Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-06-03 / 23. szám

KP. BERM. BP. A ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETI LAP XXVII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1962. június 3. Ára: 1.40 Forint Dr. M. Mitzenheim püspök diszdoktorrá avatása a szlovákiai Evangélikus Teológián A szlovákiai evangélikus egyház Modrá-ban székelő Teológiai Akadémiája dísz­doktorrá avatta DR. M. MIT­ZENHEIM thüringiai tarto­mányi püspököt. A díszdok­torrá avatás ünnepélye május 20-án, Pozsonyban, az állami egyetem jog és filozófiai ka­rának dísztermében folyt le. Az ünnepélyen magyaror­szági evangélikus egyházunkat KÁLDY ZOLTÁN püspök és DR. OTTLYK ERNŐ, a Teoló­giai Akadémia dékánja kép­viselték. Az avatási ünnep előtt is­tentisztelet volt a pozsonyi nagytemplomban, melyben M. MITZENHEIM püspök prédi­kált János 15,5 alapján. Igehir­detésében hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus önmagával való közösséggel ajándékozza meg a benne hívőket, ö a „szőlőtőke”, a keresztyének pedig a „szőlővesszők” — az ige szerint. A Benne hívők­ben az Ő ereje dolgozik, hogy azok „sok gyümölcsöt” terem­jenek. Ahol ezek a gyümöl­csök nem jelennek meg, ott megszakadt a Krisztussal való közösség. Ezért kell nagyon komolyan venni Jézus szavát: „Aki énbennem marad __ az te rem sok gyümölcsöt”. Az istentiszteleten KÁLDY ZOLTÁN püspök is szolgált. Igehirdetésének textusa Ef 2,13—14 volt: „Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok közel- valókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi bé­kességünk, aki a két nemzet­séget eggyé tette és lerontotta a közbevetett választófalat, az ellenségeskedést az ő testé­ben.” A püspök többek között ezeket mondta: „Pál apostol arról tesz bizonyságot, hogy Jézus Krisztusban megszűn­nek az ellentétek az emberek között. Az embereket sok minden elválaszthatja egy­mástól: a faj, a nyelv, a tör­ténetük folyamán előfordult ellenségeskedésük stb. Mind­ezek az „elválasztó falak” le­dőlnek ott, ahol „eggyé” lesz­nek a közös hitben és ebből folyó szeretetben a keresztyén emberek. Ezen az istentiszte­leten együtt vannak most szlovákok, németek és magya­rok. Ezek a népek a történe­lem során többször álltak egy­mással szemben, mint „ellen­ségek”. A Habsburg uralko­dók sokszor maguk szították az ellentéteket a három nép között és egymás ellen hangol­ták az uralmuk alatt élő nem­zetiségeket. Nem egyszer az egyházakat is felhasználták arra, hogy éket verjenek szlo­vákok és magyarok közé. Ma Csehszlovákiában, a Német .Demokratikus Köztársaságban í's Magyarországon kormá­nyaink a népek megbékélé­séért fáradoznak. Milyen nagy különbség ez a múlttal szem­ben! Mi keresztyének ennek csak szívből örülhetünk. Sőt azért kell munkálkodnunk, hogy egyházaink is jó szolgá­latot végezzenek népeink kap­csolatainak mélyítésében.” Az istentisztelet befejező szolgálatát Dr. M. MITZEN­HEIM, D. J. CHABADA és KÁLDY ZOLTÁN püspökök együttesen végezték. Az istentisztelet után az Egyetem dísztermében meg­kezdődött DR. MITZENHEIM PÜSPÖK díszdoktorrá avatá­sának ünnepélye. Az ünnepélyen részt vettek többek között a következők: D. J. CHABADA, D. L. KA­TINA és DR. S. KATLOVSKY szlovákiai evangélikus és DR. VARGA IMRE református püspökök, A. ZIÁK, a szlová­kiai evangélikus egyház egye­temes felügyelője, DR. J. M1CHALKO, a Teológia dé­kánja, O. L. BARTO főtitkár, H. BRAECKLEIN egyházfő- tanácsos Weimárból, továbbá H. BRINGMAN, a Német De­urat, mint teológust, aki a lutheri reformáció örökségé­nek hűséges ápolója. Köszön­tőm, mint hazafit, aki forrón szereti hazáját és aki bátran állt szemben a fasizmussal. Köszöntőm, mint a békesség emberét. Erre az avató ünnep­re is a Prágai Keresztyén Bé­kekonferencia Tanácsadó Bi­zottságának üléséről érkezett. Példát mutat arra, hogyan Dr. M. Mitzenheim thüringiai tartományi püspök mokratikus Köztársaság po­zsonyi főkonzula, J. JON, a prágai Egyházügyi Hivatal fő­osztályvezetője és A. BE- LANSKY, a pozsonyi Állami Egyházügyi Hivatal vezetője. Az ünnepélyen részt vevők teljesen megtöltötték a szép dísztermet. A doktorrá avatás szolgála­tát DR. J. MICHALKO dékán végezte és adta át DR. M. MIT­ZENHEIM püspöknek a dísz­doktori oklevelet. Méltatta az új díszdoktor szolgálatát. A szlovákiai evangélikus egyház nevében D. J. Chabada egye­temes püspök köszöntötte Mitzenheim püspököt. A po­zsonyi Állami Egyházügyi Hi­vatal nevében A. BELANSKY elnök szólt. Majd. DR. OTT­LYK ERNŐ dékán üdvözölte az ünnepeltet. — A németor­szági és magyarországi evan­gélikus egyházakat már a múltban is szoros kapcsolatok fűzték össze — mondotta töb­bek között. A reformációtól kezdve napjainkig fennálltak ezek a kapcsolatok. Ma első­sorban a Német Demokratikus Köztársaságban élő evangé­likus egyházhoz fűznek ben­nünket testvéri szálak. Ennek a testvériségnek akarunk ki­fejezést adni azáltal is, hogy a magyarországi evangélikus egyház és az ökumenikus Ta­nács küldötteiként részt ve­szünk Dr. Mitzenheim püspök díszdoktorrá avatásának ün­nepén. Köszöntőm a püspök kell a keresztyén embernek az egész emberiség békéjéért munkálkodnia. Köszöntőm, mint az ökumenikus magatar­tás emberét. Szívügye, hogy az egyházak között jó és hasz­nos kapcsolatok legyenek. Ezért látogatta meg az elmúlt ősszel a romániai, a magyar- országi és a szlovákiai evan­gélikus egyházakat is. Mind­ezeket szem előtt tartjuk, amikor a magyarországi egy­házak ökumenikus Tanácsa, az evangélikus egyház és a budapesti evangélikus Teoló­gia nevében tisztelettel és sze­retettel köszöntőm Mitzen­heim püspök urat. — Majd arról szólt Dr. Ottlyk Ernő dékán, hogy ez az ünnepély jó alkalom a szlovákiai és magyarországi evangélikus egyházak kapcsolatának mé­lyítésére is. A múltban a két nép együtt küzdött Rákóczi zászlói alatt. A Habsburgok elnyomása alatt mindkét nép szenvedett. Az ellenreformá­ció idején mindkét evangé­likus egyház súlyos időket élt át. Szelepcsényi érsek vértör­vényszéke előtt Pozsonyban szlovákok és magyarok együtt álltak. Legyen Istennek hála, hogy szocializmust építő né­peink most együtt lehetnek a jóban: a béke és a népek meg­értésének munkálásábcn és egyházaink is testvéri viszony­ban élhetnek — fejezte be kö­szöntését Dr. Ottlyk Ernő dé­kán. A Prágai Keresztyén Békekonferencia Tanácsának Határozatai Ismeretes, hogy a Prágai Keresztyén Béke­konferencia Tanácsa legutóbbi, Karlovy Vary-i ülésén nagy jelentőségű határozato­kat hozott. Ezekből a leszerelés és a gyarmati kérdés tárgyában hozott ha­tározatokat lapunk legutóbbi számában is­mertettük. Az alábbiakban azt a Nyilat­kozatot közöljük, mellyel valamennyi egy­házhoz, azok tagjaihoz; minden néphez és jóakaratú emberhez, valamint a békeszerve­zetekhez fordul a Tanács az emberiség döntő kérdéseinek ügyében. TV y ilatko z at A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA munkájának folyamatosságát szolgáló Ta­nácsadó Bizottság az Első Keresztyén Béke- Világgyűlés után első alkalommal 1962. má­jus 15—18. napjain ült össze Karlovy Vary- ban. DR. J, L. HROMÁDKA, a Keresztyén Békekonferencia elnöke tartotta a főreferá­tumot „A keresztyének felelőssége a mai nemzetközi feszültségben” címmel. Ehhez a következő korreferátumokat tartották: NYI- KODIM, Jaroslav és Rostov érseke: „Az or­todox teológia és viszonya a Keresztyén Bé­kekonferencia problematikájáhozDR. HEINRICH VOGEL professzor: „Az egyház papi szolgálata, mint a hidegháború legyő­zése”; DR. HEINZ KLOPPENBURG egyházi főtanácsos: „A Keresztyén Békekonferencia és az Egyházak Világtanácsa (a jelenlegi küzdelem a leszerelésért)”; DR. BARTHA TIBOR püspök: „A német kérdés békés meg­oldásának jelentősége a mai Európa számá­ra”; . J. MENDS-COLE lelkész: „A keresztyé­nek álláspontja Afrika, Ázsia és Latin-Ame- rika népeinek szabadságharcában”; J. N. ONDRA főtitkár: „A Keresztyén Békekonfe­rencia feladatai és perspektívái”; DR. STE­FAN TVRNSKY professzor: Pénzügyi jelenr tés„ HÁLAADÁSSAL ÁLLAPÍTOTTÁK MEG, hogy a Keresztyén Békekonferencia eddigi munkája nem volt hiábavaló és széles vissz­hangra talált egyházi körökben és a világ közvéleményében. Olyan mozgalom akar ma­radni, amelyik mélyen az evangéliumban gyökerezik. Mindig lehetséges volt, minden különbség ellenére is, megtalálni az utat a valódi együttmunkálkodáshoz, amikor az evangéliumból indultunk ki. Éppen ez a ki­indulási pont teszi sürgetővé a keresztyének felelősségét és arra készteti őket, hogy sza­vukat hallassák a világ kérdéseiben. Jézus Krisztus uralma nem korlátozódik az egy­házi területre és a keresztyének magánéle­tére. Ezért harcol ez a mozgalom a hideg­háború minden formája ellen, amely az utóbbi 15 év folyamán sok erkölcsi és lelki pusztítást okozott s a bizalmatlanság, gya­núsítás, félreértés és gyűlölködés mély meg- hasonlásait idézte elő. A népek közeledéséért vívott harccal a mozgalom továbbra is segít­séget akar nyújtani az olyan légkör kialakí­tásában, amelyben a politikusok, államfér­fiak és közgazdászok megvethetik a kölcsö­nös nemzetközi megértés, a leszerelés és a békés versengés alapjait. Ez volt a mai nemzetközi élet sürgető kér­déseiről folytatott Karlovy Vary-i tanácsko­zások háttere. A Tanácsadó Bizottság a Ke­resztyén Békekonferencia korábbi üléseinek határozataihoz kapcsolódik, amikor kijelenti, hogy a jelenlegi problémák megoldásában a szigorú nemzetközi ellenőrzés melletti általá­nos és teljes leszerelés kérdése kulcshelyet foglal el. Nyugtalanít bennünket az a tény, hogy napjainkban a nukleáris fegyverkísér­leteket minden tiltakozás ellenére is folytat­ják s hogy ez a világban a nyugtalanság, sőt sokszor a hisztéria hangulatát váltja ki, ami komolyan veszélyezteti a béketárgyalásokat. A Tanácsadó Bizottság azon fáradozik, hogy mindent megtegyen a kísérletek megszünte­tése érdekében. Mivel az általános és teljes leszerelés kérdése ennyire fontos, ezzel egy külön nyilatkozat foglalkozik. A MÁSIK FONTOS KÉRDÉS, amely külön nyilatkozatot kíván, a gyarmati uralom vég­leges legyőzésének kérdése. Üjból foglalko­zunk azoknak a népeknek a helyzetével, ame­lyek az utóbbi esztendők során elérték poli­tikai és nemzeti függetlenségüket Beható megbeszéléseken, amelyeken Európán kívüli országokból származó testvéreink is részt vettek, emlékeztettek bennünket arra, hogy a politikai és nemzeti szabadság nem ele­gendő a magas, vagy legalább is emberi élet- színvonal megvalósításához. Lelkiismeretünkben megrendítettek ben­nünket az algériai, angolai és dél-amerikai események. Különös gondunk tárgya az az aggasztó kö­rülmény, hogy a jövője kialakításáért küzdő nagy kínai néptől még mindig megtagadják a teljes nemzt Jcözi együttműködést. Nem tudjuk elképzelni, hogy gyümölcsözően lehes­sen tárgyalni a békeszerződésekről és a mai feszültségek megoldásáról, ha ezekbe a tár­gyalásokba, különösen az ENSZ-ben, nem vonják be a kínai népet. Örömmel emléke­zünk az olyan határozatokra, amelyekben az Egyházak Világtanácsa hangsúlyozta, hogy Kína nem szigetelhető el a nemzetek közös­ségében. Bár látjuk, hogy nem A NÉMET KÉRDÉS a mai világhelyzet fő problémája, újból rá­irányítottuk figyelmünket e kérdés jelentő­ségére a nemzetközi béke szempontjából s megfontoltuk, milyen kezdeményezések szük­ségesek ahhoz, hogy a német kérdést a meg­békélés és a megértés szellemében lehessen megoldani. Véleményünk szerint ehhez az szükséges, hogy a németek országuknak szá­mukra oly súlyos megosztását látva jelenlegi helyzetüket a második világháború jogtalan­ságából értsék meg és mondjanak le arról, hogy saját nemzeti kívánságaik megvalósí­tását helyezzék előtérbe, vagy éppen kikény­szeríteni akarják. A németeknek Keleten és Nyugaton hálával kellene fogadniok minden megértést az 1945-ös győztes hatalmak között, konstruktív módon kellene állást foglalniok a tárgyalásokkal kapcsolatban ahelyett, hogy a realitásokat félreismerve veszedelmes illú­ziókhoz ragaszkodnak és ezzel útjában állnak annak a törekvésnek, amely meg akarja szün­tetni azt, hogy Németország nemzetközi vál­ság fészke legyen. Az első lépés az lenne, hogy az egymásról és egymással folyó tár­gyalások módjában elismerjünk bizonyos té­nyeket, különösen a két német állam jelen­legi meglétét. Ebben nagy jelentőségűek a német államférfiaknak a német kérdés bé­kés megoldására tett konkrét javaslatai. MEGELÉGEDÉSSEL VETTÜK TUDOMÁ­SUL azokat a törekvéseket, amelyeket az utóbbi időben különféle világszervezetek fej­tettek ki a világban uralkodó feszültség és bizalmatlanság ellen s a leszerelés és a békés versengés érdekében. A Keresztyén Békekon­ferencia támogatja ezeket a törekvéseket s az egyházakat a népek közötti őszinte, békés versengést és kölcsönös megértést szolgáló erőteljes cselekvésre hívja fel. Munkáját nemcsak elmélyíteni akarja, hanem tovább­folytatni és kiszélesíteni is, miként ezt alkot­mányában elfogadta. Ezt a célt elsősorban a regionális konferenciák kell hogy szolgál­ják. A Keresztyén Békekonferencia még job­ban elő akarja segíteni az egyházakkal és hi­vatalos képviselőikkel, valamint a békére tö­rekvő egyházi csoportokkal és szervezetekkel való együttműködését. A Tanácsadó Bizottság örömmel és figye­lemmel fogadta a Keresztyén Békekonferen­cia és az Egyházak Világtanácsa képviselői között 1962 márciusában Genf ben folytatott tárgyalásokról szóló jelentést. Érdeklődéssel figyeli a második vatikáni zsinat előkészüle­teit is. Szeretnénk remélni, hogy a béke és a megértés kérdései fontos szerepet fognak játszani a zsinaton, úgyhogy, a szavakat való­ságos békecselekedetek követik. Érdeklődése kiterjedt arra a népek közötti béke- és lesze­relési kongresszusra, amelynek Moszkvában kell összeülnie és örömmel üdvözölte azt a tényt, hogy ezen egy sereg keresztyén ember, köztük mozgalmunk képviselői is, részt vesz. Újból és még nagyobb sürgősséggel nem­csak valamennyi egyházhoz és tagjaikhoz fordulunk, hogy jóakaratukkal és imádsá­gaikkal támogassanak bennünket, hanenj minden néphez és jóakaratú emberhez, vala­mint a békeszervezetekhez is, hogy a béke fenntartásáért, a legszigorúbb nemzetközi el­lenőrzés mellett végrehajtott általános és tel­jes leszerelés megvalósításáért, a népek kö­zötti megbékélésben és őszinte együttműkö­désben élt békés együttélésért harcoljanak. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom