Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-04-22 / 17. szám

A halál legyőzője Jel. 1,17—18. Az élők világán az elmúlás uralkodik. A pompás virág el­hervad, az ifjú megvénhedik, ereje lehanyatlik: az élet utolsó állomása a koporsó. Minden élő a halál hatalmában van. „Min­dent megemészt a sír, a halál” — énekeljük a gyászos igazságot. Milyen rettenetes valóság ez, amikor nemcsak elméletileg állít­juk fel ezt a tételt, hanem szeretteink, ismerőseink és barátaink sírjánál kell ennek igazságát megállapítanunk, vagy a magunk koporsójától választ el talán csak egy lépés! Minden porcikánk tiltakozik ellene, mégis naponként a halál révén állunk. Bi­zony a legnagyobb hatalom a világon a halál — a legerősebb emberi kötelékeket is könyörtelen kézzel szaggatja szét! Legnagyobb diadalát mégis akkor ülte a halál, amikor az Élet Fejedelmét, Jézust hatalma alá gyűrte! Meghalt, aki maga halottakat támasztott fel! Nain kapujában és Lázár sírjánál Ö volt a hatalmasabb, Nagypénteken mégis a Halál diadalmasko­dott: Jézus meghalt a kereszten! Nemcsak az emmausi tanítványok csalódott élete volt kilá­tástalan, a reménytelenség éjjele borult az egész világra. Célta­lan az egész élet, ha egyszer úgyis a halálé az utolsó szó. Ebbe a sötétségbe ragyogott bele a húsvéti evangélium fé­nye: Jézus nincs a sírban, él! Először bátortalanul, a hihetetlen ténytől szinte szólni is alig merve terjed a hír szívtől szívig: néhány gyenge asszonyon kezdve Péteren, Jánoson, majd a többi tanítványon át milliók boldog bizonyságtételéig: Krisztus feltámadott, bizonnyal feltámadott. Aki halott volt, él! Ez a húsvéti tény lett hitünk alapjává. Nem halott Urunk van, noha halott volt, hanem élő! Halott Krisztus nem tudna rajtunk segíteni, hiába is kiáltanánk hozzá. Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi prédikálásunk, de a , ti hitetek is. Ámde Krisztus feltámadott, és zsengéje lett azoknak, akik elaludtak — mondja Pál apostol. Isten eljövendő világának fé­nye sugárzik a húsvéti üres sírból, annak az új világnak ra­gyogása, amelyben az Isten letöröl a szemünkről minden köny- nyet, ahol nem lesz halál és gyász. A feltámadott Jézus Krisztusban való hitnek csodálatos ereje van. Eloszlat a szívből minden félelmet: legyőzött ellen­ségtől, a haláltól hogyan félnénk, amikor a halál legyőzője a mi Urunk? Szeretteink elmúlása fáj ugyan, de nem sírunk re­ménytelenül, mert a Feltámadottban való hit reménység is az Istenben. A halál világában az élet követeiként járunk, az Is­tenben reménykedő hitnek a derűje és bizakodása sugárzik életünkből: meglátszik rajtunk, hogy élő Urunk van! Krisztus feltámadott! Legyőzte a halált. Detre László e>»göe^4PgD©>!DgO©>!DfDg>íC>gD«»jOfö«>4e>§Ü®34C>£Ög^ HÍREK — Húsvét mindkét ünnepén z oltárterítő színe: fehér. Húsvét első ünnepének oltári igéje: Jn 20, 1—10; szószéki igéje: Jel 1, 17—18. Délutáni ige szabadon választott. — Húsvét hétfőjének oltári igéje: Jn 11, 21—27; szószéki igéje: I Kor 15, 21—23. Dél­után szabadon választott ige. — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1962. április 22-én, húsvét vasárnap reggel fél 8 órakor. Igét hirdet D. dr. Vető Lajos püspök. UZON LÁSZLÓT beiktatták Kelenföldön. XJzon László volt szolnoki lelkészt kelenföldi tisztségébe virágvasárnapién, április 15-én ünnepi istentisz­telet keretében iktatta be Vá- rady Lajos budai esperes. A beiktatásról mely alkalommal a lelkészek és hívek zsúfolá­sig megtöltötték a kelenföldi templomot, lapunk legközeleb­bi számában részletes beszá­molót közlünk. « PAPI BÉKEGYŰLÉS BUDAPESTEN• A budapesti evangéliumi, orthodox, izra­elita és unitárius lelkészek ré­szére április 12-én papi béke­gyűlés volt Budapesten, a Ha­zafias Népfront budapesti bi­zottságának rendezésében. Előadást tartott Vég László miniszterhelyettes: A szoci­alista országok gazdasági együttműködése címen. A nagy érdeklődéssel kísért ta­nulságos előadást számos hoz­zászólás követte. HIRDETMÉNY A Délpesti Református Egy­házmegye által meghirdetett kórusmű pályázaton 30 pályá­zó vett részt. A beérkezett pá­lyaműveket az egyházkerületi egyházzenei albizottság és az egyházmegye küldöttsége bí­rálta felül és a következő ha­tározatot hozta: A 368. énekre az első díjat nem osztotta ki. Második díj­jal jutalmazta a „Cantate Do­mino canticum novum” pálya­művet. Felkérjük a mű szer­zőjét, közölje nevét és címét az esperesi hivatallal (Nagy­kőrös). x A 369. ének első díját az „Emlékezzünk régiekről”, a második díját pedig a „Veni Creator Spiritus” jeligéjű pá­lyaműveknek ítélte oda. A jutalmazott pályamunká­kon kívül dicséretben részesíti a bizotság az alábbi jeligékkel benyújtott pályázatokat: „Éne­keljetek az Ümak új éneket”, „Énekeljetek az Úrnak,” és „Jövel Uram Jézus” (azonos szerző művei), „Fényes mennyország”, „Pünkösdi kö­nyörgés” I. és II., „örökélet” I. és II., „Veni” (az elsőnek beküldött műre vonatkozik), „Istené a dicsőség” I- és II., „Golgota” I. és II. Az egyházmegye elnöksége és énekügyi bizottsága testvé­ri köszönetét mond a pályá­zatban résztvett valamennyi pályázónak. Megköszönjük munkájúkat, az egyházzene iránti szeretetüket, amit* ör­vendetesen mutat az a tény, hogy szerény pályázatunkra az ország minden részéből ilyen nagy számban és komoly színvonalat képviselő mun­kákkal jelentkeztek. Isten ál­dása legyen mindannyiok éle­tén és munkásságán. A DÉLPESTI REFORMATUS EGYHÁZMEGYE ELNÖKSÉG-E JÓ ÉLN Állandó húsvéti öröm I. Kor 15,21—23. Még fülünkbe csengenek Krisztus feltámadását hirdető szavak s szívünkben visszhangzik a húsvéti angyali szózat: nincs itt! Feltámadott! De ma már az ünnep második napját mutatja a naptár. S az ünnep második napja — ez emberi gyarlóság — többnyire már nem „igazi” ünnep. Eddigre egy kicsit megfakultak az ünnepi szavak, érzések és egy kicsit bele is fáradtunk az órák csöndes múlásába. Hiába, ez így van, ez­zel — mert emberek vagyunk — számolnunk kell. 1 A húsvétnak mégis van valami varázsa, ami nem fakulhat meg, nem múlhat el 24 vagy 48 óra után s ez az élet szereteté- nek ujjongó öröme. Pontosan az az örömhír, amelyet az emlé­kezetes hajnal óta hirdet Isten népe: Krisztus feltámadott s mi is feltámadunk! Mai igénk százados szavai kissé idegenül hathatnak ugyan, de a bibliai Ádárn, az „első” ember nevének említése ma is azt juttatja az eszünkbe, amit a régieknek. Azt, hogy emberi sor­sunkhoz, egész valónkhoz, éppen úgy mint születésünk pilla­nata, kikerülhetetlenül hozzátartozik halálunk órája. Hozzánk tartozik, de mégsem tragikus befejező akkordként, hanem a másik „első” ember — Krisztus — feltámadása után örökéle­tünk zálogaként. „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meg­halnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megelevenít- tetnek” — írja Pál az korinthusiaknak, összefoglalva, megfo­galmazva az egyház örömteli hitét, Megváltójához kapcsolódó mélységes bizodalmát. Ez a hit, ez a bizodalom pedig nem lehet csak néhány ün­nepi óra egyre jobban fakuló varázsa. Nem lehet, mert akkor nincs is értelme húsvéti hitünknek. Nem lehet, mert az élet ne­künk sokkal drágább — legyen az akár múlandó vagy örökéle­tünk — mintsem, hogy csak néhány szót, néhány órát szentel­nénk szépségének, értelmének kutatására, megbecsülésére. S az az ajándék is sokkal, de sokkal nagyobb, amit Krisztustól ép­pen húsvét napján kaptunk, mintsem hogy csak két napon át emlékeznénk rá. V Ezért végtelen a húsvét ünnepe s ezért végtelen, naponként () megújuló öröme. Fakuljanak meg bár az ünnepi hangulatok, (i váljanak emlékké a szavak, de az, amit a húsvéti evangélium ó hirdet nékünk, maradjon mindennapi kísérőtársunk, hitünk, ó örömünk múlhatatlan forrása. b Vámos József ó A tavasz illata, a májusi kék ég is elmondja, hogy szép az élet és jó élni, de igazán a húsvét hirdeti meg, hogy érdemes élni! Húsvét napján az élet örömhimnusza szólal meg, melynek halál volt az ára: az élet szép és jó élni. Az ünnepel jól húsvétkor, aki boldogan hallgatja a hús­véti harangszót, és felszabadult, boldog szívvel örül az életnek. Jól és helyesen ünnepel az, aki fölibe emelkedik minden gondnak és bajnak, mert győzelmes erő birtoká­ban van és ez a győzelmes erő legyőzi és elfelejteti a gon­dokat és bajokat. Húsvét napján kimondjuk az ünnepi alaptételt: Min­denki szeretne örülni az életnek! Ezért meg kell szüntetni itt a földön és a kozmikus világmindenségben minden egzisztenciális bizonytalansá­got. Egzisztenciális bizonytalanságot jelentenek a nukleá­ris fegyverek és bombák. Ezeket tehát vagy meg kell sem­misíteni, vagy békés célok szolgálatába kell állítani. Mint hivő emberek azt tanítjuk és hirdetjük, hogy a húsvéti evangélium nem az, hogy el kell hinni valami hi­hetetlent, hanem a húsvéti evangélium az, hogy Krisztus él és ma is találkozhatunk, kapcsolatba kerülhetünk vele. És mivel Jézus él, mert meggyőzte a halált, hirdeti az egész emberiségnek, hogy semmisítsenek meg minden éle­tet fenyegető és egzisztenciális bizonytalanságot jelentő nukleáris fegyvert. Jézus lényéből következik, hogy ő az élet és nem a halál barátja. Mindenki szeretne örülni az életnek, ez azt is jelenti, hogy teljes, boldog béke legyen a földön. A béke kérdése az emberiség életkérdése. Mindennap élvezzük a béke ajándékait! De mi lenne akkor, ha a béke helyett vihar, halálos háború közelednék a hajlékunk felé. A béke élet­kérdés, mindnyájunknak, akik most a földön élünk eg­zisztenciális kérdése! Mindnyájunknak a nagy kérdése azért, mert az emberiség nagy családjában életre-halálra összetartozunk! Amikor valahol a háború rettenetes vihara dúl, ott nincs otthon, nincs boldogság, nincs munkalehetőség, nincs ke­nyér.. Húsvéti kérdés a béke kérdése azért is, mert a béke a hitünk kérdése. Itt a földön minden összetartozik, tehát nem lehet azt mondani, hogy a béke a politikusok prob­lémája, nekem semmi közöm sincs hozzá, nekem egyetlen problémám van és ez az üdvösség! Akik így beszélnek, azok a farizeusok szemellenzőjével járnak itt a földön. Az üdvösségünk döntő kérdésünk, de amíg itt a földön élünk, a béke alapvető problémánk! Ezért a békemozgalom mögé kell felsorakoztatni mind­azokat, akik akármilyen meggondolásból, tudatosan, vagy tudatlanul, de meg akarják akadályozni egy újabb világ­háború kitörését. Isten gyermekei két oknál fogva is kivehetik részüket ebből a munkából. Az egyik ok az. hogy nekünk tudnunk kell, hogy aki fegyvert fog, annak fegyver által kell el­pusztulnia. A másik ok: a történelem és a tapasztalat egyaránt azt tanítja, hogy az emberiség nagy kérdéseit és problémáit nem lehet háborúval megoldani. A háborúk nyomán nem­csak pusztulás, szenvedés és nyomorúság fakad, hanem gyűlölet is. Mindenki szeretne örülni az életnek, tehát kötelessé­günk mindent megtenni azért, hogy a népek vezetői a nagy kérdések megoldására üljenek össze azzal az elhatározás­sal, hogy ne a háború kitörését, hanem a béke ügyét szol­gálják. Mi pedig éljünk jól és szépen a mi drága hazánkban. Tartsunk szívesen teljesítendő kötelességünknek minden olyan munkát és tevékenységet, mellyel népünk és álla­munk felemelkedését és jobb jövőjét szolgálhatjuk. Húsvét van, az élet szép és jó! Fülöp Dezső HÉTRÓI—HÉTRE Élet < Jel. U 18. Az élet szent és nagy dolog. Isten az élet Istene és Jézus Krisztus az élet fejedelme. Jézusnak egyik legnagyobb igényű kijelentése ez volt: „Én vagyok az élet...” Isten az embert bővölködő életre, szabadságra, tiszta örömre teremtette. És mindent megadott, hogy az ember ezek­kel az ajándékokkal élni tudjon. De valami rettenetes baj tör­tént az emberrel, elveszett az öröme és életének szárnyaló len­dülete elakadt. Belépett az ember életébe a bűn, és ezáltal az ember megkötözött emberré lett. A bűn következtében a há­ború, a gyűlölködés és irigység kötözte meg az embert. De a bűn leghatalmasabb és legnagyobb következménye a Halál lett, A feltámadott Krisztus legyőzte a bűnt és feltámadásával úrrá lett a halál felett! „És az Élő, pedig halott voltam, és íme élek örökkön- örökké Ámen...” Jézus örökkön-örökké él. Legyőzte a halált és kárhozatot. Ezzel újra jogaiba léptette a szabadságot, a bővölködő életet és a boldog reménységet. Húsvét ünnepén feltesszük a nagy kérdést: Hogyan vi­szony lik Isten a bűnös emberhez? Ügy, hogy a bűnös ember megszabadításáért elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, Hogy megszabadítson minket a bűntől és örökéletet adjon. Isten tehát nem a megsemmisítését akarja az emberiség­nek, hanem annak megmentését. Igénk szerint, Jézus kezében van a halál kulcsa, ez pedhg azt jelenti, hogy legyőzte a halált, orvnak minden hatalmát és az élet pártjára állt. Isten az élet Istene és Jézus az életet adö Megváltó. 'NA PR ÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 73, 24; L KOR. 15, 4. — Jézus <3? Bizonnyal feltámadott! örvendezzünk! Az ember Jézus Krise* tusban, az ő halála és feltámadása által Isten kedves gyer­meke. A Feltámadott azt hirdeti nékünk: a bűn, az átok, a halál már legyőzetett. Krisztus feltámadásával az új, örök élet let nyilvánvalóvá Mk. 16, 1—8; Jn, 20, 1—18. HÉTFŐ: ÉZS. 8, 17; KM. 5, 2/b. — A halál legyőzetett, Krisztus feltámadott. Nem az enyészet, az elmúlás vár ránk, hanem az örök élet Nem a kárhozat, hanem a kegyelem. Nem Isten átka, hanem áldása. A Feltámadottba vetett hit által vaq menetelünk az Atyához. Lk. 24, 13—35; Ja, 20, 19—23. KEDD: ZSOLT. 12, 2; I. JN. 5, 12. — Nem azért a miénk ag örök élet, mert hiszünk. Hitünkkel csak elfogadjuk azt az örök életet, amivel Krisztus megajándékoz minket A Krisztussal járó élet nem Jézust utánozó élét hanem a Krisztus indulatá­val cselekvő élet. Lk. 24, 36—47; Jn. 20, 24—3L SZERDA: JER. 32, 40; JN. 21, 17/a. — Jézus az irántunk való szeretetét abban mutatta meg, hogy az életét adta ér­tünk. Ügy szeretett, hogy életét feláldozva szolgált. Jézust sze­retni azt jelenti: magamat egészem néki adom. £pi CseL 3, 12—20; Jn. 21, 1—14. CSÜTÖRTÖK: DÁN. 3, 28; AP. CSEL. 12, Z — Jézus Krisztus megtartó, megőrző, megmentő szeretetét soha nem tudjuk sem .megfogni”, sem „felfogni", de naponként meg­tapasztalhatjuk, hogy Ö az, aki megtartónk. Várjuk tőle meg- tartatásunkat! Mt. 28, 16—20; Jn. 21, 15—17. PÉNTEK; ZSOLT. 32, 1; JN. 21, 17/b. — Krisztus szeretete nem valami „csinált dolog”; Egész lénye: szeretet. Isten és em­ber felé irányuló szeretetünk forrása: Jézus. I. Pét. 3, 18—22; Jn. 21. 18—19. SZOMBAT: EZS. 50, 10; LK. 24, 29/b. — Urunk velünk van! Jelenléte mindig örvendezővé tesz. Békessége nyugalmat ad. Ahol Jézus van, onnan menekül a bűn, gonoszság, ember­telenség, félelem és halál. L Pét. 2, 1—10; Jn. 21, 20—25. Nagy István Tavaszi dicséref 65. zsoltár) V karmesternek. Dávid zsoltára. Ének. Céged illet az áhitatos csend s a dicséret, i Isten, a Sionon, léked adják meg a fogadalmakat, íi meghallgatod az imádságot, nindenki teeléd járul, tűneim erőt vettek rajtam; lűtlenségeinket te födözd el! íoldog, akit kiválasztasz s közel vonsz magadhoz, iogy pitvarodban időzzék — ladd teljünk be házad javaival, templomod szentségével! félelmetes csodákkal felelsz nekünk, mert igaz vagy, zabadító Istenünk, ti bizodalma vagy a föld széleinek a messzeségbe vesző óceánnak, ii felállítottad a hegyeket, hiszen erős vagy hatalom övez, J lecsillapítod a tenger zúgását, habok morajlását a sokféle néptörzs hadi csörtetését. félnek is jeleidtől a szélek lakói! Megörvendezteted keletet s nyugatot: neglátogatod a földet s bőséggel árasztod el, gencsak meggazdagítod, sten folyója tele van vízzel; negadod gabonájukat: így rendelted el. íarázdáit megöntözöd; göröngyeit fellazítod, áporokkal meglágyítod, termését megáldod. lóságoddal megkoronáztad az évet: >laj csöpög, ahol jártál. Csöpög a pusztai pázsit, üdámság övezi a dombot, v. uhnyájba öltözik a rét. mzatáblák borítják a völgyet; ijjonganak és énekelnek. — HALÁLOZÁS. Id. dr. Bruckner Győző ny. egyetemi tanár, a volt miskolci evangé­likus jogakadémia dékánja életének 85. évében április 6- án Budapesten elhunyt. — Síkos Gyula nyugalma­zott zalagalsai evangélikus lelkész 73 éves korában már­cius 26-án Domonyban el­hunyt. A szomszédos lelkészek és hálás hívek nagy sokasága kísérte el utolsó útján az Úr­nak szelíd, alázatos és szolgá­latra mindig kész szolgáját. Az igaznak emlékezete áldott. — Régi orgonái, rosszat is, sipo kát vennék. Cím a fiadéban. — Dolgozó leány személyzeti sKM bát keres. Cím a kiadóban. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom