Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-01-21 / 4. szám

Tiltakozunk hitünk és az emberiesség nevében SZÁZADUNK TÖRTÉNEL­MÉNEK van egy néhány fö­löttébb sötét és szégyenletes oldala. Ezek mint rút foltok éktelenkednek Európa lelki­ismeretén is. Az egyik ilyen folt a fasizmus, amely meg- mérgezte a népek életét hosszú évtizedeken keresztül. Különös ötvözete ez az eszme az embertelenségnek és ke­gyetlenkedésnek. Erről nem is akarunk most bővebben szól­ni, hiszen közismert előttünk a fasizmus, amely milliók kiirtásával vérezte be a kezét. Azt hittük, a második vi­lágháború befejeztével vége szakad annak a rettegtetés- nek, lidérces álomnak, amely a fasizmust megszülte, fel- növelte. A világ józan erői véglegesen pontot tesznek a faji megkülönböztetésre, a halálgyárak és a koncentrá­ciós táborok rémségeire, a gyilkos pogromokra, a fele­lőtlen jobboldali elemek ga­rázdálkodására, amelyek any- nyi könnyet, annyi sóhajt és jajt hoztak erre a világra és annyi halált szórtak az élők közé. De úgy látszik korai volt a remény. A fasizmus undorító kígyója, mint a szétdarabolt giliszta, itt is, ott is feltámad és rettegésben tartja környe­zetét. Mint a búvó patak, hol egyik, hol másik kontinensen bukkan elő és lesz láthatóvá. És amiért ma tollat fogtam, az a francia OAS gyilkosság­sorozata. Ennek az OAS-nak félelmetes akcióit figyelem hónapok óta azzal az aggo­dalommal, hogy mivé akar kibontakozni és hová akar fejlődni; MEGDÖBBENTŐ ÉS ÉRT­HETETLEN, hogy áz úgy­nevezett „Testvériség, Egyén- tőség, Szabadság” hazájában ilyen cselekedetekre sor ke­rülhet. Micsoda jogállapot az, ahol a személyi élet és biz­tonság a bombamerényietek és gyilkos golyók halálos ve­szedelmének van kitéve. Az^ őserdők kétes értékű erkölcse uralkodott el a „kulturált Franciaországban”? Párizs és a vidék lakossága, nem biz­tos, hogy hazakerül munka­helyéről vagy az üzletből, ha • vásárolni megy. A Szajna megtorlatlanul hagyott hullá­kat sodor. Mi ez? Kik cselekszik ezeket? Kik ezek az elvakult és elvetemült gyilkosok, akik rettegésben tartják a polgárokat? Tudjuk azt, hogy az algé­riai háború nyolc év óta tart. Algéria szabadság után vá­gyik. A száz év óta tartó gyarmati igát le akarja rázni, jogot követel magának. A szolgaság igájának lerázására fegyvert ragadott. Ez a sza­badságharc a francia politi­kai válságok sorát vonta ma­ga után. Közben egy érdekes fejezete kezdődött a francia történelemnek. 1959-ben az algériai ejtőernyősök (ultrák, fasiszta szervezet) segítségé­vel de Gaulle tábornok lesz a miniszterelnök, később Fran­ciaország elnöke. Az elnököt számtalan szál köti össze azokkal, akik őt hatalomhoz juttatták. Viszont a nemzet­közi politikában nem lehetett szalonképes olyan ruhában, amelyet egy szűk katonai klikk (ráadásul fasiszta klikk) szabott reá. Emiatt látszólag ellene van az ultrák tevékeny­ségének. De ez így igaz; lát- szólag! Hiszen az összes puccs­kísérlet, az összes ultra-ke­gyetlenkedés idején olyan kesztyűs kezet használ, hogy ez a magatartás nyilvánvaló. Ennek az ultra-politikának az élgárdája az OAS. (OAS = Organisation Algerien Secret, Algériai titkos szervezet.) Szenvedélyes gyűlölet fűti ezt a szervezetet az algériaiak (színesek) ellen és azok ellen a haladó szervezetek, szemé­lyek ellen, akik a megegye­zés, az önrendelkezési jog, a humanizmus érdekében cse­lekszenek, vagy felszólalnak. És mivel ilyen típusú ember sok van Franciaországban, azért van számtalan ember élete veszélyben. Az ember önkéntelenül felveti a kér­dést: mikor fogja de Gaulle elnök ePvágni a köldökzsinórt ettől a gyilkos csoporttól és kivezetni Franciaországot a zűrzavar, a polgárháború szé­lére sodort állapotából. Ezen túlmenően még egy kérdés szorongatja mellünket. VAJON A GYILKOSSÁG FRANCIAORSZÁGBAN LE­GITIM ÁLLAPOT? Mi úgy tudjuk és úgy tanítjuk, hogy Isten a legnagyobb bűnnek tartja az emberélet kiirtását- Ördögi cselekedet ez (Ján. 8,44) és Isten büntetése nem maradhat ezért el. Az V. pa­rancsolat, a „Ne ölj!” köve­telése nemcsak a mi törvé­nyünk és nemcsak az összes kultúr-nép törvényei közé ik­tatott parancsolat, de vonat­kozik Franciaországra is! És a meggyilkoltak vére, mint egykor Ábel vére, Istenhez kiált Ami pedig a konkrét kérdésünk: hol van a francia egyház, amely ezekért a cse­lekedetekért felemeli a sza­vát!? Nem érzi, hogy itt ten­nie kellene valamit? Igen, azt mondtuk, hogy a mi századunk történelmének van- egy néhány sötét feje­zete. A meggyilkoltak százai­nak vére, a vérengzések sö­tétítik el történelmünknek azt a szakaszát, amely pedig annyi reménységre enged következtetni. Amikor az utolsó háborús maradványok eltakarításán fáradozik a vi­lág, amikor hivatalos prog­rammá válik a békés együtt­élés, amikor minden lehetőség megvan egy fegyvernélküli vi­lág megteremtéséhez, amikor az elmaradott gyarmati népek a szabad élet küszöbén van­nak és egyre több a felemel­kedés, előrehaladás lehető­sége. MICSODA ELLENTMON­DÁST KELL LEKÜZDE- NÜNK? Ezen belül az embe­riesség nevében tiltakozunk a gyilkosság minden válfaja ellen. Őszinte együttérzéssel kísérjük a merényletek min­den áldozatát utolsó útjára azzal, hogy életük a huma­nizmus, az emberiesség oltá­rának ártatlan áldozataként növeli az összefogást, az el­lenállás érzését minden be­csületes emberben a fasizmus és annak minden megnyilat­kozása ellen. És mint egyház ott állunk erkölcsi segítsé­günkkel és támogatásunkkal az ártatlanok mellett, akik áldozatai lettek a francia OAS politikájának. Él kell jönnie Franciaországban is az időnek, amikor a sokak vére által megszerzett „Test­vériség, Egyenlőség, Szabad­ság” eszméi újra tisztán ra­gyognak a francia égbolt fe­lett és nem kell rettegésben élniük azoknak, akiknek bőre színe barna, vagy akik a ha­ladás eszméit képviselik. R. P. IIFÖIDÖNI TÖRTÉNT POLITIKA KLERIKÁLIS CSOMAGOLÁSBAN 1961. december 3-án a nyu­gatnémetországi katolikus püspökök pásztorlevélben buz­dították a nyugatnémet kato­licizmust: adakozzanak a la­tin-amerikai segélyezésre. Ennek az adventi akció­nak — „Segélyakció”, „Adveni­at” —i vezetőjévé Goergen professzort nevezték ki. Goergen professzor a nyu­gatnémet CDU parlamenti képviselője. Éveket töltött mint a német nacionalisták reprezentánsa Latin-Ameriká- ban, s nyilván ezért látszott alkalmasnak egy ilyen segély­akció megszervezésére. December közepén ez a Goergen professzor meginter­júvolta a Rio de Janeiro-i érseket az „Adveniat” jelen­tőségéről. Az interjúból kitűnik, hogy ez az akció egyértelműen po­litikai célkitűzésű. Nem vé­letlenül tette fel Goergen professzor interjúja során a kérdést: vajon úgy látja-e Rio érseke, hogy „Latin-Ame- rikában elegendő vallásos erő és energia szunnyad ahhoz, hogy kommunizmus roha­mával szemben ellenállást tanúsíthasson”. Az sem vélet­len, hogy az érsek azonnal válaszolt: Igen, ezek az erők rendelkezésre állanak; de szükséges lenne egy „alapos, szociális és gazdasági struk­túra létesítése, hogy ezeket az erőket mozgalmi állapotba hozzák. „A német püspökök akciója ehhez kétségtelenül eszközként szolgál __” Íg y lepleződik le tehát, hogy ez az akció a nyugat­német katolicizmus közös stra­tégiájának szerves része; hogy nem annyira vallásos, de sokkal inkább politikai rendeltetése volt; hogy az ilyen Latin-Ameri- kának nyújtott klerikális se­gély végülis ugyanazt a célt szolgálja, mint az un. fejlő­désben levő országoknak nyújtott nyugatnémetországi „gazdasági” segély; hogy Goergen professzor akciója: politika klerikális csomagolásban. KÖNYVISMERTETÉS Magyarok és a Risorgimento Kiadóit Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Magyar Risorgimento Emlékbizottság Hazafias Népfront Budapest, 196L 207 lap. , A könyvben két munkálat került kinyomtatásra: L Ács Tivadar: A magyar légionisták életrajz-gyűj­teménye 2. A Risorgimento Magyar Bibliográfiája Összeállította: Gátiné Pásztor Mária.- Az első munkálat írója 1958 karácsonyára jelentette meg, öt részletben, kisebb terjedel­mű műve után: A genovai lá­zadás című értékes nagy könyvet. 1938 óta jelenteti meg a múlt század derekától kezdődött emigráció» esemé­nyekről írott könyveit. Szerel­mese ennek a kérdésnek. Nemcsak ír erről a hálás té­máról, hanem baráti beszélge­tésekben is ez a kedvenc té­mája. Ács Tivadar itt ismerte­tendő tanulmányainak mi ezt a címet adnánk: Jó kis ma­gyar lexikon. Lexikon azokról az őseinkről, akik 1849—1867 évekig hazánkból azért távoz­tak el, mert menekülniök kel­lett az osztrák zsarnokság akasztófája elől, vagy pedig azért mentek Olaszországba, hogy segítségére legyenek fegyvereikkel Garibaldinak s az ő küzdelmével az olasz szabadságmozgalomnak. Ez a kis lexikon 1752 nevet tartalmaz. Ezek között néhány nem magyar származású is van. A névsornak gondos át­nézése után 30 olyan nevet találtunk, akiknek életműkö­dése dicsőség a magyar pro­testantizmus számára­Talán némi elfogultsággal, de a közlések alapján jóhisze­műen állapítjuk meg azt, hogy Kossuth Lajos közvetlen környezetében feltűnően sok volt a magyar evangélikus és református férfiú, s ami még fontosabb, az az, hogy maga Kossuth Lajos is legbizalma­sabb megbízatásainak elvég­zésére ezekből a férfiakból választotta ki a legalkalma­sabb munkatársait. Meghatóan érdekes és egy­ben szomorú is az, hogy ez a sok ezer emigráns hogy szó­ródott szét a világon, de na­gyobb része ezeknek Isten­adta magyar tehetség szerint jól érvényesült. Vagy a szerző, vagy a nyomda hibájaként feljegyez­zük, hogy különösen az er­délyi helységnevek megjelö­lése pontatlan és helytelen, pl: Lisznyót Lisnyónak írta, stb. Gátiné Pásztor Mária a Budapesten, 1962. január 21-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán du. 8. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Koren Emil du. 5. Szeretetvendégsés Dózsa György út de. fél 10. Üllői üt 24. de. fél 10. (úrv.) Fodor Ottmár de. 11. Fodor Ottmár Karácsony Sándor u. de. 10. Grünvalszky Ká­roly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) dr. Szilády Jenő de. V»12. Grünvalszky Károly Tbaly Kál­mán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. 5. Szirmai Zol­tán Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Boros Károly Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Nagy István Váci út 129. de. 8. Nagy István Frangepán u.s de. fél 9. Gádor András Újpest de. 10. Blázy Bajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákos­palota MAV-telep de. 8. Rákospa­lota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplojn du. 3. Rákos­Risorgimento Magyar Bibliog­ráfiáját a tudós könytáros lelkiismeretességével szakok szerinti nagyszerű csoportosí­tásban végezte. Fáradságos és kiváló adatgyűjtést végzett. Érzésünk azonban az, hogy különösen folyóirat-anyag­gyűjtését nem lehet befeje­zettnek és lezártnak tekin­teni. A Hazafias Népfront, a Sza­bó Ervin Könyvtár iránti tisz­teletünk szövegezteti meg következő javaslatunkat: A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, A Sárospataki Lapok és Füzetek, az Üj Magyar Sión c. egyházi lapok anyagában tapasztalatunk szerint még sok feltárni való anyag van, amely kiegészítené e kiváló bibliográfiai anyagot. (Ezek a folyóiratok rendelkezésre állanak az Evangélikus Egye­temes Könyvtárban.) Gaudy László koskereszt ur de. fél 11, du. fél 3. Pestújnely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. fé) 11. (német, úrv.) Vá­rady Lajos de. 11. Schreiner Vil­mos este 7. dr. Joó Sándor To- rockó tér de. fél 9. Bárdossy Ti­bor Óbuda de. 9. vámos József de. 10. (úrv,) Fülöp Dezső du. 3. Vámos József XII., Tarcsay Vil­mos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Szelényi Zoltán Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Szelényi Zoltán Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. dr. Re- zessy Zoltán este fél 7. Imahét (Ref. templom). Németvölgyi ot de, 9. Csákó Gyula Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de, 1L „KRISZTUS KATONAI” A nyugatnémet hadseregben jelenleg nem kevesebb, mint 170 főfoglalkozású katona­lelkész áll a háborús készü­lődés ideológiai szolgálatában. Ezenkívül még további 130 lelkész vesz részt benne nem főhivatásszerűen, úgy, hogy ez idő szerint minden ezer Byndeswehr-katonára jut egy lelkész. Hogy milyen módon folyik a katonáik lelkipászto­rolása, az kitűnik az újólag megjelent „Katolikus imádsá- gos- és énekeskönyv a német Bundeswehr számára” elősza­vából. Eszerint a Bundeswehr tagjai — legalábbis a kato­likusok — már „megkereszte-- lésük óta Krisztus katonái" és „Isten harcosainak kell bizonyulniok”. „Isten dicső­ségéért harcolokf’ — kell val­lania — az előszó szerint — Strauss katonáinak. A középkori kereszteshad­járatok jelszavait veszik tehát újra elő és akarják felhasz­nálni a „hitetlen Kelet” elleni új keresztes hadjáratban. Ré­gi idők krónikásaitól tudjuk, hogy egy évezreddel ezelőtt ezek a „Krisztus katonái” a fanatikus keresztes prédiká­toroktól feltüzdelve vonultak a sok ártalmat hozó csatákba, hogy Konstantinápolyban és Akkon előtt a pogányok vé­rében gázolva „bizonyuljanak Isten harcosainak”. Ma nem­csak ez a név, de ez a szel­lem is újra kísért. ALEXIJ PATRIARCHA ÜZENETE Moszkva (ADN) Alexij, Moszkva és egész Oroszország patriarchája az újév alkalmá­ból kibocsátott üzenetében kü­lönösen is hangsúlyozta a béke megőrzésének szükségességét. Az üzenet szavai szerint a béke „szükséges eleme a tár­sadalmi rendnek és a jólét­nek, az alapja minden hasz­nos tevékenységnek csakúgy, mint minden javak bőségének, végül előfeltétele a népek és az államok, közötti hasznos álláspontnak.” ISTENTISZTELETI REND csaba de. 9. Békés József Rákos- begy de. 9. Rákosliget de. 10. Ra­letJdpőxdort betzélgeté» az igehirdetésről és igehirdetőkről Azt a látogatómat, akiről ebben a beszámolóban szó van, szívből köszöntöttem, mert olyan gondolatot vetett fel, amiért minden igehirdető csak hálás lehet. Azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak megköszönik a jó igehirdeté­seket (dicsérni nem szokott!), hanem ha valami nem jól hangzik, azt is szembemondja. Kedvesen mondja, szeretettel, nem oktatgat, nem keres kákán csomót és nem kever bele ma­radi politikát. Ezzel be is mu­tattam őt, átadom a szót úgy, ahogyan maga is felvette an­nak fonalát. A LÁTOGATÓ: Maguk, lel­készek, valamennyien egy teo­lógiai akadémiáról kerülnek ki, ugyanazt a tudományt ta­nulták és művelik, talán nagy­jából ugyanazokat a könyve­ket is olvassák, honnan van az, hogy az igehirdetésük mégis sokszor annyira más? Nem állítom, hogy egymásnak ellentmondó, sőt — őszintén szólva — azt sem, hogy egyik beszéd „ragyogóbb, mint a másik”. Nem tudok arról, hogy valamiféle iskola jeleit, nyo­mait lehetne felfedezni, amely­hez tartozók egy kiváló egyé­niség nyomában járnának. Szép középszerűség uralkodik, de ennek keretén belül mégis csak adódnak különbözőségek. A LELKÉSZ: Mégis, mire gondol? A LÁTOGATÓ: Vannak „tu­dós” igehirdetők. Minden mon­datuk helyén való, alapos, jól átgondolt. Egyes esetekben, különösen kortörténeti kérdé­sekben néha egy mondattal felvillan előttünk az a régi világ és közelebb kerül hoz­zánk az ige tartalma. Más esetekben azonban szárazzá, vontatottá válik a mondani­való, amelyben elvész a mai élet. Azután vannak könnyedén csevegő igehirdetők, akik szel­lemesek, de félnek a mélység­től, csak felborzolják lelki éle­tünket, mint a szél a víz tük­rét. Ilyenkor keveset viszünk magunkkal, de legalább nem félünk tőlük. Találkozunk „illusztrálók- kal”, akik kis történetet il­lesztenek a beszédükbe, néha nagyon is csattanósat, de né­ha ásatag „missziói” történe­teket, amelyekről nem derül ki, hogy hol, mikor és kikkel fordult elő. így lehetne folytatni a sort... De még megemlítem azt is, hogy mennyire meg­nyugtató, ha valakiről eleve tudjuk, hogy nem beszél túl sokat, másoknál pedig nyug­talanító, amikor már minden percnek súlya van, az igehir­detésnek meg alig... Néme­lyik lelkész olyan személyte­len, mintha nem is ismerné azokat, akik előtte ülnek, má­sok meg annyira „kivesézik” a híveiket, hogy szinte félünk a legtitkosabb ügyek feltárá­sától. Majdnem elfelejtettem: van olyan igehirdető is, aki meg minduntalan a maga családja dolgaival hozakodik elő. Ami meg a stílust illeti, a szép magyar beszédet, amely általában mindig is jellemez­te a protestáns lelkészek szó­székeit, bizony, bizony le­hetne egynémely kifogást fel­sorolni ... A LELKÉSZ: Ügy veszem észre, eddig is inkább csak kifogásai voltak ... A LÁTOGATÓ: Persze most kiélezem a kérdést és látszó­lag negatív módon nyilatko­zom, de ugyanakkor tudom, hogy akikre ez a kritika nem vonatkozik, azok megérzik ezt a szavaimból. A LELKÉSZ: Csak attól tartok, hogy akikre vonatko­zik, azok nem veszik észre, hogy tanulajnak belőle. A LÁTOGATÓ: Nos, éppen ezért kérdezem: nem ellen­őrzi senki a lelkészek szószéki szolgálatát? A püspökök, az esperesek, a teológiai akadé­mia tanárai? A LELKÉSZ: Dehogynem, Dehogynem... De ez az el­lenőrzés mindig rendszerte­len, mert az állandóság tech­nikailag is képtelenség. Ettől függetlenül a lelkészek, a lel- készi folyóirat is állandó küzdelemben,1 beszélgetésben, kölcsönös tanításban és tanu­lásban állanak. De van egy állandó ellenőrző: maga a gyülekezet... A LÁTOGATÓ (közbevág): ... amelynek tagjai, különö­sen Budapesten, vándorló szektává válnak vasárnapon­ként, Henzidától Boncidáig. A LELKÉSZ: Hát, ez is elő­fordul, de ezen aligha tudunk segíteni éppen a felsorolt sok­féleség miatt és most arra is gondolok, hogy a gyülekeze­tek tagjaiban is éppen úgy van sokféleség, százféle igény, fel­fogás, neveltség, megszokás, de ez külön komoly téma len­ne. De térjünk vissza az in­duláshoz. Először is: a teológiai akar démia és maga a tudomány, csak előkészít, kiképez, mint ahogyan a mérnök elkészíti a rajzot egy alkotáshoz, amely mások keze által lesz valósá­gos. Akik a teológiára men­nek, azok már visznek vala­mit magukkal s később az életben is sokféle hatás alá kerülnek. A lelkészek más­ként és másként viszonyulnak volt iskolájukhoz, a tudomá­nyukhoz, a könyvekhez, az élethez, az emberekhez, a tör­ténelemhez. Hitükben, sze* retetükben és felelősségük­ben sem egyugyanazok. De bárhogyan is állanak a he­lyükön, egyformán állanak Isten ítélete alatt és egyfor­mán nyerhetik el Isten Szent- leikét a szolgálatukhoz. A különbözőség lehet áldás isi, de, a felsorolásra gondolva, lehet bizony nagy teher is, sok bonyodalom okozója, sőt csalódás, kiábrándulás forrása is. Isten mentsen meg ettől minden igehirdetőt! De, ha már volt olyan szives és fel­vetette ezt a súlyos kérdést, csak biztatni merem gyüleke­zeteink tagjait: tartsanak bel­ső, testvéri kapcsolatot lelki- pásztorukkal és a szeretet, meg a közös felelősség szavá­val üljenek le velük ilyen beszélgetésre. Ügy gondolom, nem lenne ebből semmi kára egyházunknak és a közös szolgálatnak. Ebbe a beszél­getésbe kapcsolják be Isteni is az egymásért mondott imádság szavával! A LÁTOGATÓ: Ha ez fg* van, akkor engedje meg, hogy máskor is felkeressem, hiszen ma annyi kérdésünk van, amely közösen szorongat. A LELKÉSZ: Csak úgy, mint eddig ... Feljegyezte: Horváth András „DÉL-AFRIKAI EV ANGÉLIKUS­LUTHERANUS EGYHÁZ” néven önállósodott az az egyháztest, amely eddig a hannoveri tartományi egyház­hoz tartozott. A kettő viszo­nyát szerződés rendezi újjá. Ez fokozott személyi és anya­gi támogatást ígér az önálló­sodott egyháznak. Kapcsola­tukat különben „keresztatyaí viszonyként” ápolják tovább. Az új egyházi szervezet ve­zetőjévé az eddigi zsinati el­nököt, von Delft lelkészt vá­lasztották meg. MERÉNYLET EGY ZSINAGÓGA ELLEN Chikago (ADN) December 31-én, óév napján, vasárnap bombarobbanás rongálta meg az egyik chikagoi zsinagógát, melyet az előző héten már két ízben horogkeresztekkel is meggyaláztak. Egy további bombát még robbanás előtt ártalmatlanná tettek. — Tebel György, a balassa­gyarmati egyházközség több mint negyedszázadon keresz­tül hűséges gondnoka 1962. január 13-án elhunyt. Január 15-én temették el nagy rész­vét mellett. — Kétmanuálos villanymotoros orgonaharmónium olcsón eladó templom részére. — Szakadt, régi TRHABUNDAK újjáalakítása legújabb modellek szerint. SZORMEEUNDAK alakí­tása, javítása. Bart szűcs, Bp. VII-, Lenin krt. 23. udvarban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saltóosztályanak lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkes-ió: D, dr. Vétó Lajos Felelős Bzer’-esztf és kiadó; Gáőcr A.'drás Szerkesztőség és kladőhlvatati Budapest. VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—987 Sajtóosztályi telefon- 142—074. . Előfizetési ára egy évre 60,— Fi,- fél évre 30.— Ft Csekkszámla: 20412,—VETI. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott ­620308/2 — Zrínyi Nyomda, Bp.: \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom