Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-20 / 3. szám
Mária magasztaló éneke „Akkor szállott Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben, hogy rátekintett szolgálóleányának megalázott állapotára. Mert íme mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.” (Lukács 1,46—48) Ez a néhány mondat annak a hálaadó éneknek a bevezetése, amelyet Mária mondott, afelett való örömében, hogy Isten őt választotta ki a Megváltó édesanyjául. Az indítja örvendező hálaadásra Mária szívét, hogy a magasságban, dicsőségben és fennségben lakozó Isten alátekint, s meglátja őt, megakad rajta a pillantása. Mert nekünk éppen ilyen Istenünk van, aki alátekint, — mondotta erről az igéről szólva Luther. Odafordul az emberhez, aláhajlik hozzá, megnyugszik rajta a pillantása. Nem természetes, magá- tólértődő dolog ez, hanem csoda. Isten szerétének csodája. Értelmünk természetesnek veszi, hogy minden reggel újra „felkel” a Nap s e távoli égitest éltető melegeit és fényt sugároz földünkre. De a hivő szív ezért is hálát tud adni, mert vallja, hogy Isten az, aki felhozza napját válogatás nélkül minden emberre. Mennyivel inkább csoda az, hogy a szent és igaz, felséges és mindenható Isten rátekint a bűnös emberre. Istennek ez az aláhajlása az ö jóakarata, amiről újjongva énekeltek az angyalok karácsony éjszakáján. Azóta — karácsony óta — Isten jóakaratának fényében fürdik minden ember —, ha tud róla, ha nem. Ebből az is következik, hogy mi is úgy tekinthetünk minden emberre, mint akire Isten rátekintett, s arca most is feléje van fordulva. Ezzel a reménységgel nézhetünk minden emberre. Nincsenek reménytelen. emberek és esetek. Lehetnek ugyan — ahogyan mondani szokták —, „Istentől elrugaszkodott” emberek. Azonban ezekre is rátekint Isten megbocsátó szeretető, atyai, hívogató jósága. Es nincsen olyan hely és helyzet, ahol meg ne találna bennünket ez a jóságos tekintet. Valóban nincsenek „Isten hátamögötti” helyek, sem valóságos, sem képes értelemben. Isten tekintete átfogja a mindenséget s ez a tekintet valóban olyan a világ és az ember számára, mint a napsugár: világít, melegít, éltet. Isten megtekintette az embert, ebben az is benne van, hogy az emberét és az emberit is megtekintette. Gondoskodása, érdeklődése odafordul az ember minden dolga £elé. A mi Istenünk emberséges és emberi Isten, hirdette korunk egyik nagy hittudósa. Emberi, abban az értelemben, hogy nem idegen tőle semmi emberi ügy; annyira törődik az emberrel, hogy maga is emberié lett érette. Azzal kezdődött a karácsony, Isten em- berrététele, hogy reátekintett Máriára. Isten Mária „megalázott állapotára”, pontosabb fordítás szerint: az alacsonyságára tekintett reá. Ez nem azt jelenti, hogy Máriát valaki talán megalázta volna, — inkább nem törődött vele Názáretben senki sem. Azt sem jelenti, hogy talán ő alázta volna meg magát Isten előtt különösképpen. Mind a két esetben Máriára tennénk a hangsúlyt abban a mondatban, hogy Isten rátekintett az ő alacsonyságára. Mind a két esetben Máriában keresnénk az okát annak, hogy Isten rátekintett. Pedig nem £gy van. Egyedül Isten szeretettben volt az oka annak, hogy a mindenható szeme megakadt rajta. Éppen ezt jelenti Mária „alacsonysága”: egy egyszerű asszony volt csak Názáretben, senki több, „egy kis senki”. És éppen az Istennek a szokása — tanítja Luther —, hogy a senkikre tekint s a „valakiket” elkerüli a pillantása. Nem Jeruzsálem előkelőin, főpapokon, királyi embereken, nem Izráel kegyes emberein, farizeusokon, tudós írástudókon — nem a kevé- lyeken és magabízókon, hanem ezen az egyszerű kis asszonyon nyugodott meg az Űr pillantása. — A karácsonyi: angyalok is először Bethlehem egyszerű pásztorainak hirdették az evangéliumot! Az emberi szem általában szívesen tekint a magasba. A dicsőséget, a méltóságot, a fényt keresi. Szívesen legeltetjük tekintetünket azokon, akik a hírnév fényében tündökölnek, a sport, a film, a művészet „csillagain”. Sorsunkat általában azokhoz szoktuk mérni, akik előttünk és felettünk vannak, — legalábbis a mi véleményünk szerint. Istennek más a szokása. Ö a mélybe tekint. Az egyszerűekre, a szegényekre, azokra, akikkel más nem igen törődik. Meg kell tanulnunk Isten szemével tekinteni az emberekre. Azokra nézni, akikre ő rátekintett s akiken jóságos szeme megpihent. S meg kell tanulnunk szeretni őket, nemcsak szóval, hanem cselekedettel is. A gyermekeket, az özvegyeket és árvákat, a szenvedőket, a beteget, az elhagyottakat. Az Isten „kicsinyeit”, ahogyan Assziszi Ferenc nevezte őket. Isten a Jézus Krisztus arcával tekint az emberre. Ezért nevezi öt Mária „megtartó” Istennek. Isten Jézus Krisztusban lesz a megtartónkká. Jézus neve annyit jelent; Szabadító. Születésének bejelentésekor Immánuelnek is nevezi őt az angyal (Máté 1,23), ami azt jelenti; Velünk az Isten! Isten azért fordul felénk és tekint ránk, hogy a megtartónkká legyen. Vagyis, hogy segítségül legyen nekünk életünk minden kicsiny és nagy ügyében, a legnagyob- ban is: akkor, amikor majd a halál révére jutunk, amikor a bűn hatalma szorongat, amikor az ö ítélőszéke elé keli állanunk. Megtartó Istenünk van, azt jelenti: sohasem vagyunk egyedül. Egy erős kéz vezet és hordoz. Mindezt Jézus Krisztusban cselekszi Isten. Tehát emberi módon, egészen közel lépve hozzánk, részt vállalva életünkből. A Názáretiben. Názá- ret leányának, Máriának gyermekében jött hozzánk a Ma- gasságos. S Őbenne van velünk, minden napon a világ végezetéig. Csak Máriát mondják boldognak minden nemzetségek? Bizonnyal őt elsősorban, mert elsőnek hallhatta és nyerhette el az emberre reátekintő Isten Irgalmas lehajlását, az életre és örökkévalóságra szóló segítséget. De bizonnyal boldognak mondhatjuk mindannyian magunkat, akik csak meghalljuk ezt az üzenetet. S meg kell, hogy teljék a szívünk magasztalással és örvendezéssel. Erről az örvendező hálaadásról ismerni meg ebben egész évben, hogy igazán volt karácsonyunk. Groó Gyula rm Ö velünk! Merre visz az út? Indulásra készen állunk most két esztendő küszöbén. De karácsony fényéből jövünk éppen: szívünkben új erő, boldog remény. 8 nem nehezítik gondok lépteinket. Bú vagy őröm vár, mi nem kérdezünk: hisz a Hatalmas kézenfogott minket! Merre? Elég, ba tudjuk: Ö velünk! A követek Tudod, hogy a napok elédsorakoznak követnek? Parancsod várják, mit vihetnek, meg vállukat mivel rakod. Szolgálatod? Gyümölcstermésed? örömöd lesz az? Bánatod? Dús követté tedd minden napod.’ Küldőjükhöz, Istenhez térnek. Legyen a Te napod! Uram, nem kérhetem, hogy egész életem legyen vasárnap! Te adsz munkát, feladatot nekem. Azért is áldlak. Mást kérek: bármit küldesz, Istenem, örömöt, bánatot, Te ragyogd be, hogy egész életem legyen a Te napod! Feesche M. után németből Pákozdy László Márton előadó körútja A debreceni református teológiai akadémia dékánja, D. dr. Pákozdy László Márton előadásokat és felolvasásokat tartott az elmúlt esztendő végén Hollandiában és Nyugat- Németországban. A magyar tudós az uttrechti egyetemen az ótestamentomi írásmagyarázat problémáiról, Drie- bergenben pedig a magyar protestantizmus mai útjáról tartott előadást. Ezenkívül előadásokat tartott Pákozdy professzor Stuttgartban, Hamburgban, Essenben, Düsseldorfban és Recklinghauser.- ban. Harc az írástudatlanság ellen A brazíliai Evangéliumi J Egyházszövetség ez esztendőben harcot indít az analfabétizmus ellen. Mintegy ötmillió brazíliait tanítnak meg írni és olvasni. Valamennyi egyházi épületben, gyülekezeti házakban, tanfolyamokat dítanak ebből a célból. THOMAS S. ELIOT angol költő kritikai megjegyzéseket tett az új angol biblia-fordítás stílusa ellen. Pál apostol nyomában - DAMASZKUSZ A damaskusi Omajad-mecset és környékének látképe EGY, RÉGI LEGENDA SZERINT ÁLLÍTÓLAG MOHAMMED, amikor egy tevehajcsár kíséretében először állt meg Damaszkusz előtt és felragyogott előtte a város, így kiáltott fel: „A halandónak egy Paradicsom adatott. Itt fekszik a földi. De mert én az égi Paradicsomot akarom elnyerni, erről le kell mondanom.” E szavakkal hátat fordított a városnak, anélkül, hogy átlépte volna kapuit. Sok bennszülött mohamme- dán valóban a mai napig azt hiszi, hogy az elveszett Paradicsomnak valahol itt, Damaszkusz környékén, kellett lennie. Észak—déli irányban húzódik az Antilibanon pompás hegyvonulata. Legkiemelkedőbb csúcsa egészen délen a 3000 méter magas fenséges Herroon mélyén csillogó fehér hósisakja még Galileából is látható. Ez a hatalmas hegylánc egyidejűleg határt szab a szörnyű arab sivatagnak is, amely innét mintegy 1000 kilométerre terjed ki kelet és délkeleti irányban. Egy helyen megtörik a hegylánc. Vad hegyifolyó ásta ki itt mélyen a hegyet valamikor a ködbevesző őskorban. Itt gyülekezik össze a hegyekről alárohanó víz. Ahol megszűnik a hegyvonulat, ott fekszik Damaszkusz ősrégi városa, ES-SAM, ahogy az arabok nevezik. A folyó hét ágra szakad és így folyik át a városon. A friss víz eljut mindenhova és kellemes hűvösséget áraszt. Majd elhagyva a várost, ellátja vízzel még a termékeny környéket is széles sávokban. Aztán, néhány kilométerrel odébb, elnyeli a vizet a halálos sivatag szomjas torka. Damaszkuszból és közvetlen környékéből azonban a hegység és a sivatag között csodálatos oázist varázsolt. Joggal nevezik „MARADA”-nalc, hűvösségnek. A HELY BUJA TERMÉKENYSÉGE KÖVETKEZTÉBEN már a legrégibb időben emberi település jött. itt létre. A Biblia tudósít arról, hogy Ábrahám is átment egyszer Damaszkuszon. Ugyancsak a Biblia beszéli el, hogy Dávid védőőrséget helyezett el ebben a városban, amikor- országa határait messze északig kiterjesztette; hogy Aháb király kereskedőinek külön bazár-utcája volt itt;... „avagy nem jobbak-e... Damaszkusz folyóvizei Izrael minden vizeinél ... ?” — kérdezi Naá- mán, a Szíriái százados Eli- zeustól, aki őt bélpoklosságá- ból kigyógyította. Izrael története számtalan kapcsolatot mutat Damaszkusszal. SZÁMUNKRA, KERESZTYÉNEK SZAMÁRA, DAMASZKUSZ PÁL ÁLTAL lett jelentős várossá. Már jóval Jézus születése előtt letelepedtek itt kereskedést űző zsidók. Számuk egy idő után mintegy 20 000-re emelkedett. Nem csoda tehát, hogy István megkövezése után sok keresztyén itt keresett menedéket, úgy, hogy a városban csakhamar helyi keresztyén gyülekezet jött létre. A jeruzsálemi Nagytanács azonban meg akarta akadályozni, hogy az a tűz, melynek kioltásán éppen akkor fáradoztak Jeruzsálemben, másutt lángoljon fel. A férfi, akit a feladat végrehajtására kiválasztottak, Gamaliel ifjú tanítványa: Saulus volt. Széleskörű felhatalmazással indult útra egy állami karaván élén. A fárasztó utazás után már feltűntek tekintete előtt a város tornyai. Ekkor jön a váratlan fordulat: Maga a megdicsőült Krisztus áll az üldöző útjába. És most kísérői bevezetik a városba a megvakult, külső- leg-belsőleg összetört, gyámoltalan embert. Ott azonban az üldözött gyülekezet példamutatóan viselkedik eddigi ellenségével szemben. És ez meghozza a maga gyümölcseit: Három nappal később az eddigi keresztyénüldöző megkeresztelkedik és nyomban gyújtó bizonyságot tesz Krisztusról a zsinagógában. Az üldözés elől most már neki kell menekülnie. Három év után, melyet „Arábiában” töltött, mégegyszer visszatér Damaszkuszba. Űjra a zsidók fanatikus gyűlöletét vonja magára a • Krisztusról való bizonyságtevésével. Minden intézkedést megtesznek, hogy most ne menekülhessen el. Csak annak a vakmerő cselnek köszönhette megmenekülését, hogy a falon át eresztették őt le a koromsötét éjszakába. Ez volt végleges eltávozása a városból. Nagy kiterjedésű missziói tevékenysége nem tette többé lehető- yé számára, hogy a gyülekezetei meglátogassa. Mégis, egész életében sohasem felejtette el Pál, hogy lelki élete szempontjából az ottani keresztyének milyen döntő fontosságú szolgálatról tettek tanúságot. DAMASZKUSZ MÉG AZ EGYHÁZTÖRTÉNET KEZDETI IDEJÉBEN is fontos szerepet játszott. Nagy egyházi tanítókat adott az egyháznak, például Damascenus János is innen való. Róla mesélik azt az alig hihető dolgot, hogy ő volt Walid kalifa legbizalmasabb tanácsosa. Nyilván azért született ez a vélekedés, mert a mohamme- dánok hódítása után a főtemplom hosszú időn keresztül közösen használt óhítati- helye volt a mohammedánok- nak és a keresztyéneknek. Mindenesetre ritka példája volt ez akkor a vallási türelemnek! Kétségtelen, hogy később ennek a templomnak alapfalaira épült a hatalmas Omoj ad-mecset. Damaszkusz ma mintegy 530 000 lakosú város. Mint a Szíriái Köztársaság fővárosai rohamosan fejlődik, és az a becsvágya, hogy hatalmas és pompás épületeivel ne maradjon el egyik európai főváros mögött sem. Figyelemre méltó, hogy ebben a modern fővárosban még láthatók Pálnak és korának eredeti emlékei. Ilyen például az „Egyenes utca”, amely ma is még mintegy 1500 méter hosszúságban nyílegyenesen szeli át az Óvárost. Aztán itt van „Judás-háza”, mely az évszázadokon át tartó feltől tődé« következtében több méterrel mélyebbre került a talajban. Aztán az a hely, ahol állítólag lebocsátották a falon át Pált. Különösen mély hatást válthat ki a „Judás házá”-ban tett látogatás. A falak nyers, többnyire faragatlan kövekből készültek. Az épület belseje egyszerű, minden dísz nélküli kápolnának van kiképezve. Itt nem nehéz, hogy valaki visszaszálljon képzeletében azokba az időkbe, amikor egy Ananias nevű férfi odalépett a megvakult Saulus- hoz és „kedves testvéreként" köszöntötte. Itt a szó legmélyebb értelmében úgy érzi az ember, hogy Pál apostol nyomában lépked. E. Bosler után •Gádor András A hagyomány híven megőrizte Damaskusban az „Egyenes utca” vonalát, bár a Pál apostol, ideje óta eltelt 19 évszázad alatt mintegy két méter magasságban törmelék födte be azt *
