Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-01-28 / 5. szám

kP. BÉRM. BP. ii ÖRS ZÄG 0 S E V A N G E L I K U S HÉT f L A P RÉSSÉ XXVIII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM. 1962. január 28. ÁRA: 1,40 FORINT Békefi Benőt, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökét ünnepélyesen beiktatták tisztségébe Nemcsak a Dunántúli Református Egyházkerületnek, de az egész magyarországi protestantizmusnak ünnepe volt BÉKEFI BENŐ püspökké szentelése Tatán, ja­nuár 16-án. Megmutatkozott ez abban is, hogy az ün­nepi alkalmon megjelent nemcsak valamennyi refor­mátus püspök, a református esperesek, lelkészek és hívek nagy serege az ország minden részéből, de kép­viseltette magát az egész magyar protestantiipus. Evangélikus egyházunk képviseletében KÄLDY ZOL­TÁN püspök. KÖREN EMIL püspökhelyettes. Dr. OTTLYK ERNŐ teológiai dékán és GÁDOR ANDRÁS szerkesztő vett részt az ünnepségen. Az Állami Egy­házügyi Hivatal képviseletében PRANTNER JÖZSEF, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és VERES PÁL főosztályvezető jelent meg. Az alábbiakban a püspök­szentelés néhány eseményét ismertetjük. A református egyház gyüle- ífeezeti termében rendkívüli egyházkerületi közgyűlés ke­retében kezdődött a püspök­iktatás eseménye. Maga a fel­szentelés a templomban tör­tént. A püspök-szentelő isten­tiszteleten dr. Bartiia Tibor püspök 1. Ján. 3, 22—24. alap­ján hirdette az igét. Az ú.i püs­pök felelősségének és szolgá­latának körét mutatta meg az ige alapján. Ez két dolgot je­lent: higgyetek Krisztusban — és szeressetek. „Amit Isten a ma élő egyházi nemzedéktől szá- monkér az ebben áll: sze­retjük-e az embereket? Szeretjük-e népünket? Történelmünknek ebben a hatalmas • átalakulásában, amelynek folyamatában új, emberibb, emberségesebb bol­dogabb jelent és jövőt épít? Tudjuk-e szeretni, szeretjük-e . az atomhalál ellen küzdő em­bert?” Az ünnepélyes beiktatás, a püspök-szentelés után Békefi Benő püspök hirdette az igét Jn 4, 31—38. alapján. „Az a mi eledelünk és áz a mi erőnk, hogy valóban a Meny- nyel akaratát cselekedjük és az Ö dolgát végezzük el.” „Mit akar az Isten? — megérteni az Istent és felbuzdulni az emberszeretetre. „Ö hazugnak minősíti az olyan hitet, ke­gyességet, vagy istentisztele­tet, amelyből kimarad az em­ber ... Az egyház sajátos kül­detése az, hogy a hívek szá­mára olyan szolgálatot telje­sítsen, mely által a hívek megigazulnák, alkalmassá vál­nak az Istennek kedves, sze- retetet cselekvő életre.” A püspökszentelő istentisz­telet után a gyülekezeti te­remben folytatódott a rend­kívüli egyházkerületi közgyű­lés. Ennek középpontjában a felszentelt püspök székfoglaló beszéde állott. A gazdag tar­talmú székfoglaló beszédből helyszűke miatt csak néhány gondolatot közlünk: „A világ megváltás az Ige és a Szent­lélek eszközeivel munkáló Jé­zus Krisztus egyetlen módsze- a szeretet... Igaz hit az, amely jó cselekedetekre képe­sít... Az egyház a maga éle­tét és szolgálatát csak egyhá­zi módon élheti és töltheti be.” Szólott arról, hogy az egyház mint Krisztus teste, mint a szentek közössége lát- hatalan egyház. De miközben „hisszük az egyházat, aközben teljes figyelemmel forduljunk az egyház láthatósága felé is. Az egyház láthatóan is való­ság.” „Az egyház szervezetében is a szolgálatért van. Kül­detése az emberhez szól, az egész világért van __ Mi ndig téved az egyház, amikor olyan intézménnyé merevedik, ahová kény­szeríteni próbálja az 'em­bereket, ahelyett, hogy minden embernek szolgá­ló organizmus lenne. Az egyház tévedése az, ami­kor megfeledkezve em- ber-érdeküségéről, egyház- érdekűvé válik, amikor az önfenntartás lesz fő­gondjává a minden em­bert megsegítő szolgálat helyett, — amikor a szer­vezeti kérdései megelő­zik szolgálati feladatait.” Az egyház mindig magán hordozza az emberi vonáso­kat. Ezek az emberi vonások az egyház engedelmes idősza­kában mindig korszerűek... Az egyház eredeti küldeté­sétől Való eltérése konzerva­tivizmusában, korszerűtlensé­gében van . . . Az egyház nem a múlthoz kötött intézmény, hanem az eszkaton felé hala­dó organizmus ... Haladásá­ból következik, hogy együtt kell haladnia az emberi nemzetséggel... Az egyház igazi egysége csak az emberiség hala­dásának, az egyetemes ember-ügy szolgálatának a vállalása irányába ala­kulhat ki... Hitem szerint élő tagja va­gyok és az is maradok á lát­hatatlan egyháznak, szolgálat­ra azonban a látható egyház készített és hívott el.” — mon­dotta többek között székfog­laló beszédében Békefi Benő püpök. Ä Foktar to mányi egyház as apartheid mellé állt (Fokváros) A fokváros; Holland Református Egyház, a >él-Afi'ikai Unió három hol­land református „egyháza kö­zül a legnagyobb, Fokváros­ban tartott zsinati ülésén nagy többséggél elhárította magá­tól az Egyházak Világtanácsa által 1860 decemberében Johannesburgban összehívott konferencia eredményeit, s ezzel közvetve elhatárolta ma­gát moderátorától (elnök) és a delegáció többi tagjától is. Pedig csak egy héttel azelőtt választotta - a -zsinat ötödször is új négyévi hivatali idő­szakra moderátorává dr. A. ,1. van der Merwet, azoknak a konzervatív elemeknek ellen­állásával szemben, akik he­lyesük a dél-afrikai fajüldöző, apartheid politikát. 348 zsi­nati tag szavazott van der Merwe újraválasztása mellett! Ellene 168-an szavaztak. Dr. van der Merwe közvetlenül újraválasztása után kijelentet­te, hiszi, hogy mindenfajú ke­resztyén számára elérkezett az ideje annak, hogy az imád­ságban, az istentiszteletben és közös eszmecserékben egy­másra találjanak. Legyen békés, fegyver nélküli világ, amelyben egymás mellett élnek as emberek! Részletek a Békefi Benő felszentelt püspököt köszöntő üdvözlésekből A Dunántúli Egyházkerület rendkívüli közgyűlésén Békefi Benő székfoglaló beszéde után került sor az új püspök üdvözlésére. DR. BARTHA TIBOR püspök köszöntötte elsőnek a beikta­tott püspököt. Többek között ezt mondta „Népünk gyönyörűséges idő­szakát éljük, az emberiség történetének gyönyörűséges időszakában élünk, a jóaka­rat, a humanitás erői soha nem sejtett arányokban bon­takoznak ki. Ezzel valami módon párhuzamos az egyhá-. zunk életében végbemenő fo­lyamat. Egyházunk életének történetének ■ is gyönyörűséges időszakában élünk. A szolgáló egyház állapotába való átfor­málódás folyamata ez.” — ál­lapította meg üdvözlő beszé­dében Barthá Tibor püspök és a Református Egyház Zsinati Tanácsának és Egyetemes Konventjének áldáskívánsá­gait tolmácsolta. Az Állami Egyházügyi Hi­vatal nevében FRANTNER' JÖZSEF elnök szólalt fel. Felszólalásában nemcsak az új püspököt köszöntötte, ha­nem az állam és az egyház jó viszonyáról szólt, hangsú­lyozva, hogy a szocializmus építésében és a béke munkájában a becsületes emberek, akik emberhez méltó életre vágynak, egyetértenek és támogatják azt. Az -előttünk álló feladatok is olyanok, amelyek - a világ­nézeti különbségek ellenére is — széles együttműködési lehe­tőséget adnak. Ezért értenek egyet a becsületes emberek, — mondotta — akik emberhez méltó életre vágynak, azzal a politikával, amit a szocia­lizmus a Szovjetunió vezeté­sével az egész világon folytat. És ezért értjük meg egymást itt, hazai vonatkozásban is a tisztességes, becsületes embe­rekkel. ' Megértjük egymást, mert aki igazán szereti ezt a hazát, ezt a népet, az a boldogságát kívánja és azért küzd. Ezért tetszik, hogy ez a haza viruljon, -szépüljön, házak épülje­nek, kórházak, iskolák, hogy „a szellem napsu­gara” mindinkább ott ra­gyog minden háznak az ablakán. — mint nagy köl­tőnk megálmodta. Azért vagyunk egyek a szocia­lizmus soronlévő felada­taiban: mint ahogy a me­zőgazdaság átszervezésé­ben is együtt voltunk, mert aki igazi emberségre tö­rekszik, az a kistulajdonnak nemcsak a romantikus vagy álromantikus oldalát látja fa­lun. hanem látta az emberte­len kinövéseket, azt, hogy a vagyonért a gyermek megta­gadta szülőjét. Ezt az ember­telen sorsot a szocializmus emberivé változtatta. Azért tudunk együtt menni a Jövőben is a falu szociális helyzetének megszilárdításá­ban, mert tudjuk, hogy a szocializmus ereje, a gépek ereje összrszáníot- ta a barázdákat, amelyek az embert az embertől, apát a fiától, testvért a testvértől elválasztották. De a lélekben, a szoká­sokban, a tradíciókban még ott vannak a baráz­dák. Ezeknek a baráz­dáknak az eltüntetéséhez ugyanolyan nemzeti egy­ségre, összefogásra van szükség, mint a szántó­földön meglévő barázdák eltüntetésénél. Ebben segíthetünk világnézeti különbségeink ellenére is. Se­gíthetünk abban, hogy falun és városban emberibb legyen az ember, emberibb körülmé­nyeket teremtsen. Ezek az emberi körülmények erősöd­jenek a világon és örökre fé­kezzék meg, szüntessék meg az embertelenség erőit, a nagytőkének az erőit, amely szüli a nyomort, a háborút, szüli az embertelenséget, az inkvizíciótól kezdve egészen a hitleri barbarizmusig. Küzde- nünk kell, hogy ennek a ta­laját megszüntessük az egész világon. Ezután az új püspöknek, az egyházkerület minden lelké­szének és hívőjének jó egész­séget, családi életükben, bol­dogságot-és abban a nagysze­rű munkában, amely a legem­beribb és legmagyarabb, — a nép felemelkedése a szocia­lizmus útján és a világ béké­jének biztosítása — jó ered­ményeket kívánt. KÁLDY ZOLTÁN püspök köszöntötte Békefi Benő püs­pököt az evangélikus egyház nevében. Bizonyságot tett a két egyház egységéről, meg­értéséről. Ez nem csupán ér­zelmi egység, hanem a szol­gálatban való egység is. Ez az egység ugyanakkor a ma­gyar néppel való egység. „Nem lehet az evangé­likus és református hívek szívét külön kiemelni a népből... Olyan nagysze­rű kort élünk, amikor vi­lágnézeti különbség nél­kül a sziveknek nagyon kell melegíteni egymást... Hogy melegüktől felmele­gedjék a világ, mert erre nagy szükség van. Adjuk hozzá a mi szívünk melegét ehhez, hogy egyre melegebb, boldogabb legyen a világ, legyen * békés fegyver nélküli világ, amelyben egy­más mellett élnek az embe­rek.” A számos üdvözlésből ki­emelkedett még Szamosközi István püspök. Darányi Lajos püspök, Bodonhelyi József prodékán, Nagy József bap­tista megbízott elnök felszó­lalása. Mély meghatódottság- gal hallgatta a rendkívüli közgyűlés Győry Elemér nyu­galmazott dunántúli reformá­tus püspök felszólalását, aki meleg hangon kíyánta Isten áldását utódára. A rendkívüli közgyűlés Békefi Benő áldás osztásával és a nemzeti Himnusz elének- lésével ért véget. IMADKOZZV/NK Máté 14, 22-33. Krisztusunk! Magasztalunk Téged, hogy a természet erői is hatalmadban vannak a mi hitünk szerint. Bocsásd meg, hogy ezt az alázatos hitet babonás gondolatokra meg tudo- mánycllcnességre használta fel nem egyszer a kereszíyenség, és a csodák fontosabbak lettek számára, mint Te. Pedig Te nem adod ki kezedből hatalmadat és nem engeded befogni magadat egyéni kívánságaink szekerébe, hanem akkor nyúj­tod ki felénk segítő kezedet, amikor Neked tetszik. És ezt legtöbször a természet törvényeinek felhasználásával teszed. Köszönjük, hogy a Te megtartó karodat sokszor meg­tapasztalhattuk életünk folyamán, betegségben, életveszély­ben, az elmúlt háború szörnyűségei közepette. Köszön­jük, hogy egyházad is megtapasztalhatta: éppen a hullámok felől közeledtél feléje Irgalmas szeretettel. így léptél közel elődeinkhez hazai egyházunk történetének viszontagságai között és mutattad meg a Habsburg-veszedelcmben erős ka­rodat. Hálát adunk Neked, hogy ma is a Te alakod nő nagyra előttünk, és hatalmas, szerető kezeddel találkozunk az esemé­nyek közepette. Kérünk, adj nekünk erős bizodalmát Benned, hogy miközben .járjuk azt az útat, amelyen vezetsz, soha kis­hitűségbe ne essünk, ne kételkedjünk szeretetedben és hatal­madban, hanem változatlan reménységgel higgyünk Benned és boldogan tapasztaljuk, hogy az út nem fogy el lábunk alól, hanem vezet tovább szent célod felé. A Te országod és az örök élet szent célja felé menve, életünkben és az egyház életében, taníts meg bennünket, hogy' törődjünk mindazzal a feladattal, ami itt a földön az emberiségre, népünkre és személy szerint reánk is vár. Add, hogy kezet nyújtsunk másoknak és segítsük őket a földi célok megvalósításában, most mir.denekfelett a béke megőrzé­sében és az életkörülmények javításában. Ámen. Soha ilyen keserű meghasoniás nerrt volt a Dél-Afrikai Unió­ban fennállása óta, mint je­lenleg a faji elkülönítés kér­désében — állapította meg? John Hunter anglikán püspök egy fokföldi zsinati gyűlésén. Ez annak az apartheid-politi­kának a következménye, amely „a lakosság különböző csoportjainak érintkezését az elképzelhető legcsekélyebbre akarja csökkenteni”.. A fajok megbékélt etése nehéz tenni­valókat ró az egyházakra, mi­vel szöges ellentétbe kerül­nek a hivatalos politikával, hiszen a fajok közösségét igyekeznek előmozdítani. Nem feladata az egyháznak — mondotta a püspök —, hogy parlamentáris értelemben vett ellenzéket alkosson, kötelessé­ge viszont, hogy tiltakozzék a nyilvánvaló igazságtalanság és elnyomás ellen, amely Is­ten parancsolataival durva ellentétben áll. Hatalom és kegyelem A Krisztust követő tanítvá­nyok Jézus Krisztusnak sok arcát ismerhették meg. Lát­ták Urukat, mint a betegek az elesettek gyámolítóját bűnösök feloldozóját, gyá­szolók vigasztalóját, halottat feltámasztó ját. De látták Jézus Krisztust úgy is, min, a keményszívű farizeuso! dorgálóját, a bűnökben meg keményedett hitetlenek meg ítélőjét. Sokszor bizony na gyón nehéz volt a tanítványéi számára Jézusnak a különbőz« arcait egymás mellé helyez niök, s csak sokára ismerhet ték meg Jézus Krisztusnak a. igazi arcát, amely mindig sze retetet sugároz. Akkor is, ami gór bajba jutott emberen kö nyörül, akkor is, amikor feddi szavával a kárhozatra figyel meztet. Jézus Krisztus arcán elő szőr is ott ragyog hatalm. >' Jó, hogyha egy kicsit figye lünk erre, mert erről sokszo elfeledkezünk. Jézus Kriszti; hatalmával találkoztak a> evangéliumban szereplő ta nítványok. Hatalmával köze­ledett feléjük a háborgó ten­geren, hatalmával bátorította őket, amikor a félelemtől re­megett a, szivük, hatalmával mentette meg a merülő Péteri: De Jézus Krisztus hatalmáró' tesz bizonyságot Pál aposto is á kolossébeli gyülekezet előtt. Jézus Krisztus hatalmával találkozunk mi is akkor, ami­kor megszólal az evangélium szava, amikor a gyermekek a keresztség ajándékában ré­szesülnek, amikor bűnbánó szívű keresztyének elnyeri! bűneik bocsánatát. Krisztu hatalmát latjuk akkor, ami kor a Szentlélek munka,j nyomán emberi életek meg újulnak és elindulnak a hí és a szeretet útján. Jó, hogy ha számba vesszük Jézu Krisztus hatalmát. Jézus Krisztus arcán má­sodszor ott ragyog kegyelnie. Az a kegyelem, amely béker séget hozott a bűn háborúsá ­gában élő ember és Isten: közé. Az a kegyelem, amely közelhozza a másik ember szí-, vét az én szívemhez. Ez a kegyelmes Krisztus néz rám akkor, amikor megérinti a szívemet a félelem, vagy a bizonytalanság. Ez a Kriszius néz rám akkor, amikor gyen­ge a hitem és a szeretetem. A kegyelmével felém néző Krisztus arca a békesség arca. Békét teremt ezen a földön, hiszen a béke a legdrágább minden ember s’ámára. Énei­kül nincs hit, nincs szeretet, nincs emberi közösség. Ezért drága számunkra Jézus Krisz­tusnak a kegyelmesen felénk tekintő arca. Könyörögjünk Szcntlélekért, hogy Isten nyissa meg sze­meinket, hadd lássuk Jézus Krisztus felénk néző arcán örök hatalmát és naponként megújuló kegyelmét. Harkányi László t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom