Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-01 / 48. szám

KP. BfiRM. BP. 1Z. XXVIII. ÉVFOLYAM, 48. SZÄM 1963. december 1. Ara: 1,40 forint Két fény között Közlemény TTj egyházi esztendő köszöntött ránk. Hosszú történeti fej- lődés alakította ki az egyházi évet, mint olyan medret, amelyben esztendőről esztendőre végig hullámzik az egyház istentiszteleti élete. A 6. századtól kezdve tudunk ádventröl. Attól fogva ádvent első vasárnapjával megkezdődik az egyházi esztendő. Kerek 1400 esztendeje ismétlődik tehát évről évre az ád­vent. Közben korok változtak: lehanyatlott az ókor, eljött a középkor, megszületett az újkor. Ádvent mind a hármat át­ívelte, s a legújabb kort is kíséri az egyházban. Időközben végbement a reformáció; az evangélium által megújult keresz- tyénség átvette adventét a régi egyháztól a megtisztított egy­házi esztendővel együtt, s ezekben a hetekben protestáns és katolikus templomokban egyaránt ünnepük az ádventet. Adventnek ez a sok évszázados patinája, amit ráraktak a forgó esztendők, a mai vallásos ember számára sokszor csak megmerevedett, üres héj, amely alól eltűnt a mag, s az egész időszak tartalmatlanná vált. A templomban ádventi énekek, esetleg ádventi koszorú emlékeztetik rá, a mindennapi életé­ben azonban nincs semmi jelentősége. Pedig egész életszemlé­letünket átfogó értelme van. i dvent latin származású szó, jelentése: érkezés. E hetek- nek lelki középpontja az egyház történeti öröksége sze­rint: Jézus Krisztus jövetele. Az első jövetele — a betlehemi karácsonykor. És a második érkezése — elkövetkezendő vissza- jövetelekor. A két „ádvent", „érkezés" között fut a történelem és telik az életünk — a hivő ember látása szerint. A keresztyén ember úgy tekint Krisztusnak e két különböző jövetelére, mint hátulról és elölről jövő fénysugárra: bevilágítja azt az utat, amelyen az emberiség megy és mi magunk is megyünk a vál­takozó nemzedékek sorában. Két ádvent között, két fény kö­tött — ez az utunk. a fény, amely Jézus első jöveteléből hull az ember útjára, Isten földi valósággá vált szeretetét sugározza. Jézus szü­letése, tanítása, cselekedetei, szenvedése, halála, feltámadása azt mutatta meg, hogy Isten szereti az embereket, úgy ahocty vannak, bűnösen, hitetlenül, örömben és ínségben. Szereti kü­lönbségtétel és kivétel nélkül. Szereti cselekvőén: bocsánatot adva, segítve rajtuk, örök életet készítve nekik. Az első karácsonytól kezdve ez a szeretet itt van köztünk. A híradás ott hangzik fel róla, ahol az egyház szava tisztán megcsendül Jézus Krisztusról. De ott van ez a szeretet minde­nütt, ahol hivő keresztyének szolgálnak másoknak — szűk családi körben, vagy nemzetközi ügyekben. Isten szeretete mégsem egyedül az egyházban lelhető fel. Sőt bűnbánattal valljuk meg, hogy az egyház sokszor megfeledkezett Isten sze­retetének helyes hirdetéséről, meg azután a keresztyének cse­lekedeteikkel és mulasztásaikkal a tettek mezején is megcsú­folták ezt a szeretetet. Isten szeretete messze túl az egyház ha­tárain is munkálkodik. Hitünk szerint Isten szeretetének esz­közei mindazok a Földön, akik jót tesznek emberekkel és fá­radoznak az emberiségért, bármilyen helyen állnak is. Mi, akik két ádvent között járunk, Jézus első jövetele fe­löl Isten irgalmazó és gondviselő szeretetének fényében nézzük áz emberiség útját, az életünk folyását. S ennek a szeretetnek továbbadói szeretnénk lenni közeli és távoli körben, kis és nagy dolgokban egyaránt. a fény, ami Jézus Krisztusnak hátralevő, második eljöve­teléből előrevetítődik, a végső teljesség reménységét su­gározza. Jézus első jövetelének ajándéka az emberiség számára a szeretet volt, mégpedig a bibliai görög szó értelmében, amely­nek jelentése magában foglalja Isten irántunk való szeretetét és ebből folyóan a mi szeretetünket egymás iránt, Isten iránt. Jézus végső érkezésének ajándéka túlmegy ezen: a mindenség és az élet teljes ujjáteremtését hozza. Ez a döntő mozzanat az utolsó napon, s nem a „világ vége", sem az ítélet. Mind a kettő csak lépcsőfok Isten csodálatos céljához, amely ott lebeg az egész teremtettség és a történelem fölött: a mindenek tökéle­tessé tétele. Az ősi hitvallás így fejezi ki: a feltámadás és az örök élet. Mi, akik a két ádvent között élünk, Jézus visszajövetele felől a mérhetetlen reménység fényében tekintünk nem telje­sült vágyainkra, egyéni életünk csonkaságaira, embervoltunk terheire. Ez a nagy reménység meg is acélozza kezünket, hogy annál több kedvvel és csüggedetlenül küzdjünk a földön a szép és boldog emberi élet kibontakozását gátló körülmények ellen. Az emberiség különb társadalmi és gazdasági viszonyaiért fo­lyó erőfeszítésünk az eljövendő teljesség bizonyosságában nye­ri meg végső értelmét. Az örök élet helyes hite nem kedvet­lenné tesz a ránk váró emberi feladatokban, hanem inkább biztat a helytállásra a földi dolgokban — függetlenül attól, hogy mennyit tapasztalunk fáradozásunk sikeréből. Ezzel a nagy távlattal, az örökkévalóság perspektívájával dőlünk bele korunk kérdéseinek megoldásába. Míg a halál felől negatív, a végső reménységünk oldaláról pozitív előjelet kap életünk minden, még kudarcot szenvedő fáradozása is. a dvent kettős értelme életünket és az egész világot két fény közé állítja. A Szeretet és a Reménység két pólusa között helyezkedik el a mindennapok valósága. Ha valaki ko­molyan veszi az ádventi időszaknak ezt az átfogó életszemlé­letét, nemcsak a templomban lesz ádventi öröme, hanem amer- 're csak útja vezet — két fény között. Veöreös Imre A ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ fejének, Justinian patriarchának meghívására a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága 1963. novem­ber 12—18-ig ülésezett Buka­restben. Teológiai, politikai és gyakorlati kérdésekről folyta­tott tárgyalásai központjában a II. Keresztyén Béke-Világ- gyűlés előkészítése állt, mely­nek megtartására 1964. június 28-tól július 3-ig a ..Szövetsé­gem élet és béke” (Mai 2,5) fő­téma jegyében Prágában ke­rül sor. A teológiai eszmélkedés so­rán — állapította meg a Mun­kabizottság — egyre inkább világossá válik nz a felismerés, hogy a hitbéli meggyőződé­sek és a politikai-társadalmi állásfoglalások között szoros összefüggés áll fenn. Bár Isten akaratát a konkrét politikai döntésekre nézve nem lehet mindig közvetlenül felismerni, de mivel az Ö szövetsége éle­tet és békességet jelent, nem pedig halóit és pusztulást, ézért a hit tartalma világos politikai alapszándékokhoz ve­zet és ezek konkrét politikai cselekvésre ösztönöznek. Az ilyen bátor lépésekkel szünte­lenül együttjár a veszély, hogy egyoldalúságnak fogják fel; valóban az egyoldalúság­nak magában hordozza bizo­nyos elemeit, ezt tanítja a próféták története is. A z egy­oldalú állásfoglalás, például a béke ügyében, nem akadá­lyozhatja a párbeszédet azok­kal. akik másként gondolkod­nak. Sokkal inkább őszinte párbeszédre késztet nemcsak a keresztyénekkel, hanem a nem keresztyénekkel is. AZ ILYEN TEOLÓGIAI MEGFONTOLÁSOK és szem­pontok alapján mondjuk, hogy a konkrét döntések elől való menekülés a keresztyének szá­mára nem lehetséges. A Mun­kabizottság a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés előkészítésé­vel összefüggésben foglalko­zott a nemzetközi helyzettel. Az evangélium lábunkat a bé­kesség útjára vezérli, ezért a tömegpusztító atomfegyvere­ket most is, éppen úgy mint korábban, összeegyeztéthetet- leneknek tartjuk Istennek a Jézus Krisztus keresztjén el­végzett megbékéltető cseleke­detével. Ez oknál fogva helye­seljük a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehaj­tott általános és teljes lesze­relés programját. Az atom­fegyverkísérleteknek a föld fe­lett, a vízben és a levegőben történő beszüntetését kimondó Moszkvai Egyezmény, mely azóta érvénybe lépett, az első lépés a tömegpusztító fegyve­rek megszüntetése felé vezető úton. Meg vagyunk arról győ­ződve, hogy ez döntő fordula­tot hozott a világbéke eléré­séért folytatott küzdelemben. Az a tény, hogy immár több mint száz állam csatlakozott a Moszkvai Egyezményhez, egy­fajta világszavazásnak fogható fel a béke mellett és ez útnak a helyeslése. Az a tény is, hogy valamennyi keresztyén világ- szervezet kifejezte megelége­dését e szerződés létrejötte fe­lett, még inkább aláhúzza je­lentőségét. A Keresztyén Béke- konferencia Munkabizottságá­nak nagy megelégedésére szol­gált, hogy így megtörtént az első lépés a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élése felé, mert csak ezáltal lehet ma már száműzni a háborút az emberiség életéből, mely cél­kitűzés a Keresztyén Békekon­ferencia célja is volt .kezdet­től fogva. Most az a fontos, hogy bátran és habozás.nélkül tovább lépjünk ezen az úton. Időközben egy további fontos esemény is történt azáltal, hogy létrejött a Szovjetunió és az Egyesült Államok között egy újabb szerződés, mely megtiltja, hogy a mesterséges bolygók tömegpusztító fegyve­reket szállítsanak a világűrbe. A cél, az általános és teljes le­szerelés, nem utópia immár, hanem ésszerű reménykedés és kikerülhetetlen szükséges­ség. A világ keresztyéniébe előtt az a feladat áll, hogy bá­torítsa a nagyhatalmakat to­vábbi lépések megtételére. Ezek közé tartoznak a követ­kező nemzetközi feladatok: hogy a Kínai Népköztársaság végre nyerje el az őt megil­lető helyet a népek közössé­gében, az Egyesült Nemzetek IMÁDKOZZUNK Rm 13, 11—14. Köszönjük Neked, Istenünk, az új ádventet. Hálát adunk azért a hangulatért is, amely ezeket a heteket gyermekko­runktól kezdve átlengi. A karácsonyest várásának gyermeki öröméért és az ajándékkészítés felnőtt öröméért Téged ma­gasztalunk, aki Jézus Krisztus ajándékozásával megteremtet­ted a karácsonyi szeretetet otthonainkban. De hálát adunk azért az igédért is, amely elsősorban és főképpen teszi ádventié ezt az időszakot. Köszönjük Neked, hogy átélhetjük az isten­tiszteleteken a Krisztus-várás egykori sóvárgását, Jézus mai szívünkbe jövetelének valóságát és az Eljövendő közeledését. Az Ür érkezéséért hálás lélekkel kérünk Téged, tedd az ádventi heteket a bűnbánat és az életújulás idejévé mindnyá­junk számára. Figyelmeztess bennünket a végső hajnal köze­ledésére, s ébressz fel a hitre, szeretetre, az örök élet remény­ségére. Ments meg a hiábavaló, csak magunknak élő élettől. Add, hogy megtaláljuk a földi élet értelmét a szolgálatban. Teremts közöttünk testvéri egyetértést. Ne engedd, hogy bűnös kívánságok szétfecsáreljék életünket. Cselekedő, hogy a hit és engedelmesség által magunkra öltsük az tJr Jézus Krisztus megbocsátását, szelídségét, segítőkészségét, mindenek fölött pe­dig azt a kegyelmet, amelyet megszerzett számuunkra a Te atyai szívednél. Áldd meg szerte a világon az emberek várakozását a szebb életre, békére, nagyobb darab kenyérre, megbecsülésre, sza­badságra, gazdasági és kulturális felemelkedésre. A Te szere- teteddel és hatalmaddal jöjj elébe ezeknek a földi reménysé­geknek, s mozgasd a népeket, vezetőket, világeseményeket, hogy beteljesülhessen az éhező, elnyomott, gondokkal küzdő emberek vágya. Magasztalunk Téged, hogy egy esztendővel megint köze­lebb van hozzánk az üdvösség, a Te Szent Fiad, a Jézus Krisz­tusért. Ámen. Szervezetébe való felvétel által; sürgető felhívással kell fordulniok azokhoz az orszá­gokhoz, melyek még nem csatlakoztak a Moszkvai Egyez­ményhez, hogy számoljanak a világközvéleménnyel és tegyék meg ezt a lépést, sőt szüntes­sék be a még meg nem tiltott veszélyes atomfegyverkísérle­teket is, állítsák le a föld alatti atomrobbantásokat, te­remtsék meg az atomfegyver­mentes övezeteket, állítsanak fel ellenőrző állomásokat a váratlan támadások megelő­zésére, hozzanak létre meg nem támadási szerződéseket az egymással szembenálló ha­talmi csoportok között. KÜLÖNÖS FIGYELMET és pozitív méltatást igényelnek az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének tárgyalásai. Az egyhá­zaknak aktívan támogatatok kell az ENSZ béketörekvéseit és a hidegháború beszünteté­séhez hozzájárulásukat meg kell adniok. Reményteljes az a körülmény is, hogy az ál­lamférfiak egyre inkább ké­szek lemondani a különböző fontos javaslatok összekapcso­lásáról, készek az egyes prob­lémákat külön-külön konkré­tan megvizsgálni és megolda­ni. Így állhat csak elő a nem­zetközi feszültség enyhítésé­nek kedvező légköre, melyben a 18 hatalmi leszerelési bi­zottság tárgyalásai Genfben és más politikai kérdéseiéről folyó tárgyalások előre mehet­nek. Ezek közé tartozik a mindkét német állammal meg­kötendő' békeszerződés és a Nyugat-Berlin nemzetközi stá­tusa biztosításának kérdése is. De más nehéz kérdések is megoldásra várnak. Ezek a fe­lelős politikusoktól nagyobb képzelőerőt, kölcsönös figyel­met igényelnek, a keresztyé­nektől pedig előzetes imádsá­got és serény együttműködést. Ilyen súlyos problémák: a gyarmati rendszer maradvá­nyainak felszámolása, a faji megkülönböztetés kiküszöbö­lése, az éhség csillapítása és az emberiség anyagi és szel­lemi igényeinek kielégítése. A MUNKABIZOTTSÁG MEGELÉGEDÉSSEL állapí­totta meg, hogy a világkeresz- tyénség köréből kedvező és pozitív válaszok hangzottak el arra az üzenetre, amelyet a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottsága ez év júniusában a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés előkészítése­ként kiadott. A Keresztyén Békekonferencia munkáját el­lenzők hangja is erősödött. A pozitív és a bennünket még félreértő kijelentéseket is ko­molyan meghallgatjuk és ezek bennünket tovább erősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy célkitűzésünk helyes. Ezek azt mutatják, hogy erő­feszítéseink eredményeit kez­dik elismerni és komolyan venni. Az a kísérlet, hogy a Keresztyén Békekonferencia mozgalmát ne vegyék tudo­másul, mely fennállása első szakaszában sok oldalról meg­történt, tovább nem lehetsé­ges. Hálával állapítjuk meg, hogy a Keresztyén Békekon­ferencia a világkeresztyénség- ben meglevő számos béke- törekvés gyűjtőjévé lett. Abban a bizodalomban élünk, hogy a II. Keresztyén Béke-Világ­gyűlés egyesíteni fogja az öku­menikus szervezetek és más regionális konferenciák, mint pl. a Kelet-ázsiai, vagy az össz-afrikai Keresztyén Kon­ferencia képviselőit és a világ számos egyházának küldötteit is. Ezáltal nyújthatunk további lényeges hozzájárulást a világ békességének megőrzéséhez és erősítéséhez éppúgy, mint az egész emberiség javának munkálásához. kz&d&t kapujában, Luther Márton a Római le* vél magyarázatában írta le ezt a szép ádventi mondatot: „Előre jutni annyi, mint foly­vást újra kezdeni.” Advent első vasárnapján» amikor egy új egyházi eszten­dő kezdődik, a hivő ember szá­mára is újrakezdődik a ke­resztyén élet. Hogy ez megtör­ténhessék, az kell, hogy a hivő ember egy kicsit megálljon az ádventi kezdet kapujában és megmérje magát Isten Igéjé­nek a mérlegén, megnézze ma­gát Isten akaratának tükré­ben. Először is azt, hogy a kez­det — kegyelem! Milyen jó, hogy Isten megengedi, hogy éljünk, hogy újra és újra új­ból elkezdjük azt, amit talán elmulasztottunk, vagy talán el­rontottunk. Isten szeretetének milyen ajándéka az, hogy kezdhetem újra szebben és jobban Vele való életemet, a hitemet, az imádságomat, a munkámat és a szolgálatomat. A kezdet kegyelem! Aztán meg kell hallanunk azt, hogy a kezdet — ko­molyság! Csak így van ér­telme, ha az újrakezdést, az életem és a munkám folytatá­sát komolyan veszem és ko­molyabban kezdem. Meg kell látnom magamban mindazt; ami mulasztás, hiba, vétek és bűn. A kezdet komolyság! És meg kell hallani azt, hogy a hivő ember számára a kez­det — Krisztus! Az ö közelében a kezdet kifényese­dik. Ö erőt ad az eredményes kezdetre. Megáld minden mun­kát, minden jóakaratú és jó­szándékú kezdetet. Milyen megnyugvás a hivő ember számára, hogy minden igaz ügyének, jó törekvésének kez­detében Krisztus a kísérője. Meg kell hallanunk azt is; hogy a kezdet — kará­csony! Minden tiszta, igaz és jó kezdetnek karácsonyi' arca van, karácsonyi öröme, derűje, bizakodása és remény­sége. Ezért van az, hogy bol­dogság, vidámság, karácsonyi fény ragyogja be a jó kezdet kapuját. Az ádventi ember — karácsonyi ember! így lesz a kezdetből — ké­szület! Szép és szent moz­dulat, izgalom és lendület. Ügy is lehetne mondani, hogy „kézzelfogható” kezdet. Nem álmodozás a keresztyen kezdet, nem ábrándozás, hanem tett! Olyan valóság, amelyik vala­hol a világban is meglátszik és belőle öröm születik embe­rek arcára. Amikor valahol valaki ko­molyan készülődik a kará­csonyra, akkor ebből a készü­lődésből valahol karácsony kezdődik: békesség, boldog munka és boldog otthonok. Az ádventi kezdetből így le­het karácsony. Nemcsak az örökkévalóságban, hanem már ezen a földön is. Nemcsak egy otthonban, nemcsak egy temp­lomban, hanem szerte a vilá­gon, ahol békességre és bol­dogságra — karácsonyi öröm­re vágyakozik a világ. Ma tőlem is ezt kérdi ez a vasárnap: — megteszek-e min­dent én is a kezdet kapujába?} — a karácsonyért, a mindenki karácsonyáért?! (f.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom