Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-10-07 / 41. szám

Két pilléren nyugvó híd Kol. 3,3—'7. Olvastam, hogy Drezda mellett az Elba folyón van egy ha­talmas híd. Különlegesség a maga nemében. A nép is „kék cso­dádnak nevezi. Ezt az acélból épített hidat csak két pillér tartja. Az egyik pillér a folyó egyik oldalán, a másik pedig a másik oldalán van. A kettő között gyönyörűen és merészen ível át a „kék csoda”, az acélhíd. A keresztyén ember élete hasonlít ehhez a hídhoz. Két pil­léren nyugszik. Az egyik ebben a földi világban van lehelyezve, a másik pedig Isten országában. Mind a kettőt Isten helyezte le számunkra, ö helyezett bele minket ebbe a világba és O nyitotta meg számunkra Isten országát is. 1. Azt, hogy benne élünk Isten országában az Ige így fe­jezi ki: „Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve Krisz­tussal együtt az Istenben.” (3. v.) Igen, a mi életünk bele van rejtve az Istenbe. Hogyan értsük ezt? A következő példa vilá­gossá teszi. Kisleányom egész napi tanulás és játszás után sok­szor odabújik esténként fáradtan az ölembe. Vacsora után szinte belefúrja magát ölelő karjaim közé, és úgy érzi, hogy ott jó helyen van. Amikor kicsiny feje odaborul vállamra és érzem szívének dobogását, akkor tudom, hogy ő szeret engem és tel­jes bizalommal van hozzám. 2. A másik pillér, amelyen a keresztyén ember élete nyug­szik, itt van ebben a világban. Az 5. vers csak úgy érthető, hogy a keresztyén ember benne él a világban és itt harcol a bűn ellen. Nem fordul el a világtól, és nem fordul szembe a világgal, csak a világban levő gonosztól határolja el magát, csak a rossznak mond határozottan nemet Jézus a főpapi imá­jában így könyörög: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a vi­lágból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Ján. 17,15.) Az ebben a világban élő keresztyén embernek kettős feladata van. Egyrészt teljesítenie kell azt a hivatást, amit Istentől ka­pott. Becsülettel kell dolgoznia ott, ahová Isten állította. Akár a gép, a kapa, vagy az íróasztal mellett. Másrészt azonban szembe kell néznie a kísértésekkel is és állandóan küzdenie kell a bűnnel, „öldököljétek meg!” Nem egyszeri megölésről van szó, hanem állandó és heves küzdelemről. Isten gyermeke csak akkor tud igazán harcolni minden „tisztátalanság”, „bűnös szenvedély” és „gonosz kívánság” ellen, ha életének hídja erősen nyugszik azon az először említett pil­léren is, amely Isten országában van. így az 5. vers mondani­valója nem felhívás és parancs, hanem magától értetődő követ­kezmény. Istennel való kapcsolatunknak és életünk benne való elrejtettségének következménye az, hogy harcolunk ebben a világban a sátán minden kísértése ellen. Mindehhez Isten drága ígéretet fűz a 4. versben. A hit ál­tal Istennel közösségben élő ember, aki tud harcolni a bűn ellen és teljesíti feladatát, bizonyossággal, teljes reménységgel várja azt az időt, amikor Isten az ö kegyelméből és szeretetéből meg­nyitja számára az örök dicsőség ajtaját Szakái Árpád ISTENTISZTELETI REND Püspökeink látogatása Kállai Gyula miniszterei nök-hely ettesnél KÁLLAI GYULA, a Minisztertanács elnökhelyettese, pénteken, szeptember 28-án fogadta az evangélikus és a re­formátus egyház püspökeit. Evangélikus egyházunkat DR. VE­TŐ LAJOS és KÁLDY ZOLTÁN püspökök képviselték a foga­dáson. A református egyház részéről megjelentek: DR. BARTHA TIBOR, SZAMOSKÖZY ISTVÁN és BÉKEFI BENŐ püspökök. Jelen volt a fogadáson PRANTNER JÓZSEF, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A szívélyes találkozón Kállai Gyula időszerű kérdésekről beszélgetett a püspökökkel. A Bács-Kiskun egyházme­Budapesten 1962. október 7.-én Deáktér de. 9. (urv) Trajtler Gábor de. 11. (urv) Dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél ló. Koren Emil de. 11. Korén Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György u. fél 10. Ül! lói út 24. de. fél ti. Grünvaisz- ky Károly Karácsony Sándor n. de. 9. Rákóczi út 57/b de. 10. (szlovák) Dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 1L (urv) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10. (urv) Veöreös Imre Utász u. de. 9. (urv) Takács József vaj­da Péter u. de. fél 12. (urv) Veö­reös Imre. Zugló de. 11. (urv) Szabó István Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u- de. fél 10. Szabó István. Fóti út. de. U. (urv) Gádor András Váci út de. 8. Gádor András Frangepán u. fél 9. Nagy István. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár Újtelep de. fél 9. Pestújhely de 10. Kürtösi Kálmán Rákospa­lota MAv Telep de. 8. Kökény Elek Rákospalota de. 10. terv) Kökény Elek Rákospalota kis- templom du. 3. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de- 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosli­get. de. 10. Rákoskeresztúr de, fél 11 és fél 3. Bécsikaputér de. 9. (urv) Vára- dy Lajos de. 11. (urv) Aratási há- laadő istentiszteletet Várady La­jos du. 7. Szelényl Zoltán. Toroc- kótér de. 8. urv. de. fél 9. Szelé- nyi Zoltán Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. W. (urv) Fülöp Dezső du. 5. Péter Jenő, XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11, Zoltai Gyula du. fél 7 Barcza Béla Pesthidegkut de. fél 11 Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Barcza^ Béla Kelenföld de. 8. Dr. Rezéssy Zoltán de. 11. (urv) Dr Kezessy Zoltán du. 6. Rácz Miklós teológus Németvölgyi út de. 9. Pröhle Károly Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert Budafok de. n. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. S3 m. Csepel de. 1L — Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasár­nap oltári igéje Mt. 6, 1—6; szószéki igéje: Kol. 3,3—7. Délután szabadon választott ige. — KIBŐVÍTETT ELNÖK­SÉGI ÜLÉST tartott szeptem­ber 27 -én a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csa. Káldy Zoltán püspök ige­olvasása és imádsága után Dr. Bartha Tibor püspök tartott beszámolót a Keresztyén Bé­kekonferencia munkabizottsá­gának és nemzetközi titkár­ságának legutóbb Moszkvá­ban tartott ülésezéséről. Ki­emelte annak fontosságát, hogy a konferencia különös gondot fordított a mozgalom teológiai alapjainak feltárására és tisz­tázására; hogy a nemzetközi helyzet politikai analízisével foglalkozva a konferencia fel­ismerte a maga felelősségét és elkötelezését abban, hogy Krisztus egyházainak milyen magatartást kell tanúsítaniok az emberi élet javainak szol­gálatában. — A konferencia felmérte a mozgalom eddig megtett útját és megvizsgálta, milyen lépéseket kell tennie a jövőben. E tekintetben ket­tőt emelt ki Bartha püspök: az 1964-ben tartandó II. Ke­resztyén Béke-Világgyűlést és a most megindítandó önálló folyóiratot. Felszólalt az ülésen C a r r libériái lelkész is. Felszólalá­sát lapunk más helyén közöl­jük. Az ülés Nagy József bap­tista megbízott elnök imádsá­gával ért véget. KANTÁTA-EST a Kelenföl­di Evangélikus temlomban (XI., Bocskai-út 10.) 1962. október 14-én vasárnap, délután 6 órakor. Közreműködik: Trajt­ler Gábor (orgona), a Gyüle­kezeti Ének és Zenekar. Sor­rend: 1. Bach: E-moll prelú­dium. 2. Gyülekezeti ének: Keresztyén Énekeskönyv 15. sz. 3. Oltári szolgálat. 4. Bux­tehude: Esti kantáta (Befiel dein Engel dass er komm) 5. Haendel: g-moll orgonaver­seny (Op. 4. No. 1.) 6. Ige­hirdetés. 7. Gárdonyi Zoltán: Dicsérő ének, vegyeskarra, orgonára és vonószenekarra. 8. Oltári szolgálat. 9. Gyüleke­zeti ének. Keresztyén Énekes­könyv 99. sz. gye lelkészei szeptember 26-án Kiskőrösön tartották munka- közösségi ülésüket. Űrvacsora- vétel után (Ponicsán Imre) Sikter András esperes az or­szágos esperesi értekezletről számolt be. Előadást tartott Dr. Murányi György: „Az emberiség előtt álló feladatok és a keresztyénség hozzáj áru­lása azok megoldásához” cí­men. Hulej Alfréd a gyarmati kérdés híreiről; Zsigmondi Ár­pád a „Jézus élete-kutatás” legújabb eredményeiről tájé­koztatott. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Budai egyházmegye lel- készi munkaközössége szep­tember 25-én a budavári gyü­lekezet hivatalos helyiségében ülésezett. Zoltai Gyula ige­hirdetése után Várady Lajos esperes beszámolt az országos esperesi értekezletről. Ezt több hozzászólás követte. Dr. Benes Miklós ny. lelkész a Zeichen der Zeit folyóiratról tartott sa j tó beszámolót. — HALÁLOZÁS. Cseresnyés Sándor, az iha- rosberényi gyülekezet hűséges munkása, négy filiájának kán­tora, lapunk hű olvasója szeptember 16-án rövid szen­vedés után Budapesten várat­lanul elhunyt. Iharosberény- ben temették el a presbité­rium és a gyülekezet nagy részvéte mellett. A ravatalnál Hegyháti János lelkész, a sír­nál Lágler Béla esperes hir­dette az igét. „Dicsérem az Urat, amíg élek, énekelek az én Istenemnek amíg vagyok” (Zsolt. 146,2). Emődi Elememé, Rozs Gi­zella szeptember 26-án, 81 éves korában elhunyt. Kecs­keméten, szeptember 29-én temették el. „Az igaznak em­lékezete áldott.” Hány katolikus lesz evangélikussá ? A katolikus bajor földön rohamosan nő azoknak a kato­likusoknak a száma, akik az evangélikus hitre térnek át. 1960-ban 2586 katolikus lett evangélikussá. Ehhez a szám­hoz kell vennünk még 447 gyermeket, akik nem töltötték be a 14. életévüket, tehát egyé­ni döntés nélkül lettek evan­gélikussá. Az átlagszám az el­múlt évtizedben évi 3500. I HÉTRŐL—HÉTRE Elrejtve — megjelenítve n. Tim. 1,10. Ősz van. A természet gazdagsága letakarodik a föld színé­ről, átmegy a halálba, az enyészetbe. Az élet eltűnik a mélybe. Az ige tavaszi fényt sugároz. Megjelent az evangéliumi mint tündöklő nap, életet hozva. Az evangélium személyes hor­dozója a halálból jött elő, amit összetört és letörölt, mint az élet riasztóját s helyébe hozta az életet. A sötétség helyébe a vilá­gosságot. Mi történik a mélyben? Odarejti magát az életrontó halál, ott készíti elő martalékfogó terveit, onnét tör elő zsákmá/ny- szerzésre. A falbontó betörő, a világ békességének megrontásán fáradozó háborús robbantó a mélyben a halálnak dolgozik. Ezt az alattomos munkát a mélyben lehet és kell elfojtani. Krisz­tus halálba szállt, újramegjelenése győzelem a halál felett s az örök élet nyújtása az evangélium megtestesítésével. De az élet elindítása is — bennünk. A keresztyén élet: rejtett élet. A bűnt, a gonosz indulato­kat a szív mélyében kötözi meg és törli el a Krisztusban meg­jelent isteni hatalom. Kifelé, az emberi életközösség felé csak az élet ereje törhet. A harc a mélyben dől el az élet javára. Az élet megújulásához Isten által felgerjesztett cselekede­tek kellenek. Nem lehetünk eleven imamalmok, akik a kegyes­ség lisztjét zárt falak mögött őröljük. Hasznossá, elevenítővé kell tenni életünket a szeretetnek, józanságnak és erőnek leiké­vel. Isten annak hozta világosságra az életet, aki bizonyságté­telét hordozva, az ő cselekedeteit cselekedve jár és munkálko­dik Isten kegyelmi ajándékainak buzgó sáfáraként. Nikodémusz János TTTTTTTTTVy ^UmTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT 7 ITimmmimBI NAPRÖL-NAPRÄ VASÁRNAP: ZSOLT. 25,9; FIL. 2,13. — Hitünk s keresz- tyénségünk minden eseményének Isten a mozgató rugója. Ez nem jelenti az ember lelki életének, Isten részéről való valami­féle „automatizálását”, hanem egyszerűen azt, hogy az Isten szeretettel kézenfog és vezet. Lk. 7,11—16; Nehémiás 2,1—20. HÉTFŐ: ZSOLT. 103,1; ZSID. 13,8. — Ez a „bűnösök evan­géliuma”! S ezért áldjuk is szüntelen Urunkat: mert Krisztus bűntörlő vére, szeretete s a halálon vett győzelme változhatat- lan, — tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz, Jer. sir. 3,22—33; Nehémiás 8,1—12. KEDD: ÉZS. 41,13; AP. CSEL. 4,29. — Isten mindenki szá­mára Ígéri irgalmas segítségét. De ne felejtsük; ezért imád­kozni, — ezt kérni — kell! Zsid. 12,4—11; Gál. 1,1—5. SZERDA: IV. MÓZ. 18,20; H. KOR. 4,1. — Aki Isten ügyét szolgálja életével, annak Isten nem egyszerűen azzal „fizet”, hogy megáldja földi javakkal, vagy halála utáni üdvösséggel; hanem Isten „fizetsége” az, hogy Önmagával ajándékozza meg szolgáit. Jakab 5,7—11; Gál. 1,6—10. CSÜTÖRTÖK: JER. 4,2; MT. 22,8—9. — Jézus Krisztusban Isten minden népet és nemzetet népéül hívott el. Mégis, ke­gyelmi ajándékainak vendége nem a „sokaság”, hanem — a méltatlan meghívottak helyett — az élet országújának meg­fáradt. magános vándorai lettek. PÉNTEK: HŐS. 1,10; AP. CSEL. 4,12 — Csak Jézus Krisz­tus tud megmenteni Isten haragjától és bűneinktől; csak ö ad­hat üdvösséget és tehet minket az élő Isten gyermekeivé. Ezért mi keresztyének, nála „nagyobb nevet” nem ismerünk, Zsid. 10,35—39; Gál. 2,1—10. SZOMBAT: ZSOLT. 49,8—9; ZSID. 2,15. — Isten váltság­díjat fizetett értünk — Jézus Krisztust —, hogy megszabadítson bennünket bűneinktől és a halál félelmétől. Két dolgot tehát ne felejtsünk: ilyen drága volt a mi váltságunk, és — ezt a vált- ságot nem mi fizettük! Lk. 21,10—19; Gál. 2,11—21. Csizmazia Sándor — Bundák-Irhák divatos átsza­bása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél. Kossuth Lajos u. 1., az udvarban. — Szőrme- és irhabundák javí­tása, átszabása a legújabb model­lek szerint. Bart szűcs, Lenin kit. 23. Telefon: 222—531. — Kétmanuálos, pedálos, nyolc sípsoros harmonium eladó. „Mo­torhajtásos” jeligére a kiadóhiva­talban. — Templomi harmonium, csel­ló, mikroszkóp, házi villanyozógép eladó. Sürgős jeligére. evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft' Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 624931/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős v.: Bolgár Imre igazgató Afbredtt Goes: Nyugtalan éjszaka A foglyok beléptek,. Fura vdtt ás e&t&lzatt a merevség, ahogyan jelentkeztek. Az élet ha­marabb múlik el, mint ezek a beidegzett for­mák. Nem jegyeztem meg a nevüket, mivel engem most csak egy név érdekelt, de azért jól megnéztem minden arcot. Az én emberem az utolsó előtti volt. (Hála Istennek, mégis eljött!) Volt rajta valami különös? Fakó volt az arca, mint a legtöbb börtönlakónak,; sötét volt az arckifejezése és ferdevágású szemei szomo­rúan tekintettek a világba. Meggyötört ember benyomását keltette. Milyen sorrendben fogjak dolgomhoz: elő­ször tartsak esti áhítatot s azután beszélgessek el velük, vagy fordítva: először jöjjön a be­szélgetés, hogy megismerjem őket s ehhez csatlakozzék az igeolvasás? Ügy határoztam, hogy jobb lesz, ha először újra megkérdezem a nevüket és, hogy honnan valók s mi volt a foglalkozásuk civilben. Ez semleges terület; hogy mit vétettek és mi a büntetésük, arról egyelőre ne essék szó, talán később, ha magától adódik beszélgetés közben. „Baranowski közlegény, nincs foglalkozása, Küstrinből”. „Küstrinbe való egyik barátom, Lilienthal lelkész, az egyik ottani gyülekezetben”. Baranowski a név hallatára félig kételkedve, félig megörülve kapta fel a fejét. Aztán meg­szólalt: „Lilienthal? Hiszen ő konfirmált en­gem.” „Ne mondja! Most odaát van nálunk és sza­kaszvezető egy lövészzászlóaljban.” „Szóval Lilienthal lelkész. Szívesen talál­koztam volna még egyszer vele. Csodálatos ember volt”. „Adjam át neki az üdvözletét, Baranowski?” (Vigyázzunk, mondom magamban, amíg felte­szem a kérdést). Baranowski arca ismét elkomorodott: „A, minek, ennek már hét éve; biztosan nem em­lékezik reám, hiszen azóta annyian voltak ...” „Biztosan fog emlékezni. Egészen rendkívüli emlékezőtehetsége van, ha emberekről, nevek­ről és arcokról van szó”. „Nem, inkább ne tessék öt köszönteni”. Felolvastam az igét, amire útközben előké­szültem, az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvből, azt a részt, ahol Pál és Silás imád­koznak és énekelnek a börtönben, s a többi foglyok hallgatják őket. Ennek az igének az üzenetét hirdetni sohasem könnyű dolog. Eb­ben az esetben azonban különösen is nehéz volt. Meg kellett gondolni minden szót s nem volt szabad hamis hangot fogni. Azt kellett megmutatnom nekik, hogy annak a helyzet­nek is, amiben most voltak, van értelme s azt az éneket, ami a Pál ajkán fakadt, az ő ajkuk­ra is adhatja Isten. Énekeltünk ezután egy két verset s megindult a beszélgetés. Közéjük ültem a padra. Tudni kell, hogy ezek a katonai fogda lakói többnyire olyan emberek, akik odahaza a civil világban soha még börtönt belülről nem lát­tak. Csak a katonai büntetőtörvénykönyv ér­telmében lehetett őket elmarasztalni. A füg­gelemsértés például legtöbbször annyit jelen­tett, hogy valamelyik szegény ördög elvesz­tette az idegei felett az uralmat. Persze akadt bajtó.rstól lopás is, s ezt mindenki szégyenle­tesnek tartotta és szigorúan is vették. Egy hórihorgas szőke fiú, akinek őszinte arca mindjárt feltűnt, a kérdésemre: hogyan került ide, kertelés nélkül kibökte: „Hát — kifogtam egy lueszt. Azzal aztán Jaissinba vittek a kórházba. Príma ellátás, mindent beleadtak — persze az injekciók, az nem volt éppen élvezet. Mikor aztán kikúrál­tak s visszaengedtek a csapathoz, hát ahogy jelentkezem azt mondja az öreg: Három heti szigorított fogházra büntetem, bajának elha­nyagolása és a késői jelentkezés miatt. — Hát ezt bekaptam”. Most csak semmi erkölcsprédikációt a luesz ellen. Inkább emlékeztessünk az életnek egy egészen másik oldalára. „Kinek vannak közü- letek gyerekei? Vannak fényképek róluk?” Egyszerre a zsebükbe nyúltak többen is és a képek körbe jártak. Jó volt ez az együttlét itt a börtön éjszakájában a petróleumfény mel­lett. Baranowski, akit mindig szemmel tartot­tam, csendben ült ott s mintha valami homály borult volna reá. Neki nem voltak fényképei. Az egyik foglár lépett be. „Lelkész, telefo­non keresik”. „Winnizából?” „Nem, innen a III 532. zászlóaljtól, Ernst fő­hadnagy”. „Jó, mindjárt jövök”. „Mindjárt itt leszek, bajtársak. Azt a három kis leánykát még egyszer meg akarom nézni, nekem is van otthon három”. Az őrszobába siettem. A hallgató az aszta­lon feküdt. „Tessék?” „Itt Ernst főhadnagy. Szeretnék még ma este beszélni önnel, a Baranowski-ügyben. Engem jelöltek ki a kivégző osztag parancsnokául. Hallom, hogy éppen a börtönben van. Lenne azután egy kis ideje a számomra?” „Természetesen”. „Még sokáig van dolga a börtönben?” „Nem, mára itt végeztem”. „Akkor talán megvárhatnám a bejáratnál, úgy tíz perc múlva, ha ez önnek megfelel". „Nekem megfelel. De ne jöjjek inkább ön­höz?” „Nem, nem — inkább én majd elkísérem c szállására”. „Jó, tehát tíz perc múlva”. Letettem a kagylót. „Vissza megyek még pá percre a cellába”, mondom az őrmesternek. — A cellában egész kedélyesen beszélgetnek t foglyok. Még egyszer megnézem a hannóver fiú képeit, azután kezet fogok mindegyikkel „Nyugodt éjszakát és boldog véget...” Lassa indulnak vissza a celláikba. Az egyik mé visszafordul: „Köszönjük szépen ...” A luesze fiú volt. Érzett a szavából, hogy nemese mondta, hanem komolyan gondolta is. És é ismét, mint annyiszor, arra gondolok: gonos háború, sátáni háború. Miért nem találkozhat tak ezek a fiúk egy tiszta leánnyal a falujuk ban s miért nem érezhették az első csók éde: ízét? Ez lett volna a legjobb ellenszer minden féle luesz ellen. Az őrszobán odaszóltam az őrmesternek: „Mascher, holnap reggel pont négykor itt le­szek. öt óra tizenötre itt lesz a hadbíró őrnagy úr. Egy órára van szükségem Baranowskival”. „Igenis, lelkész úr”. „Jé éjszakát”. „Jó éjszakát”. Az ajtóból még visszaszóltam: „Mi a jelszó mára?” „Odessza”. „A jelszó: Odessza”. (Folytajuk) Fordította: Groó Gyula *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom