Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-06-10 / 24. szám

fsmepietőjelek Pünkösd U. — Csel 3, «--Cl Személyleírásokban szerepel ilyen rorat: Különös ismer­tetőjele. Ide jegyzik be a más személyektől megkülönböztető, jellemző sajátságokat. A keresztyén gyülekezet életének is vannak olyan mozza­natai, melyekről a gyülekezet felismerhető. Az első keresztyének „állhatatosak voltak az apostolok ta­nításában”. Hallgatták a Jézusra vonatkozó híradást. Ragasz­kodtak hozzá. Hiszen azt tapasztalták, hogy a nyomában hit, Krisztussal való kapcsolat, keresztyén élet támad. Ezért nem nélkülözheti a gyülekezet ma sem a Jézusra vonatkozó híradást, ezért kell élnie Isten igéjével. De a gyülekezet nemcsak Isten igéjére figyel, hanem van mondanivalója is Isten felé. Ezért tartozik hozzá kezdettől fogva életéhez az imádság. Forma, tartalom szempontjából változhatok az imádság, de lényege szerint a mi szavunk az az Istenhez Az első keresztyének naponként éltek az úrvacsorával. Ez volt a másik kapocs, mely Jézussal kötötte össze őket. Közös vacsorával fejezték be napjukat, s ez egyúttal az úrvacsora­vétel alkalmává lett számukra. Az apostolok elismételték Jézus utolsó vacsoráján mondott szavait, így emlékeztettek arra, aki velük járt. Együtt hangzott a gyülekezet kérése az Eljövendőhöz: „Jövel Urunk”! S azt tapasztalták, hogy aki velük volt, aki eljövendő, az úrvacsorán keresztül velük van. Ugyanez a mai úrvacsorázó gyülekezet tapasztalata. Krisztussal való közösségük egymással is összekapcsolta őket Ez nemcsak közös igehallgatásban, imádságban és úr­vacsorázásban lett nyilvánvaló. Egészen hétköznapi, anyagi természetű dolgokból is kitűnt. „Mindenük közös volt” — ezt olvassuk a Bibliában. Ez nem azt jelenti csupán, hogy eltűnik az enyém és a tiéd fogalma és minden mindenkié lesz. Itt az enyém jelentése aszerint módosul, hogy mire van szüksége a másiknak. Komolyan veszik, hogy ők megbízot­tak, sáfárok csupán, akiknek Isten a másik segítségére, szol­gálatára adta anyagi javaikat. De miért kell pünkösdkor ezekre emlékeznünk? Azért, mert így tárna«! élet az Ige nyomában. így az úrvacsoravétel nem­csak szokás és emlékezés. Az első keresztyénekről azt olvassuk, hogy: „az efész nép előtt kedvességet találtak.” A kívülállók is szívesen, öröm­mel látták őket. Az a keresztyénség, mely a Szentelek mun­kája által megismeri Jézust Krisztust és észreveszi a másik embert, ma is kívánatos, és kedves Isten és emberek előtt. Vértesy Rudolf Felvétel a Teológiai Akadémiára HÍREK. BETROG—HÉTRE Keresztyén komolyság — János 12, 32 — A keresztyén egyház, a keresztyén ember számára Kriszta* „felemeltetése”, azaz kereszthalála a legtöbbet, üdvösségének zálogát jelenti. Azt, mert a nagypénteken történtek Jézus Krisztus megváltói munkájának egyik csúcspontja, melynek gyümölcse: Isten bűnbocsátó kegyelme. Ezért van az idézett szentírási igénk majcf mindegyik szaván hangsúly, melyet egyformán komolyan kell vennünk. 1. Komolyan kell vennünk s erősen hinnünk, hogy Krisztus áldozatos élete és halála szerezte meg, szerzi meg számunkra az üdvösséget, az örökéletet. 2. Komolyan kell vennünk, s erősen kell hinnünk, hogy as isteni kegyelem az egész világra, minden emberre kiárad és mindnyájunkat éltét. 3. Komolyan kell vennünk, s erősen hinnünk, hogy Krisz­tus halála, feltámadása nemcsak ígérete egy eljövendő iga- zabb életnek — amit örökéletnek mondunk —, hanem mun- kálója egy jelenvaló igaz, békességszerző életfolytatásnak is, mert ebben a vonatkozásban is áll Jézus szava: ha felemel­tetem, mindeneket magamhoz vonok. — &. NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 26, 3; AP. CSEL. 2, 33. - Hűségben járni-kelni, a kegyelmet megragadni, nem emberi elhatározás dolga, hogy mégis meglegyen, azért töltötte ki Jézus a Szent- leiket. ö teremt bennünk új szívet és új lelket. A Lélek nem a magunk, hanem Isten dicsőségére és az ő nevének megszen­telésére szolgál. A Szentlélek méltó gyümölcsei bennünk: alá­zatosság, - szelídség, hosszútűrés, egymás elszenvedése, egység, békesség. Ézékiel 36, 22—27; Ef. 4, 1—6. HÉTFŐ: ZSOLT. 139, 17; RÓM. 5, 5. — Isten gondolatai­nak ez a summája: Szeressük őt! Ezt megismerni, ezt csele­kedni, erre indít a Szentlélek. Ez a szeretet kiűzi belőlünk a félelmet, és megnyitja szemünket annak meglátására, hogy Isten Ür mindenek felett. Micsoda hallatlan dolog, hogy ez az Ür mégis elhív és elküld minket az ő szolgálatára KEDD: MAL. 3, 18; JN. 3, 6. — Isten Lelke újjászüE az embert. Általa új teremtmények vagyunk, kivéve a bűn rab­ságából. Ez á hallatlan különbség. így igazán nem lehetünk: némák. A Lélek szólásra indít, és nemcsak szólásra, hanem a cselekedetekben való megújulásra is. IV. Móz. 11, 16, 17, 24— 29; Ef. 4, 17—24. SZERDA; JER. 2, 28; MT. 11, 37. — Isten az, aid Jézusban emberré lett. Az élő Isten ma is embereken keresztül bizo­nyítja meg magát. Ap. csel. 3, 1—10; Ef. 4, 25—32. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 90, 4; L PT. 5, IL — Isten örökké­való. Hatalma is örök. Az időből az örökkévalóság számára tartattunk meg a megfeszített és feltámadt Jézus által. Ap. csel. 4, 6—21; Ef. 5; 1—8. PÉNTEK: JER. 14, 8; AP. CSEL. 5, 3L — Jézus, bár Izrael reménysége volt, mégis jövevény maradt övéi között De az Atya feknagasztálta. Ap. cseL 4, 23—31; Ef. 5, 9—14. SZOMBAT: I. KIR. 8, 61; RÖM. 8, 9. — Akkor helyes az Űrhoz, való viszonyunk, ha az ő Lelke lakik bennünk. A Lélek fuvallata olyan mint a szél járása. Nem emberek kormányoz­zák őt, hanem ő kormányozza az embereket. Minden áldozatot meg kell hoznunk azért, hogy beteljesedjürtk SzéntlélékkeL Ap. csel. 8, 14—25; Ef. 5, 15—21. Kari Béla Evangélikus Egyházunk leen­dő lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadé­mián történik. Alak a Teológiai Akadémiá­vá felvételüket óhajtják, fel­vételi kérvényüket — az Aka­démia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 15-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, Vili. Üllői út 24.) A felvételi kérvényhez a kö­vetkező okmányokat kell mel­lékelni: a) születési bizonyít­vány, b) a legrtagasabb isko­lai végzettség bizonyítványa, e) helyhatósági vagy más cdyan bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, születtek foglalkozá­sét és kereseti, HL szociális vi­szonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) ke­resztelési bizonyítvány, f) kon­firmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely fel­tárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, vala­mint a lelkészi szolgálatin in­dulás okait, h) esetleges egy­házi működésről szóló bizo­nyítvány. A felvételhez szük­séges továbbá az illetékes lel­késznek és esetteg még a val- lástamitó lelkesítek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek, a jelent­kezőt részletesen jellemző bi­zonyítványa a lelkészi pályára alkalmasságáról, aki a folya­modónak a 'legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelké­szi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejű­leg levélben közvetlenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles máso­latban is lehet mellékeim. A másolatokat „egyházi haszná­latra” megjelöléssel egyház­községi lelkész is hitelesítheti Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvéteti kérvénnyel ege­idében. a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő Intézetbe is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatal­ba küldendő, részletes önélet­rajz kíséretében. A férfi hall­gatók elhelyezéséről, a tartás- díjról stb. az Intézet igazgató­ja, ár. Pálfy Miklós (Buda­pest, Vili. Puskin n. 12.) ad felvilágosítást levélben! meg­keresésre. Kérjük a lelkészeket, szíves­kedjenek az érdeklődök fi­gyelmét erre a hirdetményre felhívni.- Pünkösd mindkét ünne­pén az oltárterítő színe: piros. Pünkösd első ünnepének oltári igéje: Lk. 11, 9—13; szószéki igéje: Csel. 2, 36—38. * Pünkösd második ünnepé­nek oltári igéje: Lk. 12, 31— 37; szószéki igéje: Csel. 2, 42— 47. Délután mindkét napon szabadon választott igék. *- AZ EVANGÉLIKUS EGY­HÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Pető­fi Rádióban 1962. június 17- én, reggel fél 8 órakor. Igét hirdet: KÁLDY ZOLTÁN püspök. •- DK. GERHARD MAY, az ausztriai evangélikus egyház püspöke egyházunk vendége­ként több napot töltött Ma­gyarországon. Június 2-án, szombaton — látogatásának el­ső napján — feleségével együtt felkereste hivatalában KÁLDY ZOLTÁNT, a Déli Egyházke­rület püspökét, aki munkatár­saival együtt, szívélyes baráti légkörben tájékoztatta May püspököt magyarországi egy­házunk életéről, szolgálatáról. Június 3-án, vasárnap, May püspök a délelőtti istentiszte­leten a Deák téri templomban prédikált. Június 4-én, hétfőn a budai és pesti egyházmegye lelkészei számára tartott elő­adást. May püspök magyaror­szági látogatásáról lapunk kö­vetkező számában közlünk to­vábbi beszámolót. « DR. GLEN GARFIELD WILLIAMS, az Egyházak Vi­lágtanácsa segélyosztályának európai titkára a magyaror­szági egyházak ökumenikus Tanácsának vendégeként má­jus 30-tól június 11-ig Ma­gyarországon tartózkodik. Dr. G. Williams május 31-én, csü­törtökön, a Déli Egyházkerü­let püspökénél, KÁLDY ZOL­TÁNNÁL tett látogatást, aki munkatársaival együtt szívé­lyes beszélgetést folytatott G. Williamssal magyarországi evangélikus egyházunkról Wil­liams látogatást tett egyete­mes Sajtóosztályunkon, Teoló­gia akadémiánkon, megtekin­tette az Egyetemes Könyvtá­rat és lapunk szerkesztőségéi. Ugyanezen a napon délután, Káldy Zoltán püspök kíséreté­ben Vecsésen tett látogatást, ahol az Egyházak Világtaná­csa nevében köszöntötte az is­tentiszteleti gyülekezetét és megtekintette a gyülekezet új parókiáját. Köztudomású, hogy Vecsésen a németek által fel­robbantott templomot az Egy­házak Világtanácsának ado­mánya, a barakk-templom pótolja. Williams titkár meg­beszéléseket folytatott a bap­tista és metodista egyház kép­viselőivel is. Június 2-án, szombaton Debrecenbe látoga­tott el, ahol dr. B arth a Tibor püspökkel találko­zott. Budapesten — vidéki út­járól visszatérve, az Egyetem mes Konventtel tárgyalt. Meg­tekintette evangélikus egyhá­zunk szeretetintézményeit, va­lamint a baptista és reformá­tus egyházak szeretetintézmé­nyeit is. Pénteken, június 8-án, az ökumenikus Tanács hivatalos helyiségeiben folyta­tott megbeszélést a tagegyhá­zak képviselőivel, vasárnap, június 10-én pedig részt vett a baptisták Wesselényi utcai istentiszteletén, délután pedig a Kálvin téri konfirmandusok vizsgáján. *-A VASI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖS­SÉGE június 7-én és 8-án ülé­sezett Szombathelyen. Az ülé­sen megjelent Káldy Zoltán püspök, a Lelkészi Munka- közösségek országos elnöke. *- BUDAPEST-FASOR. A gyülekezet szeretetvendégsé- gén Várady Lajos budapesti esperes „A keresztyén humor” címen tartott előadást. A gyü­lekezet presbitériumában so­rozatban foglalkoznak a prés-, biteri szolgálat bibliai értel­mével, történelmi alakulásával és mai feladataivaL *- CELLDÖMÖLK. Rogate vasárnapján Várady La - jós, a budai egyházmegye esperese hirdette az igét a gyülekezetben. Istentisztelet után a presbitérium számára előadást tartott az Egyházak Világtanácsa múlt évi Űj- Deihi-i nagygyűléséről. • KECSKEMÉT. Május 20-án, Cantate vasárnapján a refor­mátus gyülekezet ének- és zenekarának vendégszereplé­sével. egyházzenei hangver­seny volt a templomban. *- HALÁLOZÁS^ hl Pálfy Sándor, a beledi evangélikus gyülekezetnek tíz éven át volt főgondnoka és presbitere, 87 esztendős korában elhunyt. Az elhunytban dr. Pálfy Miklós, az Evangélikus Teológiai Aka- démiá professzora, édesapját gyászolja. Szerkesztőségünk ezúton is meleg részvétét és mély együttérzését fejezi ki édesapja elhunyta alkalmából dr. Pálfy Miklós professzor­nak, szerkesztőbizottságunk tagjának. — Boldogok a ha­lottak, akik az Urban halnak meg. — Jó állapotban levő tonett szé­kek eladók a fasori lelkészi hiva­talban. Vidám emberek több sza­márságot csinálnak, a mo­gorvák viszont nagyobba­kat. A barátságos beszéd ke­vésbe kerül, de sokra képes. A megbecsülés nem azok­hoz szegődik, akik törik ma­gukat utána. Egyszerre kettőt lépni, egyszerre két falatot nyelni: nem bölcs próbálkozás. Az ismeretszerzés útján az első lépés: belátni, hogy ez az út hosszú. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajo* Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VilL Üllői út Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre 00,— Ftg fél évre 80,— Ft Csekkszámla: 20412.—VÍG. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 6 22963;2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre Igazgató SOMOGYORSZAGBAN IDESTOVA HARMINC ESZTENDEJE nem jártam ezen a vidéken. Ügy vágytam ide már, mint gyermek régen látott anyjához. Pedig nekem mostohám volt ez a vidék, miután budapesti vagyok. Akkor, tehát egy ember- öltőnyi ideje, mezítlábas kis „csavargó”-ként ütöttük agyon a végtelen hosszú napokat. Pi- tinckáztunk és a kertek alatti árok pocsolyái­ban kínoztuk a piócákat. Már a pajtások né­vére sem emlékszem. Vasgyúró parasztgyere­kek voltak, rózsás somogyi arcúak. Külön kis ország volt ez mindig: Somogyország. Itt, Marcaliban, voltam kosztosdiák egy évig. De milyen kasztos' Nyolc-tíz család látott ven­dégül, de örökös szidás mellett sem tudtam elfogyasztani soha az elém tett ételt — Nem eszik ez a gyerek = ez volt az egyik helyen a nóta. — Ej, de fim ■yás az istenadta — ez meg a másikon. A harmadik helyen két vénkisasszony né­zett mindig farkasszemet velem. És ahogy rá- könyököltek az asztalra, szemükben különös gyanú lángja lobogott. A szívükbe sose lát­hattam, de a szemük kérdőre vont szüntelen. Nem akart lemenni az étel, pedig nagyokat nyeltem. Távoztskor két palacsintát nyomtak a markomba. A palacsinták egyenesre der­medtek a szalvétában és csak a. kórház mö­gött mertem elővenni és eszegetni. Ügy érez­tem, hogy az ablakból utánam kémlelő vén- lcisasszonyok keresztüllátnak az egész falun. Dehogyis volt bátorságom megszegni az ille­met! A többi jótevőmre már nem emlékszem. A KÖRHAZAT EMLÍTETTEM. A kórház mögött üres telek feküdt. Ez a telek is vala­hogyan a mi birodalmunk volt. Nagy csaták színtere. A telek sarkában kis téglaépület állt, de még a kórházhoz tartozott. Rácsos ab­laka azonban bennünket lesett. Az egyik já­tékos alkonyaton — ma is megborzongok, ha rágondolok — hűvös kis kéz markolta meg a karomat és húzott a házacskához. Az egyéb­ként csukott ablak ihost tárva-nyitva volt. Nagy asztal töltötte ki a kis szobát. Az asztalt bádog borította. Benéztünk és földbe gyöke­rezett a lábam. Féltem és reszkettem egy­szerre. Nem tudtam elfutni, vagy levenni a tekintetem az asztalról. Félig betakarva egy holttest feküdt rajta. Elszürkült végtagjaira nem futotta a takaróból. Beteg lettem a lá­tottaktól. Itt találkoztam először a halállal. Marcali eseménytelen község volt akkor, mint tálán minden falu az országban. És mégis, amint az emlékmozaikokat egymás mellé rakom, gyermeki életem gazdag, színes képe bontakozik ki. Vasárnap délután kezdőd­tek a verekedések. Addigra az alkohol és az egy héten át visszaszorított indulat megtalálta a rést és mi gyermekek félelemmel vegyes ér­zésekkel rohangáltunk, hogy egy-egy kő, vagy dorong bennünket ne érjen. Csendőrök jelen­tek meg időnként érvényt szerezni a közbiz­tonságnak és az elfojtott somogyi indulatot puskatussal hűtötték le. A főtéren abban az időben csak egy nagy kirakat állt. A kirakatot Abesszínia térképe töltötte be. A térképen apró zászlócskák vál­toztatták csigalassúsággal helyüket. Ezek a zászlók kísérték Marcaliban a győztes olasz csapatokat Addis Abebába. És milyen lassan! Ez volt a falu újságja. Órákig nézegettem a kirakatot. Rendszerint magam, mert senkit nem érdekelt akkor az, hogy Mussolini az egyetlen független afrikai országot gyarmattá teszi. A nép számára drága volt a kenyér, a tej, a cukor, a zsír és a ruha. Marcaliban ak­kor uradalmi cseléd, napszámos, nincstelen paraszt és munkanélküli iparos élt százával. Nem a fasiszták sikere volt az izgalmas kér­dés, hanem mit egyenek és hogyan öltözköd­jenek az emberek. Ma sem tudom azonban, hogy sok család miből élt. De ezt a kérdést akkor senki sem tette feí A FALU HATÁRÁT CSAK EGYSZER HAGYTAM EL. A mesebeli hetedhétország nyitotta ki kapuit előttem. A somogyi dom­bokon túl fekvő Niklára rándult át az iskola. Amíg odakerültünk, annyi mindent hallottam róla, hogy csalódásom nem ismert határt. Tornyokat, kupolákat, palotákat, talán tün­déreket és manókat is kerestem, de hiába. Nikla is csak falu volt. De ez a falu mégis­csak mély nyomokat hagyott emlékezetem­ben. Itt élt több mint harminc éven keresztül későbbi életem egyik ideálja: Berzsenyi Dá­niel. , Tegnap, amikor korunk Pegazusán, gépko­csin robogtunk a somogyi dombok lankáinak kanyargós útjain, megpróbáltam visszaál­modni magamat ebbe a régi-régi időbe. Nehe­zen ment. Egyedül Nikla volt az, amely egybe­esett az emlékekkel. A Berzsenyi-kúria kert­jében akkor elfogyaszthattuk szerény uzson­nánkat, és az öreg fák hűvös árnyékában ját­szadozhattunk. Nem sértettük meg vele a nagy költő emlékét. A kúria ma is olyan ko­mor méltósággal fogadja a vándort, mint te­hette ezt százharminc esztendeje, amikor a „niklai remete” még ontotta a daktilusokba szedett ódákat. A kúria fölött megállt az idő. Az öreg fák zokszó nélkül szedik magukra az évgyűrűket és nem árulkodnak a nagy idők­ről, amikor az új magyar élet kiépítéséhez itt Niklán is faragták a köveket. Mennyi tévedés, hántás, sértés titkát őrzik a zsalugáterés ablakok. A kudarcba fulladt győri csata emlékétől — ahol császár ellen a császárért szégyenült a magyar nemesség, a Kölcsey-féle bírálatig —, amely búskomorrá tette Berzsenyit. Keresem az emlékek között a jól ismert sorokat, és várom, hogy az öreg fák elzúgják újra, amit az idő annyiszor el­leheti felettem: „Forr a világ bús tengere, ó magyar!" — Milyen nagy volt, s mennyire örök! S rajon­gója — magam, aki talán egy iskolai kirándu­láson szerettem belé, azóta százszor ismétlem hitvállásszerűen: „Isten, kit bölcs lángesze fel nem ér..— Hit ez, amellyel odaátiok a gyülekezet elé. AKKOR RÁÉRŐ GYERMEK VOLTAM. Ma az örökösen rohanó „modern ember” va­gyok. Régi nosztalgiával közeledtem ide Nik­lára. És bánt, hogy csak egy „miatyánknyi” időt szentelhettem Berzsenyinek.. Alig volt ahhoz időm, hogy meghallgassam barátom el­beszélését: 1945-ben barbár módon feltörték a Berzsenyi-család kriptáját. Keresték ázt az aranykeresztet, amelyet a költő a Tudomá­nyos Akadémiától kapott. A kriptából az ö csontjait is szétszórták. A csontokat barátom néhány hívével szedte össze és helyezte visz- sza, hogy nyugalmát a nagy világégés után folytathassa békésebb napokban a költő. A márványba vésett sorok örök szimbólumává lesznek e cselekedetnek: „Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de ó, nem, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják.” (Fohászkodás) Fényképezőgépeink kattognak. A gépesített emlék&et sivár ’ képpel akarja pótolni azt, amit az ember csak a helyszínen érez. A ki­csiny temető közepén mesterséges domb van. A dombon messziről látható obeliszk áll. A síremlék. Körülötte a somogyi magyarok alusszák örök álmukat. Akik még oly keveset értettek meg Berzsenyiből, de akiknek uno­kái ma már megbirkóznak a klasszikus költé­szet súlyos mondanivalójával. A kemény kis kobakok már tudják, hogy a „kísérlet” sike­rült. A görög verslábak és versmértékek gyö­nyörű csengést kaptak a magyar szóban. Er­dőst Szilveszter, Berzsenyi, Vörösmarty és a többiek szakadatlan sora kultúránkat átitatta, gazdagította és e termésből bőven jutott sok fees falat Európa asztalára. Rédey Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom