Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-15 / 37. szám

KP. BÉRM. ÍSP. 72. VIGYÁZZATOK EMBEREK EGYIK NAPILAPUNK A MINAP megdöbbentő esetről adott hírt: egy 9 esztendős kisfiú öngyilkosságot kísérelt meg. Felakasztotta magát azzal a nadrágszíjjal, amivel naponta verte lelketlen mostohája. A riporter gondos munkával fel­derítette a szomorú esetet: iszákos apa, szívtelen mostoha. A gyermek úgy nőtt fel, mint sápadt pincenövény, amely hiába áhít az éltető napfény után: nem kapott szeretetet. Állapítsuk meg sietve és Isten iránti hálaadással: ez az iszonyú eset rendkívüli kivétel, nem általános és éppen nem tipikus jelenség. A gyermekek nagy többsége gondos szülök szeretetétöl meleg otthonban nőhet fel nálunk. Ritka eset, ha a szülőben hiányzik az elemi emberi érzés, az ősi ösztön: a gyermek, az utód szeretete. Ezért is kelt feltűnést egy-egy ilyen kirívó eset, ezért is figyelünk fel reá irtózattal, meg­ütközéssel — még akkor is, ha következményeiben nem ilyen tragikus, mint az említett. S jó, ha felfigyelünk. Mert a ki­vétel, a rendkívüli eset alkalmas lehet arra, hogy emlékeztes­sen talán mulasztásainkra, felelősségünkre, tennivalónkra. S ez az emlékeztetés üdvös lehet. KILENCÉVES VOLT A GYERMEK — gyermek tehát még s nem serdülő. Ezt azért kell kiemelni, mert a serdülőkorban előfordul néha valami világfájdalmas hangulat, érzelmes ke- sergés, túlérzékenység, ami azután — persze ebben a korban is csak elvétve — meggondolatlan tettekre vezethet. Ilyenkor szoktak hazulról elkóborolni — legtöbbször persze csak a szomszéd falu határáig — a megnemértett, pontosabban több megértés, tehát több szeretet, tapintat után sóvárgó fiatalok. Ily serdületlen gyermekkorban azonban félelmetes ez az iszo­nyú elhatározás. Tudod mi a halál? — kérdezte a gyermektől a riporter. A gyermek nem felelt. Mit is felelhetett volna? Miért tetted, mit akartál vele? — „Lekopni” — hangzott a válasz. Vagyis: eltűnni, megszűnni, lelépni az élet vonatáról. mint egy villamosról, amire tévedésből szálltunk fel, s közben jöttünk rá, hogy nem visz sehova sem. Az útnak nincsen célja — ez a gyermek nem látta értelmét az életének. S ez ebben az esetben a legfélelmetesebb. Mi vitte erre az elhatározásra? A riporter faggatására ki■ tűnt, hogy nem a mindennapi verés, hanem az igaztalan gya­núsítás: azzal vádolták, hogy lopott s ez nem volt igaz. Nem a testi fájdalom s az attól való félelem adta a kezébe a nadrág­szíjat, hanem a seb, amit leikébe égetett a hazug vád. A verést megszokta, az utóbbit nem bírta ki. S aki megvádolta — ff szülője volt. Igaz, csak mostoha, de elkötelezés és felelősség szerint mégis a szülője. SZÜLŐVÉ LENNI KÖNNYŰ, SZÜLŐNEK LENNI NEHÉZ — e mondást Luthernek tulajdonítják; mindenképpen sú­lyos igazságot mond ki. Keresztyén hitünk szerint Isten bízza 1 ránk a gyermeket. Roppant felelősség, mérhetetlen feladat: á fejlődő emberpalántát óvni, gondozni, vezetni, nevelni — Szeretni. Szülők szívébe markoló intés ez az eset: eléggé szülők vagyunk-é? Állandó önneveléssel készülünk-e erre a feladatra s gyermekeinket nevelve növekedünk-e magunk is a reánk bízott feladattal? Amikor ezt a hírt az újságban olvastam, az első gondo­latom ez volt: hol volt az egyház? Félreértés ne essék: nem az egyház igényét kerestem, mégcsak nem is a szervezett s intézményes egyház hivatalos felelősségének kérdését akartam felvetni. Hiszen nem tudom — s ez nem is fontos —, vajon milyen vallásfelekezethez tartozott az a gyermek, s tartozott-e egyáltalában valamelyikhez? Hanem arra gondoltam, hogy ha a környezetében voltak magukat keresztyénnek nevező em­berek — s bizonyára akadhattak —, miért nem akadt meg a szemük ezen a gyermeken. Miért nem vették észre a szeretet éltető levegője, napsugara híján sorvadozó, halódó ember­palántát? Az egyhc.z felelőssége ebben az esetben az egyes keresztyének felelőssége lett volna. Miért nem ült le senki ezzel a gyermekkel — nem azért, hogy vallásos dolgok­ról beszéljen vele, hanem egészen egyszerűen azért, hogy sze­retetet adjon neki. Vagy hogy játsszon vele, talán labdázzon, vagy mesét mondjon neki. Hol voltatok emberek akkor, ami­kor embernek kellett volna lenni? Mert keresztyénnek lenni ebben az esetben azt jelenti: embernek lenni. NAPJAINKBAN VISSZATÉRŐ rovatcím: Vigyázzatok, emberek! A közlekedési balesetekre hívják fel ebben a rovat­ban a figyelmet s óvatosabb, tehát emberségesebb, felelősség­teljesebb közlekedésre akarják inteni a jármüvek vezetőit s a gyalogjárókat is. Hasznos és szükséges intelemÁm nem­csak a közlekedésnek vannak áldozatai. S ezért az intelmet így is meg lehet fogalmazni: Vigyázzatok emberek — egy­másra! Nemcsak a volán mellett, vagy az úttesten járva, hanem az élet minden ösvényén is. Ne csak egymás testi ép­ségére vigyázzatok, hanem a lelkére, a szívére is. Mert e lélek sebei néha súlyosabbak és nehezebben gyógyulnak, mint a törött láb, vagy borda. A kisfiút megmentették az életnek. Meg kell menteni az életét is. Szeretni kell. Ügy vélem, ez a kirívó s rendkívüli eset arra kell irányítson mindnyájunkat, ami a döntő felada­tunk: a szeretet felé. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok — mon­dotta Jézus tanítványainak, a tizenkettőnek. Nekünk is ugyan­ezt mondja. Ezt kell tanítanunk és erre kell tanítanunk s ezt kell élnünk: a szeretetet. Egyetlen emberi élet, egyetlen emberi lélek — végtelen érték. S ezt az értéket egymás kezéből kéri számon tőlünk az Űristen. Nemcsak Káinnak szól a számonkérő szó: hol van a te atyádfia? — hanem mindannyiunknak. Hol voltál, amikor szeretni kellett volna a másik embert? Vigyázzatok egymásra, emberek! Szülők a gyermekekre s mindnyájan a gyermekre különösképpen is. Groó Gyula A helsinki Dóm, ahol a nagygyűlés istentiszteleti alkalmait tartották t!l!lil!lll!!!l!l!l:lílll!lll!i;i:lll!l!lil!lilll!l,ll i i111 IllJIIillil! Ilii III l;l:l l:il!l!|l|il!l;l!|j|!l!l!llll|j|||liil!l!lil|í|l|ll!ll|!|j|!li!l!|||ll!|||||ini|;|l|||||!Hll||i|l|!|||!|!|||!|!l!|!|[|||||i|||!|!|ini!|||li TÖKÉLETESEN Isten igéjében van egy pa­rancs: Legyetek tökéletesek. A mérce nagyon magasra he­lyeztetett: mint a ti mennyei Atyátok. — Első gondolatunk az, hogy ez a felszólítás telje­síthetetlen. A hivő alázat valóban mindvégig látja a hiá­nyosságokat és gyengeségeket. Mé'gis mindvégig komolyan kell vennünk a tökéletesség követelményét. A tökéletességre való törek­vésben Istentől nagy segítsé­gét kapunk. Egyrészt maga példázza előttünk sokfélekép­pen, hogy mit kíván tőlünk és milyen utat kell járnunk. Másrészt belsőleg tesz ben­nünket késszé és alkalmassá. Űjjászül: A maga Leikéből ajándékoz nékünk. Így tudunk akaratával egyetérteni és tet­szésére cselekedni. Isten igéjében követelt töké­letesség nem öncélú. Nem ön­magukért végzett eszményi követelmények sorozata. Nem is önmagáért keli az ember­nek e célra törni. Isten a má­sik embert adja elénk. — Egé­szen leegyszerűsítve azt mond­hatjuk: tökéletesnek lenni azt jelenti, hogy embertársainkat teljesen és korlátlanul szeret­ni. A teljes szeretetnek nem vethet gátat semmiféle emberi különbözőség. A szeretet Isten gyermekeinek tekinti a földön élő minden embertársát,' bár­honnan származzanak, bárhol éljenek, bármely nyelven be­széljenek, bármilyen legyen a bőrük színe, vagy bármilyen életformában éljenek. A tökéletesség célja felé ve­zető úton a kilométerkövek a szeretet gyakorlati cselekede­tei. Itt ismerhető meg, hogy Isten elhívottai, gyermekei va­gyunk, Atyánk napfényt árasz­tó és esőt hozó szeretete, föl­di gyermekei kenyerét érleli és növeszti a kalászban. Sze­retető ennyire kézzelfogható, ízlelhető, tápláló és megtartó. Isten gyermekei nagyon fon­tosnak tartják, hogy e földön minden embertestvérüknek meglegyen a napi kenyere és mindaz, ami szükséges életük fen tartására. Szívesen, saját érdekeiken túltekintve végzik munkájukat szántóföldeken és gyárakban. Tudják, hogy munkájukkal növelik ember­társaik kenyerét, szépítik ott­honaikat, gazdagítják örömei­ket, gazdagítják életüket. Azt is világosan kell lát­nunk, hogy a vetés és aratás, a kétkezi munka és az építő szellemi 4evékenység gyümöl­csei csak békében jutnak el az emberek asztalára és ott­honaiba. A nyugodalmas, bé­kés életre törekvés természe­tesen tartozik bele a szeretet tevékenységébe. Isten gyerme keinek a bókéért való küzde lemben is a teljességre kell törekedniük. Legyen e világon mindenütt és mindig béke. Ezért támogatunk minden ko­moly béketörekvést , és örülünk és adunk hálát Istennek min­den részeredményért is, amely a világbéke felé segíti az em­beriséget. Emberségünk mellett hi­tünk, Istenhez tartozásunk alapján ítéljük él a gyűlölsé- get, és a háborút. Az Istentől származó, általa szeretett és fennmaradásra szánt életet nem szabad elvenni. (m.) Orosz ortodox küldöttség látogatása az amerikai Testvéregyházban Az Ordsz Ortodox Egyház és az Amerikai Testvéregy­ház képviselői kölcsönösen meglátogatják egymást. A moszkvai patriarchátus hat képviselője utazott most az Egyesült Államokba. Az au­gusztus 26—szeptember 4-ig tartó látogatáson két lelkész, három világi és egy nő vett részt. Meglátogatták a Test- véregyház gyülekezeteit és intézményeit Pennsylvániá- ban, Marylandban, Virginiá­ban, Washingtonban, Indiá­néban és Illionisban. Az amerikai Testvéregyház ok­tóber 6—20-ig viszonozza a látogatást. A „Brethren Service Co- mission” végrehajtó bizottsá­gi titkára hangsúlyozta, hogy a kölcsönös látogatás mö­gött „a Testvéreknek az a kívánsága van, hogy a két egyházi csoport erősítse a közösséget és a közös bi­zonyságtételt és kiszélesítse a két nagyhatalom népei közötti bázisát.” Szeptember 9—12 napjai­ban a Torino melletti Prali- ban ülésezett a Keresztyén Békekonferencia Munkabi­zottsága és Nemzetközi Tit- kárságja. Az olasz valdens egyház ökumenikus központ­jában tartott ülésen a jövő évre összehívandó II. Keresz­tyén Békevilággyűlés tartal­mi és szervezeti kérdéseivel foglalkoztak. A tanácskozá­sokra meghívást kaptak a magyarországi protestáns egyházak képviselői is. A Jlíte-lc tttíível Testi életünk mindennapi motorja a szív. Addig élünk, amíg dobog a szívünk. Az egészségünk addig tart, amig erős a szívünk és táplálni tudja tagjainkat, hogy vidá­man és frissen végezzük munkánkat és örömmel tölt­sük be földi hivatásunk minden parancsát. Ilyen mindennapi motorja éltetője és belső ereje a hivő ember életének — a Lé­lek. A keresztyén embernek az a vallomása a Lélekről, hogy mindaz, ami szép, szent és örök az embernek Istennel való életében, azt mind Isten adja szeretetből ajándékképpen. Isten az Igében és a szentségekben maga jön elénk, maga mu­tatja meg Magát, hogy mi a Szentlélek erejével meg­látva és megérintve meglás­suk Öt és elfogadjuk a Ve­le való élét boldog keresz­tyén közösségét. A Lélek erejéről hadd ír­junk ma ide három mon­datot. Először is azt, hogy Isten Lelkének munkája nyomán új erők áramlanak be a hivő ember életébe. — Ter­mészetes, hogy amikor vala­kinek elkezdődik Istennel való élete, akkor egy új kö­zösség születik, egy új, szép és szent viszony, amelyik meggazdagítja, felfrissíti és előre lendíti az életét. Ezt olvassuk már az Ótestamen- tomban is: „... az Úrnak Lelke reád fog szállani és más emberré leszel!” fi. Sám. 10,8). Az Újszövetség szép fogalmazása szerint, akit Is­ten Lelke megérint, az Isten gyermekévé lesz. Természe­tes, hogy az istenfiúság nemcsak új örömmel, de új erővel is megajándékozza az embert. Aztán azt is el kell mon­dani a Lélék erejéről, hogy ezek az erők: Krisztus -i erők. — A Szentlélek vétele nem valami titokzatos extá^ zist, vagy rajongást jelent, hanem Jézus Krisztus meglá­tását, a Vele való találko­zást. A Szentlélek vétele nem más, mint Jézus Krisz­tus Leikével való meggazda­godás. Átvétele akaratának és gondolatainak, útjainak és cselekedeteinek. A Lélek erejével való járás nemcsak világosság a jó és a rossz válaszútján, hanem Krisz­tus ereje a jó úthoz való el­induláshoz. Végül a Lélek erejével való járás a jóság erőit jelenti. így lehetne összefog­lalni: a hivő ember olyan Krisztussal járó ember, aki­nek van ereje a jót csele­kedni. A hivő ember nemcsak Krisztusban hisz, de határ­talanul hisz a holnapban. A hivő ember nemcsak Imád­kozik, de a munkája is is­tentisztelet. A hivő ember nemcsak olvassa a Bibliát, de az egész élete nyitott könyv, ahol olvasni lehet a becsületes és békés élet buz­dító sorait. Isten gyermekeiből így lesznek a Lélek erejével testvérek a teremtettség nagy családjában. «M L Ülésezett a Prágai Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága és Nemzetközi Titkársága

Next

/
Oldalképek
Tartalom