Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-15 / 37. szám

Kántori szolgálat az evangélikus istentiszteleten A finn egyház szervezete Az újonnan megjelent Agen­da szabályozza a magyaror­szági evangélikus istentisztele­tek rendjét. Bizonyos típusú istentiszteletek között szabad ugyan a választás, de mégis azt mondhatjuk: Agendánk a lelkészi szolgálatot meghatá­rozza, bizonyos értelemben egységessé teszi. Az Agenda ugyan nem tér ki részleteiben a kántori szolgálatra, de egész felépítése és szelleme útmu­tatást ad az istentisztelet ze­nei részére is. Sokszor bántó az az ellen­tét és különbözőség, ami két gyülekezet kántorának szolgá­latát jellemzi. Itt most nem a szakmai képzettségből adódó különbségekre gondolok, ha­nem amilyen módon kánto­raink istentiszteleti szolgála­tukat ellátják. Egyik gyüleke­zetben olyan kurtán-furcsán kezdi el a kántor az énekeket, hogy a hívek csak a harma­dik szótagnál tudnak az ének­be bekapcsolódni. (Így lesz a gyülekezet ajkán a „Dicsőség mennyben Istennek” énekből 5,ségmennyben Istennek”.) A másik kántor meg minden énekvers előtt olyan hosszan j,preludizál”, hogy alig győzi az ember kivárni az ének kez­detét. E két szélsőség között nemcsak a különbözőség a bántó, hanem a rendetlenség is. Az elsőnél az azzal sem tö­rődés, hogy a gyülekezet egyáltalán tudja-e, hogy me­lyik éneket kell énekelnie, és hogy azt egyszerre el tudja-e kezdeni. A másodiknál pedig, hogy egészen megakad az is­tentisztelet menete a kántor egyénieskedése miatt. Az istentisztelet jelenlegi énekverses és liturgikus ren­dünk szerint párbeszédes for­májú. A párbeszéd csak úgy párbeszéd, ha annak monda­tai szépen kapcsolódnak egy­máshoz. Az istentisztelet is úgy lesz szép, ha a lelkész szolgálata és a gyülekezet éne­ke egymáshoz illeszkedik. Ez pedig nagy mértékben a kán­tortól függ. Általános elv le­gyen a kántori szolgálatnál: jól dolgozzék össze a lelkész­szel, annak szolgálatát segít­se, a gyülekezetét pedig úgy vezesse az énekben, hogy az természetes módon énekelhes­se válaszát. Agendánk az istentisztelet három pontján ad lehetőséget a hosszabb, több perces önálló orgona játékra: az istentiszte­let elején a kezdőének előtt, az istentisztelet közben a fő­ének előtt, és az 'istentisztelet végén a kimenő ének után. E három orgonajátékot a gyüle­kezet szívesen hallgatja, és a legtöbb helyen el is várja, hogy kántora az istentisztelet­hez méltó és szép zenével di­csérje Urát. A bevezető előjá­tékok lehetnek az egyházi esz­tendőnek, ünnepnek megfele­lő hangulatú prelúdiumok, vagy az ének dallamára írt felőjátékok. (Természetesen a szép előjátékra elő is kell ké­szülni. Ehhez kérjük a lelké­szek segítségét: az énekszámo­kat lehetőleg előző hétfőn, de legkésőbb csütörtökön adják meg.) Ha a kántor szolgálatá­ra hét közben felkészülni nem tudott, úgy helyesebb, ha az ének korálkönyvben található letétjét játssza el egyszer halkan előjátékként. A rög­tönzés siralmas egyhangúság­ba szokta juttatni az istentisz­teletet. A rögtönző, fejből fantáziáié, kottát nem be­csülő kántor csak hiszi, hogy fantáziája színes és élvezetes. A gyakorlat többnyire az, hogy a rögtönzések mindig ugyan­azt az egy nótát fújják: azt, ami a fantáziáló ujjábán van. A kimenő ének után is, ha nincs utójátékunk, jobb, ha csak egy megfelelő éneket ját­szunk a korálkönyv szerint. Esetleg az új, kevésbé ismert énekek közül. Hadd tanulja a gyülekezet az új dallamot! Az istentisztelet más szaka­szaiban az orgona a gyüleke­zet énekét csak vezeti és se­gíti. Ezért elő és utójátékot csak indokolt helyen szabad játszani. Pl. a jelenlegi szent- háromsági liturgia énekeinél csak ott kell előjátékként az ének első sorát eljátszani halkan, ahol több éneket is énekelhet a gyülekezet, (örül mi szívünk. Mi Urunk s édes Atyánk, Kegyes Jézus itt va­gyunk, Tenálad keresek.) Eb­ből a halk bevezetésből tudja a gyülekezet, hogy melyik éneket kell majd énekelnie. A többi ének előtt elegendő csak a kezdő hangot vagy akkordot halkan megadni, így pl. az Ámen, az Én Istenem, én bű­nös ember, Dicsérd én lelkem a dicsőség előtt. Csak az ige­hirdetés utáni énekek előtt kérünk egy sort a kántortól, mert a gyülekezet ki szeretné nyitni énekeskönyvét, az ige­hallgatásból az énekléshez kell „átállnia”, s ehhez idő kell. Az utójátékkal még takaré­kosabban kell bánni. A leg­több éneknél elegendő, ha az orgona a gyülekezet énekével együtt elnémul. Még a záró­akkordot kitartani sem szük­séges, az orgonát lehalkítani se fontos. Rövid utójáték csak a főének utolsó verse után szükséges és azokban az ese­tekben, ha a gyülekezet az énekét már abbahagyta, de a lelkész még nem kész a szó­lásra. Máskor minden utójá­ték csak kényelmetlen hely­zetbe hozza a lelkészt, vagy tétlenségre ítéli a gyülekeze­tei. A gyülekezeti tagok több helyen panaszkodnak az úr­vacsora alatti hangos orgoná- lás miatt. Ahol ez a panasz elhangzik, ott a leghalkabb regiszterekkel szabad csak or­gonáim, hogy a hívek áhíta­tát ne zavarjuk. Más helyen szokás a szereztetési igék alatt a halk orgonálás. Ahol csak lehet, ezt meg kell szün­tetni, ugyanis éppen evangé­likus úrvacsorái gyakorlatunk egyik jellegzetessége, hogy a lelkész a szereztetési igéket mindenki által érthetően mondja el. Márpedig az ért­hetőséget még a halk orgona- játék is zavarja. Végül néhány szót a gyüle­kezeti ének vezetéséről. A leg­hűségesebben és a leghaszno­sabban a korálkönyv szerint játszó kántorok szolgálnak. A „fejből” való koráljátékot nemcsak a szakértők ítélik el, de a gyülekezet is. A kotta­nélküli „szabad, egyéni” ének­kíséretet rendszerint azok a kántorok alkalmazzák, akik­nek a Korálkönyv egyszerű letétjei is nehezék. Számukra az az ajánlatunk, hogy inkább csak a dallam hangozzék, jobb kézben és bal kézben egyaránt, minthogy oda nem illő kísérő hangokkal botíán- koztassuk híveinket. Az ének­sorok és versek közötti közjá­tékok meg egyenesen lehetet­lenné teszik a helyes gyüleke­zeti éneklést, A kántor általá­ban az éneklést vezesse, de ha a gyülekezet az éneket jól tudja és lendülettel énekli, akkor az orgona le is halkít- ható. Akkor a kíséret is ele­gendő. Az orgona legerősebb változatát, a Mixtúrát ne használjuk énekkísérethez, csak a legnagyobb ünnepi al­kalmakkor. Nem könnyű szolgálat a kántori szolgálat. De ha min­den rendben és mértéktartóan történik, nagy örömöt jelent ez gyülekezetnek, lelkésznek és magának a szolgáló kántor­nak egyaránt. Hisszük, hogy ez az ékes rend felel meg leg­jobban Isten tiszteletének és dicsőségének is. A napi sajtó, de a mi la­punk is, állandóan figyelem­mel kíséri a faji megkülön­böztetésnek azokat az elíté­lendő megnyilvánulásait, amelyek különösképpen a Dél-afrikai Köztársaságban, de nem utolsó sorban az Egyesült Államokban is je­lentkeznek napjainkban. Ol­vasóink figyelmét is felhív­tuk arra az óriási arányú tüntetésre, amely legutóbb zajlott le az Egyesült Álla­mokban a négerek egyenjo­gúságáért, és amelyben nem kis szerepet játszottak az egyházak képviselői. Helytelen volna azonban azt hinni, hogy a faji meg­különböztetés keresztyéniet- len tényeivel csak azokon a messze földrészeken találko­zunk, ahol a lakosság jelen­tős százaléka nem fehér. Mintegy hitleri tradícióként, megtaláljuk sajnos Nyugat- Németországban is. „Nyugat-N émeíországban mint alacsonyabb rendű em­bereket kezeltek bennünket” — jelentette ki egy prágai sajtókonferencián Adli Ah­med Saad, a szudáni egyete­mi hallgatók egy csoportjá­nak szószólója. Ä szudániak azideig Münchenben tanul­tak. A nyugatnémetországi faji megkülönböztetés miatt elhatározták, hogy tanulmá­nyaikat Csehszlovákiában folytatják. Adli Ahmed Saad az újságíróknak kijelentette, hogy a szudáni egyetemi hallgatók azért mentek Nyu- gat-Németországba, mert a chart.umi bonni követség kü­lönböző ígéreteket tett nekik. Mikor azonban a Szövetsé­gi Köztársaságba megérkez­tek, egészen más helyzettel találkoztak, mint amit ígér­tek. A kiábrándulás azzal kezdődött, hogy nem jutot­tak lakáshoz. A nyugatnémet főiskolák diákotthonaiba a színes hallgatóknak csak 10 százaléka tudott bekerülni. Privát szállásadók pedig jó­val nagyobb összeget köve­teltek tőlük, mint a nyugat­német egyetemi hallgatók­A LUTHERÁNUS VILÁG­SZÖVETSÉG Helsinkiben tartott nagygyűlése a finn egyház felé fordította a figyel­met világszerte. Minket, ma­gyarországi evangélikusokat különösen érdekel a finn egyház, hiszen bensőséges testvéri szálak fűznek a finn evangélikusokhoz. Min­den egyházra rányomta bé­lyegét az a sajátos történel­mi, földrajzi, nemzeti hely­zet, amelybe Isten beállítot­ta. Ezért minden egyház vi­szonyait más vonások jel­lemeznek. Ezúttal a finn egy­ház szervezeti életével is­merkedjünk meg nagy voná­sokban. NYOLC PÜSPÖKSÉGBŐL áll a finn egyház, amelyhez még a tábori püspököt lehet hozzászámítani, bár az egy­házkerületi rendszeren kívül van. A legősibb püspöki székhely: Turku. 1276 óta áll fenn. Akkor még a svéd Uppsala érsekség alá tarto­zott. A lutheri reformáció elterjedése óta Turku evan­gélikus püspöki székhely. 1817 óta, a reformáció há­rom százados évfordulója óta, pedig érseki székhely. A finn evangélikus érsek az elnöke a püspöki konferen­ciáknak, az országos zsinat­nak, általában ő képviseli a finn egyházat. A turkui egyházkerület 9 esperesség- ből, 98 gyülekezetből áll, lé- lekszáma: 570 000. Ilmari Sa- lomies érsek 70 éves, 1951 tói; egy szobáért átlag 180— 200 nyugatnémet márkát kel- létt fizetniök havonta. Az egyik szudáni fiatal, Moham­med Zein például arra kény­szerült, hogy egy rendőrőr­szobán húzza át az éjszakát, mert szállodába bőrszíne miatt nem voltak hajlandók őt befogadni. A tanév kezdetétől a kül­földi hallgatóknak Nyugat- Németországban hozzá kell látniuk a német nyelv meg­tanulásához. A nyelvkurzus 1200 márkába kerül, — ez a legtöbb külföldi diák számá­ra elviselhetetlenül nagy ösz- szeg. Az Afrikából való egyetemisták ezért arra kény­szerülnek, hogy munkát vál­laljanak, például az építke­zéseken. Betegség esetén nem mehetnek orvoshoz, mert nincs rá pénzük. A szudáni egyetemi hall­gatók néhány nyugatnémet szervezethez fordultak segé­lyért. Többek között a Nyu­gatnémet Egyetemi Hallga­tók Szövetségéhez és a Já- nos-kollégiumhoz. Szinte va- lamennyiöket elutasították. A János-kollégiumban azt mondták nekik, hogy először ki kell térniük az izlámból. Nyugat-Németországban a színes egyetemi hallgatók elleni gyalázatos bánásmód­ból kiveszik részüket az amerikai hadsereg tagjai is, amint azt egy heidelbergi példa is mutatja, ahol az amerikaiak három afrikai diákot támadtak meg és bán­talmaztak. Ilyen tapasztalatok késztet­ték a szudáni egyetemi hall­gatókat, hogy elhagyják Nyu- gat-Németországot. Csehszlo­vákiába mentek, ahol egye­temi tanulmányaikat folytat­ni és befejezni kívánják. A November 17. Egyetemen, ahol jelenleg tanulnak, eb­ben a tanévben 470 olyan hallgató van, akit hazája kormánya, az UNO, vagy va­lamelyik diákszervezet kül­dött s ezen felül mintegy 130 diák tanul az egyetemen valamilyen stipendiummaL Az igazság szolgálatában Rm. 6, 19. Igénkben Pál egy olyan út végéről beszél, ahova ö maga és megérkezett. Az apostol rendkívül érdekes egyéniség volt. Korának egyik legnagyobb írója. Gondoljunk az I. Kor. 13-ra. Aki a Szeretet himnuszát úgy tudta megírni, mint ő, az nagy író Volt. Művelt ember, aki annak az időszaknak, amelyben élt, minden szellemi irányzatát jól ismerte. Azok a sport szak­kifejezések, amelyeket gyakran használ, arra engednek követ­keztetni, hogy a sportban is otthonos volt. Azt is tudjuk róla, hogy a hétköznapok csendjében szorgalmas munkával kereste mindennapi kenyerét. Sátorponyva készítő volt. Élete sokféle jelensége mögött mégis egyetlen dolog iz­gatta különösképpen. Sokféle irányú munkája közben rájött, hogy az életet valami rettenetes hatalom, a bűn akarja állan­dóan tönkre tenni. E nagy hatalomnak nevét görögül így írta le: Diabolos, ami azt jelenti, hogy szétdobáló, összekuszáló. Igénkben ezt így fejezi ki az apostol: „amiképpen odaszántá­tok a testeteket a tisztátalanságnak, és hamisságnak ...” Jézussal való találkozása után rájött, hogy van egy másik hatalom is, amely képes minket a bűn bilincseitől megszabadí­tani. Ez a másik hatalom a Szentlélek ereje. A magunk ereje nem elégséges a bűn legyőzésére. A Szentlélek ereje: Jézus lelke. Csak e hatalom segítségével tudunk a bűntől megsza­badulni. E hatalom segítségével leszünk képesek arra, amit igénk így mond el: „azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat áz igazságnak megszentelésére”. Jézus Krisztusban tehát átrendeződik az életünk! Felsza­badulunk a bűneink szolgálata alól és a Krisztusban való toegigazulás boldog állapota felé fordulunk. Jézussal való egységben gyógyul meg az életünk. F. D. Trajüer Gábor !lll!l!lllllllíllll|[|ll!l!l!lililllllllllllil!lll!l!lll!lilililíll!llllli|i|llil!llillli;tl|ílll)ll|j|llll!l!lllll!l!|t!!l!|!|!llt!lit!llli!ill!!n!|!l!llll|[|ll!lllll!l!l! Az Özvegy Papnék Otthona Kistarcsán Afrikai diákok elhagyják Nyugat-Németországot óta van magas méltóságá­ban. A második legrégibb egy­házkerület 1554 óta áll fenn, 1923 óta püspöki székhelye Finnország nagy ipari váro­séban, Tamperében van. 10 esperesség, 72 gyülekezet tartozik ide 599 000 lélekkel. A püspök Eelis Gulin 70 éves, 1945 óta van hivatalá­ban. Finnország legészakibb te­rületének 1851 óta van kü­lön egyházkerülete. A püspö­ki székhely: Oulu. Ezen az északi területen alakult ki a laestadianus ébredési mozga­lom, itt működött Ruotsalai- nen Pál, a finn parasztpró- féta is. 8 esperesség 79 gyü­lekezettel, 571 000 lélekkel tartozik ide. A püspök, Leo­nard Tapainen 70 éves, 1963- ban került hivatalába. 1896-ban létesítették a ke­leti területek egyházkerüle­tét. Jelenlegi püspöki szék­hely Mikkeliben van. 9 espe­resség, 65 gyülekezet tarto­zik ide, 563 ezres lélekszám- mal. Osmo Alaja püspök 48 éves, 1959-ben nevezték ki. 1939-ben alapították az északkeleti területek számá­ra Kuopio egyházkerületét. A püspökség 8 esperességből, 69 gyülekezetből áll, 5-90 ezres lélekszámmal. Olavi Kares püspök 60 éves, 1962- ben nyerte kinevezését. 1955-ben alkották meg Lapua székhellyel a nyugati finn területek egyházkerüle­tét. 9 esperesség, 65 gyüleke­zet, 531 000 lélek tartozik ide. Az 52 éves L ehtinen püspököt 1956-ban nevezték ki. A legfiatalabb egyházkerü­let Helsinki városában van, 1959-ben alapították. 7 espe- resséig, 45 gyülekezet 554 000 lélek tartozik ide. Püspöke az 55 éves Mártii Simojoki, aki 1959 óta van hivatalában. A nyolcadik egyházkerület svéd nyelvű, székhelye: Por- voo. Finnországban a lakos­ság 7 százaléka beszél své­dül. A svéd nyelvű evangé­likus egyházkerület 8 espe- rességfből, 86 gyülekezetből, 406 000 lélekből áll. Ezek a gyülekezetek az egész ország területén szétszórtan találha­tók. Karl-Erik Forssell püs­pök 58 éves, 1961-ben nevez­ték ki. Ehhez az egyházke­rülethez tartozik egy-egy né­met nyelvű gyülekezet Hel­sinkiben és Turkuban. AZ ORSZÁGOS ZSINAT a finn egyház legfőbb szer­ve. A zsinatok mindig Tur­kuban, az érseki székhelyen vannak, s az érsek elnökle­te alatt üléseznek. A zsinat összetételében a laikus elem van többségben. 1931. óta nők is beválaszthatok a zsi­nat tagjainak sorába. 1963. őszén fog összeülni a legkö­zelebbi zsinat, amelynek 79 laikus és 55 lelkész tagja lesz. Az országos zsinatot rendszerint öt évenként szok­ták összehívni. A zsinat nemcsak törvényeket alkot, mint a magyarországi evan­gélikus egyházban, hanem az egyház legfőbb intézkedő szerveként gondoskodik új agendának, énekeskönyvnek bibliafordításnak, káténak a kiadásáról, s az egész országot érintő egyházi problémák megoldásáról. A zsinat termé­szetesen törvényeket is alkot, amelyeket az államelnök hagy jóvá. Az országos zsi­naton kívül vannak egiy- házkerületi, egyházmegyei zsinatok, sőt — a 16. száza­di példát követve — az egy­házkerület! lelkészértekezle­teket lelkészi zsinatoknak nevezik. A PÜSPÖKI KONFEREN­CIÁK intézik az országos egyházi ügyeket a két zsi­nat összehívása közötti idő­szakban. Évente egyszer ösz- szeül a kiszélesített püspöki konferencia, amelynek tag­jai a központi és püspöki hi­vatalokban szolgáló lelké­szekből, valamint választott laikusokból állanak. Jelen­leg ez a testület 39 személy­ből áll, akik közül kettő nő. A központi egyházi hivatal hajtja végre a püspöki kon­ferenciák határozatait, intézi az országos egyház anyagi ügyeit, irányítja a központi alap tevékenységét. A DOMKÄPTALAN a püs­pök mellett működik. Négy tagja közül egyik a dóm­prépost, a püspök helyettese, gyülekezetének vezető lelké­sze, akitől a törvény meg­követeli a teológiai doktorá­tust. A dómkáptalan három további tagja közül kettő lelkészi jellegű, egy pedig, jogász. Az elnöklést a püs-' pök végzi. A püspököt az egyházkerület lelkészei jelö­lik úgy, hogy a három leg­több szavazatot kapott jelöl­tet az államelnök elé ter­jesztik, aki azok közül a tet­szése szerint nevezi ki a püs­pököt, sokszor nem is a leg­több szavazatot kapott jelöl­tet. A LELKÉSZEK SZAMA a több, mint négymillió finn egyházban 1654. A parochus lelkészt a múltban messze­menő jogok illették meg, en­nek a nyomai a mai egyház- szervezetben is tükröződnek. Mellette szolgálnak a má­sodlelkészek és segédlelké­szek. A másodlelkészeket is sn gyülekezetek választják, mint a parochus lel készeket. A gyülekezet azonban csak a dómkáptalan által kijelölt három lelkész közül választ­hat. A lelkészek közötti kü­lönbség az anyagiakban is kifejezésre jut. Például Hel­sinkiben a parochus lelkész jövedelme a másoHlelkész fizetésének a felével több, noha lényegében azonos a szolgálatuk. A lelkészek 65. életévükig szolgálhatnak, de a 70. évükben kötelező nyug­díjba vonulásuk, amit a dómkáptalan kivételképpen egy, legfeljebb két évvel hosszabbíthat meg. A LELKÉSZKÉPZÉS a helsinki és a turkui hittu­dományi karon történik. Hel­sinkiben 8 professzori tan­szék működik, ezenkívül két segédprofesszor, négy do­cens és az asszisztensek egész sora áll szolgálatban. Jelenleg ez a világ legna­gyobb evangélikus hittudo­mányi kara. A hallgatóság létszáma: 900, ebből 300 a női hallgatók száma. A tur­kui fakultáson 5 tanszék működik, s a hallgatók szá­ma 75. 1962 óta korlátozzák a teológiákra való felvétele­ket, ún. „numerus clasus”-t vezettek be. A GYÜLEKEZETEK szer­vezeti életén is a múlt em­léke mutatkozik. Régebben a mám m u tgy ü lekeze c rend­szer uralkodott, ami azt je-: len tette, hogy az óriás gyű-: lekeze teknek több lelkészük volt esetleg a leánygyüleke- zetek és fiókgyülekezetek hálózatával kiegészítve. No­ha már a múlt század elejs óta igyekeznek kisebb önálló gyülekezetekre felosztani a híveket, még mindig mutat­kozik bizonyos aránytalan-: ság. A legnagyobb gyüleke­zet Ouluban van, 60 000 lé­lekkel, 9 lelkésszel. Turku- ban 48 000 léleknek van 8 lelkésze. Helsinkiben a Káb­ító gyülekezetnek 32 000 hí­ve van, 7 lelkésszel, 3 segéd- lelkésznővel. Viszont ugyan­akkor vannak törpegyüleke­zetek is. A legkisebb Haapa- saari szigeten van, s 130 le­iekből áll. A gyülekezetek arányosítása azonban állan­dóan szerepel a finn egyház terveiben. A gyülekezetek­ben ugyanúgy működnek az egyháztanácsok, mint ná­lunk. Az egyházi adó általá­ban a jövedelem 1 százaléka, kiváltképpen vannak gyüle­kezetek, ahol ez másfél, sőt 1 százalékot tesz ki. Akik az evangélikus egyházból kilép­nek, egyházi adót nem köte­lesek fizetni, ezeknek a szá­ma azonban igen csekély. MAS EGYHAZAK is van­nak Finnországban, bár ezek­nek a léleks zárna alacsony, mert Finnország lakosságá­nak 95 százaléka tartozik a finn evangélikus egyházhoz. Nagy múltja van a finnor­szági ortodox egjvháznak, amelynek jelenleg 2 püs­pöksége, 25 gyülekezete, 72 000 híve van. Egy férfi és egy női kolostor áll fenn. Az istentisztelet nyelve a gyülekezetek egy részénél finn, másik részénél ószláv. A katolikus egyháznak 1957 óta van püspöksége Finnor­szágban. 5 gyülekezetben 5 parochus lelkész, 9 káplán működik. A lélekszám mind­össze 2000. Dominikánus szer­zetesek és apácák is működ­nek Finnországban. MINDEBBŐL az adatból a2 erős, jól szervezett finn egy­ház képe bontakozik ki, amely igen nagy szerepet játszik a nép életében, hi» szén mint többségi egyház, a finnek óriás többségét fog­lalja magában. Dr. Ottlyk Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom