Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-27 / 4. szám

KP. BÉR!«. BP. 7Í

Isten fiai

Van a bibliában egy olyan ige, mely szinte tudományos meghatározás, „definíció” jellegével bír. Ez pedig Krisztusnak az a közismert mondása, bogy: „Boldogok a békeségre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondhatnak” (Máté 5,9). Isten fiainak tehát Jézus Krisztus szerint azokat kell mondani, akik a béke ügyén fáradoznak. Érdemes elmélyedni ebbe az igébe. Nemcsak Jézus Krisztus személyének és művének a megértése és a vele kapcsolódó hit szempontjából lényeges tudnunk, kicsoda az Isten fia és kik az Isten fiai. Emberi létünk legvégső, eszchatológiai perspektívái is így tárulnak fel előttünk. Hiszen az ádventi reménység és várakozás is olyan megraga- dóan jut kifejezésre ebben az igében: „A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését”, (Róma 8,19).

Az evangéliumok elején található történet szerint a sátánt is foglalkoztatja az a kérdés, hogy mit akar és mire képes az Isten fia. A megkí- sértetés során a sátán kétszer is azzal kezdi az ostromot Jézus Krisztus ellen, hogy feltételezi Jézus Krisztus Istenfiú- ságát: „Ha Isten fia vagy, parancsold a köveknek, hogy változzanak kenyerekké”. Jézus ezt a kísértést visszautasítja. Isten fiának nyilván nem az a feladata, hogy kenyér-csodákkal csillapítsa a munkakerülők éhségét. „Ha Isten fia vagy, ugorj le a templom tetejéről, hiszen meg van írva: Isten parancsol az ő angyalainak felőled, hogy a tenyerükön hordozzanak téged, nehogy megüssed lábadat a kőben”, — így indítja el második kísértő támadását a sátán Jézus Krisztus eilen. De Jézus Krisztus ezt a kísértést is visszaveri: neki nem az a feladata, hogy Istent kísértő csodákkal szerezzen magának híveket.

Még sok mindent elmondhatnánk az eddigiekhez hasonlóan, hogy mi nem a feladata Isten' fiainak. Például az

I. Korinthusi levél 13. része szerint Isten fiának nem az a feladata, hogy angyalian szép beszédekkel gyönyörködtessen. Az se a feladata, hogy létünk titkainak feltárásával ejtse ámulatba a világot. Az se,

a békéért

hogy rettentő nagy hitével a hegyeket mozdítsa ki helyükről. Az se, hogy vagyonának felétetésével oldja meg a társadalmi kérdést. Az se, hogy testét máglyán égesse meg és rettenthetetlenségével hódítson híveket Isten országának. Némelyek ilyen cselekedeteket várnak az Isten embereitől. Pedig se az esztétikai gyönyörködtetés, se a jövendölés, se a szociális kérdések megoldása, se fakir mutatványok nem Krisztusnak és Isten fiainak a feladata. Szép beszédek esztétikai gyönyörűségeiért a költőkhöz és a színészekhez kell fordulni. A tudásra szomjazok forduljanak a tudósokhoz és a tudományhoz. A szociális kérdések megoldását a jó politikától kell várni és követelni. A tüzes parázson heverő fakírokat Indiában, vagy a cirkuszban kell keresni, a csodatevő hit embereit pedig a hipnotizőrök között. Isten fiában ne ilyeneket keressünk. Isten fiai ott találhatók meg, ahol szex-etet van, ez a legnagyobb az erények között, mely örökké megmarad.

Visszatérve kiindulási igénk- hez: Isten fiai ott vannak, ahol a békéért fáradoznak. Nem kétféle dologról és két feladatról van szó. A békemunka forrása, ereje, lényege a korlátlan, határtalan és ezért isteni emberszeretet. Ezt a szeretetet köszönti Jézus Krisztus a hegyi beszédben. Ezt magasztalja a nagy apostol a szeretet himnuszában.

Az egyházban ennek a határtalan émberszéretetaek a kinyilatkoztatásáért magasztaljuk Istent, Jézus Krisztust. Mi pedig erre a szeretetre, konkréten a szeretet békeszerző aktivitására hivattunk el az evangélium által. Ez a hivatásunk. Ezt lehet, ezt kell, ezt szabad tennünk. Ez egyházi szolgálatunk értelme, célja, lényege. Csak a konkrét szeretetni unkáért, a „békéltetés szolgálatá”-ért járhat dicséret és elismerés az egyházban. Valóban Isten gyermekei ők. Legyen minél nagyobb a számuk az egész világon. Hiszen a világ valóban sóvárogva várja Isten fiainak dicsőséges megjelenését, a béke híveinek bátor kiállását és fáradhatatlan szolgálatát s magát a békét,

Dr. Vető Lajos

IMÁDKOZZUNK

Lukács 9,51—56.

Uram, Te azért küldted Fiadat, hogy megtartsd az embert. Hálát adok neked, hogy napról napra megújul rajtam is nagy irgalmad, s magam körül, s magamban, testemben és lelkemben érzem gondoskodásod.

Hálát adok neked, hogy az élei Istene-vagy és szereted, amit teremtettél, hogy megszentelted az életet, mikor hozzánk küldötted Öt. Áldalak, hogy a halál erőit magadra vetted értünk, hogy nekünk életünk legyen. Köszönöm Uram, hogy jóságos vagy. A pislogó gyertya belei nem oltod él és a megtöredezeít nádat nem töröd cl. Köszönöm, hogy szereted a kicsiket és a mcgalázottakat és fel akarod emelni őket. Neked van evangéliumod minden mélységben levő számára, s megváltottál en- gcmet is és kaput nyitottál nekem az új életre.

Bevallom, nehéz tovább adnom szeretetedet. Tudok szeretni és ugyanakkor igazságtalan vagyok másokhoz és tudok igazságos lenni szeretet és bölcsesség nélkül. Légy velem, hogy a kettőt együtt tudjam. Bocsásd meg nekem, hogy embertársaimat porszem-életem érdekei szerint ítélem meg, s nem tudom látni őket a te szemeddel. ,

Taníts meg engemet, jóságos Uram, az ember hűséges szolgálatára, akit szerettél és akiért eljöttél, azon a helyen, ahol élek. taníts, hogy hűséggel dolgozzam, hogy többet tudjak nyújtani, és tanuljak, hogy meg tudjak tartani másokat. Taníts szeretetben való szolgálatra, hogy együtt erezzek a fejlődő világgal és a nagykorúvá vált emberiség kérdéseivel, hogy vágyakozzam és dolgozzam a békéért.

Aki azért jöttél, hogy megtartsd, ami elveszett, segíts meg engemet, hogy nyomdokaidba lépjek és meg akarjam tartani az emberi életet én is. és felemeljem, mint te felemelted, Ámen,

Tartsátok liszteseiben az élelet!

Albert Schweitzer 88 éves

olyanok is, akik hasonlóképpen gondolkodtak mint Schweitzer, és adományaikkal és rokonszenv nyilvánításaikkal támogatták őt munkájában. Mindéz természetesen nem oldhatta fel azokat az ellentmondásokat, amelyek Schweitzer útját Afrikába irányították.

ALBERT SCHWEITZER TEVÉKENYSÉGE, tudomáAZ EGYENLÍTŐ-AFRIKAI LAMBARENEBAN 1963. január 14-én töltötte be Albert Schweitzer 88. életévét. Ez alkalomból őszinte szeretettel köszöntik őt betegei és munkatársai, a mélységes tisztelet és nagyrabecsülés érzésével tekintenek feléje barátai és tisztelői a világ minden tájáról. Ezzel a tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük őt

mi fs, és kívánjuk, hogy áldott élete és eredményekben gazdag munkálkodása ezután is hatékony hozzájárulás legyen az emberiségnek az atomkatasztrófától való megmentéséhez.

Albert Schweitzer korunk egyik legtiszteletreméltóbb személyisége, ciki munkálkodásával, életével és etikájával: „Tartsátok tiszteletben az életet” évszázadunk mélyreható átalakulásai között első helyen áll azok között, akik a béke és az emberiség új világáért fáradoznak.

ALBERT SCHWEITZER, A HÍVŐ KERESZTYÉN, az evangélium leikétől vezérelve, egyik legszentebb feladatának tekintette és életprogramjául tűzte maga elé, hogy segítségére legyen embertársainak azok földi életében. Olyan életprogram ez, melynek logikusan összeütközésbe kellett kerülnie a századforduló polgári társadalmával. Az a Schweitzer, aki a keresztyén és humanista gondolkodást nem tudta elválasztani a keresztyéni és humanista cselekedetektől, azt látta, hogy mélységes ellentmondás van a vasárnapi-istentiszteleti ke- resztyénség és a hétköznapok polgári keresztyénsége között, mert az utóbbiban a kapitalizmus farkas törvényei uralkodnak. Amikor ez utóbbiakkal maga is szembekerült, alul maradt. Ezért elszakította azokat a kapcsolatokat, amelyek őt addig az európai társadalmi viszonyokhoz fűzték és Afrikába ment.

Afrikában, Ogove-ban (Gabon) szeme elé tárult azoknak az afrikai embereknek szenvedése, akik a szegénység, a betegség és a gyarmati kizsákmányolás nyomorúságában éltek és ez döntő módon meghatározta további működését. Felépítette és irányította Egyenlítő-Afrikában a „Doktor Schiueitzer kórház”-at. Csali- nem 50 éves megfeszített munkája tízezrek számára hozott ebben a kórházban enyb^'tst segítséget és gyógyulást.

A polgári társadalom felfigyelt erre, az oly nagy személyes áldozattal végzett munkálkodásra. Sokan akadtak

nyos munkái, a távoli Afrikában is ráirányították a figyelmet az európai problémákra. Azokra, amelyeket Európa a maga polgári társadalmának tehetetlenségében nem tudott az emberiség életének békés . fejlődése javára megoldani, hanem mint a véres háború is mutatta, megoldás helyett katasztrófába süllyedt.

Nem lehet véletlen, hogy éppen az 1915-ös háborús esztendő volt az, amikor Albert Schweitzer egy Ogowe-i utazása alkalmával arra a felismerésre jutott, hogy az élet tiszteletbentartása az elementáris alapelve az erkölcsi és tiszta humanitásnak;

összeomlott a régi világ. Nemzedékek reménysége és álma a béke és emberiesség felé fordult. És hogy ma ez már jóakaratú millióknak nemcsak reménysége, hanem olyan konkrét célja, amelyért minden erejük és tehetségük latbavetésével küzdenek, ahhoz nem kis hozzájárulást jelentett Albert Schweitzer.

Albert Schweitzer felhívása az élet mélységes tiszteletben- tartására, széleskörű visszhangra talált a legkülönbözőbb országok és földrészek emberei szívében. Schweitzer szavainak belső hitelességét saját életének példamutató cselákedetei pecsételik meg.

AZ EMBERI ÉLET SZOLGÁLATA ÉS SZEBBÉ TÉTELE számos területen jelentősei és maradandót alkotott. Orvosi tevékenysége, teológiai munkálkodása, Jézus életéről írt munkája, a páli teológia kutatásai a szakemberek körén túl is széleskörű elismerést szereztek számára. Bach János Sebestyénről írott könyve nélkülözhetetlen a Bach- kutáiók és Bach tisztelői számára. Mint orgonista, Európa nem egy kicsiny templomában és nagy dómjában nagyszerű hagversenyeket adott, amelyek nagyszerűségét az azokon felvett és forgalomban -levő hanglemezek teszik ma is hozzáférhetővé. Könyvei sok nyelven, nagy példányszámban jelentek meg és széleskörű olvasótáboruk van. Kevesen

tudják, hogy mint építész és kétkezi munkás is dolgozik, hiszen magas kora ellenére is számtalan olyan, gyakorlati terve van, amelyét saját kezűleg valósít meg Lambarene- ben.

MINDEZT PEDIG MEGKO»ONÄZZA az élet legnagyobb veszedelme, az atomfegyverek elleni fáradhatatlan küzdelme. Etikájából, de egész életművéből is, az a megragadó, hogy megingathatatlan következetességgel szólítja fel együttműködésre azokat és keresi az együttműködést azokkal, akik vele együtt azt vallják, hogy ezek az atomfegyverek, de minden más fegyver is elavult módszerei már a vitás kérdések megoldásának s éppen ezért el kell azokat vetni.

Schweitzert igaz barátság fűzte Einsteinhez. Tőle nyerte a legbensőbb indításokat arra, hogy az atomfegyvereket meg kell semmisíteni.

AZ ATOMHÁBORÚ MEGSZÁLLOTTÁI Schweitzer harcát az atombomba ellen, amely azokban a felhívásokban csúcsosodik ki, amelyeket a béke Nobei-dijjal való kitüntetése alkalmából Oslóban tett, nagy ellenérzéssel fogadták, Személye és Afrikában végzett munkálkodása ellen is nem egyszer elfogult kirohanásokat intéztek. Az igaz, hogy Schweitzer kórháza nem hasonlítható össze azzal a modern kórház-tömbbel, amelyet félévszázaddal később az „elmaradott országoknak nyújtandó segítség” nagyonis átlátszó célzatú pénzéből építettek, Azonban nem lehet elfelejteni annak az afrikai államelnöknek a szavait, aki kijelentette: „Albert Schweitzer olyan időben jött Afrikába, amikor Afrika történetét vérrel írták és a gyarmati urak korlátozás nélkül uralkodtak... Segített, és testvéreinek nevezett minket. Afrikul ezt sohasem fogja elfelejteni!”

ALBERT SCHWEITZER TUDATÁBAN VAN ANNAK,

hogy a világbéke biztosításának szent célja csak akkor lehetséges, ha a béke minden barátja szorosan összefog e cél érdekében. A Német Béketanácshoz írott levelében ö maga ezt így fogalmazta meg: „Én tehát mindazokkal, akik dolgozni akarnak a békéért, kapcsolatban állok. A békét nem fogjuk könnyen elnyerni. A mi korunk szelleme még nem barátkozott meg széles körben a béke eszméjével. És a rendelkezésre álló nukleáris fegyverekkel minden órában fennáll a lehetősége annak, hogy váratlanul kitör az a háború, amely az egész emberiség létét teszi kérdésessé. Azért úgy gondolom; hogy minden gondolatunkat a béke megvalósításáról úgy kell kimondanunk, hogy az emberek azokat fontolóra vegyék és kipróbálják. Valóban szép és reménykeltő, hogy mindenütt társaságok alakulnak a béke érdekében, és jelentőségre jutnak.”

Albert Schweitzernek ebből a magatartásából következik, hogy támogat minden olyan politikát, amely a revanssal és a háborúval szembeállítja a megértést, a tárgyalásokat, a kompromisszumra való készséget és a békét.

Mélységes megbecsüléssel és szeretettel gondolunk ezekben a napokban a 88. életévét betöltött Albert Schweitzérre és kívánjuk, áldja meg őt Isten ezután is erővel, kitartással, egészséggel, hogy folytathassa áldásos tevékenységét az emberiség és a béke javára.

G. A.

(fyópyUva

Az az ószövetségi Ige, amit ezen a vasárnapon evangélikus szószékeken felolvasnak, egyike az ószövetség „legmelegebb” igéinek. Ez az Ige ugyanis részletesen elmondja Isten szeretetének egymás után következő felejthetetlen mozdulatait.

Ha valaki néhány pillanatig megáll Isten mozdulatai mellett, akkor át kell élnie és emlékeznie kell mind arra a szépre, amit közvetlenül, vagy közvetve Isten szereteté- től kapott. Csak néhány szót ezekből a versekből: „megszerettem ... a fiamat... járni tanítottam... karjaimra vettem ... meggyógyítottam.”

A szeretet szép szolgálatában döntő dolog a gyógyítás mozdulata. Az a mozdulat, amelyik elrendezi az életet. Az a mozdulat, amelyik megbocsát és megtart, bekötöz és betakar. Az a mozdulat, amelyik fáradtan is karjaira vesz, vezet, tanácsol, erőt ad és* célt, amerre járni és menni érdemes.

Magáról, Jézus Krisztus r ói is úgy beszél a Szentírás, mint Aki gyógyítója, áldott Orvosa volt az embereknek. Aki úgy ment végig a világon, hogy nem maradt utána betegség és fájdalom, szenvedés és szomorúság. Sőt, Őutána még a halál árnyéka is az Istennel való örök élet otthoni fényévé változott.

Minden szava ma is csendet, békességet, nyugalmat ígér. így olvasunk Róla Máté evangéliuma tizenegyedik fejezetének huszonnyolcadik versében.

Ez a mai vasárnap engem is megkérdez a szolgálatom, a szeretetem gyógyító mozdulatai felőL

Ahol én élek, vagyok és dolgozom, ahol a nekem szánt szerepet és szolgálatot végzem és betöltőm, ott mi történik? Olyan-e az én munkám, szolgálatom, olyan vagyok-e magam is, hogy körülöttem és a közelemben rend van, nyugalom és békesség? Amerre én járok, ahol elmegyek, ott mi marad utánam? Emberek szívében csend és jő érzés marad? Nem sóhajt-e fel fájdalmasan valaki, amikor elköszöntem tőle?

Gyógyítva szolgálni annyit jelent, mint úgy menni tovább, hogy ne sírjon senki- miattam, de legyen egészséges, boldog és reménykedő, aki találkozott velem.

A szeretet nem szeszély, nem hangulat, a szeretet — gyógyító mozdulat.

Gyermekkoromban sokszor felébredtem arra, hogy édesapám ott térdel a hideg szobában a kályha előtt és a meggyújt ott tűz beragyogja az arcát. Minden hajnalon így térdelt ott a kályha előtt, hogy mire mi, gyermekek felébredünk, az otthoni szeretet melege ölelje át a szobát.

Hivő emberek azért térdelnek Isten előtt, hogy megteljék a szeretet melegével a szívük és amikor emberek hozzájuk érkeznek, érezzék, hogy lobog bennünk a tűz és ebben a világban boldogan és békésen otthon vagyunk minden emberrel. (f.)