft Prőhle: ökumenikus Igés falitábla — — — 8,— Ft imádságok — — — 2,— Ft Szolgálati napló — — 11,— Ft Karner: Testté lett Ige 45,— Ft Anyakönyvi ívek — 1,60 Ft Lelkészi szolgálat — 18,— Ft Egyházfenntartási lap —,30 Ft Ürvacsorai ostya — 3,50 Ft Korái I. — — — — 55,— Ft Hétről hétre (áhitatos­Koráliskoia — — — 52,— Ft könyv) — — — — Eb 1. M Konfirmációi emlék­Ottlyk: Istenszeretet— lap —. — — — — Emberszeretet — — 17,50 Ft HÍREK. — Böjt 1. (Invocavit) vasár­napján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Mt. 16, 21—27., szószéki igéje: Zak 3, 1—7. Délután szabadon választott ige. * — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. 1963. március lb-én reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rá­dió. Igét hirdet: Rédey Pál Budapest-ferencvárosi lelkész. * — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGE február 27-én tartotta Balassagyarmaton ez évi első munkaülését. Irásma- gyarázat (Záborszky Csaba), úrvacsoraosztás (Rónay Zol­tán), és elnöki előterjesztések után Gartai István esperes ve- vetésével megbeszélést folytat­tak időszerű szolgálati kérdé­seinkről és az ez évi lelkészi munkaközösségi munkaprog­ramról. Békemozgalmi beszá­molót tartott Matuz Pál. „Az orthodox egyház” címen Schultz Jenő tartott előadást. * — BUNDÁK átszabása, kucs­mák, gallérozások Somogyi szűcs­nél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. ud­varban. — SZŐRME — és irhabundák ja­vítása, átalakítása legújabb mo­dellek szerint. Bart szűcs, Bp. vn. Lenin krt 23. Telefon: 222—531. Peskó György orgonaművész hangversenye február 20-án a Zeneakadémián a fiatal mű­vész fejlődésének újabb állo­mása volt. Bach-, Buxtehude-, Pachelbel, Hindemith-, Vua- taz- és Antalffy-darabokat ját­szott s érett művészettel mu­tatta be, hogy nemcsak a di­namikus előadásnak mestere, hanem a leheletfinom, halk tó­nusoknak is művészi interpre- tálója. Az orgonaesten közre­működött Raffay Erzsébet énekművésznő, Dénes Erzsébet zongorakíséretével. Az est nagy közönségsikert hozott. * T- HALÁLOZÁS. Weigert György, a gyomai egyházköz­ség felügyelője rövid, de sú­lyos szenvedés után életének 67. évében február 18-án a szolnoki kórházban elhunyt. Gyomán temették el a gyüle­kezet mély részvéte mellett. „Az igaznak emlékezete ál­dott.” — özv. Korompay Sándorné. született Hautzinger Ilona hosszú szenvedés után 70 éves korában elhunyt. A temetési szertartást az elhunyt veje Balikó Zoltán pécsi lelkész vé­gezte a Budapest-Farkasréti temetőben. Az elhunyt négy hét után követte élettársát, a boldog feltámadás reménysé­gével. Lelkészi hivatalt kutatott át a rendőrség Wolfsburg (ADN). Tíz órán át tartó házkutatást tartott a politikai rendőrség négy hiva­talnoka Wolísburgban, az evangélikus lelkészi hivatal­ban és a hivatal vezetőjének, Rudolf Dohrmann lelkésznek magánlakásán. Ezenkívül a lelkészt megalázó személyi motozásnak is kitették. Végül is a politikai rendőrség embe­rei elkoboztak százötvenhat .tárgyat”: leveleket, aktákat és könyveket, amelyek csak­nem kivétel nélkül az egyház tulajdonait képezték. Rudolf Dohrmann lelkész azzal hívta magára a figyel­met, hogy az a 1 só -s zas zors zági evangélikus keresztyén körök­ben . következetesen szorgal­mazza a békét és a két német állam közötti — különöskép­pen is a keresztyének közötti — megértést. Az állami ható­ságok ezért indítottak eljárást a lelkész ellen. Szemére vetik, hogy 1962 november elején más 25 nyugatnémet lelkész­szel részt vett Weimarban egy, Német Demokratikus Köz­társaság Béketanácsának mun­katársaival folytatott eszme­cserén. Ez az eszmecsere an­nakidején az illetékes szuper­intendens kifejezett helyeslé­sével és támogatásával történt Weimarban. Dohrmann lelkész a rendőrségi akciót „az egyház diakóniai tevékenységére mért csapásnak” bélyegezte. Kije­lentette: „Igen. ágensként te­vékenykedtem és egy idegen hatalom érdekében dolgoztam és teszem ezt a jövőben is: Is­ten áigenseként ebben a világ­ban és az ő hatalma érdeké­ben.” Még a nagypolgári münche­ni „Süddeutschen Zeitung” is aláhúzza, hogy a Szövetségi Köztársaság politikai rendőr­ségének intézkedései azért irá­nyulnak Dohrmann lelkész el­len, mert olyan problémákkal foglalkozik, mint a: védelmi kérdések, az atomfegyverke­zés, a szükségállapot-törvény, a Kelethez való viszony, Né­metország megoszlása. Dohrmann esete megmutat­ja, milyen veszedelmeknek te­szi ki magát a Német Szövet­ségi Köztársaságban az, aki a megértés ügyéért száll síkra, de megmutatja azt is, hogy a Szövetségi Köztársaság szük­ségállapot-törvénye már meg­szavazása előtt is akcióba lé­pett. HÉTRŐL—HÉTRE Bűn és bűnbocsánat 1. Ján. 3, 8. Böjt első vasárnapján heti igénk mindenekelőtt a bűnrőt beszél. Böjtben lehetetlen bűneinket elhallgatni. Bűneinkről szólni igazán — Isten előtti felelősségünk tudatában — csak bűnbánattal lehet. Igénk nem részletezi a bűnöket. Nem engedi azt, hogy gondolataink szertekalandozzanak, és különbségeket tegyünk kisebb vagy nagyobb bűnök között; azt még kevésbé, hogy bű- nőkről szólván, a mások bűnét vegyük észre, azokét, akikkel magunkat összehasonlítva úgyis jobbaknak, bűntelenebbeknek találnánk magunkat. Minden bűn egy tőből fakad, egy csírából nő ki. Bűneink gyökeréről igénk ezt mondja: „aki a bűnt cselekszi, az ördög­ből van”. Azt jelenti ez, hogy nem lehet bűneinket körülményekkel, rossz neveléssel, rossz társasággal kellőképen megmagyarázni, és féligazság csupán az a közmondás, hogy alkalom szüli a tol­vajt. Mindezek közbenső, de nem végső okai a bűnnek. Ártatlanok vagyunk talán, és egy rajtunk kívül álló titok­zatos és félelmetes hatalom, „az ördög” munkája bennünk a bűn, és így nem lehetünk felelősek érte? A Szentírás arra ta­nít, hogy az első bűneset óta megszűnt a kettősség életünk és a bűn forrása között. Bűneinkért mi vagyunk felelősek. Bűneinkről csak személyes formában szólhatunk, de nem volnánk keresztyének, ha a bűnnel együtt nem tudnánk a bűn- bocsánatről is. Ezért folytatódik így az ige: „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa”. Bűnökről szólni Jézus Krisztus bűnbocsátó szeretete nélkül elkeserítő reménytelenség. Istennek Jézus Krisztusban meg­jelent kegyelméről beszélni bűneink felismerése és megvallása nélkül felelőtlen rajongás. E kettő között — a böjtben is — a bűnvallás és bűnbo­csánat útján tartson meg és vezessen bennünket Jézus Krisztus. Schreiner Vilmos NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT, 54, 4; MÁTÉ 6, 8. — A hivő ember imádságát abban a bizonyosságban mondja, hogy a mennyei Atya ismeri életünket, tud és akar rajtunk segíteni. Ezért pa­rancsolja ic: „Kérjetek és adatik nektek!” 2. Kor. 6, 1—10; Zsolt. 91. HÉTFŐ: 5. MÓZES 32, 47; CSELEKEDETEK 5, 20. — Isten igéjének hirdetése nyomán új életnek, jobb életnek kell követ­keznie. Ügy olvassuk és hallgassuk hát az igét, hogy cselekvői is legyünk. Jakab 4, 1—10; Máté 18, 1—14. KEDD: HABAKUK 2, 6; LUKÁCS 16, 10. — Isten számon- kéri tőlünk, hogyan gazdálkodtunk anyagi javainkkal. Az az akarata, hogy mindennel, amink csak van, embertársaink ja­vára éljünk. Jakab 1, 13—18; Máté 18, 15—20. SZERDA: ZSOLT. 101, 6; CSELEKEDETEK 16, 15. — A mennyei Atya előtt nem kedves a hivalkodó hivő. Ö szem­mel tartja az övéit, mint a pásztor a nyáját, alázatos bizalom­mal járuljunk hát elébe. Zsidók 4, 14—16; Máté 18, 21—35. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 97, 11; JÁNOS 16, 22. — Isten gyer­mekének lenni öröm és vidámság. Kevesebb panaszkodás és sóhajtozás szálljon el azért az ajkunkról, és tanuljunk meg örülni az Űrban. Zsidók 12, 1—7; Máté 19, 1—12. PÉNTEK: JÓB 38, 11; JELENÉSEK 20, 9. — Jézusban olyan főpapunk van, aki ismeri az emberi élet mélységeit és csúcsait egyaránt. Zsidók 2, 9—18; Máté 19, 13—26. SZOMBAT: ÉZSAIÁS 52, 15; MÁTÉ 24, 14. — Jézusról azt mondja az ószövetségi prófécia, hogy kijelent addig nem hal­lott titkokat Isten országáról. Ebben a Világosság Ő. Jelenések 20, 1—6; Máté 19, 27—30. i. H. B. KERESZTYÉN ÉNEKESKÖNYV Egész vászonban 40,— Ft Kapható a Sajtóosztályon, Budapest, Vili. Puskin u 12. Hétről Hétre címen kapható az evangélikus áhitatoskönyv Ára kötve: 12,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII Puskin u. 12. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 631071 /2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár imre igazgató Őszinte bizalom A LEGTÖBB EMBER SZERET FÉNYKÉ­PEKET NÉZEGETNI. Ilyenkor eszünkbe jutnak régi, kedves emlékek, magunk előtt látjuk szüléink ifjúkorát, kedves nagyszülein- ket, vagy az évek során felnőtté lett gyerme­keink önfeledt, gyermeki mosolyát. A fényképek között van régi, s van újabb is. AZ ELSŐN A DÁTUM: 1942/43 TELE. Csi­korgó hideg volt akkor is, s mi mégsem érez­tük. Pedig akkor körülvett minket a világ­háború dermesztő hidege is. Mégis boldogan töltöttük szabad időnket, délutánjainkat a jégpályán. Egyik délutánon új arc jelent meg a kor­csolyázók között. Egy pillanatra mindenki meghökkent, amikor észrevette. Hófehér géz­pólya takarja a szeme helyét. Vak katona próbált a jégre lépni. Talán itt korcso- lyázgatott ő is éveken keresztül boldog ifjú­ként... Most is fiatal még, de egy lépést sem tud megtenni egyedül. A háború poklá­ban szemét vesztette. Mégis eljött, mert bí­zott abban, hogy talál majd olyan embert, aki melléje áll, aki kezét nyújtja neki, aki vezeti. Egy fiatal fiú ment oda hozzá, bemu­tatkozott neki, karonfogta. Azután jó bará­tok lettek. Sok délutánt töltöttek együtt ko­moly beszélgetésben, ami legtöbbször az em­berekről, a bizalomról szólt. A vak katona mindig ezt mondta: Én bízom az emberek­ben, mert bizalom nélkül nem lehet élni. Való igaz: Az élethez bizalom kell... A MÁSODIK KÉP 1945-BEN KÉSZÜLT BUDAPESTEN. Kietlen utcák, romok, lesza­kított villamosvezetékek. Az emberek gya­log indultak egymás felkutatására, és gyalog tettek meg kilométereket, hogy elérjék poros, piszkos munkahelyüket, üzemüket. Zátonyra futott hajó volt akkor az ország, holtak emberek, akiket a látvány elkeserí­tett, remény Lvesz tetté, bizalmatlanná tett. Nem volt célja az életüknek. És akikor, ami­kor a jövendőre, az újjáépítésre került a sor a beszélgetésekben, csak lemondóan intettek: „Hogy itt ismét élet legyen? Lehetetlen!” — mondták. Bizalmatlanok voltak. Nem nekik lett igazuk! Akadtak emberek, akiket bizalom töltött el, akik elmondták gondolataikat, akik csákányt és lapátot ra­gadtak, akik elkezdték az újjáépítést. Ezrek és százezrek csatlakoztak hozzájuk, s alig telt el néhány hónap, ismét megindult az élet. Soha nem felejtem el azt a képet, amikor munkások jelentek meg a Nagykörúton, és a piszokkal eltömítődött villamossíneket kezdték tisztítani, s a felsővezetékeket felsze­relni. És mindig emlékezetemben marad az első meginduló villamos képe. Mi kellett ehhez? Nagyon sok munka és még több bizalom. Azok felé, akik vezetni kezdték az ország hajóját, de azok felé is, akik reménykedve emelgették az ásók és csá­kányok nyelét. A bizalom eredményre vezetett. Ma boldog ország boldog polgáraiként élhetünk. Mi kel­lett ehhez? Bizalom és ismét csak bizalom... A KŐVETKEZŐ KÉP IS 1945-BÖL VALÓ. Éhes, kócos gyermeket ábrázol. Ott áll édes­apja mellett egy egyszerű kis parasztház romjai előtt. A háború romba döntötte az otthont, gyilkos ágyúgolyó megölte az édes­anyát. Ketten maradtak csak a családból: apa és fia. A gyermek szeme a fájdalmon túl reménységgel, bizalommal néz az apára. „Ugye felépítjük, édesapám?” — hangzik a kérdés. „Igen, fiam.” És elkezdték az életet ketten újra. Eltaka­rították a romot, új falat húztak, tetőt ácsol­tak. Elkezdték és be is fejezték. , Hogyan? Erőfeszítéssel és bizalommal. Mert csak így lehetett. Bizalommal... A NEGYEDIK KÉP KÓRHÁZI AGYON FEKVŐ ÉDESANYÁT ÁBRÁZOL. Már túl van az életveszélyen, pedig nem sok kellett ahhoz, hogy elköltözzék az élők közül. Sú­lyos betegség nehezedett reá, becsületesen szedte az előírt orvosságot. Egyik óráról a másikra lélegzete zihálóvá lett, hangja meg­gyengült, nyelve megdagadt, torka összeszo­rult. Az éjszaka kihívott orvos megállapította a diagnózist: gyógyszermérgezés. Szervezéte nem bírta az előírt gyógyszert. A mentőautó pillanatok alatt megérkezett, s végigszáguldott vele a városon. Az orvosak már várták a kórházban. Pillanatok alatt megtettek mindent az életéért. Ott ültek ágya mellett egész éjszaka. Vigyáztak rá. Megtar­tották az élet számára. És a' beteg? Amint bizalommal volt akkor, amikor az orvos által megállapított gyógy­szert beszedte, ugyanolyan bizalommal tekin­tett az éjszakai félhomályban mellette ülő orvosra. Az emberi segítés, az emberekbe vetett bizalom az elmúlás küszöbéről vissza­hozta az életbe. Az utolsó képen egy család látható. Férj, feleség, gyermeK. De valami mégis olyan fur­csa ezen a képen. Valami hiányzik a képről, hiányzik a család életéből. Hiányzik a bi­zalom. Ami nélkül pedig nem lehet élni, mert a bizalom hiánya tönkreteszi, megke­seríti az életet. Bizalmatlan a feleség, de talán bizalmat­lan egy kicsit a férj is. Jó szót akar mon­dani a férj, de a feleség letorkolja. Simo­gatni akar a feleség, de a férj tekintete meg­állítja a simogatni készülő kezet. Így élnek. Pedig tudják jól: Bizalom nél­kül nem lehet élni. Talán egyszer mégis ki­alakul a meleg, az igazi légkör: A bizalom... NAGY DOLOG A BIZALOM! Nem lehet nélküle élni és mégis olyan nehéz megsze­rezni. És nagyon könnyű elveszíteni. Erre vágyik minden ember, és a bizalommal mégis úgy takarékoskodunk. Bizalomra van szüksége annak, aki embe­reket vezet. Az emberek bizalmából vezethet másokat, s erre a bizalomra mindig vigyáz­nia kell nagyon. Mert nagyon nehéz az em­berek elveszített bizalmát másodszor vissza­szerezni. Bizalomra van szüksége annak is, aki a mezőn dolgozik, a munkapad mellett áll, vagy az íróasztal mögött ül. Bizalomra a ve­zetők részéről, és bizalomra a munkatársak részéről is. Enélkül nem lehet jó munkát végezni. Bizalomra volt szüksége a vak katonának; a világháború után új országot építőknek. Bizalomra van szükségük édesapáknak és‘ édesanyáknak a gyermekeik részéről, de nem élhetnek szüleik bizalma nélkül a gyermekek sem. Bizalomra van szükség a családi tűz­hely mellett is. De bizalomra van szüksége az emberiségnek, az egymás mellett élő nem­zeteknek is. Lassanként megereszt a csikorgó tél, a ke­mény fagy. így kell megengednie a nemzetek közötti bizalmatlanság dermesztő hidegének is, hogy az ember és ember, nemzet és nem­zet között a bizalom legyen az úr. Bizalom ... Bizalom ... Milyen drága kincs! Ha részesei vagyunk, vigyázzunk rá nagyon. De tekintsünk őszinte bizalommal a másik emberre is. Harkányi László /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom