Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-03 / 9. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM, 9. SZ. 1963. március 3. Ara: 1,40 forint KP. BÉRM. BP. T8. ^3őai szál éqá qqei'tqcL AZ EGYHÁZI ÉVBEN HAMVAZÓSZERDÁTÓL NAGYSZOMBATIG tart a böjti időszak, amely most újra ránk köszöntött. A böjti időt az egyház régtől fogva Jézus Krisztus szenvedésével és halálával hozta és hozza ma is kapcsolatba. A nagypénteki kereszt vonalai vetődnek rá ezekre a böjti hetekre és bizonyos komor színt adnak azoknak. A nagyhét fájdalmas gyásza visszavetődik az egész böjti időszakra. A böjt egyben mindig a magába-szállásnak, a bűnbánatnak és a megtérésnek idejéül adatott. A keresztyén embernek a bűnbánatra és a megtérésre az év minden napján szüksége van, mégis jó dolog az, ha az egyházi év böjti időszakában mindez különös módon is hangsúlyt kap. Mi sem engedhetjük elrepülni ezeket a napokat anélkül, hogy komolyan magunkba ne néznénk, bűneink miatt meg ne keserednénk és tudatos kemény harcot ne vívnánk önző önmagunk ellen. Ez a magunkba-nézés nem történhetik felületesen és a megtérés nem lehet valamiféle érzelmi ellágyu- * lás, hanem mindkettőnek azt kell eredményeznie, hogy gyökeresen megváltozik egész magatartásunk: az önmagunk körül forgást felváltja az Istenhez való odafordulásunk és Istenen keresztül a másik ember felé való fordulásunk. Kétségtelen, ez az önző én-elleni harc és annak halálra adása nem megy könnyen, sokszor fájdalmakkal jár és éppen ezért a keresztyén életnek is ez ad bizonyos „komor” színt. DE TELJESEN FÉLREÉRTENÉNK A BÖJTI IDŐSZAKOT és a keresztyén életet, ha annak ezt a „komor” vonását emelnénk ki. Maga az egész böjti időszak lényegében csak előkészület, illetőleg átmenet Húsvétra, a húsvéti örömre. Tehát nem önmagában van jelentősége, hanem húsvét felől nézve. Éppen így a keresztyén életben is a bűnbánat csak előkészítője az új életnek, annak az új életnek, amelyet a feltámadott Jézus Krisztus ajándékoz az övéinek. Ennek nyomán még a böjti időszakban is a Jézus Krisztusban való új élet öröme, derűje és békessége a jellemzője a keresztyén életnek. Keresztyén őseink sem a komor hangulatban látták a böjt igazi jellemzőjét. Ez kitűnik abból, hogy a vasárnapról vasárnapra hangzó igehirdetések alapigéit — a majdnem kétezeréves ún. „óegyházi perikópá”-ban! — úgy válogatták össze, hogy a böjti időszakban elsősorban Jézus Krisztus csodatételeiről, hatalmáról és istenségéről legyen szó. Böjt hat vasárnapjának (virágvasárnapot is beleszámítva!) evangéliumi textusai az óegyházi perikopában olyanok, mint hat égő, világitó gyertya, amelyek beleragyognak a böjti komorságba és derűs fényt visznek abba. Meg vagyok győződve, hogy ezek az evangéliumi textusok nem véletlenül kerültek a böjti időszakba és még csak nem is azért, mert a vasárnapok önmagukban is mindig Jézus Krisztus feltámadására emlékeztetnek (és ezzel összefüggésben választották volna az egyházatyák ezeket az evangélium-textusokat), hanem tudatosan, a böjti időszakot helyesen értve használták azokat. Miről is szólnak ezek a textusok? BOJT ELSŐ VASÁRNAPJÁNAK EVANGÉLIUMA arról szól, hogy Jézus Krisztus diadalmaskodott a Kisértőn, a másodiké arról, hogy Jézus meggyógyította a kananita asszony leányát, a harmadiké arról, hogy Jézus erősebb az „erős fegy- veres”-nél, a sátánnál, a negyediké arról, hogy Jézus le tudja győzni a kenyérínséget is és ötezer embert megvendégel, az ötödiké arról, hogy Jézushoz nem fér semmi bűn, mert Ö valóságos Isten, a hatodiké arról, hogy Ö Király, Akit így köszönt Jeruzsálem népe: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Mennyi fényt adnak böjtben ezek a textusok! Milyen csodálatosan ragyog a hat gyertya! Mennyi melegséget ad böjtben is az evangélium örömhíre! Mire világítanak rá és mire figyelmeztetnek bennünket ezek az égő gyertyák? Elsősorban arra, hogy a böjti időben is mindenekelőtt nem önmagunkra és önmagunkba kell néznünk, hanem Jézus Krisztusra! Önmagunkba nézésünk és bűnbánatunk is csak úgy lehet gyümölcsöző, ha az Jézus Krisztusra tekintésből indul ki. Jézus Krisztus színe előtt lesz a bűn valóban bűnné és az Ö ereje által lesz a bűnbánat gyümölcsözővé. DE RÁVILÁGÍTANAK EZEK A GYERTYÁK ARRA IS, hogy Jézus Krisztus nemcsak hatalmas, hanem irgalmas Ür is! Milyen irgalmas a kananita asszony iránt! Mennyire szánja a kenyér nélkül maradt sokaságot! Mennyire fáj Néki, hogy sokan nem fogadják el az irgalom cselekedeteit! Böjt hat vasárnapjának gyertyafényében elsősorban ezt az irgalmas Krisztust kell felismernünk. Sok mindent tudunk elmondani Jézusról, azt, hogy Ö erős, hatalmas, Ür, Király, de talán a legtöbbet akkor ismertünk meg belőle, amikor felragyog előttünk, hogy Ö irgalmas! Mindig irgalmaz. A kereszthalála és feltámadása is az irgalmasság cselekvése volt. De akkor is irgalmaz, amikor bűnöket bocsát, új életet teremt és megtart az új életben. BÖJTBEN NEM ÁLTALÁBAN KELL BŰNBÁNATOT TARTANUNK, hanem a tekintetben, hogy megvizsgáljuk: hiszünk-e igazán ebben az irgalmas Krisztusban? És nem általában kell új életet nyernünk böjt idején, hanem olyan új életet, amelyet Jézus Krisztus nyomdokán járva éppen az irgalmasság jellemez. Irgalmas emberekre van szüksége ma a világnak is. Olyanokra, akik megkeresik a megoldásokat, a ki- utakat és akik úgy cseleszik az irgalmasságot, hogy küzdenek minden elmaradottság, szegénység és a világban még sokfelé uralkodó éhség ellen és a háború ellen. Ennek meglátására és cselekvésére világítanak rá és ösztökélnek a böjti vasárnapok égő gyertyái! Káldy Zoltán Ä Hegyen mondott beszéd tanítása Aggódás, vagy szolgálat öröme (Máté 6,19-34.) RÉGEN MEGSZÖVEGEZETT TAPASZTALAT, hogy az emberek két dologtól félnek: a szegénységtől és az öregségtől. Persze a két szónak koronként változik a tartalma s változik az ember is. Van. amikor a tehetetlenség keserűségével harcol s van; amikor az eredmények lépcsőfokain felfelé haladva küzd. Van, amikor gyógyíthatatlan betegség láttán szorul össze a szíve, s van, amikor egyszerűen csak versenyt fut az idővel, mert felméri élte napja leáldozásának távlatát. Jézus közel lép az emberhez s megérint valamit. A szorongást és félelmet, ami meghúzódik az ember gondolatainak mélyén. S arra biztat, hogy legyünk ezektől is szabadok. Mert fel lehet szabadulni a szorongás és félelem alól. Sőt azt üzeni, hogy valósággal szabadok vagyunk. A tanítvány, aki elnyerte az „új igazságot”: szabad ember. Megszabadult az anyagi javak hajszolt gyűjNem azért hoztam fel két nyugati példát, mintha csak ott akarnám keresni a hibát, hanem, hogy elgondolkozzunk ezeknek a bennünk is fellelhető s már-már általánosan mai vonásai felől. HOGYAN VEZET JÉZUS A SZABADSÁGRA? Nem úgy, konferencia mozgalom keresi a jó kapcsolatokat mindazokkal az egyháza személyiségekkel és egyházakkal, akik és amelyek keresztyén meggyőződésüktől vezéreltetve, síkra szállnak az egyház békeszolgálatáért. Ennek a célnak érdekében a Keresztyén Békekonferencia képviseletében február 7-én Addisz Abebába tögetésének rabságából épp úgy, mint a halál közeledésének félelmétől. A SZORONGÁS ÉS AGGODALMASKODÁS E KÉT IRÁNYÁNAK sajátos modern tünetei vannak. A magát „sza- bad”-nak mondó Nyugaton különösen is elterjedt az az irányzat, amit existentializmus néven ismerünk. Ez a modem embernek már-már vallásává lett felfogás lényegében a tömegek bizonytalan, jövőtlen, a jövőtől rettegő álapérzését fejezi ki. Az anyagi javakért aggodalmaskodó, gyűjtögető, de távlatok nélküli ember képe rajzolódik ki benne. Másik tünet az idővel való versenyfutás. Ez sokszor a pénz rabságának tempóhajtása, de sokszor az öregedés elleni félelem is. A „sminkelésnek” és a „tartásnak” olykor komikumba forduló esetei illusztrálják ezt. Az ugyancsak Nyugaton élő Emst zur Nie- den-nek egy különös kis verse fekszik előttem: hogy általában a gondviselés- hitre mutat. Ha ezt tenné, ebben az esetben tétlen elha- gyatkozásra vezetne. A Hegyi Beszéd e szakaszának olvastán vannak olykor ilyen kísértéseink. A „nem munkálkodó” mezei liliomok példája (23 vers) s a biztatás, hogy „mdndutazott dr. Hromadka profesz- szor, a konferencia elnöke, Nyiitodim érsek és dr. Martin Nhmöller egyházelnök. Érintkezésbe léptek az etiópiai egyházakkal, elsősorban a kopt egyházzal, hogy fáradozzanak a további jó kapcsolatok kiépítésén. A Keresztyén Béke- konferencia három vezető személyiségét Etiópia császára, Hajié Szelasszié is fogadta. ezek ráadásul adatnak” (33 vers) félreértése vihet elha- gyatkozásra. Az aggodalmaskodásnak azonban nem a nemtörődömség az ellentéte, hanem a bizalom és nyugalom. Aligha biztat Jézus arra, hogy ne törődjünk az életszínvonal emelésével s ne tartsuk az emberi haladás győzelmes tényének-azt, hogy az emberi általános életkor felső határa — még évtizedek távlatában is, hát még századokéban — messzemenően megemelkedett. Sőt azt ígéri, hogy mindezek a hivő ember számára igenis benne vannak a reményteljes jövőben. Nem a gondviselő Isten tőlünk független, kívülünk gyakorolt munkálkodása az, hanem az Atya működése gyermekeivel a bizalom légkörében. a szeretet erejével és cselekedeteivel. Atyánk ő, akiben ha egyedül bízunk (első parancsolat!), nem lehetünk sem a pénz szolgái, sem az aggodalmaskodás rabjai. Ahhoz* az Isten országához, amelyet s amelynek igazságát először kell keresni, szorosan hozzátartozik a szeretet szolgálata s a szolgálat öröme. Az apostol pedig döntő nagy felismerésre és Jézus tanításának igaz megértésére jutott, amikor így summázott: „a szeretet kiűzi a félelmet”, majd pedig így: „nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanerh erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét”. ISTEN, AKI ATYÁNKKÁ LETT, JÉZUS KRISZTUSBAN MUTATTA MEG A SZÍVÉT. ő tudja munkálni és gyakorolni bennünk a szeretet cselekedeteit, — az önző érdekek, anyagi megkötöttségek, aggodalmaskodó sopánko- dás helyett. Tartalma lett ő az életünknek. Dreiser: Amerikai tragédia című pompás regénye egy család rajzával kezdődik. Kint állanak az utcán s kis hordozható harmonium mellett énekelnek s „bizonyságot tesznek”, szüntelenül dicsérve az Ür jóságát és kegyelmét, — de a gyermekek szegényesen öltözöttek, neveltetésük szűk- látókörű és elhanyagolt s ha a betevő falat már elviselhetetlenül szűkös, a szülők visszavonulnak imádkozni, hogy Isten gondoskodjék róluk. (Persze a család szétzüllik.) A ke- resztyénség torzképe ez. A „keressétek először Isten országát s ezek mind ráadásul adatnak” — nem annyit jelent, hogy „legyetek vallásosak s a többi magától jön”. Hanem annyit, hogy akinek gazdája, Atyja Isten, aki tehát nem gazdátlan, hányatott jószág, az gyermekként él az Atya sze- retetének légkörében s felszabadult az új engedelmességre, a szeretet cselekedeteire s ezek — a szeretet cselekedetei! — ettől kezdve valóban maguktól jönnek. A gyümölcsök így nem maradnak el. Mert akinek van, annak adatik ... Az egyháznak, Isten népének is, szüntelenül tanulnia kell a bizodalmát s a szeretet cselekedeteinek szabadságát. Ahol bárakár a legnemesebben csomagolt gondolatok és szépen indokolt magatartás mögött kiütköznek csoportok, vagy családok anyagi érdekei, ott az egyház sömörgőzései leplemdtek le. Meg kell szabadulnia a nagykonstantinusi kor óta nyűgös teherként kifejlődött és hordozott anyagias szemlélettől. Rá az Isten igazságának szolgálata s a szeretet cselekedeteinek szolgálata bízatott. Ezért, ebben és ebből kell élnie. Korra Emil IMÁDKOZZUNK Máté 16, 21—27. Uram, Istenem, mikor tavasz felé vágyó telemben megállít böjtöd és felemelkedik előttem kereszted, segíts meg, hogy önző, magános és terméketlen életem megújuljon Benned. Egy lettél közülünk, vállaltad életünket, s velünk maradtál mindvégig. Vonjon magadhoz utad, amely az életre vezetett, hogy lemondván önmagámról, követőd legyek. Leborulok szereteted hatalma előtt, Istenem, és megköszönöm a bünbocsánat helyét; Krisztust; a lét új értelmét, mely számomra emberségében kinyílt; türelmedet és szereteted nagyságát, amelyről élete vége is beszélt; megújító, megváltó akaratod világra szóló bizonyságát; hívó szavadat, amely Megváltóm életéből felém üzen. Köszönöm a megtisztulást és a békességet, amely Belőle reám árad, az új erőt és reggeli megújulást, amelyet követése jelent. Légy velem, Istenem, utadban ne álljak, mikor közelítesz hozzánk, hanem követőd legyek hitben, szeretőiben és türelemben és megváltóm nyomdokába lépjek. Legyek hűséges és egyszerű, és úgy tudjak hinni benne, hogy a hit gyümölcsöket hozzon életemben. Mikor segíthetek felebarátaimon, mikor erőt adó útitárs lehetek valaki számára az életúton, mikor együttmunkálkodhatok a jószándékú emberekkel, hogy iga- zabb és szebb legyen a föld, légy velem, hogy ne fáradjak bele a jóba. s ne váljak csüggeteggé. hanem hitem megőrizve, legyek követőd. Adj készséget, Istenem, hogy felvegyem a másik terhét és elrejtezve benned, nyomdokaidba lépjek. Krisztusom, újítsd meg szívemet és egyéniségemet, hogy ne látszatokban és külső sikerekben keressem életem értékét, hanem a benső növekedésben előbb, s az őszinte szolgálatban, s való tettekben, s akaratod szerint élve, örök életre juthassak. Ámen. Mint széltől sodort kalapok nyomában, úgy futunk határidők után ... Ereinkben lüktet a munka láza, de bensőnk kialudt lampion csupán. Zsebünk stopperórák lármájától hangos, és szürcsöljük este a feketét... Szobánk légterében füstkarikák úsznak, míg agyunk fogalmazza az exposét. Munkaszünetben számoszlopokkal kalkulálunk, az otthon csak arra jó, hogy tisztát váltsunk. Lépni már nem tudurík, csak taposni étkezésünk is kapkodó. — hogy szívünk is van, akkor vesszük ésCTeu ha verése már-már kihagyó... A Prágai Keresztyén Békekonferencia képviselői Etiópiában A Prágai Keresztyén BékeUéíz&tn 8-<zá A mai vasárnapot, de stó egész most kezdődő időszakot ez a három szó világítja át: bűn, bocsánat, böjt! Minden hivő ember érzi a bűn életrontó valóságát. A böjt első fénye mindig er- re a fekete valóságra vetődik. Arra a letagadhatatlan tényre, hogy a bűneim nagyon sokszor elrontják az életemet és nagyon sokszor elrontják a mások életét. Sajnos, itt sokszor nincs is különbség: a szeretteim életét sokszor jobban megszomorí- tem, mint mások reám néző tekintetét. Ki ismerné a bűn fekete szótárának a szavait: sokszor mar gam is megdöbbenek, amikor kimondom őket. Ki ismerné a bűn gonosz gondolatait: sokszor magam is tiltakozom, nehogy megszülessenek. A bűn valóság: elrontja Istennel és emberekkel való életem gyönyörű jelenét, az üdvösségem ígéretes jövőjét. A böjt minden napja árrá való, hogy ezt megtudjam; • megismerjem és mérlegre tegyem. Aztán azt is meg kell tudnia minden hívőnek, hogy a böjt második szava mindig ez: bocsánat. A bűn valóságát rendezni kell önmagámban és önmagámmal. Valaki egyszer ezt így mondotta el: — a bűnt meg kell látnom, azután meg kell bánnom, végül el kell tőié válnom! Senki sem élhet sokáig betegen, bűnben és boldogtalanul. — Rendezni kell az életemet és meg kell szereznem a bocsánat békességét. A -böjt minden napja azi hirdeti a hívőnek, hogy ez a rendezés megtörtént, a bocsánat készen van Krisztusnál minden bűnbánó és hivő szív számára. A harmadik szó, amelyik megszólít bennünket ebben az időszakban minden napon ez: böjt! Ne gondolja senki, hogy ez a szó hamuszürke, remeteritmusú, vagy éppen valami nagy emberi áldozat szomorú könnycseppje. Nem! A böjt nem elvonulás a világtól, nem önmegtartóztatás ételtől, Italtól, vagy természetes emberi örömtől. Sőt halljuk meg, hogy a böjt egyik legszebb szó a Bibliában, mert a böjt nem más, mint mindig megérkezés Krisztushoz. Akiben van bűneinkből való szabadulásunk, új keresztvén életünk, bocsá- na*unk, békességünk fis üdvösségünk. A böjt nem az emberi élet szomorú zarándokúiba, hanem megérkezés egv boldog küszöbre, a Kereszt küszöbére, ahol örökség vár reánk. A böjt az új kerrs~tyén élet küszöbe: innen Krisztus bűnt ős halált legyőző erejével mehet tovább a hivő ember, felszabadultan a bűneiből, bocsánattal a szívében és békességgel a szemében. A böjt a hit tavasza, és hirdeti, hogy Krisztussal minden ?6ra határtalan a keresztyén élet. (t)
