Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-01-07 / 1. szám

Pf Az igazság kedvéért Fenti címen a közelmúltban figyelemre méltó cikk je­lent meg a Neue Zeit című német lapban arról, hogy miképpen hamisítják meg nyugatnémet egyházi veze­tők saját korábbi zsinataiknak építő szándékú határo­zatait. A cikket az alábbiakban bő kivonatban ismer­tetjük. * II. AMIT FIGUR ■ SZUPERINTENDENS „ELFELEJTETT” Dr. Ehlers a bonni egye­temi hallgatók számára tar­tott beszédében kijelentette, hogy „éppenséggel adódhatnak olyan helyzetek, amelyek­ben németeknek németek­re kell lőniök”. Ezzel kapcsolatban is hall­gattak az olyan vezető egy­házi férfiak, mint Dibelius való eltávolításához vezetett és azt eredményezte, hogy Dr. Heinemannt hivatali perió­dusának eltelte után sem vá­lasztották meg újra. „A Lut­heránus Egyház Tájékoztató Szolgálata” 1952. júniusi szá­mában ezzel kapcsolatosan szószerint ezt mondták: ,;A nyilvánosságnak a sajtótudó­sítások alapján mégis az kell legyent a benyomása, mintha Flieseriburg-ba azért gyűlt volna össze az egész lutherá­nus egyetemes Zsinat, hogy naphosszat Niemöller félre­'-s Jfjg#?- 'fe CORPS-FOB. 600 ANC COUNT kV" T 'Sútf m ^ ^® & ■­A „vallásos” felirat emlékeztet, hogy Nyugat-Berlinben amerikai katona-lelkészek -tartózkodnak és Figur, jóllehet az esseni Kirchentagen még 1950-ben a Tanács kimondotta: ,,Hogy németek valaha is németekre lőjjenek, annak elképzelhetetlennek kell maradnia.” Dr. Ehlers aztán egyik szö­vetségi gyűlési beszédében precízirozta fejtegetéseit , és azt mondta, hogy „az ötödik parancsolat: Ne ölj! — semmiképpen sem tölthető be a földön, hanem annak igazi betöltése majd csak a túlsó, szebb világon fog bekövetkezni”. Ezt a, szövetségi gyűlési be­szédet felhasználta dr. Müller Eberhard rövidített de szö­veghű kivonatában egy. olyan aláírásgyűjtés céljára, amely­ben mintegy 30 nyugatnémet püspök és magas egyházi Vezető — teljes hivatali cím megjelöléssel — vett részt. Ezek „a hadi gazdálkodás- vezetőiével”, dr, Kost-tal, Fette . szakszervezeti vezető­vel és .más bonni politikussal egyetemben ajánlották a Szö­vetségi. Köztársaság belépését az Európai Védelmi Közös­ségibe és ajánlották az újra- íelfegyverzést, hivatkozva a kommunista vesaély”-re. A püspököknek ez az aláírás gyűjtése, amely ellen csupán 7 egyházi vezető (D. Niemöl­ler, Heinemann prases, Wilrn prases stb.) emelte fel a leg­élesebb teológiai és egyházi tiltakozás szavát, az egyházi és a püspöki tiszttel való leg­súlyosabb visszaélés volt, mégis ilymódon. sikerült az Elbingerode-i határozatot — mely igenis határozat volt és nem valami könyörgés — megfojtani. Ezeket ^jz előzményeket soha nein lenne szabad Figur prä- sesnek .figyelmen kívül hagy­nia, amikor ma ő hivatkozik Weisensee-re és Elbingero- de-ra. ÖSSZEESKÜVÉS NIEMÖLLER ÉS HEINEMANN ELLEN Ilyen eszközökkel dolgoztak tehát dr. Adenauer barátai Thíelicke professzortól — Müller Eberhardig, hogy a Schuman-tervet és az álta­lános hadkötelezettséget ke­resztül erőszakolják. Dr. Nie­möller és dr. Heinemann el­len eközben a németországi evangélikus egyházak Flisen- burg-i egyetemes zsinatán megindították a hajszát, amely csakhamar D. Niemöllernek •az egyházi külügyi hivatalból állítására kovácsoljon terve­ket ' Igen, ilyen vqlt a benyo­más, amelyet azok a sajtó emberek keltettek, akik pe­dig valójában messzemenően nem álltak szemben az Ade- nauer-politikával. Ez a külö­nös Önigazolási kísérlet („Nie- möllerrel csak barátilag be­széltek”) a felfegyverkezés mindem ellenzőjének mint „rajomgó”-nak megbélyegzé­sével zárult és ezzel a meg­állapítással: „Valójában as ö (Niemöller) útját teológiailag és egyházilag veszedelmes té­velygésnek tartjuk”. Ezzel szemben D. Niemöller még 1952. július 9-én is a berlini Méria-templomban ezt hirdette: „Mentsétek meg a. békét! Még nem till késő!” így tették hát lehetetlenné a Weissensee-i és Elbínge- fode-x határozatok végrehaj­tását. Kierőszakolták a Szö­vetségi. Köztársaság belépését a NATO-ba . és ezzel össz­hangban Dibelius és Kunst püspökök — az 1956-os ber­lini zsinat és a Németországi Evangélikus Egyház Tanácsa kifejezett határozata ellenére (128 oldal) — aláírták a ka- tona-lelkészi szerződést, AZ ELBINGERODE-I ZSINAT HATÁROZATÁT RENDSZERESEN ELFOJTOTTAK ,. Ennek a katona-lelkészi szerződésnek előkészítésével összhangban . a Németországi Evangélikus Egyház Tanácsa Dibelius püspök javaslatára 1955. december 16-án olyan helyzetet teremtett, (a Német­ország! Evangélikus Egyház hivatalos értesítője 1/1956), mely de facto az jelentette, hogy a hadiszolgálat megta­gadóit. is bevonják a bonni háborús gépezetbe. Javasol­ták a pótszolgálatot, mely leg­alább olyan nehéz és kemény, mint a fegyveres szolgálat, és a pótszolgálat időtartamát 21 hónapban határozták meg, míg. a fegyveres szolgálat időtartama csak 12 hónap volt. Ilyenmódon az Élbingerode-i zsinatnak azt . a határozatát, hogy az egyház azok érdeké­ben, akik lelkiismereti okból a fegyveres szolgálatot meg­tagadják, köztejár az állami helyeken, az egyházi vezető­ség újólag meghamisítota. Ezt mutatja dr. Ehlers Duisburg-i nyilatkozata is: „Az egyház alkalmasint imádkozhat a fegyveres szol­gálatot megtagadókért . így határozott a Weissensee-i zsi­nat. Az azonban nem. tartozik az egyházra, hogy bármit az ilyenek védelmére vagy támo­gatására megtegyen. Itt egye­dül az állami jog a mérvadó!” Dibelius püspöknek azonban javaslata megtételénél figye­lembe kellett volna vennie, amit Wewers generális, a mainzi hadseregkörzet pa­rancsnoka jelentett ki: A hadiszolgálat megtagadói vagy gyávák, vagy kommunisták. Zebracsíkos zubbonyt kell rá­juk húzni!” Még az egyházi lapok is je­lentékeny módon részt vettek az Elbingerode-i határozat semmivé tételében. Egyéb la­pok között a D. Lilje püspök kiadásában megjelenő „Sónn- tagsblatt”-ban Georg Flor cikket írt 1955. október 23-án „A fegyveres szolgálat” címen, s ebben kijelentette: „Ennek ellenére lesg, aki a fegyveres szolgálatot elutasít­ja, mert fél a testvér-háború­tól. A negyedik fejezet har­madik szakasza (alaptörvény) védelmét nem élvezheti, még akkor sem, ha lelkiismereti kényszerítés alatt áll.” A többi érv is. melyet Figur prases megemlít, amilyen pél­dául az atomfegyver-háború következményeitől való féle­lem, ugyancsak nem talált a vezető egyházi lapban semmi­féle meghallgatásra. Ijesztő nyíltsággal írta a „Sontags- blatt”: „Még az atomfegyver beve­tése miatti aggodalom sem te­szi jogosulttá a negyedik feje­zet harmadik szakasza védel­mét, mert itt is politikai téren való döntő kérdésről van szó!” Ezen a területen a keresz­tyén lelkiismeretnek igencsak hallgatnia kell — vélte a „Sonntagsblatt”. Ha most vi­szont Figur präses úgy nyilat­kozik, hogy az NDK-ban „ve­szélyeztetettekért” különösen szükséges lépéseket tenni, ak­kor végül még arra kell em­lékeztetni: milyen gondosko­dásra maradt még lehetőség az egyes fegyveres szolgálatot megtagadók érdekében az egy­házi javaslatok szerint? Mert akkor erről volt szó: „Ellenkezően... esek a konfliktusok még keserűb­bekké és gyakoriabbakká lesznek, mint eddig voltak. Az egyeseknek ki kell tartamiak és ki kell azokat birniok!" Ez volt a gyakorlati véde­lem a fegyveres szolgálat meg­tagadói számára. Arra vettek mintegy ii'ányt, hogy az egy­ház és a keresztyénség segítsé­gével érvényesítsék a NATO- koncepció erőpolitikáját — a nyugatnémet lakosság, a Bru- derschaftok és sok ezer evan­gélikus keresztyén és lelkész széleskörű ellenállásával szem­ben. A legfelsőbb zsinat ígéretes határozatát akkor fojtották meg. Most pedig Figur prases azt mondja, hogy „az egyház szava nem lehet üres szó”! Ö és a vele egyhúron pendülő barátai tették ezeket a zsi­nati határozatokat üres szóla­mokká. Ezért nincs Figurnak semmi jogcíme ahhoz, hogy ezekre a határozatokra hivat- kozzék. EZ TÖRTÉNT A MÜNCHENI KIRCHENTAGON Hogy a bonni fegyverkezési politikához hogyan nyújtottak segítséget, azt Figur präses a müncheni Kirchentagon egész világossággal leleplezte. Ö ve­zette a lekor a „tömegbizony- ságtevést”, melynek soi-án •Lilje püspök „A szputnyik és Isten szeretete” címen tartott előadást. Amikor Schröder belügyminiszter, magasrangú rendőrtisztek kíséretében a te­rembe lépett, a brandenburgi zsinat elnöke. Figur lelépett az elnöki emelvényről, Schrö­der elé ment, és kérte őt, hogy foglaljon helyet az elnökség­ben. Sok keleti és nyugati ke-/ resztyénben vetődött föl akkor a kérdés, mi indíthatta Figur urat arra, hogy pont az SA- embert, Schrődert — amint Otto Nuschké szokta mondani — egy evangélikus Kirchentag elnökségébe invitálja. Az eh járás feletti csodálkozásnak egy sajtókonferencián hangot , is adtak, akkor a Kirchentag elnöksége úgy nyilatkozott, hogy a gyűlés vezetősége nem volt feljogosítva Schröder mi­niszternek az elnökségbe in­vitálására. Mindenesetre Figur Präses akkor megmutatta, hogy ő melyik oldalon áll... ... Az igazság kedvéért meg kell állapítani, hogy Figur präsesnek semmi jogalapja ahhoz nincs, hogy a Weissen­Vesúgta terrenti Riasztóak a nyomok — így szól magyarul ez az ősi latin közmondás. Minduntalan ez a közmondás jut az eszünkbe akkor, amikor Nyugat-Német ország most már rohamos re- fasizálódásáról hallunk. Vagy­is arról, hogy a tenni állam, egyre nyíltabban a hitleri Németország utódjának és örökösének, mondhatnék: po­litikái végrendelete végrehaj­tójának mutatja magát tettei­ben és magatartásában. . Ennek a félelmetes és riasztó valóságnak újabb meg­döbbentő bizonyítékát szol­gáltatta az a dokumentum- gyűjtemény, amelyet a Né­met Demokratikus Köztársa­ság budapesti nagykövetsége e napokban bocsátott a ma­gyar sajtó rendelkezésére. A hatalmas kötet ezt a címet viseli: Ribbentroptól Ade- nauerig. Azt mutatja be és bizonyítja okrnányszerű adat­szolgáltatással, hogy a nyu­gatnémet állam külügyminisz­tériumában milyen nagy számmal működnek újra olyan diplomaták, akik a hit­leri birodalomban is aktív szolgálatot teljesítettek, Nem,- cs.uk párttagok, de sokan kö­zülük háborús büntettek ré­szesei, a náci eszmevilág lel­kes hívei és kiszolgálói is vol­tak. Legalább 85 százalékban ilyen emberekből áll a bonni külügyminisztérium hivatalnoki kara. A dokumentum-kötet az ere­deti ügyiratok fotókópiáival részletes és kimerítő adattárt nyújt ezekről a tényekről. Mindez megdöbbentő, de nem meglepő, ha tudjuk, hogy így van ez az igazságszolgál­tatásban is: 1200 volt náci vérbíró működik ma is — ugy-e emlékezünk még a „Ró­zsák az államügyésznek” cí­mű leleplező filmre? — a rendőrség szolgálatában több száz volt Gestapo- és SS- ve­zető tevékenykedik — a had­sereg tábornoki karáról (Heu- singer, Speidel stb.) nem is beszélve. * Nekünk, keresztyéneknek mindezzel kapcsolatban azt a kérdést beli felvetni: « hitleri rendszer örök­ségével és részeseivel ilyen szoros kapcsolatot ápoló — enyhébb kifeje­zést bajos találni — bonni állam miként vallhatja magát a „keresztyén nyu­gat” védelmezőjének « ágálhat a keresztyén ha­gyományok önzőjének me­zében? Mert ént teszi. Strauss had­ügyminiszter például a minap vont párhuzamot a TEMP­LOMOK ÉS KASZÁRNYÁK közöt s hozta őket, mint a szellemi és anyagi felfegy­verzés eszközeit szoros kap­csolatba! Emlékezzünk: a tiemzetiszocializmus is a „po­zitív keresztyénség” program­jával indult s eszel a fogás­sal sokakat megtévesztett. Asután hamar lehullt az álarc. A nyomok riasztóak. Hálá­sak lehetünk a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának, hogy leleplező adatfeltárásával kinyitja min­denki szemét, akinek eddig is már ki nem nyílt volna. És mindnyájunkat segíti a hatá­rozott állásfoglalásokban az újfasizmus veszedelmével szemben. s­„Égi csillag tiszta fénye...’ see-i és az Elbingerode-i ha­tározatokra hivatkozzék, mert ő ma is azoknak a frontján áll, akik az egyház és a ke­resztyénség minden figyelmez­tető szava ellenére, folyvást visszaélnek a bonni militariz- mus céljai érdekében. Ez an­nak a Künneth professzornak a szelleme, aki az 1959. évi zsinaton kijelentette, hogj) az atombomba alkalmazása a testvéri szeretetnek egy poli­tikai formája. Ügy véljük, hogy ezekkel a történelmi visszaemlékezések­kel minden gondolkodó keresz­tyén. lehetőséget kapott arra, hogy megvizsgálja és megvá­laszolja a kérdést: mi a Ber­lin— Brandenburg-i egyházve- tőség körlevelének igazi cél­kitűzése. ÉNEKESKÖNYVÜNK ÚJ RÉSZÉNEK egyetlen vízke­reszti énekét <733) Lönnrot Illés, a . Kalevala világhírű gyűjtője és szerkesztője 95 év­vel ezelőtt a finn énekeskönyv revideálásakor írta. Dalla­mául egy francia eredetű, 1551-ből származó melódiát választott, amit a finn lélek már a magáévá formált, A világirodalomnak ez a ro­busztus alakja. mélyen Isten­félő ember volt, Minél jobban múltak az évek, hite annál in­kább tisztult, mélyült és for­málódott Isten iránti s a Krisztusban megjelent váltság iránti bizalommá. Hányatott életének különösen is alkonyt szakaszában az egyház aktív munkása volt. Sajátosan szórványlélek volt. Hányatott életében a magá­nosággal hősiesen küzdött. Hunfalvi Pálhoz írt hexame­tereiben finom erézettel üt át ez a lélek: „ÉS TE NE MONDD OTT­HON, HOGY VAD BAR­BÁROK A FINNEK: EMBEREK ÉLNEK FENN TÁVOLI ÉSZAKON IS.”* KÜZDELMES TANULÖ- ÉVEK UTÁN az egyetemen a népköltészetet szerette volna tanulmányozni. Anyagiak hiá­nya miatt kellett abbahagynia. Volt gyógyszerészsegéd, házi­tanító, majd orvostanhallgató s évekig Észak-Finnországban körorvos. Szerelmétől, a nép­énektől soha nem fordult el. Több mint tízszer bolyongott viszontagságos, hosszú gyűjtő- útón Karjala rengetegeiben s hallgatta a fehér hajú és len­gő szakállú öreg finnjeit, amint kettecskén, szemben egymás­sal, kéz a kézben, élőre-hátra himbálózó felsőtesttel mond- ták-dúdolták az ősi runökat Küzdelme gyümölcsöző volt pályafutását tekintve is. Élete delén túl Helsinkibe került az egyetemre a firm nyelv taná­raként. * KOROS EMBER VOLT MÁR AKKOR, amikor gyermekko­rának falusi otthonában, ahol nyugdíja® éveit töltötte, 1863­ban felkereste a finn evangé­likus egyház érseke s felkérte* hogy az énekeskönyv revideá- lásával megbízott bizottság el­nökeként szolgáljon az egyház énekügyének. Noha ekkor a nagy finn—svéd szótárt készí­tette, vonakodás nélkül vál­lalta a munkát s teljes szív­vel vetette magát bele. Az énekanyag egynegyedét — mintegy 300 éneket — ő maga javította át. Magával ragadta a szolgálat öröme s ő is írt énekeket. Ilyen az ..Égi csil­lag tiszta fénye” is. NYUGALMA ÉVEINEK LA­KÓHELYÉN abban az időben nem volt lelkész. Kicsiny ká­polnában gyűltek, össze a hí­vek, ahová havonta egyszer járt ki az an yagyői 1 ekezet lel­késze. A többi vasárnapokon Lönnrot végezte laikus prédi­kátorként az istentiszteletet. Ebből a szórványgondozó él­ményből és szolgálatból szü­letett esz a veretes szórvány­ének. Sohasem tekintette késznek azt, ami csak neki tetszett. Verselt, énekeit felolvasta fe­leségéneik, aki fiatal korában a körtti-ekhez tartozott. Az énekeiket családjával együtt az ősi finn hangszer, a kan­tele kíséretével énekelgette. Ez az ének is így hangzott fel először. A betlehemi csillag fényébe így ragyogott bek: Észak csillaga. Korea Emit A KUBAI METODISTA EGYHAZAT meglátogatta dr. a német metodista egyháa püspöke. 1700 kilométernyi autóutat tett meg, s a tapes»» taltakról megelégedéssel na#* latkozott. ' • NORVÉGIÁBAN 18 mecsetet akartak építeni » mohamedánok, (mint London­ban), ezúttal azonban a te** vet elejtették s a mecset eéJ* jára vásárolt ingatlant elad­ták. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, iöfík Sanztár !=éa. Deák tfe- de. a, (urv) Hafen- eher Károly de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gá­bor Fasor de. 11. (urv) Koren Emil du. 6- ifj. Blázy Lajos Dózsa Gy. út 7. de. fél 10. Ül­lői út 24. de. fél 10. (urv) Grün- vaJtezky Károly de. 11. (urv) Grünvalszky Károly Karácsony S. u* de. Ifl. (urv) Fodor Ott- már Rákóczi út 37 b- de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3 /4 12. (urv) Fodor Ottmár Thaly Kálmán u, de, 10. Szirmai Zoltán de, 11 óra. Rédey Pál du. 6» Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10„ Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 1L Boros Károly Gyarmat n- de. fél 10* Boros Károly Újpest de. 10. (urv) id. Blázy Lajos Fóti út 22, de. 11. Gádor András Váci üt de. a. Nagy István Frange pán n. de. fél 9. Szirmai Zoltán Pcsterzse- bet de. 10. Soroksár újtelep de. fél U. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom fia­ló. Rákospalota Kistemplom du* >• Pestújhely de* 10. Kürtösy Kai­man Sashalom de. 9. Karner Ago;»* ton Rákosszentmihály de. fél U Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9* Schreiner Vilmos de. 1L Várady Lajos es­te 7. Bárdossy Tibor Torocké tér de. 8. (urv) de. fél 9. Vára­dy Lajos Óbuda de. 10. (urv) Fulöp Dezső du. 5. Vámos Jó­zsef XII. Tarcsay Vilmos ü. de. 9. Rufctkay Elemér de. 11. Rut.t- kay Elemér este fél 7. Károly* Erzsébet Pesthidegkút de. fél 11- Zoltaí Gyula Budakeszi de. R Károlyi Erzsébet Diana út de. fel •Ö. Szelényí Zoltán Kelenföld de. 8* (urv) dr. Rtezessy Zoltán de. 1L (urv) dr. Rezessy Zoltán du. 6- (uifv) Schreiner Vilmos Né­metvölgyi út de. 9. (urv) Schrei­ner Vilmos Keienvölgy de, 9. Visontaí Róbert Budafok de. 1L Visontai Robert Csillaghegy de. fél tft. Csepel de. 11. ANQYALI TÖRTÉNET Karácsony délutánján szo­kás szerint a nagymama sé­tálni ment a gyermekekkel. Mert ugye ilyenkor legszeb­bek a karácsonyi kirakatok és legalább nem lábatlankod­nak a gyermekek a kará­csonyt készítő „angyalok”-nak. Ezalatt odahaza lázas ké­szülődéssel sürögtek, forogtak a nagy karácsonyfa körül az „angyalok”. Olyan magas volt a karácsonyfa, hogy még az összecsukható dupla létra is bekerült a szobába, hogy a fenyőfa elérhetetlen magas­ságába is felkerüljenek a csillogó díszek és az arany­színű cukorkák. Közben a nagyamama hő­sies harcot vívott a hazatérni kívánó gyereksereggel. Már mindent láttak. Kimerültek a körút kirakatcsodái, és sem az Úttörő Áruház repülő heli­koptere, sem a Verseny Áru­ház Mackó-zenekara nem tud­ta tovább az utcán tartani az apróságokat. Félórával hamarább már otthon voltak és becsöngettek. Hazatérésük óriási pánikot idézett elő az otthoni „angyal­járásban”. Pistike, akinek jó hallása volt, mintha még hal­lotta volna a Mama harcos hangját és a Papa nyögését « kettős létra CipeléSe közben. De 'aztán nyílt az ajtó és nemsokára megjött az „An­gyalka”. Gyönyörű és tündért volt minden. A csillogó kará­csonyfa, a játékok és a finom, vacsora. Vacsora után azt mondja a Mama a Papának. — Fiacskám, nézd meg a rádióműsort, biztos valami szép van benne. Pistike előhozta a rádió­műsort, de hol van a Papa szemüvege?! Megindult a ke­resés. A szemüveg azonban nem került elő. Sem a Papa ruháiból, sem az íróasztalról, sem az éjjeli szekrényről. Hová lett a szemüveg?! Már az egész család kereste. Egyszer csak megszólal Pistike: — jé, ott van a Icarácsony- fán! Ott a tetején! Nahát, ezek az angyalok biztos el akarták dugni, de valaki meg­zavarta őket és ott felejtették a karácsonyfán! A Mama dühösen és szemre­hányóan nézett a Papára: — Igen, ott felejtették __ Pi stikének azonban nemcsak a hallása volt kitűnő, de a szemé is és csak ennyit mom* dott: — Csodálatos „angyalok”! (alföldi) %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom