Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-12-09 / 50. szám

„Eljön as Úr” Mal. 3, 1—7/a. Izrael népe évszázadokon át várta Isten követét, a Mes­siást, hogy benne megoldódjék minden probléma, rendeződjék minden kapcsolat Isten és embertárs felé. A próféták hosszú sora után Malakiás is ezzel az üzenettel áll népe elé: „Eljön az Ür”. Nekünk már beteljesedett az ádventi prófécia. Mégis minden új advent újra hirdeti Isten ígéretét, hogy mi azt meg­újult élettel fogadjuk. Ezért akar Isten most is figyelmeztetni, vigasztalni és feladatunk teljesítésére biztatni bennünket régi ádventi üzenetével: „Eljön az Űr”. 1. Eljön az Ür ítélni. (5. vers.) Megítéli a „szemfényvesztő­ket”, erkölcsteleneket és kizsákmányolókat. Ez az üzenet figyelmeztetés. Vizsgáljuk meg hitünket: Abban az Istenben hiszünk-e, akit Jézus Krisztus ismertetett meg velünk, vagy csak önmagunk ámítása, igénk szavával „szemfényvesztés” a hitünk. Vizsgáljuk meg erkölcsi életünket is: Nyíltak, tiszták-e cselekedeteink, vagy sok mindent takargatunk-e Isten és em­berek előtt. És vizsgáljuk meg felebarátaink iránti szeretetün- ket: Kitárt szívvel fordulunk-e népünk, az egész emberiség mai nagy kérdései felé és részt veszünk-e azok megoldásában? Isten ádventi figyelmeztetése késztessen bennünket bűn­bánatra. Annál is inkább, mert csak így szólhat nekünk az ige második üzenete is: 2. Eljön az Ür kegyelmezni. (6-—7/a vers.) Izráel népe éle­tében számtalanszor megnyilvánult Isten kegyelme. A pusztai vándorlásra emlékezve, vagy a babiloni fogságból megszaba­dulva, ez világos volt Malakiás gyülekezete előtt. Most a pró­féta Isten minden eddiginél nagyobb kegyelmét hirdeti: „Hoz­zátok térek”. Mi már tudjuk, hogy Istennek ez a kegyelmes ígérete karácsonykor teljesedett be. De tudjuk azt is, hogy to­vábbra is érvényes az ígéret: Krisztus visszatér hozzánk. 3. Eljön az Ür megtisztítani. (2—4. vers.) ítéletével és ke­gyelmével egyaránt tisztít. Ahogy a tűz az ezüstöt, a lúg a ruhát megszabadítja minden szennytől; Isten a népét bűnei szennyétől tisztítja meg. A ragyogó ezüst, a tiszta ruha nem önmagát dicséri, hanem azt, aki megtisztította. Mutassa ez meg a mi feladatunkat is. Szavunk, életünk dicsérje azt, aki minket is megtisztít minden önzéstől és hitetlenségtől. Isten­től kapott ádventi feladatunk késztessen bennünket igaz, tiszta áldozatra, Istennek való hűséges szolgálatra. A sokszor hallott ádventi üzenet nem hangzik mindörökké. Ami ma még ígéret, egykor beteljesedéssé lesz. Advent máso­dik vasárnapja különösképpen is hangsúlyozza, hogy Krisztus eljön végleg ítélni, kegyelmezni és megtisztítani. Amíg hall­hatjuk az ádventi ígéretet, készüljünk bűnbánó, hálás és Isten­nek szolgáló élettel arra a napra, hogy akkor is igazi, ádventi örömmel örvendezhessünk, amikor „eljön az Űr”. Bárány Gyula t*AAAAAAAAAAAALAAAAAAAáAAiAAAáAAAAAAAAáAAAAAAAAiA.iAii.AAA.Ai.iiAA ISTENTISZTELETI REND HÍREK HÉTRŐL—HÉTRE Urunk visszajön! Lukács 21, 28. Nagyon helyes és szükséges, hogy a keresztyén ember hi­tében erős legyen Urunk vissza jövetelének bizonyossága. Tud­nunk kell ezt és számolnunk a ténnyel: visszajön Jézus hata­lommal és dicsőséggel s elvégzi az ítéletet. Ekkor „nekünk mindnyájunknak meg kell jelenni az ö ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cseleke­dett, vagy jót vagy gonoszt.” (2. Kor. 5, 10.) Éppen ezért mindig sokakat foglalkoztatott a kérdés, mi­kor lesz ez? Van ebben a kíváncsiságban valami természetes, hiszen készülni akarnánk arra, ami meglesz. De sajnos, inkább ferdeségek, balgaságok, félreértések s nemegyszer nevetséges­ségek születtek pl. a szektáknál abból, hogy az ember választ keresett a kérdésre; mikor jön vissza Urunk? Jeleket véltek kiolvasni környezetükből, történelmi eseményekből, sőt a tu­dományos kutatások igen becsülendő eredményeiből is. Hiába csalódtak ismételten az ítélet megkezdésének, Urunk vissza- jövetelének általuk kitűzött dátumaiban, nem akarják meg­érteni azt, amit Jézus mondott: „Arról a napról és óráról pe­dig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” (Mt. 24, 36.) Még Jézus sem tud az időpont­ról, amikor visszajön. Isten titka ez, nem reánk tartozik. Heti igénkben ez van: „mikor pedig ezek kezdenek meg­lenni ...” Ez Jézus nagy szeretetét mutatja azok iránt, akiket egy részleges ítélet, Jeruzsálem pusztulásának szörnyűségeitől meg akart menteni. E város végének voltak jelei a történe­lemben. Észre lehetett venni az eseményekből, jön a vég. Ezekre hívta fel övéi figyelmét Jézus úgy, hogy a szent város végéről szóló jövendölésekbe beleszőtte az Ö eljöveteléről hírt adó evangéliumot is. Szerétéiből, kegyelemből. Mindezekkel azonban igen komolyan figyelmeztet arra a másik ítéletre, amely eljövendő. Ennek ne jeleit kutatgassuk, ne akarjunk előre jelző „meteorológusai” lenni az ítéletnek. Inkább figyeljünk arra, aki eljövendő, hogy újjáteremtsen bennünket az Ö Szentlelkével. Így azután nem lep majd meg az a nap, nem talál készületlenül. Feladatunk az ítélet előtt nem a jeleket keresni, de a ke­gyelmet adó Jézusra tekintve, cselekednünk a jót mindenek­kel, amíg időnk van. Boros Károly fTTfTTTTTTTTfTTTrTTTTTTTTTTTTTYTffTTTTTTTTTTTTfTTTTTfTTTTTTyf NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: JEREMIÁS 24, 7; JELENÉSEK 22, 17/a. — Prófétai ígéret az Ószövetségben: Isten kegyelmező, segítő Istenünk lesz. Az egyházi esztendő vissza-visszatérő ádventje ennek Jézusban történt beteljesülését mutatja. Lukács 21* 25—33; Ézsaiás 43, 22—25. (Efezus 2, 4—5.) HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 57, 4; MÁTÉ 11, 27/b. — Isten arcát Jézus mutatta meg. Ö ismeri az Atyát; kegyelmét és hűségét nyilatkoztatja ki nekünk. .Lukács 12, 35—40; Ézsaiás 49, 1—6. (János IU 49—52.) KEDD: ÉZSAIÁS 26, 13; MÁTÉ 10, 22/a. — Megtisztelő, hogy Isten fiai lehetünk. Éljünk úgy, hogy lássák az emberek cselekedeteinkből, hogy Hozzá tartozunk. 2. Tesszalonika 3, 1—5; Ézsaiás 49, 7—13. (2. Korinthus 6, 1—2.) SZERDA: JÖB 7, 17; ZSIDÓK 2, 11. — Emberré lett az Isten! így az Ö alázata emel minket föl Hozzá. A múlandó és gyönge embernek az örök és hatalmas Isten jött segítségül. Zakariás 2, 14—17; Ézsaiás 49, 14—18. (Róma 8, 15—16.) CSÜTÖRTÖK: 5. MÓZES 32, 39; 1. PÉTER 1, 13/b. — Ád- ventben teljesedjék ki keresztyén reménységünk. Krisztus első eljövetelére emlékezve várhatjuk második eljövetelét. Márk 13, 5—13; Ézsaiás 50, 4—9. (Zsid. 2, 10.) PÉNTEK: ZAKARIÄS 3, 4; MÁTÉ 9, 6. — Jézus az Isten követe, aki teljhatalmat kapott arra, hogy a bűnös, azaz Istentől elszakadt embert visszatérítse a mennyei Atyához, Lukács 17, 20—25; Ézsaiás 51, 9—16. (1. Péter 5, 10—11.) SZOMBAT: ZSOLTÁROK 119, 2; JÁNOS 1, 21. — Ad- venti parancs: készítsétek az Űr útját. Boldogok azok, akik helyet adnak igéjének szívükben, és életüket hozzáigazítják Isten akaratához. Ézsaiás 35, 1—7; Ézsaiás 52, 7—12. (2. Ko» rinthus 5, 20.) i- H. B. Budapesten, 1962. december 9-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Ké­kén András, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 5. Hafenscher Károly, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Nagy Gyula. Fasor: de. fél 10. Pásztor Pál, de. 11. Pásztor Pál, du. 6. Gaudy László. Dózsa György út: de. fél 10. Harmati Béla. Üllői út 24.: de. fél 11. Grünvalszky Ká­roly. Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlo­vák) dr. Szilády Jenő, de. 12. Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (közgyűlés) Rédey Pál, du. 6. Szir­mai Zoltán. Kőbánya: de. 10. Veöreös Imre. Utász u.: de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u.: de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló: de. 11. Boros Károly, du. 4. Szeretet­vendégség. Rákosfalva: de. 8. Sza­bó István. Gyarmat,u.: de. fél 10. Boros Károly. Fóti út.: de. 11. Gádor András. Frangepán u.: de. fél 9. Nagy István. Újpest: de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Soroksár újtelep: de. fél 9. Pest­újhely: de. 10. Kürtösi Kálmán. | Rákospalota MÁV telep: de. 8. Rákospalota nagytemplom: de. 10. Rákospalota kistemplom: du. 3. Rákosszentmihály: de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom: de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba: de. 9. Békés József. Rákoshegy: de. 9. Rákosliget: de. 10. Rákoskeresztúr: de. fél 11 és fél 3. Bécsikapu tér: de. 9. Schreiner Vilmos, de. 11. Várady Lajos, este 7. Károlyi Erzsébet. Torockó tér: de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda: de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. Vámos József, du. 6. Szeretetvendégség. XII. Tarcsay Vilmos u.: de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, este fél 7. Zoltai Gyula. Pesthidegkút: de. fél 11. Barcza Béla. Diana út: de. fél 9. Zoltai Gyula. Kelenföld: de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, t. 6. dr. Rézessy Zoltán. Németvölgyi út: de. 9. Uzon László. Kelenvölgy: de. 9. Visontai Róbert. Budafok: de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény: de. 8. Csillaghegy: de. fél 10. Csepel: de. 11., du. 4. Szeretetvendégség.- EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 9-én, vasárnap reg­gel fél 8 órakor, evangélikus egyházi félórát közvetít a Pe- tőfi-rádió. Igét hirdet: D. dr. VETŐ LAJOS, az Északi Egy­házkerület püspöke.- ÖBUDA. Az óbuda-újlaki evangélikus gyülekezet decem­ber 9-én este 6 órai kezdettel szeretetvendégséget tart, mely­nek előadója KÁLDY ZOL­TÁN püsnök.- VANYARC. November 35-én ünnepelte a gyülekezet temploma felszentelésének 162. évfordulóját. Ez alkalommal a gyülekezet hálát adott az 53 ezer forintos költséggel befe- rezett torony-renoválási mun­káért. Az ünnepi istentisztele­ten Gartai István esperes és a helyi lelkész szolgált. Az énekkar Gárdonyi Zoltán: „Tarts meg Urunk szent igéd­nek” kezdetű korálfeldolgo- zást énekelte. A Sajtóosztály értesíti a Gyülekezeteket, hogy az 1963. évi ÚTMUTATÓ és NAPTÁR előjegyzé­sek már beküldhetők. Mivel e két kiadvány­ból a Sajtóosztály visz- szavételezéseket nem fog teljesíteni, kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségesnek megfelelő mennyiséget rendeljenek.- A VESZPRÉMI EGYHÁZ­MEGYE lelkészt munkaközös­sége november 29-én Vesz­prémben ülésezett. Sümegi Ist­ván, Nagy Gyula, Asbóth László és Halász Béla esperes szolgálatával. >- A NÓGRÁDI egyházmegye lelkészi munkaközössége de­cember 11-én tartja munkaülé­sét Balassagyarmaton. *- HALÁLOZÁS. Özy. BAL­TIK PÁLNÉ szül. Algőver Margit, néhai dr. Baltik Fri­gyes püspök menye, lelkész­özvegy, november 18-án a ba­lassagyarmati Evangélikus Szeretetházban 93 éves korá­ban elhunyt.- CSEPREGI OLGA nyug. banktisztviselő, néhai Csepregi György békéscsabai esperes leánya, az Evangélikus Élet hűséges olvasója,.. november 20-án a békéscsabai kórház­ban 75 éves korában elhunyt.- LONKAI ISTVÁNNÉ, sz. Halász Karolin, lapunk hosz- szú időn át volt előfizetője no­vember 26-án hosszú szenve­dés után elhunyt. Nagy rész­véttel Pécsett temették el no­vember 28-án.- SOKORAY ZOLTÁN BA­LÁZS, Sokoray Miklós lelkész fia, november 30-án 32 éves korában elhunyt. December 3-án temették el a gyülekezet nagy részvétével. „Tudom, az én Megváltóm él...” (Jób. 19,25) ÁDyeNi lí.VASARNAP Advent 2, vasárnapján Oltári ige: Lk 13, 6—9. Szószéki ige: Malakiás 3, 1— 7/a. Oltárterítő színe: lila. Ősidők óta a győztes Krisz­tus ítélettartására emlékezik az Egyház ádvent 2. vasár­napján. Ez az ítélet már azóta folyik, amióta a Fel­támadott Krisztus elküldte Lelkét tanítványaira, hogy bő­ven áradjon belőlük az evangélium élő vize. Erről be­szél jelképesen Malakiás pró­féta, amikor Isten tisztító munkáját az ötvös tüzéhez és a ruhamosó lúgjához hason­lítja. A nagy kérdésre: „És kicsoda áll meg az Ő megje­lenésekor?” azért így vála­szolhatunk: akiket a Krisztus Lelke és a bűnbocsánat evan­géliuma megtisztított. Kérjük erre Urunkat is­mert ádventi énekünkkel: (Dt. ék. 111. 1. v.) Ő, miként fogadjalak, Világ Megváltója, Méltóképp mint áldjalak, Lelkem megtartója! Ő, Jézus gyújtsd szívemben Te szövéínekedet, Hogy érthessem mindenben Te szent tetszésedet. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. clr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIH. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 626057/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős; Bolgár Imre Igazgató — A Fejérkomáromi egy­házmegye lelkészi munkakö­zössége Budapesten tartotta ülését december 6-án. Szol­gáltak: Lábossá Lajos, Molnár Gyula, Csonka Albert, Kajos János, Szakáts László, Milán János és az egyházmegye es­perese: Selmeczi János. — Bundák, Irhák divatos átsza­bása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Bp., V, Kossuth Lajos u* 1., az udvarban. — Szőrme- és irhabundák javí­tása. átszabása legújabb modellek szerint. Bart szűcs, Bp., VII. Le­nin krt. 23. Telefon: 222—531. — Disznóperzselő, kártevő csap­da, pásztorcikk Kulcsár kisiparos­nál, Bp., Rákóczi út 6.-----* UJ ELET KAPUJÁBAN Július 12-én, vasárnap, nagyon meleg nyári estünk volt. Már úgy 9 és 10 óra között járt az idő, lomhán és hallgatagon. A dolgozószo­bámban ültem és regényt olvastam. Azon a vasárnapon három istentiszteletet kellett tar­tanom, részben,az anyagyülekezetben, részben két filiában. Ennyi szolgálat után jólesett a kikapcsolódás. A kertre nyíló ablak• tárva-nyitva állt. A közeli hársfa virágainak illata belopózott a szobába és mézédes hangulatot teremtett. A sötétben fekvő kert mögött egy szélesebb út húzódott s onnan beszűrődött a hazatérők hol fáradtas, hol vidám beszélgetése. Az úton túl állt a templom, zömök testű épület, alacsony, széles toronnyal a tér lámpáinak a fényében. Igazi vasárnap este volt. Csönd, nyugalom, békesség. Akkor szólalt meg a telefon. Persze hirtelen felriadtam, mert semmi­képpen nem vártam erre a türelmetlenül csengető, sürgető hangra. Az egész hangulatot kettévágta titokzatosan és kissé félelmetesen. — Itt Novák beszél... — hallottam egy férfi hangját. Hirtelen nem tudtam, hogy ki is az a No­vák ... De talán megérezte a telefonáló, mert így folytatta: — Itt Novák beszél, a sokgyerekes Novák... Egyszerre magam előtt láttam Novákot, a „sokgyerekes Novák”-ot, aki vasárnap este telefonált. Vállas, kicsi, erős testű ember volt, eszter­gályos vagy lakatos a gyárban. A hat gyerek — hat fiú. Szép rendben, kétévenként szület­tek, a legidősebb 14 éves, a legfiatalabb 4 éves. Volt dolga az anyjuknak, hogy rend­ben tarfsa őket, mert amint hazaértek a taní­tásból, vagy különösen nyáron, a hat gyerek mindig hatfelé szaladt. Többnyire persze a Duna partjára, amely a kis házuktól nem hullámzott messzebb 300 méternél. Ott az­után egybeverődtek a többiekkel és nincs az a hivatásos rendező, aki vidámabb és izgal­masabb játékot tudott volna szervezni, mint ők maguk. Novákék különben az egyik filiában laktak, mintegy 20 km-re az anyagyülekezettöl. Falu­nak számított még és új település volt. amely annak köszönhette létrejöttét, hogy a közel­ben modern teherautógyár épült. A munká­sok egymás után vették az olcsó telkeket s ki így, ki úgy, felhúzott rajta egy házacskát. A házak kezdetben szétszórtan feküdtek s csak idők folyamán alakultak ki az utcák, de nem volt még csatornázás, sőt sokáig villany- világítás sem. Homokos volt a talaj nagyon is homokos, ezért legtöbben szőlőültetéssel próbálkoztak, meg sárgabarackkal. A házakat körülölelték a konyhakertek, meg virágos­kertek, de rengeteg erő kellett a locsoláshoz, különösen ezen a forró nyáron. Majdnem házról házra járva gyűjtöttem össze az evangélikusokat, de negyvennél töb­bet nem találtam. Kezdetben az iskolában tartottunk istentiszteletet, havonta egyszer, azután összefogtunk a reformátusokkal, akik négyszer annyian volto.k. Kibéreltünk egy lakóházat, két szoba között kivettük a falai és már készen állt a kedves, egyszerű „ima ház”. Szívbeli örömöm telt ebben a munkában A gyülekezet tagjai többnyire fiatalok voltak még csak 1—2 gyerekkel, ami viszont jövőt ígért és ehhez megvolt, már a lelki alap: a közösség. Az örömömhöz éppen a Novák- család járult hozzá sokkal. Az istentiszteleten mindig ott volt vagy az anya, vagy az apa a hat fiúgyerekkel. Ilyenkor mindnyájan vasár­napiasan felöltözködtek, noha az istentiszte­let mindig délután volt és a gyerekélet tör­vényei szerint vasárnap délután már nem kö­telező a tiszta ruha, ami csak akadály a já­tékban. A fiúk fekete haja simára kefélve úgy csillogott, mintha olajjal kenték volna meg. Két sort is megtöltöttek (az imaházban persze csak lócák voltak), előbb ültek a ki­sebbek, mögöttük a nagyobbak. Mindegyiknek volt énekeskönyve s még a két legkisebb is, aki még olvasni se tudott, kézben tartogatta a könyvet (néha megfordítva) miként a fel­nőttek. Ilikor aztán kezdődött a gyülekezeti ének, a Novákok úgy fújták, mint az angya­lok. Jó hallásúak voltak s jó hangú is mind­ahány. A Novák-család önkéntelenül is von­zotta a többieket. Ha ők ott lehetnek — gon­dolta talán a többi — akkor mi se maradha­tunk el. Amikor nekünk volt istentisztele­tünk, a reformátusok közül is többen eljöttek s azt lehet mondani: jól tele volt a helyiség, sokszor szorongva állt és ült egymás mellett 50—70 ember is. Ezért volt számomra olyan öröm a szolgá­lat abban a filiában. Onnan hívott fel vasárnap, későn este No­vák, a „sokgyerekes”, ahogyan őt a község­ben elnevezték. — Jó estét Novák úr! — mondtam vissza a telefonba, már magamhoz térve és kissé kedélyesen. Hogy vannak, mi újság, hogy van a hat gyerek ... ? A messzeségből remegve szólt az apai hang, szinte úgy éreztem, mintha, sírás keveredett volna bele. ■— Nincs már hat gyerek, tisztelendő úr, nincsen már csak öt... Most már az én szívem is megtelt balsejte- lemmel. — De, hát... — Nincsen már, tisztelendő úr, hat gye­rek ... A Jancsi tegnap belefulladt a Du­nába ...! Megállt, mint aki maga sem érti, hogyan lehet ilyen félelmetes hírt ilyen egyszerű sza­vakkal elmondani. Én meg csak szorítottam fülemhez a kagylót, hogy egyetlen szó el ne vesszen, és hátha rosszul halottam az előbb. — A Jancsi... — kezdte újból, de már egé­szen szaggatottan — tegnap... és mi vártuk haza ... és kerestük is ... és ma este ... Átéreztem, hogy amit mond, azt most látja maga előtt. Jancsi, a negyedik fiú, a 8 éves, felvetődik a víz színére és a halászok kifog­ják. Ott fekszik a parton, ahol az élet annyi boldog óráját töltötte el és amely az ő szá­mára nincs többé. Parttalan lett minden és sötét. Fekete haja csapzott, karja élettelen, arca és teste felpuffadt... — Nincs Jancsi — hallottam — és tessék..-, eltemetni tessék... A csöndes vasárnap este így lett felzakla­tott. Én is láttam magam előtt Jancsit, amint legutóbb is ott ült az imaházban a többiek között és énekelt. Talán életének utolsó éne­két akkor énekelte el... Másnap kimentem a filiába és megtudtam, hogy szombaton délután, amikor ugyancsak forrón sütött a nap, a gyereksereg sokáig hancurozott a parti homokban. Kergették egymást, felhevültek és így rohantak be a vízbe. A víz kitárta halálosan ölelő karját a kis Jancsi előtt... A Duna minden évben kér áldozatot az emberek közül, mintha ősrégi pogány isten lenne. Jancsi is az áldozatok közé jutott... (Folytatjuk) Várady Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom