Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-20 / 3. szám

Isten akaratának szolgálatában V. Móz. 30, 11—15. Élet vagy halál, jó vagy rossz választásának lehetőségét adja elénk Isten napról-napra. Nemcsak a nagy döntések ide­jén, de a mindennapok ezer apró dolgában is. Lényegében életünk minden tevékenységével a halál vagy az élet munkásai vagyunk. A magunk halálának vagy életének és a másokénak. Csak néha döbbenünk rá ennek igazságára. — Megcsikor- tísil a fék, valaki élptben maradt, — egy elhibázott mozdulat, valaki ott marad a kerekek alatt. Az élet tele van a mentés vagy az elvesztés ezer alkalmával. A kicsiny dolgoknak is nagy lehet a hordereje. Mert a sok egyes szóból és mozdulatból tevődik össze az egész, a tel­jes élet. Az egyes emberi életek életet vagy halált szolgáló maga­tartása js közösségi magatartássá érhet, amelyre támaszkodva — egy ember — milliók földi életét, békéjét, otthonát ment­ije® meg. Isten azért adta parancsolatait, hogy mi az életet szol-1 Saljuk azok betöltésével. — Nem „mennyei útjelzők” azok, hanem a földi életút eövekei, meg közlekedési szabályai, az •Isten által szeretetből teremtett, szeretettől megváltott élet Oltalmára, fenntartására. — Csak aavarüelkű szektások vágy- inak életidegen új parancsolatokra. Az egészséges keresztyén, dsten régi parancsában leli fel újra és újra a megújult sze- íretet napi parancsát: szeress, szeress; életet védj, békét mun­kálj, otthont építs, búzát vess kenyérnek! ^ Isten akaratát nem kell misztikumok ködében keresni. -Eletes emberi beszéd szavában hangzik felénk. A szív és érte­lem csatornáin keresztülfutva, édesanyák és édesapák, ige- hirdetők és iránytmutató vezetők emberséges szaván át köve­tel visszhangot a mi szívünktől és értelmünktől is. Teljesítsd ■azt! Isten ma sem engedi túlfeomplikální a kérdést: mit és hogyan? Beállít a mindennapi élet sodrásába, családiba helyez, ,gyárba, íróasztalhoz^ vagy mezőre küld. Összeköti létünket egy ioép, meg az egész világ létével és azt akarja, hogy életünk egésze sorozatos döntés legyen az élet mellett. Mezősi György ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN ©63. JANUÁR 20-AN # Deák tér de. 9. (úrvj dr- Kékén :András, de. 11 (úrv.) Hafenscher ^Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fa- YjSor de. fél 10' Harmati Béla, de. jOl Korén Emil, du. 5 szeretet- §vendégség: Uzon László, Dózsa ♦György út de. fél 10 Koren Emil. Süllői út 24. de. fél 11 Grünvalszky f&Cároly. Karácsony Sándor u. de. '9 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán de. ll Rédey Pál du. 6 Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10 ITakács József du. 5 szeretetven- dégség: Boros Károly. Utász ti­de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 Boros Károly. Rákosfalva de. 3 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly Fóti út de. 11 Gádor András. Váci üt de $ Gádor András. Frangepán u. ■tfe. fél 9 Nagy István. Üjpest de. f® Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10 «oroksár-Újtelep de. fél 9 Pest­újhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota Nagytemplom de. 10 Rákospalota Kistemplom du. 3 Rá­kosszentmihály de. fél U Kamer Ágoston. Sáshalom de. 9 Kamer Ágoston Rákoscsaba de. 9 Békés József Rákoshegy de. 9 Rákosliget de. KP'Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécsikaputér de. 9 Groó Gyula de. fél 11 (német) Groó Gyula de. 11 Schreiner Vilmos este fél 7 Peti Zoltán ref. leik. Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos Óbuda de. 9 Vámos József de. 10 (úrv.) Vámos József du. 5 Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zol- tai Gyula de. 11 Zoltai Gyula este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthi- clegkút de. fél 11 Kőszegi Tamás Budakeszi de. 3 Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8 dir. Rezessy Zol­tán de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zol­tán du. 6 Uzon László Németvöl­gyi út de. 9 Uzon László Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert Bu­dafok de. 11 Visontai Róbert Al­bertfalva de. 7 Visontai Róbert Nagytétény du. 3 Csillaghegy de. fél 10 Csepel de. ll. HÍREK —■ 'Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap ol­tárt igéje: Mt 5, 1?—19; szó­széki igéje: V. Móz 30, 11—15. Délután szabadon választott ige. * — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 20-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus isten­tiszteletet közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Gádor András Budapest-angyalföldi lelkész. — Testvéreim javáért Fárad­nom, küzdenem; Erre segélj, ó Isten, Én édes Istenem! Én tövises pályámon Ra­gyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az leheti. (Dt. Ék. 446. 1. v.) A vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnap igéi a mindennapi életünk kellős közepébe állí­tanak bennünket és hirdetik: Istennek az az akarata, hogy az életet jó és szép életté te­gyük; küzdjünk a rossz, a ha­lál ellen. (16—19. vers.) Ezt a feladatunkat legszűkebb kör­nyezetünknél kezdjük el szó­val és tettel (14. vers) és tá­gítsuk népünkig és az emberi­ségig, hogy mindenkinek az élete jó és szép legyen és le­győzhessenek a bűn és halál erői * Dr. VETŐ LAJOS püspök, a XVII. kerület képviselő je­löltje. Az országszerte folyó köz­ségi, járási, városi, megyei ta­nácstag-, valamint a képviselő jelölő gyűlések során Buda­pest XVII. kerületében dr. Vető Lajos püspököt, egyhá­zunk lelkészelnökét egyhan­gúlag jelölték képviselőnek. A jelölésben annak a bizalom­nak és megbecsülésnek ismé­telt megnyilatkozását látjuk, amelyet püspökünk eddigi közéleti munkájával elsősor­ban is a békéért végzett fára­dozásaival ébresztett. Adjon neki Isten jó erőt és egészsé­get, hogy népünk bizalmának ezután is teljes mértékben megfelelhessen. * — A fejér—komáromi egy­házmegye lelkészt munkakö­zössége január 17-én ülésezett Budapesten. Szelényi Zoltán, Selmeczi János, Bohus Imre, Szakács László és Molnár Gyula szolgálatával. ISTENSZERETET EMBERSZERETET címen megjelent dr. Ottlyk Ernő új könyve. A 140 oldalas könyv ára 17 Ft 50 fillér. Megrendelhető a Sajtóosztályon. Budapest, VIII; Puskin utca 12. — A hajdú—szabolcsi egy­házmegye lelkészi munkakö­zössége január 29-én tartja munkaülését Nyíregyházán. Érdeklődésre tarthat számot különösképpen a „Lelkipász­tori szolgálatunk mai kérdé­sei” című , előadás és „Beszá­moló bckeszolgálatunkról” cí­mű tájékoztató. SZÜLETÉS. — Krähling Dá­niel Tolna-Baranyai egyház­megye esperesének és felesé­gének 1982. dec. 26-án negye­dik gyermekük született. Ne­ve: János. ' Magyar László magyarbólyi lelkésznek és feleségének 1963. január 7-én második gyerme­kük született, neve: Imre. — HALÁLOZÁS. Oláh Ká­roly volt tállyai és csepeli lel­kész életének 76. évében Gyenesdiáson Kapernaumban elhunyt. 1963. január 1-én. Gyenesdiáson temették el Hernád Tibor igazgató-lelkész szolgálatával. _ VENNÉNK ÍOO—150 kg-os ma­gashangú harangot. Cím hang- és ármegjelöléssel a kiadóban. _ TEMPLOMBA alka’mas bronz 'csillár, kristály-üveg búréval, ol­csón eladó. özv*. Kánya Sandorne, Bp. XX. Dózsa György u. 27. — HARANGOK újraöntését, ha­rangkoronák, harangállványok ké­szítését, átalakítását új rendszerűre vállalja DUCSÄK ISTVÁN harang­öntő. Örszentmiklós, Dózsa György a. 2«. _ BUNDÁK átalakítása, kucs mák. pallérozások Somogyi szűcs­nél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. — SZŐRME- és irhabundák javí­tása, átalakítása legújabb modellek szerint. Bart szűcs, Bp. Vir. Lenin krt. 23. Telefon: 222—531. _ ÉRTELMISÉGI, vallásos, szo­lid fiatal lány családtagként lak­hat házaspárnál. Cím a kiadóban. A Sajtóosztály érte­síti a gyülekezete­ket, hogy kapható a KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ Ára: 10,— forint Megrendelhető a Sajtóosztályon Budapest, VIII-, Puskin utca 12. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszérkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vni. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 630C93/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató i HÉTRŐL—HÉTRE Törvény, kegyelem, igazság Jn. 1,17. A világtörténet, üdvösségtörténet. Erről az egyik alapvető keresztyén hittételröl tesz tanúságot evangéliumában János apostol is, s mi vele együtt hisszük és valljuk, hogy Isten min­den szándéka és cselekedete arra irányul, hogy az emberek öt megismerjék, s üdvösségre jussanak. Másképpen azt jelenti ez, hogy Isten azon munkálkodott és munkálkodik szüntelenül, hogy üdvterve megvalósuljon. Isten üdvtervének két kiemelkedően döntő fontosságú mozzanata van. Az egyiket abban látja János apostol, hogy Isten kinyilatkoztatta törvényét népének Mózes által a Sinai hegyen; a másikat pedig abban, hogy Isten kinyilatkoztatta ke­gyelmét és igazságát az egész világnak Jézus Krisztus által. Isten tehát először törvényét ismertette meg. A törvény által teremtett közösséget Isten népével, és a törvény jelölte ki azt az utat, amelyen az ember közeledhetett Istenhez.Ettől kezdve tudták az emberek, mit vár tőlük Isten. A törvény szabta meg istentiszteletüket, és Izrael népe valóban erre ala­pozta egész életét. Az Istenhez való viszonyt így a törvény szabályozta. A pa­rancsoknak azonban nyomában járt azoknak megszegése. Az emberek nem figyeltek Isten törvényére. Minduntalan meg­szegték. Sok helyütt panaszkodik erről már az Ótestamentum is, Pál apostol pedig már világosan kimondja: Az a paran­csolat, amelynek életet kellett volna munkálnia, nekem halá­lomra lett, mert a törvényáthágást jogosan követi Isten íté­lete. Isten utolsó szava azonban nem haragjának és ítéletének szava volt. Szeretete erősebb volt haragjánál és elküldte egy­szülött Fiát és Jézus Krisztussal az Isten kegyelme lépett be a világba. A kegyelem a törvény fölé került. Az első kará­csony óta a kegyelem uralkodik a világban. Ez Isten csodálatos igazsága'. A kegyelem nem követel, hanem elenged, megbocsát, él­fedez. A láthatatlan, hozzáférhetetlen Istent egyedül Jézus mutatta meg igazi valójában, lényegének, a szeretetének tel­jességében, mert egyedül Jézus ismeri Őt a vele való állandói legbelsőbb közösség révén. Jézus ajándékozta nekünk a helyes látást Istenről, mindenről. Jézus által valósul igazán Isten üdvterve a földön. Jézusban hajol le bűnbocsátó kegyelem­mel és emel fel új közösségbe magához. Így igaz János bizony­ságtétele: „az Ö teljességéből vettünk mindnyájan, mégpedig kegyelmet kegyelemre” Bárdossy Tibor NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: EZÉKIEL 34,11; LUKÁCS 12-32 — A pró­fétai jövendölés, hogy Isten maga keresi meg nyáját, Jézus­ban teljesedett be. Ö a Jó Pásztor, aki életét adta juhaiért, Róma 12,6—16; Zsolt. 105,1—15. HÉTFŐ; 5. MÓZES 16,20; JELENÉSEK 22,14 — Ahogy a zsidó népnek új hazát ígért és adott Isten, úgy nekünk is megígérte, hogy örökkévaló országot juttat azoknak, akik Jé­zustól azt elfogadják. Márk 2,18—22; Máté 7,24—29. KEDD: ZSOLTÁROK 86,11; JÁNOS 14,6 — Az Ószövetség embere még ezt kérte: „Mutasd meg nekem a te utadat!”, mi viszont tudjuk, hogy Jézus az út, igazság és élet. 2. Mózes 20,1—17; Máté 8,1—13. SZERDA: ÉZSAIÁS 54,5; MÁTÉ 28,18 — Isten nem tesz különbségét az emberek és a népek között. Krisztusban egy­formán szólt és szól minden emberhez és egyformán gondot visel rólunk, és egyformán számot adunk neki magunkról. Mikeás 6,6—9; Máté 8,14—22. CSÜTÖRTÖK: PÉLDABESZÉDEK 21,2; JELENÉSEK 2,IS­IO — Isten nem emberi mértékünk szerint ítél minket. Ö a belsőt nézi, milyen a szívünk. Előtte nem kérkedhetünk vagy dicsekedhetünk, hiszen a Tízparancsolat szigorú mértékével mér. Mózes 4,5—12; Máté 8,23—34, PÉNTEK: ÉZSAIÁS 55,10—11; MÁRK 4,26—27 — Isten nem csinál nagy feltűnést munkájának. Eszközein keresztül csöndben viszi véghez akaratát. Igéje mindig megtermi gyü­mölcseit. János 1,15—18; Máté 9,1—8. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 84,4; LUKÁCS 2,49 — Isten gyermekei vagyunk! Krisztus mutat arra példát, hogy akik a mennyei Atya gyermekei, foglalkozzanak Isten dolgaival. Cselekedetek 7,35—40; 51—53; Máté 9,9—17, i. H. B. A vezetékeket még a múlt héten leszerét- ték. Levették a lámpákat meg a többi sze­relékeket is. Keserves munka volt. Az öreg csavarok úgy belerozsdáltak már a fába, hogy a legtöbbjüket végképpen nem lehetett ki­csavarni. Jani, a brigád legfiatalabb tagja, bi­zony hidegvágóval csapta le sokuknak a fejét Üresen, meztelenül álltak az öreg villany- póznák vagy kilométer hosszan a szántóföl­deken. Mellettük ott feküdtek már a helyükre kerülő új betonoszlopok, karcsún és fiatalo­san. Aszfaltozott út épül mellettük a régi sá­ros dülőút helyett. A túlsó végén — így be­szélik —, valami autóbuszgarázst vagy mit kezdtek építeni. „Mire volt jó ez a lámpasor?” — morfin- dirozott sokat az elmúlt napokban Marci bá­csi, a brigádvezető. Szokása volt, hogy ma­gában beszél. „Ha csak nem azért” — foly­tatta okoskodását —, „hogy a nyülak köny- nyebben eltaláljanak éjjelente a bulgár ká­posztásföldjére. Vagy jobban nőtt a krumpli, meg a kukorica, ha villany világította meg éjjelente? Azért a pár házért kár volt az áramot pazarolni.” De Jani egészen másként gondolkodott. Vagy talán nem is gondolkodott, csak emlé­kezett és érzett, ha ezt az öreg lámpasort nézte. Esteledett. Összeszedték a napközben szét­dobált szerszámokat és behordták a bódéba. Megmosdottak, átöltöztek és készültek haza­felé. Janit is hívták, de ő sehogyan sem akart készülődni. így a többiek — heten — elin­dultak. ő meg leült az egyik betonoszlopra és rágyújtott. Ősz volt és nagy csend. Hűvös szelek fúj­tak szemből, a hegyek felől. Háta mögött, ki­lométernyi távolságban, a fővárgs halk moraja zúgott. A mezőségen — mint az alföldi tanya­világban — itt-ott kis házak szomorkodtak, mintha még most is siratnák fel nem épült szomszédaikat, a rég kicövekelt és máig sem megépült utcák mentén. Az egyikből gyerek- ~sivaj foszlányát hozta a szél, a túloldalról Öteeq lám p ái ű r egy biciklicsengő ' ciripelt valahonnan. Ki­szedték már mindenütt a krumplit és letörték a kukoricát. A szomszéd táblán zizegett a ku­koricalevél az esti szélben. Jani szívét mintha elborították volna az emlékek. Itt nőtt fel e lámpasor tövében, a város szélén, annak is a peremén. Ha balra nézett és szemét kissé megerőltette, a lassan leszálló félhomályban, látta a két nyárfát és mögötte egy cseréptetős kis házikó sarkát. Igen, a régi ház. Sírás fojtogatta torkát. Rös- tellte is ezt, bár nem látta senki. Hiszen nem gyerek már. Felnőtt. Jólkereső villanyszerelő szakmunkás. Katonaviselt, nős, családos em­ber. Nagyot szívott hát a cigarettán és ahogy a kifújt füstbe nézett, egy régi kép ábrázoló- dott eléje. Négyéves volt, amikor először járt erre. Ő volt a legkisebb a négy testvér közül. Ün­neplő ruhában, tisztasággal leplezett szegény­ségben jöttek először erre. Anyja fején __ Is­te nem, de fiatal volt még akkor —, a nemrég háta mögött hagyott falusi múlt jeleként ba­boskendő, apján feszült a postás-egyenruha. Egy bőbeszédű ember — az ingatlanügynök — jött velük. Akkor parcellázták fel itt a réteket, és ők, hogy eladták odahaza a kis szőlőt, joggal vá­gyódtak ki ide, a napfénybe és a szabad le­vegőre az angyalföldi bérkaszárnya szűk és piszkos sötétsége után. Akkor épült ez az öreg lámpasor. 1938-at írtak akkor. Eldobta a cigarettavéget és — bár ez szo­kása nem volt —, újra rágyújtott. Ügy gyűl tek, rajzottak emlékei a gyufa felsercen lángja köré a sűrűsödő estében, mint nyár­esti lepkék a petróleumlámpa körül, ott a régi ház kicsiny tornácán. Hányszor ültek ott együtt hatan! Paprikás krumpli szaga úszott a levegőben és mész és friss vakolat szaga a aárűs szélén távolabbról. Építkeztek a kisemberek: postá­sok, vasutasok, kistisztviselők, villamoskalau­zok, és közülük senki sem hallotta, vagy nem akarta meghallani a kifejezést: háborús kon­junktúra. Apa nemrég érkezett haza a szolgálatból, öreg biciklijét az előbb lódította be a kecs­keólba. Fütyürészve jön fel a tornácra és Jani érzi fején az apai csókot és mellette az elma­radhatatlan barack nyomát. A ház túloldalát, meg a kiskert sarkát feszes vigyázz-állásban őrködve egy új lámpasor — ez — világította meg. ■.. Most anyját látja maga előtt. Kisírt szemmel, fekete kendőben ül a konyhában. Ők négyen az értetlenség rémületével húzód­tak be a szoba sarkába. A konyhában jön- nek-mennek a szomszédok. Hóvihar csapja be utánuk az ajtót. Sírnak, vigasztalnak és a maguk módján segítenek is. Aznap tűzte be a tükör sarkába édesanya azt a feketekeretes borítékot, amelyet ma is ott tartanak. Akkor este ő is elolvasta — könnyein át — ezt az ezerszer elolvasva sem változó értesítést: apja hősi halált halt. Második elemista volt Jani ekkor Futottak az évek. Anyja dolgozni járt és a fekete kendő nem került le a fejéről. A lám­pásokra elsötétítő-bura került. Pislákoló fé­nyük egy egyre sötétebb világba világított. Egy évvel Apa halála után, 1943-ban el kel­lett adni a házat. Kacsázó kerekű stráfkocsi keshedt lovai húzták vissza bútoraikat oda, ahonnan elindultak. Olyan megverten húzód­tak vissza a bérkaszárnya sötétségébe, mint kinn, még a határokon túl azok a csapatok, amelyek már hónapok óta „rugalmas hadmű­veleteket” végeztek és mindenki tudta, hogy ez mit jelent. Az ostrom idején hónapokig nem járt erre. 1945 tavaszán téglagyári gyerekekkel — régi cimboráival — fagyott krumplit, meg répát kerestek errefelé, míg a vaksi lámpasor men­tén, szélesre taposott sáros örvényen, utat rövidítve a távoli vasútállomás felé, batyuzó városiak végeláthatatlan karavánja baktatott. Azután sokáig nem vetődött erre. A tanu­lás és a munka, a szórakozás és a katonás­kodás teljesen elfoglalta. A három testvér: bátyja és két nővére lassan a saját lábára állt. öt éve is elmúlt már, hogy legutóbb erre járt. Miért-miért nem, erre hozta sétálni leüt is először, hogy jegygyűrű került az ujjúkra és innen mentek ki a temetőbe, ahol egy jól gondozott síron ez a felírás áll: özv. Tóth Andrásné, élt 46 évet. Meghalt 1959. dec. 2-án. Gyászolja négy gyermeke. Öreg lámpasor. Miért éltél? Miért világítot­tál hosszú-hosszú éjszakákon át a semminek? Ti öreg, korhadó póznák, miért dacoltatok esővel, hóval, viharral? Égőid — amelyeket nagy ritkán (mert a kötelesség előírta), ba­kancsukon kampós mászóvassal szerelők cse­rélgették ki bő szitkozódások között, hogy mi a csudának lámpa ide a világ végére — égőid miért ragyogtak derűs nyugalommal éjszaká­ról éjszakára? Nem volt hiába a te életed sem, öreg lám­pasor. Fényed nem a semmibe hullt. Mert sokáig semmibe futó gyöngysor-vonalad még most, utolsó napodon is egy fiatal életet az igaz emberség: az emlékezés és a reménység útjára segített. öreg lámpasor. Ha tehetted, világítottál és példáztad, hogy az élet és a világosság soha el nem választható egymástól. Schreiner Vilmos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom