Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-06 / 40. szám

AzEfesusi Levél Isten erejével „Legyetek erősek az Úrban” (Olvasd:/6, 10—30.) A KÖLTÖ ÍGY ÉNEKELT: „Uram, ha hívedet meg nem tartod, nem hisz benned majd senki sem! Isten, tito-k, elő a kardot!” (Ady) Isten azonban az efféle kí­vánságokat nem szokta telje­síteni. Amikor népe olyan megváltóról álmodik, aki majd dicsőséget és világi hatalmat ad neki, akkor Isten inkább a pusztába vezeti népét és el­hagyottá teszi, hogy egészen másféle erő keresésére nevelje rá. Hasonlóképpen, soha nem adja Isten Szentleikét és ere­jét ahhoz, hogy egyik ember a másik ellen, hogy egyik nép a másik ellen használja fel. De ígéri és adja az Ö erejét a Krisztus követésére és az Ö szeretetének a betöltésére. NAGYOBB CSODA egy ösz- szekuszált életű, megkesere­detten ellenséges, vagy finom bűnök pókhálójába és szenve­délyek hatalmába került em­ber megváltozása, mint múló sikerek elérése és legnehezebb a gonosznak bennünk jelent­kező hatalmával szembeszáll­ni. Azért mondja az apostol, hogy nekünk „nem test és vér ellen van tusakodásunk...” Isten gyermekeinek nem le­hetnek ellenségei, mert neki nem embert legyőzni, hanem embert menteni kell. A keresztyénség sokszor gondolta, hogy a testet kell legyőznie, s ennek érdekében a legkülönbözőbb rendszabá­lyokat írta elő. A szentírás! szerint azonban a test: Isten alkotása, melyet ö azzal szen­telt meg, hogy egyszülött Fiát testbe öltözötten küldte el... Nem a test rossz tehát, nanem a gonosz hatalmába került test; a rossz akarat és a rossz cselekedet, a helytelen és a jótól elidegenült élet. Ha az­után az ember követni pró­bálja Isten jó és igaz akara­tát, akkor veszi észre, hogy az mennyi akadályba ütközik! A bűn emberfeletti démoni erővel tud fellépni és a jót nem semleges közegben kell kiharcolni. Ahol az életek és az érdekek összekuszálódtak a „testi cselekedetek” szöve­vényében, próbálj rendet te­remteni és a szenvedélyekkel ízemben tiszta, átlátszó, jó­akaratai, egyszerű életet te­remteni, meglátod, mennyire védi a régi a maga hatalmát. Ebben a küzdelemben a leg­nagyobb mértékben szüksé- |ünk van Isten erejére és megértjük az apostolt, aki azt mondja: „öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szem­ben ISTEN FEGYVEREI, ame­lyeket az ige ebben a küzde­lemben felkínál, az ókori har­cos fegyvereire emlékeztei­méit. A római katonának két­féle fegyvere volt: védő és támadó fegyvere. Isten mind a kettővel felszereli azokat, akik harcolni akarnak a go­nosz hatalma ellen. Először is öv fűzte össze az ókori Ita­tom derekán a bő ruhát, amely' különben akadályozta volna a szabad mozgásban. Hány embert akadályozott ■már, alti egyébként jót akart, hogy egyszer é-t mondott a bűnnek és most b-t is kellett mondania; hogy hazugságok voltak az életében és kényel­metlenül kellett figyelnie az embereket, s minden elejtett saját szavát ellenőriznie, hogy önmagával ellentmondásba ne kerüljön. Mégis a sánta kutya esete ismétlődött. Ennél sok­kal hasznosabb.: mindig az igazságot választani. Igaznak lenni könyebb, mint annak látszani csupán. Az egyszerű tényeket, a valóságot tudomá­sul venni Isten iránti enge­delmességben! Ez felövez és gondtalan tartást fog adni, minden helyzetben. Ha a bűn mégis kísért és lesújt, ismer­jük a bűnbánat helyét, ahol azt teljesen le lehet tenni.­A mellvért a szívet és a nemes szerveket védte. A Krisztusban ajándékul elfoga­dott igazság, hogy Isten en­gem igaznak elfogadott, az egyéniségnek olyan méltósá­got és tartást ad, amelyhez emberek dicsérete semmit hozzá nem tehet, de amelyet emberi rágalmazás le nem ránthat. Bántások, amelyek­kel mégis számolnia kell an­nak, aki a jóért küzdelembe Indul, és belső bizonytalanság ellen véd ez a vért. JÓ CIPŐBEN KÖNNYEBB A JÄRÄS. Szinte repül az em- I bér, aki örömhírt visz; nem érez fáradtságot, alig várja, hogy elmondhassa a jót. Isten népe örömhír vivő .nép, to­vább adja, amit kapott. Mi­lyen jó. hogy az evangélikus szó éppen ennyit jelent. Evan­gélium annyi, mint: „öröm­hír.” Az evangélium népének az egész világon szívesen kell az egyetértés, a felemelkedés és a béke szolgálatában álla­nia, világi, politikai viszony­latban is. Gondoljunk csak a legutóbbi evangélikus világ- kongresszus két jelentős nyi­latkozatára, a béke és a faji egyenjogúság kérdésében —, amint azt lapunk is hozta. „Mily szépek a békesség evangéliumát hirdetők lábai a hegyeken ...” VÁRATLAN FORDULATOK mégis adódnak az életünk­ben, amikor a jó sem úgy sike­rül, ahogy terveztük. Az apos­tol nem akarja, hogy álomba ringassuk magunkat. Ilyenkor „nem értem”, ami történt, s talán úgy érzem, hogy nem érdemes a szeretet mellett megállni. Ilyenkor átvezet a sötét szakaszon bízó hit. „A hitnek po.izsát felvegyétek ...” A tűzoltók sisakot hordanak a fejükön: ilyen sisak az üdvös­ség bizonyossága, amely meg­tart ilyenkor is. Az apástól mondja: „titeket az Isten ha­talma őriz a hit által az üd­vösségre.” Az örök reménység birtokában azt valljuk, köny- nyebb a földi reménységek szolgálatában is élni és bízva, jövőt segítve állni embertár­saink mellett Még két erős segítség járul mindehhez a felszereléshez: AZ IGE AZ EGYIK. 'Mikor Krisztus a kísértővei viasko­dott, az igével győzte le: „eredj el tőlem Sátán, mert meg van írva...” Bármily vi­lágos és egyszerű legyen is a jó, az ember nem tudja min­dig kitalálni Isten útjait. Isten beszéde a nagy objektív tá­masz. Isten évezredes vezeté­se. amelyben megszólítja az embert és harcol érte. Minden „fegyvert” mi hordozunk. Ez olyan, fegyver, amely minket hordoz. Ebben hív fel és bá­torít Krisztus: kövess... az imádság a másik. Szétfolyó életem és apró pénz­re váltódott lelki energiáim itt gyűlnek össze és hango­lódnak Isten lelke szerint a szeretet szolgálatára. A ke- résztyénség semmit sem ér, amíg elmélet. A szolgálat és a szeretet gyakorlatává kell lennie, és azzá az imádság gya­korlata által lesz. Ennek csendjében hallom meg az ige kritikáját mindarról, amit ed­dig tettem és telek meg erő­vel ahhoz, amit ezután ten­nem kell, s kapok ígéretet ah­hoz, amit majd nem én fogok elvégezni, hanem Ö. Az imád­ságban irányul figyelmem ön­magámról a másik emberre, mert sehol annyira önzésünk^ bői ki nem emelkedünk, mint mikor Előtte állunk, aki nem önmagát nézte, hanem önma­gát adta értünk. Itt találja te­hát meg a keresztyén ember a segítségre váró felebarátot, hogy megtalálja kint az élet­ben is. Uzon László A Budapest-Modori úti öregek Otthona Országos esperesi értekezlet Az immár rendszeressé vált Országos Esperesi Értekezletek nemcsak az esperesek számára mutatkoztak hasznosnak, de megtermékenyítették az egyházmegyékben dolgozó lelkészek szolgálatát is. Ez a gyülekezetek, vagyis egész egyházunk éle­tében termi aztán gyümölcseit. Szeptember 27-én püspökeink elnökletével egésznapos .es­peresi értekezletre gyűltek össze egyházunk esperesei az egész országból Budapesten, az egyházegyeíem tanácstermében. En­nek az értekezletnek a fent említetteken kívül külön is jelen­tőséget adott az, hogy két nagy egyházi világszervezeti gyűlés: a Lutheránus Világszövetség helsinki IV. Nagygyűlése és az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának rochesteri ülé­sezése van közvetlenül mögöttünk és előttünk vannak az egy- házkerüíeti közgyűlések és az egyetemes közgyűlés. A délelőtt 9 órakor kezdődött értekezleten D. DR. VETŐ LAJOS püspök köszöntötte az értekezletet, az espereseket, a Teológiai Akadémia cs az evangélikus egyházi sajtó képviselőit. DR. VETŐ LAJOS ezután időszerű egyházi feladatainkról szólt az egybegyűlteknek. Mérlegelte azt az utat, amelyet evan­gélikus egyházunk jár szocializmust építő hazánkban és eliga­zítást nyújtott egyházunk további feladatai és szolgálata tekin­tetében. Végül tájékoztatót adott a Lutheránus Világszövetség Helsinkiben tartott IV. Nagygyűléséről és az azon résztvevő magyar evangélikus egyházi küldöttség ottani szolgálatáról. KALDY ZOLTÁN, a Déli Egyházkerület püspöke, aki evangélikus egyházunkat az Egyházak Világtanácsa rochesteri (USA) Központi Bizottsági ülésén képviselte, a Központi Bi- zotság üléséről nyújtott tájékoztatót, amelyet különösen érde­kessé tett azzal, hogy az ott elhangzott egyes előadásokból mu­tatott be szemelvényeket; az előadásokat, de az egész gyűlés jelentősegét is értékelte. A napirend következő pontja a Lelkészt Munkaközössége­ket helyezte a tárgyalások középpontjába. KÄLDY ZOLTÁN püspök, aki egyben a Lelkészi Munka- közösségek országos vezetője, vezette be ezt a témakört. Nem­csak a lelkészi munkaközösségek jelentőségét, eddigi szolgála­tát mérlegelte, de vázolta azokat a feladatokat és teendőket is, amelyek jelenleg a munkaközösségek előtt állnak. Sablonosnak és semmitmondónak tűnik a következő napi­rendi pont: Folyóügyek. Nem volt sablonos és semmitmondó azonban a folyóügyek megbeszélése az Országos Esperesi Érte­kezleten. Felszabadultan, gátlástalanul, ugyanakkor a tisztük­ből folyó felelősséggel és egyházszeretettel tették fel kérdései­ket, tették meg észrevételeiket és kérték a püspökök és egy­más segítségét, tanácsait felvetődött problémáikhoz az espere­sek. Egyházunk szolgálatának egész területéről szinte minden munkaág megvitatásra került é3 az a reménységünk, hogy az esperesek — Alkotmányunk értelmében az esperes á püspök munkatársa — jó együttműködésével egyházunk szolgálata ha­zánkban még tartalmasabbá, még gyümölcsözőbbé válik. Az észt Lutheránus Egyház Hírt adtunk arról, hogy a Lutheránus Világszövetség Helsinkiben tartott IV. Nagygyűlése felvette tagjai so­rába az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Evangé­likus-Lutheránus Egyházát is. Az Észt Egyház élén a nálunk is többször megfordult, jól ismert tallini érsek: D. Jaan Kiivit áll. Beszámoltunk olvasóinknak a Világ- gyűlés eseményeinek ismertetése során arról is, hogy Helsinkiben az ún. Messe-Halleban minden este 8 óra­kor egy-egy nyilvános előadás hangzott el. Az egyik ilyen előadást D. Jaan Kiivit érsek tartotta at. Észt Lutheránus Egyház történetéről és jelenéről. A nagy érdeklődéssel fogadott előadást közöljük az alábbiakban kivonatosan. Jd\,ÍSz,tu&í iczáfttfan. A Bibliában egyetlen hely van, ahol Jézus azt mondja Istennek: „akarom.” , János evangéliuma tizenhetedik fe­jezetének huszonnegyedik ver­sében olvassuk: „Atyám, aki­ket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek!” Jézus olyan fontosnak tartja a tanítványaival való teljes egységét és cgyüttíétét, hogy főpapi imájában ezért még külön is imádkozik. Jézus Krisztus számtanához tartozik az is, hogy azt akar­ja, tanítványai is egyek le­gyenek egymással. Szószerinl is, szív szerint is: — „mind­nyájan egyek legyenek!” A krisztusi számtan alapté­tele ez: „egyek legyenek!” Egyek legyenek Krisztusban! — Azt jelenti ez, hogy Vele legyenek. Lássák, hallják és szeressék Öt. Az O életét él­jék: szólják a szavait, csele­kedjék a tetteit. Járják az utait, vigyék és hordozzák és adják tovább az áldásait. Egyek legyenek a testvéri­ségben! — Mert nincs kétféle ember. Isten gyermeke csak testvére lehet a másiknak. Is­tennek csak egy családja van és ezért minden krisztusi lé­pés testvér elé érkezik. Ezek a számonkérő szavak: „Hol van a te atyádfia?!” minden­kit számonkérnek a szer éle­tünktől, akivei valaha is „öbz- szefutott” az életűnk. Egyek legyenek a békesség­ben! — Mert nincs kétféle békesség. Akinek bűnei meg- bocsáttaitak, aki a békesség boldogságát kapta Istentől, az csak a béke ajándékozója, vi­vője, hirdetője, készítője lehet. A kettő összetartozik és egy­másból következik. Egyek legyenek a felelős­ségben! — Jézus tanítványai' nem lehetnek kétarcú embe­rek. Nem lehet hinni és önző­nek lenni. Közöny és keresz­tyénség kizárják egymást. Fe­lelősek vagyunk egyformán emberekért és ügyekért, a világért, és a világunkért, az életünkért és az életért. Egyek legyenek a szeretet cselekvésében! Csak egyféle szeretet van. A tettek örök­ké készséges és odaadó moz­dulata. A szeretet nem vissz­hang, nem hangulat, nem üz­let, hanem mozdulat: a krisz­tusi kéz kinyújtott mozdu­lata. Egyek legyenek a felada­tokban! — Az élet mindig egyetlen feladat és azt min­dig nekem kell elvégeznem. Jézus számtana szerint min­den megoldás művelete sze­mélyes feladat, ö sohasem azt mondta: — mondd meg a másiknak, hogy „menjen”, „tegyen”, „ilyen legyen”. Min­dig azt mondotta: — „menj”, „cselekedjél”. Egyek legyenek az öröm­ben. — Jézus számtana a leg­gyönyörűbb „osztás”. Ö min­denkinek kiadja, mindenkivel megosztja az áldás' örömét, örömmel tetézi, áldja meg a Vele való egyiiíílétet, a békét, a testvéri kezet, az el­végzett feladatot. Egynek len­ni az örömben mindig annyi, mint megosztani az örömet. Élni így szép: jó úton járni Krisztussal együtt szereteté­nek szép számtana szerint. (f.) evangélikus elet A Magyarország) Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60.— Ft Csekkszámla: 20412,—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott ___________INDEX 253» __________ 63 .4380/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest A finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozó észtek a Finn tenger­öböltől délre fekvő területet lakják, a Rigai-öböl és a Pei- pus-tenger között és az attól nyugatra fekvő szigeteket. (Mintegy 45 ezer négyzetkilo­métert.) Az 1959. évi népszám­lálás szerint az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság terüle­tének lakossága 1 197 000, akik közül 56 százalék él a városok­ban. Észt ezek közül mintegy 72 százalék. A felekezeti hova­tartozásra vonatkozóan jelen­leg nincsenek adatok, mert az állam és egyház szétválasztása révén az állampolgárok fele­kezeti hovatartozaridósága olyan magánügy, amely a hi­vatalos papíx-okon nem szere­pel. A második világháború előtt az észtek 86 százaléka volt lutheránus, 12 százaléka görögkatolikus, azoknak szá­ma pedig, akik a különböző szabadegyházakhoz tartoztak, vagy nem tartoztak felekezet- hez, mintegy 2 százalék volt. A VÁLTOZATOS MÜLT Történetileg a keresztyén hit viszonylag korán mutatkozott Észtország területén. Az észt földön Bizáncba vezető keres­kedelmi út kedvezett a keresz­tyénség megismerésének. A balti államok lakosságának többsége azonban csak a XII. és XIII. században lett keresz­tyénné. A livek önként felvet­ték a kerésztyériséget a XII. szá zadban és ugyanezen időben a lettek is megkeresztelkedtek. Amikor az észtek látták, hogy a keresztyén hit felvétele a li- veknél a szabadság elvesztését jelentette, megtagadták a ke- resztyénségre való áttérést. A XIII. század kezdete azonban az észtek számára is magával hozta az erőszakos térítést. Valójában a keresztyén hit idegen maradt a néptől; szinte a reformáció idejéig állandó viszályban álltak a püspökök és a német rendek, és a vi­szályból győztesként a rendek kerültek ki. A balti országokban rögtön kezdete után sikerre jutott a reformáció, 1523-ban Rigában, Tallinban és Tartuban már vannak Luthernek hivei, akik Luthert leveleikben „Isten ba- rátjá”-nak nevezik. 1554-ben törvényerőre emelkedett a vallásszabadság. 1558-ban IV. Iván cár háborút kezdett Li- voniával és megkísérelte az ország meghódítását. 1561-ben szétesett a livoniai rendi ál­lam. A háborúba beavatkoz­tak a lengyelek, a dánok és a svédek. Az észt területet fel­osztották: Saaremaa (ősei) Dá­nia, Észak-Észtország a své­dek birtokába került, Dél-Észt- ország pedig a lett lakta terü­letekkel lengyel provinciává lett. 1629-ig a dán és lengyel birtokok a svédek hatalmába kerültek. A svéd időszak az egyházi élet számára a rende­zés és építés ideje volt. Gon­doskodtak vallásos irodalom­ról, iskolákat alapítottak, ahol a nép nyelvén folyt az oktatás, az 1632-ben alapított Tartui Egyetem a teológiai képzés kö­zéppontjává lett. Az 1700-ban kezdődött Nagy Északi Háború elpusztította az országot és az egyházi életet is megrendítette. A lakosság nagy része elpusztult, szinte valamennyi templom rommá lett. A háború befejezése után (1721) a balti országok orosz uralom alá kerültek. Most bé­késebb korszak következett mintegy 200 évig. Ebben az időben a háború alatt meg­tizedelt nép számbelileg újra gyarapodott, ugyanakkor azonban a nemesek hatalmá­nak állandó erős növekedése egyre elviselhetetlenebbé tette a nép számára a jobbágyságot. 1832-ben új egyházi törvény lépett életbe, amelynek alap­ján a lutheránusok a megtűrt vallásfelekezet helyzetébe ke­rültek. A nép nehéz helyzete többször felkeléshez vezetett és sokakat áttérésre kénysze- rített. Főleg szociális és rész­ben nacionalista okokból tör­tént az áttérés a görögkato­likus államvallásra. Csak az első forradalom után kiadott 1905. évi Manifestum engedte meg az államvallás elhagyását (mindeddig az bűncselekmény volt). Mintegy 12 százalék észt maradt görögkatolikus. AZ ÖNÁLLÓSÁG TOVÁBBI Útja A lutheránus egyház leiké-; szeit javarészt az 1802-ben új­raalapított Tartui Egyetemen képezték ki. A lelkészek mint­egy 1860-ig kivétel nélkül a helyi németek közül kerültek ki. Csak 1860 után találunk észt és lett lelkészeket, s ezek­nek száma ez időtől állandóan növekszik. 1905-ben Észtor­szág területén a gyülekezetek­ben 888 600 volt az észt, 21 200 a német gyülekezeti tagok szá­ma. Mégis a Konzistorium, a városigazgatás és a Konvent révén az egyházi élet kizáróla­gos vezetői a németek voltak. Az ilyen helyzet, amelynek kö­vetkeztében az észt lelkészek­nek hazájukon kívül kellett munkát keresniük, a XIX. szá­zad második felében és a XX. században különböző ellenál­lásokra és nyugtalanságokra vezetett. Egészen az 1917. évi Orosz Októberi Forradalomig az evangélikus-lutheránus egyház szervezetét és admi- nisztrációját tekintve a neme­sek és a városi polgárság egy­háza volt, amelyet 1918-ig a németek vezettek. Az 1917-es forradalom után létrejött Észt- ország, Lettország és Litvánia Polgári Köztársasága. Az egy­ház vezetése átment a lelké­szek kezébe, akik a többségi népből származtak. Az egyház- vezetés megváltozása Észtor­szágban nem okozott valami különös feszültséget, bár nyo­mai vannak annak, hogy az eddigi vezetők természetesei» nem könnyű szívvel mondtak le vezető pozíciójukról. Az Észtországban kialakult nem­zeti egyház jellegzetes voná­sai: elkülönülés az államtól, a zsinati alkotmány hangsúlyo­zása. a teológiai utánpótlás gondja. Az agrártörvény alap­ján, amelyet a polgári Észt Köztársaság hozott, a gyüleke­zetek 50 hektáron felüli föld­jét kisajátították; bevezették a polgári anyakönywezotést, mellőzték az iskolákban a val­lásoktatást (az 1923. népszám­lálás alapján mint fakultativ tárgyat újra bevezették). A né­metek az észt lakosság 1,7 szá­zaléka és a svédek (0,2 száza­léka) nemzeti esperességet kaptak. 1939-ig valamennyi német származású lelkész a németekkel együtt (Észtország­ból mintegy 75 lelkész), akik többségükben észt gyülekeze­tekben szolgáltak, elhagyták az országot. A svédek is visz- szatértek hazájukba és a nem­zetiségi esperességek megszűn­tek. (Folytatjuk) Gádar András Dr. Kocsis Elemér teológiai intézeti tanár Az Egyetemes Konvent el- nölcsége Dr. Kocsis Elemér reformatus lelkészt, a Magyar- országi Református Egyház Debreceni Teológiai Akadé­miájának tíz év óta adjunktu­sát 1963. szeptember 1. hatály- lyal teológiai intézeti tanárrá nevezte ki a „bibliai vallás- történet és segédtudományai” tanszék mellé. Az új teoló­giai tanár Kocsis János ny lelkipásztor fia. Debreceni teológiai tanulmányai végezté­vel előbb Bázelban, majd Er- langenban folytatott bibliatu­vallástörténeti ta- Erlangenben 1959. évben dicsérettel teoló­giai doktori oklevelet szerzett az újszövetségi tudományok szakcsoportjából. Értekezésé­nek címe „A zsidó messiániz- mus és a politikai probléma Jézus történetében” volt. Az­óta magyar és idegen nyel­ven számos értékes tanulmá­nya jelent meg, ökumenikus jellegű találkozókon több íz­ben sikerrel képviselte a ma­gyar teológiai tudományossá­got. dományi és nulmányokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom