Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-24 / 8. szám

Az Űr beszédei tiszta beszédek... Zsolt. 12. Az Űr beszédei tiszta beszédek. Ahol Isten tiszta beszéde meghallgattatásra és befogadásra talál, ott a szív, a beszéd és a cselekedet is tisztává lesz. Az igazi kegyességnek (Isten ke­gyelméből élő életnek) ezek az ismérvei. Nekünk, Isten kegyel­mes igéjét halló keresztyéneknek, mindig tiszta szívűeknek, tiszta beszédűeknek kellene lennünk és cselekedeteinknek is tisztáknak kellene lenniük. Az ó-emberünkön keresztül érvényre jutó kísértések ko­moly veszélyességét mutatja, hogy ez nagyon sokszor nincs így. Rászorulunk arra, hogy újra és újra Isten segítségéért könyö­rögjünk és bocsánatát kérjük. Lelkének erejével tudjuk csak legyőzni a szívünkben feltámadó gonosz indulatokat. A gyülekezet egészének, az egyháznak is a tisztaságot kell képviselnie. Az egyház története, •— sajnos erről elég közeli tapasztalataink is vannak — beszél olyan időszakokról, amikor az egyházon úrrá lett a kétszívűség. Az igazság tiszta beszéde helyett hízelegve • dörgölődzött a népet elnyomó és kizsákmá­nyoló uralkodó osztályokhoz, sőt maga is részese volt azok » cselekedeteinek. Hálával tartozunk Istennek azért, hogy egy­házunkat tiszta beszédével megtisztította és új lehetőséggel ajándékozta meg. Istent kell kérnünk, hogy személy szerint és az egyház közösségében meghalljuk és befogadjuk tiszta beszédét. Lelké­nek erejével igazságot szóljunk, békét hirdessünk, pártjára áll­junk a még ma elnyomott, kizsákmányolt, gyarmati sorban levő népeknek és készek legyünk sok más jóakaratú emberfel együtt a testileg és szellemileg elmaradt népek megsegítésére, felemelésére. Mezősi György ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. február 24-én Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. lél 10. Koren Emil de. 11. Koren Emil du. 6. Harmati Béla Dózsa György út de. léi 10. Har­mati Béla Üllői út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Ká­roly Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlo­vák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grün­valszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10'. Szirinai Zoltán de. 11. Ré- dey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kő­bánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. Szabó István Rákosfalva de. B. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Szabó. István Fóti út de. 11. Nat"- István Váci út de. 8. Nagy István Frangecán u. de. fél 9. Gá­dor András Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Sorok- sár-újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota EGYHÁZI BEADVÁNY AZ AMERIKAI KÉPVISELÖHÁZHOZ A washingtoni Egyházi Ta­nács „Egyház és Társadalom” Osztálya beadványban fordult az amerikai képviselőházhoz. A beadványban tiltakozik „az amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló parlamenti bizott­ságinak az egyházak és egy­házi vezetők ellen intézett tá­madásai és hajszája miatt. A beadvány követeli a hírhedt bizottság feloszlatását. MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9>. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél ír. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. ll. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv» Fü- löp Dezső du. 5. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér es­te fél 7. Ruttkay Elemér Diana út de. fél 9. Filiopinyi János Pesthi- degkút de. fél 11 Muncz Frigyes Kelenföld de. 8. (úrv) Dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán du. 6. (úrv) Uzon László Németvölgyi úí de. 9. (úrv) Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 630950 /2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató HÍREK. — ötvened vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A vasár­nap oltári igéje: Mt 23, 23— 39; szószéki igéje: 12. Zsolt. Délután szabadon választott ige. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége február 15-én tar­totta Békéscsabán ez évi II. ülését. „Csendben Isten előtt” (Keveházy Ottmár áhítata) után a homiletikai munka­közösség a 95. zsoltárral foglal­kozott, bevezette Dedinszky Gyula. „A vallás keresztyén kritikája és értékelése” cím­mel Bodrog Miklós tartott elő­adást, majd lapismertetést nyújtott Mekis Ádám és Zász- kaliczky Péter. Mekis Ádám esperes ezután folyó ügyekről tájékoztatott. — SZÜLETÉS. Völgyes Pál putnoki lelkésznek és felesé­gének második gyermeke szü­letett január 25-én. A gyer­mek neve: Zsuzsanna Gab­riella. — HALÁLOZÁS. Dinye- berki Bozó Ida vöröskeresztes testvér, egészségügyi védőnő, Bozó Sarolta és Aladár test­vére, 59 éves korában, 32 éves szolgálat után, 1963. február 10-én hosszas szenvedés után elhunyt. Február 13-án te­mették el Sümegen. „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet” Lk 23, 46. Lelkészözvegyek és lelkész- cscládok magános nőtagjai el­helyezést nyerhetnek az öz­vegy Papnék Otthonában. Cím: Kistarcsa, Szent László U. 2. — BUNDÁK átalakítása, kucs­mák. gallérozások Somogyi szűcs­nél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. Ö is < Szeretem a temetőben olvas­ni a fejfák feliratait. Ilyenkor' egy-egy ismerős arc, egy-egy kedves beszélgetés emléke, bizony nemegyszer derékba tört élet tragédiája elevene­dik meg előttem. Az egyik temetői fejfa legutóbb egy kedves, derűs, mosolygós idős asszony, életét idézte elém. Amikor eltemettük, már nyolcvanon felül volt. Életé­ben sok nehéz és kemény lec­két kapott, mégis mindig csupa derű, kedvesség sugárzott róla. Gyermeke odamaradt a hábo­rúban. majd rövidesen férjét is eltemette. Üressé lett a ház. A csendet emberi hant: alig- alig törte meg, ismerősei is ritkán nyitottak rá ajtót. Tá­masz nélkül élt, és egyedül. És mégsem volt egyedül. Jézus Krisztus volt a hűséges társa. Ö volt mellette nehéz óráiban. Bár a halál üressé, kifosztotta tette életét, szívé­ben drága reménység élt: a A VILÁG LEGNAGYOBB ÉS LEGNEHEZEBB KÖNYVE A világ legnagyobb és leg­nehezebb könyvét állították ki legutóbb Genfben. Ez János apostol evangéliumának per­gamenre írott kézirata. Kiváló francia művészek működtek közre: Salvadoré Dali, Buffet, Foujita, Coctau, Giono, Jan Rostand. A könyv kőtáblája bronz, amelyet drágakövek díszítenek. A könyv súlya 210 kg. „BIBLIAI ÄLLATKERT” Jeruzsálemben létesítették ezt a szokatlan intézményt. Az Ószövetségben említett 700 ál­latot gyűjtötték össze ebben az állatkertben, s ketreceikre felírták a rájuk vonatkozó ószövetségi szövegrészeket. PROTESTÁNS bibliát használnak A KATOLIKUSOK Különböző okokból meg­akadt a kelet-afrikai szvahiü nyelvre történő katolikus bib­liafordítás. Ezért a Katolikus Misszió elhatározta, hogy a protestáns szvahili-bibl iafordí­tás szövegét veszi át és egé­szíti ki lábjegyzetekkel. Dar es Salaam érseke erre enge­délyt is kért és kapott Rómá­tól. A protestáns bibliafor­dítás átvételéről a kelet- a'frikai evangéliumi és kato­likus misszió képviselői között már folyamatban vannak a tárgyalások. — SZŐRME- és irhabundák ja­vítása, átalakítása legújabb model­lek szerint. Bart szűcs. Bp. VII. Lenin krt\ 23. Telefon: 222—531. >ü volt föltáimadás reménysége. A tisz­ta szoba asztalán mindig ott volt a családi biblia. És min­dig másutt kinyitva. Így ta­lált az igén át közösséget Urával. Míg az ereje engedte, mindig az elsők között érkezett a templomba. Amikor pedig nála is kopogtatott a halál, szeméből tisztán ragyogott a hit: „Tudom, az én Meg­váltóm él,, és végül is porom felett megáll.” S hitének teljesülését most itt várja e fejfa alatt. Bizony „eljő az óra, amely­ben mindazok, akik a koporsó­ban vannak, meghallják az Ö szavát és kijönnek, akik a jót cselekedtek, az élet feltáma­dására ...” Ez az asszony életében és halála órájában a Jézus Krisz­tusban reménykedett. Uram, adj nékem is ilyen hit,et! Halasy Endre HÉTRŐL—HÉTRE Felmegyünk Jeruzsálembe Lk 18, 31. A mai vasárnaptól kezdve különösen is emeljük fel tekinte­tünket és vegyük észre templomaink tornyán a keresztet. Nézzünk a szokottnál is jobban oltárainkra, Ott áll a kereszt, rajta a Megfeszítettel. Mindig ott áll, meg is szokta szemünk. De éppen ezért szükséges a most következő hetekben különös figyelemmel tekinteni a keresztre és foglalkozni Urunk szen­vedésével és a belőle következőkkel. Heti igénk szerint Jézus harmadszor és utoljára jelenti tanítványainak szenvedését. Előreveti árnyékát a kereszt. A kereszt Isten számára kényszerűség. Isten mindenáron meg akarta menteni az embert, akit bűneiben sem akart meg­tagadni és elejteni. Sokféleképpen próbálkozott. Küldött Mó­zest, küldött prófétákat. Elküldte végül saját Egyszülöttjét is. Még ez sem használt. Az ember konok maradt. Most már csak egy út volt megmentésére: szenvedésre, keresztre, halálra kel­lett adni a Fiát. Bizony Isten kényszerű gondolata a kereszt. A kereszt Krisztus számára önkéntesség. Önkéntes vállal­kozását a szenvedésre és halálra mutatja meg a mai evangé­liumban Krisztus, amikor közli tanítványaival, hogy fel akar menni Jeruzsálembe magát megfeszíttetni. Mintha ezt mon­daná: „Nézzetek a szívembe. En minden kényszerítés nélkül, önként és szívesen cselekszem, hogy mikor majd meglesz, meg ne rémüljetek az iszonyattól, mintha kényszerből és elhagyatva és az erőszaknak engedve tenném ezeket” (Luther). Ha Krisz­tus keresztjében nem tudjuk meglátni önkéntes akaratát, ak­kor ez sokkal inkább borzasztó, mint megnyugtató. Ha önkén­tes készségét meglátjuk, akkor vigasztalást és iránta való bi­zalmat teremt bennünk. A kereszt számunkra kegyelem. Isten szeretete a legvég­sőre is hajlandó volt. Egyetlen-egyét odaadta. Ez jobban meg­szégyenít bennünket, mintha öldöklő angyalt küld a megbün­tetésünkre. Hiszen hogyan vehetnem, azt a kegyelmet semmibe, amely a legvégsőkig elment az irántam való szeretetben. Ho­gyan vehetném semmibe Isten szeretetét „... aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem odaadta mindnyájunkért...” Áldott kereszt! Benne van bűneink eltörlése, új életünk és üdvösségünk. Áldassék érte az Isten! M. L. NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: JÖB 19,25; LUKACS 9,32. — Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, élő Űr, akit a mennyei Atyánk azért kül­dött erre a világra, hogy nekünk örök életünk legyen. — I. Korinthus 13; Zsoltár 31,1—9. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 53,3; MÁTÉ 26,67. — Amit Jézus Krisz­tus földi életében elszenvedett, mindaz a mi javunkat szolgálja, mert Istennek „így tetszett” elvégezni a megváltást. — I. Mó­zes 13,17—18; Máté 16,1—12. KEDD: ÉZSAIAS 51,4; MARK 16,15. — Nekünk, keresz­tyéneknek, mindig figyelnünk kell Isten szavára, aki igéjével újra és újra elküld embertársaink szolgálatára. Lukács 9,51—56. SZERDA: ZSOLTÁR 117,2; AP. CSELEKEDETEK 15,40. — Istennek hozzánk lehajtó szeretetéért és kegyelméért a mi aj­kunkon nem szűnhet meg a dicsőítő ének. — Jóéi 2,12—19; Máté 16,21—28. CSÜTÖRTÖK: I. MÖZES 2,16—17; MÁTÉ 26,14—15. — Júdás cselekedete árulás volt. És mégis ezzel a „cselekedeté­vel” sem állhatta útját Krisztus dicsőségének. — I. Mózes 15,1—6; Máté 17,1—13. PÉNTEK: JÖB 9,8; MÁTÉ 14,24—25. — Jézus Krisztus ha­talma nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a hullámzó ten­geren ment az övéihez, hanem abban is, hogy engem bűnös em­bert megvált bűneimből és megszabadít bűneim büntetésétől, a kárhozattól. — Ézsaiás 58,5—12; Máté 17,14—21. SZOMBAT; ZAKARIÁS 7,9; MÁTÉ 5,40. — A keresztyén ember hétköznapi istentisztelete a felebarát önzetlen szeretete. Ez az a szolgálat, amire elhívott minket U ink. Mert Ő sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon minden embernek. Vajon e héten megteftünk-e mindent fele­barátaink javára, amit az Isten parancsolt nékünk? — Márk 6,45—52; Máté 17,22—27. k. á. Obed a tenger partján Víz, ég! Színek tarkasága. És e tarkaság­ban mennyi nyugalom! — Obed nem tudott betelni. A hangokat azonosítani kellett a tárgyakkal és a személyekkel. Mint Izsák­nak Jákobbal, úgy gyűlt meg neki is a baja az emberekkel. S Obed most gyermek lett, aki mindent tanul — a szemével tanul. Jíz éjszakát csak a múlt éjjel fedezte fel. Hogy a hideg fényű csillagok milyen ragyogó pa­lástot hímeznek a fekete mennyboltra! És hogy némelyik megunva az égi mozdulat­lanságot, szikrázó csóvával vágtat alá. Mily gyönyörű is ez a világ! OBED MOST ELINDULT A TENGER PARTJÁN. Arra a helyre igyekezett, ahol látását nyerte vissza. — Itt, itt valahol kellett történnie. Érde­kes — tűnődött —, alig néhány napja csak és már nem találom a helyet. Odébb ment, meg visszajött. Csakis itt történhetett! Ho­gyan is volt? Csend ült a falun. Délutáni csend. A fér­fiak készültek már az éjszakai halászásra. Rakosgatták a száraz hálókat össze. Obed egyre idegesebben járt fel és alá. — Nocsak, kezdjük elölről! — Kapemaum- ból jöttem hazajelé... Bethsaida teljesen üres volt. Mintha a rómaiak dúlták volna fel. A kutyám szűkölt. Valami megmagya­rázhatatlan veszély érzése lappangott körü­löttem. Hová lettek az emberek? Itt mara­dok most száj, egyedül? Mihez kezdek? S egyszercsak csaholni kezdett az eb. Mégis­csak van élőlény a közelben. Igen, a kutya húzott. Ki a faluból, a hegyek felé. Arra, amerre sohase jártam. Mert mit keressen egy vak a hegyeken. És itt is, ott is han­gokat hallottam. Gyerek-, asszony- s férfi hangokat. Szokatlanul sokan lehettek a do­logidőben. — Emberek, mi van itt, mi történt? — kérdeztem. Csendre intettek. Azt mondták, hallgassak, majd megmagyaráznak mindent. Egy szúrós ág arcomba csapott. Fák is vannak itt, álla­pítottam meg és leültem. Távolabbról egy férfi hangja hallatszott. Beszélt. Csodálatosan beszélt. A tengerről és arról, aki teremtette. A fákról és aki azokról gondoskodik. A virágokról, s aki azoknak színt és illatot ad. A madarakról és aki eteti őket. És az emberekről, akik szeretik vagy gyűlölik egymást, de akiknek az ég Atyja a javukat akarja. Nem, nem tudnám elmondani mindazt, amit ő mondott. Csak arra emlékszem, hogy mondotta: ezt a szép világot Isten nekünk teremtette. — De akkor számomra ez nem volt igaz s én mélységesen becsapva érez­tem magam. És semmi másra nem tudtam gondolni, mint a szomorúságban meghalt anyámra és a reménytelenségben elpusztult apámra. Vakságomra és koldus mivoltomra. — Obed, ez a világ rossz a te számodra! Érmek a szépsége nem a tied! — ez volt az érzésem: — Obed, te örökké vak és örökké koldus maradsz! És ezt mind elmondtam a faluban. El­mondtam, hogy éhes embernek ne beszélje­nek jóízű falatokról, rongyos embernek a szép ruhákról, vaknak a világ szépségéről. Hagyják Obedet, mert nincs a világnak na­gyobb árvája, mint ő. És ekkor ketten is megragadták kezemet. — Gyere, Obed! — Oly hirtelen történt mindez, hogy egyszerre elvesztettem tájéko­zódásomat. Csak hagytam magam vitetni. — Gyere, Obed, odaviszünk hozzá! Aki így tud beszélni, az segíthet is rajtad. — Átad­tam magam vezetőimnek. Egyszercsak meg­torpantak. Én is... Nem mertem lépni, mert magam előtt éreztem egy falat. Egy idegen világot. Ezt csak érezni lehet. És most egy másik kéz fogott meg. Mintha az anyám keze lett volna — Isten nyugtassa — így csak ő tudott fogni, vagy ő sem.., Vezetett. SOHA ÍGY MÉG NEM VEZETTEK EN­GEM. Soha! Egy pillanatra az volt a vá­gyam, bárcsak egész életemben ő vezetne. Olyan nyugalom töltött el, mint gyermek­koromban atyám ölében, amikor tajtékzott a tenger. Már túl lehettünk a falun — ta­lán épp ezen a helyen, amikor a szemem­hez ért. * Lágy, áldott ujjakkal az én vak szememhez és azt kérdezte: — Látsz-e valamit? A falu felé fordított. — Igen, igen, látok valamit — rebegtem. — Látom az embereket, mint valami im­bolygó fákat. Uram, látok! Látok! Nem tisz­tán, de látok! — Várj — szólt szelíden és ismét hozzám értek az ujjai. Es láttam a szülőfalumat, Bethsaidát. Ó, milyen kicsiny volt! És a tengert, a galileai tengert, atyám gyilkosát. Mily nagy! Meg a Hermont, fehér hósapkával. És láttam egy­szerre az ezer színű világot. Meg azután lát­tam őt, a Názáretit. Térdre estem, de ö fel­emelt. — Ne, Obed! A te neved szolga. Eddig szolgája voltál a világtalanságnak és az örök sötétségnek. Most annak légy szolgája, aki visszaadta szemed világát. — Ö, ha az én szomorú anyám ezt meg­érte volna! Vagy atyám, aki elveszett a ten­gerben! — Hagyd a halottakat nyugodni, Obed, örülj az életnek és Isten szeretetének. Es menj az emberek közé! Menj s légy ott kö­zöttük, mint a neved is mondja: Obed. Meg sem tudtam köszönni, amikor már ment is. Ment és újra magával vitte falum­ból Simont, Andrást és Fiiepet, meg az én szívemet, hálás szívemet. Így történt. Azóta nincs póráz a kutyá­mon. S azóta ismerem és szeretem a vilá­got. És látom az emberek küzdelmét itt Bethsaidában a mindennapi kenyérért. Mert azóta visszazökkent az élet a színes hétköz­napokba. De nekem egyfolytában ünnepem van. Nem tudok betelni a világgal! Rédey Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom