Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-22 / 38. szám
ttp. ßifiRBt m « Szolgáló szeretet A boldogsághoz vezető út mindig a szereteten vezet keresztül. Ha valakinek melegítenie keU a szeretet melegével, akkor nekünk igen. Mert mi személyesen megismerhetjük azt, akiből áradt és árad a szeretet: Jézus Krisztust. Mert minden szép szó, amely ajkumkat elhagyja, minden nemes cselekedet, amelyet kezünk cselekszik, minden érzés, amely szívünkben életre kel, sőt még hitünk sem ér semmit, ha szeretet nincs mibennünk. Mi, keresztyének megszoktuk, hogy magunkat a szeretet- Vallás híveinek valljuk. Ha arra tekintünk, aki az egyház Ura és megtartója, Jézus Krisztusra, akkor igaz ez. De ha magunkra, keresztyén emberekre tekintünk, akkor már fel kell tenni a kérdést: vajon mi mindig szeretetben járunk és cselekszünk. Mert ha szépen tudunk is beszélni egyes bibliai igazságról, ha teológiai meggyőződésünk megcáfolhatatlan is, ha dómokat és egyházi felhőkarcolókat építünk is, ha keresztyéneknek valljuk is magunkat, de szeretet nincsen mibennünk, akkor nem dicsőséget hozunk Vtírunk nevére, hanem gyalázatot. Nem véletlen, hogy a Lutheránus Világszövetség elmúlt hetekben Helsinkiben ülésező negyedik nagygyűlésének a fő témája ez volt: Krisztus ma. Mert az egyházért felelősséget pordozó keresztyének minden időben keresik és kutatják lKrisztus időszerűségét és üzenetét. Nem uralkodót keresnek penne, hanem Istennek azt a Szolgáját, akit Ura megbocsátani, fegyelmezni és szeretni küldött el erre a világra. Magyar evangélikus egyházunk hosszabb hozzászólást ké- 'A-’i szítéit a Lutheránus Világszövetség helsinki konferenciájának anyagához. A tanulmány bevezetőjében ezt olvassuk: f,A keresztyén új élet egyébként is mindig a felebarát, a »má- iSokK javára szolgáló élet: így válunk annak a Krisztusnak 3követőivé, aki nem a maga javára élt, hanem meghalt értünk, bűnösökért. Ilyen értelemben mondta Luther, hogy a keresztyén embernek felebarátja számára »krisztussá« kell lennie. ÜÉppen ezáltal válik a keresztyén nyitottá a »világ« felé, és él öbbé nem önmagának, hanem a felebarát javán való mun- Ikodásban az Urának.” A keresztyén ember élete a mások javára szolgáló élet. 'A keresztyén ember szeretete tevékeny, kitáguló szeretet. Mert nemcsak azokat tudja szeretni, akikkel boldog, hanem azokat íis, akik vele együtt minden ember földi boldogságáért küz- füenek. Ezt így is lehet megfogalmazni: a keresztyén ember iszeretete közel- és távolvalókkal szemben mindig szolgáló tszeretet, diakónia a szó eredeti értelmében. Áldozatvállalás tés munka. Mert minden szeretet értéke abban mutatkozik Aneg, hogy mennyi benne az áldozatvállalás. Isten kegyelme rminket igazakká tett Jézus Krisztus által. Ha mi ilyen ke- igyelmet kaptunk Atyánktól, akkor mi sem cselekedhetünk *másként, minthogy embertársaink körében háláljuk meg Isten íszeretetét. A szeretet evangéliumával kell a gyakorlati életében úgy szolgálnunk, hogy általa betöltsük Krisztus parancsát. Az egész világ szolgálatunk területévé lett. A jól és be- ésületesen elvégzett munka, amely kezünkből' kikerül, a sze- retetünkről prédikál. A népünk közösségében vállalt felelősség jókedvvel való elvégzése erről tesz bizonyságot. És az előttünk kitáguló világnak minden kérdésében való részvállalás és helytállás sem esik ki a szeretet törvénye alól. Vannak világméretű kérdések, amelyeket Isten azért állít élénk, hogy annak megvívásában, az abban való helytállásban vizsgázzunk előtte. Istennek legyen hála, hogy egyházunk népe az elmúlt esztendők alatt megértette és hitből örömmel vállalta a békeszolgálatot. És ez is a szeretetszolgálat körébe tartozik. Ma újraérlékelődik a keresztyén egyház. A régi formákkal a régi jelzők is elvesztették jelentőségüket. A régi bűnök terhe még elevenen él közöttünk, de ha van erőnk, hogy Krisztus kegyelméért könyörögjünk és engedjük, hogy Isten Szentlelke elvégezze a tisztogatás munkáját, akkor új tartalommal telítődik meg a régi keret, új szívvel és lélekkel a keresztyén egyház, új hittel és szolgálattal a keresztyén ember. És akkor minden mellékzönge nélkül elmondhatjuk: a keresztyén egyház a szeretet egyháza. A keresztyének élet- folytatása és szolgálata a világban és egyházon belül a szeretetszolgálat krisztusi útja. A szeretetszolgálatban, a helyesen és jól értelmezett diakóniában pedig nem lehet elfáradni. Világosan látnunk kell, hogy ma Krisztus éppen ezt kívánja tőlünk. Azt, amire rendeltettünk és elhivattunk: szolgáló szeretettel élni, dolgozni, imádkozni és igét hallgatni! ^ szeretet soha el nem fogy. Közelednünk kell ahhoz, aki egyedül tehet képessé bennünket arra, hogy ilyen szeretettel tudjunk szeretni és szolgálni. Nem szavakkal és nem külső cselekedetekkel, hanem a szív teljességével. Újra és újra fel kell fedeznünk Krisztust, a bűnöket megbocsátó, emberekért szolgáló, Isten kegyelmét hirdető és ajándékozó Urat. Fel-kell ismernünk Istennek Jézus Krisztusban minden ember felé megmutatkozó szeretetét. Újra és újra elő kell vennünk az Írást és kellő alázattal, félretéve minden emberi elgondolást és akarást, keresnünk kell Isten akaratát. Nem szavakkal, hanem, keresztyén életfolytatásunkkal himnuszt kell énekelnünk a szeretettől embertársaink felé. Isten kéri és várja ezt tőlünk. És ezért nem lehet elég sokat beszélni a szeretetről. Mert ezután vágyódik minden ember, de ez van a legkevesebb. Erről beszélünk a legtöbbet, és erről a legnehezebb szólni. Amikor két ember tiszta szívből szereti egymást, akkor nem kell szüntelenül emlegetni a szeretetet. Elég, ha egymás szemébe néznek és a lélek tükrében benne ragyog minden: áldozat, öröm, boldogság és hit. kiérjünk mi is felebarátaink szemébe nézni és csillogjon a mi szemeinkben is az Istentől kapott, Jézus Krisztus által megajándékozott szeretetnek a fénye. Lássa meg boldogságunkban és hitünkben Isten, hogy nem hiába áldozta értünk szent Fiát’. Hitünk és szolgálatunk dicsősége és áldása legyen azé, aki minket megszabadított, igazzá tett és fiaivá fogadott, az élő Istené. Részletek Karner Ágoston szeptember 8-i rádiós igehir- Öetéséből, Az egyház hajójában Egyházunk mai útját kiegyensúlyozottság, csendes szolgálat és békés építőmunka jellemzi. Gyülekezeteink az állam jóvoltából mentesek az anyagi megrázkódtatásoktól, elültek a néhány éve még szenvedélyes viták, elhallgattak rágalmaikkal a nyugati világ egyházi bajnokai. Mégsem halad célegyenest előre az egyház hajója. Vannak régóta hordozott terhei —, itt az ideje, hogy szembenézzünk velük. E „ballasztok” azonban nem élettelen rakományok, amelyektől, mint felesleges terhektől szabadulnunk kellene. Nem, ezek lelkületek, amelyeket át kell és át is lehet formálni; magatartások, amelyek változtathatók, felfogások, amelyek alakíthatók, megkötöttségek, amelyek feloldhatók. Nem a kicsiny hí tűek, még kevésbé a kétségekkel küzdők jelentik ma a „terhet” az egyház hajójában; azok nem figyelnek a Kormányos szavára, akik csak „befelé” fordulnak, akik elfordulnak Tőle, vagy akik közönséges lélekkel járják a maguk útját. 1. Többen úgy gondolkoznak hivő egyháztagjaink közül, hogy a „hivatalos” egyház intézménye nem tartozik a lelki dolgok körébe. Az egyházpolitikát, adminisztrációt, közegyházi ügyeket idegennek érzik és ezért távol is tartják maguktól. Befelé fordulnak — megfeledkezve a történelmi egyház drága örökségéről — és ha mégis állást kell foglalniok „külső” dolgokban, szemellenzőjük miatt csak szűk látókörre terjed a tekintetük. Ma a befelé fordulást csendes meghalás. Ahogy a beteg élete is akkor kezd válságossá válni, amikor nem akar tudni a külvilágról, ágyában a fal felé fordula önmagába zárkózik, éppúgy a hivő keresztyén hite is lassan elsorvad, ha nincs ott mögötte a gyülekezetnek, sőt az egész anyaszentegyháznak tüzet élesztő friss levegője. Isten virágoskertje sok színűbb és pompázóbb, mint a mi lelkiéletünk féltve dédelgetett szobanövényzete. Mennyivel meg- ragadóbb Isten egyházat-vilá- got átfogó szeretete, mint a mi befelé forduló, másokat bírál- gató, csak keveseket velünk egy hiten levőnek valló kegyessége! 2. Másként vélekedő utasai is vannak azonban az egyház hajójának. Nem fordulnak befelé, nem kutatják szűk lelkiviláguk mélységeit, de nem is néznek a hajó Parancsnokának irányító tekintetére. Elfordulnak tőle, mert észrevétlenül elszakadtak már ettől a szempártól. Addig figyeltek csak rá, amíg reakciós politikai reményeik igazolását remélték tőle, addig jártak rendszeresen a gyülekezet közösségébe, amíg szájuk íze szerint való volt ott az igehirdetés. De bűnbánat- tartás, megbocsátás, felsőbb- ségnek való engedelmesség, új társadalmi rendünk megbecsülésének hallatára egyszeriben hátatfordítottak a gyülekezetnek és pásztorának. A gyülekezettől ''való elfordulás: Istentől való elszakadás. Elpusztul az a sejt, amelyik kikerül a test vérkeringéséből, eltéved az a bárány, amelyik kiválik a nyájból. Elidegenedik Istentől az, akit hamis illúziók vonzása tart hatalmában. Pedig csak az a pompázó növény, amelyik nem fordul el a naptól; az a révbe jutó keresztyén élét, amely semmilyen körülmények között sem fordul el az életet adó Fénytől, amelyet Isten áraszt az ő gyülekezetére. 3. S végül egy harmadik keresztmetszet:' azoknak a kirajzolódó képe, akik mit sem törődve külső vagy belső problémákkal, csak a maguk útját járják. Közömbös utasai az egyház hajójának, ők nem törődnek pietizmussal vagy racionalizmussal, szocializmussal vagy kapitalizmussal, lelki élettel vagy a technika vívmányaival, Isten népével vagy a világ képével. Fő, hogy önző életük elképzelései mielőbb valóra váljanak. A közöny: ellensége Istennek és a társadalomnak. Lelki szempontból halálos álom ez, amelyből csak az ige erejével lehet ébredés: „Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból, s felragyog néked a Krisztus” (Ef. 5,14.). De az országépítő munka szempontjából is felmérhetetlenül káros a cinizmus dekadenciája. Közömbös emberek csak terhére vanno.k a társadalomnak, különösen pedig a most születő új világnak, amelyet mi, keresztyén hívők is építeni akarunk. Hol csendes, hol hullámzó tengeren, de mindnyájan benne élünk az egyház hajójában. Egyre többen látjuk világosan a célt: figyelni a hajó Kormányosára, s közben hűségesen dolgozni a legkisebb csavar mellett is. Itt és most, e szent hajó utasaiként építjük egyházunkat és hazánkat. A gazdag tra- díciójú történeti egyházát és az új, boldogabb jövő alapjait rakosgató hazát. Adjunk hálát Istennek, hogy új látást, új lendületet ad nekünk. Táruljon ki tágabb szívű ke- resztyénségre befelé fordult lelkünk! Forduljon ismét a Fény felé elferdült hitünk! Teljék meg boldog életcéllal eddig közönyös életünk! Fabiny Tibor >llllll!!!l!l!l!l!ll)l!illll!llilllll!lllllili!!l!lllll'l!l'lllllll!lllllllll!lllllll!lll!lll!l!!!i<lllll!l!l!!lllll!ll!lll!lllllll!llllllllllllllllll!!lllll!!!!tl1l!!1lll!l!l Kdldy Zoltán püspök hazaérkezett Rochesterhől Hírt adtunk arról, hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága az Egyesült ÁUámok-beli Rochesterben ülésezett. Magyarországi protestáns egyházainkat KALDÍ ZOLTÁN, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, DR. BASTHA TIBOR refomátns püspök és DR. KENÉZ FERENC ökumenikus főtitkár képviselte a rochesteri tanácskozásokon. KáSdy Zoltán püspök és Kenéz Ferenc főtitkár szeptember 12-én, csütörtökön visszaérkezett Magyarországra. Dr. Bartha Tibor püspök Olaszországba utazott, hogy részt vegyen a Prágai Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága és Nemzetközi titkársága tanácskozásain a Torino melletti Praliban. Káldy Zoltán püspököt munkatársainak nagyszámú serege várta és fogadta a Keléti pályaudvaron. A nyugalmazott evangélikus lelkészek otthona Budapest— Zuglóban IMÁDKOZZUNK Istenünk, Te nagy leckét adtál az embereknek a földi kincsünk múlandóságáról. A történelmi változással Igéd régi szavát szemléltetted, hogy nem érdemes vagyont gyűjteni a földön. Köszönjük Neked ebből a leckéből azt, ami bennünket személy szerint érintett. Add, hogy ne felejtsük el soha. Ne engedd, hogy túlságosan hozzátapadjunk bármihez az életünkben. Mutasd meg nekünk újra meg újra, hogy a rozsda és a moly nemcsak vasat és ruhát emészt meg, hanem minden értékünk, éietszépségünk alá van vetve az idő vasfogának. Emeld most szívünket a Te örök értékeidhez: irgalmadhoz, bocsánatodhoz, feltámasztó hatalmadhoz. Hadd vessük bizodahnunkat Beléd, s találjuk meg életünk múlása közepette múlhatatlan ajándékaidat, különösen is az örök élet reménységét. Ajándékozz meg bennünket Jézus Krisztus benső ismeretével. Ragyogtasd íei előttünk az ő ártatlan szenvedését és diadalmas feltámadását, hogy keresztje és üres sírja lelkünk drága kincsévé váljék, amelyért Néked szüntelenül hálát adunk, s benne életünk biztos alapját találjuk meg. A keresztyén hit és reménység elvehetetlen kincséhez kapcsold életünkben a szeretet értékeit. Láttasd meg velünk, hogy nem az a legnagyobb boldogság, ha bennünket szeretnek, hanem, ha mi szeretünk. Adj minél több örömöt másokat szolgáló szeretetünk nyomán. Szaporítsd a szeretet nagy kincsét a földön. Teremts minél több meleg tekintetet, megértő szót, segítő tettet. Áldd meg az egész emberiséget, hogy a Föld értékeinek felhasználásán túl minél több szeretet halmozódjék fel az emberi életek gazdagítására. Ámen. Két gyönyörű gondolat re}» lik a reánk következő vasár* nap evangélikus igehirdetései» ben. Ezt a két gondolatot eb»; ben a mondatban lehet leg» jobban összefoglalni: — Isten vendége vagyok és ezért em* berek vendéglátója vagyok! Vendége vagyok az Isten* nek! — Ebben a mondatban benne van keresztyéni éle* tünk minden Istentől kapott szépsége, öröme és békességei nyugalma és reménysége. Vendége vagyok az Isten* tennek — vallja boldogan a hivő ember és ez azt jelenti* tudom, hogy Isten vendégül hívott engem ebbe a világba* ahol mindennel megelégít en* gém. O adja nekem az életet* az erőt és az egészséget. Az Ő gazdag vendégségében min» dennap megvan mindenem: kenyerem és örömem, mun* kám és munkatársam, tér* vem és reménységem. Ister» úgy rendezte ezt a vendégsé* get, az emberi életet, hogy emberek éljenek velem és mellettem és a közelségük kellemessé tegye a vendégség programját, a munkát és az ünnepet, az otthont és az örö* möt. Vendége vagyok az Istennek — ez azt is jelentij hogy megelégedett vagyok* Nincs szükségem a harácso* lás hajszájára. Nem kell ön* ző módon, hamisan vagy bűn árán is hajszolni megkívánt kincseket. A vendégnek terí* tenek: Isten megáldja a munkámat, a- becsületes és igaz életemet. Vendége vagyok az Istennek, ezért nem keli irigykedve néznem a másik örömére* 9 kincsére. Amire nekem szükségem van — bizonnyal megadja az Isten, mert Ű mindenkinek megterít a jóság asztalán. Ezért jó a hivő embernek a megelégedés csendességével a bizalom boldogságában él* ni. Aki így él Isten vendégségében, az vendéglátója lesz az embereknek. Nemcsak, hogy nem lesz önző, nem lesz Irigy, nem veszi el a másét* sőt a maga dúsan és gazdagon megrakott tányérját megosztja másokkal. Nem megkívánja a másikét, de megkí* nálja a másikat. Szeretettel szólítja meg azt* aki mellette van, hozzáhajol és hozzátartozója lesz annak, akivel egy otthonban, vagy egy munkahelyen rendelte el helyét a világ vendégségében az Isten. Vendéglátója vagyok az embereknek — beszélgetés kezdődik közöttünk és ebből a beszélgetésből szívesség és szolgálat születik. , Nem a pénz, nem az önzés teríti meg a boldogság ünnepi asztalát: mindig a szeretet teszi széppé és vendégséggé az emberi együttélés gyönyörű alkalmait. Vendége vagyok az Istennek, nem lehetek más, mint hálás és boldog vendéglátója az embereknek. (fi
