Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-01-07 / 1. szám

1 Bizakodó előretekintés 1%2-re i DERÜLÁTÓ KÖRNYEZET­BEN ÉLÜNK. A világnak az a fele, ahol mi vagyunk, fe­szül a tervektől és a jövő meghódításának bizonyosságá­tól. A szocialista országok fe­lelős vezetői nagyszabású perspektívát tárnak népük, a testvémépek ós az egész em­beriség elé. A jövő optimista szemlélete ilyenkor év elején különösen is mélyen ragad meg bennünket újságainkból, a rádióból és televízióból. Nekünk, keresztyéneknek van okunk a szégyenkezésre e lelkes ós lelkesítő előre­tekintés láttán. Azt az ön­vizsgálati kérdést veti fel ez a jelenség az egyháznak: nem maradtunk-e le nagyon a vi­lág mellett a bizakodó előre­tekintésben? Nem veszítet­tük-e el art a bizodalmát, amit éppen Istentől kaptunk a jövőbe nézésül? Nem tör­tént-e valami végzetes baj egyes keresztyén hívők lelki életében, ha a jövőbe kedvet­lenül, csüggedten, lemondóan néznek? Most, az újév elején vessünk számot, hogyan ál­lunk a keresztyén bizakodás­sal.' 1. A KERESZTYÉN BIZA- KÓDÁS ugyanúgy boldogan számol a REMÉNYTELJES tényekkel, mint az általános emberi bizakodás, örömmel veszi sorra mindazt a jelen­séget, ami emberileg biztató a saját életében, hazája és az emberiség sorsában. A ke­resztyén ember felcsillanó szemmel veszi észre a kis és nagy biztató jeleket a nem­zetkört viszonylatokban, né­pünk életében, saját és csa­ládja helyzetében. Hja így nézünk az 1962. esztendőre, azt kell monda­nunk, hogy az.emberiség ma már új korszakban, jár. Leg­általánosabban atomkorszak­nak nevezik, mert az atom­energia felfedezésével belát­hatatlan erőforrás jutott az emberiség birtokába, és olyan jólét érhető el, amiről régeb­ben egyetlen nemzedék sem álmodhatott Aztán joggal nevezhetjük a szocializmus korszakának, mert a világnak egyre na­gyobb részén halad előre a szocializmus építése, sőt a Szovjetunió már a kommu­nizmus építésének szakaszá­ba lépett De függetlenül a keleti országok növekvő ha­talmától és gazdasági fejlődé­sétől, kétségtelen, hogy az emberiséi; egésze a szocializ­mus felé tart. Ezt nemcsak Kuba példája mutatja, ahol a kapitalizmus fellegvárának, az Egyesült Államoknak közvet­len tövében építik a szocia­lizmust, hanem jelzi az a kö­rülmény is, hogy a nyugati társadalmi berendezkedések területén is kénytelenek egy­re többet foglalkozni a szo­ciális kérdéssel. Nevezhetjük korunkat a gyarmati felszabadulás korá­nak is. Közismert tény, hogy a második világháború óta óriási terület, népeknek hosz- hzú sora rázta le magáról a gyarmati sorsot, és alakított új, önálló államot. Ez a fo­lyamat nemhogy lassulóban, hanem inkább gyorsulóban van. Tündöklő példa erre a Ids Goa. A 450 éves portugál «ralmat alig két nap alatt, szinte vérontás nélkül söpör­ték el az indiai csapatok, és a bevonuló katonákat a fel­szabadult indiai lakosság vi­rágesővel fogadta. Szinte nem érti a gondolkodó ember a nyugati hatalmak vakságát, amellyel ellene fordultak a gyarmati felszabadulás ilyen világos példájának. Hét még mindig nem veszik észre, hogy a történelem kereke fel- tartózhatatlanul ebben az irányban megy?! Az a korszak, amelyet az új esztendő jelez, az űr meghó­dításának kora. A szovjet tu­dománnyal az élén az emberi felfedező erő áttörte Földünk vonzóerejének határát és el­indult a csillagok felé. E nagyszabású, egyetemes biz­tató jelenségek mellett, szám­ba vehetnénk hazánk fejlődé­sének örvendetes jeleit, töb­bek között art, ahogyan egy­re jobban jutnak anyagi és szellemi javakhoz a régen el­nyomott, lenézett néprétegek, ahogyan egyre jobban mor­zsolódnak a társadalmi kü­lönbségek, ahogyan, egyre kö­zelebb kerül egymáshoz a fa­lusi és városi életstílus. Az újévi számvetés során kinek-kinek a saját élethely­zetében is meg kell keresnie az örvendezésre ós reménység­re jogosító körülményeket. Le­het, hogy egyikünk gyermeke kibontakozó tehetségének örülhet, másikunk munkakö­rének, a harmadik a betegsé­géből való gyógyulásának, a negyedik jobb fizetésének, az ötödik jólsikerült házasságá­nak ... Ezek annyira egyéni dolgok, hogy ebben az újévi cikkben csak utalhatunk rá, de kell utalnunk, mert a bi­zakodó előretekintéshez min­den keresztyén embernél is szükség van élete biztató vo­násai meglátásához. 2. A KERESZTYÉN BIZA­KODÁS azután ISTENRE TÁMASZKODÓ bizakodás. Anélkül, hogy félretenné a biztató jelenségek lelkesítő erejét, bizakodása végső sor­ban Istenbe kapaszkodik bele. Isten ígéreteiből él. A jövőt egészen pontosan kiszámítani nem lehet. Most is reméljük például, hogy a béke erői győzni fognak a világon a mái feszültségek között, de nem tudhatjuk, hogy a há­ború erői nem gyújtják-e meg mégis a kanócot Ezért a keresztyén ember végső fo­kon Isten szavába fogózik bele, amikor a jövőbe néz. Amit Ő mondott, az megáll örökre. És mit mond Isten nekünk erre az új esztendő­re? Art, hogy szeretete el nem fogy 1962-ben sem, és örök életet szán nekünk Jé­zus Krisztusért. Régebben történt, hogy egy lapszerkesztőnek annyira meg­romlott a szeme az évtizedes sok olvasástól, a kisbetűs új­ságok ós rosszírású kéziratok böngészésétől, hogy félnie kellett a megvakulástóL Ak­kor egyik orvosa azt aján­lotta: egy évig ne nézzen semmit közelről. Mindig csak messzire nézzen. S valóban, lassú javulás következett be. A keresztyén ember meg­fogadja ezt a tanácsot: min­dig messzebb néz a dolgoknál, eseményeknél, embereknél — Istenre néz. Bizakodása azért erős, mert Istenben nem csa­lódhat. 3. A KERESZTYÉN BIZA­KODÁS TEHERBtRÖ bizako­dás. Senki ne gondolja, hogy életében csak jót hoz ez az év. Fény nincs árnyék nélkül, élet nincs bajok, küzdelmek nélkül. A keresztyén bizako­dás nem hurrá-hangulat. De a keresztyén ember nem en­gedi, hogy á közbejövő 'bajok, bosszúságok, csalódások szét- morzsolják bizodalmát. 4. VÉGÜL A KERESZ­TYÉN BIZAKODÁS CSE­LEKVŐ bizakodás. Nem sült galamb varasa, hanem munka és szeretet. Munka, mert a jövőért keményen dolgozni kell akár az egyén életében, akár a társadalomban, akár az emberiségben. És szeretet, mert az áldozatos, szolgáló emberszeretet a legnagyobb jövőformáló hatalom kis kör­ben és nagy körben egyaránt. Valaki art mondotta: „Fi­gyelj a lábad elé és nézz a csillagokra!” Mi keresztyén emberek úgy nézünk a csil­lagokra, az Istenre és az Is­ten által készített jövőre, hogy közben figyelünk az előttünk álló feladatokra, a lépéseink­re, amelyek jövőnket és a jö­vőt kovácsolják. Mindez pedig együtt van ébben az igében: „Ne vessé­tek el bizodalmátokat, amely­nek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szüksé- getek, hogy az Isten akara­tát cselekedhessétek és el­nyerjétek az Ígéretet.” (Zsid 10,35—36.) Vagy ahogyan hangulatosan eigy versszak mondja: Megyek a téli vetések között, és a szívem magasra emelem. A hó alatt is sarjad a jövő... és ránkragyog az Isten tavasza. Reméljetek velem! HÉTRŐL—HÉTRE 3ézus nevében Kai, 3, XJjesztendő küszöbén állva megújult lélekre raw szüksé­günk. A megújult ember — heti igénk szerint — Jézus nevében szól és cselekszik, mindig úgy, hogy hálát ad az Istennek. Az Istenben hivő ember életében ez a két vonal mindig egybe­fonódik. Jézus nevében szólni és cselekedni, ez az egyik és hálát adni, ez a másik! Legyen ez a két vonal életünknek alaptétele 1962 első he­tében. Mivel pedig ez a hét egy egész esztendőt nyit, gondol­junk erre az igére és cselekedjünk eszerint az esztendő minden napjában. Ahogy a Bach fugákban az alaptétel mindig ismétlődik és pedig mindig szebben és kicsengőbben, úgy jellemezze a mi egész évi magatartásunkat a beszéd és a cselekvés Jézus sze­rinti tisztasága és kösse össze ezeket a hálaadás! A szívből jövő hálaadás. Isten kezünkbe adja a bibliát és mi annak tanításai szerint indulunk, hogy higgyünk, szeressünk, jót tegyünk a magunk és a köz javára egyaránt. Imádkozva és felemelt fővel indulunk. Tudjuk, hogy járni fogunk hegytetőkön és szakadékokban, de azt is tudjuk, hogy Jézus az út! Nem félünk attól, hogy eltévedünk! Bár úgy érkeznénk ennek az esztendőnek a végére, hogy ott elmondhassuk: Boldog esztendőnk volt, mert Jézus nevé­ben cselekedtünk és hálásak voltunk Istennek a Jézus által. Az Isten iránti hála pedig nem más, mint a felebarátaink iránti szeretet. F. D. (K»OKSK»acSK5ÉfcS<3CBCKaCSCHSKSCK8<3SCS<^eSCK3^^ NAP RÓL-N APR A VASÁRNAP, ZAKARIÁS 14:9. L TIM, 6:15,16. — Ne men­jünk tovább ez év alkonyán az emlékezés öröme nélkül. Em­lékezzünk arra a sok áldásra, örömre, boldogságra, igére és igehirdetésre, amelyekkel megáldotta életünket a mindenható, bűnbocsátó Isten. Ézsaiás 51:1—6. 139. Zsoltár. Gál. 3:23—29. Jakab 4:13-17. HÉTFŐ: ZSOLT. 5:2-3, JÄN. 15:7. - A keresztyén ember szeme az újesztendőben is Istenre tekint. Imádságán keresztül Atyjával beszél. Az imádság arra való, hogy általa állandó kapcsolatban legyünk Istennel. Lukács 2:21. Ján. 2:1—12. KEDD, III. MÓZ. 19:31. JEL. 15:4. — Szemünk kutatón mered az új év ismeretlen távolába. Mellénk lép Isten és szól: örüljetek életetek, napjaitoknak száma az én kezemben vannak. Lukács 4:16—21. Ján. 2:13—22. SZERDA. ZSOLT. 119:18. MÁTÉ 7:13. Jézus azért jött, hogy utat mutasson Istenhez. Az Atyához jutni, csak Jézus által lehet. Ézs. 43:16—19. Ján. 2:23 - 3:8. CSÜTÖRTÖK: ÉZS. 63:4. LUKÁCS 7:16. - A megváltás csodája az: Isten a bűnöst öleli magához. A szentségtelent teszi szentié. A bűn gyermekét Isten gyermekévé teremti újjá. — Józs. 1:1—9. Ján. 3:9—16. PÉNTEK. ZSOLT. 77:14. MÁTÉ 6:10. - Isten akarata: ha­lál helyett, élet. Békétlenség helyett béke. Gyűlölet helyeit megbocsátás. Szcretetlenség helyett szeretet. Hiteilenség he­lyett hit. Kárhozat helyett örök élet. — ÍJram, legyen meg a te akaratod. Jakab 4.T3—17. Ján. 3:17—21. SZOMBAT. VÍZKERESZT. JER. 1:12. LUKACS 13:29. - Isten igéje ahol és amikor megjelenik gyülekezetét teremt. Összegyűjti népét a világ négy tájáról minden nép közül az Ö országában. Máté: 2:1—12. Ján. 3:22—30. Nagy István hírek Karácsony utáni vasárnap az oltárterítő színe: fehér. A va­sárnap oltár! igéje: Lk 10, 5—6; szószéki igéje: Ef 2, 13— 18. Délutáni igéje: Ézs 45, 5—8. — Óév este az oltárterítő színe: fehér. Az ünnep oliári igéje: Mt 9, 15.; szószéki igéje: II Kor 5, 9—10. — Újév napján az oltárte­rítő színe: fehér. Az ünnep ol- tári igéje: Mt 7, 24—-27; szó­széki igéje: Éf 2, 8—10; dél­utáni igéje: Zsolt 105, 1—5. — SOMOGYDÖRÖCSKE. A somogydöröcskei anyagyüleke­zet temploma felszentelésének egy és negyedszázados évfor­dulóját ünnepelte. A jubileumi istentisztelet utáni díszköz­gyűlésen a gyülekezet lelké­sze, Szerdahelyi Pál ismertette a néhány éve műemlékké nyil­vánított templom 125 éves tör­ténetét. — GADÄCS. A somogydö­röcskei gyülekezet egyik filiája is nemrég emlékezett meg temploma felszentelésének 100. évfordulójáról. A jubileum al­kalmából két új oltárterítővei gyarapodott a templom beren­dezése. — A LELKÉSZ! MUNKA­KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A nógrádi egyházmegye lelkészt munkaközössége december 13- án Balassagyarmaton tartotta ez évi 9. munkaülését. Zá- borszky Csaba „Az alkalma­zás kérdése az igehirdetésben”, Kovács András „És a földön békesség...” címmel tartott előadást. Ez utóbbi az első Keresztyén Béke-Világgyűlés- sel foglalkozott. Gartai István esperes időszerű kérdéseket tárgyalt. A lelkészek közösen készültek a karácsonyi igehir­detésre, végül Kühn Ernő szol­gálatával úrvacsorával éltek. — A pestmegyei egyházme­gye Ielkészi munkaközössége 1061. december 13-án, Buda­pesten ülésezett. Űrvaesora- osztás (Jávor Pál) után, az igehirdetés előkészületének be­vezetőjét Medvci Mátyás tar­totta. Isten igéje, hit és érte­lem a keresztyén ember mai állásfoglalásaiban címen Lup- ták Gyula és Bogya Géza tar­tott előadást. A békemunka legújabb eredményeit Rédey Károly ismertette. — HALÁLOZÁS. Ihász Sán- dorné, született Kokas Ilona, volt nemeskéri evangélikus Ielkészné Sopronban, 73 éves korában hosszas szenvedés után, november 13-án elhunyt. Gyászolják: Berecz Gábor ny. evangélikus lelkész, fiai: Be­recz Zoltán és Berecz Gábor, valamint az Ihász, a Kakas és a Bojtos-család, Emlékezete legyen áldott! — MOLNÁR LAJOSNÉ, 1961. december 12-én, életének 61. évében, Dunaföldváron hir­telen elhunyt. Temetése de­cember 14-én volt. Az elhunyt­ban Vető Béla veszprémi lel­kész felesége édesanyját gyá­szolja. „Az Űr adta, az Űr el­vette, áldott legyen az Ő ne­ve’^ A Sajtóosztály érte­síti a gyülekezete­ket, hogy megjelent a KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ Ara: 10,— forint Megrendelhető a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin utca 12. Újévi feladatunk Efez. 2, 8-10. MIKOR A VÉGÍTÉLETRE emlékeztető, pusztító tüzeket szóró nagy bombázás után feljöttünk pincénkből tájékozódni* riadt tekintetünk ismét megpihent, félelemtől megdermedt ke­zünk meg szégyenlősen veregette le ruhánkról a térdencsúszás áruló nyomát — szívünkben ott zsongott ez a boldog páli val­lomás: Megtartattunk! Túléltük! Noé kis csapata érezhetett egykor effélét az Ararát hegyén. De ez az érzés Isten gyer­mekeiből egyben kiváltja a másikat is, hogy mindez ajándék és kegyelem. Bizony kegyelem volt az, hogy az elmúlt évben a Felségesnek rejtekél^en lakozhattunk és a Mindenhatónak árnyékában nyugodhattunk családunkkal és gyülekezetünkkel együtt. Mikor tegnap este újból végiggondoltuk 1962-ig megtett utunkat, éppen az adott óévesti önvizsgálatunknak és hála­adásunknak a mindennapinál mélyebb tartalmat és komoly­ságot, hogy múlttá lett életünkben itt is, amott is, meg kellett látnunk. Isten kegyelmét és ajándékát. Méltán zengett óév estén hatalmasan az ének, benne a Te hangod is: Elmúlt már az óesztendő, Uram, te vagy dicsérendő...” 1962 KAPUJÁBAN ÁLLÜNK. Most vagyunk ellndulóban. Jócselekedetekben kell járnunk. Ez az újév egyetemes nagy emberi feladata. Holnap reggel már minden üzemben, gyárban és hivatalban nekifeszülnek az évi tervükben körülhatárolt feladatoknak. Tudják, mi a feladat! Mi is ismerjük évi tervünket és feladatunkat. Isten előre elkészítette tervünket és Jézus Krisztusban biztosította annak örök alapját és reális feltételeit. Isten minket Krisztusban jó- dielekedetekre teremtett. Tehát az év minden napján jócsele­kedetekben kell járnunk. Ezt a feladatot odateszi szívünkre és lelkiismeretünkre már az év legelső napján. Ami megvaló­sul belőle, Isten ajándéka lesz. És ami elmarad belőle, a mi bűnünk lesz, mivel Isten előre elkészítette és megjelentette a jót. Ahöl az igazságot cselekszik, az irgalmasságot szeretik és Istennel alázatosan járnak hivő keresztyének, ott történik a jó. Ott van a jó, ahol mindent megteszünk azért, hogy embereit tudják az életet szeretni és jobb napokat látni. Ez az évi nagy feladatunk. Járni a jó cselekvésében! Szebbé, naposabbá és jobbá tetted-e egynek is az elmúlt évet?! Tudsz-e, akarsz-e indulni Bodelschwingh egykori jelmondatával: „Irgalmasságot nyertünk, ezért nem fáradunk el a jó cselekvésében!”? Wcltlcr Rezső Sxétáradó fény! 1. János 2, 7—1L A szeretetről mennyi unásig megszokott beszédet hallot­tunk már! A szónok, aki a banketten nem tudta, hogy mit mondjon és a pártfogó, aki tenni nem akart, a szeretetről be­szélt. Pedig közömbös emberhez, vagy tétlen emberhez nem illik a széretetaől való beszéd. A szeretet ugyanis nem valami semleges, közömbös dolog. Amiről itt szó van, az nem is va­lami érzelmi vonzalom. A legtöbb és a legnehezebb áldozatokat az életben a szeretet nevében hozzuk. Gondoljunk arra, amit a gyermekért, a házastársért megtesz az ember. És akik az emberiség jövőjéért vállaltak áldozatokat! Ma azt kívánja tőlünk az Ige, hogy a szeretet parancsát úgy fogadjuk, mintha még sohasem hallottuk volna! A régi szó, legyen a számunkra egészen friss, egészen új. Mintha gyermekek lennénk, s először hallanánk! A szeretetről azt az új és határozott üzenetet küldi ne­künk Jézus, hogy a szeretet legyen megalkuvás nélkül életünk és cselekedeteink legfőbb alapelve, fundamentuma. Ne legyen az dísz az életünkön, ünnepi fényecske az egyhangú, vagy zord hétköznapok között, hanem legyen, az alap. Legyünk meggyőződve arról, hogy Istennek is ez az alapelve! A szere­tet az a hatalom, „amely mozgat napot, holdat és minden csil­lagot” (Dante.) Bár a szeretet határait korlátozza a bűn, Isten ágy vezeti a világot, hogy térben és időben a szeretet előbb- utóbb korlátlan legyen. Ez kell, hogy vezesse a mi minden vállalkozásunkat és munkánkat is. Ezen kell megmérnünk, hogy mi a helyes és nem lehet semmi sem munkánkban, sem szórakozásunkban, ami a Szeretettel ellentétben áll. Nehézségekkel fogjuk szembe találni magunkat, amikor meg akarjuk valósítani. Elfáradunk és ezer olyan, természe­tünkből fakadó grvet találunk, amely mind abba akarja hagyatni velünk a szeretet értelmébe és lehetőségébe vetett hitet, s kényelmességünk és égi énünk támogatja ezt Ilyen­kor meg kell erősíteni magunkban ezt az üzenetet, mintha egészen úján, most hallanánk Jézustól. Világosan, nyomaték- kid és ismétlésekkel ajánlja ezt az utat mai igénk. S ez az üt sohasem fog rosszra tanítani, sem aljasságra vezetni, amit megbánhatnál, sem közönségessé nem fogja tenni az életedet Ez alkalmas arra, hogy fokozatosan felemelje és megtisztítsa a másik ember életét is. Nyelvét minden ember megérti. Alkalmas életprogram. . De hogyan lehet a megszokott, üresen kongó beszéd újjá es az elfasult szív, szerető szívvé? Csakis a hit teszi a szívet ilyenne. Uj ev elején Jézus & hit új világosságát megadja a te szivednek is, ha kéred, hogy az egész évben, egész életedben tegye u.ra es világítóvá. Uzon László giiiimiiii!iiiiiiBimiiiiiiiiiiiiwimihiiiii!iiiit:iifi!ii)Hmmrnn!imnin!niiiiifriiinmtgmiiminininrmim(iii nni'iiiiimiiiiimwBi ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1961, december 31-én — Szakadt, régi IRHABUNDÁK újjáalakítása legújabb modellek szerint. SZÖRMEBUNDÁK alakí­tása, javítása. Eaart-szűcs, VII., Lenin kit 23., udvarban. EVANGÉLIKUS KLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saltóosztáiyának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr-. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó; Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon-. 142—887 Sajtóosztályi telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60, — Ft, , fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 617020/2 == Zrínyi Nyomda, Bp. Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 (úrv.) Káldy Zoltán, éjjel fél 12 Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. ifj. Blázy Lajos, du. 6. Koren Emil. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10. Üllői úi .24. de. fél 10. Fo­dor Ottmár de. n. Fodor Ottmár dü. 6. Grünvalszky Károly. Kará­csony S. u. de. 10. Grünvalszky Károly, du. 6. Fodor Ottmár. Rá­kóczi út 57/bf de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 3/*12. Grünvalszky Károly, du. 5. Fodor Ottmár. Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán, de. 11. Rédey Pál, du. 6. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Benczúr László, du. 6. ifj. Blázy Lajos. Utász u. de. 9. Veöreös hnre> du. 5. Benczúr László. Vajda Péter u. de. fél 12. du. 6. Veöreös Imre. Zugló de. 11. Szabó István, du. 6. Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István. Fóti út 22. de. 11. Nagy István, du. S. Gádor András. Váci út de. 8. Nagy Ist­ván, du. 6. Nagy István. Frange- pán u. de. 9. Gádor András. Új­pest de* 10. Drenyovszky János, du. fél 7. id. • Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. fél 8. Rákospalota Nagytemp­lom de. 10. Rákospalota Kistemp- Iom du. 3. Pestújhely de. 10. Küw tösy Kálmán. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Rákosszentmihály de., fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos, de. ll. Bárdossy Tiborc este 7. Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9. Bárdossy Tibor, du. fél 7. Bárdossy Tibor. Óbuda de. &. Vámos József,’ de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. du. 5. Fülöp Dezső. X3L* Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula, de. 11. Zoltai Gyula este fel 7. Zoltai Gyula éjjel 12 Szelé- nyi Zoltán, Pesthidegkút de. fél 1L Ruttkay Elemér, este fél 6. Rutt* kay Elemér, Kelenföld de. 8. (úrv.* Várady Lajos, de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. Csengődy László* Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél M, Csepel de. U, du- 6» *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom