Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-15 / 50. szám

Keresztelő János és Jézus1. Lukács 3:15—18 Advent és Karácsony az Isten kegyelmét sugározza felénk. A kegyelem folyamatos és állandó. A keresztyén ember az év minden napján érzi sugárzását, de ádventkor és a nagy ünne­peinken különösen erős a kegyelem kisugárzása és kiáradása. Ilyenkor Isten kegyelmének hódító hullámait indítja felénk. Az ádventi áradásban a próféta érdes, kemény és követelő hangja sem jelent disszonanciát. Igénk közzéppontjában Keresztelő János és Jézus áll. Ke­resztelőt a nagy lélektani pillanatban mutatja be igénk. Prédi­kációja megmozgatta az embereket. Általános messiásváradalom kelt életre, sőt egyesek szemében maga János lett a messiásvá- radalmak hőse. János evangéliuma szerint még a hivatalos egy­házi körök is kérdést intéztek Keresztelőhöz. Felelnie kellett a nép és az egyházi hatóságok előtt azért ami szavai nyomán ke­letkezett. Felelete: deklaráció. Egyszer s mindenkorra szóló kinyilat­koztatása annak, hogy nem ő a várva várt Messiás. Még arra sem találta magát méltónak, hogy szolgai munkát végezzen kö­rülötte — saruja szíját megoldja. Népszerűsége csúcspontján is alázatos marad, alászáll hallgatósága előtt, hogy Krisztus növe­kedhessek. Mert számára csak egy a fontos, hogy a Messiásra, a nálánál erősebbre szégeződjék minden szem. Keresztelő magatartása ezt mondja: küldetésem a lámpa- gyújtogatóé, aki az esti szürkületben hosszú botjával elindul, hogy fényt, a nappal halvány mását varázsoljon a sötétedő ut­cákra. Ez a fény azonban azonnal semmivé válik, ha felkel a nap, s ragyogó sugaraival elönti a várost. Keresztelő nem a fény, de küldetése, hogy a fényről, a naptámadatról bizonyságot tegyen, s előtte emberszívek lámpáit gyújtsa és szolgáljon. De le kell tűnnie, mikor felkel a nap. Keresztelő szolgáló emberként áll előttünk. Akiben tuda­tossá válik Isten szeretete és közelsége abban kialakul a szol­gáló életforma. Assisi Ferenc amíg előkelő lovag volt, elkerülte a város szélén húzódó lepratábort. Természetes irtózás volt benne. De amikor Isten szeretete és közelsége megragadta, első útja ide vezetett, hogy szolgáljon. Isten szeretete a világ min­den pontján arra indítja az egyházat és a keresztyéneket, hogy Szolgáljanak. A szeretet, az öröm. a reménység, a békesség fé­nyét gyújtsák meg az emberek között. Keresztelő példája biz­tat és bátorít erre. Krisztus pedig alkalmassá tesz bennünket ferra, hogy hasznossá, átok helyett áldássá legyen életünk az emberek között. Keresztelő igehirdetése a nálánál erősebb Jézust állítja a reflektorfénybe. Keresztelő így mutat reá: Íme az Isten bárá­nya, aki elveszi a világ bűneit. Krisztus ezt a munkáját Szent­lélekkel viszi véghez. Nem fejszét tart a kezében, sem szóró­lapátot — mint ezt később Keresztelő is látta — nem közöm­bösen és szenvtelenül nézi életünket, hanem kegyelmesen újjáteremti azt. Advent van. Erőteljesen sugárzik Isten kegyelme, hogy életünk szolgáló, gyümölcstermő és reménykedő életté váljék. Matuz László KÖNYÖRGÉS Gondolataim vak ólomhasábok: emelném, szakadok a súly alatt, s elbukom bennük, ha fölébük hágok. Mester! Csinálj belőlük aranyat! Bodrog Miklós HÍREK — Advent 3. vasárnapján az altárterítő színe: lila. A vasár­nap oltári és délutáni igéje: I Kor 4, 1—5; szószéki igéje: Lk 3,15—18. _ EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 15-én, vasárnap reg­gel fél 8 órai kezdettel evan­gélikus vallásos félórát közve­tít a Petőfi Rádió. Igét hir­det: Halász Béla pápai espe­res. — ÜJPEST. Az újpesti evan­gélikus egyházközség decem­ber 15-én, advent 3. vasárnap­ján ünnepli megalakulásának SO éves jubileumát. A délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszte­leten KÁLDY ZOLTÁN, a Déli Egyházkerület püspöke szolgál. Az ezt követő közgyűlés meg­emlékezik a gyülekezet 80 éves történetéről. * — TATABÁNYA. A tatabá­nyai gyülekezet december 1-én, advent első vasárnapján ünnepelte felsővárosi templo­ma felszentelésének 25.- évfor­dulóját. A délelőtti hálaadó istentiszteleten Sólyom Károly paksi lelkész hirdette az igét. Délután ádventi szeretetven- dégséget tartottak ugyancsak Sólyom Károly szolgálatával, aki hosszabb ideig volt a tata­bányai gyülekezet lelkésze. — BUDAPEST-ANGYAL- FÖLD. A gyülekezet december 15-én délután 5 órai kezdettel karácsonyi szeretetvendégséget tart. amelyre a gyülekezet tag­jait. barátait és az érdeklődő­ket ezúton is meghívjuk (Bp. XIII., Fóti út 22). — JUBILEUM. Az orosházi gyülekezet november 24-én szerctetvendégség keretében emlékezett meg Gyurán György nyugalmazott lelkész 40 éves szolgálatáról. Gyurán György 35 éven át hitoktató lelkészként műkö­dött. 1956-ban ment nyugdíj­ba, de nem vált meg ekkor sem az egyházi szolgálattól, hanem ma is mint számvevő, a tőle megszokott hűséggel és pontossággal dolgozik. A szeretetvendégségen — amelyen Benkő István, Szabó Gyuláné, Zászkaliczky Pál és az egyházközség énekkara szolgált — a gyülekezet nevé­ben Benkő István igazgató­lelkész köszöntötte az ünne­peltet. Az egyházmegye nevé­ben Koszorús Oszkár esperes írásban köszöntötte Gyurán György lelkészt. Gyurán György szolgálatára életének további útjára Isten áldását kérjük. — HANTA-ÁSZÁR. a hánta-ászári társegyházközség egyhangúan meghívott lelké­szét Puskás János volt kisfa­lum segédlelkészt december 8-án iktatta hivatalába Sel- meczi János a fejér—komáro­mi egyházmegye esperese. Az Evangélikus Sajtóosztály Irattérjesztésében kaphatók: Biblia — — — — W),— Ft Karner: Isten, vi­Biblia (pegamoid) 80,— Ft lág, felebarát — 4,— Ft Imakönyv — — 12,— Ft Istentiszteleti meg­Agenda — — — 128,— Ft hívó — — — —,10 Ft Keresztelési emlék­Egyházfenntartási lap — — — — —,50 Ft nyugtatömb — 2,80 Ft Esketési emléklap —,50 Ft Passio füzet — — 3,— Ft Anyakönyvi kivo­Imás lapok — — —,40 Ft natok — — — —,50 Ft Káldy: Bevezetés Zárómérleg nyom­az Újszövetségbe 30,— Ft látvány — — — 1,— Ft Hitvallási iratok I. 45,— Ft Költségvetési Hitvallási iratok II. 45,— Ft nyomtatvány — 1,30 Ft Pálfy: Krisztus ta­Istentiszteleti rend 4,— Ft núja — — — S,— Ft Kis Káté — — — 3,— Ft Groó: Az élet ke­Konfirmációi Káté 10,— Ft nyere — — — 5,­Ft Igés falitábla — — 8,— Ft Prőhle: ökuneme­Szolgálati napló — 11,— Ft nikus imádságok 2,­Ft Anyakönyvi ivek 1,60 Ft Karaer: Testté lett Egyházfenntartási Ige — — — — 45,— Ft lap — — — — —,30 Ft Lelkészi szolgálat 18,— Ft Korái I. — — — 55,— Ft Ürvacsorai ostya 3,50 Ft Korái II. — — — Koráliskola — — 65,— Ft 52,— Ft Hétről hétre (áhita- toskönyv) — — Ottlyk: Istenszere­12,— Ft Konfirmációi em­tét — Emberszere­léklap — — — ■ 2,—Ft tét — — — — 17,50 Ft HÉTRŐL—HÉTRE Készítsétek az Urnák útját! Ézsaiás 40,3—4. Mi keresztyének Krisztus visszajövetelére várunk. Ez a reménységünk. Lehet, hogy túl szentimentálisnak, érzelgösnek tűnik, de a Biblia szerint úgy kell élnünk, mint a menyasszony­nak, aki várja a vőlegényt. Amíg nem feledkezünk meg arról, hogy visszajön a vőlegény, amíg eleven ez a vágyakozó remény­ségünk, addig él Jézus iránti szeretetünk és hitünk. Várakozásunk nem tétlen sóvárgás, üres epekedés. A vá­rakozás ideje, ádvent, nem kapubaállás, ahonnan lesem, vajon jön-e már az. akit én várok, közben áll minden tennivalóm, munkám, amelyeket nekem kell elvégeznem. Ézsaiás és Keresz­telő is útegyengetésröl, útkészítésről beszélnek. Erre szólítanak fel. Mi ez az útegyengetés? Ézsaiás pusztáról, kietlenről, hegy­ről, halomról, bércekről, rónáról beszél, ami bizonyára mind képies beszéd. Hogyan tudjuk ezt a mi életünkre értelmezni7 Mik azok a sziklák, amiket le kell rontanom, s mik azok a sza­kadékok. amiket be kell töltenem? A régi prófécia a nagy „Ütegyengetöben” válik érthetővé, Keresztelő igehirdetése megmutatja azokat az akadályokat, amelyek a mi életünkben is Krisztus elé tornyosulnak. ..Térjetek meg" szól Keresztelő János. Egyházban élőknek, Izrael fiainak szólt ez a felszólítás. Ez világosan jelenti azt is, hogy nem helyes az önmagával elégedett vallásosság, amely még azt is érdemnek tekinti, hogy „én nem szakadtam el az egy­háztól”. Ez önmagában még nem biztosít senkit afelől, hogy a visszajövő Jézussal örök életre együtt lesz majd az ö dicső­ségében. „Teremjetek a. megtéréshez méltó gyümölcsöket és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi Atyánk.” (Luk, 3.8.) A megtérésre hivó szóra gyümölcstermő, jót cselekvő ak­tivizálódás az igaz válasz. Mit cselekedjünk tehát, hogyan készítsük az Űrnak útját? Legyünk mindenki iránt megértők, irgalmasok, segítők, test­vériesek, önzetlenek szeretetből. (Lukács 3,10—14.) Ez nem könnyű, de fel kell törni és egyengetni az utat, mert jön vőlegényünk, Urunk, a Jézus Krisztus. Boros Károly NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: JEREMIÁS 32,17; MÁTÉ 3,11. — „Te terem­tetted a mennyet és a földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal.” Ez a kéz ma is áldásra emelt kéz, alatta menetel az emberiség. I. Kor. 4,1—5; Zsoltárok 14. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 60,13; ZSIDÓK 11,27. — Az Ö keze az ma is, amelyik segíteni tud azokban a helyzetekben, ami­kor az emberi segítség felmondja a szolgálatot, vagy hiába­valóvá lesz. Máté 11,11—15; Ézsaiás 11,1—10. KEDD; I. MÓZES 32,10; LUKÁCS 17,17—18. — Ezt a se­gítséget sokszor elfelejtettük megköszönni. A gyerekrfc azt mondjuk ilyen helyzetben, a jólneveltség hiánya ez. Minek nevezzük ezt felnőtt embereknél? Miért van ez a feledékeny- ség? Máté 3,1—11; Ézsaiás 12; (Jelenések 22,17.) SZERDA: ZSOLTÁROK 65,4; MÁTÉ 5,6. — Ez a helyzet azért állt és állhat elő, mert — ezt valljuk be töredelmesen —‘ „bűneim erőt vettek rajtam!” Nem szabad azonban itt meg­állunk, hanem a bűnbeismerés után a bocsánatot is kérnünk kell: ........vétkeinket te bocsásd meg!” Lukács 3,10—20; Ézsaiás 14,3—17; (Jelenések 12,10.) CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 91,15: JELENÉSEK 13,10. — „Néma gyereknek anyja sem érti szavát!” Isten azt mondja: „Segítségül hív engem, azért meghallgatom őt!” János 1,6—9: 15—16; Ézsaiás 25; (Jelenések 19,6.) PÉNTEK: V. MÓZES 28,1.8; MÁRK 3,35. — Az Isten sem marad néma. Áldást parancsol mellénk azon a földön, azon a munkahelyen, ahol állunk. így lesz szent az a hely, ahol dol­gozunk, mert az Isten teszi azzá. János 1,29—34; Ézsaiás 27; (Jelenések 11,17—18.) SZOMBAT: ÉZSAIÁS 65,1; MÁTÉ 8,11. — Az újszövetség emberének életét Jézus Krisztusban szentelte meg Istenünk: Keresztelő János boldog volt, amikor felismerte öt. A mi ád- ventünk is úgy lesz boldog, ha felismerjük Öt. Káposzta Lajos UdililUlltlIlllillltl’lllilllililltiltt'lllílilllíl ITlWMIMllillliWtflittttllttlitlliBCITtiltilllHIliltRllIllldiMlillltttiMIllIltHitlltlllilltiflllMIITiliDliPIflirtl llli!l!lillliniiIllllilll!lllllilfllllllill)fll'IIMilllllllll!M’t!|ll1!l!l!l!illilllll!l!ll|j|!tll!lllll!tlll|j|!HIÍI,i!lll!Ri!{!lli!liMlld!lit!lllililll!(tI!IW|!|lt!Ut:l,l!ttniil!l!tll!tll llillllBIBiBMIIIIIillHlliHlllimilllttttl«lilíniailllllll!imiBIIIimilllllllil!liHllliaillllinil!imi!li|lBlt CSONTVÄRY TIVADAR C zt a nevet néhány évvel ezelőtt még nem *- ismertük, csak a szakemberek tartották számon. Pedig alkotásai több mint fél szá­zaddal ezelőtt keletkeztek, s ő maga közel 45 esztendeje halott. Azok közé a zs.enik közé tartozott, akiket életükben nem értettek meg, mert nem a kialakult általános gondolkodás­hoz és ízléshez igazodtak, hanem előre mutat­tak. Ez a hajdan kigúnyolt művész ma olyan magyar festőnek számít, aki a maga korában világviszonylatban a festészet élvonalában ha­ladt, mint sajátos teremtő egyéniség. Megbecsülése az utolsó években nőtt meg. 1949-ben Párizsban, majd az 1958-as brüsszeli világkiállításon vívott ki néhány képével nemzetközi elismerést. Az elmúlt napokban hazánk fővárosában, a Szépművészeti Múze­umban, nyílt meg körülbelül 30 képének tár­lata. Már az első délután szokatlanul nagy számban özönlöttek a látogatók a kiállításra. Képei még sok elismerést fognak szerezni kül­földön népünk nevének és mély élményt né­zőinek. "T ragikus sorsú művész. 26 éves korában, * mint egyetemi hallgató részt vesz a sze­gedi árvíz mentési munkálataiban. Súlyosan megfázik. Az orvosok tanácsára a Magas Tát­ra vidékére megy. Ott vállal gyógyszerészi munkakört. Itt határozza el, hogy festő lesz. Ez nála több. mint emberi döntés. Az isteni küldetés belső szenvedélyével veti bele magát ebbe a pályába. 1880. októberének egyik nap­ján, huszonhét éves korában, Isten indítását veszi, önéletrajzi visszatekintésében elmond­ja: „Iglóról egyenesen Rómába siettem, ahol több hónapi tanulmányozás után arra hatá­roztam el magamat, hogy húsz esztendeig kell dolgoznom, s akkor utolérem a nagyokat, avagy túlszárnyalom.” Pontos megérzése volt. Valóban húsz év telik el: tanulmányozza a különböző festő­iskolákat, tanulmányutakat tesz, gyógyszeré­szi munkája közben a legnagyobb lemondást és takarékosságot gyakorolja, hogy később csak a festészetnek élhessen. Hazánkon kívül főleg Szicília, Egyiptom, Görögország, a Szent­föld, Szíria tájai fogják meg lelkét. Húsz év után, 1900. és 1908. között keletkeznek legki­emelkedőbb alkotásai. Képeit több helyen be­mutatja. Mindenütt kinevetik. A hátralevő 11 esztendő egyre fokozódó belső örvénybe ta­szítja, mert a meg nem értettség, gúny állan­dó lelki összeütközést vált ki benne elhiva­tottságának, festészete rendkívüliségének tu­datával. 1919. tavaszán kórházba szállítják az eszelőssé vált különcöt, ahol hónapokon belül meghal. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy ki­derüljön: látásában igaza volt, művészete va­lóban rendkívüli ajándék Istentől. C zeretném most néhány képét bemutatta. Szicíliába visz el „A taorminai görög színház romjai” című, több mint 20 négyzet- méteres vászna. A háttérben jobbra az Etna fehér csúcsa. A hegység mély-kék árnyékban fut le a tengerig. Mögötte aranysárgán izzik az égbolt, a lemenő nap fényétől. Az előtér­ben a romok, a rózsaszín és piros olyan válto­zataiban, amelyet csak mély ámulattal lehet csodálni, különösen, ha jelenlegi megvilágítá­sában, balról nézzük a képet. A romok hasa- dékain rálátunk a vízre, amelynek színei a vi­lágoskéktől kezdve mélyülnek. Egyszerűen le­írhatatlan a színek gazdagsága, különlegessé­ge a képen. Ezen a vásznon ne is keressünk mást, mint a színek felemelő és lenyűgöző hatását. „A Tarpatak völgye a Tátrában” szintén nagyméretű kép. A vászon jobb felső sarká­ban. fájdalmasan vonagló, kopár szikla-hegy­ség, beljebb vele párhuzamosan futó, hasonló vad óriás sziklavonulat. A bal alsó sarok­ban a fenti ellentéteként üdezöld hegyoldal, virágzó fákkal, bájos tavaszi színekkel. S a természet e két veglete között, a mélyben, kékes-zöldes közegben fenyőfák „úsznak”. Nem lehet más kifejezést találni arra a lebegő erdő-tüneményre, amit ez a részlet mint gyö­nyörű, de valóságos mesevilágot sejtet. Ez a kép tovább vezet az előzőnél, s mutatja a mű­vész teremtő hatalmát nemcsak a színekben, hanem a természet nagy ellentéteinek sűríté­sében, és középütt a mélyben egy varázsvilág felidézésében. Csontváry Libanon hegyláncának vidékén több száz éves cédrusokat keresett fel. Hat rr.éter átmérőjű fák előtt állt meg és — átélte bennük önmagát. Két négyszögletű, 4—5 négyzetméteres képe tanúskodik erről az él­ményéről. „Zarándoklás a cédrusnál Libanon­ban” képe a kék égboltot szinte befedő hatal­mas cédrust mutat. Körülötte parányként kör­táncot lejtő nők. Az előtérben és a háttérben keleti alakok mozognak lovakon. A „Magá­nyos cédrus"-t embermentes, kopár táj fogja körül. Az égbolt mögötte gyönyörű színfoltok­ban sugárzik. A hatalmas fán a nagyság erő­feszítését, kínját és egyedülvalóságát figyel­jük meg. Hosszú ágai szétfutnak a levegőben, de társra nem lelnek. Némelyik ága vonaglik, kétségbeesett ember kezét sejteti. Törzsét két helyen is mintha kard vagy szög fúrná át. Ezzel a képpel megint tovább léptünk Csont­váry művészetének titkaiban: itt már nem­csak a színek nyűgöznek le, nemcsak a termé­szet világának újjáteremtését éljük át a va­rázs hangulatában, hanem megrendítő mon­danivaló kifejezését: önvallomását, saját sor­sának szimbolikus ábrázolását. Ö ez a gyöt­rődő, társtalan, de hatalmas fa: nagysága gyötrelmes, de vitathatatlan. Az az érzésünk, hogy most, a mai időnkben teljesedett be lá­tomása, amikor képeihez zarándokolni kezde­nek az emberek. M érni túlzással — ami különben minden • általánosítás és egyben leegyszerűsítés velejárója — azt mondhatnánk, hogy a többi képe is művészetének a három megfigyelt vo­nását mutatja. Színeivel nyűgöz le „A viharos Hortobágy”, „A romai hid Mostarban”, „A schaffhauseni vízesés” és mások. Még az egyébként eléggé együgyűen rajzolt „Zrínyi kirohanásá”-n is negkap az égő ház lángjainak és a lemenő nap bíborának összeolvadása. Éjszakai képein a színek és fényhatások egészen különös han­gulatot teremtenek. Ilyenek többek között: a „Zárda", „Villany világított fák Jajcéban", „Taorminai látkép”. A már megfigyelt álomvilág-varázslatot érezzük több nappali képén, az éjszakaiakon szinte mindegyiken. „Kocsizás újholdnál Athénben”, „Sétalovaglás a tengerparton” és más képei nem egyszerűen a valóságot adják vissza, részleteiben azzal sokszor nem is törő­dik (háromlábú ló), hanem azt a többletet nyújtják, amit a festő szeme és lelke az álta­lunk köznapian látott valósághoz hozzáad. Szebbé, harmonikusabbá vált világ tekint re­ánk a képeiről. „Mária kútja Názáretben” vo­nalainak harmóniájával és kecsességével ma­gasan a hétköznapi valóság fölé emeli Mária és a gyermek Jézus mindennapi életét. Ez a varázslat — ami főként tájképein jelentkezik — mégsem vonatkoztat el bennünket a való­ságtól, csak megéreztet velünk valamit a világ és az élet teremtettségének gyakran elfelejtett szépségéből. A keresztyén hit számára Csont­váry festészetének az a legnagyobb ajándéka, hogy ezt a földet, amelyet mi sokszor szürké­nek látunk, olyan színnel, fénnyel, nem evilá­gi varázzsal árasztja el, hogy a Teremtő Isten kezére emelkedik fel tekintetünk. A termé­szet felmagasztosult élménye szemünkben a Teremtő dicséretévé válik, aki a teremtettség- nek a tökéletes harmóniát, varázsos szépséget, csodálatos hangulatot szánta osztályrészéül kezdetben és a végkor. A mondanivaló kifejezése sugárzik olyan képeiről, mint a jellemábrázoló „Marokkói ta­nító”. Vagy a „Fohászkodó Üdvözítő”, ame­lyen a gecsemánéi Jézus egyáltalában nem a megszokott módon látható. Felemelt két ke­zén meghökkentően hosszú ujjak kúsznak kö­nyörögve az ég felé. Az előtérben a 11 tanít­vánnyal, a háttérben Jeruzsálem életének il­lusztrálásával, a 10 parancsolatot tartó Mó­zessel és előretekintéssel a húsvéti angyalok­ra, tömör mondanivalót fejez ki a kép. „ön­arckép”^ pedig mintha kiterítené előttünk egész élettörténetét, látnoki szemében a belső elhivatottság és a megszállottság keverékével, „A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben” év­ezredes fájdalomnak, várakozásnak és ősi tu­lajdonságoknak lélekbe markoló ábrázolása, sontváry független művész. Nem tudjuk besorolni festészeti irányba, még kevés­bé iskolába. Ha analógiát keresek hozzá, két festő képei jelennek meg előttem. Henri Rous­seau a naívságában, a ma is élő Chagall má­gikus varázslatában emlékeztet rá kissé. De ezek csak egyes vonásainak igen távoli, áttéte­les párhuzamai. Csontváry eddig páratlan a maga sajátosságainak ötvözetében. Kiállítása tavaszig nyitva lesz. Szánjanak rá másfél órát, akik ezekben a hónapokban Bu­dapesten járnak- Első benyomásuk talán csa­lódás lesz. De ha nyugodtan, figyelőén tovább szemlélik a képet, mintha a vászon belülről egyre jobban megtelítődnek a szépség rejtett csatornáiból. Ügy vagyunk képeivel, mint az alföldi táj szépségével. Idegennek, futó ven­dégnek az Alföld varázsa nem nyílik meg. De aki élt már ott pár esztendőt — a magam ta­pasztalatából tudom —, annak feltárja ön­magát. Csontváry képei is csak annak tárul­nak fel kifogyhatatlan szépségükkel, felemelő mélységükkel és a teremtés hajnalának ham- vasságával, aki csendes türelemmel várja a varázskapu megnyílását, Veöreös Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom