Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-05-27 / 22. szám

A FÖLTÁMADOTT MEGJELENÉSEI 5. „Szeretsz-e engem?” AZ EMBERI SZÍV nagyon nehezen tudja felejteni a sé­relmet. Az a seb, amelyet em­berek gonoszsága ütött a szi­vünkön, gyakran évek, vagy évtizedek múlva is elevenen sajog. Mi emberek sértődötten elfordulunk attól, aki velünk méltatlanul bánt és megbánt­va elhúzódunk attól, aki ne­künk fájdalmat okozott. Jézus szívében ezzel szem- foen mindig határtalan szere­tet volt az ember iránt. Ezt a szeretetet nem tudja kiol­tani a másik bűne, hitvány­sága, gyávasága sem. El le­het-e képzelni nagyobb sérel­met annál, amit a Mester ka­pott hősködő tanítványától Pétertől, nagy csütörtök éjsza­káján? Fájhat-e valami job­ban, mintha olyan valaki ta­gad meg minket, akit min­dig szerettünk és aki nekünk köszönhet mindent? Jézusnak minden oka meg lett volna, hogy megszakítsa a kapcsola­tot elbukott tanítványával és btt hagyja őt reménytelenül a Krisztus-tagadás sötét éj­szakájában. BE JÉZUS SZERETETE ERŐSEBB minden sérelem­nél. Megbocsátó szívvel köze­ledik Péterhez a Genezáret tó partján és beszélgetni kezd vele, hogy meggyőzze őt sze­leteiének mindent legyőző; hatalmáról és arról, hogy ne­ki, a kegyelmet nyert tanít­ványnak is, ennek az isteni szeretetnek a szolgálatába kell állítania egész életét. Mi lenne velünk, ha Jézus igy bánna velünk, amint megérdemeljük? Ha sok hűt­lenségünkért azzal fizetne, hogy sértődötten elfordulna főiünk és magunkra hagyna? Bizony akkor nem marad­nánk meg, sem mint egyes keresztyénék, sem mint egy­ház. . Jézus bűnbocsátó szeretete áz alapja megújulásunknak, tehet megszabadulni bűnök Bilincseitől, lehet talpra állni, ha elestünk, lehet örvendező szívvel újra kezdeni mindent és lehet megújulni a hitben, a szeretetben, a másokért óda­szánt életben — mert Jézus szóba áll velünk és talpra ál­lít a bűnbocsánat erejével. . A DÖNTÖ KÉRDÉS, amire á tanítványnak minden idő­ben felelnie kell: „szeretsz-e gngem?” A keresztref eszí tett és feltámadott Jézus teszi fel Ján. 21, 15—17. ezt a kérdést Péternek és ne­künk is. Keresztyénségünk en­nek a kérdésnek becsületes megválaszolásán áll, vagy bu­kik. Ennek a döntő kérdésnek a fényében egyszeriben lé­nyegtelenné, sőt hamis hang­zásúvá válnak az ilyen kér­dések: szabad-e keresztyén embernek moziba, vagy szín­AZ IGAZ BESZÉD házba járni, így vagy amúgy öltözködni, szabad-e ilyen vagy olyan módon szórakozni részi* venni az ú. n. „világi’ dolgokban. Azért hamisab ezek a kérdések, mert a figyel­met elterelik a Jézushoz va­ló viszonyunk alapvető kér­déséről és mert a keresztyéne­ket egyforma szűk skatulyák­ba akarják beszorítani. A ke resztyén hitből különböze döntések születhetnek. A ke­resztyén hit, ha igazi, kiala­kítja a neki megfelelő kegyes­séget s ez a kegyesség a kü lönböző korú, műveltségű vérmérsékletű és érdeklő­désű emberek esetében nem lesz egyforma. A döntő, hogy minden keresztyén becsülete sen igent mondjon Jézus kér­désére: „szeretsz-e engem?’ Ez az igen soha nem lehet i régi Péter fennhéjázó, maga biztos igen-je. Mindig csal úgy hangozhat, amint azt Pé tér a bukás után a Tibériái tengernél elmondotta, nagyoi csendesen, alázatosan, tatái szomorúan, egyedül Jézus sze- retetébe fogózva: „Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy szeretlek téged.” Addig vagyunk keresztyének és ad­dig vagyunk egyház, amed­dig ez a vallomás őszintén, hamisítatlanul cseng az aj­kunkon Jézus felé Öt sze­retni és nem magunkat! Az Ö küldő parancsával törődni és nem a magunk létét fél­JÉZUS KRISZTUS maga az igazság (Ján 14,6), szava a tö­kéletes Istennek a szava, aki mindent tud, és aki mindent az igazságnak, a tényeknek megfelelően fejez ki. Joggal írta Péter róla: „Bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott” (1. Pét 2,22). A Jézus igazsága annyira túláradó és bőséges, hogy Isten ebből az igazság­ból számít be és ad igazsá­got mindenkinek, aki hisz Jézus Krisztusban. A Jézus igazsága fedezi el a mi bű­neinket, általa igazulunk meg Isten előtt, érette fogad el Isten minket igazként (Róm 3.24) . . Aki viszont Jézus Krisztus­ban hisz, nem járhat hazug­ságban, hanem követi Mes­terét az igaz magatartás és igaz beszéd útján is. Jézus­hoz tartozni és ugyanakkor hazugságot beszélni, teljesen összeegyeztethetetlen, ellent­mondó dolog. Pál apostol ezért követeli a tiszta maga­tartást: „Levetvén a hazug­ságot, szóljatok igazságot ki-ki az ö felebarátjával” (Ef 4.25) . Ebben az a kép rejlik, hogy a hazugság, mint vala­mi szennyes, ócska ruhada­rab veszi körül az embert, amit legjobb eldobni, végleg levetni teljességgel megsza­badulni tőle. Aki Jézus tanítványa, tőle tanulja a beszédet, örökre szívébe zárja a Hegyi Beszéd tanítását: „Legyen a ti beszé­detek: igen, igen; nem, nem; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van” (Mt 5,37). A valóságnak, a tényeknek meg­felelő beszéd, egyszerű, vilá­gos, tiszta, mint a pohár viz. Nem szorul rá az esküdözés- sel való megpecsételésre. ön­magában érvényes, mert hi­szen igaz. Az igazság pedig nagy hatalom. Szükség esetén tartsanak rendkívüli ülést az Egyesült Nemzetek — javasolja Dr. Nolde Dr. O. Frederic Nolde, az Egyházak Világtanácsa nem­zetközi ügyek bizottságának igazgatója arra az esetre, ha a nagyhatalmaik a legrövidebb időn belül nem tudnának megegyezni az atomfegyver- kísérletek végleges megszűn­tetésében, azt javasolja, hogy az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése rendkívüli ülést tart­son. Ezen az Egyesült Nem­ieteknek az atomfegyver-kí­sérletek megszüntetésére irá­nyuló nemzetközi szerződésre kellene javaslatot kidolgoz­nia. Az Egyesült Nemzeteknek — jelentette ki Nolde — két nap­pal azután, hogy az USA fel­újította atomfegyver-kísérle­teit — meg kellene ragadnia ezt a kezdeményezést. Nolde négy pontból álló ja­vaslatában figyelemre méltó megállapításoknak tekintjük az alábbiakat: A kormányoknak készek­nek kellene mutatkozniuk en­gedményekre olyan szerző­dés érdekében, mely mind­egyik félnek messzemenő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a vállalt kötelezettsé­güket megtartják. Az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése rendkívüli ülésének mérlegelnie kellene egy csúcs- értekezlet összehívását, mert ez megkönnyítené a kormá­nyok számára a szerződés megkötését. A csúcskonferencia kérdé­sében a Nemzetközi Ügyek Bizottsága mind ez ideig tar­tózkodó magatartást tanúsított — jelentette ki dr. Nolde. Te­kintetei azonban a jelenlegi helyzetre, mégis minden le­hetőséget tekintetbe kellene venni a feszültség csökken­tése érdekében. Dr. Nolde hangsúlyozta, hogy egy csúcs­találkozót nem lenne szabad a kétségeskedések légkörében lálkozót arra való alkalomnak kellene tekinteni, hogy az adott lehetőségeket kihasznál­ják. Ismételten emlékeztetett Nolde az Egyházak Világtaná­csa korábbi nyilatkozatára, amelyben felvetette többek között azt a kérdést, van-e joga egy nemzetnek atomfegy­ver-kísérleteket végrehajtani a saját felelősségére, miközben a világ minden része más né­peinek kell — noha azok eh­hez semmi hozzájárulást nem adtak —, esetleg a következ­ményeket hordozniok? — MEGJELENT A LELKI­PÁSZTOR legújabb száma. A Csendben Isten ■ előtt ro­vatában Káldy Zoltán püs­pök: „Szent” érthetetlenség cí­mű írása olvasható. A Ta­nulmányok rovatban „Jézus Krisztus a világ Világossága” című írás az Üj-Delhi-i nagy­gyűlés tanulmányi anyagának a mi szolgálatunkban is elő­revivő eredményeit mutatja be. Giertz Bo göterborgi svéd püspök 23 tézisét a Szent­írásról, a nőről és lelkészi hivatalról ismerteti dr. Pálfy Miklós fordítása. Berki Fe- riz; Az orthodox egyház cí­mű cikkének folytatását és Gáncs Aladártól: Böjti és hús­véti énekek című írást talál­juk még e rovatban. Az Ige­hirdető műhelye Mennybeme­netel ünnepétől Szenthárom­ság vasárnapjáig nyújt ige­hirdetéseket: Garami Lajos, dr. Ottlyk Ernő, Káldy Zol­tán, Pethő István, Groó Gyu­la tollából. Ugyanezen idő­szak alapigéinek fordítását is közli a Lelkipásztor Bodrog Miklós munkájaként. A Könyvszemlében Karner Ágos­ton ismerteti Bozorg Alavi: Botrány című (Európa Könyvkiadó 1961.) könyvét. A ______________ —=_______ címlapon egy dél-indiai temp­me gtartani, hanem a csúcsta- I lom fényképét láthatjuk. Halott anya arca Sétálgattam a temetőben. Egyik gyászoló gyülekezet elé evangélikus lelkész lépett, egyházam képviselője, ezért oda mentem és megálltam a folyosón. Azt lehet mondani, hogy „érdektelen” voltam. Ötestamentumi ige hangzott fel, „Én pedig, íme, megyek már minden földinek útján”.... Á lelkész hivatkozott egy énekre és idézett belőle: „Megyek már, ó Uránt, megyek feléd, Fájdalmas, szent úton, mindig feléd...4 Majd mintegy így folytatta. „Ebben az ének-kezdetben benne van nőtestvérünk egész életrajza. Életének nyolc évtizedes útja fájdalmas út volt. Miért? Ha nagyon leegyszerűsítjük a feleletet, akkor azt mondhatjuk: Amerika miatt... Hiszen alig volt talán 80 esz­tendős, amikor férje elindult Amerikába, ahogyan mondani szokták: az ígéret földje felé. Lebet, hogy ott számára az ígé­retek beteljesedtek, de az itt maradt fiatalasszony számára az ígéretek beteljesedés nélkül maradtak. Akkor már körülötte sírt, topogott, nevetett három gyermek és mindegyik kenyeret kért, ruhát kért és szülői szeretetet kért...” Akkor szólt a lelkész a három gyermek felneveléséről és azokról az örömökről, amelyek a növekvő gyermeki életben, azok új családjában vannak elrejtve. Jöttek az unokák, sőt dédunokák is. „És akkor... (Így folytatta) ...Akkor eljött 1956, a nagy vihar, s megint csak Amerika nyitott kaput két gyermek és bárom unoka előtt. Akik akkor útra keltek, elvitték maguk­kal az anya leszakadt, fél szívét. Talán jöttek levelek és biz­tosan nagyon jó volt olvasni azokat a leveleket. Talán jöttek csomagok és jó volt bontogatni azokat, mert tőlük jött. Talán jött pénz is és jó volt felhasználni azt a pénzt az élet gondjai közepette. De se a levél, se a csomag, se a pénz nem pótolja a gyermeki csókot, az unokák játékos mosolyát, a kedves, vi­gasztaló szavakat és a hálás kéz simogatását... Amikor ezt mondjuk, nem mondunk ítéletet senki felett, mert az ítélet dolga Istené...” Így szólt a lelkész. • Akkor egyszerre megéreztem, hogy nem vagyok „érdekte­len” ebben a temetésben. Bár azt sem tudom, kikről van sző, nem ismerem a hátteret, az indokokat, az eredményeket, a változásokat, de a tény mellett nem mehetek el teljesen szót­lanul. Senki sem tudja elképzelni, hogy az a nyolcvan évet megélt anya és nagyanya mire, kire gondolt, amikor először kezdett búcsúzni élete napjaitól. Láthatta maga előtt a kedves arcokat és végül is mindet, mindet elvitte magával a sírba. Lezárt szeme lezárta a képek albumát is. Nem mehetek el ilyen fájdalom mellett szótlanul, közönyösen, mert ez a fáj­dalom már közös. Anyai könnye a miénk is. Ha fel lehetne fogni egyetlen ilyen könnycseppet, az lenne a messze került gyermekek számára az egyetlen élő üzenet. így megkapják a fényképfelvételeket, amelyeken milyen sokan rajta lesznek, csak ők fognak hiányozni. Ki lehet cserélni a temetés képeit egy új autó fényképé­vel? * „Szívet cseréljen, aki hazát cseréi.” AZ IGAZ ÜGY képvisele­tében lehet csak igaz a be­széd. Aki az igazság oldalán áll, annak könnyű igazat szól­nia. A hazugság mindig a bű­nök leplezésére szolgál, sőt egyik hazugság maga után vonja a másikat is, nincs vég%-hossza a belebonyolódás- nak, míg végül magát a ha­zugot fojtja meg a sokféle ha­zugság. Az igaz ügy viszont meg adja az igaz beszéd tartal­mát, erejét, tisztességét. Az igaz ügy érdekében szólni magában 'véve is felemelő ér­zés. Aki igazsága tudatában szól, bátran biztonsággal be­szél, tiszta és jó lelkiismeret­tel. Igaz ügy: a Jézus Krisztus evangéliuma, amely Isten embermentő szándékát adja tudtul. Az evangélium lénye­ge az, hogy Isten úgy szerette az emberiséget, hogy egyszü­lött Fiát adta érte. Ebben az jut kifejezésre, hogy Jézus Krisztus azért cselekedett, szenvedett, meghalt és feltá­madt, hogy az emberen segít­sen, hogy az egykor üdvös séget nyerjen, itt o földön pedig új életben járjon. Ez az új élet az embertársakhoz való viszonyban a szeretetet jelenti, amellyel az ember a másik emberért, a közösségért dolgozik. Igaz ügy: a másik ember szolgálata. Akár egyéni vo­natkozásban történjék azzal, hogy a másik ember javát és előmenetelét szolgáljuk, akár közösségi vonatkozásban tör­ténjék, ‘ hogy a családban, a munkatársak között, népünk és az emberiség javára cse­lekszünk. Ha ez az igaz ügy adja meg beszédünk tartalmát, célját és irányát, biztosak lehetünk fe­lőle, hogy feltétlenül erkölcsi színvonalon áll szavunk, an­nak a Jézus Krisztusnak a ta­nítása nyomán szólunk, aki­nek egész beszéde és műve az emberszeretet jegyében ment végbe. Az előző korokban is így volt, de a mi korunkban kü­lönösen is világos, hogy a ha­ladás ügye, az emberiség előbbrejutásának munkálása feltétlen igaz ügy. Aki az em­bernek jót akar, feltétlenül segítenie kell további fel- emelkedését, fejlődését. Egy­házunk haladó személyisé­geire mindig büszkén tekin­tettünk. Szavaik példaképként élnek. Az emberi haladásnak a keresztyéni szolgálata az as igaz ügy, amely méltóképpen tölti meg igaz és felemelő tar­talommal a keresztyén ember szívét és beszédét. Ez az aá igazság, amelyet bátran és biztonsággal lehet szóim; mert erkölcsi tekintélyt ad a beszélőnek. Jézus szándéka tükröződik az ilyen beszéd* ben, mert ő ma a keresztyén nek szaván keresztül akarjá emberszerető hangját hallatni; és emberszerető cselekvését megmutatni. Régebben is így volti dé ma különösen is fontos megn értenünk, hogy a haladás ügyé a leg eredményesebb, leghat- hatósabb segítés az egyes emA bérén és az egész emberisé­gen. Ezért illő, hogy a kereszt tyének ebben a segítő szol­gálatban foglalatoskodjanak. AZ IGAZ EMBER ajkán szólalhat meg csak az igaz beszéd. Igaz ember az, aki el nem tántorodik az egyszer már megismert igazságtól: az ember szeretettől. Ezért az igaz ember szava a közösség érdekét szolgálja. Nem törődik azokkal a régi világból származó elvekkel, mint pl. „ne szólj szám, nem fáj fejem”, „szólj igaj- zat, betörik a fejed”. Ezek megalkuvásra tanítanak. At igaz ember bátran emeli fél szavát minden ellen, ami árt a közösségnek. Nem hagyja szó nélkül, ha megkárosítják a nép vagyonát, ha hűtlenül bánnak értékekkel, ha nem­törődöm magatartást tanúsí­tanak a munkában, ha bár­mivel is hátráltatják a fejláp dést, akadályozzák a szünte­len előbbrejutást. AZ IGAZ BESZÉD tehát nem jelent passzivitást, elzár­kózást, hanem a felismeri igazság, az emberszeretei mellett való szilárd kitartást jelent akkor is, ha nem min* denki ért egyet vele. Nagy erő az igazság ereje, ez pedig feltétlenül annál az embernél van, aki felelősséget érez embertársaiért, sőt az emberi­ség. jövendőjéért is. Ez az a forrás, amelyből az igaz be* széd fakad. Az igaz ügy Szép­sége és nagyszerűsége ad erőt az igaz embernek ahhoz, hogy tántoríthatatlanul megálljon az emberek javának képvise­lésében. Dr. Ottlyk Ernő Egyházzenei est Óbudán A Budai Egyházmegye ének­kara május 20-án, Cantate va­sárnapján egyházzenei estet tartott az óbudai evangélikus templomban. Az énekkar a kelenföldi, a budavári, a bu- dahegyvidéki és az óbudai éneikkarotoból egyesült. Bemu­tatásra kerültek a Budai Egy­házmegye 1961. évi pályáza­tán díjnyertes és megdicsért művek: Sulyok, Gárdonyi, Sághy, Csorba, • továbbá Ko­dály és Kapi-Králik művei. Igét hirdetett: Várady Lajos esperes. — A THEOLÖGIAI SZEMr LE 3—4. összevont száma megjelent. A gazdag tarta­lomból kiemeljük az alábbi cikkeket: Dr. J. L. Hromádkas Az Egyházak Világtanácsa harmadik nagygyűlése után, Czeglédy István: Az Első Va­tikáni Zsinat. Tóth Károlys A Prágai Keresztyén Béke- konferencia Munkabizottságá­nak budapesti tanácskozásai­ról. Dr. Berki Feriz: Előké­születek az össz-orthodox élő- zsinatra. Dr. Kádár Imre: „A pápa elutasította az egyház reformjának eszményét és programját”. D. dr. Pákozdy László Márton: A Német Evan­géliumi Egyház belső válsá­ga. 5 ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962 május 27-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly du. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. de. 11. Blázy La­jos du. 6. Blázy Lajos Dózsa György út de. fél 10. Blázy Lajos Üllői út 24. de. fél 10. de. 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Grün- valszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/4l2. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Ta­kács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmaí u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Gá­dor András Újpest de. 10. Koren Emil Pesterzsébet de. 10. So­roksár Újtelep de. fél 9. Rákos­palota MÁV telep de. 8. Rákospa­lota Kistemplom du. 3. Rákos­csaba de. 9. Békés József Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kál­mán Sashalom de. 9. Karner De én sem akarok ítéletet gyakorolni. Nincs jogom hozzá. * . „«a«,*»,*, ^ Én itt vagyok, mások Is Itt vannak. Nincsen Cadillacunk, de I uf°Karner ‘Ágoston Bécsilapu tér itthon vagyunk. Itthon vagyunk és egymás után lépünk ko­porsók mellé mások helyett és kísérgetünk az utolsó utakra — mások helyett. Imádkozunk itthon mások helyett. Dolgozunk itthon mások helyett. Szeretünk itthon mások helyett. Együtt az életben, a reménységben, az örömökben, a vigasztalásban s majd egyszer együtt a sírokban. De — itthon. Azt hiszem, ennél többet nem is szabad mondanunk. Isten veled, te halott édesanya! Bálint Gábor de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Bár- dosy Tibor este 7. Bárdosy Tibor Torockó tér de. fél 9. Bárdosi Tibor Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv.) Vámos József du. 5. Vámos József XII., Tarcsay V. u. de. 9. Zoitai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7 Károlyi Erzsébet Pest- hidegkút de. fél 11. (konf.) Rutt- kay Elemér Diana út de. fél 9 Károlyi Erzsébet Kelenföld de. 0. (úrv.) Uzon László de. 11. (úrv.) Uzon László du. 6. (úrv.) dr. Re- Zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán Nagy­tétény de. 8. Kelenvölgy de. 9. Vi- sontal Róbert Budafok de. 11. Vi-1 sontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Uu. 6. Budapesten, 1962 május 31-én Mennybemenetel ünnepén Deák tér de. 11. dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. 11. Koren Emil du. 6. üllői út 24. du. 6. Karácsony Sán­dor u. du. 6. Rákóczi út 57. b. du. 5. Thaly Kálmán út de. 11. Szir­mai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre este 7. Takács József Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8, Nagy István Ojpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Pestújhely de, 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de, 9. Kar-ner Ágoston Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston, Bécsikapu tér de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Bárdosy Tibor Óbuda de. 10. Vámos József du, 0. Fülöp Dezső XII., Tarcsay Vil­mos u. de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Zoltai Gyula Pesthi- deglcűt este fél 6. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 11. (úrv.) dr. Re­zessy Zoltán du. 6. (úrv.) Uzon László Németvölgyi út de. 5. dr... Rezessy Zoltán Kclrnvölgv de. 9. Budafok de. 11. Csillaghegy de fél 10. Csepel de. 11. du. 6. teni! Ez az igazi keresztyén­ség. ; Jézus azokat, akik Őt szere­■ tik, nagyszerű feladattal bíz- : za meg. Bármennyire idege­■ nül hangzik ma már, amit • akkor Péternek mondott: le­■ geltesd az én juhaimat! — mégis érezzük, hogy mi van e mögött a parancs mögött. Jézus tanítványai emberek pásztorolására, gondozására kapnak’ megbízást Uruktól. Ez a megbízás pedig vonatkozik az egész emberre, az ember testi és lelki, ideigvaló és örök javának munkálására. A TANÍTVÁNY NEM ÉL­HET ÖNMAGÁNAK. Az egy­ház élete sem lehet soha ön­célú. Drága áron megváltott embereket bíz ránk a Pász­tor, hogy szeressük őket, fel­vegyük gondjaikat és az igazi testvér szeretetével segítsük őket hitre, igaz emberi életre. Vak ember az, aki nem lát­ja, mennyire sóvárog az em­berek szíve igazi, őszinte test- 1 véri szeretet után. Urát meg- ; tagadó keresztyén az, aki nem veti latba minden erejét az : emberek „pásztorolása”, se- ‘ gítése érdekében. Az egyház " létjogosultsága épülő új vilá- " gunkban egyedül abban van, ' hogy szoros engedelmesség- " ben, Ura parancsa iránt tel- l jes szeretettel és hűséggel 5 szolgálja az embert. Erre a ■ szolgálatra pedig az élet szé- " les területén ma is sok, al- ‘ kálóm nyílik. Ha kíváncsi vagy, mennyire ’ szereted Jézust, ezt lemérhe- ‘ ted azon, hogy mit teszel az 1 emberekért, mennyire szere- ' ted, segíted, pásztorolod őket. ' Ma a keresztyén ember és az * egyház számára nem a sza­vak, hanem a tettek ideje vanl 1 Tarjáni Gyula, A TÜKÖRBEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom