Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-04-22 / 17. szám

A magyar orthodoxia köszönti a magyar protestantizmust NINCS HOSSZÜ IDEJE AN­NAK, hogy az egyházi sajtó nagyszerű hírrel örvendeztet­te meg a keresztyén világot: az orosz, a román, a bolgár és a lengyel orthodox egyház tag­ja lett az Egyházak Világta­nácsának. Ez az esemény nemcsak azért örvendetes és reményt- keltő, mert az Egyházak Vi­lágtanácsa tagjainak létszá­ma néggyel ismét szaporodott, hanem azért is, mivel a négy orthodox egyház belépésével ez az egyházi világszervezet új színfoltot nyer, theológiai munkája és a világban vég­zett szolgálata pedig új szem­pontokkal gazdagodhat. Az egyetemes orthodox egy­ház azelőtt sem tartotta ma­gát távol az ökumené, az összkeresztény együttműkö­dés eszméjétől. Még jóval az Egyházak Világtanácsának megalakulása előtt, 1920-ban a konstantinápolyi patriarcha, — akit az orthodox egyház­fők között tiszteletbeli első­ség és az „egyetemes” cím il­let meg, — körlevéllel fordult a világ kereszténységéhez. Eb­ben a körlevelében „Egyhá­zak Közösségének” (kommu- niójának) a létrehozását ja­vasolta, azon az alapon, hogy az összes keresztény egyházak igyekezzenek legyőzni a kö­zöttük sajnálatosan érezhető bizalmatlanságot és szeretet- lenséget, fűzzék sorosabbá és tegyék testvériekké egymás­hoz való kapcsolataikat, támo­gassák egymást szociális és karitatív munkájukban, adott esetekben nyújtsanak egymás­nak segítő kezet templomok, temetők stb. átengedésével, közös akarattal és jószándék­kal oldják meg a vegyes há­zasságok körül felmerülő problémákat, stb. Amikor pe­dig létrejött az Egyházak Vi­lágtanácsa, hat orthodox auto- kefál egyház azonnal tagja lett annak és kezdettől fogva részt vett a munkájában. Az újabb négy autokefál egyház belépésével tehát az Egyházak ViJágtanácáábari ' Helyet fog­laló orthodox tagegyházak száma Űzte emelkedett. Köz­tük vannak a legnépesebb, legtekintélyesebb és a legna­gyobb theológiai súllyal ren­delkező orthodox egyházak. Minden okunk megvan remél­ni, hogy a közeljövőben a még kívülálló négy kisebb autokefál orthodox egyház is kérni fogja felvételét az Egy­házak Világtanácsába, — hi­szen eddigi távolmaradásuk is leginkább technikai okoknak tudható be —, és akkor az egész, egyetemes orthodoxia | testületileg fogja hallatni hangját a világ kereszténysé­gének ezen az ökumenikus fó­rumán. „Íme mily jó és mily gyö­nyörűséges együtt lakozni a testvéreknek!" — kiált fel a zsoltáros költő. (133. zsolt.) És valóban, egymagában már az is, hogy az egyetemes keresz­ténységnek ez a két egymás- tóí messzire sarjadt ága, a protestantizmus és az ortho­doxia, áthidalva a közöttük támadt, történelem-szülte mélységet, egymásra talált és összeölelkezett, olyan nagy Öröm, amelyet csak a mélyen hivő és az evangélium Örök tanítása iránt nagyon fogé­kony lélek tud a maga teljes nagyságában felfogni. De ezen túlmenően is, az Egyházak Vi­lágtanácsán belül a protes­tantizmusnak és az ortho- doxiának komoly mondani­valója van egymás számára, és ez a párbeszéd minden bi­zonnyal termékenyítő hatás­sal lesz mindkettőjük szolgá­latára nézve. HOGY MILYEN AJÁNDÉ­KOKAT TARTOGAT A PRO­TESTANTIZMUS az ortho­doxia számára, annak tálán leginkább maga a protes­tantizmus a megmondhatója. Elképzelhetetlen, hogy az or­thodoxia ne találjon a pro­testantizmus hatalmas theoló­giai kincsestárában, a modern világ közepette való forgoló- dása során szerzett gazdag ta- pasztalatartyagában olyan ér­tékeket, amelyeket a maga sa­játos életfeltételei mellett is ne tudna gyümölcsöztetni. Hi­szen az orthodox egyház leg­kiválóbb főpapjai, papjai és hittudósai közül nem egy és nem kettő tanult eddig is a nagyhírű protestáns theoló- giákon, és egyikük sem érez­te, hogy lélekben, hitben, ke- gyessségi életben szegényeb­ben tért volna onnan vissza, még akkor sem, ha theológiai felfogása nem mindenben egyezett az ott tanultakkal. Az orthodoxok a maguk ré­széről három féltve őrzött, drága kincsüket akarják meg­osztani protestáns testvéreik­kel. Az első: A SZERETET JÁ­NOSI THEOLÓGIAJA, amely lelke legmélyéig áthatja az orthodoxia egész lényét, hit­tudományát, liturgiáját, szol­gálatát a világban. A szeretet az az „új parancsolat”, amely­nek kihirdetése és betöltése végett lett Emberré az Isten. A szeretet az az eltéphetetlen kötelék, amely az embereket egymással és az Istennel ösz­Bakó József Élt 66 évet. Nem költőnek indult. Falusi tehetség, aki gyermekkorában a cipész­ipar dolgozója volt. Mint ilyent fedezték fel pedagógu­sok és egyházi emberek. Me­cénása a dunántúli egyházke­rület püspöke volt, aki elvé­geztette magánúton vele a polgári iskola 4 évfolyamát, majd a Soproni Evangélikus Tanítóképezdében mint az Egyházkerület ösztöndíjasa szerzett tanítói oklevelet. Ab­ban a korban, amikor tehet­sége terebélyesedni kezdett, az oklevél egyben belépési ok­mány volt a költők társadal­mába. Gyakorlatilag így in­dult meg az irodalmi pályán, amikor elsőbb az egyházi la­BAKÖ JÓZSEF: pok, majd később a világi sajtó és az irodalmi lapok is közölték egyre-másra költe­ményeit, Felesége is papi csa­ládból származott. Irodalmi sikereinek elismeréseképpen könyvtárosi állást nyert el. Legutóbb a Parlament Könyv­tárában tevékenykedett. Ro­konszenves, kedves egyéniség volt, akinek költői sikereinél csak a szerénysége, kedves embersége és felvilágosodott, haladó gondolkozása volt na­gyobb. Korunk értékelte ki igazán és méltányolta több­ször elismeréssel kiváló költői képességeit. Mutatóban itt kö­zöljük egyik versét. Gaudy László Len-áztatónál Istenem, ez a te vized. Medrednek nincsen iszapja. - Nem haragszol, ha merítek, Megáztatni, önmagámra? Régen várlak már, mikor jössz. Hozzád űzött sorvasztó szomj. Ügy tapadok rád, mint a szösz a guzsajra. Uram, csak fonj! Pödörjön fonállá ujjad, hogy hadd legyek hasznos vászon: részegje az égi lúgnak s fehéríts meg napsugáron. Szapuljon meg örök terved, Amíg csak nem leszek tiszta. Más célja nincsen a lennek* ráomolni karjaidra. szekapcsolja. A szeretet az a fegyver, amely minden ellen­séget legyőz, tehetetlenné tesz. A szeretet az az erő, amely által az embert képessé teszi, hogy magába fogadja az örök­kévaló Istent. Mert „az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten őbenne marad”. (I. Jn. 1, 16.) A második kincs, — amely szorosan összetartozik az első­vel, és amelyet az összes orthodoxok közül is talán csak az orosz orthodox lélek őrzött meg a maga teljes ép­ségében: — AZ ISTEN-GYER­MEKSÉG BOLDOG TUDATA. Az a lélek legmélyéből való felismerés, hogy Isten az em­ber számára nem a bosszú­álló Ür, és nem is annyira az ítélkező, igazságot osztó Bíró, mint inkább a jóságos, meg­bocsátó Atya, és hogy oly jó gyermeki bizalommal és oda­adással belesimulni az ö ha­talmas, puha, simogató tenye­rébe ... Ez a boldogító tudat határtalan szeretettel töltheti el az embert minden iránt, ami magán hordozza Isten ke- zenyomát. Az orosz orthodox lélek egyik leghivatottabb képviselője, a világirodalom talán legnagyobb alakja, Dosztojevszkij írja: „Testvérek, ne féljetek az emberek bűnétől. Szeressétek az embert bűnében is, mert ez már hasonló az isteni sze- retethez, és a legmagasabb szeretet a földön. Szeressétek Isten minden teremtményét, az egész teremtést és minden egyes homokszemet. Szeressé­tek Isten minden levélkéjét, minden fénysugarát. Szeressé­tek az állatokat, szeressétek a növényeket, szeressetek min­den dolgot. Ha szeretsz min­den dolgot, megérted a dol­gokban Isten titkát... Külö­nösen szeressétek a gyerme­keket, mert ők bűntelenek, akár az angyalok, s azért él­nek, hogy meglágyítsanak minket, megtisztítsák szívün­ket és útmutatásul szolgálja­nak ...” A harmadik kincs: A HŰS- VÉT ÜJJONGÓ ÖRÖME. Nem mintha a nyugati ke­resztények nem ünnepelnék kellőképpen Krisztus feltá­madását. A Húsvét Nyugaton is nagy egyházi ünnep. De Keleten több: az Ünnepek Ün­nepe, amelyhez nem fogható az egyházi év egyetlen más ünnepe sem. Az orthodox egy­ház egész theológiáját, litur­giáját, kegyességi életét át meg átszövi Krisztus feltáma­dásának mérhetetlen öröme, a feltámadt, élő Krisztus örök­kévaló, tényleges jelenlétének boldog tudata, amelyből az orthodox lélek derűs, bizako­dó, optimista világszemlélete fakad. Az orthodoxia Krisztus feltámadásában látja az em­ber földi létének logikus be­teljesedését és a keresztény vallási élet alapját és végső értelmét. Mert „ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiába­való a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is” — mondja Pál apostol. (I. Kor. 15, 16.). Az orthodoxok így énekelnek egyik húsvéti him­nuszukban: „Feltámadása napja van, örvendezzünk az Ünnepélynek és öleljük meg egymást! Szól­junk, testvérek, azokhoz is, akik gyűlölnek minket; bo­csássunk meg mindent a Fel­támadásért, és így kiáltsunk: Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván!’’ Ha az orthodoxok a Húsvét örök, szent örvendezésével a lelkűkben így közelednek az ellenségekhez is, mennyivel nagyobb örömmel ölelik ma­gukhoz azokat a testvéreket a Krisztusban, akik szerető szívvel fogadják őket az Egy­házak Világtanácsában! Ezért a MAGYAR ORTHO­DOXIA IS most, Húsvét szent Ünnepén, amikor egyben szol­gálatra készséges lélekkel vár­ja felvételét a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csába, azzal az ősi húsvéti üd­vözléssel köszönti a magyar protestantizmust, amely kö­szöntést az apostoli időktől, nemzedékről nemzedékre és évszázadról évszázadra, ör­vendező hittel és alázatos ke­gyelettel őrzött meg: „Krisztus feltámadt!” Dr. Berki Feriz Két rivális húsvéti ének Jj’jféli órán az ablakfüggöny mögött álltam s néztem, hogyan szoronganak lent a té­ren a templomkapunál az emberek. Kezük­ben gyertyát tartottak s a lángot gyertyáról gyertyára adták tovább. Különös, iftemes moraj zsongott lent s megkérdeztem szoba­társamtól, mi légyen ez? — A görögkeletiek húsvétéjszakája ez s most köszöntik húsvét vasárnap első perceit. „KRISZTUS FELTÁMADOTT” — „BI­ZONNYAL FELTÁMADOTT” — így köszön­nek most egymásnak. Marosvásárhelyen történt ez, amikor a ko­lozsvári református teológiai akadémia ven­déghallgatójaként legátus voltam 1936 tava­szán. Amulva néztem a jelenetet s a köszön­tés szíven ragadott. Mintha az őskeresztyé­nek hangja búgott volna fel régmúlt idők mélyéből. Hiszen az őskeresztyének első, szinte egyetlen nagyünnepe a húsvét volt, az Űr napja, amikor feltámadott a Mester. Sőt a feltámadás nagy élménye elnyomta a sabbatot s a keresztyén hit veleje, a húsvéti örömhír a vasárnapokban szétáradt az esz­tendő miden hetére. Esztendőkké], később a kiegyenlített temp­lomi énekléshez s a durba-mollba nyomorí­tott egyházi dallamokhoz szokott fülemet megfogta egy melódia, amely szövegével együtt ugyanezt az élményt keltette fel ben­nem, noha nem volt semmi köze, vagy kap­csolata a vásárhelyi élménnyel. „Krisztus feltámadt... Halleluja!” A 736. énekünk volt. Előtte jártunk akkor még énekeskönyvünk revideálásának. A régiben nem volt bent s így nekem merőben új volt. Pedig igen régi ének, csak hosszú ideig ki­szorult az egyházi közhasználatból. Egykor mélyen a hívek szívében zsongott. TJúsvéti matutinum — ez a neve. A leg- régibb német egyházi énekek közé tar­tozik. A XII. század közepén keletkezett. Szerzője ismeretlen, mint általában a nép­énekeké. Fél évszázad múlva már mindenütt élt a vallásos népéneklésben. Igen, a népéneklésben. A templomokba hosszú ideig nem engedték be. A papok elle­nezték. Bizonnyal ez volt az ének hőskora. Valóban szép lehetett, amikor nem temp­lompadok merev tartásában harsogott. Hús­vét ragyogó reggelén kicsapódtak a zsalutáb­lák s amikor a virágos ablakokon beömlöU a játszi napsugár, feleletül kiszökött az ének: „Krisztus feltámadt...” Még fonatlan, lengő hajjal mentek a leányok kora reggel a kútra s ajkukon kibuggyant a dallam: „Krisztus feltámadt...” Szerető tekintetek mosolyog­lak egymásra tavaszi meleggel s a szívekben felzsongott: „Krisztus feltámadt...” Hajuk­ban hosszú szalaggal a rozmaringgal, harang­ként lengő szoknyákkal mentek a leányok kéz a kézben, mögöttük a legények feszes mellénnyel s fényes csizmákban a templom felé s úgy énekelték: „Krisztus feltámadt.. Ez volt az ének hőskora. Húsvéti matutinum: reggeli ének. Aztán addig-addig énekelték templomba menet, míg nem maradt abba akkor sem, amikor már bent lépdeltek a hűvös boltívek alatt. így tört be az ének papok ellenéra # templomba s helyet kért magának a latin énekek mellett. \lép ajkán fogant ének volt s szerették, *■ ’ mint szívük szeretetének sarját. Tőlük indult hódító útjára ■ fényes udvarokba is. Busch János, egy Halle melletti ágostonos ko­lostor szerzetesének érdekes közlését ismer­jük. 1419-ben meghívták II. Frigyes branden­burgi tartománykormányzó udvarába a hús­véti ünnepekre. Étkezés előtt az egész udvar állva énekelte ezt a népéneket s nem moz­dult senki, míg a falak vissza nem verték az utolsó halleluját is. „Leise”-nek nevezte a nép. A „Kűrié eleison” görög szavak (Uram irgalmazz) elné- piesített német alakja ez, mint ahogy a ma­gyar ugyanebből a kifejezésből csinálta a „kirjelejzum”-ot, vagy a karácsonyi népének elejét: „Kirje-kirje kisdedecske ...” A reformáció azonnal melegen átvette. Elő­ször az 1529-ben megjelent ún. Klug-féle énekeskönyvben található. Luther is nagyra értékelte. így nyilatkozott róla: „Idővel min­den éneket megununk, de ezt minden évben újra el kell énekelnünk.” A riválist mégis éppen Luther írta meg» A 207-ik énekünk ez: „Krisztus halálra ada­tott ...” Akaratlanul — gondolom — bá* olvastam olyat is, hogy „a reformátor szá­mára valószínűleg nem hangzott elég jól a régi Leise”, ezért átköltötte. így született volna meg a „Krisztus halálra adatott” kez­detű húsvéti énekünk — a „Krisztus feltá­madt” helyett. Vn inkább arra gondolok, hogy a régi Leise súlyos szépsége ragadta meg Luthert s énekírásra ihlette. Nem kiszorí­tani akarta tehát, hanem továbbfűzni. Szöve­gében az ének nincs közelebb az ihlető vers­hez. mint az „Erős vár” a 46. zsoltárhoz, Nem átköltés tehát, hanem egy régi ének ihletéséből született új ének. Így írhatta Luther a 207-ik énekünket, ami hamarosan igen kedvelt húsvéti énekké lett s egy idő múlva valóban majdnem kiszorí­totta az ihletöt. Nálunk is ez történt, hiszen a századeleji Dunántúli Énekeskönyvben Lutheré benne van, a régi népének viszont nincs. Az „Űj rész”-ben pótolta csak a hiányt az énekeskönyvet revideáló bizottság. A 207. ének sajátosan tömör, frappáns lutheri ének. Mint minden énekében, úgy eb­ben is Luther kissé prédikál. De a költői len­dület s a mély bibliai-teológiai tartalom har­monikusan ölelkezik benne. A második vers szinte emlékeztet egy másik lutheri vers­szakra, a 350. ének második versére. A bűn nyomasztó terhét panaszolja ez a versszak, amin azonban hatalmat vett Jézus, Istennek Fia, a húsvéti Bárány. Benne újjá lehetünk. Ezért szól diadalmasan: Üljünk húsvéti ünnepet Nem a régi kovászban. Kezdjünk mi is új életet Szentségben, tisztaságban. Koren Emil ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962. április 22-én Hús vét vasárnapján Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly de. 11. (urv) Káldy Zoltán du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Koren Emil du. 6. Dózsa György üt 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10. (urv) de. 11. (urv) Karácsony Sán­dor u. de. 10. (urv) Rákóczi ut 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/*12. (urv) Thaly Káunan u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. (urv) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. (urv) Veö- reös Imre Utász u. de. 9. (urv) Veöreös Imre Vajda Péter ü. de. fél 12. (urv) Veöreös Imre Zugló de. 11. Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat ü. de. fél 10. Boros Károly Fóti üt de. 11. (urv) Gádor András Váci út de. 8. (urv) Gádor András Frangepán u. de. fél 9. (urv) Nagy István Újpest de. 10. (urv) Blázy Lajos este 7. Blázy Lajos Pester­zsébet de. 10. Bencze Imre Sorok­sár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MAv telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du, fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Bárdosy Tibor Torockó tér de. 8. (urv) de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 10. (urv) Fülöp Dezső du. 5. Fülöp Dezső Xli. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Káro­lyi Erzsébet Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8.. Ruttkay Elemér Diana út de. fél 9. Károlyi Erzsébet Kelenföld de. 8. (urv) Uzon László de. 11. (urv) Uzon László du. 6. (urv) dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi ut de. 9, (urv) dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (urv) Mezősi György du. 6. Húsvét hétfőn Deák tér de. 9. (német, urv) Nagy Gyula dr. de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. (urv) Blázy Lajos du. 6. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 10. de. 11. Karácsony Sándor u. de. 10. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 3/412. Thaly Kálmán u. de. 11. (urv) Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kő­bánya de. 10. (urv) Takács József Utász u. de. 9. (urv) Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló üe. 11. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Szabó Ist­ván Fóti út de. 11. (urv) Nagy Is- ván Váci út de. 8. (urv) Nagy Ist­ván Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Újpest de. i0. (urv) Koren Emil Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MAV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 10. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 10. (német, urv) Várady TEOLÖGUSNAP volt április 1-én a felsőpetényi evangélikus gyülekezetben. — Groó Gyula professzor a délelőtti isten­tiszteleten prédikált és elő­adást tartott a presbitereknek egyházunk mai életéről és szolgálatáról. Kőszeghy Ta­más, Joób Olivér és Baranyai Tamás teológusok a délutáni istentiszteleten és különböző gyülekezeti alkalmakon szol­gáltak igehirdetéssel és orgo­naszámokkal. — A GYŐRI SZERETET- HÄZ JUBILEUMA. Aprilis 8-án, a győri öregtemplomban vallásos est keretében emléke­zett meg a ■ gyülekezet arról, hogy 50 évvel ezelőtt avatta fel és adta át rendeltetésének a Szeretetház impozáns épü­letét Gyurátz Ferenc akkori Lajos de. 11. Schreiner Vilmos es­te 7. Schreiner Vilmos TO rocké tér de. fél 9. Bárdosy Tibor Obi*- da de. 10. (urv) Vámos József du. 5. Vámos József XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 9. Ruttkay Elemér d«u 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Zol­tai Gyula Pesthidegkút de. fél 1L Zoltai Gyula Kelenföld de. &. (urv) dr. Rezessy Zoltán de. 1L (urv) dr. Rezessy Zoltán du. 6- (urv) Uzon László Németvölgyi ut de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 1L Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (urv) Laiku­sa László. dunántúli püspök. A Szeretet­ház munkásai gondozottá! és neveltjei mondták el emléke­zéseiket és adtak hálát azért, hogy a Szeretetház ma is vég­zi emberbaráti munkáját. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft • Csekkszámla: 10412. —VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 622122/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom