Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-15 / 50. szám

ADVENTI HITÜNK EGYIK ÁDVENTI IGEHIR­DETÉSEMET meghallgatta régi barátom, akivel esztendők óta nem találkoztam. Istentisz­telet után egy kérdést szöge­zett nekem. Ezt kérdezte: És Te hiszed azt, amit mondtál? A kérdés megdöbbentett. Hogy hiszem-e? Természete­sen, mert különben nem ten­nék róla bizonyságot. Aztán lecsendesedett bennem a döb­benet és felmértem a kérdés jogosságát és igazságát. Való­ban hogyan is állunk mi a hit­tel? Az ádventi hittel. Nem mintha ádventben valamiféle „más” hitről beszélnénk. De ádventben a hitnek megvan a maga kettőssége. Éspedig: egy­részt hitünkkel visszafelé kell tekintenünk, hiszen valami már megtörtént, ami erősen befolyásolja a keresztyén em­ber életét. De ez a megtörtént esemény nem befejezett tény­ként szerepel az életünkben. Nem olyan egyszeri, esemény, amely az Idő és a tér határain és korlátain belül történt, hogy aztán a dolog természetéből iolyólag a régmúlt idők egyik epizódjaként szerepeljen. Ez az ádventi várakozásunknak az egyik mozgató rugója. A má­sik; hitünkkel meg kell tanul­nunk előre is tekinteni. Nem, nem véletlenül került az előző mondatba ez a szó: tanul ii. Isten igéjén keresztül szünte- üenül tanít minket. Nem vala­miféle új ismeretekkel akarja bővíteni életünket, hanem arra akar bennünket, keresztyéne­ket megtanítani, hogy az igé­jében hallott és olvasott evan­gélium valóban örömhír. És ez a hír arra is megtanít, hogy tudtunk előretekinteni. A má­sodik advent felé, amelynek csak a körvonalait látjuk Jé­zus Krisztus elmondott szavai­ból. Tehát előretekintünk arra, ami meg fog történni. így be­szélhetünk az ádventi várako­zásunk kettősségéről. Barátom kérdése tehát nem felesleges kérdés. És nem is megbotránkoztató érdeklődés. Valóban, a hivő embernek Szüntelenül fel kell magában tennie a kérdést: hiszem-e a Jézus Krisztust, bízom-e a mennyei Atya ígéretében, aki új égről és új földről beszélt, és hiszem-e az örök életet? KÖRVONALAIBAN MÁR ÉLÉNK rajzolódik karácsony ünnepe. A keresztyén ember idventje viszont nem a rend­szeresen visszatérő karácsonyi ünnepünk várása. Ha így te­kintenénk az egyházi eszten­dő elejére, akkor hiányoznék hitünknek az a kettőssége, amiről az előbb szóltunk. Ka­rácsonyt csak úgy lehet igaz szívvel várni, ha tudok hittel élőre és visszafelé tekinteni, de úgy, hogy Krisztus eljöve­tele, és az általa megígért és elhozott Isten országa a má­ban találkozzék, éspedig ben- hem. az én hitemben és ke­resztyén életfolytatásomiban. De vajon mi az, ami az ád­venti várakozásunknak ezt a kettősségét munkálja ben­nünk? Isten Szentlelke. Nél­küle nem volna ádventünk, munkája nélkül nem lenne kit várnunk és kire tekintenünk. De Istenhez való kapcsola­tunk vajon mi által lesz élő és eleven kapcsolattá? A bizalom által! Evangélikus egyházunk taní­tása szerint erős hangsúly esik a bizalomra. Az Istenhez való viszonyunkban alapvető fon­tosságú. Isten igéje alapján, a teljes Szentírás üzenetének a jó megértése és elfogadása alap­ján hisszük és valljuk, hogy a bizalom az egyetlen formája az Istenhez fordulásunknak. Egyetlen és egyedülálló, mert kizár minden más lehetőséget és kizárólagos, mert sem más felé nem irányulhat, sem más­ként nem közelítheti meg a mindenható Istent. A Jézus Krisztusban megje­lent isteni szeretetet sem tud­juk semmi mással viszonozni, mint a feltétel nélküli biza­lommal Isten iránt. És ez a feltétel nélküli bizalom jelenti ugyanakkor azt is. hegy rá me­rem magam bízni arra az Or­ra, aki megbocsát és elfedez minden bűnt. És rá merem magamat bízni halálom után is, mert ő élt, él és mindörök­ké élni fog. Semmit sem tudunk adni Istennek azért a kegyelemért, amely már a miénk, amit Jé­zus Krisztus az első ádyent- kor, a nagy és megismételi]e- tetlen Karácsonykor elhozott És nem tudunk előretekin­teni, mert szemünk most még I mindent homályosan lát, bi­zalom nélkül. Ádventi re­ménységünk egyedüli emberi kifejezője a bizalom. Feltétel nélkül bízni Isten tervének, az üdvösség ajándékának a meg­valósulásában. Isten színe elé kerüléskor — hiszen a mai vasárnap ádventi igéi is, amelyek templomaink­ban elhangzanak, erről szól­nak — Isten egyedül csak a Jézus Krisztusban életté lett kegyelem, szeretet és igazság által ítéli meg a bűnös em­bert. Mi viszont ez elé a talál­kozás elé egyedül hitünket, ezt a gyermeki bizodalmát vihet­jük. És ez a bizalom erősíti meg bennünk az Isten Szem­léiké által munkált hitet, amely szerint hiszünk Isten igéjé­nek és a Jézus Krisztusban megjelent kinyilatkoztatásnak. Luther szerint „a hit legneme­sebb és legdrágább vonása, hogy szemét behunyva egysze­rűen és boldogan mindent Is­tenre bíz”. Ez a bizalom a ke­resztyén ember ereje, szolgála­tainak állandó ösztönzője. re­ménységének éltetője. EZ A BIZALOM HOZZA közel hozzánk Isién megígért és beteljesedett ígéretének valóra váltását, Jézus Krisz­tust. És ez a bizalom tud elő­retekinteni. A keresztyén em­ber, aki ismeri a maga gyarló­ságát és alkalmatlan voltát, akit a hitéletben szüntelen ku­darcok érik, mégis, mindezek ellenére, szilárd meggyőződés­ben tud lenni üdvössége felől. Mert tudja, hogy ez nem a mega erejéből, nem a cseleke­deteiért lesz az övé, hanem Krisztusért. És ezt hite által tudja és vallja magáénak. Advent nemcsak a várako­zásnak, hanem a bizalom ki­építésének az időszaka is. Pon­tosabban fogalmazva: az ád- vent csak akkor tud Krisztust váró időszakká lenni, ha él bennünk a bizalom Isten iránt. Az ádventi bizalom köt.i ösz- sze hitünknek kettősségét: a már megjelent Isten Fiát, aki kegyelmet és szeretetet hozott és a még előttünk levő ítélet­ben megállást ezért a Jézus Krisztusért. És mindezt úgy teremti bennünk Isten, hogy a mában formálja e kettősség által keresztyén éietfoiytatá- sunkat. A mai vasárnap ige­hirdetési alapigájében Keresz­telő Jáno6 ajkáról már hang­zók felénk e kettősség. Jézusra mutat Keresztelő János, de úgy, mint aki Szentlélekkel keresztel, tehát életet ad és formál, újonnan szül és meg­tisztít. de már látja az ítélet­nek szórólapátját is, amely ak­kor fog megmozdulni kezében, amikor eljön ítélni élőket és holtakat. „És Te hiszed, amit mondtál ádventről?” — kérdezte bará­tom. Vajon bízunk-e Isten ígé­reteiben és hiszünk-e abban az ádventben, amely ezeken a vasárnapokon Isten igéjéből elénk állott és amely már mö­göttünk van, és hiszünk-e ab­ban az ádventben, amely el fog jönni? Ezek a kérdések le­gyenek azok, amelyek legyő­zik bennünk a kétségeket és elvezetnek megtisztult szívvel, élő reménységgel és mega cél o- sodott bizalommal a karácso­nyi gyülekezetbe. Karner Ágoston N É A történetet az élet írta. Kovács Józsefet — nevezzük igy — üzemében baleset érte. Hónapokig nyomta az ágyat. Nemcsak felesége és két gyer­meke aggódott sorsáért, ha­nem négy barátja és munka­társa is. A barátok részvéte nem rekedt meg az üres jajon- gásnál és nem elégedett meg az öregasszonyos sápítozással. Valamit tenni kell! Gondosko­dó szeretetüknek utat kell ta­lálnia, meg kell nyilatkoznia. Kinek-kinék képessége és adottsága szerint segíteni kell a beteg baráton és családján — határozták el. Az egyik szabályos időközök­ben látogatta a kórházban. A másik rendkívüli kéz­A Sajtóosztály értesíti a Gyülekezeteket, hogy az 1964. évi ÚTMUTATÓ és NAPTÁR előjegyzések már beküldhetők. Mivel e két kiadványból a Sajtóosztály visszavételezéseket nem fog teljesíteni, kéri a Gyü­lekezeteket. hogy csak a szükségesnek megfelelő mennyiséget rendeljenek. — BUNDÁK divatos átszabása, szőrmekucsmák Somogyi szűcsnél Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvar­ban. — PANOFIX nagyméretű, na­gyon szép fekete bunda igényes­nek eladó. Cím a kiadóhivatalban. — JÖ MINŐSÉGŰ fekete télika­bát kifogástalan állapotban eladó. Cím a kiadóhivatalban. — HOFFMAN (Carl) rövid ke- reszthúros bécsi zongora jó álla­potban eladó. Cím a kiadóhivatal­ban. — NŐI KALAPOK. kucsmák kendők, sálak nagy választékban kaphatók Poltz Gyuláné kalapos­nál Győr. Arany János u. 35. GY BAR ügyességgel és több irányú szakmai ismerettel rendelke­zett, tehát gyakran látogatta barátja háza táj át és megjaví­tott mindent — a vízcsaptól a rádióig — ami reparálásra szo­rult. A harmadik prémiumosztás idején egy borítékot tett Ko­vács postaládájába — hiszen a hosszú betegség idején nem árt egy kis anyagi támogatás! A negyedik bizonyos időkö­zökben elment barátja gyer­mekeiért és sajátjaival együtt a Duna-pairtra vitte napozni, ÁT vagy a budai erdőkbe kirán­dulni, vagy a ligetbe szórakoz­ni, hogy feledtesse velük ap­juk hiányát és egy pár kelle­mes órát szerezzen nekik. A történet számomra para­bola. Ha ma járna Krisztus a földön, bizonyára ezt vagy ilyenfajta példázatokat mon­dana arról, hogy milyen kü­lönböző utakon-módokon áld­hatjuk az Istent és szolgálha­tunk neki. Nem lenne-e jó ne­künk is így szolgálni öt éle­tünk minden napján?! ni Részvétnyilatkozatok Kennedy halála alkalmából A Kennedy elnök tragikus halála feletti mélységes együtt­érzésének adott kifejezést a Lutheránus Világszövetség azon távirata, amelyet az új elnöknek, Lyndon B. Johnsonnak és az USA Nemzeti Lutheránus Tanácsának küldött. A Johnson elnökhöz küldött táviratot a Lutheránus Világ- szövetség elnöke, dr. Fredrik A. Schiotz és főtitkára, dr. Kurt- Schinidt-Clausen írták alá. A távirat szövege a következő: „A Lutheránus Világszövetség mély szomorúságát fe­jezi ki Kennedy elnök tragikus halála felett és legmélyebb együttérzését nyilvánítja családjának és az Egyesült Álla­mok népének. Egyben kifejezésre juttatja azt az őszinte kívánságát, hogy Isten áldása kísérje hivatalának nagy felelősségében.” A Lutheránus Világszövetség dr. Kurt Schmidt-Clausen főtitkár aláírásával táviratot küldött az Egyesült Államok Nemzeti Lutheránus Tanácsának is, amelyben ez áll: ,.A Lutheránus Világszövetség osztozik az Egyesült Ál­lamok lutheránusainak Kennedy elnök tragikus halála fe­letti mély gyászában, és kifejezi mély részvétét, attól az imádságtól kísérve, hogy Isten gazdagon áldja meg John­son elnököt.” Az Egyházak Világtanácsa tagegyházainak részvétét dr. Visser t Ilooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára tolmácsolta; A Johnson elnökhöz küldött távirata így hangzik: „Az Egyházak Világtanácsa nevében megdöbbenésem­nek adok kifejezést az elnök elvesztése fölött, akinek ve­zetése oly nagymértékben járult hozzá a világ békéjéhez és előrehaladásához. Nyugodjék békében.” Egyházlátogatás Vanyarcon EGYÜTT Fénylő erők bűvölnek egybe minket, különös kéz ragad meg hirtelen — acélos, messzi ág, hozzánk hajolsz, s a távolt húrként méri át szemem. Lehajt a Kéz és rádhurkol keményen — porszem és csillag milliónyi lát — egy *j vagyunk, s most ránkfeszül a Kéz, hogy égre lője vülámló nyilát. Bodrog Miklós VISSZHANG Lapunk szerkesztősége — mint minden újság szerkesztő­sége — mindig örül annak, ha valamelyik cikkünk visszhangot támaszt. Hallható visszhangot, mert hiszen reméljük, hogy olvasóink gondolataiban mindegyik cikkünk támaszt valami­féle visszhangot. Sokszor azonban ez a visszhang hallhatóvá is válik: levelekben, olvasókkal való beszélgetésekben. Egyik folytatásos elbeszélésünk közlésekor több olvasónk mondotta, írta: alig várják már a folytatás megjelenését. S egyik telefo­non felhívott: mondanám meg, mi történik a következő foly­tatásban. Egy ilyen visszhangról lesz most is szó. Lapunk ez évi ok­tóber 15-i számában cikket írtunk „Vigyázzatok emberek” cí­men. A cikkben egy kisfiú megrázó sorsáról volt szó, aki el akarta dobni az életét, mert nem kapott szeretetet az életben. A cikket egyik nagy napilapunk híradása nyomán írtuk. S erre a cikkünkre levél érkezett, visszhang. Egy idős asszony írta, vidékről. Leveléből szinte a bibliai szegény özvegyasszony képe bontakozott ki, aki minden vagyonát adta oda a templomi per­selybe (Márk 12,42). Azt írta: szívesen magához venné a szere­tetve szomjas, otthontalan gyermeket, megosztaná vele szerény lakását. „Szívem szerint való kívánság volna, és magam is ér­telmét találnám az életnek, azt, hogy valaki van velem, aki szeretetve szorul”, — így írta szószerint. Ennél a mondatnál szeretnék megállani egy percre. Mert a szeretetről van benne szó, a szerétéiről, ami keresztyén éle­tünk értelme kell, hogy legyen, amiről Pál apostol azt írta: Ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok. Szeretet nélkül nem lehet élni — írtuk akkor cikkünkben. Minden ember vágyik a szeretetre, arra. hogy szeressék, hogy legyenek körülötte em­berek. akik körülveszik azzal a megfoghatatlan és megfogal- mazhatatlan valamivel, melegséggel és derűvel, fénnyel és ra­gyogással, erővel és vigasztalással, aminek szeretet a neve. Ebben a levélben azonban arról van szó: nemcsak arra van szüksége az embernek, hogy szeressék, hanem arra is, hogy ő szeressen valakit, másokat, az embereket. S ez iialóban így is van. Kapott szeretet nélkül elsorvad az emberi élet, mint a pincébe tett növény, levegő és éltető napsugár híján. Adott, szeretet nélkül azonban gyümölcstelen s meddő marad az em­beri élet, mint a növény, amelynek se virága, se termése, se illata, se édessége. Dudva marad, gyomnövény, talán pompá­zatos, de végeredményben haszontalan és értelmetlen. Azért élünk, hogy szeretetet adhassunk mindazoknak, akik e tekin­tetben ránkbizattak. Mindannyian szeretetre szorulunk s ezt a nélkülözhetetlen életvitamint egymástól kell megkapnunk. Ez az Isten rende­lése. Isten maga a szeretet, s íme, Isten sem akar szeretet nél­kül élni. Világot teremtett, hogy szerethesse ezt a világot, ügy szereti, hogy a Fiát adta oda érette. S várja teremtményei­nek, gyermekeinek, az embernek a viszontszeretetét is. De ezt csak egy kerülőúton tudjuk visszaadni neki: a másik emberen keresztül. „Amit cselekedtetek eggyel e legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtetek”, — mondja Krisztus tanítvá­nyainak. Ez a visszhang, amit Isten szeretete vár tőlünk. Ez a levél is. amit most kaptunk, jele annak, hogy Isten nem vár hiába. S mikor zenditsen Isten szeretete igazabb és hangosabb vissz­hangot a szívünkben, mint ebben a karácsony előtti időben, amikor arról emlékezünk, hogy Isten örökkévaló szeretete test­ben jelent meg közöttünk. Köszönjük a visszhangot, ami felhívásunkra — Vigyázza­tok emberek! — érkezett. S talán ebben a mondatban össze­foglalva adhatjuk tovább, hadd visszhangozzék minél több szívben s váljék karácsonyi harangszóvá sokak számára: Szeressetek emberek! G. Gy. A NÓGRÁDI EVANGÉLI­KUS gyülekezetekben hűség­gel őrzött hagyomány és nagy ünnep a templomszentelés év­fordulója. Ilyenkor messze földről összesereglik a rokon és jóbarát, hogy örömteli visz- szaemlékezéssel együtt ünne­peljenek. Vanyarcon a temp­lom felszentelése 163-ik évfor­dulójának november 24-én, az egyházi esztendő utolsó vasár­napján külön színt adott D. Dr. Vető Lajos püspök látoga­tása, akit lázas készülésben szeretettel várt a gyülekezet. A püspököt az egyházközség vezetősége fogadta és’ népvise­letbe öltözött leányok virág­csokorral üdvözölték. Majd küldöttség élén Kollár Pál, a Hazafias Népfront helyi szer­vezete nevében, az összegyüle­kezet presbitérium részéről pedig Tuskan János köszön­tötte. A püspök válaszában ki­fejezésre juttatta örömét, hogy a vanyarci nép szép egyetér­tésében épül és fejlődik a szocializmusban a község. A szép nagy templomot szi- nültig megtöltötte a hálaadó istentiszteletre öJSZesereglet áhítatos nép. A gyülekezet énekkara Schultz Jenőné lel- készné vezetésével Vulpius M, „Erős vár ...” korálfeldolgozá- sát énekelte, amikor a püspök a templomba lépett kíséreté­vel. Istentisztelet alatt még H. Schütz „Dicsőség Istennek” és C. Casciolini „Szentlélek Is­ten” c. művét is énekelte az énekkar igen szép felkészült­séggel. A vanyarci gyülekezet énekkarának működése példá­ja annak, hogy falusi gyüleke­zetben is működhet nagyon jó énekkar, ha olyan szeretettel és fáradhatatlansággal foglal­koznak vele, mint Schulz Je- nőné. A püspök Jn 4,24. alapján Isten imádatáról hirdette az Igét a buzgón figyelő gyüleke­zetnek, s bizonyságot tett ar­ról, hogy az igazi, a lélek mé­lyén égő evangéliumi hit jó gyümölcsöket terem a közös­ségi életben, népünk és a bé­keszerető emberiség hasznára. AZ ISTENTISZTELET UTÁN tartott ünnepi közgyűlésen Schultz Jenő gyülekezeti lel­kész köszöntötte a püspököt. Megemlékezett arról, hogy a püspök néhány hét múlva éri el felelősségteljes püspöki szol­gálatának 15 éves fordulóját, s ezalatt pásztori szolgálatá­val, tudományos és bölcs egy­házkormányzati munkálkodá­sával a háború romjain lelki és anyagi vonatkozásban egy­aránt újjáépítő munkát vég­zett, de útmutató példája an­nak is, hogy az egyház ősi kin­cseivel miként lehet szolgála­tot végezni a szocializmus tár­sadalmában emberek boldog­ságára és Isten dicsőségére. Ezután a szomszéd gyülekeze­tek nevében Gerhát Sándor galgagutai és Breuer Oszkár sziráki lelkész üdvözölte a tai anyaegyházközséghez csat­lakoznak és ennek leányegy­házaként élnek több mint fél­évszázadig. Az első istentisz­teletet Pilárik Jeremiás gutái lelkész 1717-ben még szabad ég alatt a „nagy körtefánál” tartotta. Első templomukat fa­gerendákból építik. Első lelké­szüket 1783-ban választják. Jelenlegi templomuk építésé­hez 1799-ben fognak hozzá és püspököt. Az üdvözlésre adott válaszában a püspök emlékez­tetett arra, hogy munkatársai­val együtt mindig azon fára­dozott, hogy az egyház megta­lálja a helyét a szocializmus­ban és ez az út együtt halad­jon államunk jó rendjével a béke és közerkölcs' szolgálatá­ban. A délutáni isetntiszteleten Csákó Gyula püspöki titkár hirdette az igét. A vanyarci evangélikusok 1710—1720 között települtek ide a törökdúlás, végvári har­cok, járványok és kuruc—la­banc csatározások következté­ben csaknem lakatlanná vált község területére. A galgagu­1800-ban az egyházi esztendő utolsó vasárnapján szentelik fel. Említésre méltó, hogy a va­nyarci temetőben van eltemet­ve Veres Pálné Beniczky Her- min, a magyar nevelésügy ki­váló és fáradhatatlan munká- lója. Vanyarcon született Ma* róthy Jenő is. a 26 évvel ez­előtt fiatalon elhunyt jeles író» akinek szíve a szegények felé fordult. Mindkettő emlékét emléktábla hirdeti a vanyarci templomban, ill. papiakon» Úgy tudják, hogy Madách Im­re is itt írta az Ember tragé­diájának egyes részeit. Csákó Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom