Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-07-15 / 29. szám

„Hivatásos“ keresztyén? GaL 5,13—14 A hivatás több, mint foglalkozás. Foglalkozhat az ember szabad idejében olyan kérdésekkel is, amelyek nem tartoz­nak hivatása körébe. Az azonban már nagy baj, ha a sok egyébbel való foglalkozás közben, elsikkad a hivatás lényege, az abban való jó felkészülés, a tervszerű és alapos munka... Ha kimondjuk ezt a szót, „hivatás”, egyszeriben olyan em­berekre gondolunk, akiknek élete határozott irányú. Vannak ^hivatásos” gépkocsivezetők. Ez nemcsak azt jelenti, hogy abból élnek, hanem azt is, hogy „szakértelemmel” rendelkez­nek. Vannak hivatásos edzők és labdarúgók, ellentétben azok­kal akik ezt nem hozzáértéssel végzik. Vannak hivatásos színművészek — ellentétben a műkedvelőkkel, — hivatásos orvosok, — ellentétben a kuruzslókkal és így tovább. Az azonban már kissé furcsán hangzanék, ha azt mon­danék valakire, hogy az „hivatásos keresztyén”! Ereznünk •kellene, hogy itt valami sántít. Hivatásos keresztyén, ellen­tétben a műkedvelő keresztyénnel — hiányzik a szóhasznála­tunkból. A Szentírás pedig tele van a keresztyének „elhivatásá- nak”, vagy „hivatásosságának” gondolatával. Olvasunk arról, hogy Jézus „elhív” valakit az Ö szolgálatára Olvasunk a Lé­lek hivatásáról is. A lelkészt szolgálatban pl. egyenesen döntő kérdés, hogy „elhivatásból” történik e- vagy idegen szempon­tok érvényesülnek benne ... „Keresztyén hivatás” van, de „hivatásos keresztyént” nem ismerünk. A szó használata visszatetszést keltene és valami torzót leplezne lé. Pál mégis azt írja a galatáknak, hogy ők, tnint keresztyének, „hivatásosak”, azaz: elhívást kaptak a szabadságra, szeretetre és a szolgálatra! 1. Szabadságra, mert Krisztus feloldotta a Törvény és a bűn bilincseit. Senki nem volt olyan nagy tisztelője a mózesi tör­vénynek, mint éppen Pál. De amikor Krisztus megszabadította attól, így nyilatkozott: „A betű (a törvény betűje) megöl, a Lélek pedig megelevenít!” ö, akinek — ma úgy mondanék, *— háromszoros diplomája is volt, szakított a „sokféleséggel” és élete határozott irányt nyert. A szó szoros értelmében — ^hivatásból”, Krisztus elhívásából — lett keresztyén'... 2. Szeretetre, mert Krisztus megmutatta neki a maga Szeretetét. Aki pedig rádöbben arra, mennyire szereti őt Krisztus, az nem határolja el magát másoktól. Newton Izsák a hagy természettudós mondotta: „Az emberek túl sok falat emelnek és túl kevés hidat építenek!” Az a falaknak a ren­deltetésük, hogy elszigeteljenek a külvilágtól, a hidaknak az, hogy összekössenek. Egy partot a másikkal; egy világot a má­sikkal; embert az emberrel... Ez az összekötő híd: a szereteti 3. Szolgálatra, mert nincs szebb feladat, mint — másokért élni! Aki nem szabad ember, az nem tud szeretni. Aki nem szeret., az nem tud szolgálni. Aki nem szolgál másoknak, az Kisztusnak sem szolgál. Az lehet „sokoldalú”; mindenhez értő „ezermester”, de — nem „hivatásos keresztyén”! r,Ti szabadságra hivattatok.^, szeretettel szolgáljatok égymásnak!” Egymásnak! Zoltai Gyula ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN* 1962. JÜLIUS 15-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. U (úrv.) Káldy Zol­tán, du. 6 Hafenscher Károly. Fa-, sor de. 11, du. 6. Dózsa György* út de. fél HL Üllői út 24. de. fél 33. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. ló (szlovák) cir. Szilády Jenő, de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11, Rédey Pál du. 6. Nagy István. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó Ist­ván. Rákosfalva de. 8 Boros Ká­roly. Fóti út 22. de. 11 Nagy Ist­ván. Váci út de. 8 Nagy István. Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháe Sajtóosztályának lapja .Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VUI. Üllői út 24. , Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre 60;— Ft; fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VHL Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 623550/2 — zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre Igazgató ló Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11* du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos, de. 10 (német) Várady La­jos, de. ll Schreiner Vilmos, du. 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Öbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fü- löp Dezső, du. 5 Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zol­tai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, du. fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthideg- kút de. fél 11 Groó Gyula. Buda­keszi de. 8 Károlyi Erzsébet. Ke­lenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Kertész Géza teol. Németvölgyi út de. 9 Kertész Gé­za teol. Albertfalva de. 7 Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9 Vi- sontai Róbert. Budafok de. 11 Vi- sontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Középiskolás evangélikus lánynak központi fűtéses szo­ba Budán kiadó. Érdeklődni lehet: Tel.: 354—244, vagy 200—606 számokon. HÍREK — Szentháromság utáni 4. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap oltári igéje: Lk 16.10—12, szószéki igéje: Gál 5, 13—14. Délutáni ige szabadon választott. * — A BUDAI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége június 29-én tartott ülést Csepe­len. Igét hirdetett Uzon László. Schreiner Vilmos tartott elő­adást az egyházmegye gyüle­kezeteinek elmúlt évéről. Az ülést Mikler Gusztáv espe­reshelyettes vezette, aki meg­emlékezett a budai egyház­megye fennállásának 10. év­fordulójáról. Az espereshe­lyettes felolvasta az esperes tájékoztatását időszerű egy­házi ügyekről. * — MANFRED SPÄTH nyu­gatnémet lelkész meglátogatta az Egyetemes Egyház intéz­ményeit. Mintegy fél napot töltött a budai szeretetotthon­ban, ahol különös érdeklődés­sel szemlélte meg a magyar- országi diakóniai munkát. Ugyancsak jelentős volt Teoló­giai Akadémiánkon végzett lá­togatása, ahol a magyarorszá­gi teológiai munka, iránt ér­deklődött behat'óan. Megszem­lélte a könyvtári és levéltári munkánkat, majd az Egyete­mes Sajtóosztályon tett láto­gatást. * — RENÉ ROGNON párizsi lelkész felkereste Káldy Zol­tán püspököt hivatalában. Be­ható beszélgetést folytattak a franciaországi és magyarorszá­gi protestantizmus életéről és szolgálatáról. • — SIÖFOK: a siófoki szór­ványegyházközséghez tartozó balatonparti helységekben a következő istentiszteleti alkal- lesznek: SIÖFOKON: (Fő u. 93.) va­sárnap délelőtt 11 órakor, BALATONKENESÉN: (Ref. templom) július és augusztus hó második és utolsó vasár­napján du. 3 órakor. B ALATO NVILÁGOSON: (Alsóűjtelep 31.) július és augusztus hó minden vasár­napján a reformátusokkal kö­zösen du. 5 órakor.- A GYŐR SOPRONI EGY­HÁZMEGYE július 10-én tar­totta Sopronban munkaközös­ségi ülését. Az ülést úrvacso­rái istentisztelet előzte meg. Számos értékes előadás közül megemlítjük A békemozgalom hírei (Gyekiczki János), Ró­ma az igaz keresztyénség el­len (Magassy Sándor), Krisz­tus követése az efézusi levél 2. fejezete alapján (Riesz György), Az alkalmazás kér­dése az igehirdetésben (Pus­kás János) címűeket. Az ülést esperesi beszámoló rekesztette be, mely az Egyetemes Tanács üléséről és időszerű kérdések­ről szólt. A beszámolót Welt- ler Rezső esperes tartotta. * — Váratlanul, életének 55. esztendejében július 1-én meg­halt Balcző András nyíregyhá­zi lelkész. Balczó András 31 éve szolgált mint lelkész egyhá­zunkban. Temetése nagy rész­vét mellett július' 3-án volt Nyíregyházán. A temetést a templomban gyászistentisztelet előzte meg. A szolgálatokat Megyer Lajos esperes és Ro­zsé István nyíregyházi lelké­szek végezték. Vető Lajos püspök és' az Egyetemes' Egy­ház képviseletében Harkányi László egyetemes főtitkár vett részt a temetésen. A nyíregyházi evangélikus gyülekezet, valamint a csa­lád gyászában osztozunk mindannyian. Balczó András hűséges lelkipásztor hazatéré­se mindnyájunk együttérző fájdalmát váltotta ki. Isten adjon vigasztalást mindany- nyiunknak és reménységet a feltámadáshoz. „Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, amit én e néppel cseleked­tem” (Neh 5,19.). A Sajtóosztály iratterjesztése értesíti a gyülekezeteket hogy július 16—augusztus 16-ig szünetet tart. A Sajtóosztály kéri a gyü­lekezeteket, hogy nyári ren­deléseiket aug. 16. után szíveskedjenek beküldeni. A Spanyol Legfelsőbb Törvényszék határozata szerint a protestáns jegyesek akkor is köthetnek polgári házasságot, ha egyikük, vagy mindketten katolikus ritusú keresztségben részesültek. Carralon Sevilla-nak és Carmen Gracia Sanchez-nek három évig kellett erre az ítéletre várniok. Ok ugyanis áttértek baptistának. Három éven át hiába fordultak törvényszéktől törvényszékig, hogy meges­küdhessenek. Erre csak most, a Legfelsőbb Törvényszék ked­vező döntésével kerülhetett sor. Oj püspökök az antióchiai patriarchátusban (Beirutb) — Az antióchiai görög-orthodox patriachátus négy új püspök megválasztásáról adott hírt:. Ignatus Hazim archimandritát kinevezték Palmyra tiszteletbeli püspökévé és patriarchatusi vikáriussá; Mgr. Elias Corbant Tripolis metro- politájává nevezték ki; Mgr. Basilios Sahama átvette a Haura-i (Syria), és Mgr. Michael Chahine átvette a Toledo-i kerületet. Hazim püspök, tagja az Egyházak Világtanácsa 100 tagú végrehajtóbizottságának és alelnöke a keresztyén diák-világ­szövetségnek. Püspöki teendői mellett, mint a patriachatus vikáriusának munkafeladatai közé tartozik a patriarchátus és a többi egyházak közötti viszony ápolása is. Hazim püspök képviselte az antióchiai patriarchátust múlt év szeptemberé­ben a rhodosi pán-orthodox konferencián, és legutóbb Üj-Del- hiben, az Egyházak Világtanácsa harmadik nagygyűlésén. HÉTRŐL—HÉTRE A Krisztus törvénye GaL 6,2. Jézus nagyon tisztában volt azzal, hogy amint van testi­leg erős és gyenge, úgy az élet terheinek hordozásában és ve­lünk született adottságaink, képességeink szerint is vannak erősek és gyengék. Látta a különbségeket ember és ember kö* zött. De ezeket nem tudta magától értetődően, belenyugvás­sal fogadni arra gondolván, amivel sokan nyugtatják, hami­san a lelkiismeretüket: ez a világ rendje. Nem vagyunk egy­formák. Az egyik gyenge a másik erős, egyiknek sok van a másiknak kevés, így kerek a világ. Az igaz, hogy a gyenge nem lehet erőssé éppen úgy, ahogy nem lehet akárki olimpiai bajnok. De az is igaz Jézus törvénye szerint, hogy azért, mert valaki gyenge, nincsenek nagy képességei, vagy mert szegény, nem szabad letaposni. Nem szabad kitaszítani az élet leg­árnyékosabb és legsivárabb oldalára. Ezt nem tudta nézrd Urunk s ezért parancsolja övéinek: „egymás terhét hordoz­zátok ...” Egyébként nagyon igaz az ige megállapítása: „aki azt gon­dolja hogy áll, vigyázzon, el ne essék..Más szóval: senki sem bízhat a maga erejében, mert valamennyiünknek vannak gyengéi, valamennyiünknek vannak terhei. Egyiknek ilyen á másiknak olyan. Nemcsak azok terheltek, akik valamennyien testi vagy szellemi fogyatékosságot hordoznak. Mi egészsége­sek is terhet hordozunk. Csak mások a terheink. Valameny- nyiünkben él a bűn. Ez nagyon sok hibás cselekedetben, ha­ragban, irigységben, rossz modorban, gorombaságban és egyéb helytelen cselekedetben mutatkozik meg. Ezek mind terheink, melyek miatt hátrányaink lehetnek, melyek miatt nem köny- nyű az élet. Mennyi akadályba ütközünk ezek miatt! De sok­szor tapasztaljuk, nem bírjuk terheinket. De jó volna sokszoi a segítség! Megbocsátó szeretet, stives segítő kéz. Jézus azért mondja „egymás terhét hordozzátok...", meri ezt a segítséget akarja adni. Nem szemlélhetjük tehát meg­elégedetten mások gyengéit, erőtelenségeit, terheit tétlenül, vagy sokszor kaján elégedettséggel, „lám én különb vagyok.”. Mindenképen hamis dolog ez, ami nagymértékben úgy áú elénk, ahogy mi fehérek lenéztük az „alacsonyabbértékü” színeseket. Milliók szenvedtek azért, mert nem úgy töltöttük be a Krisztus törvényét, ahogy Ö parancsolta. Pedig azokért is meghalt Krisztus. Azok terheit is felvitte a keresztre. Persze Jézus azért tudta ezt megtenni, mert egészen nufs „indulat” volt benne, mint bennünk, ö szeretett és szeret. Ne­künk is ezt a parancsol adja, amikor így szól: „új parancsod latot adok nektek, hogy egymást szeressétek...” Ez a szere­tet nem nézheti, hogy mellette valaki gürcöl terhek alatti vvörve, de -felveszi és hordozza a másiknak a terhét, s ígh tölti be a Krisztus törvényét. Boros Károly NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP. ZSOLT. 57,9.11. CSEL. 16,25. Isten határ­talanul jó. Jósága indítson hálaadásra. Imádságodban légy Istenhez bizalmas. Lk. 6,36—42. X. Sám, 1,1—20. (Lk. 1,14.) HÉTFŐ. PÉLDB. 14,32. FIL. 1,23. A halál nem félelmetes a hívőnek, az élet nem terhes, ha szíves, szolgálattal teljes; örömmel megáldott. Kol. 3,12—15. I. Sám. 2,1—11. (Lk. 1,46— 48). KEDD. II. MŐZ. 15,2 LK. 17,15.16. Az erős Istentől minden remélhető. Segítségét háláljuk meg. Kölcsönös bocsánattal segítsük egymást. Rettenetes, ha bűneinkre nem találunk bo­csánatot. IX. Kor. 2,5—11. I. Sám. 3,1—21. (Mk. 2,14.) SZERDA. ZSOLT. 145,10. JEL. 19,1. Dicsérjük az Urat. Éle­tünk arra kötelez, hogy válogatás nélkül szeressünk minden­kit. Aki öldökléshez hívja segítségül Istent csalódik. Mt. 5,48—; 48. I. Sám. 4,1—18. (Zsid. 12, 28.29.) CSÜTÖRTÖK. V. MÓZ. 29,28 CSEL 4,10 Jézus a meg­váltó, a Szentírásból ez nyilvánvalóvá lett. Általa van bocsá­natunk. Ő az igaz király. Mt. 18,15—20. I. Sám. 8,1—22. (Jn: 18,37.) FENTEK. EZS. 66,13. I. PT. 1,8. Vígasztalás és öröm Isteni bői fakad. Ami Isten nekünk, az legyünk mi mások számára: Szüntelenül kutassuk Istentől megszabott útunkat. R. 15, 1—T. I. Sám. 9,1—14. (Jak. 1,3—4.) SZOMBAT. PÉLDB. 10.28. I. KOR. 1,6.7. Várakozásunk nem hiábavaló. Jézus eljön. Vele felragyog országának vilá­gossága és az örök élet nekünk. Isten azért rendel kormányo­kat, hogy rendet tartsanak és gátolják a gonoszt. Jel. 22,1—5: I. Sám. 9,15—10,1. (Csel. 13, 21.) Kari Béla IZRAEL Az izraeli parlament eilső olvasására bocsátotta azt a tör­vénytervezetet, mely megtiltaná, hogy Izraelben sertést tart­sanak. Kivételt legfeljebb Názáret és környéke képezne, mert ott sok keresztyén lakik. . Ilyen fajta törvényt már régen szorgalmaz az orthodox zsidóság, az izraeli kormány azonban mindezideig nem volt hajlandó ezt az igényt kielégíteni. A gyülekezeti hatóságok legfeljebb helyileg korlátozták, vagy tiltották meg a sertés- tartást. Meg kell mondani, nem nagy eredménnyel. 151 izraeli gyülekezetből legfeljebb 55 engedelmeskedett az ilyen termé­szetű tilalomnak. Most azonban lehetséges, hogy a parlament teljesíti az orthodox zsidóság kívánságát. lMII!lll!lllllllllí!llll!!llllll!lll!!!l!lllli!l!lllil[lil!lllíl!INIimnilllHilllilllil!ÍII!l!lil!il!IMIIi;il!!l!l!llll!IIII.ÍMM .......................... itti Iliin min m it 11 ................ m i mi i tmumín-' Az aranyszőrű . Indián nádi furulya hangja rezeg a levegő­ben. Bele-beleütközik a hatalmas sziklafalak­ba. Egy ideig még visszhangzik, aztán elnyeli a keskeny hegyi szoros jéghideg levegője. A perui Andok kopár fennsíkján ringó moz­gással közeledik egy láma-karaván. Némán ballagva követi a nyájat egy csoport pásztor, akik állataikat átvezetik a hóval lepett Andok szorosain. Mindig kopárabb lesz a táj, mindig kevesebb a hegyi kaktusz, amely eddig útju­kat szegélyezte. A mohás és füves térségeket felvátotta a sziklák, a hó és a jég hazája. Még 3 nap mire elérik az első várost, ahol lerak­hatják súlyos terhüket: a perui hegyek bá­nyáiból hozott rezet. Egyenletesen, taktusosan ringott a teher az állatok hátán. Nem siettek. Az indián szereti az állatait és meg is kíméli őket. Dél felé hó­viharba kerültek, később pedig éles szél bor­zongatta a bőrruhába öltözött pásztorokat. Végre lenyugodott az erőtlen nap. Vörösre festette a Huascaran havas sziklafalait és a folyókat. Az állatok egyre jobban figyelték a pásztoraikat, akik megállították őket és egy magas szikla alatt kerestek védelmet. Felet­tük kavargóit, hullott sűrű pelyhekben a hó. Az öreg Sebestyén vette elsőnek észre, hogy 'az egyik láma hiányzik. Eltévedhetett a hóvi­harban. Izgatott hangon vitatkoztak az indiá­nok. Először történt, hogy hiányzott egy az ér­tékes állatok közül. Közben megszűnt a vihar: Sebestyén az idős, szikár, sötétbőrű indián, ínem vett részt a veszekedésben. Némán bá- Vnult a teliholdba, mintha ott tudná megtalál­ni az elveszett állatot. Az övé volt a kis láma. De neki többet jelentett, mint puszta tulaj­dont. Az az állat a barátja volt. Ö segítette világrajönni. Ö kényesztette, be- cézgette a szilaj állatot, mint ahogyan min­den indián teszi a magáéval. Ö gyönyörködött annak kedves, okos, tágranyílt szemében s 6 simogatta ezüstösen fehér szőrét is. Vidáman nőtt fel a kis láma és vidáman ci­pelte később a terhét is. Talán csak Sebestyén látta és ismerte így az állatját. Csak ő tudta annak szeméből kiolvasni a szeretetet s a gaz­dája iránti bizalmát. A többi pásztor ezt nem értette. Ugyanolyannak látták az ő lámáját, mint a többit: fehérnek, értékesnek. Neki, Se­bestyénnek, több volt: barátja és testvére. Lassú mozdulattal vett elő néhány Koka- levelet és fogatlan szájába tömte, majd rág­csálni kezdte a keserű ízű növényt. Aztán felállt a még mindig vitatkozó társai közt. Szorosabbra fűzte bekecsét és csendesen el­indult visszafelé azon az úton, amelyen jöt­tek. Vad szél száguldott végig a hegyláncokon. Végigsöpörte a 7000 méter magas hegyóriás havas ormait Sípolva, mintha fúriák üldöz­nék, korbácsolta végig az alacsonyabb fekvésű szorosokat. Sebestyén fázott a meleg ruháiban is. Hasztalan leste a keskeny ösvényt, amelyet néha-néha, — ha megszűnt néhány pillanatra a vihar — gyéren megvilágított a hold. Megint csépelte arcát, ruháját a vihar. Hangját és a kis nádi-furulya hangját, elnyelte az orkán. Sebestyén nem adta fel a reményt, csak na­gyon szomorú volt. Az ösvény mellett több- százméteres szakadék tátongott, de nem törő­dött vele. Egy gondolata volt csak: az ő ked­ves lámája most valahol tévelyeg és keresi őt. Talán életveszélyben van. Ez a gondolat adott újból és újból erőt neki ahhoz, hogy erőtlen testét még tovább vonszolja. De aztán: a hó süllyedni kezdett lábai alatt mindig mélyebre és mélyebbre. Éles fájdalom hasított lábába. Sebestyén nem kiáltott segítségért annak el­lenére, hogy a halálfélelem összeszorította öreg szívét. Lábai már nem találtak talajt, de kezével átkarolt egy kiálló szikladarabot. A halálfélelem adta meg az utolsó erőt ahhoz, hogy felhúzza magát az ösvényig, ahonnan a sötétben lecsúszott. Mikor aztán az ösvényen állt, felmondták lábai és kezei a szolgálatot és összeesett a bábám „Uram segíts nekem!” — „Ür Jézus segíts!” nyöszörögte. Sokáig feküdt így. Teste már nem a félelemtől, hanem a hidegtől reszke­tett. Megpróbált felállni, de nem ment. Lába megsérült az esésnél. Mikor ezt felfedezte, megijedt. Feje a mellére esett. Tudta, hogy el van veszve. Miután utolsó imádságát is elre- begte, neki támasztotta hátát a sziklafalnak és üres tekintettel nézte a vihar tomboláját. Később elállt a szél és csendes, békés lett kö­rülötte a világ. Maga sem tudta, hogy milyen hatalom készteti mégegyszer arra, hogy elő­vegye furulyáját. Reszkető kézzel fogta át azt és vékony hangon megszólaltatta. Hangja olyan volt mint egy segélykiáltás. A szaka­dékot ugyan elkerülte, de most ezen az ös­vényen fog megfagyni. Becsukta a fáradságtól égő szemét. Mindig gyérebb és gyérebb lett a furulya hangja. Egyszercsak meleg leheletet érzett arcán, amely olyan volt, mint egy gyengéd üdvözlet Csodálkozva nyitotta ki szemét: Előtte állt az ezüstszőrű láma, az ö lámája, az ő testvére és barátja és biztatóan nézett rá. A furulya hangja után megtalálta a gazdáját, aki öt ke­reste. Az öreg indián megint hálát és végtelen szeretetet látott a vidám, gesztenyebarna sze­mekben, amelyek az ö szeretetét is vissza&i- gározták. Sebestyén mély, boldogító álomba merült. Lámája szorosan melléje feküdt. Tes­tével, leheletével melegítette az öreg indián testét, amíg a pásztorok rájuk találtak. Közli: Zoltán László * y v

Next

/
Oldalképek
Tartalom