Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-08-12 / 33. szám

NAPSÜTÉS L János 5, 1—3. örökszép törvénye a földnek, hogy ez a két szó mindig összetartozik: napfény és élet. Ott, ahol egyszer kisüt a nap, ott egyszerre kalászok kelnek .ki a földből, virágok mosolyog­nak a mezőre és egymással találkozó emberek boldogan és vidáman köszöntik egymást. A szeretetről talán nem is lehetne szebbet mondani, mint azt, hogy a szeretet napsütés! 0 A szeretet napsütés — tehát élet! Mindig mozgás, min­dig jóság, mindig ajándékozás! A szeretet sohasem valami elszálló hangulat, álmodozó ábránd, vagy a csend tiszta templomában elringató áhitat. Az igazi szeretet mindig cselekedet! Van benne valami az aratás készülő kenyeréből, a szüret vidám és éltető gyümölcséből, a boldogság ajándé­kozó mosolyából. Isten napsütésében így kell minden hívőnek szeretni: valamit tenni, jóvá lenni és a jót szolgálni. Isten gyermeké­inek és emberek testvérének lenni! Építeni, munkálni és széppé tenni az életet! Ez a szeretet örök, kérdése: mennyi napsütés árad ki ja templomból, mennyi napsütés árad ki imádkozó és hívő szívekből?! Mennyi eredménye, áldása van az én életemnek, mennyit lehet aratni és szüretelni rólam az élet örökszép terméséből?! B A szeretet napsütés — tehát mindenkié! Az is ismert i törvénye a földnek, hogy aki nagyon boldog, az nagyon tud boldogítani, és akit nagyon szeretnek, az mindenkit sze­ret. — Isten gondviselő szeretetóben élő embereknek ezért kell a mindenki napsütésévé lenniük! A szeretetünkbe bele kell férnie nemcsak az otthonunknak, a templomunknak, de a munkahelyünknek is. A népünknek is, sőt az egész emberi­ségnek is! Boldogságunk és békénk, jólétünk és örömünk a mindenki napsütése! Ez az Isten akarata, hogy mindenki napsütésben éljen: érezze a szeretet, a békesség, az öröm és az élet melegét. Ezért kell mindenki testvére lenni! Hogy a szeretetünk valóban a mindenki napsütése legyen. J o” j A szeretet napsütés — és a nap boldogan adja sugarait, ~J -'I, mert ezzel van tele az élete. — Isten minden pillanat­ban megtölti Magával az életünket, ezért nem nehéz szeretni, jónak lenni, vidáman és boldogan ott lenni, ahol az én szí­vemtől, az én életemtől is szebb lehet a nyár. Friedrich Lajos »tJTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTVVTmTTVTVVTTVVVTTTTVVTTVVTTTTWr ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962. augusztus 12-én Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. dr. Kékén András Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Szabó Ist­ván Rákosfalva de. 8. Szabó Ist­ván Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Nagy István Fran- £epán u. de. fél 9. Üjpest de. 10. piázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospa­lota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10, Rákospalota | kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 11. Bárdosi Tibor Torockó tér de. fél 9. Bárdosi Tibor Óbu­da de. 9. Csákó Gyula de. 10. (úrv) Csákó Gyula du. 5. Csákó Gyula XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Bar- cza Béla de. 11. Barcza Béla este fél 7. Károlyi Erzsébet Pesthideg- Kút de. fél 11. Ruttkay Elemér Diana út de. fél 9. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. Uzon László du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Nagytétény de. 8. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de, fél I 10. Csepel de. 1L riiREK. — Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnapon az olíár- terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt. 5, 43—48; szó­széki igéje: I. Jn. 5, 1—3. Dél­után szabadon választott ige. — ORI MAGY AKÖSD. A gyülekezet augusztus 12-én ünnepli temploma felépítésé­nek 100. évfordulóját. Ez al­kalommal dr. Vető Lajos püspök küldötteként Fülöp Dezső egyetemes főjegyző, óbudai lelkész hirdeti Isten igéjét ugyancsak ő tolmácsolja a jubiláló gyülekezetnek az Északi Egyházkerület köszön­tését. — GÜNTHER KÖNIG NDK-beli evangélikus lelkész a Bécsi-kapu téri templomban augusztus 5-én tartott Hirosi­mái emlékünnepen németnyel­vű igehirdetést tartott. A né­metnyelvű gyülekezet számá­ra az emlékünnepet megelőző áhítaton ugyancsak ő hirdet­te az igét.- HALÁLOZÁS. Id. Zász- kaliczky Pál fóti evangélikus lelkész folyó hó 6-án, küzdel­mes szenvedés után 57 éves korában elhunyt. Augusztus 8-án temették el a fóti evan­gélikus templomból; Katina püspök elutazott Magyarországról D. A. LUDOVIT KATINA szlovákiai evangélikus püspök és felesége több mint két hetes Balatonszárszói üdülés után meleg szavakkal vett búcsút a balaton- szárszói evangélikus üdülőben nyaraló lelkészektől és családjaiktól. „Tizenhat gyönyörű napot éltünk át- közöttetek a szép­séges Balaton vize mellett, mely reggelenként hullámaival ébresztett, napközben üdített, este pedig mint gyermekeit, altató-dalával elringatott... Nagyon jól éreztük magunkat. Egyik szlovák dalunk mondja: El kell válnunk, akárhogy fáj, akárhogy tiltakozik a szívünk... Kötelességeink és gond­jaink odahívnak, ahová Isten kegyelme állított bennünket, hogy hűségesen végezzük dolgunkat. Akár itt vagyunk, akár távol leszünk, ugyanazzal a szeretettel szeretünk benneteket, amely itt töltötte be szívünket irántatok. Sohasem felejtjük el a vendégszeretetet, amelyben részesültünk, a szeretetet és barátságot, amelyet itt megéltünk az üdülőben és azon kí­vül; a mély benyomást, amelyet a Balaton gyakorolt lel­künkre, a magyar tenger mindkét partjának mesés szépségét, gyönyörű hazátokat és annak szorgalmas, új jövőt építő, dol­gozó népét... Köszönetembe foglalom hálánkat a Magyar- országi Evangélikus Egyház és annak püspökei iránt... a kedves meghívásért... a sok szíves gondoskodásért. Köszö­netét mondok mindazoknak, akik szívesek voltak testi táp­lálékunkról és jólétünkről gondoskodni, azoknak, akik az istentiszteletek alkalmával szolgáltak közöttünk, a barát­ságért és vendégszerető kedves nyájasságért mindazoknak, akikkel találkoztunk. Az öregekben szüleinket, a kortársak­ban testvéreinket, a kicsinyekben pedig gyermekeinket lát­tuk. Gondolom, hogy így kifejezhettem a szívélyes viszonyt, amelyet szívünkben éreztünk. Ezt pedig így csak a szeretet teremthette meg. „Megmarad a hit, remény ps szeretet, e há­rom. Ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Ez a szeretet építse a jövőben is az aranyhidat szíveink között. A Balaton partján hagyjuk öröménekeinket, lágy vizében búcsúköny- nyeinket, hogy mindaz a szép, ami itt szívünket betöltötte, örökre megmaradjon. Isten áldását kérem egyházatokra, szépen fejlődő hazá­tokra azzal a közös feladatvállalással, hogy mindnyájan sze­retettel építsük a jövőben is a népeket összekötő hidakat egy békés, boldog együttélésre. „Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztus­ban.” D. A. Ludovit Katina szavaira D. DR. VETŐ LA­JOS püspök válaszolt. Az üdülő lelkészek, családjaik, a maga, egyházunk vezetői és népe nevében búcsúzott el Katina püspöktől és feleségétől, további életükre és minden jó szolgálatukra Isten gazdag áldását kívánva. HÉTRŐL—HÉTRE A világosság gyümölcsei Ef. 5, 9. Pál apostol a szent életre, az Istenben való bizodalomra inti az efezusbelieket. „Járjatok szeretetben, legyetek követői az Istennek.” Heti igénkben a keresztyén ember számára három paran­csot állapít meg: jóság, igazság, valóság! Már a galáciai levelében is beszél az apostol a Lélek gyü­mölcseiről, az örömről, békességről, szeretetről! Mit mond igénk a mai embernek? Legyünk jók! Könnyű ezt mondani — válaszolhatják so­kan! Hogyan legyünk jók? Nagyon nehéz jónak lenni! Pedig mennyi jóságra, szeretetre lenne szükségünk! A biblia szerint a jóság mindig áldozatos jóságot és nem üzleti jóságot jelent. Az üzleti jóság mindig visszavárja, amit tett, az áldozatos jó­ság cselekvésében a balkéz nem tudja, hogy mit cselekszik s jobbkéz! Még nehezebb a második parancs: Igazságban élni nagyon nehéz, amikor az ellenkezőjével sokkal több a hasznunk! És mégis a hamis út, az igazság megkerülése tönkre teszi előbb vagy utóbb az ember életét! A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát! A harmadik parancs a valóságot helyezi előtérbe. A való­sághoz való ragaszkodás, az őszinteség, becsületesség sokkai értékesebb gyümölcsöt terem, mint a képmutatás és farizeus- ság. Jézus akkor emelte fel a szavát, ha képmutatást látott! Ha naponta imádkozunk és a mindennapi élet valóságos területein teremjük a világosság gyümölcseit, akkor Istennek boldog gyermekei leszünk. F. D. YYYVYYVVYYYYWYVYYYVYYVYYYTYYTYYYYVYVTYYWTTYYYTTnrTTTTTYTVm NAPRÓL—NAPRA V VASÄRNAP: II. MÓZ. 35, 2; JEL. I, 10. — Az ünnep­napot Isten igéje szenteli meg. Számunkra tehát a vasárnap úgy lesz megszentelt nappá, ha akkor Urunk szavát „örömest hallgatjuk és tanuljuk”. Mt. 7, 15f-21; Zsolt. 18, 28—36. 1 HÉTFŐ: ZSOLT. 72, 3; I. KOR. 1, 10. — Földgolyónk — hegyekkel, völgyekkel, síkságokkal és tengerekkel tagolt — egész felszínén legyen békesség és igazság; s a mi Urunk Jéze® Krisztus vezessen el minket ennek a békességnek és egyetér­tésnek a munkálására. Mt. 5, 13—-16; Zsolt. 18, 37—51. KEDD: II. MÓZ. 33, 11; JN. 14, 10—11. — Krisztus szavá­ban az a nagyszerű, hogy benne minket, bűnösöket, az Úr­isten, mint barátait szólít meg. Fogadd szívesen, hittel az evangélium „barátságos” üzenetét. Mt. 12, 33—37; I. Jn. 1,1—4. SZERDA: JER. 15, 16; LK. 8, 21. — Szép dolog, ha valaki örömmel hallgatja, „élvezi” az igét, de „Krisztus testének’5 nagy családjához — az egyházhoz — csak az tartozik igazán,: aki meg is cselekszi azokat. Jakab 2, 14—17; I. Jn. 1, 5—10. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 90, 14; RM. 5, 21. — Nem lehet elég korán könyörögni azért, hogy Isten kegyelme töltse be ma­gunk s világunk életét — és győzze le a bűnt és a halált, Jézus Krisztus által. Kol. 1, 3—11; I. Jn. 2, 1—6. PÉNTEK: ZSOLT. 39, 6; MT. 18, 14. — Egy röpke perced, egy mözdulatod, legkisebb cselekedeted sem veszik el, nem­hogy egész életed válna tenyérnyi semmiséggé, vagy hiába­való erőlködéssé; mert Isten még egy gyermek életét is érté­kes kincsként őrzi. Fii. 1. 6—11; I. Jn. 17—17. SZOMBAT: ÉZS. 29, 19; JN. 17, 6. — Áldjuk irgalmas Atyánkat, mert Krisztusnak ajándékozott minket, aki halálá­val megváltott — örök életre. Éljünk hát úgy, már ebben a világban, mint az ö tulajdonai. Mt. 21, 18—22; I. Jn. 2, 12—17. Csizmazia Sándor — TEMPLOMTORNYOK fe­désének javítását és festését, villámhárítók készítését és javítását, valamint kőműves munkáinak javítását speciális állványunkról jutányosán vál­laljuk. Meghívásra kiszál­lunk. Tiszakécskei Magasépí­tő Ktsz. Tiszakécske, Bács megye. — SZŐRME- és irhabundák javítása, átszabása a legújabb modellek szerint. Bart szűcs, Bp.j VII., Lenin körút 23. Telefon: 222—531. „...Válaszd azért az életet, hogy élhess...” V. Mózes 30, 19. NEMCSAK A MAGYARORSZÁGI EGY­HÁZAK Ökumenikus Tanácsának 1962. jú­nius 25-i közgyűlése, hanem az egész világon, Keleten és Nyugaton rendkívülide egyben bizakodó és reményteljes várakozással figyelt az emberiség szeme Moszkvára 1962. július 9-én. A történelem könyvében nem volt, és nem lesz még egy olyan nap beírva, mint 1962. július 9-e, mert ezen a napon ült össze Moszk­vában a Leszerelési és Békevilágkongresszus. Nyíltan és őszintén mondhatjuk, hogy ez a nap az emberiség „nagy és hatalmas” napja volt. Minden idők egyik legnagyobb Leszere­lési és Békevilágkongresszusa. Az általános leszerelés és a tartós béke ügyét képviselve a világ minden tájáról ér­keztek Moszkvába, a Leszerelési és Békevilág­kongresszusra. Azok a nemzetek, akik átélték az elmúlt két világháború borzalmait, — kül­dötteik által juttatták kifejezésre tiltakozásu­kat egy újabb termonukleáris háború kirob­bantása ellen. Száztizenhárom ország, közel kétezer kül­dötte beszámolhat a világ előtt, hogy a szov­jet kormány és a szovjet nép „ember fölötti” erővel küzd az általános leszerelés és a tartós béke ügyéért. Azért is lehet az 1962. július 9-i Leszerelési és Békevilágkongresszust min­den idők legnagyobb békeértekezletének ne­vezni, mert ebben az időben „emberfölötti” akaraterővel, higgadtsággal és türelemmel ült össze a Békevilágkongresszus, amikor az Egyesült Államok kísérleti robbantások foly­tatásával fittyethányva 1962. július 9-ére az eddiginél is jobban magára haragította az emberiség millióit. A szovjet kormány az egész világ előtt nyil­vánosságra hozta az 1962. július 9-i Leszere­lési és Békevilágkongresszuson, hogy az em­beriségnek „ma” módjában áll választani a háborút vagy a békét. Így is mondhatjuk: módjában áll választani a halált, vagy az életet. A KERESZTYÉN EMBERMILL1ÓK,, val­lásfelekezeti és világnézeti különbség ellenére számtalan esetben tanúi lehettek, hogy a szov­jet kormánynak, a szovjet népnek, és az em­beriség millióinak őszinte vágya, őszinte tö­rekvése, hogy ezen a földön ne háború, ha­nem béke legyen. Békében kell és lehet-élni, de napjainkban már ehhez az szükséges, hogy a kardokból ekevasat kovácsoljanak, a tankok és atom­bombákra költött milliárdokat az emberiség szebb, boldogabb jövőjének biztosítása érde­kében, a népek életének céljaira fordítsák. A keresztyén ember éppen Istenbe vetett hite által tekintett bizalommal az 1962. július 9-i Leszerelési és Békevilágkongresszus elé. Hiszünk továbbra is abban, hogy a népek aka­ratereje, őszinte törekvései továbbra is meg­hátrálásra kényszeríti a háború híveit. Jó reménységgel és bizalommal tekintünk 1962. július 9-e után is Moszkvára. Ez a vá­ros magára vette kicsiny országok gondját- baját, de magára vette nagy nemzetek ügyét is, amikor a második világháború után 18 évre szembe szállt egy olyan világrendszer­rel, mely a hidegháború politikáját válasz­totta élethivatásul. Az általános leszerelésre és a tartós békére vágyó emberek milliói nemcsak elítélik a nyu­gati hatalmak politikáját, hanem minden ere­jükkel, tudásukkal szembe szállnak, és szem­be néznek azokkal, akik szocialista országok építő, békés népek életére és nyugalmára akarnak tömi. A Szovjetuniónak köszönhető, hogy népünk — felszabadulásunk napjától — építője lehet a szocializmusnak és békében élhet. Moszkvára figyelt 1944-ben is a világ, ami­kor a hitleri uralom felismerve a „birodalmi rendszer” összeomlását, népeket, országolcat kifosztva, tűztöl és vértől megüszkösödött romhalmazt hagyott maga után. Moszkvára figyeltek és Moszkvától várták szabadulásukat az elnyomás igája alatt élő népek millió is. Moszkvából indult el az a „h a d s er e g”, mely 1945-ben életét nem kí­mélve hazánkat is felszabadította a hitleri uralom alól. MA, 1962-BEN AZOKAT AZ IDŐKET ÉL­JÜK, amikor a népek millióinak akaratát már nem, lehet figyelmen kívül hagyni. Nem lehet olajat önteni és felelőtlenül egy olyan tüzet táplálni, mely előbb-utóbb egy harmadik vi­lágháború kirobbantásánok veszélyét rejti magában. Gondoljunk csak Nyugat-Németor­szág felfegyverzésére,, hogy mennyire veszé­lyezteti ennek az országnak a politikája a világ békéjét, ez ma már mindenki előtt vilá­gos és felismert tény. A legfőbb és legsürgősebb feladatok egyike tehát: „általános és teljes leszerelést szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett”. Ezt a felada­tot Keleten és Nyugaton egyaránt sürgetik a békeszerető embermilliók. Sürget az idő is, mert a fegyverkezési verseny, a nukleáris fegyverek, az interkontinentális rakéták, atom- és hidrogénbombák száma napról nap­ra növekszik, s ez komoly aggodalmat okoz azoknak a népeknek, akik 1962-ben a legége­tőbb és legfontosabb kérdések egyikének a „béke” ügyét tekintik. Ma már nem kérni, hanem „követelni” kell a nukleáris fegyverek teljes megszünte­tését. A béke híveinek cselekednie kell, hogy a szovjet kormány által oly sokat javasolt „ál­talános és teljes leszerelés” kérdésében Kelet és Nyugat megtalálja azt az utat, mely vér- és emberáldozat nélkül — tárgyalások útján — embermilliók örömére a tartós békéhez vezet. A háború híveinek azzal is kell számolnia, mielőtt egy újabb háborút kirobbantana, hogy ma már, 1962-ben, egy olyan hatalmas béke­táborral találja magát szemben, mely „óriási többséggel” a béke ügyét védelmezi és képes minden agresszív törekvést megsemmisíteni. Örömmel és hálaadással emlékezünk vissza 1962. július 9-ére, és hisszük, hogy a minden idők egyik legnagyobb békeértekezlete, a Le­szerelési és Békevilágkongresszus nem volt hiába való. MI, KERESZTYÉN EMBEREK, úgy tekin­tünk a holnap eíév mint akik tudatában va­gyunk, hogy a holnapért, az emberiség békés, boldog életéért az elkövetkezendő időkben még nagyon sok türelemre, higgadtságra és józan észre lesz szükség, hogy a háború hívei rettegéssel gondoljanak egy újabb háború ki­robbantásának követkeményeire. Ügy tekin­tünk a holnapra, hogy a „má”-ban azon le­szünk és azon fáradozunk, hogy ne kelljen „bizonytalanságban” élni. Ügy dolgozunk, úgy munkálkodunk a „má”-ban, hogy reménység­gel és bizalommal tekinthessünk a holnap felé. A békéért, a Szovjetunió által kivívott szabadságunkért ma úgy kell betölteni hiva­tásunkat, hogy a „holnap” embere, a jövő nemzedéke, ifjúságunk, gyermekeink soha ne vethessék szemünkre, hogy a „má”-ban res­tek voltunk, s a holnapban és az elkövetkező időkben történtekért a „ma” emberét ne ter­helje majd felelősség. Izrael népét Isten nagy megpróbáltatások és szenvedések által engedte be az ígéret földjére. Mózesnek számtalan esetben kellett könyörögni a nép hűtlenségéért, hogy legyen Isten továbbra is elnéző és irgalmas népe iránt. Nekünk, mai keresztyén embereknek is le­gyen Isten elnéző és irgalmas, ha nem úgy sáfárkodtunk a kapott talentumokkal, mint­hogy azt Jézus Krisztus elvárta tőlünk. Legyen irgalmas, ha nem úgy munkálkodtunk a béke ügyéért, mint azt Isten és az emberiség el­várta, s a jövőben is elvárja tőlünk. Mi, keresztyén emberek azzal a követeléssel fordulunk a háború híveihez, hogy hagyja­nak fel a kísérleti robbantásokkal míg nem késő, és vegyék fontolóra a szovjet kormány által tett minden olyan javaslatot, kezdemé­nyezést, mely elősegíti az általános és teljes leszerelésben való megegyezést. Békében akarunk élni a mában. Békében akarunk élni a holnapban. Békében akarunk élni a jövőben. Békében akarjuk nevelni a holnap számára gyermekeinket. Békében aka­runk élni a teremtett világ minden népével. Békében akarunk élni ezen a földön, mivel Isten nem gyönyörködik a meghalok halálá­ban, mert Isten nem a „holtaknak”, hanem az „élőknek” az Istene. (Márk. 12:17.) Luther Márton (1483—1546) „Da pacem” kezdetű latin énekből írt első sorait idézve — szívünk őszinte vágya az alábbi ének betel­jesedése: Adj békességet Űr Isten, A mi időnkben a földön.. hogy ne a halál, hanem az élet diadalmas­kodjék ebben a világban, ezen a földön. ifj. Nagy János, Ózd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom