Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-15 / 50. szám

BÜCSÜ” KÓTCSÉI TÖBB EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETÜNKBEN - így a Somogy megyei Kötésén is — „búcsú”-nak nevezik a templomszentelési évforduló ünnepét és népszokásait. Köt­ésén mindig november 21-én ünnepük ezt a nevezetes év­fordulót. Idén tartották a 165. búcsút, Nagy esemény ez itt. Aki a község szülötte, és te­heti, eljön erre a napra. Aki nem teheti, annak — bármi­lyen messze legyen — Kötésén jár a képzelete. Amikor az idei kötcsei bú­csúra a feleségével együtt meghívott Káldy Zoltán püs­pökkel beléptünk a papiak előszobájába, két asztalkán, egymás mellett két férfikala­pon akadt meg a szemünk. Hosszú szál rozmaringot tűz­tek mindegyikhez legényesen. Ezek is a búcsú „kellékei”. Szende Sándor lelkészék két fiára vártak. Délutánra hozta meg őket a tsz teherautója Siófokról, a többi ott tanuló kötcsei fiatallal. Régi szokás legény folytatja a verses kró­nikát. II. József kiadja türel­mi rendeletét. 1797. április 7- én lerakják a jelenlegi temp­lom alapját. Nagy az öröm. 800 napszámot, szőlőmetszést vállalnak a földesúrnál, csak­hogy 300 forint kölcsönt ve­hessenek fel.- 1798. november 21-én Nagy István szuperin­tendens felszenteli az elkészült templomot. Hűségre intő so­rok zárják a verses megemlé­kezést. — Ismét muzsika és körséta. Utána a püspök elé állanak, aki a vendégekkel együtt a papiak ajtajánál néz­te és hallgatta a hagyományos szertartást. A kalapok ismét kézben. Feléje irányul a figye­lem. „AMINT MOST SZEMÜNK­KEL nyomon kísértük minden mozdulatotokat, figyelmesen hallgattuk szavatokat — mond­ta a püspök —, egy sokkal na­gyobb nézőközönség jutott eszembe. Az ősök, az előttünk járt és hazatért nemzedékek — mint egy nagy stadion né­ez a rozmaringos kalap, mint ahogyan az is, hogy előző este ünnepélyes keretek között ás­ták ki a fiatalok azt az üveg bort, amelyet egy évvel ezelőtt ástak el az egyik háznál; Ebéd után 3 órakor az egész gyülekezet a templom és a papiak közötti kis' térefi szo­rongott. A tér közepét homok­kal szórták fel. Fúvószenekar hangja törte meg a várakozás csendjét. Párosával jöttek fel a fiatalok a domboldalon álló templomhoz. Elöl a fiúk roz- maringos kalappal, utánuk a lányok. Az ő kezükben is roz­maring. Tizennégy év és a há­zasság között mindenki ott van. A zenészek megállnak középen. A fiatalok a zene ütemére lassan, méltóságtelje­sen körbesétálnak. Az első le­gény kezében ott a tegnap ki­ásott üveg. A ZENE ELHALLGAT. A körséta megáll. A legények megemelik, de úgy, hogy fejük fölött tartják, rozmaringos1 ka­lapjukat. Megszólal az első le­gény. Versben mondja el, ho- gyon költöztek az ősök több mint 200 évvel ezelőtt Thürin- giából, Pfalz-ból a somogyi dombok közé. Termő földet és vallásszabadságot kerestek. Az 1700-as évek elején otthonra találtak a török hódoltság alatt pusztává vált árpádkori tele­pülés helyén. — A verses tör­ténet elmondása megszakad. Szól a muzsika. Ismét megin­dul a körséta. Szemükbe húz­zák az ifjak rozmaringos ka­lapjukat. — Megismétlődik az előző jelenet. Most egy másik legény versel. Elmondja, hogy az új telepeseknek mennyit kellett szenvedniük a vallási türelmetlenségtől. Mária Teré­zia uralkodása idején a veszp­rémi püspök parancsára 1745. december 25-én a kötcseiek imaházát lerombolták, lelké­szüket. Harmónia Mihályt ma­gukkal hurcolták Karádra és erőszakkal „pápistává gyóntat­ták”. — Harmadszor is megis­métlődik a jelenet. Harmadik zőközönsége — nézik ma a föl­dön élőket, hogyan menetel­nek az örök cél felé. Néznek most titeket is; hogyan állja meg helyét az életben a ma élő kötcsei fiatalság ...” A püspök szavai végeztével hozzá s feleségéhez lépett az első pár. Szalvétába csoma­golt poharat vettek elő zse­bükből. Megtörölték, megtöl­,uhui 11 11 i ii i i i 111 ii imi 111 uhu 11 liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiimiiiii» ISTENTISZTELETI REND tötték borral a poharat az egy éve elásott üvegből. Sorba kí­nálták a vendégeket. A zene­kar csárdást játszott. A fiata­lok táncolni kezdtek. Majd is­mét sorbaálltak, s a gyüleke­zet sorfala között elvonultak. Régi hagyomány. Szép szo­kás. 165 éves. Őszintén tetszett mindnyájunknak. Mégis azon gondolkoztunk: hegy lehetne befogni a múltat a jelen sze­kerébe, hogy az a jövő felé vigyen? — Erre a kérdésre — ha nem is recepttel, de — pél­dás felelettel szolgáltak a köt­cseiek. Trimmel Henrik, a gyüleke­zet és egyben a Somogy—Zalai Egyházmegye felügyelője kö­szöntötte a püspököt. Ez a hagyományait tisztelő nép a jövő útját járja. A jó hagyományok ápolása segíti a gyülekezet életét, rendjét is. Mikor vasárnap utolsót kondul a harang, a lel­kész már a templomkapuban áll. Megvárja míg az utolsó ember is átlépi a küszöböt. Utána nem léphet a templom­ba senki. — Külön beszélge- I tett a püspök a presbitérium­mal is. Az ülés végén megkér­deztük: szokták-e olvasni az Evangélikus Életet? A gond­nok felállt s tüstént jelentette: 15 presbiterből 12 előfizető. A gyülekezet lélekszáma 781. Ebből 178 lélek él Somogy- meqgyesen. Külön templomuk van. Szende Sándor, a gyüle­kezet közszeretetben álló lel­késze már közel 20 éve szol­gál Kötésén. A templomszen­telés évfordulója mindig ven­dégeket is vonz a községbe. Egyszer már le is filmezték a kötcsei búcsút. Most Lágler Béla esperes, Iharosberényből Hegyházi János és a közeli Balatonszárszóról Kardos Jó­zsef lelkész jött el a nevezetes napra. Vendégszerető emberek a kötcseiek. Mikor a püspök autója elérte a község határát, néhány presbiter jött motor- kerékpáron elébe. Lohr János gondnok így köszöntötte őt: „Ha kedves vendégünk érke­zik, elébe megvünk a ház kis­kapujához s ott várjuk. Most a Püspök Urat a község hatá­rában, a kis-kapuban fogadjuk és köszöntjük szeretettel. Érez­ze magát otthon minálunk!” Az otthon kérdésével foglal­kozott Káldy Zoltán püspök igehirdetése is a 90. zsoltár 1— 2. verse alapján. Olykor ra­gyogó, olykor könnyel csillogó szemek mondtak áment prédi­kációjára: Isten számunkra hajlék, otthon, oltalom — a család asztalára kerülő min­dennapi kenyérben, az örök életünket biztosító Jézus Krisz­tus áldozatos halálában és az ige hallgatására és a Szentsé­gek vételére összegyűlt gyüle­kezet nagy családjában. Benczúr László Budapesten, 196^. december 15-én Deák tér de 9 (úrv.) Haíenschei Karoly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén Ana- rás, au. 6 Haienseher Karoly. Fa­sor de. íél 10 Harmati Béta. de. 11 Harmati Béla, au.- 6 Koren Emii. Dózsa György út de. léi 10 U*loi út 24. de. íei 11 Grünvaiszky Ka­roly. Karácsony Sánuor u. de. 9 Grúnvalszky Károly.. Rákóczi út 57/b. de. lü (szlovák) dr Szilády Jenő, de. 12 Grünvaiszky Károly. Tiialy Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Rédey Pál, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10 Takacs József, du 5 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 Boros Károly. Rákosfalva de. ö Detre János. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Ká­roly. Fóti út de. 11 Gádor András, du. 5 szeretetvendégség. Váci út de. 8 Gádor András Frangepán ú. de fél 9 Káposzta Lajos Újpest de. 10 Káldy ZoJtán. Pesterzsébet de. 10 Soroksár-Újtelep de fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kál­mán Iiákospalota-MÁV-telep de. 8. Rákospalota-Nagy templom de. 10 Rákospalota-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Agcston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 Várady La­jos, de. fél 11 (német) Várady La­jos, de. 11 Schreiner Vilmos, este 7 Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) FÜlöp Dezső. du. 6 szertetvendégség: Ma­de. 9 Csengődy László, de. 11 Csen- gődy László, este fél 7 Fiiippinyi János. Budakeszi de. 8 Ruttkay Elemér. Pestliidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld: de. 8 (úrv.) Uzon László, de 11 (úrv.) Uzon László, du. 6 dr. Re/essy Zoltás. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert Budafok de. 11 Visontai Róbert. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de fél 10. Csepel de. 11 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 03.5839'2 Zrínyi Nyomda, Bpest tűz László. XII. Tarcsay Vilmos u. fffTfTTTfmmmTTmTmm Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, bogy a bagolyirtási mát­rai üdülőnket kellő számú jelentkezés esetén december 26-tól január 31-ig megnyitjuk. Jelentkezés 1963. december 16-ig Har­kányi László egyetemes főtitkárnál, Budapest, VIII., Üllői út 24. Ä hidegháború Rövid hírben tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a Keresztyén Békekonferenciának a béke és a hideghá­ború kérdéseivel foglalkozó nemzetközi bizottsága a nyugatnémetországi Georgsmarienhiiüe-ben tartotta munkaülését dr. Pálfy Miklós teológiai professzor el­nökletével. Az alábbiakban dr. Pálfy Miklós beszámol nemcsak a bizottság üléséről, annak tartalmáról, hanem egyéb tapasztalatairól és megfigyeléseiről is. Az igazság megmondása nem hidegháború! Ezzel, a számunkra alaptételnek szá­mító mondattal kell kezdenem beszámolómat. Az igazság pe­dig az, hogy bizottságunk „ke­leti” tagjai kétnapos késéssel kapták meg a nyugatnémet vízumot. Már maga ez a tény arra int bennünket, hogy a fe­szültség csökkentése nem min­denkinek szívügye. Egyes kö­rök és személyek Nyugaton nehezen veszik tudomásul, I hogy vannak tények, amelyek a megbékélés, a barátság és békés egymás mellett élés út­jára terelik a történelem sze­kerét. Bizottságunk a fentiek miatt csak késéssel tudta megtartani munkaülését, de megtartotta. Ez viszont arról tanúskodik, hogy vannak Nyugaton szép számmal barátaink, akik a je­lenlegi nemzetközi helyzetben egyet értenek velünk, akik ép­pen keresztyén hitük és józan S' Adventi parancsok Soikféle munkánk között alig vettük észre, hogy meg­érkezett hozzánk az ádvent. Legfeljebb annyi történt, hogy naptárunkra tekintve láttuk, hogy ebben az eszten­dőben december első vasár­napján lesz ádvent első va­sárnapja. Előre tekintő embe­rek talán gondoltak arra is, hogy ádventtel a karácsony jön közelebb. Pénz kell majd, hogy ajándékot vegyünk a gyermekeinknek, szüléinknek, testvéreinknek. Azt is tudjuk, hogy az ád­vent valamiféle várakozást jelent. Olyanféle várakozás­ról van szó, ahogyan a kis gyermek várja sötét este ha­za a szüleit. Arról is vannak homályos gondolataink, hogy az ádvent készülődést is jelent. A ven­dégvárással együtt jár a ké­szülődés. Kevesebbet tudunk arról, hogy az ádventi időszaknak vannak felénk elmondott pa­rancsai is! A várakozás és készülődés izgalmain túl hall­gassunk meg néhány ádven­ti parancsot. Ádvent egyik nagy pa­rancs ez: Kezidjük el leegy­szerűsíteni bonyolulttá lett hitéletünket. Keresztelő Já­nos — akinek alakja ádvent- ben mindig kirajzolódik előt­tünk — a nagy ádventi pró­féta, akkor kezdte el szolgá­latát, amikor az emberek a sokféle ceremónia, szabály és törvény között nem igazod­tak el. Ennek következtében félelem és bizonytalanság gyötörte őket. Keresztelő Já­nos leegyszerűsítette a ten­nivalókat. Azt hirdette, hogy jön utána valaki, őreá figyel­jetek és öt kövessétek! Most sem több a tennivaló, nem is kevesebb! A magunk készí­tette szabályok, torvónyeske- dések helyett nézzünk Jézus­ra és kövessük őt. Beporoso­dott és megkérgesedett sza­bályaink helyett — melyeket magunk alkottunk —, kezd­jük el a hozzánk érkezett ád- ventben leegyszerűsíteni sok­rétűvé vált „vallási” életün­ket. Ádvent másik nagy paran­csa ez: Lépj közelebb! Jézus felszólítása ez! Éppen az előb­bi parancs megértése teszi világossá, hogy az evangé­lium szabad evangélium. Eszünkbe jut Pál apostol, aki a galáciai gyülekezet több tagjával súlyos harcot vívott a szabad evangéliumért. Eb­ben a gyülekezetben ugyanis sokan azt hitték, hogy Jézus­hoz csak úgy lehet közelebb lépni, hogy először zsidóvá kell lenni. A téves tan hirde­tőknek Pál azt mondja, hogy a probléma felvetése rossz, mert sem a kőrülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés a Jézus Krisz­tusban. Nincs és nem is le­het semmi akadálya annak, hogy Jézushoz közelebb lép­jünk. Ebből természetesen kö­vetkezik az is, hogy minden­féle megkötöttség és előíté­let nélkül közelebb léphetünk a másik emberhez is! Ádvent harmadik parancsa ez: Amit kaptál, add tovább! Keresztyén életünkben nem­csak a részletekkel, hanem az egésszel baj van! Az evan­géliumban ugyanis két dolog­ról van szó. Az egyik az üd­vösségünk kérdése. Jézus azért jött el, azért halt meg, azért támadott fel, hogy üd­vösségünk legyen. A másik vonal pedig, hogy itt a föl­dön, a mindennapi élet reali­tásai között tegyünk meg mindent, hogy a másik em­ber is ember lehessen! Sok keresztyén ember életében ezzel a második vonallal van baj. Pedig az egészhez ez is hozzátartozik. Valaki azt mondta, hogy az evangéliumnak két fontos szava van. Az egyik: értünk, a másik: annakokáért. Az utóbbi szót ma így mondjuk: tehát! Jézus értünk halt meg. Értünk és nekünk szerezte meg a kegyelmet. Tehát itt és most, ebben az életben, ebben a hazában éljünk gyü­mölcstermő életet. A most élő emberek között, a min­dennap: életünk területén te­gyünk jót, segítsünk, szolgál­junk. Amit kaptál, add to­vább! Végül is az ádvent a bol­dog otthonba való belépés jo­gát jelenti. Van, aki él ez­zel a jogával és van, aki széttépi a belépés jogáról szóló levelet. Mi Jézus sza­vát, levelét szentnek tartjuk. FülÖp Dezső ellen eszük alapján ugyanúgy dől. goznak, írnak, beszélnek) imádkoznak és cselekszenek az emberiség holnapjáért, mint mi —- de a miénknél sokital kedvezőtlenebb körülmények között. Dr. Engler superinten­dens volt a házigazdánk a 4 és fél millió evangélikust szám­láló hannoveri tartományi egy­ház területén, amelynek D. H. Lilje a püspöke. A Bizottság második s egy­ben utolsó munkaülését tartot­ta az első Keresztyén Béke- világgyűlés óta és az 1964. jú­nius végén tartandó második vílággyűlés előtt. Az volt te­hát a feladata, hogy a hideg­háborúval kapcsolatos minden kérdést lehetőleg mindenre kiterjedően és mégis röviden írásba foglalja és az elnökség elé terjessze. A Második Ke­resztyén Békevi lággyű lésen résztvevő küldöttek ezt a do­kumentumot kapják kézbe s ennek alapján beszélik meg az ott alakítandó munkacso­portban a béke és a hideghá­ború problémáit. Alapiratunk négy részből áll. Az első fog­lalkozik a hidegháború poli­tikai, lélektani, gazdasági, ideológiai és egyházi megjele­nési formáival, eszközeivel és a védekezés módszereivel. A második rész azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen teoló­giai kifogásokat hoznak fel egyesek a Prágai Keresztyén Békekonferencia ellen. A teológiai hidegháborúnak a frontja ez, amely a legkülön­bözőbb teológiai érveléssei igyekszik bizonygatni, hogy a béke megvalósítása a földön utópia és rajongók azok, akik a földi béke el közelítésében reménykednek. Ezzel szemben állítjuk: Jézus Krisztus béké­jét valóban nem szabad azo­nosítanunk semmiféle konkrét politikai béketörekvéssel és annak eredményeivel. De el­választanunk sem! A harma­dik rész azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan vál­hatnak a hidegháború eszkö­zeivé az egyházak, ha görcsö­sen ragaszkodnak letűnt vagy letűnőben levő társadalmi for­mákhoz. Minden egyház egye­dül az egyház Urához, Jézus Krisztushoz van kötve és eb­ből a kötöttségéből adódnak mindazok a feladatai és szol­gálatai, amelyek a világba# várnak reá. S végül a negye­dik rész arról szól, hogy ho­gyan jelentkezik a hideghá­ború az igehirdetésünkben lelkipásztori munkánkban, imádságunkban és a gyüleke­zet életében. Itt látszik meg. hogy a hidegháború lelkiségé és szelleme mennyire át tudta már itatni az egyház elsőren­dű életfunkcióit és milyen hosszan tartó és szívós mun­kára van szükségünk, hogy azokkal ne a hidegháború szellemét, vigyük tovább, ha­nem éppen annak a leküzdé­sét munkáljuk. Ügy gondolom^ hogy nekünk egyházaknak éá gyülekezeteknek ezen a terü­leten kell elkezdenünk szolgá­latunkat a békéért Keleten és Nyugaton egyaránt, mert a kicsiny dolgokban elvégzett jómunka teszi hitelessé sza­vunkat és tetteinket a nagy célokért is. Vannak barátaink is Nyuga- ion — mondtam bevezetőben; Maga ez a bizottság sok nyu­gati tagot sorolhat tagjai közé; Nyugatnémetek, hollandok) amerikai és ghanai lelkészek csodálatos egyetértésben dol­goztak ebben a bizottságban) ahol pedig talán a legnehe­zebb és a legkényesebb kér­dések éles megvilágításban és megfogalmazásban kerültek a tárgyalóasztalra. S a megértés szelleme egyre erősödik a vi­lág k eres zty épségében. Ma már nyugatiak mondják ki azt, amiért évekkel azelőtt még megbélyegeztek bennünket. A kölcsönös megismerés, a véle­mények őszinte és józan kicse­rélése egyházi téren is a „bé­kés koexistencia” felé viszik a keresztyén közösségeket és egyéneket. S ez a prágai ke­resztyén békemozgalom leg­főbb célja. S amikor Osna­brück főpolgármestere foga­dott bennünket a városházé- nak abban a „Béketermében”, ahol 1555-ben megkötötték a „vallásbékét” és üdvözlő sza­vaiban ugyanolyan keresztyén hittel és emberi felelősséggel beszélt a békemunka fontossá­gáról, mint ahogyan mi hor­dozzuk keresztyén felelősség­gel az emberiség holnapjának a gondjait és reménységeit, ak­kor csak megerősödött bennem a mi küldetésünknek a fontos-' sága ma. ©0Sd^ascK^cg<*<^0§aK30SaKS<3§cW3é*c^ KIS TÜKÖR Az ótestamentum vonalát most Keresztelő János kedvéért elhagyjuk és pár szót szólunk az Isten országa közelségét hir­dető prófétáról. Elöljáróban megjegyezzük, hogy a János név kegyelmest, átvitt értelemben kegyelembe fogadottat jelent. Keresztelő János papi családból származott. Atyja az istenfélő Zakariás pap, anyja a buzgó, kegyes Erzsébet, akit rokonsági szálak fűztek Máriához, Jézus anyjához. Egyesek szerint a Je­ruzsálemhez közelfekvö Ain Karimban született. A szent írás elmondja, hogy Keresztelő János születését Zakariásnak Gáb­riel angyal adta hírül. Lukács evangéliumában arról olvasunk, hogy fellépése előtt Judea keleti, sziklás vidékén élt. Ruházata, élelme a lehető legegyszerűbb volt. Prófétai tanításának középpontjában az a hír állt, hogy Isten országa elérkezett. Izrael fiai az ország minden' tájáról siettek hozzá. Az előtte megjelent tömegeket kemény szóval fedte, megtérésre és megkeresztelkedésre hívta őket. Jézus maga is megjelent nála, általa megkeresztelkedett. Keresztelő János Jézust Isten Bárányának nevezte. János 1, 31 szerint né­pének figyelmét Jézusra irányította és úgy beszélt róla, mint aki Isten küldötte Messiás. Izrael népe nagy tisztelettel vette körül. Amikor a főtanács követeket küldött hozzá különféle kérdések tisztázására, első­sorban annak tisztázására, hogy küldetéséről maga beszéljen, akkor szerényen „kiáltó szónak” nevezi magát. Nem kétséges, hogy széles tanítványi köre volt. Herodes Antipas a Holt tenger melletti egyik várába zá­ratta. mert az ö bűnét is nevén nevezte. Josephus szerint Hero­des Antipas félt a néptől Keresztelő János miatt, mégis ittas állapotában — Salome táncától elragadtatva — lefejezteti Isten emberét. Tanítványai nagy tisztelettel temetik el Mesterüket és a halál hírét elviszik Jézusnak Keresztelő János Jézus útkészítője, személyében az ótesta­mentum sok jövendölése válik valósággá. Fd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom