Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-05-27 / 22. szám

„Imádkozzatok !“ Kol. 4, 2—4. Az imádkozás a legjellemzőbb megnyilvánulása a valÄsos életnek. Nemcsak a keresztyének imádkoznak, hanem a zsidók és pogányok is. Dé nem minden imádság igazán imádság. Isten ma, az imádság vasárnapján, helyes imádkozásra tanít minket. 1. Imádkozzunk állhatatosan! Ez nem annyit jelent, hogy egy megtanult imádságot minél többször mondjunk el egymás után. Éppoly értelmetlen dolog ez, mint amilyen vétkes dolog az imádkozás elhanyagolása. Ne hagyjuk el a megtanult imád­ságok — elsősorban a Miatyánk — értelemmel és hittel való elmondását és nagyon becsüljük meg az imádságoskönyveket is, mint pl. énekeskönyvünk imádságos részét. Legyünk ezek­ben is állhatatosak. De föltétlenül imádkozzunk saját sza­vainkkal is. Erre azután még inkább áll az intés: állhatatosan. Tehát amit imádságunkban Isten elé viszünk, az jöjjön elő újra meg újra imádságunkban, naponként. Ne az szabja meg imádkozásunk rendjét, hogy van-e hangulatunk hozzá vág/ ilincs, hanem legyen imádkozásunk rendszeres, fegyelmezett, állhatatos. Emlékezzünk Jézus szavára: „Vigyázzatok és imád­kozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.” (Máté 26, 41.) 2. Imádkozzunk hálaadással! Az imádságra többnyire va­lami baj, valamilyen nehéz helyzet indít és nem a hála. Ez nagy idsszaélés az imádkozás lehetőségével. Tárjuk kéréseinket is hálaadással Isten elé. (Fii. 4, 6.) Legyen példánk ebben a nagy nyomorúságában imádkozó Jónás próféta. (Olv.: Jónás 2.) Há­lánk alapja az, amit Isten már eddig is tett: gondoskodott testünkről, lelkűnkről; megőrzött, útmutatást adott. De a leg­mélyebb ok a hálaadásra az, hogy Jézust Megváltónkul adta & Általa Isten Atyánkká lett, akihez Jézus nevében mindig bát­ran és teljes bizalommal fordulhatunk. 9 3. Imádkozzunk szolgálva! Az imádkozással kapcsolatban inég egy olyan szempontra hívja íel most figyelmünket Isten, amire talán a legkevésbé szoktunk ügyelni: végezzünk szolgá­latot az imádsággal! Az önzés mindent tönkretesz: imádságain­kat is. De saját magunk is sok áldását tapasztaljuk annak, ha másokért imádkozunk. Idős, beteg emberek sokszor úgy érzik, hogy már fölöslegesek, mert senki számára nem jelentenek hasznot, inkább csak terhet. Ezért folyton saját bajaikkal fog­lalkoznak, a múlton keseregnek vagy szürke unalomban élik bapjaikat Pedig ha tudnák, hogy Istennek milyen hasznos Szolgálatot végezhetnének azzal, ha buzgón imádkoznának az igehirdetés ügyéért, az igehirdetőkért, a lelkészi hivatásra készülőkért, az egyházban sokféle szolgálatot.végzőkért! Min­denki szolgálhat az imádsággal. Az ilyen szolgálatban pedig tnegelevenedik a szív. Luther Márton mondja: „Ahogyan a cipész cipőt, a szabó 'ruhát készít — a keresztyén imádkozik. A keresztyén ember 'mestersége az imádkozás.” Rogáte — Imádkozzatok! Marschalkó Gyula HÍREK. — Húsvét ünnepe ntáni 5. (Rogáte) vasárnapján az ol- tárterítő színe fehér. A vasár­nap oltári igéje: Lk. 18, 1—8; szószéki igéje: Kol. 4, 2—4. Délután szabadon választott ige. — Mennybemenetel ünnepén az oltárterítő színe: fehér. Az ünnep oltári igéje: Jn. 20, 16— 18; szószéki igéje: I. Thess 1. 2—10. Délután szabadon vá­lasztott ige. — A BUDAVÁRI ÉS KE­LENFÖLDI gyülekezetek egyesített ének- és zenekara 1962. június 3-án, vasárnap délután 6 órai kezdettel a kelenföldi templomban (XI. Bocskai út 10.) „Magyár zsoltárok” címen zenés áhí­tatot tart. Közreműködnek: Andor Éva (szoprán), Erese Margit (alt), Mezőfi Tibor (basszus). — A FEJÉR KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége június 6-án és 7-én Tatán ülésezik, az alábbi programmal: Június 6-án Jócselekedetek­ben járni (Ej 2, 8—10.) Ige­tanulmány (Molnár Gyula) Az emberiség előtt álló fel­adatok és a keresztyénség hoz­zájárulása azok megoldásához (Németh Géza és Bohus Imre) Mi újság a gyarmati kérdés­ben? A béke hírei (Sikter László) Hogyan prédikálok pünkösd vasárnapján? Szakáts László Korszerű igehirdetésünk sze­mélyi feltételei. Varga György és Lábossá Lajos Sajtótájékoztató: a) Miről írnak a német evangéliumi lapok? Hoff­mann Ernő. b) Miről ír a római kato­likus egyház sajtója? Plachy Lajos. c) Miről írnak a termé­szettudományi lapok: Kajos János. Június 7-én: Űrvacsoraosz­tás. Plachy Lajos. — Ho­gyan prédikálok pünkösd hétfőjén: Milán János — Lelkipásztori szolgálatunk mai kérdései. Simonfay Ferenc és Pálfy Mihály. Megjegyzések az új Kon­firmációi Kátéhoz. Hódy Pál és Bottá István. Befejező áhítat. (II Pét 1,16—21) Danhauser László. r Az Urra néző gyülekezet L Thessz. 1, 2—10. VÁSÁR ÉS KÖNYV MIRE LAPUNKAT KEZÉBE veszi az olvasó, már több Százezer ember gazdagabb lett egy élménnyel. Mert az idei Budapesti Ipari Vásár élményt jelentett minden látogatónak. Élményt jelentett nekünk is, akik nem az üzletkötés izgalmá­val és várakozásával, kerestük fel az immár szűknek bizonyult vásár-várost’, hanem csak a szépet, az újat mentünk keresni. És mindezt meg is találtuk. Még egy nap s becsukódnak a kapuk, hogy a kereskedelem „nagykövetei” tovább tárgyalja­nak egymással. És e tárgyalások a közelebb kerülés jegyében történnek. MI, AKIK FÁRADHATATLANUL jártuk a pavilonokat, nem is gondoltuk, hogy harctéren járunk-kelünk. Nem kellett félnünk sem a bombáktól, sem a „hagyományos fegyverektől”. A békés egymás mellett élés harcterén küzdöttek egymással a mérnökök, technikusok, munkások és értelmiségiek ezrei. A fegyverek pedig ott pihentek a kiállítótermekben vagy azok mellett. Némán és csendben. S mégis harcoltak. A békés élet versengésében, a nagyobb jólét reménységében, a technikai haladás jegyében. És e harctéren — milyen jólesett a szem­nek — minden érettünk, emberekért történt. Az orvosi műsze­rek vakító fehérsége az ember egészségét akarja szolgálni; a csodálatosan szép kelmék asszonyaink szépségét vannak hi­vatva kiemelni; az .optikai cikkek szórakozásainkat szolgálják. Minden, de minden, amit láttunk, az emberért készült, hogy 'jobb legyen az életünk és szebbek legyenek otthonaink. A TAVALYIHOZ KÉPEST ismét nagy fejlődésnek lehet­tünk tanúi. Több kiállító több áruval vett részt, mint az elmúlt évek akármelyikében. És örömünkre szolgált, hogy minden évben több és több kapitalista országból érkeznek kiállító cé­gek, hogy a Budapesti Ipari Vásáron keresztül is keressék a kapcsolatot a szocialista országokkal. Ez is mutatja, hogy nem lehet „nem tudomásul venni” a leghaladottabb társadalmi rend hallatlanul fejlődő iparát. És jól van ez így! Hiszen mi­nél több kapcsolat létesül a két világrendszer között, annál erősebbek lesznek a szálak és annál több lesz a találkozás és annál közelebb kerülünk egymáshoz és ahhoz, ami minden jó­zanul gondolkodó ember legfőbb vágya: a békéhez! És elmond­hatjuk, hogy a gazdag üzletkötésen felül, amely bizonyára együttjárt a vásár sikerével, és a látogatók számára nyújtott felejthetetlen élményen túl, ez az idei Ipari Vásár elvégezi a legnehezebb munkát is: szolgálja a népek egymás közti jobb megismerését a békés versengés „harcterén” s e „harctéren” a kiállított áruk gazdagságával erősíti a békét és bizalmat a né­pek között. 1_ Akik látták a vásárt, gazdagodtak egy élménnyel. Nem kell többé szégyellnünk, hogy kis nemzet vagyunk, mert ipa­runk egyenrangú versenytársként szerepelt a legfejlettebb tőkés országok termékeivel. Minden árucikkünkön ott láthat­tuk a nép tizenhét esztendős akarását. És ez legyőzött minden akadályt és nehézséget. A költő szavaival elmondhatjuk: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!” AZ IPARI VÄSÄR HOLNAP becsukja kapuit. De van még egy esemény, amely hatásaiban ugyan nem nő túl az ország­határon, mégis jelentős hangsúllyal bír népünk szellemi életé­nek az átalakulásában. És ez az 1962. évi könyvhét, amely május 27—június 3-ig tart. Ez is immár hagyománnyá vált. Jelenleg nincs kezünkben számszerű adat arról, hogy hány könyv fog megjelenni az ünnepi könyvhéten, de az máris is­meretes, hogy ismét gazdag lesz a választék. De van valami új is az idei könyvhéten. Eddig valahogy a város eseménye volt a könyvhét könyvsátrakkal és díszes könyvkirakatokkal. Az idén tágabb kapukat dönget az igény. És ez a döngetés két­oldalú. Egyrészt erős hangsúly esik a falvak jobb és intézmé­nyesebb könyvellátására, hogy a betűt mindjobban megsze­rető falusi népünk szellemi fejlődése egyenes irányban halad­jon és fejlődjék. Másrészt előtérbe kerül a mai magyar iro­dalmunk ügye is. A könyvszerető ember úgy érezte az elmúlt esztendőkben, hogy a mai élet kissé mostoha gyermeke könyv­kiadásunknak. Erre próbálnak választ keresni íróinknak a könyvhéten megjelent művei. Istennek adunk hálát, hogy Ö ad különleges képességet és „látó szemeket” az embereknek, akik sokunk gondolatát min­denki számára érthető kifejezési eszközökkel el tudják mon­dani, és meglátnak minden olyan kis repedést az élet nagy szobrán, amelynek létét mi nem is látjuk, csak hatásaiban érezzük. VÁSÁR ÉS KÖNYV. Két különböző fogalom s egyben mégis azonos. Mindkettő az élet szellemi és anyagi kincseit akarja minél gazdagabban felszínre hozni, hogy legyenek azok anyagi vagy szellemi értékek, minél több ember napi munká­ját megkönnyítsék és pihenését kellemesebbé tegyék. Amikor napjaink hazai eseményeit e két eseményben összefoglaltuk, önkéntelenül is elénk tolul a Szentírásnak az a mondata, amelyet mi „kultúrparancsnak” szoktunk mondani: „ ... tölt­sétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá...” (I. Móz. 1, 28.). Ügy érezzük, hogy az emberi munka, amely az ember haladását szolgálja és nem visszahúzó erőként jelentkezik, ezt a célt szolgálja és ennek az isteni parancsolatnak a hű betöl­tése, még akkor is, ha azt nem keresztyének végzik. Mi, keresztyének különösen is nagyra értékeljük és támo­gatunk minden olyan elgondolást és tervet, amely a népek békés egymás mellett élését van hivatva ápolni és erősíteni. Mert Isten igéje és akarata sem szétválasztja a népeket egy­mástól, hanem összekötöz a szeretet, megbecsülés, a szolgálat és hűség erejével. HÉTRŐÉ—HÉTRE A világot átölelő szeretet Jáa. 12, 32. Jézus a keresztfára néz. Ott függ majd magasan a föld fölé emelve és éppen váltsághalála lesz a megváltás eszköze. Ott a keresztfán nyújtja széles és tág ölelésre két karját, mely- lyel átöleli és magához vonja az egész világot. Nem önmagáért emeltetik fel, hanem azokért, akik a föl­dön vannak. Nem is csupán egy-kettőért, hanem mindenkiért. Felemeltetésében Isten kinyilatkoztatja az egész világot át­ölelő szeretetét. így szereti Ű a világot! Tudtunk és tudunk-e úgy nézni minden egyes emberre és népre, hogy ezek vala­mennyien testvéreink éppen Krisztus keresztjében?! Jézus felemeltetésével minket nem ragad valami légüres térbe a világ fölé. Inkább beleállít a miágba, mégpedig mind­két lábunkkal, dolgozó kezünkkel, a világ és emberiség nagy kérdései iránt nyitott szívvel. Jézus világot átölelő szeretete erőforrás és elkötelezés Isten és ember iránti kötelességeink hű és becsületes teljesítésére. Ha nincs is itt maradandó váro­sunk, hétről hétre végzendő szolgálatunk életünk minden ere­jét a földön igényli. Erről feledkeznek meg minden idők ra­jongói, mikor a föld fölé emelkedve gondolataikkal, vágyaik­kal és reménységükkel, elszakadnak nemcsak a valóságok tala­jától, hanem magától Jézus Krisztustól is, aki felemeltetésé­vel minket nem ragad valami légüres térbe a világ fölé. Egy­szer valaki színes, nagy álmokkal elindult megkeresni Istent és az Ö országát, hogy végül is kijózanító tapasztalatok és élmények után rájöjjön arra, hogy Isten nemcsak ott van, ahol tisztán és igazán hirdetik igéjét, hanem többek között ott is, ahol valaki Krisztus nevében tesz valamit földi feladatként eléje kerülő embertársáért. Ma mégrázó és megszégyenítő eseteket olvasunk arról, hogy jó körülmények közé került gyermekek nem törődnek elaggott szüleikkel. A szédítő magasságban csupán picike pont a föl­dön járó ember. Jézus fent nem feledkezik meg azokról, akik lent vannak. A föld fölé emelve, a keresztfán végzett szolgá­latával, nem felejti el és nem tagadja meg a földet és a rajta élő embert. A keresztyén ember szeretete is átöleli az egész világot. Weltler Rezső GonJoskoJjék csalásijáról! A biztosítás megkönnyíti hozzátartozói, gyermekei helyzetét, gondoskodást jelent saját jólétéről. A biztosítási összeget a biztosítás megkötésétől szá­mított 15, vagy 20 év múlva az Állami Biztosító ki­fizeti. Ha a biztosított időközben meghalna, a hozzá­tartozók minden 10 ezer forint biztosítási összeg után, a biztosítási tartam végéig, havi 150 forint járadékot kapnak. Ezenkívül 15, illetve 20 év múlva az Állami Biztosító a teljes biztosítási összeget is kifizeti. Ha a halál baleset következménye, a járadék mellett a biztosítási összeg is azonnal kifizetésre kerül. A biztosítás 2 évi díjfizetés után díjmentesíthető, visszavásárolható és kölcsönt lehet rá felvenni. A biztosítási díj megállapítása az életkor figyelembe­vételével történik. Például, ha 35 éves családfő 20 ezer forint összegű, 20 éves tartamú „Gondoskodás” biztosítást kőt, annak havi díja 74 forint. Kérjen részletes tájékoztatást az Állami Biztosító körzetfeliigyelőitöl, fiókjaitól. NAPRÓL-NAPRA VASÄRNAP: NEH. 5, 9; FIL. 2, 15. — Méltán ér minket gyalázat, ha nem azt cselekesszük, ami jó. Salamon az Isten­től kért és kapott értelmes szívet. Könyörgünk mi is: „Taníts meg engem a Te utadra.” I. Kor. 3, 5—15; Zsolt. 27, 1—14. HÉTFŐ: JER. 24, 7; MT. 17, 8. — Sohasem fogom Istent megismerni önmagámból kiindulva, csak úgy, ha ő ismerteti meg magát velem, és magához von. Az a döntő, hogy Jézus maga megy közel azokhoz, akik Öt keresik. „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem.” Mk. 1, 35—39; Zsolt. 25, 1—22. KEDD: JER. 50, 34; JN. 14, 2—3. — Isten kegyelemre indul népe iránt. Jézus már felment a mennybe, hogy nekünk is he­lyet készítsen ott. Legyen mindenkor első kérésünk: Jöjjön eO a Te országod. Erre a kérésre jön ilyen válasz: „Én meghall­gatom őt.” Kol. 4, 2—6; Zsolt. 91, 1—16. SZERDA: ÉZS. 56, 8; ZSID. 2, 8. — Sokszor hihetetlen, amit Isten ígér. De elvégzi azt, amit mond. Jézus mindenkiért odaadta magát. „Énekelj az Úrnak te egész föld.” I. Tim. 2. 1—8; Zsolt. 96, 1—13. CSÜTÖRTÖK: JŐB 17, 8; MK. 16, 19. — Jézus az egyetlen tiszta, mert engedelmes volt az Atyának mind halálig. Az Atya Ürrá tette őt. Hatalmába és dicsőségébe felvesz az Or engem, mert a keresztségben megtisztított, minden bűnömtől. „Örül­jetek igazak az Úrban.” Mk. 16, 14—20; Zsolt. 97, 1—12. PÉNTEK: ZSOLT. 136, 3, 4; LK. 24, 52. — Jézus uraknak Ura. Ezért a tanítványok szíve mindenkor és mindenhol tele van örömmel. Számukra Jézus nemcsak az eltávozott Úr, ha­nem az eljövendő Megváltó is, aki nekik életet hoz. „Áldott legyen az Isten kegyelmes gazdagságáért, melyet nagy bőség­gel közölt velünk.” Kol. 3, 1—4; Éf. 1, 1—8. SZOMBAT: ÉZS. 45, 11; JN. 14, 26. — A Lélek az, aki mindenre megtanít minket. Nélküle képtelenek vagyunk e hitre. Könyörögjünk Szent Lélekért. Lk. 18, 1—8; Ef. 1, 9—14. Kari Béla lllll!|ll!lllllllllllll)llllllllllllllllllll!!lllllll!l!l!l!lll!l!l!lllllll!l!lílllllllll!IIIII!l!ll|lll 2 3l!ll!!l!|ll!l!li!l!l!lillllill!l!lil:l:!:i<!iiil;!i|i|il!l!lilllT — ELADÓ: Niebergall: Ausle­gung des alten und des neuens Testaments, négy kötet, teljesen használatlan állapotbán. Ára: 300,— Ft.. Cím a kiadóba. — HALÁLOZÁS, özv. Wéber Já- nosné április 25-én 80 éves korá­ban elhunyt. A lponyhádi gyüleke­zet elhunyt buzgó tagjában Ta­kács János hódmezővásárhelyi lel­kész édesanyját gyászolja, őrizze meg az Ür a feltámadás napjáig. — VILLÁMHÁRÍTÓK szerelését, tornyok bádogfedését és festését, javítását, villanyszerelést válla­lunk. Vécsey és Guttmann, Bp., xm. Hegedűs Gyula «. 43. Tele­fon: 401—m EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, VHI. Üllői út 24. Telefon: 142—887 Előfiiztetési ára egy évre SO,— Ff, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VTII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 622754/2 — Zrínyi Nyomda, Bpu Felelős; Bolgár Imre Igazgató Normalizálódik az állam és az egyház viszonya Jugoszláviában (Belgrad) Egy parlamenti bi- működés lehetséges, szükséges zottság megállapítása szerint és mindkét fél számára hasz- normalizálódik a viszony az nos. A vallásfelekezetek a állam és a különféle vallásié- szociális ék politikai rendszer- lekezetek, elsősorban is az or- rel kapcsolatban alapvetően todox egyház között. Megálla- pozitív álláspontot foglalnak pítja a jelentés, hogy „aval- el és azon fáradoznak, hogy lásfelekezetek többsége egyre tevékenységüket az alkot- inkább tudatába jut annak, mányban és a törvényekben hogy az állaimmal való együtt- | biztosított módon fejtsék ki." 1. Nem mindegy, merre figyel az ember. Nagyon régen ol­vastam az alábbi történetet, mégis sokszor eszembe jut. Városi gyerek kerül falura. Mindenütt nagy a sár. Alig megy ki az utcára, máris csupa piszok a cipője. Meglepődve veszi észre, hogy a falusi gyerekek csizmája mennyire tiszta. Ezt meg is mondja egyik kis barátjának. Az így válaszol: „Sohahsem azt figyelem, hogy hol van sár. Mindig azt keresem, hogy hol nincs, és csak azt a helyet nézem. Ha a sarat figyelem, én is beletaposok. Mert nem mindegy, merre néz az ember!” 2. A gyülekezet is csak akkor találja meg a helyes utat, ha arra a Krisztusra tekint, Aki „felment a mennybe”. Isten Jézus mennybevitelével — ahogy húsvétkor * feltámasztásá­val — azt juttatta kifejezésre, hogy helyesli mindazt, amit földi életében, emberi formájában cselekedett „Tevékeny hi­tünk” csak akkor lesz földi életünkben, ha Krisztust sohasem tévesztjük szem elől. Azt a Krisztust „aki sohasem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő”. Krisztus mennybe­menetele azonban azt is jelenti, Ijogy „velünk van minden napon a világ végezetéig”. Ha figyelünk evangéliumára, ele­gendő erőt kapunk ahhoz, hogy mindenkor szolgáló és bizony­ságtevő életet tudjunk élni. 3. A Krisztusra tekintő, Krisztus erejéből élő gyülekezet az a hely, ahonnét kiindulva Isten kegyelmes szeretete eljut a „kívülállókig”. A thesszalonikai gyülekezet ilyen Orra néző gyülekezet volt azért tőlük kiindulva „harsanf fel az Or igéje nemcsak Makedóniában és Achájában”, hanem Istenbe vetett hitük híre „mindenüvé eljutott”. A keresztyén hit, reménység és szeretet gyümölcsei nem csupán a gyülekezetért vannak, ha­nem Isten azok által akar közel kerülni a mindenkori világhoz. Thesszalonikában így volt, azért mond Pál apostol hála­imádságot. Bárcsak minél több gyülekezetünkért hangoznék ilyen imádság! Bohus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom