Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-28 / 30. szám

Ezs. 55, 1—3.

Mit meg nem adunk, hogy testi-lelki szomjúságunkat és éhségünket kielégítsük. A testi éhség és szomjúság ma — hála Isten gondviselésének és békés életünknek — könnyen kielégíthető. Bűneinkben érkezik hozzánk Isten hívó szava és így imádkozhatunk: Isten irgalmazz nekem, bűnösnek!

Isten az éhezőknek bőséges lakomát készít. Ez a kegyelem lakomája, melyben maga Jézus elégít meg, akinek teste és vére az úrvacsora szentségében ma is valóságos étel és ital bűneink bocsánatára. Ez Isten Krisztusban kötött szövetségének ajándéka számunkra, aki azzal elégít meg, hogy önmagát adta értünk, bűnösökért. A páratlanul tiszta és ártatlan életet odaáldozó szeretet: Jézus. Ez az, amire mi keresztyének vágyakozunk. Emberi viszonylatban is a legnagyobb dolog a szeretet, amely meg tud bocsátani, könyörülő és irgalmas. Ebben még mindig nagyon gyarló kezdők vagyunk. Jézus kegyelmes szeretete a legnagyobb szeretet. Ö szerzett nekünk bűnbocsánatot és helyezett vissza az istenfiúságba.

Mindez Krisztusban ingyen a mienk, mert úgy sem tudnánk más módon hozzájutni. Az, hogy a kegyelem eledelére szorulunk, mélyen megaláz, de egyben fel is emel. Ezért engedjünk az irgalmas Istennek, aki minden éhségünket és szomjúságunkat túláradó bőséggel kielégíti, hogy mint általa megelégítettek, ingyen kegyelemből elnyert javaival szolgálhassunk mindeneknek.

Visontai Róbert

VWWTVTTVTTTYVTWTVTTVVTTVT'rVWTVTTTYVWTTTrTTTVTT'fYTTrrTVr'

ISTENTISZTELETI REND

HÍREK

— Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Ézs 55, 1—3; szószéki igéje: Jn 12, 44—50. Délután szabadon választott ige.

•

— KITÜNTETÉSEK. Három nyugdíjas igazgató-tanítót, akik evangélikus iskolákban tanítottak, kitüntetésben és jutalomban részesítettek. Weltler János nyugdíjas győri igazgató-tanító gyémánt diplomát kapott, Gats Sándor nyugalmazott soproni és Nemes István nyugalmazott sop- ronbánfalvai igazgató-tanítókat aranydiplomával tüntettek ki.

— SZÓRVÁNYNAK ajándékba adnánk egyszerű kis falraakaszt- ható oltárt olajfestménnyel együtt. Cím a kiadóba.

— LAPUNK MÜLT HETI SZÁMÁHOZ egy-egy OTP csekklapot mellékeltünk azzal, hogy az esedékes előfizetési díjakat olvasóink befizessék. Szerettei hívjuk fel ezúton kedves olvasóink figyelmét az előfizetési díjak befizetésére. Technikai okokból minden újságban található csekklap, akik másúton rendezték előfizetésüket, kérjük ne tekintsék zaklatásnak a mellékletet.

*

MEGVÉTELRE keresem Remé- nyik Sándor összes versei című könyvet. Cím: Oros Istvánné, Rákoshegy, Kölcsey utca 45.

— KÉT GYERMEK MELLÉ keres idősebb nőt mémökházaspár. Cím a kiadóban.

— 580x260 bútorfal két ajtóval eladó. Vigyázó Ferenc u. 4. 4. II. 11. Nagyné.

KIS TÜKÖR

András apostolt mutatjuk most be olvasóinknak. Már szóltunk a három oszlopapostolról. András kisebb volt, mint a nevezetes három. De nagyobb a többi nyolcnál! Péternek édes testvére.

Érdekes, hogy Jézus Andrást nem vitte magával sem Jai- rus lányának Jeltámasztásához, sem a gecsemánéi kertben való imádkozáshoz.

Andrásnak nem fájt, hogy mások túlszárnyalják. Nem elégedetlenkedik, nem zúgolódik. Nyugodt, csendes ember. Legfőbb jellemvonása a szelídség és az alázatosság.

Budapesten. 1963. július 28-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. dr. Kékén András Fasor de. 11. Harmati Béla du. 6. Harmati Bélá Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla Üllői út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thalv Kálmán u. de. 11. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zu Kló de. 11. Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Üjpest de. 10. Blázv Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota NaKVtemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegv de. 9. RáEVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII.; Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074

Előfizetési ára egy évre 60.— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott

INDEX 25211

633621/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató

kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de.

fél 11... du. fél 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Nagy István de. 11. (úrv.) Várady Lajos este 7. Nagy István Torockó tér de. fél 9 Várady Laios Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv.) Vámos József du. 5. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Harkányi László de. 11. Harkányi László este fél 7. Filippinyi János Pesthiaegküt de fél 11. Csengődy László Diana út de. fél 9. Csengő- dv László Kelenföld de. 8. dr. Re- zessy Zoltán de. 11. dr. Rezessy Zoltán du. 6. (úrv.) Uzon László Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Uzon László Kelenvolgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

USA-LELKÉSZEK AZ ATOMHATALMAKHOZ

44 vezető protestáns és orthodox lelkész az Egyesült Államokban közös nyilatkozatban tiltakozott az amerikai nép nevében az atomhatalmaknál, hogy szüntessék be az atomfegyver gyártását és annak támogatását. A felhívást A. Pike, a kaliforniai protestáns episzkopális egyház püspöke hozta nyilvánosságra. Az aláírók között 13 püspök, 18 vezető teológiai szemináriumi személy és 2 volt amerikai egyháztanács-elnök szerepelt. A felhívás hangsúlyozza, hogy a világbékét nem szolgálja az atomfegyver gyártása, sem pedig az Egyesült Államok biztonsága nem rejlik a fegyverek gyártásában.

Róla prédikációt lehetne mondani I. Kor. 13, 4. alapján, ahol arról van szó, hogy a szeretet nem irigykedik.

Az apostolok elsők szerettek volna lenni a mennyek országában, András kivételével. 0 az az apostol, aki mintája a kis, eldugott községekben dolgozó lelkészeknek.

András Keresztelő János tanítványa volt, időrendben Jézus első tanítványa. Tanúja annak a szép pillanatnak, amikor Keresztelő János Jézust megkereszteli a Jordán vizében.

Nem sokat tudunk róla. De a biblia beszél egy helyen arról a diadalmas híradásról, melynek szószólója András: „Megtaláltuk a Messiást!”

A diadalmas hírvivésben később ezt a szerény embert mások túlszárnyalják, mégis a tizenkettő közül először ő hitt a Jézus Krisztusban.

Valahol azt olvastam, hogy András valószínű nem volt „ékesszóló” ember, nem értette a hatások titkát, de a jó hír, amit először ö vitt másokhoz, önmagában beszélt.

Két tanítást ad ma az ő élete. Az egyik: a mieinket vigyük először Jézushoz. A másik: minden irigységet száműzve az életünkből, legyünk alázatos emberek.

Ránk férne a több alázatosság!

— HALÁLOZÁS, özv. Or- dódy Lajosné szül. Egressy Piroska Mária, jótékonyságban gazdag életét 102 éves korában Budapesten, 1963. július 13-án, csendesen befejezte. Az elhunyt Kossuth Lajos feleségének, Meszlényi Teréznek dédunokahúga és evangélikus egyházunk áldottemlékű egyházi énekköltőjének, Sántha Károly egykori sárszentlőrinci lelkésznek unokahúga volt. Áldozatkész segítője volt évtizedeken keresztül budapestFüIÖp Dezső

zuglói templomunk építésének és befejezésének. „Aki hisz én bennem, ha meghal is él az.” (Jn 11, 25.)

HALÁLOZÁS. — Szabó István nyugalmazott kemenes- magasi evangélikus lelkész folyó évi július 13-án, 82 éves korában, a keszthelyi kórházban elhunyt. A temetési szertartást folyó évi július 15-én Hemád Tibor és Tóth János lelkészek végezték Gyenes- diáson.

HÉTRŐI—HÉTRE

Kinek szolgálunk ?

Rom. 6, 19.

Az ember életében mindig szolgál valakinek. Hat ránk a környezetünk, hat ránk embertársaink véleménye és mi sokszor egészen tudatlanul is ehhez szabjuk életünket. Nincs ember, aki elmondhatná, hogy ő teljesen független mindezektőlj cselekedeteit önállóan határozza el és ebben nem befolyásolja senki. Testi életünkkel is szolgálunk valamit. Igénk is erről beszél, mikor azt mondja, tagjainkat oda lehet szánni tisztá- talanságnak és hamisságnak szolgáiul a hamisságra és oda lehet szánni az igazságnak a megszenteltetésre. Tagjainkkal is a hamisságot és a tisztátalanságot vagy pedig az igazságot szolgáljuk.

Pál apostol itt embermivoltunk olyan területére mutat ró, ahol az embernek legtöbb a takargatni valója. Ezen a területen gondolkodnak úgy az emberek, hogy más a követelmény és más az élet. A követelményt teljesíteni úgysem lehet, mert testiségünk uralkodik rajtunk és mi testünk kívánságait igyekszünk teljesíteni. Szolgái szoktunk lenni testünknek és nem urai. Ha valami bajunk van, igyekezünk meggyógyulni, időt és semmi áldozatot nem sajnálunk egészségünk helyre- állításáért. És ez így helyes. A kérdés az, mennyire értékeli Isten? Ö is sokra. Igéjében, 1. Kor. 6, 19-ben ezt olvassuk; „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Lélek temploma, amelyet Istentől nyertetek és nem a magatokéi vagytok?” Isten igéje ilyen sokra értékeli testünket, akkor nekünk is így kell életünket alakítani. Ha testünk a Szent Léleknek temploma, akkor nem szánhatjuk oda tagjainkat a tisztátalanságnak és hamisságnak.

De hogyan szánhatjuk oda tagjainkat szolgáiul az igazságnak, a megszenteltetésre? Hogyan lehetünk úrrá testiségünk fölött? Akit Krisztus felszabadított a bűn alól, az nem a bűnnek, hanem az igazságnak a szolgája. Krisztus felszabadított bennünket testünk uralma alól is.

Legyen az életünk ezen a területen is bűnt megtagadó, Istennek tetsző élet. Krisztus értünk hullott megtisztító véré

kötelez erre. ,

Kiss Gyula j

NÄPRÖE-NÄPO

VASÁRNAP: II. MÓZES 4, 12; LUKÁCS 12, 11—12. —

CsaJk hálát adhatunk Istennek azért, hogy napjaink minden problémái között is szól hozzánk és segít. Róma 6, 19—23? Zsoltárok 144.

HÉTFŐ: JEREMIÁS 51, 6; JÁNOS 15, 15-----Isten hatalma

el

őtt csak rettegéssel állhatnánk meg, ha nem tudnánk, hogy; Isten hatalmát is javunkra fordítja. Márk 8, 13—21; Róma 9; 25—29.

KEDD: I. MÓZES 3, 6-, JÁNOS 15, 14. — A bűnbe sohasem egyedül megyünk, hanem társakat keresünk, felebarátainkat is magunkkal sodorhatjuk. Jakab 3, 1—10; Róma 9,- 30—33.

SZERDA: JEREMIÁS 39, 18; LUKÁCS 7, 14—15. — Ebből a mélységből csak Isten kegyelme menthet ki, Aki utána megy az elveszettnek. I. Kor. 6, 19—20; Róma 10, 1—11.

CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 51, 14; JÁNOS 16, 20. — Az,

eltévedt ember segítségért kiált. „Uram, naponként kiáltok Hozzád, Feléd nyújtom kezemet!” Márk 9, 43—50; Róma 10; 12—21.

PÉNTEK: ZSOLTÁROK 119, 36; LUKÁCS 12, 15. — Az

Istennel való találkozás után „könnyű” bizonyságot tenni. Az ilyen ember tudja figyelmeztetni embertársait, hogy mindig őrizkedjünk a kapzsiságtól, a mások becsapásától, a sze-' retetlenségtől és a békétlenségtől. Máté 10, 26—33; Róma Ily 1—10.

SZOMBAT: JEREMIÁS 30, 12—17; LUKÁCS 5, 31. —

— A kapzsiság, csalás, szeretetlenség és békétlenség, emberi együttélésünk legmélyebb sebei. Ezeket érezzük is életünkben: Jézus Krisztus orvosa bajainknak, Aki a teljes gyógyulást' hozza. I. Kor. 9, 24—27; Róma 11, 11—24.

Káposzta Lajos

VALLOMÁS

Az alkonyati csend lepellel vonta be a tő tükrét. Ezernyi harang lágy hangja csilingel a part szélének ütődött fodrokban. A víz tükrét ficánkoló halak törik meg. Az országút lármája nem ér el eddig. Csend van. Pihentető és felkorbácsoló csend. Az alkonyati szél lágy simogatássál öleli át fejem fölött a kettébetört fa még élő lombkoronáját.

Mélyen bent a víz fölött ülök ezen a kimosott és kettébetört fán. Alattam a víz szelíd hullámzása, messze előttem a partmenti nádas, ahogyan a vízben a fejenállást próbálgatja. Gondolataimhoz szúnyogzenekar adja a kísérőzenét. Térdemen füzet, kezemben toll. Alkonyati gondolatok formálódnak szavakká és mondatokká. Már címe is van: Feledni. Szúnyograj köröz a papír felett és gyűlnek a sorok. Valami szomorú melódia hangjai csendülnek vissza a papírról. Feledni? Szörnyű szó! És elkezdtem a szót ízlelgetni. S mind keserűbb lett az íze. Nem, nem szabad ilyen nyers és fájdalmas szót leírni. Vajon mit is akarok kitörölni az emlékezetemből? A jelent, amely körülvesz megoldásra váró feladatokkal? A múltat, amely a maga küzdelmeivel és megoldott leckéivel olyan messziről mosolyog felém? El akarom felejteni Istent, akivel először diákkoromban találkoztam?

Megáll kezemben a toll. A szúnyogok, mintha érezték volna a bennem dúló hangok és érzések csatáját, messzire elkerülnek. Távoli zümmögésük már csak tovatűnő emlék. Nézem a csendesen fodrozódó vizet. A nap mindjobban alábukik a hívogató domb mögé. Csodás égi országútján elindul új tájakra, új emberek felé, akik talán szintén tele keserves tépelődéssel tőle várnak megoldást. De jó is nekik! Azoknak, akik most nem ismerkednek a színskála sötétbe futó árnyalataival, melyek lomha fényükkel beterítik a teremtett világ egy részét. Néhány elkésett madár hívogatja párját és az éjszakai csend átvette tisztségét. Menjünk ... Félbeszakadt az írás és a gondolat. Majd holnap. A világosban. De vajon a megkezdett dallamot be kell e fejezni? ... És érdemes-e arról írni, ami már a múlté?...

A hajnal ugyanott talált. Az égi Mester most visszavarázsolta a nagy vásznon az este rákent színeket. A fekete mintha átbillent volna a mélyszürkébe, hogy aztán mind világosabb színnel teregesse teli ezt a szép világot. A gyorsan tovatűnő felhők vörösben iz- zottak, a madarak felébredtek puha fészkeikben s hangos csiviteléssel elindultak, hogy énekszavukkal hirdessék tudatlan szívük minden háláját a teremtő Isten iránt.

Jegyzetfüzetem most is velem van. De a toll még zárva. Vajon érdemes lesz az esti gondolatokat, a múlt visszatérő emlékeit folytatni? Nem. „Félbemaradt rímek, elakadt sorok..

Üj oldalt nyitottam jegyzetfüzetemben. És új cím született: Élni szép! Talán kissé semmitmondó és elcsépelt cím, de nekem tetszik. És ez a fontos. Mert a cím fedi azt, amit mondani akarok. Hogy kinek? Istennek és magamnak. És vajon nem kettőnk között volt a legerősebb a harc? Nem őt kerestem oly sokáig és nem tőle távolodtam el? És most talán nem ö volt az, aki megoldott minden kérdést? Mert a párhuzamosok találkoztak. Megvan. Igen, ezt kell megírnom. A párhuzamosok találkozásának történetét.

Mindig érdekelt a párhuzamosok problé- | mája. Számomra ez már nem matematikai ’ kérdés volt, hanem a hit kérdése. Hittem abban, hogy a párhuzamosoknak találkozniok kell. És én két párhuzamos között élek. Az egyik vonal az Isten vonala, aki a közelemben él, de akivel találkoznom kell, hogy erős legyek a hitben és életem tele legyen reménységgel. A másik vonal, amely Istennel párhuzamosan fut, a szerető embertársat jelentette számomra.

Hosszú volt az út életemben, amíg megfejtettem a nagy talányt. És a párhuzamosok végül mégis találkoztak!

Először Istennel ■találkoztam. Csendes le- győzetés volt ez. Ereztem bukásom a harcban, de olyan jó volt az az erő, amelyet éppen a vereség által nyertem. Akkor ráléptem arra az egyenesre. De valahogy úgy éreztem, nem elég biztos lépteim iránya. Mert a másik egyenes mintha távolodott volna tőlem. Isten-hitem akkor már meglepően közel került a párhuzamosok találkozásába vetett hittel. Egy vonal, egy kísérőtárs, egy élet nem lehet önmagával párhuzamos. Istent kerestem és életem egyenese az Isten felé hajlott. Jó volt akkor? Megtaláltam az igazi nyugalmat? Elszakadtam a másik egyenestől, amely pedig mellettem kell, hogy fusson, mert különben csalás az életem.

Ekkor kezdtem el keresni a másik egyenest. Az embert. S minél jobban közeledtem az ember felé, annál jobban eltávolodtam Istentől. A kérdések úgy viharzottak bennem, mint zsonglőr kezében a felröppenő golyózápor. Föl-földobott az élet új és új kérdéseket és ezeket megpróbáltam elkavdosni. Néha földhözvágódtam. Letiport a élet. De találkoztam az emberrel. Ezzel a másik egyenessel, amely sorsomul volt kijelölve. És megint csak egy egyenesen jártam. Az emberszeretet útján.

Az élet nagy porondján rossz artistaként játszottam. Féltem. Megrendült az egyenesek találkozásába vetett hitem. Ügy éreztem, hogy nem lehet ebben tovább hinnem. Vagy az Istent szeretem, vagy az embert. Csalódtam az Istenben. Igen, csalódtam. Miért kellett mindannyiszor tőlem távolodnia, ahányszor én szeretet után vágyódtam. Miért engedte, hogy a két párhuzamos közt hányódjam? De csalódtam az emberi szeretetben is. Olyan sokat adtam és olyan keveset kaptam. Hát ez lenne az élet? Az elpazarolt szeretet soha vissza nem térő körforgása? És a párhuzamosok egyre csak távolodtak tőlem. Már csak sejtettem az Istent és kerültem az embert. Egyedül voltam. Nagyon egyedül. De

mi is volt ez? Boldogság? Élet? Ereztemt hogy ez nem lehet az igazi élet. Itt nincs napsugár és madárdal, nincs lendület és sikere Itt csak súly van, mélybehúzó, sötét súly. Így csak bolyongani lehet, de előre haladni nem.

Ekkor már önmagommal is harcoltam. Le akartam magam gyűrni, lestem és vártam^ hogy jöjjön valaki, aki majd legyőz. Segítséget vártam. És közben lestem a tovatűnő párhuzamosokat... Ügy szerettem volna, ha elérhető közelségbe kerülnek!

Jákob módjára áldásért küzdöttem az Ür- ral és Diogenes módjára kerestem az embert. Az Embert, akiben csatározásom győzelmi pálmáját kapom. És ekkor segítségül jött Ö. Az Isten. Hirtelen szűkülni kezdett a tér. Már láttam Isten arcán a szeretet mosolyát és közeledett felém valaki, aki visszatükrözte rám az Ö arcát. Így találkoztam a Szeretettel. Legyőzettem, hogy győztes lehessek. Valahogy olyan furcsa volt ez a találkozás. A párhuzamosok nagy találkozása. Az ember arcát figyeltem és abban ismertem fel az Istent. Öfelé tekintettem és Isten egyenese közeledett felém. A szeretet közelhozta hozzám Istent. És ekkor döbbentem rá a nagy és sokat hallott igazságra: az Isten szeretet! És minden emberi szeretetben az Ő szeretetének az ereje lángol., Minden emberrel való találkozásban Vele találkozunk!

És azóta a két párhuzamos egyenes már bennem él tovább. Szeretek és hiszek!

És ezt nem lehet és nem szabad elfelejteni. Messziről érkeztem, hosszú harc volt az ára megérkezésemnek és ezt nem lehet elfeledni.

A tó tükre felém mosolyog. A tegnapi szavak kellenek még? Nem. Kitépem azt a lapot. Avró csónakot hajtogatok belőle és a vízre ejtem. Vidd, kedves víz, betűivel, gondjaival, terhével együtt. És amikor elázik könnyeidtől, temesd el a mélybe a feledni akarás minden keresztjével együtt. Mert oly jó a párhuzamos egyenesek találkozásában élni!

... A nyári nap körülcsókolgatta a tóra hajló fán a messzibe révedező férfit...

Kamer Ágoston