Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-05-13 / 20. szám

HÉTRŐL—HÉTRE Üj teremtés II. Kor. 5, r?. Vannak igék, amelyek rendkívül határozottan és félreért­hetetlenül állítják, elénk Isten kinyilatkoztatott akaratát. Ilyen e heti igénk is, amely lealkudhatatlanul kötelezően állapítja meg: „ha valaki a Krisztusban van, új teremtés az..Ez abban mutatkozik meg, hogy: . a régiek elmúltak,■ ímé újjá lett minden”. 1. Mindenekelőtt nem lényegtelen, hogy ez az ige azoknak szól, „akik a Krisztusban vannak”. Tehát nekünk keresztyé­neknek, akiknek szabad hinnünk, tudnunk, hogy beoltattunk a Krisztusba, akiben tehát benne vagyunk. Hisz tudjuk, hogy az egyház Urunk titokzatos teste. Ö a fő mi pedig a test sejt­jei, tagjai vagyunk a megváltás következtében. 2. Aki a Krisztusban van hite szerint, ám mutatkozzék meg ez abban, amiket „terem” az élete. Mert. a Krisztusban megváltozik az ember, mégpedig alapvetően, annyira, hogy „a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. „Tehát szinte felismer- hetetlenül változik meg. Itt szó sincs arról, hogy kicsit átfest­jük, átsminkeljük magunkat, a régi embert, mondjuk keresz­tyén formaságokkal s egy kissé megjavítjuk eddigi életünket, felveszünk egy kis jártasságot a Bibliából. Aki a Krisztusban van, abban egy teljesen új születik és növekedik, abban meg­indul a teremtő kezdet. Mivel benne vagyok a Krisztusban, kezdek úgy látni, érezni, egyszóval élni, mint Ö. Például: eddig nem is láttam magam olyan rossznak, most mind jobban rádöbbenek bűneimre. Eddig úgy göndoltam, jól vagyok így emberi gyarlóságaimmal, most nyugtalanítanak bűneim. Sza­badulni kell tőlük. De kicsoda az, aki megszabadít e halálnak testéből? E kérdésre válaszként meghallom az evangéliumot. Eddig nem érdekelt a másik ember, most egyszerre szeretet­tel és felelősséggel fordulok feléje, hogy segítsem. 3. Senki ne gondolja, hogy mindez magunktól van. A Krisz­tus az, aki végzi bennünk, aki újjáteremt, örvendezzünk hát, hogy Ö ezt megcselekszi, mert esak így lehetünk „tiszták, bot­lás nélkül valók a Krisztus napjára, mint akik teljesek va­gyunk az igazság gyümölcseivel, amelyeket Jézus Krisztus ad Isten dicsőségére ..(Fii. 1, 10—11.) Boros Károly NAPRÓL-N APR A VASÁRNAP. ÉZS. 13,26. FIL. 1,10—11. — Azok Isten gyer- inekei, akik elfogadják Istennek az életük felett kimondott ítéletét. Akik a bűnbánat és törödelem útján járulnak Isten elé, azoknak életében a bűnbánat'ot és megtérést nyomon kö­veti Isten bocsánata, s vele együtt az öröm, békesség, üdvös­ség; ÉZS; 40,26—31. Jób 8.1—22. (Jak. 1,16—17.) HÉTFŐ. ZSOLT. 97,10. GÁL. 5,24. — Bűnnel megrontott természetünk telve van gonosz indulattal és kívánsággal. Isten Lelke munkálkodik, hogy szíveinkben lakozzék Krisztus sze­lletének indulata, s eltöltse szívüket a kívánság: legyen éle­tünk mások számára áldássá. Ef. 4,17—24. Jób 9,1—24. (I. Jn. L8—9.) KEDD. ÉZS. 7,4. LK. 1,71, — A keresztyén ember boldog és örvendező, mert Megváltó, élő Krisztusa van. Nem tehe­tetlen kiszolgáltatottja a Sátánnak, aki képtelen a szeretetre, á jóra, hanem a Lélek által vallja: „Mindenre van erőm a Krisztusban”; Ef. 4,25—32; Jób 11,1—20. (I. Jn; 1,20.) SZERDA. ÉZS. 58,9. LK. 24,32. — Ahol Jézus Krisztus igéje hangzik, ott az emberek felismerik Isten üdvözítő aka­ratát, örök életre vezető irgalmát. Ézs. 65,17—19. 23—25. Jób 12.1— 6, 14—25. (Ra 9,20.) CSÜTÖRTÖK. I. SÄM. 17.45/a. II. KOR. 4,7. — Isten a legrágább ajándékot adta nekünk: Jézus Krisztust. Általa adott bocsánatot. Múlandó életünk helyett örökkévalót. Bűn által megrontott helyett a Lélek által újjáteremtettet. Ap. Csel. 17,22—33. Jób 19,1—1L, 21—27; fflm. 7,24—25.) PÉNTEK. ÉZS. 2,2. JEL. 5,13. — A megfeszített és feltá­madott Jézus Isten jobbján él és uralkodik. Néki zeng a meg­váltottak hálaéneke, magasztalja az angyalok kara; Ezzel a hatalmas magasztaló karral együtt zenghet a mi hálánk sza­va is! II. .Kor. 5,16—21; Jób 31,24—32,1; (Rm. 10,2—3.) SZOMBAT. DÄN. 12,3. JEL. 7,15. — A Feltámadott aka­rnia az, hogy halálon át az életbe, az Istent színről-színre lá­tás helyiére jusson vérén megváltott népe. Rm. 1,18—25. Jób 35.1- —M. (I. Kor. 2ß—10.) Nagy István HÍREK — Húsvét utáni 3. Jubilate vasárnapon az oltárterítő szí­ne: fehér. A vasárnap oltári igéje: Lk 15, 1—7a; szószéki igéje: I Thess 5, 16—24. Dél­után szabadon választott ige. * — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi-rádióban 1962. május 2ö-án reggel fél 8 órakor. Igét hirdet: Zoltai Gyula budapest-budakcgyvidéki lel­kész. * — .4 VESZPRÉMI EGYHÁZ­MEGYE LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGE május 9-én és 10-én kétnapos értekezletet tartott Gyenesdiáson. Esti áhítatot tartott Nagy Gábor. Űrvacsorát osztott Tóth Gyula. Sárkány András exegézise, után Mátis István: Korszerű igehirdetésünk személyi fel­tételei, dr. Fabinyi Tibor: Róma az igaz keresztyénség ellen, időszerű tájékoztatót nyújtott Halász Béla esperes. * — A HAJDÚ SZABOLCST EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI - MUNKAKÖZÖSSÉGE május 15-én, kedden tartja munka­ülését Nyíregyházán. A mun­kaülés istentisztelettel és ur- vacsoraosztással (Szabó Vil­mos) kezdődik. Esperes! meg­nyitó után előadások hang­zanak el: Krisztus követés« az Efezusbeliekhez írt levél alapján. (Nagy Hona, Tarján Béla, Rőzse István, Endreffy Zoltán.) Időszerű kérdések: Ökumenikus vonalon: Krecsák Kálmán, egyházmegyei vona­lon: Megyer. Lajos. Záróáhí­tatot tart: Gáncs Aladár. * — A SAJTÓOSZTÁLY fel­kéri a Gyülekezeteket, hogy azokat a henger tokokat, ame­lyekben a konfirmációi em­léklapokat kapták, szívesked­jenek sürgősen visszaküldeni a Sajtóosztálynak. * •— FELHÍVÁS. Juhász Ju­lianna (Nyíregyháza, Pólyák U. 12. sz.) kéri azokat, akik­kel 1942. V. 12-én Rogate vasárnapján azzal búcsúztak el egymástól, hogy újra talál­koznak, közöljék vele pontos címüket újabb találkozó ügyében, • — PENZBESZEDÖT keres a Bu- dapest-rákosszentmihályi gyüleke­zet. Jelentkezés hétköznapokon 9— 12 óráig, Budapest, XIV. Lőcsei út >2. szám alatt a lelkésznél A MOSZKVAI PATRIARCHÁTU^ MEGBÍZOTTJA GENFBEN Az orosz orthodox egyház moszkvai patriarchátusa ideig­lenes képviselőjeként meg­kezdte tevékenységét Vitali Borovoj főpap az Egyházak Világtanácsa genfi központ­jában. Borovoj az utóbbi években sokat fáradozott az ökumenikus kapcsolatok elmé­lyítésében. 1959 nyarán láto­gatást tett Genfben, 1961 ta­vaszán ugyancsak részt vett egy genfi látogatáson, a moszkvai patriarchátus kül­döttségének tagjaként, részt vett több ökumenikus kon­ferencián, így legutóbb az Egyházak Világtanácsa múlt év novemberi harmadik világ­gyűlésén Üj-Delhiben. * AZ AMERIKAI TESTVÉREGYHÁZ LÁTOGATÁS-CSERÉT JAVASOL A SZOVJETUNIÓVAL Az amerikai Testvéregyház méghívta az orosz orthodox egyházat, hogy vezető kén­viselői tegyenek látogatást az USA-ban, s ezt a látogatást ők viszonoznák. Ezzel a meg­értés útját szeretnék lefek­tetni Amerika és a Szovjet­unió keresztyénéi között. A látogatás-cserére már ebben az évben sor kerülne. Az orosz orthodox egyház vála­szát kell azonban megvárni, hogy a megfelelő időpontot és a küldöttség összetételét megállapítsák. * — TELEK ELADÖ. Tihanyapát Eürdötelepen 240 , négyszögöles te- lek eladó. Harasztiné, Budapest. IX. Ipar u. 13. Telefon: 337—667. — ÖRIÁSVIRÁGÜ, sokszínű szegfűpalánta és parkvirág palán­ták azonnali küldésre kaphatók. Dr. Nádasdy, Kisláng. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vm. Üllői ót 24. Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre 30,— Pfc, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—'VTU. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 622439/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató „Mindenkor örüljetek“ I. Thess. 5:16—24. Életünk színe, íze az öröm.Nélküle szürke, fáradt lenne bennünk és körülöttünk minden. Isten igéje ezen a vasár­napon derűssé akar tenni bennünket oly módon, hogy ne csak a templomban derüljön fel a szívünk, hanem az öröm fényét elvihessük hétköznapjainkba, egész életünkbe. Öröm töltse el elsősorban is életünknek azt a. részét, ame­lyet így hívunk: „vallásos élet”. Az öröm tegye meleggé és fénylővé imádságunk szavát, mellyel naponta Istenhez fordu­lunk. így lesz kevesebb a panasz több a hálaadás, köszönet. Imádságaink az örömben alkotnak valóságos kapcsolatot Isten­nel a Jézus Krisztusban. Isten Szentlelke abban mutatja meg munkája nagyszerűségét életünkben, hogy örömmel áraszt el bennünket A Lélek öröme ad szárnyakat életünknek és éleszti hitünk lángjait. Isten igéje — akár olvassuk, akár hallgatjuk, még a bűnbánatra hívó igék is — alapjában véve mindig az öröm, az evangélium szavai. Hamisak a megkeserítő, kétségbe­ejtő, elkedvetlenítő prédikációk, de az igazság csengését halljuk minden vigasztaló, örömöt, megnyugtatást adó szóból. Az öröm ad bátorságot ahhoz, hogy az élet dolgaiban dönt­sünk. A keresztyén ember így tehet vizsgálat tárgyává min­dent életében és ez biztosítja arról, hogy helyesen, a jó mel­lett fog dönteni, azt tartja meg. Ha örömtelenül vizsgálgatjuk. körülményeinket, sohasem láthatjuk meg a bennünket körül­vevő értékeket. Mindent egyhangúnak találunk, se jónak, se rossznak, s nem látjuk értelmét állásfoglalásunknak, dönté­sünknek. Az öröm nélküli keresztyén ember az, aki vállvono- gatva, közönyösen és közömbösen igyekszik viselkedni a körü­lötte zajló élet iránt, s esetleg ajkbiggyesztve szólja le az élet értékeit: ezek a világ dolgai, nem az enyéim. Az örem nemcsak a döntésekre szolgáló lehetőséget adja meg nekünk, hanem hozzásegít a helyes döntéshez is. Azokhoz a döntéseinkhez pedig, amelyeket így hoztunk meg, örömmel ragaszkodunk is. Elképzelhetetlen, hogy örömtelenül hozott döntéseinkhez ragaszkodni tudjunk, viszont mindig újabb é3 újabb örömöt jelent, ha helyes állásfoglalásunk mellett ismé­telten dönthetünk. Befolyásol, irányít minden lépésünkben az öröm. Mély bölcsesség van az egyházi év rég kialakult rendjé­ben. Az ismétlődő ünnepek, a jellegzetes vasárnapok felhívása mindig friss és időszerű. Ez a vasárnap is drága számunkra* buzdító, felemelő felhívásával: Jubilate! Örüljetek! Muncz Frigyes 1!!:i!i!)!in!llinil!Min!lllllll!!!itt!n!It!!!II!imi!liUlltlilltt1llll!llIlIlllllill!i!HI!til!tlI»<m!I1imi)(!iiI!!ili!lHlil!IIIII!T!iíi!i!»U!I!nnnM» ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962. május 13-án Deák tér de. 9. Péter Jenő teol. de. 11. (urv) Trajtler Gábor du. ö. dr. Kékén András du. 6. Szeretet- vendégség: Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Dr. Benes Miklós le. 11. Szebik Imre teol. du. 6. Szebik Imre teol. Dózsa Gy. út de. fél 10. Szebik Imre teol. üllői út 24. de. fél 10. de. 11. Karácsony S. u. de. 10. (konf.) Grünvalszky Károly Rá­kóczi út 57/b de. 10. (szlovák) de. 3/d2. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Rédey Pál de. U._ Rédey Pál du. 6. Nagy István Kőbánya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. Takács József Vaj­da Péter u. de. fél 12. Takács Jó­zsef Zugló de. 11, Boros Károly wákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Nagy István Fran­céban u. de. fél 9. Gádor András Üjpest de. 10. (konf. urv) Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél &. Rákospalota MÁV lelep de. 8. Rákospalota Na gy* templom de. 10. Rákospalota Kis5 templom du. 3. Rákoscsaba de. 9$ Békés József Rákoshegy de. 9. Rá3 kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de; t'éi ii. du. fél 3. Pestújhely de. 105 Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9: Karner Ágoston Rákosszentmihály le. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikaou tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos diu 7 Rárdosy Tibor Torockó tér de; fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9s Fülöp Dezső de. 10. (urv) Vámos József du. 5. Fülöp Dezső XII. Társ csav Vilmos n. de. 9. Ruttkay Ele­mér de. 11. Ruttkay Elemér dm fél 7. Károlyi Erzsébet Pesthideg* kút de. fél íi. zoltai Gyula Diand út de. fél 9. Zoltai Gyula Kelen= föld de. 8. (urv) Uzon László des 11. (urv) Uzon László du. 6. cir; Rezessy Zoltán Németvölgyi út de*. 9. dr. Rezessy Zoltán Nagytétény de. 8. Kcienvölgy de. 9. Visontal Róbert Budafok de. 11. Visontaj Róbert Csillaghegy de. W. CsepéS de. 11, du.. 5 Szeretetvendégség. ISTEN GYERMEKE, EMBEREK BARÁTJA Néhány részlet FLEISCHHACK MARIANNE ilyen című, a híres lipcsei teológiai professzorról, GRE- GORY-ról ki német nyelvű novel­lájából. A KÉPTELEN LfPCSEI UTCÁKON ked­vére tépázza a vihar az egyetlen késői járó­kelőt. Kedvére? Csak a látszat mutatja így. Mert Gregory professzor, akit ma munkája ilyen későig az egyetemen tartott, kifeszítette tekintélyes esernyőjét — valaki azt mondta: külön kiadás kofák részére — s most ezzel a vitorlával a háta mögött vígan vitili magát a széllel. Jó kedvre hangolja ez az út, bár Vattaképpen soha nines arra szüksége, hogy Vosszkedvére orvosságot keressen. Mint minden nap, ebben a cudar időben is gyalog iparkodik hazafelé. Jól teleszívja tüdejét a friss széllel és örül annak, hogy a viharnak nem sikerül se kalapját, se sap­káját lesodorni. Gregory professzor úr ugyan­is sohse hord kalapot, még ilyen hideg, viha­ros időben sem, ami — ne felejtsük el! — ak­koriban, 190?. táján még nem volt divat. „Nézzük csak! Ott áll MÜLLER váltóőr eb­ben a kutya időben! Lehet, hogy már két- három órája! Mennyivel jobb nekem! Mialatt kényelmesen ültem a fűtött szobában, neki inár a csontját is átjárta a hideg. S ha meg­gondoljuk: másokért, akik száraz bőrrel ül­itek a villamosban és utaznak hazafelé Müller. egykedvűen igazgatja a váltót, s 'nem gondol közben se jót, se rosszat, ami­kor hirtelen megveregeti valaki a vállát. „Barátom, menjen be egy kicsit a szem­közti kávézóba, igyék egy csésze forró kávét. Majd átveszem addig a munkáját. Félórára szívesen vállalom, amíg felmelegszik egy ki­csit.” Müller vonakodva adja át a nehéz vaspál­cát. Egyik kezében ott van már az esernyő, fe másikban néhány fillér. „Csak rendelje meg. Sajtos rudacskákat hozzá. Menjen gyorsan! Ne féljen, értek a Váltókezeléshez.” MÜLLER TUDJA, HOGY ÍGY VAN. Is- jneri a professzort. Ki ne ismerné Lipcsében? Az egész város ismeri és szereti. Nyugodtan élmehet. Az a fél óra! — S míg az igazi 'váltókezelő fagyos kezét melengeti a hasas kávésbögrén, az álváltöőr keményen áü a helyén, mint egy szobor és ügyes kézzel igazgatja a váltót. i Hirtelen hangok verik fel a csendet. Da­lolva, kart karba öltve, közeledik egy csapat diák a körúton. Egyik-másik erősen imbo- lyog. Megállnak, szemügyre veszik a váltó­őrt, qztán van, aMből kitör a nevetés, de töb­ben iparkodnak észrevétlenül kereket oldani. Kétség nélkül felismerték. Az egyik gólya, aki még nemrég hordja a diáksapkát és nem valami sokszor látta belülről az előadóterme­ket, gúnyosan, kérdezi meg, mitől gyulladtak úgy be, talán maga az ördög az a váltóőr, vagy valami álruhás morálcsősz? „Ha tetszik, hát az, fiacskám, de cseleke­dettel prédikál, mint ez a váltókezelés mu­tatja. Mert, ha nem csalódom, e mögött is csak emberbaráti szeretet lappang. Különben teológiai tanár a bibliai kéziratok tanszékén. Különös szokásai vannak. Fölszedi az utcán az üvegcserepeket, hogy meg ne sértsék va­lakinek a lábát. Gyerekkocsikat segít a lép­csőn felcipelni. Télen se hord nagykabá­tot...” „És — teszi hozzá egy felsőbbéves — tu­dós a javából. Ö tartja a legérdekesebb elő­adásokat a teológián, mondhatom neked! De korán, reggel 8-kor, nyáron 7-kor. Ügy tud mesélni, hogy csupa fül vagy elejétől végig, ötszörös tiszteletbeli doktor angol, amerikai, német, meg ki tudja, még miféle diplomája van. Olyan ember, hogy le a kalappal előtte!” • MÁSNAP ELŐADÁS UTÁN a feszült fi­gyelem még ott ül a kifelé özönlő diákok arcán. A havaseső megint rákezdett. ,Milyen jó — gondolja GREGORY —, hogy mindig magammal hordom az esernyőt. Azaz, hogy... hiszen már nincs meg.” Kicsit rossz lelkiismerettel gondol felesé­gére. Nem mintha annak különösebben tet­szett volna az a családi esernyő, sőt szívből utálta. De most újat kell venni... megint egyet! „Hát tehettem egyebet? Az a kedves öreg hölgy úgy aggódott a strucctollas kalapja miatt, Nem kísérhettem el az ernyőmmel, hiszen az előadásra kellett sietnem. Logikus, hogy az ernyőt kellett odaadnom. Ugyan mit, már nem is esik annyira!” Ernyő nélkül indul hát útnak szokott friss, ruganyos járásával. A pályaudvar felé kanyarodik, mert eszébe jut, hogy jóbarátja érkezik a kongresszusra. Legalább fogadja a vonatnál. Igaz, van még egy óra az érkezésig. Leül a peronon, elő­veszi szokásos ebédjét, a fekete kenyeret és almát. Gondolatai közben az egyik folyóirat­ba ígért cikkel foglalkoznak. Aztán vonat fut be, s megpillant egy temérdek csomaggal bajlódó falusi asszonyt. Nagy papírdoboz van nála, szatyor, koffer és jókora kosár to­jás. „Engedje meg, hogy segítsek” — ajánlkozik az asszony háta mögött. Az a szétment papír­dobozzal vesződik és bizalmatlan tekintetet vei rá. De Gregory fogja is már a csomago­kat és kezdi lerakni mindegyiket egymásután a peronra. „Mi van még? Ó, jó asszony, élő tyúkok! Azokat jobb lett volna kosárba rak­ni, kendővel lekötni.” „Olyan okos most már én is vagyok, ami­kor megtörtént a baj” — mérgelődik az asz- sZony. — „Csak ne vigye olyan messze azo­kat a csomagokat. lémerjük már az ilyen ajánlkozást.” Az utóbbi mondatort elereszti a professzor a füle mellett. Inkább hosszú zsi­neget húz elő a zsebéből, s megpróbálja a szétment tyúkos dobozt összekötözni. Ez azon­ban hiábavaló erőlködésnek bizonyul. Megint megteszi az ajánlatot: kerüljenek a tyúkok a kosárba. „De hova tegyem a tojásokat? Őrület! Mind tegnapi, tegnapelőtti! Talán azokat csomagoljam ebbe a rozoga dobozba?” „Azt senki se mondta, jó asszony!” — nyug­tatja Gregory. S már üríti is a mindig ma­gával hordott vitorlavászon-táskát. Az asz- szony is megszelídül, amikor látja, hogy meg- mentője hogyan süllyeszti el a táska tartal­mát a zsebeibe. Zsebe volt bőven. Mit rejte­getnek? Kötszert, ollót, dugóhúzót és egyéb apróságot, amire előre nem látott, nehéz helyzetekben szükség lehet. Csak a vaskos görög—német Újszövetség kerül egyelőre d járdaszélre. KÖZBEN AZ ASSZONY NYELVE TS MEGERED. Elmondja, hogy keresztelőre ké­szül: megszületett az első unoka, méghozzá fiú. A tyúkok az ünnepi ebédre adják majd oda az életüket. A professzor éppen nyújtja feléje az egyik tyúkot. De hogy, hogynemf Az asszony kövér keze nem nyúlt ügyesen a szárnyasjószágért, vagy a professzor eresz­tette el túl hamar? ■ Csak azt látja elképedve; hogy a tyúk sebesen nekiiramodik a peronom „Micsoda fajankó!” — könnyít magán az asz- szony, ami azonban a tyúk szökését fel nem tartóztatja. A fajankó nagy ugrásokkal ira­modik a tyúk után. Elfelejti, hogy a doboz nyitvamarudt, s mielőtt könnyeivel küzdő gazdaasszonya észrevenné, a másik tyúk is kihasználja a helyzetet. Átrepül a szomszéd peronra, figyelmen kívül hagyva az utasok számára kijelölt átjárót. Üldözője se törődik az átjáróval. Utána a síneken keresztül! Ijed­ten kodákólva iparkodik a két tyúk a kor­lát felé. Egy érkező vonat akadályozza az üldözést és szolgáltatja a nézőközönséget. A tyúkok átsurrannak a leszállók lába között; a professzor meg, mivel másra se tud gon­dolni, csak arra, hogy vissza kell juttatnia a tyúkokat a tulajdonos kezébe, hol tisztes uraknak megy neki, hol kofferokba botlik bele, hol a hölgyek cipőjére lép, de rendü­letlenül igyekszik előre. Nagy hallózással né­hány iskolásgyerek is belekapcsolódik most az üldözésbe, s éppen, amikor kézrekerül végre a szökevény, ragadja a professzort vállon a törvény keze. Mennydörgő hang fi­gyelmezteti az előírásokra, szabályokra. Gre­gory nem bán semmit, csak hogy hóna alatt szorongathatja az egyik tyúkot s ott láthatja a másikat az iskolásgyerek kezében. A személyazonosság megállapításánál ki­csit csodálkozva néznek rá. Az öt márka büntetést szívesen megfizeti. A falusi asz- szony hálálkodva szorongatja a kezét.- * Egy tanártársa mondta Gregory professzor­ról: „Nem ismertem senkit, aki úgy gyako­rolta volna Krisztus követését, ahogy ő, Igénytelen volt és sajátos természetességgel szolgált, ahol csak tudott, mindig vidáman; szelíd napfényt terjesztve maga körül. Állata- dóan adott. Gondolkodás nélkül adott. Életé tele volt a szolgáló szeretet örömével.” »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom