Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-12-09 / 50. szám

Egyedül a parton Advent — találkozás „Fölkelt még azon az éjszakán, vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jab- bok gázlóján. Fogta tehát azokat és átköltöztette a fo­lyón, átköltöztette mindenét. Jákob pedig egyedül ma­radt. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalha- sadtáig. Amikor ez látta, hogy nem bír vele, meg­ütötte csípője forgócsontját úgy, hogy Jákob csípőjének forgócsontja kimarjult a vele való tusakodás közben. Ekkor az a Valaki ezt mondotta neki: Bocsáss el en­gem, mert hasad a hajnal. Ö azonban ezt felelte: Nem bocsátlak el téged, amíg meg nem áldasz engem. Az pedig ezt mondotta neki: Mi a neved? Ö így felelt: Jákob. Erre azt mondotta: Ne Jákob legyen ezután a neved, hanem Izráel. mert küzdöttél Istennel és em­berekkel, és győztél. Jákob azonban kérdezte és ezt mondta: Mondd meg kérlek a nevedet. Be az ezt mon­dotta: Miért kérdezösködöl a nevem felől? És meg­áldotta őt ott. Jákob ezért ezt a helyet Peniélnck ne­vezte el, mert — láttam Istent színről színre és még­is életben maradtam. És a nap éppen fölkelt fölötte, A MI JUTALMUNK amikor átkelt Peniélnél. Köd üli meg a folyót. Az éjszaka sötétjében csak a víz csöbbanása jelzi, hogy járnak a gázlón. Jákob menti az övéit az éj leple alatt. Csak ő maga marad egyedül a par­ton. Határ most a folyó, ta­lán élet és halál határa. A parton innen: a múlt. Jákob életének húsz esztendeje. Hosszú és görbe utak szöve­vénye. Sok cselszövés, fáradt­ság, küszködés, sok siker és sok kudarc. Az elorzott és mégis .való és éltető áldás ereje s az árnyékként kísérő átok terhe. Bűn és bűnhődés s biztató ígéret. — A folyón túl: a hazai föld, ahonnan el­űzte a bosszú félelme s aho­vá most visszavonja az ígéret reménysége. Az elhagyott szülői hajlék várja s a meg­csalt testvér. EGY EMBER TART HA­ZAFELÉ. Sok földet bejárt, messzi tájakra vetődött, de ez az útja most a legnehezebb. És tudja: ezt az utat végig kell járni, ezt a találkozást nem lehet elkerülni. Senki sem ugorhat át a saját ár­nyékán. A bűnök utolérnek s egyszer élénkbe áll a test­vér. Át kell kelni a folyón s nincs más híd, csak a meg­békélés, az engesztelő szó, a bocsánatra és békére kész szív. A PARTON, INNEN ÉS TÜL, múlt és jövő között, Jákob nem kerülheti ki a számvetést. Ö tudja legjob­ban, mennyi az adóssága, — s mégis a másik oldalra bil­len e különös mérleg. „Ki­sebb vagyok minden te jóté­teményednél és minden hű­ségednél .... csak egy pálcá­val mentem át ezen a Jordá­non, de ma már két csapatom van.” A gyötrő ielkiismeret, az önvád súlya, elkövetett vétek és elmulasztott jótett mind nem olyan elviselhetet­len, mint a meg nem érde­AZ ELSŐ EVANGÉLIKUS TEMPLOM LIECHTENSTEINBEN Liechtenstein katolikus her­cegségben küszöbön áll az első evangélikus templom felépítése. A jelenleg 900 tagú vaduzi evangélikus gyülekező* építi saját templomát, mint­egy 230 ülőhellyel. A temp­lomhoz gyülekezeti központi helyiségeket is építenek. I. Mózes 32, 23-32. melt szeretet, a túláradó is­teni kegyelem égető pa­razsa. Nem Shakespeare III. Richárdja, akit a - „gyáva bűntudat gyötör”, vívódik itt az éjszaka rémeivel, hanem az Isten szeretetétől foglyul­ejtett ember, a mindenek el­lenére kegyelemből életre ki­választott. A parton valaki várja Jákobot, s ezt a vala­kit végképp nem lehet kike­rülni. Valaki — barát vagy ellenség? Ezen dől el most minden. Az éjszakai ellenfél képé­ben a számonkérő Istennel birkózik a magányos vándor. És ez az Isten — az Ábrahám, Izsák és immár a Jákob Is­tene is — mily különös: és megfoghatatlan —, engedi le­győzni magát. Mily különös Isten, aki az embertől — Já­kobtól! — engedi legyőzetni magát! A Biblia Istene, aki „ronthat, teremthet száz vi­lágot”, de kérni hagyja ma­gát s egy gyenge ember sza­va elég erős, hogy megindít­sa atyai szívét. Az az Isten, aki a Jézus Krisztusban egé­szen az emberek kezébe adta magát: bethlehemi jászolböl­cső szegénységébe, názáreti ácsműhely egyszerűségébe, golgotái halál gyalázatába. Aki 'éppen akkor és ott győ­zött, ahol úgy tűnt, hogy vég­képp legyőzetett, akinek egyetlen fegyvere az engesz­telődé, megbocsátó, békesség­szerző, megváltó szeretet. S akinek országában az a tör­vény, hogy az ő ereje erőte- lenség által jut célhoz (II. Korinthus 12,9). ÍGY LESZ JÄKÖB a le­győzött győztes, a megjegy- zett és megáldott ember. Pe­rnél: a találkozás helye. E fé­lelmetes és csodálatos talál­kozás jegyét viseli testében Jákób, — de az imádságos tu­sában kiharcolt áldás elvehe- tetlenül ott ég mostantól a MICHALKO PROFESSZOR KITÜNTETÉSE DR. J. M. MICHALKO pro­fesszort, a bratislavai szlovák evangélikus teológiai fakultás dékánját, a rendszeres teo­lógia tanárát, 50. születésnapja alkalmából a jénai teológia* fakultás, tudományos mun­kássága elismeréseképpen, teológiai tiszteletbeli doktorrá választotta. szívében. Szabad az út immár, híd vezet a folyón a másik partra, Isten bocsánatának hídja. Az Istennel megbékélt, bűnével leszámolt ember a béke követségével léphet a másik ember elé. Megvirradt, felkelt a nap Jákób fölött, meleg sugarai felszívták a ködpárát. Fény­ben úszik a táj s feltűnik a közelgő Ezsau serege. Ez a találkozás azonban eldőlt már abban a másik találko­zásban. Testvéri csók és öle­lés várja azt, aki a jabbolc- parti tusáf megharcolta. En­nek a tusának nincsen vesz­tese, csak győztesei vannak: a megengesztelődött Isten és a békességet nyert ember. Ádventi találkozás ez: Isten érkezése a bűnbánó szívbe s az ember hazaérkezése az atyai házba. S ebből a talál­kozásból boldog találkozások születnek: civódó, elszakadt testvérek találnak egymásra az elnyert áldás fénykörében. Mert az ádvent: találkozás. Isten találkozása az emberrel s ezért az ember találkozása is az emberrel. Csak akkor áldott az ádvent, ha ez az utóbbi sem marad ki belőle. Groó Gyula Mindenkinek vannak olyan kincsei, amik csak az ő sze­mében azok. 'Mások moso­lyognak rajta, mint értékte­len semmiségen, mi meg dé­delgetjük, rakosgatjuk, szere­tettel átmentjük egy-egy nagy- takarítás viharán. Én is őrizgetek néhány ilyen emléket. Fiókom mélyén pár száraz virág. Egyszer egy kislány hozta. Hirtelen termett bent a szobámban. Mire felnéztem munkámból, már ott volt az asztalomon egy nagy halom növény. Fű és árvacsalán közt pipacs is piroslott ugyan, de olyan összevisszaságban, hogy inkább kisebb szalmakazal­nak nézhette az ember. Ez azonban az én kis látogató­mat nem zavarta. Boldogan magyarázta kézzel-lábbal, hogy nekem hozta, tegyem vázába! Már ott is állt előt­tem a nagy üvegvázával, ana- nak gonddal szedett tartal­mát kidobva, az övét nyomta bele bámulatos gyorsasággal. Mire meghatódottságomtól magamhoz térhettem volna, már el is szaladt. Sok szép virágot kaptam már életemben, de mindnek elhomályosította az értékét ez, melyből pár kusza szálat eltettem emlékbe. Van aztán a fiókomban anyáknapján kapott szív, fa­kiüt ige, születésnapi levél, az első felfűzött gyöngy, ösz- szevissza öltések egy kis vá­szondarabon. De rejtegetek a szívemben is emlékeket, amiket ha vé­giggondolok. úgy érzem meg­gazdagodtam mindegyikkel. Nem lehet elfelejteni azt az érzést sem, amikor egy Mindannyian szeretjük lát­ni munkánk gyümölcsét. Nem akarunk értelmetlenül fára­dozni. Szívből, lelkesen csak eredmények reményében tu­dunk dolgozni. Hűvösvölgyi gyermekottho­nunkban közel száz nyomo­rék, értelmi fogyatékos gyer­meket gondozunk. Családi környezetből, csecsemőottho­nokból, intézetekből, kórhá­zakból kerültek hozzánk. E gyermekek mind korai hajó­töröttjei az életnek. Testük­ben, idegrendszerükben sú­lyos károsodást szenvedtek. Életük indulása már a pólyás- kortól szomorú volt. Édes­anyjuk szeme talán sohasem ragyogott fölöttük mosolyog­va. Sorvadt, deformált kicsi lábuk, ökölbeszorult béna ke­zecskéjük vagy értelmetlen, közömbös tekintetük szomorú jövő árnyékát vetítette előre. Nem tudott anyjuk örülni nekik. Most nálunk vannak ők. Ki néhány hónapja, ki már öt­hat éve. Vannak köztük ki­csik, nagyobbacskák, de a gyermekéveken már túllévők is. Az elhagyott vagy a soha nem is ismert otthon helyett gyermek megölel. Karja me­legében benne van a mszont- szeretet mellett az árvának a ragaszkodása, a simogatás, a szeretet utáni vágy. Lehet, hogy nyálas, maszatos a keze, lehet, hogy nyomot hagy a fehér köpenyen. De nem le­het eltolni, erre csak szere­tettel lehet felelni. Kik ezek a gyermekek, akiknek szeretetmegnyilvánu- lásait Ilyen értékként őrzöm" 60 testi- és szellemi fogya­tékos gyermek, akiknek gon­dozását Isten iránti szeretet- böl vállaltuk itt, Piliscsabán. Különös gyermekek, akiket édesanyjuk nem tanított kicsi korukban versikékre. Hiába lettek 6 évesek, nekik nem szólt a tankötelezettség tör­vénye. Van köztük, aki a ne­vét sem érti, játékért sem nyúl. Nem érdekli, hogy édes­anyja, vagy idegen eteti. Csak egy a fontos és lényeges, hogy szeressék! A tehetetlenül, csendben fekvőtől a szinte egész nap ész nélkül szaladgáló, kiabáló gyermekig a legkülönfélébb a magatartásuk. Igényük azonban egy: tf szeretet. Ezt igyekszünk nekik adni, ennek visszhangja aztán a szemükben tükröződő öröm, szeretet, aminek sokszor kéz­zelfogható módon is jelét ad­ják, mint egy csokor virág, születésnapi rajz, anyáknapi szív, meleg ölelés. Ezek lehet­nek mások szemében értékte­len semmiségek, mi azonban kincsként őrizgetjük, mint Isten szívéből egy-egy vissza­hulló áldás-sugár a köztük végzett szeretetmunkáért. Baloghy Magda otthonra találtak. Szeretetet, ápolást, gondozást, gyógyító­nevelést nyújtunk nekik. Igen, gyógyító-nevelést is. Munkánk fáradságos, de nem remény­telen. Eredményeink szeré­nyek ugyan, de értéküket nö­veli, hogy általuk egy-egy megnyomorított kis életet emeltük emberibb fokra. A szerető bánásmód, foglal­kozás nyomán a semmire nem reagáló gyermek egy­szer csak felcsillanó szemmel fogadja közeledésünket. Az­előtt állandóan fekvő, fél­oldalára teljesen béna kislány jobbik kezével erősen ka­paszkodva feláll ágyában, és állva fogyasztja az ételt. Süket, egyensúlyzavarban szen­vedő fiúcska megtanul ön­állóan járni. Dongólábú, ta­valy mindkét kezével görcsö­sen kapaszkodva járó gyermek ma félkezével segítve, köny- nyedén jár. Játszani azelőtt nem tudó, mindent tönkre­tevő kisfiú kockákból tornyot épít. Csak artikulátlan han­gokat hallató gyermek egy­szerre váratlanul, örömtől su­gárzó arccal öleli magához babáját és mondja: „Baba.” S aki közülük 6—10 éves ko­ráig eljut az iskolai oktatha­tóság fokára, gyógypedagógiai intézetbe juttatjuk. Ottho­nunk volt gondozottjai közül többen járnak már így isko­lába. Ha ezt a maximális eredményt nem is sikerül sok Albanyban (Georgia állam) egy baptista lelkész nyilváno­san adott kifejezést nemtet­szésének, amiért három négert a rendőrség megakadályozott abban, hogy a First Baptist Churchba (első baptista templom) belépjen; és mert a rendőrséget a temp­lom jegyszedöje (Amerikában ilyen is van! Szerk.) értesí­tette. A jegyszedő kijelentette, hogy ő csak a 200 dollár pénz- büntetést (behajthatatlanság esetén 60 napi elzárást) akar­ta „megspórolni”, ami azért jár, ha nem fehér templom- látogatókat enged be — és gyermeknél elérnünk, egy va­lami azonban mindannyiunk­nál elérhető: életük szebbé, emberibbé tétele. S mi igyek­szünk mindazt nyújtani nekik, amivel ehhez hozzájárulha­tunk. Az arra alkalmasaltat közösen, csoportosan foglal­koztatjuk. Olvasni, számolni tanítjuk őket. Megható ezek­nek a járásképtelen, néha egyéb mozgászavarban is szen­vedő gyermekeknek a tanulni akarása. De megható az is, amikor görcsös, kontraktúrás kezeikkel munkához fognak. Nem egy gyermekünknek a munkával eltöltött idő nyújt­ja a legnagyobb örömet. A kisebbek előkészítik a na­gyobbak számára a kézimun­kához szükséges anyagot; hul­ladék dróthuzalról, lehúzzák a színes szigetelő PVC-t. A nagyobbak, ügyesebbek vázá­kat, virágcserepeket, üvegeket fonnak be az így lehúzott tarka szálakkal. Öröm látni, amint átragad a nagy munka­kedv egyikről a másikra és életük célt, értelmet talál a munkában. ' örömünk közös —* gondo-. zottaké és gondozóké, ha éle­tüket bármi módon sikerül szebbé, gazdagabbá, értéke­sebbé tennünk. S ezek a gon-, dozásukban, nevelésükben el-, ért eredmények a jutalom számunkra. azért értesítette a rendőrség get, hogy a négereket zavar-, ják el. Ramsey, a gyülekezet lelkésze, aki különösen sokat fáradozott Albanyban azon, hogy jó kapcsolatokat építsen ki a fekete polgárok és a vá­rosi hatóságok között, kijelen­tette: „Ez a Krisztus temp­loma és én képtelen vagyok felépíteni azokat a falakat, amelyeket Krisztus nem emelt, és Krisztus semmiféle falat nem emelt a más fajúak közé!” Az egyházigazgatás is Ramsey lelkész támogatására sietett: CiyliueLezeSeliiiL. figyeSsuéLe! Lapunkban már több ízben hirt adtunk arról, hogy Evan­gélikus Egyetemes Sajtóosztályunk áhítatos könyvet adott ki „HÉTRŐL HÉTRE” címen. Az áhítatos könyv 53 rövid ige­hirdetést tartalmaz az esztendő minden hetére. Az igehirde­tésekhez rövid imádságok csatlakoznak. Az áhítatos konya igen jól használható azoknak a gyülekezeti tagoknak a szá­mára, akik magyarázattal szeretik olvasni a Szentírásnak egy- egy versét vagy szakaszát. Különösen is jól használható a könyv a szórványhívek és a betegek kezében. Mivel az ige­hirdetések az esztendő első hetéhez csatlakozóan kezdődnek, felhívjuk a lelkészek és a gyülekezeti tagok figyelmét, hogy az áhítatos könyvet már most rendeljék meg. A kis könyv nagyon alkalmas karácsonyi ajándékként is. Ára 12,— forint. A HÉTRŐL HÉTRE áhítatos könyvből közöljük az egyik ádventi áhítat igehirdetéséi; melynek címe: „Advent közöt­tünk”. Textusa: „ ...az Isten országa közöttetek van”. Lukács 17, 21. „Advent — annyit jelent: jövetel. Az Űr érkezése, Krisz­tus születése nemcsak távoli emlék, Krisztus visszajövctele a földre, sem csupán távoli jövő várása. Az Űr érkezése az egy­házban, a keresztyén ember életében állandóan ismétlődő valóság. Ahogyan a felejthetetlen verssorok mondják szemé­lyes melegséggel: »...amikor lelkem roskadozva vittem, csen­desen és váratlanul átölelt az Isten.« Ezért beszélhetünk mai adventról. Ezt szembeszegez:;ük azoknak a keresztyéneknek hamis hitével, akik a földet siralomvölgynek tekintik és a mennyország igézetében élnek. Igaz, hogy odaát lesz hiánytalan a boldogságunk és felhőtlen az örömünk, de Isten országa Jézus óta már nemcsak a re­ménység és várakozás tárgya. Itt van a földön! Természetesen nem szembetűnő módon. Nem úgy, hogy bármilyen egyházi szervezetre vagy tevékenységre rá lehetne mutatni: ebben már maradéktalanul érvényesül Isten uralma. Nem is lehet célja az egyháznak, hogy Isten országát külső eszközökkel megvalósítsa a földön. Isten országa sokkal csendesebben, titokzatosabban van itt: egyszerűen Jézus személye képviseli. Ahol Jézus van, ott már a menny előízét érezzük, és az a békesség, szeretet sugár­zik reánk Istentől, amelyben odatúl lesz részünk. Ahol valaki hittel kezébe veszi bibliáját, ahol emberek összejönnek istentiszteletre, Jézus Krisztus láthatatlanul jelen van. Fővárosunk forgalmas pontján nyútik magasba a Gellért­hegy. Jó levegő nemcsak messze a városon kívül található, hanem itt a közelben, fent a hegyen. így vagyunk Isten or­szágával is. Nemcsak a távolból, a messzi jövőből integet fe­lénk, hanem mindennapi életünk forgalma közepette is újra meg újra szívhatunk a levegőjéből — Jézus közelségében, az igének, imádságnak, úrvacsorának lelki csúcsain. Erre annál inkább szükségünk van, mert Isten országa földi életünkön is át akar sugározni. Jézustól ahhoz kapunk erőt, hogy a munkás hétköznapokban és életünk változásai­ban örvendező, szeretettel telített, segítőkész, becsületes em­berekként álljuk meg helyünket. Mint olyanok, akik Isten országának békességével a Föld békéjének szolgálatát is vég­zik. Imádság: Jézusunk! Szent holnapod felé is reménységgel nézünk, de most tele van a szivünk hálaadással azért, hogy közöttünk vagy szereteteddel, és megáldod az életet, ahová lépsz. Ámen.'’ IMÁDKOZZUNK Lukács 13, 6—9. Annyi mindent várok a holnaptól a magam számára, hű­séges Istenem, vajon Te vársz-e tőlem még valamit; van-e terved velem, s türelmesen ajándékozol-e még újabb időkkel? Minden nap kérem, hogy jöjjön el a Te országod, és nem gon­dolom meg, hogy eljöveteled ítélet felettem. Megvallom, hogy életem önző vágyak és tervek között meggondolatlanul suhan, s akaratom gyenge a test parancsával szemben. Bocsásd meg, hogy úgy ítélek és beszélek, mintha magam lennék a köz­pontja és célja egyedül az életnek, s elfelejtem magam mel­lett a másikat és magam felett Téged. Aki az Igazban üzentél értem, tégy igazzá engemet bűn­bocsánatodban, s taníts meg arra, hogy magamat állítsam embertársaim szolgálatába, s számoljak mindig vele, hogy érző és vágyó emberek vannak körülöttem. Üjíts meg enge­met, hogy jöveteled ne ítéletemre legyen nekem, s ne kelljen fejszédet használnod velem szemben. Segíts meg, hogy fele­lősséget erezzek családom tagjai iránt, hordozzam testi és lelki életüket hűséggel. Erezzek felelősséget a körülöttem épülő élet iránt és úgy végezzem munkámat, mint aki nem a szemnek szolgál. . Köszönöm Istenem a mai napodat, kegyelmed jeleként fogadom el, feladatként és megbízatásként veszem kezedből. Köszönöm a mai nap küldetését és reménységét, örömmel megyek utamon, minden dolgokban Te jössz felém, s tudom, hogy kegyelmed megújít engem. Amen. „Testvéreim javáért.. Egyházunkban ma ismét nyomaték, hangsúly esik e szóra: testvér. Talán csak az őskeresztyén gyülekezetekben fordultak olyan nagy érdeklődéssel a testvér, a felebarát felé, mint a mai egyházban. Az ősi evangélium ragadja meg ismét Krisztus követőinek szívét-lelkét, nyitja meg szemét, fülét, hogy teljes valóságában érzékeljék a másik emberben a társat, az embert, a testvért. Igehirdetéseink középpontjából, Jézus Krisztusból, mintegy fényforrásból a sugarak a felebarátot világítják meg. Ebben a fényben az egyház egyre több feladatot lát meg. Régieket, elmulasztottakat és újakat is. Nemcsak látjuk, ha­nem meg is akarjuk valósítani a feladatokat az evangélium erejével. Az igehirdetés és a cselekedet, a szó és a tett egysége az egyház szolgálatát jelenti, a diakóniát a testvér javára. Boldogan és hálával fogadják el gyülekezeteinkben és intézményeinkben is testvéreink a diakóniai feladatokat. Ez a munka formálja, értékesebbé teszi életüket. Egyházunk 11 szeretetintézményében 344 öreg testvért és 191 szellemi fogyatékos és nyomorék^gyermeket gondozunk. Örömmel szá­molhatok be arról, hogy minden szeretetotthonunkban jó­kedvű és hűséges munka folyik. Gondozottatok, öregek és gye­rekek nyugodt, békés életet folytatnak. Ádvent második vasárnapján sok éves hagyomány alap­ján gyülekezeteink figyelme a diakóniai munka felé fordul. Gondoljanak gyülekezeteink imádságaikban erre a munkára, mert ez a munka végzőinek bátorítást jelent. Ennek a vasár­napnak az oífertóriuma is e munka céljait szolgálja. Kérjük gyülekezeteinket, hogy áldozatukkal is fejezzék ki szeretett!- ket szolgálatunk iránt, s azt a hitből fakadó szándékukat, hogy az egész egyház együtt akarja szolgálni a testvér javát. Muncz Frigyes Különös értékek Németh Edit Újabb szégyenletes faji megkülönböztetés i 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom