Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-06-17 / 25. szám

tCP, BÉRM, BP. a.

A MEGFOGHATATLAN

SZENTHÁROMSÁG

AUGUSTE RODIN (1840—1917) francia szobrásznak van egg alkotása: két egymás felé hajlított emberi jobb — kéz —, mintha közrefogna valamit. Ám közöttük csak az „űr” tátong. Azt akarja kifejezni vele a művész, hogy két ember megkísérli megfogni a „megfoghatatlant”, de ebben a vággyal teljes mozdulatban mégis, minduntalan csak e gym ás sál találkozhatnak. Lehet-e az ember hivő vágyát, keresését és kérdését megrendítőbben kifejezni, mint ezzel a két beszédes kézmozdulattal? Keresünk és utánanyúlunk valami „egészen másnak”, és mégis mindig csupán „hozzánk hasonlót” vagy önmagunkat találjuk meg. Magasabbra nem ér fel a kezünk.

De, ha megtörténik az a csoda, hogy Az, Akit mi soha 'megfogni nem tudunk, megragadhat minket, ha Az, Akit semmiféle képies ábrázolás, „kiábrázolhatóvá” nem tehet, határozott mozdulattal és atyailag „kézbevehet” minket, akkor valami olyasmi történik, amit az egyház „hitre juta s”-nak hevez...

Vajon ez a hit a regényes „perpetuum mobile” a sokak állal kutatott „örökmozgó” volna, amelyet csak fel kell húznunk, és szakadatlanul mozgásban lesz? Ha így gondolnák, akkor a hitet merő mechanizmussá és emberi produkcióvá tennék! Ám te hit nem mechanizmus és nem emberi mű!

AZ IGAZI KERESZTYÉN HIT SZENTHÁROMSÁG-HIT! Az az „igen”, amelyet a hivő ember Istenre mint Teremtőre, Jézusra mint Megváltóra, és Istenre mint Szent Lélekre mond ki. Ezt az „igen”-t ajándékul kapjuk. Annyira ajándékul, hogy azt maga a Szent Lélek ébreszti fel az ige által bennünk. Nem csupán tantétel tehát. Nem fix és befejezett valami. Nem lehetünk a hívők „mintapéldányai” azáltal, ha csupán tantételeket teszünk magunkévá. A hitben éppen az a hatalmas, hogy nem kegyes tartalmú mondatokkal van dolga, hanem magával az élő Istennel. Vele állandó „beszédes” kapcsolatban van. Mint ilyen, ugyanott lakozik, ahol az imádság. Ha eleven az imádságunk, eleven a hitünk. Ha sorvad az imádságunk, sorvad a hitünk...

Itt értjük meg Jézus igéit: „Hálát adok neked, Atyám, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztattad a kiskorúaknak...” Mt. 11:25,

Ezt JÉZUS mondja, akinek mindent átadott az Atya. Minket is, a mi nyugtalan, félénk, deprimált és ingatag szívünkkel. Vannak napok, amikor önmagunkról is hajlandók vagyunk lemondani. Ö akkor sem mond le rólunk. Mi — Lutherrel — joggal félünk attól, hogyha magunkra maradunk, köny- nyen mindent elrontunk, de az Ö Lelke megjelenik olyan hajlékokban is, ahol megjelenését kizártnak tartanók. Beleszól a pénz utáni hajszába, az üzleti élet és a mindennapok dolgaiba. Sokkal hatalmasabb, mint gondolnák. Azt hisszük, ismerjük öt, mivel sokat hallunk „Róla”. De Ö maga mondja: „Senki sem ismeri a Fiút!” Nagyobb Ő a mi gondolatainknál és mind- hzokon túlnő, amit Róla tudni vélünk. Olyan hatalmas, hogy elcsüggedt, segítségreszoruló és gondokkal terhelt emberi szíveket — imádságra mozgósíthat...

Jézus azonban nemcsak magát leplezte le. Arra is van hatalma, hogy kinyilatkoztassa nekünk az ATYÁT! Az Atyáról is van ismeretünk, de ez is csak töredékes ismeret. A Róla szóló szavak és megfontolások nem visznek közelebb Hozzá. Dicsérjük Öt, de „talányként” is kezeljük. Védelmünkbe vesz- szük, ha úgy érezzük vádakkal illetik, ugyanakkor átszenvedünk órákat, amelyekben Jöb feleségének szavai csengenek bele: „Átkozd meg az Istent és azután halj meg!” Ide-oda hányódunk az öt megillető „igen” és az Öt megtagadó „nem” között. Megváltjuk Öt ma, de holnap bizalmatlanul kitérünk út- jából. És, ha tízszeres meggyőződésünkké vált is, hogy Ű a világ Teremtője, mégsem jutunk el odáig, hogy szívből „Mi Atyánk”-nak hívjuk. „Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú és akinek a Fiú meg akarja jelenteni” — mondja Jézus. Akinek viszont megjelenti, az nemcsak beszélni tud „Róla”, hanem imádkozni is tud „Hozzá” és kiszabadul gyötrő bizonytalanságaiból ...

És, kik azok vajon, akiknek Jézus megjelenti? Talán mi? Vagy elődeink? Vagy az utánunk jövő nemzedék? Hiszen ki ne tapasztalta volna, hogy az idő rohan és az Isten-kérdés kérdés marad, felelet nélkül; az utána való vágy vágy marad, beteljesedés nélkül. Vagy nekünk mindétig olyanoknak kell lennünk, akik szüntelenül csak a „könyörülj rajtunk” imádságát mondják el, anélkül, hogy valaha is eljutnának ahhoz az imádsághoz, amely nemcsak kérés, hanem hálaadás is, bizonyosság is?

Jézus egyszer azt is mondta tanítványainak: „Boldogok azok a szemek, amelyek azt látják, amit ti láttatok!” Mit láttak a tanítványok? Öt, Jézust, akivel és aki által Isten az Ö szívét megnyitotta nekünk embereknek, és ma is él holnap is megnyitja. Öt, aki legyőzte a halált, hogy az ember ne legyen annak zsákmánya. Öt, aki a SZENT LÉLEK által felindítja szívünket, hogy rezignáltság és kétség helyett öröm, és reménység töltse meg azt.

A Szent Lélek által ismerjük meg Öt és Benne az Atyát. Nekünk nem „új kinyilatkoztatásra” kall várnunk. Nem kell bizonytalanságban maradnunk. Akit a Lélek vezérel, az meghallja és hittapasztalatot nyer arról, hogy Jézus személyében az Atya van jelen. A Lélek nyitja meg szemünket látásra, hogy Jézus cselekedeteiben az Atya cselekedeteit lássuk! „Aki engem látott, látta az Atyát!” Ján. 14:9. Aki pedig az Atyát látja, az bele tud kapcsolódni évszázadok magasztaló énekébe: „Dicsőség legyen az Atyának, és a Fiúnak és a Szent Léleknek, miképpen kezdetben volt, úgy most és mindenkor és Örökkön örökké, ámen ...”

ZoHai Gyula

AZ ATYA, FIÜ, SZENTLÉLEK. Szentháromság egy igaz Isten nevében. Ezzel a mondattal kezdődnek istentiszteleteink. S a gyülekezet háromszoros „ámen”-nel igenli, hogy az istentiszteleten és az egyház minden életmegnyilvánulásában a Szentháromság egy igaz Isten szava és cselekedete a legfontosabb és az egyház közösségiéiben és tagjaiban Reá nézve szól és cselekszik.

Szentháromság vasárnapján az egyház ősi rendje szerint átöleli mégegyszer mindazt, amiről az egyház vallást tesz ádventtől pünkösdig és ezzel megadja az úgynevezett Szent- háromság ünnepe utáni vasárnapok alaphangját is. Ezek a vasárnapok ugyanis a Szentháromság kinyilatkoztatásán és munkáján felépülő keresztyén életgyakorlatra adnak elsősorban tanítást és útmutatást.

A keresztyénség a kinyilatkoztatás alapján vallja Istent Háromságos egy Istennek. S e j vallomást teszi azzal az alázattal, hogy hittel elfogadja Isten I

kijelentését. Ügy vagyunk vele, mint a hegymászó,' aki a hegy lábánál állva nem látja a köd- beburkolt csúcsot, de reméli, hogy a célhoz érve kibontakozik majd előtte annak teljes fennsége. így hisszük mi is, hogy a „homályon át való látás”-t az örökkévalóságban felváltja az Isten dicsőségének szemtől-szembe való látása és akkor e titok is „érthetővé” válik. Addig csak úgy tudunk róla sejteni, mint a költő, akit az egy tőn nyíló három rózsa a Szentháromság fenséges titka előtt hódolni késztetett, vagy megszégyenülve állunk meg előtte, mint AugusztinuszT a nagy egyházatya, akit vödrével a tenger vizét kicsi gödrébe hordani akaró gyermek tanított e titok előtt leborulni.

A HÁROMSÁGOS EGY ISTEN IGÉJÉBEN és munkájában Atya-, Fiú- és Szentlé- lek-Istennek nyilatkoztatta ki magát. S ez, ami nem titok.

I Isten a teremtésben és a gondviselésben — mint szerető mennyei Atyánk mutatja meg

HAJNALI DICSÉRET

Jóreggelt, Uramisten.

Egyszerű szívvel hadd köszöntselek így,

bár nálad nincs reggel, sem éj, sem bármi változás,

és dicséretünkre sincs szükséged neked,

ki magad vagy a dicsőség,

hanem, mert szeretsz, azért engeded meg,

hogy hozzád szóljunk, köszöntsünk, áldjunk —

ezért tűröd kicsinyes jajgatásunkat, sívó könyörgésünket,

te mindezt érted s gondod van reánk,

mint nekünk oktalan csecsemőinkre.

Hadd induljunk előled, mint a sugár a napból,

munkánk, pihenésünk, bánatunk, ujjongásunk,

apró örömeink s bosszúságaink,

szívünk viliódzó s vaksötétbe hulló

szikrái közt a mai napnak útján;

akaratod fonalára fűzd fel perceinket,

hogy száz- és ezerszám csilloghassanak előtted —

szíveinket is te kapcsold füzérré

és tartsd össze e kötelékkel a földet,

hogy neked s egymásnak őrizzük meg rajta magunkat,

míg gyémántfényű örök reggeled lángja

kezedtől tisztult homlokunkra nem lobban.

Bodrog Miklós

IMÁDKOZZUNK

Szentháromság vasárnapja Jn 11,6—11.

Imádattal borulok le előtted Istenem, megismerhetetlen szent Titok, félelmetes és végtelen Valóság. Előtted porszem vagyok. Te vagy az „egész más”, feljebb minden elképzelésnél és emberi gondolatnál. Érzem, hogy „léted világít, mint az égő nap” de szemem bele nem tekinthet.

Hódolattal borulok le előtted és hálát adok neked, hogy lehajoltál és kijelentetted magad nekem, az embernek, aki por és hamu vagyok és megengedted, hogy ezzel a szóval nevezzelek: Atyám. Hogy Téged sejtselek a mindenség ezer csodája mögött és minden élet mögött a Te végtelen szeretetedet lássam és higyjem, hogy a te szereteted „mozgat napot, holdat, és minden csillagot”.

Dicsérlek Téged, Istenem, hogy olyan érthetően szólaltál meg Fiadban, Jézus Krisztusban, és akkor mutattad meg legjobban ki vagy, amikor bűneimet úgy viselted el, mint ahogy Ö viselte a Golgotán. Benne kijelentetted megváltó szereteted nagyságát. Köszönöm, hogy általa haza hívsz minden tékozló fiút, engem is.

Dicsérlek Téged, hogy azóta világodban, mint otthonomban élhetek és országodban mindenki számára van lakóhely. Kérlek, Uram, légy velem, hogy én is építsem tovább világodat és én is szépítsem ezt a földet, és úgy bánjak benne minden embert est véremmel, mint akik egy Atyának a gyermekei, testvéreim. Engedd tovább adnom az Ö szeretetét s vonj engem Fiadhoz. hogy én se akarjak tudni más útról, csak szeretetének követéséről.

Áldunk és dicsérünk Téged Istenünk, bogy nem vagy távol, hanem most is itt vagy. Mert nemcsak Teremtő vagy, és nemcsak az vagy, alti itt jártál egykor és szóltál Fiadban, hanem most is jelenvaló vagy Szentlélek Úristen. Hívogatsz és ébresztesz minden szívet, hogy keressünk Téged. Hálát adok türelmedért, amellyel kérésztsegem óta hívogatsz, hogy megújuljak és nem fáradsz bele közölni velem bűnbocsánatodat; hogy jóságod új életre indíthat engem.

Küldj el engem Szentlélek Űr Isten, hogy benned való hitte! szolgáljak a Te világodban az emberek között az élet és békesség útján. Ámen.

magát, — Jézus Krisztusban, Egyszülött Fiában áldozatos szeretetével a bűn és halál mélységéből ölel fel minket, — a Szentlélek pedig a béke és szeretet kötelékével von közösségbe a teremtő és megváltó Istennel és gyermekeivel, embertársainkkal. így foglalhatnánk egybe talán legrövidebben mindazt, amit a Szentháromságról az igehirdetésben megismertünk.

S ami ezután következik megint nem titok. Isten nem hagy bennünket tudatlanságban a felől, hogy milyen életnek kell felépülnie igéje és munkája nyomán.

Ha Atyánknak valljuk Öt, szívünk teljes bizalomra nyílik meg előtte. Ez kiűz szívünkből minden félelmet. Felbátorít arra, hogy az élet nehézségeivel bátran birkózzunk meg. Munkánkat jó kedvvel és reménységgel végezzük. A teremtett világot Atyáink kedves ajándékának tekintsük, szeressük és annak minden javát hálaadással használjuk.

Ha valljuk, hogy Tőle van az élet, becsüljük meg a magunk életét és azt, Isten akarata szerint, dicsőségére szenteljük és becsüljük meg másokét is, mint Istennek drága értéket és óvjuk rontástól, elpusztulástól.

HA TUDJUK, HOGY MINDENEKNEK Ő AZ ATYJA,

úgy szeressük az egy vérből teremtett emberiséget és legyen annyira gondunk az egiész emberiséget érintő minden ügy, mintha a családunk közvetlen tagjairól volna szó.

Ha tudjuk, hogy minden az Övé, — úgy használjuk azt, amihez hozzáér a kezünk, ami a birtokunkba kerül, hogy számot tudjunk adni róla öalőtte.

Ha tudjuk milyen árat fizetett az igazság, tisztaság és élet győzelméért, mi is készek legyünk minden áldozatra, hogy ez a győzelem rajtunk keresztül is érvényre jusson.

Ha tudjuk, hogy Öt a szeretet indulata hajtotta minden cselekvésében, engedjük, hogy életünk az Ö szolgáló szeretetének eszközévé lehessen.

Ha hiszünk abban, hogy ö a halál legyőzője és az örök élet megszerzője, forduljunk szembe mindennel, ami a halál leheletét árasztja világunkban és támogassunk minden jó törekvést, ami az élet fennmaradását és boldogítását tűzi ki céljául.

MINDEHHEZ A SZENTLÉLEK ADHAT VILÁGOSSÁGOT naponta az ige hallása és tanulása közben. Legyünk hát engedelmességre készen az ige hallgatása közben. Engedjük, hogy Ö irányítsa lépéseinket az Isten nagy terveiben reánkváró feladatok végrehajtására. Öt kérjük, hogy megmaradhassunk az Atyával és a Fiúval való közösségben. Erejével győzzük le, ami elválaszthat az Isten szeretetélől. Ö segítsen legyőzni minden ellentétet, ami elválaszthat embertársainktól. Tőle kérjünk erőt, hogy az emberek és népek közötti békés, hasznos, együttélésnek jó munkásaivá lehessünk. Ö táplálja bennünk a reménységet, hogy Isten szeretete győz minden bűn felett.

A sokszor hallott áldás teljesedjék rajtunk az egyházi év elkövetkező idejében és egész életünkben: „Az Űr Jézus Krisztus kegyelme és az Istennek szeretete és a Szentlélek közössége mindnyájatokkal.”

Mezősi György

Atya, Fiú és Szentlélek

Mi keresztyének Istenbe« való hitünket így fejezzük ki: hiszünk Istenben: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben,* hiszünk a Szentháromság egy igaz Istenben.

A mai vasárnap keresztyén hitünk vallásának erre as alapvető tételére irányítja figyelmünket.

HISZÜNK AZ ATYÁBAN, aki teremtő és gondviselő munkájával alkotott és védelmez bennünket. Hálával halljuk, hogy nemcsupán életünket köszönhetjük a világmindenség Urának, hanem életünk folyásában is örvendező szívvel tapasztaljuk az O jóságának és szeretetének számtalan jelét. Boldogan valljuk* hogy Isten áldó kegyelme életünk oltalmazója, verejtékezésünk sikerrel koronázója.

HISZÜNK A FIÚBAN, aki az idők teljességében testbe öltözött és Isten kegyelmes akaratának, megbékéltető szeretetének hordozójaként megjelent közöttünk. Bizonyságát adta annak, hogy a bűn minden erejénél sokkal nagyobb a mi Istenünk szeretete. Hálával valljuk, hogy a Fiú által ismét gyermekei lehetünk az Atyának.

HISZÜNK A SZENTLÉLEKBEN, aki megvilágosítja értelmünket, hogy felismerjük azt a tarthatatlan helyzetei, melybe bűneink folytán kerültünk. Áldjuk Isten Szent- leikét, hogy nem enged bennünket megnyugodni bűnös életünk sokszor kényelmes és tetszetős állapotában, hanem a Fiúhoz vonz, hogy Nála megtisztuljunk és szembeforduljunk a régi ember szerint való életf oly tatásunkkal. Hálával valljuk, hogy a Szent* lélek újjáformálja és megszenteli életünket.

A Szentháromság Isten hármas műve A SZERETETBEN EGYSÉGET ALKOT. Ügy a teremtés, mint a megváltás és a megszentelés Isten végtelen szeretetérői tanúskodik* Ezért kell nekünk is viszont* szeretetben járnunk és a szeretet parancsát beíöltenünk, (V. Móz. 6:5.)

Ezért kell ragaszkodnunk a

mi Megváltónkhoz, aki a mi üdvösségünkért munkálkodott és munkálkodik mindörökké; Ezért kell az egyetértés és együvétartozás útján járnunk* mert mindannyiunkert könyörgő tt a Fiú, hogy megmaradjunk a szerelet egységében. (Ján. 17:11.)

Ezért kell könyörögnünk a megszentelő Szentlélekért, hogy általa az Igében felis merhessük mindazt, amit Isten akarata folytán hinnünk és tennünk kell, (ÍJ. Pét 1:21.)

Mikor a Szentlélek által Istent Atyánknak nevezzük, először ezt mondjuk: „Dicsőség a magasságban Istennek!" Azután pedig ezt. mondjuk: „Békesség a földön!” Mert a? Atj'a, Fiú, Szentlélek Isten érettünk, a „jóakarat embe- rei”-ért munkálkodik.

Kühn Ernő

*

é