Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-02-11 / 7. szám

I • me Kulturális Szemle KÓRUS-ELET MAGYARORSZÁGON A mai Magyarországon vi­rágzó kóruséletet tapasztalunk a vidéken és a fővárosban egyaránt. A kórus nagy ne­velő. Tudta ezt Kodály Zol­tán, a magyar kóruséneklés atyja, amikor megindította az „Éneklő Magyarország” moz­galmát. Ma már 6—12 éves gyermekek is természetes könnyedséggel, tökéletesen egyöntetű artikulációval éne­kelnek több szólamban, Még néhány évvel ezelőtt álmodni se mertünk volna arról, hogy százezernél na­gyobb tömeget mozgatva, 2000 énekkar fog rendsze­resen működni hazánkban. Csak a fővárosban, magában, 200. Szegeden, Debrecenben, Pécsett 10—10 énekkar szere­pel, A Népművelési Intézet gondozásában főiskolát vég­zett pedagóguskamagyok tart­ják kézben, megfelelő műsor- politikai irányítással, a tár­sadalom legszélesebb rétegei­ből, értelmiségiekből és kétke­zi munkásokból összeálló kó­rusainkat, dalosünnepekkel,. rendszeresen tartott vendég- járásokkal bővítve tapaszta­lataikat. Ezeken a dalostalál­kozókon a lakosságot is be­vonják, szinte észrevétlenül, izgalmas és szép mozgalmak­ba, énekszóval teremtve meg az összhangot. Ezek a „néhány órák” megsokszorozódnak és hatalmas viszhangot keltenek túl az országhatárokon, szoros együttműködést létesítve a nemzetközi énekes megnyilvá­nulásokkal. Az éneklő Ma­gyarország akkor vonta kü­lönösen magára a figyelmet, amikor a múltév nyarán el­sőnek rendezte meg a nemzet­közi kórusversenyt a 600 éves Debrecen városában. E ver­senyre 110 számításba jöhető énekkar' közül választották ki a 31 legjobbat, továbbá 30 együttes az országos kulturá­lis szemle záró dalosünnepén összkarokban lépett fel. Kö­zel 5000 muzsikus-vendége volt Debrecennek ezekben a napokban, öt kóruskategóriá­ban (gyermek, női, férfi, ve­gyes és ifjúsági) 45 énekkar, mintegy 1800 szereplővel vett részt, köztük 14 külföldi (szovjet, lengyel, csehszlovák, román, bolgár, kelet- és nyu­gatnémet, francia, olasz és angol) együttes. Ez a nemzetközi kórusver­seny igen érdekes kísérletnek bizonyult és gazdag tapaszta­latcserével járt. Azzal a fon­tos tanulsággal szolgált, mi­lyen óriási fejlődést ért el a magyar kórusok színvonala. A magyar kórusok vitathatat­lan fölényét igazolta az a kö­rülmény is, hogy a díjak kö­zül tizenegyet magyar kórus nyert. Általános, szinte min­den együttesére jellemző a biztos intonáció, a dús, erő­teljes hangzás és a színes hangvétel. A legjobb szláv énekkarok megmutatták, milyen áz ideá­lis kórushangzás. A Gorbunov Kultúrház vegyeskarának és a szófiai Kaval Férfikarának ereje a széles dinamikán moz­gó, nemes tónusú hangzás. Ezt a teltszépségű hangzást énekesek szakszerű kiváloga­tásával nem lehet Mérni. Eh­hez még elkerülhetetlenül szükséges, hogy egyszerre fej­lesszék ki kartechnikai ráter­mettséggel a hangadó szervek­kel való fölényes, biztos bán- nitudást és a többszólamú vo­kális kifejezés igényeihez árnyalatnyi pontossággal al­kalmazkodó muzikalitást. Ezt az igényt a versenyben részt­vevő magyar együttesek kö­zül leginkább a miskolci ze­neiskola női kara és az „Acél­hang” férfikara közelítette meg. A másik fontos tanulsá­got az előadói színvonal sok­színűsége eredményezte, A sokszínűség új gondolatokat is érlelt. Többféle kultúra rep­rezentatív bemutatása több nyelvű zenei fesztiválok se­gítségével megoldaná azt a problémát is, hogy nagyobb teret kapjanak a modem mű­vek és tisztázná az előadói stí­lusokat hangzás, intonáció és formálás tekintetében. A tours-i Jean Ockeghem-kórus, melynek előadásmódja az év­százados franciá chansonének­lés népi-nemzeti hagyomá­nyaiban gyökerezik és éppen- ezért előadásmódja erősen kü­lönbözött attól, amit a mi kó­ruskultúránk hagyománya ki­alakított, vetette fél azt az életrevaló ötletet, hogy meg lehetne honosítani esti hang­versenyeken egy-egy testvér kórus-pár kiválasztását. Pél­dául francia—magyar, szov­jet-olasz, német—angol stb. A modern s legmodernebb művek egyetlen lehetséges módjára hívta fel a figyelmet a hamburgi Monteverdi Kórus szereplése, meggyőzően érzé­keltetve, hogy a XX. század bonyolultságát tükröző alko­tások csakis a kompozíciós technikát világosan érvényre juttató plasztikus előadásban számíthatnak megértésre és őszinte sikerre. — Az olasz kórusok nem értek el számot­tevő helyezést, de utolérhetet­len irammal oldódtak fel a muzsikában. Llongollenbe 15 éve járnak a kórusok, de elsősorban a világ egyik részéből. Ebben a kis városkában sűrűsödik ösz- sze a walesi hagyományok, nemzeti kincsként őrzött, sok érdekes tapasztalása. Ennél szebb és nagyobb küldetést teljesített a debreceni nem­zetközi találkozó a legkülön­félébb kóruskultúrákkal: meg­testesítve a népek barátsága eszméjének gondolatát Halts Géza BERZEVICZY GERGELY AZ ELSŐ MAGYARNYELVŰ KÖNYV Ozorai Imre: VITAIRAT MESSZELÁTÓ, ORSZÁG- MENTŐ TEVÉKENYSÉGE a nemesség körében nagy visz- j;za tetszést keltett. Még a li­berális gondolkodású Ka­zinczy Ferenc is felháborodik: ..Egy meggyalázott nemzetet úgy festeni igazságtalanul, hogy frigyei nevessék, gyűlöl­jék: szintúgy barbarus-, minta' parasztot földesúri- módon nyúzni.”­Széchenyi István, Kossuth Lajos, a reform korszak diadalra vitte a reformeszmé­ket és azokat az 1848. évi or­szággyűlés törvénybe iktatta. Híve volt a vallásszabadság­nak; a vallás egyenlőségének. Harcol a protestánsok sérel­meinek orvoslásáért. Mint a tiszai evangélikus egyházkerü­let felügyelője, fáradhatatla­nul' tevékenykedett egyhá­zunk fellendülésén, NAGY JELENTŐSÉGE VAN Berzeviczy közgazdasági tevé­kenységének is. „Szerencsét­len sors uralkodik Magyar- ország felett” — írja. —, „Ter­mészetes gazdasága s köz­ponti fekvése dacára az észak és dél között és oly nemzet által lakva, mely testben, lé­lekben erős, tehetséges, vitéz, bátor, hősies, mégsem emel­kedett a jólét, a hatalom és tekintély azon fokára soha, melynek elfoglalására alkotta azt a természet.” Bécsbői kormányozzák és Magyaror­szággal úgy bánnak, mint egy tartománnyal. Az osztrákok kizsákmányoló gyarmati poli­tikája minden egészséges fej­lődésnek útjában van. Ezen csak úgy lehet segíteni, hogy­ha sikerül a magyar termé­nyeknek a bácsin kívül más piacot teremteni.. Ezt oly­képpen vélte megvalósítható­nak, ha olcsó közlekedési utat teremtünk az északi or­szágok felé. így jött arra a gondolatra, hogy Szepességről hajózható víziutat kell létre­hozni. Vajon lehetséges-e ez? Erről személyesen akart meg­győződni. Két utat tett meg ezért, 1796-ban és 1807-ben. Az első utat részben vízen, részben szárazon tette meg (1763—1822) Krakkón, Varsón át Danzigig, a másik utat pedig kizárólag vízen a Poprád, Dunajec és Visztula folyókon át Varsóig. Mindkét útján tárgyal a fo­lyók mentén fekvő nagyváro­sok kereskedőivel. Örömmel tapasztalja, hogy különösen a danzigi nagykereskedők, mi­lyen megértéssel, helyeslés­sel fogadják elgondolását, sőt a porosz király egy megbí­zottja hajlandó ennek meg­valósítását elő is Segíteni. A Magyarországból jövő ter­ménycikkeknek azért örültek, mert mint erről Berzeviczy meggyőződött, ezeken a terü­letekén az angol világkereske­delem méregdrágán értékesí­tette árucikkeit. Ennek ellen- súlyozására alkalmasnak lát­ták a Berzeviczytől tervbe vett északi víziút felhaszná­lásával az árucsereforgalmat a könnyen megközelíthető Magyarországgal. már első Útjáról egy nagyobbszabású könyvében számol be, amely különösen nagy feltűnést kell a külföldi kereskedelmi körökben. Ki­váló nemzetgazdászok üdvöz- lik őt. A göttingai Tudomá­nyos Akadémia e munkájáért tagjának választja. Ez Berze- viczyt reménységgel tölti el. Hiszen idehaza is a „Magyar Tudományos Gyűjtemény” behatóan méltányolja e tanul­mányait. Második útja után aztán alapos felkészültséggel írott több felterjesztésében a Helytartó Tanácsnál, sőt az uralkodónál is . szorgalmazza tervének megvalósítását. Az üzletemberek pedig nemcsak érdeklődnek Berzeviczy esz­méje iránt, de egy közülük: Schweickhart „Entwurf zu einer nordischen Hanglungs- Gesellschaft” név alatt emlék­iratot is szerkesztett, amely­ben megfelelő tőke-erővel egy kiviteli társaság megalakításá­ra tett javaslatot. Az alapító okmányt Eszterházy Ferenc gr., Eszterházy Mihály gr., Bertzenheim herceg s Schwe­ickhart írták alá. Ezek képez­ték volna a vállalat igazgató­ságát. Ez a magyar északi ke- I reskedelmi részvénytársaság 12 évre lett volna alakítandó 300 000 Ft. alaptőkével. A MAGYARORSZÁGON Átvezető északi vízi üt kedvező fogadtatása Berze- viczyt egy még nagyobb sza­bású tervének megvalósítá­sára ösztönözte. A nyugat-európai, elsősor­ban az angol világkereskede­lem Berzeviczy korában nagy kerülő úton, Dél-Afrika meg­kerülésével (a Szuezi-csatorna még nem volt meg) az At­lanti-óceánon át méregdrágán szállította Ázsia nagyon ked­velt terményeit a Balti-tenger partján fekvő észak-európai országokba. Ez a tengeri út vitorlás hajókon két évig is eltartott. BERZEVÍCZY VÉLEMÉ­NYE SZERINT az ázsiai áru­cikkek szállítására sokkal ter­mészetesebb, jóval rövidebb és olcsóbb volna az a keres­kedelmi út, amely az Adriai- tengert a Balti-tengerrel rész­ben szárazon, részben vízen kötné össze a Kulpa, Száva, Duna, Tisza, Hernád, Poprád, Dunajec és Visztula folyókon keresztül. Ennek az útnak megvalósítása egyformán ér­deke a Monarchiának és Oroszországnak. Együtt, ilyen módon az ázsiai kereskedel­met magukhoz ragadhatnák. Ez a kereskedelmi út alkal­mas volna, hogy Kína, India, Perzsia és Törökország kara­vánokkal Európába eljuttatott terményei kkeit Oroszország nagy folvój segítségével átve­gye és elszállítsa a Balti-ten­ger és az Adriai-tenger kikö­tőihez. Ennek az észak—déli útnak mentén Trieszt. Fiume, Eécs. Pest, Tokaj, Kassa, Lőcse. Danzig, Stettin. Stock­holm, Pétervár, Konstantiná­poly, Várna, Odessza. Azov, Asztrakán, Smyrna, Alexand- I ria egymásnak kezet nyújta- " nának. Az ily módon fellen­dülő kereskedelem sikerét még inkább biztosítaná a sza- badkereskedalem, vagyis, ha az érdekelt országok között a határvám megszűnnék. (Folytatjuk) Gömörv János ABBAN AZ ESZTENDŐ­BEN, amikor Augsburgban birodalmi gyűlést tartott a császár és ezen a gyűlésen felolvastak egy különös han­gú hitvallást; amely azóta az Ágostai Hitvallás nevet vi­seli; és abban az esztendőben, amikor Ferdinánd egy olcsón szerzett győzelem után, mivel Bécset nem tudta a török el­foglalni, Buda alá vonult, mert vissza akarta szerezni az országot a másik trónkövete­lőtől, Zápolyaitól; — abban az esztendőben, vagyis 1530- ban megjelent Krakkóban egy dunántúli magyar diák: Imre. Az egyetemi matrikulába születési helyéről így jegyez­ték be: Ozorai. Megjelent, mint egy üstökös, ahogyan a XVI. század első harmadában megjelentek a kereső, kutató, igazságot szomjazó lelkek és igen gyorsan el is hagyta Krakkót, hogy azután egy év múlva feltűnjék Wittenberg- ben, ahol eddig két magyar diák előzte meg. Sylvester Já­nos és Dévai Biró Mátyás. WITTENBERG, AHOL LUTHER MÁRTON ÉS ME- LANCHTHON FÜLÖP kated­rája az új európai szellem, a reformáció képviselője; úgy vonzza a külföldi diákokat, mint mágnes a vasat. Aho-' gyan egy korabeli feljegyzés­ből tudjuk: „íme a bölcsesség itt épité fel a maga csarno­kát ... eljöttek ide minden nemzet fiai, Európa földéről, olaszok, franciák, spanyolok, angolok, skótok, a sarksziget lakói, hunnak, illírek, seythák, északról, keletről, délről és nyugatról.” Vagy ahogyan Me- lanchthon írja egyik levelé­ben : „Vacsorám nál az tizenegy nyelv volt képviselve: latin, görög, héber, német, magyar, stb.” Amilyen tüneményes meg­jelenésük, olyan tüneményes a munkájuk. Észak, kelet, dél és nyugat országútjainak nyugtalan vándoraivá lesznek,, bebarangolják a művelt műveletlen világot. És mint egykor az apostolok, Krisztus parancsától űzetve, ezek is egy belső titkos láz nyugta­lanságával viszik az emberek közé a felismert újat, amely ledönti Róma mindenhatósá­gát, amely az Isten és ember között feszülő akadályt félre- tólja .az útból és friss, embe­ribb mondanivalóval új él­ménnyel gazdagodva lépnek a színre. Milyen csodálatos, hogy eb­be az űj lüktetésbe, ebbe a friss vérkeringésbe bekapcso­lódtunk mi magyarok is. A XVI. század sötét, számunk­ra végzetes megsemmisítést tartogató csapása mögül úgy mosolyog ránk a hit, a nem­zeti hang és öntudat, a meg­szólaló- zamatos magyar nyelv, mint borús égről a sugárzó nap. Milyen különös, hogy a tépettségünk és taposottsá- gunk és szerteszórtságunk el­lenére megszületik a közös kapocs, amely magyart a ma­gyarral tudatosan összefűz, A NEMZETI NYELV, amely­nek mámoros szónokai és apostolai Wittenbergből ro­hannak haza, hogy a pásztói- nélküli nyájat egybetereljék. Valóban veszély van. Tán nagyobb is, mint azt felmér­ni lehetne. AZ ORSZÁG ELVÉRZETT MOHÁCSNÁL es az a más­fél évtized (152p—1541-ig), amely idő alatt a török nem pacifikálta az országot a bel­ső válság és viszály ásta mé­lyen alá az egységet. Ebben a válságos szalca.szban — ta­lán ezért is inkább — jelen­nek meg a magyar városok­ban és falvakban az evangé­lium buzgó hírnökei az új üzenettel, amely tüneményes gyorsan válik magyar üggyé. A puszták népének ügyévé vált, ahol együtt járt a vi- gasztálódás a szabadulás utá­ni vággyal, amely végül is a feudális kereteket akarta szét­feszíteni. Hogy korai volt és hogy könnyen tapostak rá a futótűzre, ez nem a magyar reformáció gyengéje, vagy hi­bája volt. Dózsa ügye is elbu­kott hosszú századokra, de Dózsa szelleme valahogyan ott bújkált és lappangott 400 éven keresztül a magyar re­formáció köntöse alatt. OZORAI IMRE, a DUNÁN­TÚLI OZORÁRÓL INDULT EL. Nem tudjuk, mikor szü­letett. Első írásos nyom életé­ről Krakkóban és Wittenberg- ben van, (1530, 31). A követ­kező nyom már olyan jelle­gű, amely őt egyszerre a ma­gyar lufheranizmus és ma­gyar kultúra elsői közé emeli. 1535-ben, amikor Ozorai Im­re Békés megyében, Békésen prédikátor, jelenteti meg az első magyar- nyelven kiadott, nyomtatott könyvet. Ez a könyv új kiadást ér meg 11 év múlva (1546) és valószínű­leg él még akkor a könyv szerzője, Luther tanítványa. És amilyen észrevétlenül bukkant fel az ismeretlenség homályából, ugyanolyan vá­ratlanul tűnik is el szemünk elől. Nem is tudunk életéről többet, mint ezt a néhány gyér adatot Arról az Ozorai­ról, aki az első hiteles lutheri reformátor. KÖNYVE PEDIG „... AZ ELSŐ EREDETI MAGYAR NYELVŰ NYOMTATOTT KÖNYV”-azért kell hangsú­lyoznunk, hogy eredeti, mert fordítások már előtte is meg­jelentek, — egyszersmint az első lutheri szellemű magyar írás. Fontos dolog ez. Mutatja, hogy magyamyelvűség és re­formáció mennyire rokon fo­galmak. Nemzeti nyelvű iro­dalom, könyvnyomtatás, re­formáció, egymáshoz szorosan kapcsolódó mozzanatok a ma­gyar művelődés történetében. Ezek után nem lenne meg­lepő, ha Ozorai Imre müvei­ről kötetekremenő irodalom szólna. Hiszen kétszeresen el­ső! De nem így van...” — ál­lapítja meg Nemeskürty Ist­ván, az Ozorai-kutató. És vele együtt kérdezzük, hogy miért nem? Igaz, hogy Ozorai Im­rétől más mű nem maradt fenn. Az is igaz, hogy a fenn­maradt, fellelhető példányok is hiányosak, ugyanannyira, hogy müvének címét is az irodalomtörténet adta meg, mert a címlap is hiányzik. (A tartalomból így állapították meg a címet: „Krisztusról és az ő országáról, valamint az Antikrisztusról és annak or­szágáról.”) A gyér irodalom mögött is inkább az a vita csendült ki, hogy a reformá­torok melyik reformációi irányzathoz tartoznak? Tehát van mit pótolni. A magyar könyvkiadás ezt a hézagot és űrt pótolja, mert a múlt év végén hasonmás kiadásban megjelentette Ozorai Imre művét A KÖNYV DRÁGA GYÖNGYSZEME A MA­GYAR IRODALOMNAK és nekünk evangélikusoknak kü­lönösen jelentőségteljes. Aho­gyan megjegyeztük, ez az el­ső magyar lutheri írás! És ha határkő a reformáció törté­netéből Luther 95 tétele, vagy az Ágostai HRvaYläs, akkor ilyen jelentős határkő a ma­gyar reformáció esetében Ozo­rai Imre: „Krisztusról és az ő országáról.,.” című köny­ve. Az a teológia, az a taní­tás, amely a műből átsüt, iga­zi wittenbergi szellem. És az az eszköz, amellyel munkába lendül, igazi magyar eszköz, a magyar nyelv és annak gazdag lehetőségei. 427 ÉV TÄVLATA BON­TAKOZIK KI ELŐTTÜNK a mű forgatása közben. És az ember olvasás közben a nyelv szárnyain száguld, ebben a nyelvben dallam, tűz és ihlet van, ez a mi nyelvünk! Ozo­rai még egy sajátossága bon­takozik ki a könyvből. Műve az egyszerű népnek szól, az egyszerű nép nyelvén. Szám- talon példája a mindennapi életből vett példa, amely egy bizonyos környék, Várad és Gyula közötti földrajzi terü­let egyszerű lakóira szűkül le. „Ha a gyulai plébános két- hétiglen, avagy egy hol- napiglan oly embereket nem tartaná, hogy kik Urunknak testét-vérét hozzájuk vegyék, ha képes volna, hogy a plé- bánus oly jámbor volna, mint Istennek angyala, sem tarta­nák a plébánosságban.” És: „Ha Váradon vannak, azt mondják: Uram, szent Péter imádj érettem.” — Ha csak ezt a két példát hozzuk is, kitűnik Ozorai tájhelyzete és ezen túlmenően azok a szemé­lyek, akik ellen a harcot meg­hirdeti. A célpont a pápás egyház, amely megérett a re­formációra és amelyik egyház személyeiben követ el sok hi­bát, mégpedig életével és egy­házi tevékenységével okozza a botránkoztatást. (Mise, papi nőtlenség, világi kényelem, stb.) OZORAI HARCOL, de nem úgy. ahogyan a későbbi hit­vitázók. akik sokszor igazán nem válogatnak az eszközök­ben. Ő megmarad a hűvas tárgyilagosságban és mintegy abban a reményben születnek meg gondolatai, hogy az egy­ház hamarosan elsajátítja a reformáció igazságát, Már csak a vakok botorkálnak. Ozorai a vakok szemeit nyi- togatja. Ozorai művét, és a magyar reformációnak sok értékes „zsengéjét” beitta akkor a magyar föld, a magyar lélek. Ma ezeket a műveket kezünk­be vehetjük azzal a megille- tődöttséggel, amellyel ilyen drága kincset kézbevenni il­lik, és köszönettel gondolha­tunk az Akadémja kiadójára, Varjas Bélára, aki a hason­más szövegét gondozta és szerkesztette, valamint Ne­meskürty Istvánra, aki a kí­sérő tanulmányt írta. Rcdey Pál SZTRÁJKOLÓ EGYHÄZFI Mühlbach Oberpfalz. Egy •héten át „Időtlenül” éltek a mühlbachiak, mert Martin Krauser egyházfi sztrájkba lépett és nem volt hajlandó többé felhúzni a toronyórát. A harangozót már régóta bosz- szantotta, hogy a toronyóra naponkénti felhúzásáért egész évre csak 50 márkát kapott. Amikor fizetésemelési kérését elutasították, sztrájkba lepett és ezzel kikényszerítette az emelést. DR. HAUG PÜSPÖK NYUGALOMBA VONULT A württenbergi tartományi egyház püspöke dr.' Martin Hang 1962. március 31-én nyu­galomba vonul. Erre a lépesre a már • ifjúságától egyre rosz- szabbodó hallása kényszeríti. Haug püspök, aki 1948. de­cember 14- n lett püspökké, a Németországi Evangéliumi Egyház Tanácsában viselt tag­ságát megtartja. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962. február 11-én Deák tér de. í>. .(úrv) Hatenscher Károly, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 5. Tra.ji.ler Gábor du. B. Szeretetvendégség: Ha-.e., sehe Károly Fasor de. fél 10. Biá :y j jós de. ll., du. 6. Blázy Lajos Dózsa. György »it 7. de. fél 10. Üllői út, 24. de. fél 10. Griin- valszky Károly de. 11. (úrv) Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 10. (úrv) Fodor Ott- már du. 5 Vallásos délután: Csá­kó Gyula Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 7« 12. Fodor Ottrnár Tbaly Kálmán utca de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai, Zol­tán Kőbánya de. 10. du. 5. Sze­retetvén dégség Utásjc u. . de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ll. Szabó István du. 4. Sze­retetvén dégség Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 11. Szabó István Fóti út de. 11. Nagy .István Váci út de. 8. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákos­palota MÁV-telcp de. 8. Rákospa­lota Nagytemplom de. lö. Rákos­palota Kisiemplom du. 3. Rákos­csaba. de. S. Békés József Rákos- begy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de« fél 11. du. fél Pestújhely de. io. Kürtösv Kál­mán Sashalom de. 9. Karne» Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Kar ne ;■ A goston. Bécsikapu tér de. .9. Várad> Lajos de. U. Várady Lajos du, 7. Schreiner Vilmos To rocké tér de­lel 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Csákó Gyula de. 10. (úrv) fü- löp Dezső du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. ll. de. 9. Rutl- kay Elemér de. 11. Ruttkay Elé­rőé r este fél 7. Károlyi Erzsébet Pestbidegkut de. fél ll. Szelényi Zoltán Diana út de. fél 9. Szelé­nyi Zoltán Kelenföld de. 8. (úrv) Rezessy Zoltán de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán din 6. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. Vámos József Nagytétény de. 8. Kelenfölgy de. 9. Visor­ia i Róbert Budafok de. II. Visron- tai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. dü. 6. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom