Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-08-19 / 34. szám

A Szentlélek gyümölcse: szeretet FÓRUM ÍO. A szeretet jövője L Kor. 13,13. A KERESZTESEK AZ ELSŐ KORINTHUSI LEVÉL, 13. FEJEZETÉT OL­VASVA, versről versre, mint­egy lépésről lépésre, hegycsúcs felé haladunk és az utolsó versben elérjük a magaslatot. Hatalmas távlat, mely „a sze­retet himnuszának ormáról elénk tárul: Isten szeretete, mely nemcsak a múltban nem szűnt meg és a jelenben nem fárad el, hanem tart a jövőben, az idők végezetén túl, az örökkévalóságban is. Az örökkévalóság tárul innét elénk. Földi vándorútunkon há­rom megmaradó tulajdonunk van: a hit, a • remény és a szeretet. Minden más elmúlik a gyors idő sodrában. Szeret­teink is egymás után elma­radnak mellőlünk. Ismere­teink sem örökérvényűek: a mai emberi tudás holnap már meghaladott lesz . De megmaradó kincsünk ma és holnap és mindenkor a hit, a remény és a szeretet. A hit kapcsolja a mai keresztyén nemzedéket is és á jövőben a következőket is az idők vé­gezetéig Ahhoz, akinek kezé­ből kikerült és akinek ke­gyelméből él. A bűnös em­ber mindenkor hitében éli át Isten kegyelmét és várja re­ménységgel Isten adott ígé­reteinek megvalósulását: az üdvösség napjának felvirra- dását, amikor új eget és új földet teremt. Ez a remény­ségünk Isten ígéretein alap­szik, megáll, be fog teljesed­ni. Hitünk akkor színről szín­re látássá lesz, minden re­ménységünk eléri végcélját. Az örökkévalóságban hitre és reménységre nem lesz tehát többé szükségünk. A szeretet azonban tovább folytatódik, hogy az örökkévalóságban se legyen soha vége. A szeretet ott éri el teljességét. ISTEN GONDVISELŐ SZE- RETETÉT, mely életútunkon végigkísért, ott fogjuk meg­érteni. Itt hamar, már csak egy kevés életpróba súlya alatt is, kétségeskedűnk, hogy van gondviselő szeretet. Meg­feledkezünk arról, amit Kosztolányi Dezső ötvenéves fejjel életét számba véve, így ismert fel. „Mégis csak egy nagy ismeretlen Űmak ven­dége voltam.” Egész életünk­ben Annak voltunk vendé­gei, akit Jézus Krisztus által mennyei Atyánknak ismer­tünk, kinek munkájának nin­csen szünete és akinek áldása az élet biztosítéka. De a maga teljességében ott fogjuk megérteni Isten bűnöst mentő szeretetét is, a kereszt titkát, és ott lesz tel­jes örömünkké. A szeretetfo­lyamának, mely Jézus Krisz­tusban betört e világba és végighömpölyög az emberi­ség történetén, ott sem sza­kad vége. Isten kegyelmének az ítéletben és az örökké­valóságban is Jézus Krisztus lesz a hű és igaz bizonysága. Az élet pedig, amely ott reánk vár, a 'megváltó szeretet tel­jes, maradéktalan megvaló­sulása lesz. AZ ÖRÖK, MEGMARADÓ SZERETET RAGYOG FELET­TÜNK és hinti szét sugarait, amikor megállunk a szeretet himnuszának ormán. Ne le­gyünk barlanglakok, akik a napfény elől nyomorúságos odújukba bújnak és rejtőz­nek el. Inkább szolgáltassuk ki magunkat gyógyító erejé­nek, mint akiknek erre sok­szorosan szükségük van! Isten szeretetének hatalma van, belülről ragad meg, és foly­tatódik azoknak életében, akikben visszhangra talált. Az emberi szeretet és szol­gálat gyümölcse terem meg Isten örök szeretetének tüzé- ben. Nyomában öröm fakad, hiszen melegség árad ott, ahol tűz ég. Megváltónk azért figyelmeztetett: „Ma­radjatok meg az én szerete- temben.” Igaz, nem egyszer jelentke­zett már olyan keresztyénség is, amely Isten szeretetének teljességéről, a túlvilág bol­dogságáról álmodozva, meg­vetette a földi életet és an­nak kötelességeit. Már az első keresztyénség idején is vol­tak — a Thessalonikai levél tanúskodik erről —, akik az eljövendő teljesség várásában e világ dolgaival mit sem akartak törődni. Tévedés, sőt tévelygés ez, A mi Urunk nem azt pa­rancsolja övéinek, hogy vallásos hangulataikban ringatózzanak, hanem hogy Öt kövessék a sze­retet és szolgálat útján. Az igaz keresztyénség gondolkodását, akaratát, cselekvését Isten örök szeretetének bizonyossá­ga mindenkor az élet szolgálatára indította ezen a földön. Határozottan volt ez megfi­gyelhető a nagy keresztyén életpéldákon. Tudták, bizo­nyosak voltak abban, hogy mi a teremtett világnak és benne életüknek a végső célja és sorsa, mert szilár­dan álltak Isten ígéreteiben. Hasonló bizonyosságot ezek­ben a kérdésekben nem is találunk máshol sehol. De Isten teljes szeretetének vá- rása őket nem közönyösekké, tette az itt • reájuk váró fel­adatokkal szemben, hanem ellenkezőleg, felelősséget éb­resztett bennük azok iránt. A keresztyének magától értetődő szeretettel csak segítőtársak lehetnek ott, ahol az élet javainak szolgálatáról, embertár­saikról van szó. Éspedig •nem pusztán optimizmus­ból, hanem azért, mert hálát és felelősséget érez­nek Azzal szemben, aki őket örök életre hívta el, és aki nem fél szívnek, hanem egésznek az oda­adását várja tőlük, a múlandó világban reájuk bízottakban. A mi keresztyénségünk- nek pedig nem abban van a hibája, hogy talán túl­ságosan az örökkévaló­ságra szegeződik tekinte­tünk, hanem hogy az el­jövendő teljes szeretet bizonyossága oly kevéssé válik életté múló földi vándorútunkon. A KERESZTYÉN ÉLET A szeretet himnusza I. Kor. 13. Szóljak bár emberek, vagy angyalok nyelvén, de ha szeretet nincsen bennem, kongó érchez lettem hasonló és zajgó cimbaiomhoz. Prófctalélek szólhat belőlem, enyém lehet a teljes ismeret: minden titok — és tökéletes hittel a hegyeket is megmozgathatom, de ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok. ^ Ha mindenemet szétosztogatom, s ha testemet a tűzre is adom, de ha szeretet nincsen bennem, mindezzel mit sem érek. A szeretet hosszan tűr, jóságos, nem irigy és nem is kérkedik, nem fuvaikodik fel, rútul nem cselekszik, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat, és a hamisságon nem örül, de az igazsággal együtt örvendezik. Mindent elfedez. mindent hisz, mindent remél és mindent kibír: a szeretet soha el nem fogy. Bodrog Miklós SZERETETBEN VALÖ ÉLET. Isten mindenkor szeretetét adja nekünk. Ezt a szeretetet kell tovább adnunk. Nem szépen hangzó szavakban, ha­nem a mindennapi élet cse­lekedeteiben. Sokan várják tőlünk ezt a' szeretetet. Igaz ugyan, hogy itt minden sze- retetben végzett munkánk, cselekedetünk ,töredékes csu­pán, mi magunk is érezzük annak elégtelenségét. Mégis az a mi vígasztalásunk, hogy töredékes szolgálatunk­kal is Isten sáfárai lehe­tünk, és az a mélysége^ titok számunkra, hogy Megváltónk minden meg­valósult szeretetünket úgy tekinti, mint amit vele, az örök élet Urával cselekedtünk. Akkor pedig a mi szerete­tünk, mellyel itt a földön szerettünk, nem múlik el, ha­nem mindenkorra Megvál­tónkkal kapcsol össze, bele­nyúlik az örökkévalóságba és ott lesz teljessé. Ezért legnagyobb a szere­tet. Általa leszünk Istenéi. Szekeres Elemér HA VALAKI ELMESÉLI EZT A TÖRTÉNETET, azt kellett volna rá mondanom: nem igaz, ilyen nem 'fordul­hat elő! De miután saját sze­memmel láttam, sőt a társa­ságunkban egy püspök és lelkész-kollégák is voltak, családtagjaikkal együtt, így tanúk is akadtak elég szép számmal. Az, amit leírok, szó­ról szóra igaz, így történt. Balatoni üdülőnkből vacso­rázni mentünk az egyik ked­ves és jobb nevű vendéglőbe Zene szólt. A pincérek verej­tékezve hordták az ételt és az italt a lugasokban megte­rített asztalokhoz, ahol tar­kán, sűrűn és jókedvűen ül­tek az üdülő vendégek, hall­gatva a zenét, amelyre az if­júság táncolt. Mi már nehe­zen értjük meg, hogyan tud­nak a fiatalok órákig — szin­te pihenés nélkül — a mo­dern táncok minden izmot foglalkoztató és fárasztó moz­gásának áldozni. Elviharzot- tak fejünk felett az évek és szülői megértéssel, egy-egy csendes megjegyzés kíséreté­ben mosolyunkat felejtjük :ill!|[l!lllil]lilllllllllll:lll!lil:l I llilll IlillliÜlilllilll 11 Ii II I11 MI lil!lilllll!lllll!llill!l!lllllllllilllllllllllilíl!l!fl!l!liflllll!lllll!líllll Dr. Ramsev a leszerelésért ' Az anglikán egyház és «2 orthodoxia London — Moszkva. (ADN) — Dr. Michael Ramsey, Can­terbury-! érsek, Alexej patriarcha meghívására négynapos látogatást tett a Szovjetunióban. Utazásának célja — saját szavai szerint — a két egyház szorosabb együttműködése. Dr. Ramsey egy moszkvai sajtóértekezleten hangsúlyozta a leszerelési egyezmény megkötésének szükségességét. Kije­lentette: „Sokan — közöttük magam is — azon a vélemé­nyen vannak, hogy törekedni kell a megfelelő szerződés alap­ján végrehajtott leszerelésre.” Rámutatott arra, hogy_ a béke megőrzése oly nagyjelentőségű, „hogy úgy az anglikán, mint az orosz orthodox egyház által szorgalmazott keresztyén egy­ségnek a világbéke megszilárdítását kell szolgálnia”. Dr. Ramsey megelégedéssel nyilatkozott a Mikojan szov­jet miniszterelnök-helyettessel való találkozásáról, mely al­kalommal őszinte és szívélyes eszmecserét folytattak A sagorski kolostorban tartott ünnepségen Dr. Ramsey érseket a Moszkvai Teológiai Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. AZ ADN EME TÖMÖR, TÁRGYILAGOS JELENTÉSÉ­BŐL mind a négy tény kü- lön-külön, de együttesen is nagyon figyelemre méltó. ELŐSZÖR is azt mutatják, hogy e téren is milyen mesz- szemenö kihatásai voltak a Moszkvai Leszerelési és Béke- Világkongresszusnak. Nem té­vedünk ugyanis, ha feltesszük, hogy a Canterbury-i érsek le­szerelésről tett nyilatkozatai a moszkvai kongresszus esemé­nyeinek hatása alatt születték. Hiszen a kongresszuson részt vevő Collins kanonok, — és más angol küldöttek — közvetlenül tájékoztathatták a kongresszus eseményeiről az érseket. MÁSODSORBAN arra mu­tathatunk rá, hogy a Canter­bury-i érsek Szovjetunió-beli látogatására éppen a II. Vati­káni zsinat összeillése előtt pár hónappal került sor. Hoz­zátehetjük, hogy ebből a lá­togatásból nyilvánvaló: a ka­tolikus köröknek tudomásul kell venniök ún. „egységzsina­tuk’’ törekvéseinél, hogy az anglikán egyház és az ortho­doxia között valóban jók a kapcsolatok. Ebben az összefüggésben ér­demes szemügyre venni, hogy az utolsó negyven évben mi­lyen változások következtek be az anglikán egyház és az orosz orthodoxia viszonyában. Dr. LANG Canterbury-i ér­sek 1923-ban még hitelt adott azoknak a jelszavaknak, ame­lyek a Szovjetunió-beli állító­lagos vallásüldözést hirdették. Dr. Lang 1930-ban, a Szovjet­unió elleni legélesebb kleriká­lis izgatás évében, még az ilyen propaganda avantgárdis­tái közé tartozott. Ezért írhat­ta a „Daily Telegraph” 1930. február 13-i vezércikkében: „Dr. Lang nagyon világosan kijelentette, hogy amennyiben az ■ üldözés tovább tart, vita tárgyává teszi az Alsóházban a szovjet kormánnyal való diplomáciai kapcsolatok fenn­tartását ...” HASONLÓ NYILATKOZA­TOT TETT a Canterbury-i ér­cek még 1937-ben is. 1959-ben Berlinben egy nagyon érdek- feszítő könyv jelent meg. W. P. és Z. K. Coates könyve: „A szövetségesek intervencióiról 1917•■töl 1942-ig.” E könyv sze­rint a Canterbury-i érsek egy rádióbeszélgetés során „kipel­lengérezte” a Szovjetuniót; hozzáfűzve ugyan — és ez már valami új volt —, hogy Né­metországban és Olaszország­ban is adódhat „alattomos ve­szedelem”. Ez a „hozzáfüzés” már a Canterbury-i érseknek viszonylagos antifasiszta állás- foglalását sejteti. 1941/42-ben pedig már ugyanilyen „vi­szonylagosan” a Szovjetunió iránti valamiféle megbecsülés jeleit fedezhetjük fel. Az esz­tendőforduló alkalmából dr. Lang a rádióban prédikált. A szovjet emberekről szólva ezt mondotta: „... hogy mily na­gyok voltak a szenvedéseik... azt mi nem egyszer elképzelni sem tudjuk; mégis elhordoz- ták azokat. Nem félelemből és nem levertségben, sokkal in­kább valami csodálatra méltó lelkesedéssel; most szenvedé­seik győzelemmé változnak”. 1942 újév napján, egy ünne­pi rendezvényen dr. Lang ki­jelentette (jelen volt egyéb­ként a londoni szovjet nagy­követ is); „Fénysugár tör ke­resztül a sötét sors-felhőkön. Ez a fénysugár Oroszország, aki egyemberként harcol... a ■béke ügyéért és azért az or­szágért, amelyet a népe oly szenvedélyesen szeret." DR. LANG HALÁLA VT AN AZ ÚJ CANTERBURY-I ÉR­SEK, Dr. TEMPLE is dr. Lang útján haladt tovább. Dr. Temple 1942 júniusában ezt írta: „Az a reménység tölt el, hogy népünk 1942. június 21-én imádkozik majd a szov­jet államért • és a szovjet népért. Nem. tudjuk felmérni, mennyivel tartozunk nekik; az /6 ügyük a mi ügyünk, és a jövőbe vetett . reménységünk tekintélyes hányada a népeink közötti igaz barátságtól függ.” (Akkori egyházi sajtónk ezek­ről az egyházfői megnyilat­kozásokról akkor mélyen és kiszámítottan hallgatott, pe­dig közlésükkel nagy segítsé­get nyújthatott volna híveink helyes tájékozódása és állás- foglalása kialakítása szem­pontjából. SZERK.) A második világháború alatt és közvetlenül az után, az anglikán egyház hasonló ma­gatartást tanúsított az orosz orthodox, egyház, és egyáltalán a Szovjetunió iránt. Ellenben a hidegháború kezdete idején, tehát 1947 körül, a Lambeth- Palast és a moszkvai pat­riarchátus között nagyon fa­gyossá vált a viszony. 1955/56 már ismét a közele­dés jeleit mutatja, és ez jelen-' légi csúcspontját dr. Ramsey érsek látogatásával érte el. G. rajtuk. Sőt valljuk be őszin­tén, ha nem is értjük meg tel­jesen e táncok művészi • lé­nyegét, bizonyos fokig tetsze­nek nekünk és alig merjük bevallani, hogy gyönyörkö­dünk bennük, főleg, ha ízlé­sesen csinálják. NOS, EZEN AZ ESTÉN IS, a vacsora fogyasztása közben, de főleg utána, szemünk a táncoló párokra szegezödött és visszaálmodtuk ifjúságun­kat, amikor még a „valcer” volt a táncok koronázatlan királynője. És ekkor egyi­künknek is, másikunknak is feltűnt valami szokatlan. Mint­ha a tánc ritmusában esett volna törés, vagy a zenekar téves hangja váltott volna ki idegességet. Az általános hul­lámzás közepette akadt egy sziget, ahol mintha megállt volna az idő, a nyári este földből kisugárzó melege. Egy táncoló pártól húzódott el mindenki. Ez a pár kiábrán­dítóan ott „vonaglott” előt­tünk, uralva a táncteret. És ami meghökkentő volt: két fiatalember szánta el magát a produkcióra. TALÁN ÜJ SZOKÁS — villant meg agyamban a gon­dolat, mentségül és magyará­zatul a helyzetre. Meg kell ezt is értenem. Változnak az idők, változnak az emberek, sőt a szokások is. Ilyen is van, ilyen is lesz. De amit ezután láttam, már ném válthatott ki belőlem megértő szándékot. Egyszerre éreztem, hogy a szokatlansá- gon túl más valami tölt el idegességgel. A fiatalemberek Öltözete a legújabb divat szerinti; nad­rág és színes ing vagy tarka pulóver. S ezeken is drapp pulóver. Mezítelen nyakuk­ban azonban vastag nyaklán­con legalább tízcentiméteres kereszt függött. Igen, nagy, fekete fakereszt. Első pillanat­ban ' rózsafüzérnek vélte az ember. De később, amint oda- fordultunkban szemúgyre ve­hettük, láttuk, hogy egyszerű, borsónyi gyöngyökből fűzött láncon lógtak a fekete keresz­tek. Nos, most csak a két tán­coson, de aztán felsorakoztak mellettük hárman, négyen, ha­tan, nyolcán. A tarka pulóve­reken, ingeken idomtalanul és visszataszítóan függtek a „di­vatként" használt ékek, a ke­resztek. Ott tapsolták a tán­coló párnak az ütemet, hol guggolva, hol előre vagy hát­ra dőlve, hajlongva, miközben a hatalmas kereszt ide-oda li­begett a mellükön. Egy pillanatra csend lett. A zenekar jóérzésű vezetője fel­állt, odament a megveszeke­dett fiatalokhoz és ennyit mondott: — Elég, hagyják abba! Ügy festett, nem is lesz folytatása a dolognak, miköz­ben innen is onnan is hang­zott a felismerés: — Huligánok. Ezek, magukat mit sem za­vartatva helyükre mentek. Pincér jött, hogy távozásra szólítsa fel őket. Vonakodva, botrányt provokálva húzódtak ki a kerthelyiségből. Alig múlt azonban néhány perc éli egyenként visszaszivárogtak. De ekkor már az egész ven­déglő, kiszolgáló és zenészek, sőt a vendégek is összefogtak ellenük. Sem kiszolgálásban, sem táncolási lehetőségben nem volt részük, mert senki a lányok közül nem állt oda táncolni velük. A KERESZTESEK. Ezt a ne­vet adtam nekik. De micsoda ízléstelen „tüntetés” ez?! A felháborító viselkedés álcázá­sa akart-e ez lenni? Döbbenet és szégyenérzet fogott el egy­szerre. Kicsodák ezek az em­berek? Honnan jöttek és mi­lyen magánéletet élnek? Mit akartak ezekkel a feltűnő nagy keresztekkel elérni? Tudják-e, hogy a „szégyen fájának” jel­képe függött a nyakukban? De nem annak a szégyennek, amely viselkedésüket jelle­mezte! És tudják-e, hogy van­nak emberek, akiknek ez a jelkép szent és ebben a jelben hisznek? Es hogy népünk, ál­lamunk, maga a szocialista világrend nem űz gúnyt belő- le, sőt tiszteli az emberek hi­tét és a keresztről vallott fel­fogásukat. Jóérzésű és jóízlésű emberek azonban vannak. Sőt azt kell mondanunk, hál’ Istennek, hogy igen kicsiny azoknak a száma, akik így akarnak fel­tűnni, akik társadalmunk har­móniáját és békéjét ilyen vi­selkedéssel akarják megbon­tani. A jóérzésű és jóízlésű emberek összefogását láttuk a „keresztesek” ellen is itt az egyik Balaton-parti vendéglő­ben. Ahogy azonban végiggondol­tam ezeknek a szerencsétlen fiatalembereknek a magatar­tását, még egy szempont ju­tott eszembe. Itt többről van szó, mint „feltűnési viszketeg- ségről”, vagy ízléstelenségről. Itt tudatos visszaélés történt azzal, amit mi egyrészt szent­nek tartunk, másrészt amit államunk tiszteletben tart és megbecsül. De lehet-e ilyen visszaélést, „tüntetést” elfoj­tani, megakadályozni? Lehet. Íme, társadalmunk van olyan érett, mert érzi, hogy ez íz­léstelenség. Ml SZERÉNYEN V ÁLD­JUK, hogy hiszünk a „szégyen fáján” hozott krisztusi áldo­zatban. Nekünk üdvösségünk van abban. De nem hivalko­dunk és nem tüntetünk vele, mégkevésbé használjuk ilyen ízléstelen célokra. Ez a jelkép, a kereszt köte­lez bennünket. Szerénységre és alázatra. Kötelez az iga- zabb, becsületesebb, embersé­gesebb életre. Jézus Krisztus kereszten hozott áldozata odakényszerített bennünket az emberek mellé és az emberek közé. Szolgálatra, ahogyan ezt valljuk. Ott is állunk, ahol fáradozás történik a jóért. Ezt valljuk és vállaljuk a kereszt jegyében, a másik ellen azon­ban tiltakozunk és nem válla­lunk vele közösséget. Rédey Pál i 1111 lil 11I I I i 11 lí l.l l i i.lll l l li l lilií l l!l li:l l I III I I II I Il l'l l I l>l 11 Illi I l:l I III 1 11 I lii I Ili I ] I líí I 111 Protestáns lelkészi hivatal Moszkvában LWB — New York. Az Amerikai Keresztyén Egyházak Tanácsa 1917 óta most nevez ki először állandó szolgálattal protestáns lelkészt a Moszkvában élő amerikaiak gondozá­sára. Az új lelkészi állás anyagi szükségleteit közösen vise­lik: a lutheránus, a presbiteriánus és a püspöki (episkopal) egyház. A kinevezett Donald V. Roberts Tonawanda-i (New York) református lelkész elsősorban a szovjet fővárosban élő 280 diplomáciai alkalmazott és újságíró lelki gondozását látja el. Angol nyelvű protestáns istentiszteleteket Moszkvában eddig csak a brit követségen tartott egy anglikán lelkész, aki havonta egyszer utazott oda Helsinkiből (Finnország). A többi vasárnapokon az angol követségen az istentiszteleteket laiku­sok látták el. Figyelemreméltó statisztika VALLÁSOS IRODALOM AZ NDK KÖNYVTERMELÉSÉBEN Egy 1962 július 10-én közzétett statisztika néhány adatát közöljük. A statisztika a Német Demokratikus Köztársaság 1960 és 1961 évi könykiadói tevékenységéről ad tájékoztatást. Az 1961. évi kiadványok között 360 olyan címet találunk, mely a vallásos illetve a teológiai irodalom területéről való. Ezek közül 224 írás első kiadásban, 136 pedig újabb kiadás­ban jelent meg. A kiadványokból 111 olyan, amely 48 oldal körüli, 249 pedig több mint 48 oldalas. ÖsszpéldánysZámuk: 4 280 000, átlagban tehát 11 889 példány jut egy kiadványra. Az NDK összkiadványaiból a vallási és teológiai irodalom a kiadványoknak 5,6 százaléka. A könyvek átlag ára példá- ‘ nyonként 4,83 DM. Azok az egyéb művek, melyeknek van keresztyén vonat­kozásuk, szintúgy a művészet és zene területére tartozó kiad- I ványok a fenti számodba nem tartoznak bele.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom