Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-08-19 / 34. szám

KP. BERM. BP. TS.

fi Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

rendezésében 1962. augusztus 8-án tartott nagygyűlés D. dr. Vető Lajos evangélikus püspök, a Tanács ügyvezető elnöke előterjesztésére az alábbi határozatot fogadta el:

HATÁROZAT

„A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa és a benne tömörült egyházak, nevezetesen a református, az evangélikus, a baptista, a methodista és orthodox egyházak, örömmel teszik magukévá a Moszkvai Leszerelési- és Béke-világ- kongresszus határozatait és célkitűzéseit, s miután Istentől rendelt hivatásuknak és feladatuknak tekintik a békesség szolgálatát, arra törekszenek, hogy sajátos békemunkájukat a Moszkvai Leszerelési- és Béke-világkongresszus szellemében végezzék.

Felhívjuk azért a tagegyházakat és lelkésztestvéreinket, hogy külön-külön s együttesen is szorgalmasan és behatóan tanulmányozzák a moszkvai kongresszus felhívását, annak egészét és részleteit beszéljék meg és sajátíttassák el a hívek minél nagyobb számával abban a jó reménységben s bizonyos meggyőződésben, hogy ezáltal is előbbre segítik az emberis éget ^ a felé az áldott s várvavárt történelmi korszak felé, amikor 'beteljesülnek a régi próféciák, nép népre kardot többé nem emel, hanem fegyverek helyett békés eszközökkel művelik a saját és embertársaik, népük és minden nép, az egész emberiség boldogulását.

Isten, a történelem és az emberiség örök és mindenható Ura, áldja meg jó sikerekkel azokat, akik a békén fáradoznak.”

IMÁDKOZZUNK

János 15, 1—5.

' Mennyei Atyám, egész nap^annyi gondolat, terv és vágy foglalkoztat. Annyi emberrel van dolgom és oly sokféle indulat űz, hogy közben — megvallom Neked —, eltávozik a szívem az egyszerű tisztaságtól, igazságtól és a feltétlen szeretettől, és megfeledkezik rólad.

Megvallom előtted, szent Isten, hogy megterhelem szívem az élet önmagáért való értelmetlen szeretetével, emberek iránti szeretetlcnséggel, elfogultsággal és részrehajlással. Hallgatok, amikor szólnom kellene és beszélek, amikor a hallgatás többet segítene. Elfeledkezem arról, hogy találkozásom volt Veled, és azért hívtál el, hogy mondjam tovább szeretethet és cselekedjem szavaimmal és tetteimmel akaratodat.

Kérlek, ne vess el és ne hagyj el engemet, hanem olts magadba, hogy tudjak hinni és szeretni. Adj új akaratot belém, hogy ne fáradjak bele a jó cselekvésébe. Legyek egy veled és szolgáljalak hűségesen, miközben az embereknek szolgálok.

Tégy gondossá, hogy semilyen szolgálatot ne kicsinyeljek le. Ne csak magasztosnak tartott lelki dolgokban akarjalak szolgálni, hanem a testi segítés alázatos cselekedeteiben is, mint ahogy Te is lehajoltál a kicsinyekhez. Tégy szerénnyé, hogy közre tudjak működni a világban minden emberrel, békességért és a több kenyérért folytatott munkában és harcban is.

Jézus, szőlőtő! Olts magadba, hogy legyek venyigéd. Virágot és gyümölcsöt hozzon bennem és körülöttem a Te életed, Ámen.

Mindnyájunk kenyere és alkotmánya

A KENYÉR A JÉZUS KRISZTUSTÓL TANULT IMÁDSÁGNAK, a „Mi- atyánk”-nak a kellős közepén fordul elő. A hét kérés közt éppen a negyedik ez: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Jézus Krisztust az evangéliumok kenyerének is mondják. „Én vagyok az életnek kenyere” (Ján. 6,48.) — jelentette ki önmagáról a mi Megváltónk. — A kenyérnek a jelentősége a mai korban is megvan. Aki dolgozik, az magyar nyelvünk szerint „kenyeret keres”, holott munkájáért rendes pénz a fizetsége. Luther Márton a Kis és Nagy Kátéban tágabb értelemben magyarázza a „mindennapi kenyér” fogalmát: „kenyér mindaz, amire csak szükségünk van ahhoz, hogy megélhessünk. Még a jó kormány is: „kenyér”.

MI AUGUSZTUS HÚSZADIKÁN A KENYÉRRE IS ÉS ALKOTMÁNYUNKRA is hálával és ünnepi érzésekkel gondolunk. A kettőnek sok köze van egymáshoz. E világ szerint az alkotmány biztosítja számunkra, hogy asztalunkra minden nap jusson kenyér. Legalábbis ilyen a mi alkotmányunk, a jlMagyar Nép- köztársaság Alkotmánya, melyet az országgyűlés iktatott törvénybe, s mely 1949. augusztus 20-án hirdettetett meg s lépett érvénybe.

Jó lenne, ha ilyenkor, augusztus 20-a táján minden magyar állampolgár elolvasná az alkotmányt, „A Magyar Népköztársaság Alkotmá- nyá”-t.

A BIBLIA SZAVAI JUTNAK AZ ESZÜNKBE: „Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele’' (I. Tim. 1,8.)!

Ez a törvény, a mi alkotmányunk valóban jó. Az előbbi néhány idézet is erről beszél. De az is igaz, hogy az alkotmány is akkor igazán jó, ha meg is tartjuk, ha élünk is vele.

Hogyan érvényesült 1949 augusztus húszadika óta népünk életében az alkotmány? Hogyan élünk vele? Hogyan tartottul'( meg? Olyan kérdések ezek, amelyeket bátran fel kell vetnünk s amelyekre megfelelni nem is nehéz.

Hazánk valóban a dolgozók állama. A dolgozóké, és senki másé. Az ingyenélök minden fajtájának is meg kellett ezt tanulnia. A dologkerülök, a más verejtékéből élők sisera- hada éppúgy eltűnt hazánkból, mint a koldusoké.

Nyitva mindenki előtt a tanulás és a művelődés útja. Noha korábban sem tartozott a legelmaradottabbak közé, mégis óriási mértékben nőtt az elmúlt másfél évitzed alatt népünk általános műveltségének színvonala s a magasabb képzettségű szakemberek száma. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt sokan voltak hazánkban az olyan egyszerű emberek, akik alig tudták elmondani gondolataikat. Ma pedig micsoda bátran és jól tudják kifejezni azokat még a falusi emberek is, a közösségekben, a különböző gyűléseken is. És mennyien és mennyit olixis- nak! Ma már népünk a világ legműveltebb népei közé tartozik.

IMŰVELT ÉS SZÍVESEN TANULÓ DOLGOZÓ NÉPÜNK szorgalmas munkájának eredményeit felsorolni nem könnyű. Sok mindent már túlságosan is megszoktunk belőlük. Csak mikor külföldiek látogatnak el hozzánk, azok őszinte véleménynyilvánítása juttatja eszünkbe, hogy valóban menynyin fejlődött és emelkedett hazánk népe, népünk életszínvonala, műveltsége, igényessége, jóléte azóta, hogy Népköztársaságunk alkotmánya törvényerőre emelkedett.

Hátha még minden simán ment volna az elmúlt években! Ha nem lettek volna olyan erők idehaza is, akik önös érdekből akadályozták a fejlődést! Ha nem akarták volna elvakult külföldi erők népünket újra járomba hajtani s a fejlődés jó útjáról letéríteni! Ha nem élnénk állandó hidegháborús feszültségben, hanem valóságos békében! Nem utolsósorban pedig: mennyivel előbbre lennénk, ha népünk minden tagja ismerte volna alkotmányunkat és annak szelleme és betűje szerint, öntudatosan segítette volna elő a haladást és a fejlődést!

A LELKIISMERETI- ÉS VALLÁSSZABADSÁG biztosítása s az állam és egyház különválasztása reánk, evangélikusokra nézve szintén csak jó lehetett, jó ma is és jó marad a jövőben is. Ugyanakkor államunk milyen bőkezűen támogatja az egyházakat, a mi egyházunkat is! Minden gyülekezetünk minden lelkésze illetményeinek közel felét államsegélyből élvezd. És van egyházi sajtónk, lelkészképzésünk. Javíthatjuk, tata- roztathatjuk egyházi épületeinket, s még újakat is építhetünk.

Kenyér és alkotmány! Mindkettő egyformán nagy kincsünk és erőforrásunk. Becsüljük is meg mind a kettőt. A mindennapi kenyérért Istennek vagyunk hálásak. De Istennek legyen köszönet népünk alkotmányáért is, mely az első hazai írott alkotmány s amely nem néhány kiváltságos ember szabadságlevele, hanem a népünké, mindnyájunké ebben a hazában. Éppúgy, mint a mindennapi kenyér.

D. dr. Vető Lajos

Köszöntjük őket!

KÖSZÖNTJÜK: ANDRIJAN NYIKOLAJEV ÉS PAVEL POPOVICS SZOVJET ŰRHAJÓSOKAT, akik „szerdán reggel pontosan a megadott körzetben sikeresen földet értek.” Végrehajtották a világtörténelem első kötelék-űrrepülését. Mégegyszer elolvasom a hivatalos jelentést, amely hírüladja, hogy a Szovjetunióban Föld körüli pályára fellőtték a Vosz- tok 3. ’ szputnyikűrhajót... A repülés célja: ... és itt mondatok * következnek és minden mondatban egy szó tér vissza, s ez a szó az; ember. Köszöntjük őket, a két hős űrhajóst, s köszönjük: nekik, hogy nagyszerű teljesítményük célja, hogy szolgálják az embert.

NYIKOLAJEV ÉS POPO- VICS KÖTELÉKREPÜLÉSE ÖT NAPON AT minden más eseményt és szenzációt háttérbe szorított a sajtó, a rádió és a televízió programján. Mi ennek a magyarázata? Az újságok és a hírközlő szervek az elmúlt napokban számtalan feleletet adtak erre a kérdésre. Helytálló és helyénvaló feleleteket. ‘ Ha valamennyit egy mondatba sűrítenők, ez a mondat így hangzana: kötelék-repülés volt! És ez a kötelék nemcsak Nyikolajevet és Popovicsot kapcsolta ösz- sze egymással, „a szívükbe oltott kimeríthetetlen erő, i határtalan hősiesség és bá-1

torság szálaival”, de összekapcsolta őket népük tudósaival, vezetőivel és egyszerű, szerény fiainak millióival. Ez a kötelék a büszkeség, a szeretet és féltés köteléke volt.

A televízió képernyőjén naponta többször látható volt a két űrhajós. Kötelékben maradtak az emberiség százmillióival. Nemcsak az érdeklődés, de a szeretet kötelékében. Való igaz, hogy „nemcsak hazájuk, a Szovjetunió, hanem az egész Föld küldötteinek, fiainak érezte az űrikreket. Űtjukat sokkal több kísérte mint természetes emberi érdeklődés ...”

Jó volt hallani azokat az üzeneteket, amelyeket Nyiko- lajev és Popovics egy-egy kontinens, egy-egy ország fölött elrepülve küldtek az illető földrész, vagy ország

népének. Ezek az üzenetek mind-mind az emberiség együvétaitozását fejezték ki, a bátorság, a béke hullámhosszán szóltak, a megbecsülés, az emberi közös jó, a béke kötelékét erősítették. Ki az, akit mélyen meg ne indított volna Nyikolajev üdvözlete Közel- és Közép- Kelet népeihez: „Békés legyen az ég országaik felett!” Vagy Popovics testvéri köszöntése a szocialista országok népeihez: „Béke és barátság kísérje életüket!”.

MILYEN MÄS IS, A KÖ- ITELÉK-REPÜLÉS két hő- I sét és űrhajóik teljesítményét kísérő világérdeklődés, mint az, amely nemrégiben az amerikaiak „teljesítményét”, a magaslégköri atomrobbantást kísérte. Akaratlanul is összehasonlítja ezt a kettőt az ember. Akkor is felfigyelt a világ, táviratok, levelek millióit kézbesítették a szervezőknek és végrehajtóknak, de azok a felháborodás, a tiltakozás, az elítélés sőt a félelem tolmácsolói voltak. Bizonyos, hogy külön iroda megszervezése szükséges most ahhoz, hogy szám- bavegyék mindazt a sokmillió táviratot, üzenetet, köszöntést és levelet, amit a szovjet űrhajósok kapnak. Most azonban minden sor, minden szó, minden megnyilatkozás az elismerést, a megbecsülést, a szeretetet és azt a hő vágyat fejezi ki, hogy békés legyen az ég minden ország, az egész világ felett!

MI KERESZTYÉNEK, SZOCIALISTA HAZÁNK POLGÁRAIKÉNT értékeljük és becsüljük meg azt a világra szóló sikert, amelyet a legnagyobb szocialista ország két nagyszerű fia most egész népe munkájának áldozata, szorgalma, tudósainak kiváló tehetsége és vezetőinek gondoskodó támogatása által elért. Kapcsolja össze egyházunk hívő népét mindazzal a jóval és nemessel, amit ez a kötelék-repülés szolgált és szolgál, a további hűséges helytállás, a szorgalmas mun- I ka köteléke.

Keresztyén eipberek, ha előveszik a naptárukat, akkor a mai vasárnap mellé nyugodtan odaírhatják ezt a szót: együtt, mert ez a vasárnap —• a közösség vasárnapja.

Ősi igék mind úgy világítják meg ezt a vasárnapot, hogy emlékeztetik a hívőket az Istennel való közösségre. Emlékeztetnek arra a sok-sok ajándékra, ami az Istennel való együttlétből, a Vele való életből gazdagította meg a szívüket. így emlékeztet arra ez a vasárnap, hogy az Istennel való közösség mindig szépség és gazdagság, ünnep és ijröm, békesség és reménység Volt a hivő emberek számára.

Ősi igék azután így emlékeztetnek arra, hogy az úrvacsora, az Ige milyen mély kapcsolatot teremt Krisztussal és mindazzal, amit Jézus Krisztus követőinek örökségül adott. ’

De már az úrvacsora rámutat az emberi közösség nagy ajándékára is. A terített oltár körül már testvérként együtt vagyunk az emberekkel is. Milyen csodálatosan kötnek ösz- sze minket: a bűnbánatunk és az imádságunk, a hitünk és a reménységünk. Testvérek térdelnek Krisztus terített asztala előtt.

És ha valahol valaki elmondja a Miatyánkot, belekapcsolódott Isten sok milliós népébe, mert éreznie kell, hogy Isten atyai szíve ott dobog az egész világ felett és gondviselő szereteté- ben egyformán szeretett gyermekek lettek mindenütt az emberek.

És ma a kenyér ünnepén tovább bővül a közösség köre. A kenyér terített asztala egy családdá tesz minden emberrel. A kenyércsodániak van egy ilyen felkiáltó jele a tanítványokhoz: adjátok ti tovább! Adjátok tovább a kenyeret, a békét, a rendet és az örömet, a jó szót és a jó szívet. Hogy senki meg ne éhezzék, senki ne sírjon, senki ne legyen egyedül, hanem érezze, hogy az emberiség nagy családja vigyáz reá, az otthonára, a szép holnapjára és mindarra, ami a kenyér illatában minden embernek széles e világon ajándékba adatott.

A kenyér közösségében, a kenyér terített asztalánál én is, te is, kenyéradók vagyunk együtt és egyformán!

Egy japán kisfiú imádságából valók ezek a szavak: — Szeretnék én is egyszer felnőtt lenni, szeretném én is egyszer boldog öregemberként békében megszegni a kenyeremet!

A közösség vasárnapján, az új kenyér ünnepén engem is hív imádságra, munkára, oda- állásra és törődésre, nemcsak a kis japán gyermek imádsága, de minden ember álma, vágya és reménysége, hogy együtt és egyformán mindenkinek, mindig békésen és szépen, gazdagon és boldogan, szeretettel — terítve legyen az asztala!

Friedrich Lajos

M